Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Önsebzés, autoagresszió

Az önsebzés olyan nem halálos kimenetelű cselekmény, amely során a személy szándékosan kárt okoz magában. Az önkárosító magatartásforma kifejeződhet például önvágásban, égetésben, önmaga ütlegelésében, drogok, rekreációs szerek javasoltnál nagyobb dózisú, önkárosító fogyasztásában, vagy emberi fogyasztásra alkalmatlan anyag fogyasztásában (pl műanyag, fém, üveg stb.).  Bár az önsebzés a legritkább esetben végzetes, az önsebzéssel élők között sokkal gyakoribb az öngyilkosság.

Az önsebzők viselkedésük okaként leggyakrabban azt jelzik, hogy fel akarnak szabadulni valamilyen negatív állapot alól. Az öncsonkítás leggyakoribb formája az önvagdosás, amikor a személy egy borotva, kés, vagy más éles tárgy segítségével felületes sebeket okoz saját magának, a fizikai fájdalom ugyanis szorongásoldó hatású.

Az önsebzés hátterében álló szorongást általában több ok váltja ki, például rosszul működő, nyomasztó családi légkör, félelem, elhanyagolás, családi erőszak vagy kortársbántalmazás, iskolai, munkahelyi, kapcsolati problémák, kudarc stb.

A nők körében kétszer olyan gyakran fordul elő önsértő magatartásforma, amelyet leginkább otthon követnek el. A viselkedés kialakulásában gyakran alkohol vagy más drogok hatása is közrejátszik.

Bár a fiatalkorban jelentkező, önkárosító viselkedés elmúlhat magától, fennállása jelezhet olyan erős szorongást, vagy valamilyen mentális betegséget  amely kezelést igényel,  és amelynek elhanyagolása depresszióhoz és a jelenség felnőttkori fennálláshoz is vezethet. Ezen kívül a kezelések hatására csökkenthetőek az önkárosítás következtében később is fennálló hátrányok és fogyatékosságok. Ha önmagán vagy környezetében önsebző magatartást észlel, segítségért érdemes pszichiáter, pszichológus szakembert felkeresni.

A leírást Kardos Judit pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját

Pszichológus válaszol

Transznemű lennék?

Tisztelt Pszichológus! 22 éves lány vagyok , és nem tudom ,hogy jó helyre írok -e . Igazából nem tudom eldönteni mi lehet a baj. Lány létemre a lányokat szeretem , és elég fiús vagyok. Sajnos lányos ruhákban és lányos kinézettel nem érzem jól magam. Kiskorom óta fiú ruhákban , fiús hajjal és játékokkal éreztem jól magam. Nem tudok vidám és boldog lenni pár óránál tovább. Volt már,hogy vagdostam magam , pedig nem tudom miért csak jól esett.Most sem érzem jól magam mindig az jár a fejemben ,hogy mellek nélkül és fiúsabb hanggal milyen boldog lehetnék, mert úgy olyan lennék amilyen szeretnék le

?

Kedves Doktornő/úr! A problémám nagyjából 2 éve kezdődött. Sosem voltam egy optimista típus, de 16-17 éves korom körül elkezdtek problémák adódni először csak a külsőmmel, aztán szépen lassan megutáltam magam. Mostanában azonban megváltozott a helyzet: állandóan hasonlítom magam mindenkihez, nem látom értelmét az életemnek és nagyon sokszor gondolok arra, hogy mi történne ha kilépnék a metró elé. Az utóbbi hetekben az ágyból sem akarok kikelni, ha bemegyek egy-egy egyetemi órára délután visszafekszem, mindig fáradt vagyok. A régi hobbijaim nem hoznak lázba. Ugyanakkor ha az emberek rám néznek

?

Kedves Doktornő/úr! A problémám nagyjából 2 éve kezdődött. Sosem voltam egy optimista típus, de 16-17 éves korom körül elkezdtek problémák adódni először csak a külsőmmel, aztán szépen lassan megutáltam magam. Mostanában azonban megváltozott a helyzet: állandóan hasonlítom magam mindenkihez, nem látom értelmét az életemnek és nagyon sokszor gondolok arra, hogy mi történne ha kilépnék a metró elé. Az utóbbi hetekben az ágyból sem akarok kikelni, ha bemegyek egy-egy egyetemi órára délután visszafekszem, mindig fáradt vagyok. A régi hobbijaim nem hoznak lázba. Ugyanakkor ha az emberek rám néznek

Depresszió, öngyilkos gondolatok

Tisztelt Hölgyem/Uram! Problémáim gyerekkoromban kezdőtek miután szüleim elváltak. Édesanyámmal elköltöztünk aki akkoriban mondhatni nem figyelt rám eleget. Rengeteget voltam egyedül egy házban háziállataimmal akik a rosszabat húzták. Ekkoriban 10-12 éves voltam és eluralkodott rajtam a magány és a harag. Dühömet háziállataimon vezettem le, többször öngyilkos akartam lenni már akkor, de nem tudtam megtenni. Mai napig kerülget a gondolat, hogy megtegyem-e. Halucináltam, embereket/dolgokat láttam akik nem voltak ott és az ez által okozott félelem uralt engem.Gyakran a padlón összetörve sírtam

Depresszió, öngyilkos gondolatok

Tisztelt Hölgyem/Uram! Problémáim gyerekkoromban kezdőtek miután szüleim elváltak. Édesanyámmal elköltöztünk aki akkoriban mondhatni nem figyelt rám eleget. Rengeteget voltam egyedül egy házban háziállataimmal akik a rosszabat húzták. Ekkoriban 10-12 éves voltam és eluralkodott rajtam a magány és a harag. Dühömet háziállataimon vezettem le, többször öngyilkos akartam lenni már akkor, de nem tudtam megtenni. Mai napig kerülget a gondolat, hogy megtegyem-e. Halucináltam, embereket/dolgokat láttam akik nem voltak ott és az ez által okozott félelem uralt engem.Gyakran a padlón összetörve sírtam

Lehetek-e pszichológus?

Tisztelt pszichológus! 19 éves fiatal nő vagyok. Tavaly érettségiztem, de még javítanom kell azeredményeimen, mert szeretnék tovább tanulni, illetve szorongok, és nem vagyok lelkileg elég erős, hogy egyetemre menjek. Ezért kell pár év,hogy rendezzem ezeket. Pszichológus szeretnék lenni. 16 éves korom óta nagyon érdekel a pszichológia...de akkor még annyira rossz volt az önértékelésem, hogy hülyének éreztem magam ehhez. De tavaly változott erről a véleményem, és az önértékelésem is jobb... Viszont vannak még kételyeim, mint írtam az előbb, van még mit javulnom.. illetve van itt egy problémám:

kétségbeesés

Üdvözlöm! 10 éve kezelnek borderline-nal,húszas éveim végén járó nő vagyok.Pár év pszichoterápia után elküldött a terapeutám,mert nem tartottam a kereteket és vagdostam.Azóta "magamat kezeltem", de a brutalitásom önmagam felé csak fokozódott.Fél év pszichoterápia után most az új pszichológusom is elküld,mert életveszélyes dolgokat művelek,s ő ezt nem akarja végignézni,azt mondta.Sok módszert tanítottak,technikákat:de annyira hajt,h ártani akarok magamnak.Több intenzív osztályos kezelés,múltkor is majdnem halálos kimenetelű volt az önmérgezésem.Nem tudok leállni,ugyanakkor borzalmasan kínlódom

Problema

Kedves pszichológus kisebb fiam Róbert 23 eves 10 évesen chronsa lett es ez látom teljesen tönkre tette lelkileg 16 évesen elkezdett inni lábat vagdalta volt alkohol mergezese járt en is mentem vele terápiára es most is pszichiáterhez jár 3 eve elkezdett gyógyszert szedni es két eve mondta tudja beteg valami nem stimmel az agyával es úgy érzi a fiukat szereti de megvan zavarodva es nem tud életen kiigazodni eddig 4 evet járt egyetemre meg van egy eve de nem tudja mi legyen mindig túl lelki beteg

Nem tudom kihez fordulhatnék

14 éves vagyok, 8. osztályos. Lassan 2 éve, minden nap szomorú vagyok, sírok, legyen erre nagyobb ok, vagy esetleg egy másoknak pici probléma. Nem érzem jól magam a bőrömben, sokszor úgy érzem, hogy senkinek se számítok semmit, mindenki számára csak egy "pótlék" vagyok. Nincs egy állandó személy se az életemben. Szüleimmel nem nagyon jövök ki, itthon mindig a vita megy (szüleim között, és köztünk is). Nagyon gyorsan ki tudok borulni, és sokszor ezt magamon vezetem le, a kezemet, lábamat vágdosom, már másfél éve. Én magam se tartom jó dolognak, sőt..Barátaimmal nem nagyon tudok beszélni ilyen ü

nagyon hiányzik és szeretem

Már nagyon régen elválltak a szüleim. Apával mindig is keveset talalkoztam azóta , főleg most , hogy messze dolgozik mert eddig azon a településen lakott mint a mama és így megtudtam látogatni. De most nem tudom és nagyon hiányzik egy csomót sírok is miatta. Anyával és a nevelőapámmal nagyon rossz a kapcsolatom. Tudom hogy nem szeret már azér is mert nagy a szám és ha olyat mondd ami sértő vagy nem esik jól visszaszólok. Kis koromban is sokat sírtam mert hiányzik apa. Most 14 éves vagyok és 7. osztályba járok. Soha nem engednek el a barátaimmal sehova. És nagyjából Ennyi. Így a végére jön a le

Szülői tájékoztatás

Tisztelt Doktorúr/nő! 16 éves lányom pénteken az iskolában egy osztálytársaival történt veszekedés után egy üdítős nyitófüllel összevágdosta a kezét. Horzsolások csak, és az alkar külső részén fontos erektől távol. Az iskola mentőt hívott hozzá akik először a Merényi, majd a Heim Pál kh pszichiátriájára vitték ahol a doktornő egy rövid beszélgetés után (ahol én is jelen voltam) hazaengedte. Mai nap az iskolában rögtön az első óráól kikérték a gyereket és az iskolai gyerekpszichológushoz vitték, majd mint azt délután megtudtam minden nap kell hozzá mennie. Erről az iskola sem engem, sem az

kudarc élmény hatása

Gyermekem félbehagyta az egyetemet. Édesapja miatt eddig is kisebbrendűségi érzése volt a gyermeknek. Miután kimondta, hogy feladja az iskolát, teljesen magába zárkózott. Nem hajlandó csak minimálisan kommunikálni, nem eszik és csak folyadékot hajlandó fogyasztani. Nem fogadja el az anyai támogatás, segítséget a belső szorongás leküzdésében, illetve a kudarcon való továbblépésben. Hogyan tudnék segíteni gyermekemnek és mit tegyek, hogy elfogadja a segítségemet?

Kérem, segítsen

Tisztelt pszichológus! Szorongásos zavarral küzdök, és hozzájárulnak a derealizációk, és a deperszonalizációk is. Az utóbbi a legrosszabb, és a legmegterhelőbb. Nem tudom konkrétan diagnosztizálni a problémámat, hogy szorongás e, és pánik, vagy a dp/dr velejárója a szorongás, és mi miatt alakult ki (nyilván örököltem a szorongást,mert a családban már kétszer megesett), de talán ez nem is lényeges, azt szeretném, hogy minél hamarabb túl legyek rajta. Magamról röviden annyit tudnák írni, hogy 18 éves lány vagyok,filozófiára készülök, így szándékomban áll a világegyetem nagy kérdéseit megvitatni,

Nem bíróm tovább

Szép jónapot kivánok,nagyon rosz a helyes írásom. Szeretném ha tudná segíteni nekem. 18 éves fiú vagyok és van egy osztály társam,aki a legjobb barátom,lassan 3 éve ismerjük egymást de más fél éve vagyunk legjobb barátok. Sajnos vagy épen a sors úgy akarta hogy én bele szeretem a legjobb barátom barátnőjébe,nagyon buta voltam,de nem bírtam elviselni hogy szenved a lány mert már akkor is hazudott a barátom..még neki is..mikor mindent elmondtam a lánynak,nem hitt nekem, nagyon fájt,többször őngyilkos akartam lenni,gyogyszereztem és vagdosom magam, teltek mutak a napok és én csúnyán beszéltem és

öngyilkos gondolatok

Tisztelt Doktor! Elég hosszú lesz a levelem,de remélem tud segíteni! Tavaly megismerkedtem egy férfival,aki az első pillanattól kezdve nagyon tetszett.Amikor először találkoztunk,nekem még volt barátom,akivel még tavaly év végén szakítottunk. Majd januárban az új férfival randizni kezdtünk.Pár légyott után nem jelentkezett. Kiderült,hogy ő csak szexet akart. Ezután kb. 1 hónapig nem találkoztunk. Februárban újból találkozgatni kezdtünk.Kiderült,hogy nagyon komoly betegsége van,Paranoid Skizofrén. A betegségére nem szed gyógyszert,így ha iszik,életveszélyessé válik. Szerencsére engem még egy

Oldalak