Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Címlap » Problem groups » Önsebzés, autoagresszió

Önsebzés, autoagresszió

Az önsebzés olyan nem halálos kimenetelű cselekmény, amely során a személy szándékosan kárt okoz magában. Az önkárosító magatartásforma kifejeződhet például önvágásban, égetésben, önmaga ütlegelésében, drogok, rekreációs szerek javasoltnál nagyobb dózisú, önkárosító fogyasztásában, vagy emberi fogyasztásra alkalmatlan anyag fogyasztásában (pl műanyag, fém, üveg stb.).  Bár az önsebzés a legritkább esetben végzetes, az önsebzéssel élők között sokkal gyakoribb az öngyilkosság.

Az önsebzők viselkedésük okaként leggyakrabban azt jelzik, hogy fel akarnak szabadulni valamilyen negatív állapot alól. Az öncsonkítás leggyakoribb formája az önvagdosás, amikor a személy egy borotva, kés, vagy más éles tárgy segítségével felületes sebeket okoz saját magának, a fizikai fájdalom ugyanis szorongásoldó hatású.

Az önsebzés hátterében álló szorongást általában több ok váltja ki, például rosszul működő, nyomasztó családi légkör, félelem, elhanyagolás, családi erőszak vagy kortársbántalmazás, iskolai, munkahelyi, kapcsolati problémák, kudarc stb.

A nők körében kétszer olyan gyakran fordul elő önsértő magatartásforma, amelyet leginkább otthon követnek el. A viselkedés kialakulásában gyakran alkohol vagy más drogok hatása is közrejátszik.

Bár a fiatalkorban jelentkező, önkárosító viselkedés elmúlhat magától, fennállása jelezhet olyan erős szorongást, vagy valamilyen mentális betegséget  amely kezelést igényel,  és amelynek elhanyagolása depresszióhoz és a jelenség felnőttkori fennálláshoz is vezethet. Ezen kívül a kezelések hatására csökkenthetőek az önkárosítás következtében később is fennálló hátrányok és fogyatékosságok. Ha önmagán vagy környezetében önsebző magatartást észlel, segítségért érdemes pszichiáter, pszichológus szakembert felkeresni.

A leírást Kardos Judit pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját

Szakemberek

Pszichológus válaszol

tanácstalanság

Tisztelt szakember!15 éves vagyok és tanácsot szeretnék kérni! Lassan nyár közepe óta úgy érzem nem vagyok önmagam.Mintha elvesztettem volna azt aki voltam.Egyre fáradtabbnak érzem magam.Sokáig csak napi 2 órákat aludtam, mert többet nem tudtam.Azonban az utóbbi 1 hétben már napi 8 órákat alszom, de ugyanolyan fáradtnak érzem magam lelkileg/fizikailag. A szüleimmel nagyon rossz a kapcsolatom és ez az utóbbi időben eléggé megvisel.Sok minden történt az évek során, de ezt hosszú lenne ide leírni.Egész eddig falat építettem közém és a problémáim köze, ám ez a fal most feladta, és olyan mintha min

reménytelen

megőrülök ebben a retekben, mocsokban és rendetlenségben, míg egyedül laktam, nem volt ez... nem értem más hogy bír mocsokban és kuplerájban élni.... elegem van ebből hogy amit takarítok az 90%-ban baromira nem az én mocskom már bocsánat de nem tudok szebben fogalmazni ilyen idegállapotban.... gyűlölöm a rendetlenséget és a mocskot de mindenki után én takarítok, az én mocskom max 10%... és ezt én már nem bírom hogy állandóan takarítok, nem dolgozom ráadásul de simán napi 8 órát töltök a kicseszett háztartással és már elegem van, és ráadásul nem is főzök... arra már nincs energiám....elegem van

Mit csináljak?

Az elmúlt időszakban sok rossz dolog történt velem. Halál és súlyos betegség is történt a család/barátaim körében. Talán ez is lehet az oka de 3-4 hete nagyon magam alatt vagyok. Éjjelente alig alszok, rengeteget sírok pedig azelőtt sose mutattam ki ilyesfajta érzelemeim. Korábban is küzdöttem autoagresszióval de ez így egyre nehezebb és többször előfordul, hogy nem sikerül legyőznöm. Semmi nem ad olyan igazi örömöt. És a legrosszabb, hogy anyukámon is látszik, hogy szomorú de nem tudok segíteni neki se. Gondoltam hogy pszichológushoz kéne elmennem talán de anyum nagyon pszichológus ellenes

Hogyan kezeljem az autoagressziót?

Tisztelt Hölgyem/ Uram! Hogyan kellene kezelnem az autoagressziót? Sajnos gyakran magamon vezetem le a haragom és úgy érzem egyre többször akarom bántani magam de félek hogyha észre vennék a szüleim mit gondolnának. Szóval valahogy le kéne állnom ezzel de igazából egy idő után már jó érzéssel tölt el. Úgy értem fáj de mégis elnyomott vele valamit ami még jobban fáj. Érdemes pszichológushoz fordulnom vagy nem fontos? Előre is köszönöm válaszát!

Hogyan hagyhatom abba az önbántalmazást?

Tisztelt Hölgyem/ Uram! Pár éve sajnos gyakran előfordul, hogy bántalmazom magam. Nem a csuklóm vagdosom, hanem a kézfejemen ejtek sebeket (hegyes ceruzával vagy késsel esetleg egy falon végighúzom a kézfejem). Főleg ez akkor van amikor anyummal összeveszek és olyankor nincs min levezetni a haragom vagy pl bűntudatból, hogy most miattam lesz rossz napja vagy hasonlók. Mikor észreveszi valaki mindig azt mondom hogy papírral elvágtam véletlenül vagy ilyesmi. Nem tudom miért csinálom ezt egyszerűen csak úgy érzem, hogy valahogy meg kell büntetnem magam. Fordulnom kéne szakemberhez vagy hagyjam?

Hogyan tudnék továbblépni?

A barátom egyik napról a másikra úgy döntött hogy már nem akar velem együtt lenni és kidobott. Ez számomra furcsa volt mert azt mondta hogy szeret de mégsem akar velem együtt lenni mert ő úgy gondolja hogy ez már nem fog működni. Mit tegyek hogy tovább tudjak lépni és ne kezdjek el sírni állandóan amikor csak meghallom a nevét vagy meglátom a cuccait?

Mit kellene tennem?

Tisztelt Doktornő/Úr! Alig 18 éves vagyok és gyakran gondolkozom azon, hogy minek élni, ha nem vagyok boldog és minden egyes nap hosszú, szenvedéssel teli. Napi rendszerességgel zaklatnak a passzív öngyilkossági gondolatok: elhajt mellettem egy gyorsabb autó és eszembe jut, hogy csak ki kellene elé lépnem az utolsó pillanatban; vagy vezetés közben az autópályán oldalra kellene rántanom a kormányt és megkönnyebbülnék. Nem tudok elaludni, ha pedig sikerül, reggel nem bírok felkelni és mindegy hány órát alszom, fáradt vagyok. Emellett egészségtelen kapcsolatom alakult ki az ételekkel is: nem esz

Ki ellenőrzi a pszichológust

Az lenne a kérdésem, hogy ki vagy milyen szervezet, hatóság vagy kamara ellenőrzi a pszichológus munkáját és amik a terápiák alatt történnek és kihatással vannak a kliens életére miként kerülnek megítélésre? Ha egy pszichológus olyat tesz amivel árt a kliensnek és krízist okoz ezzel, akkor az esetet ki vizsgálja ki? Hol van a pszichológus felelőssége és ki elkenőrzi a munkájának minőségét és eredményét? Hová lehet fordulni panasszal vagy kinek lehet visszajelzést adni, ha egy pszichológus szakmai munkájával kapcsolatban probléma merül fel?

Önbántalmazásról beszélni terápián?

Tisztelt Pszichológus/Pszichológusnő! Kamaszkoromban egy nehezebb időszakban egy teljes évig rendszeresen, szinte napi szinten vagdostam magam, amiről végül önerőből nagy nehezen leszoktam. Tavaly ősz óta nagyon stresszes lett az életem és szép lassan minden összeomlott körülöttem, és sajnos visszatért ez a rossz szokás(most 21 vagyok). Április óta sikerült megállnom, de a késztetés napi szinten jelen van, sokszor társul öngyilkossági gondolatokkal. Kb. fél éve járok terápiára, de ez a téma valahogy még sosem jött fel, kicsit nem is merem, meg nem is tudom, hogyan kellene ezt felhozni, mit ke

Szexuális álom a terapeutával

A problémám a következő: én alapjáraton egy homoszexuális beállítottságú nőnek hiszem magam, egy korábbi abúzús miatt, ami családon belül történt. Rengeteg veszteség ért az utóbbi időben értem itt januárt, mind közeli hozzátartozók halála, mind terápiás lezárások, érzelmileg labilis személyiségzavarom van nem tudom ez befolyásolja vagy mennyire befolyásolja a problémámat. Férfi terapeutához járok és tegnap volt egy szexuális töltetű álmom, konkrétan szeretkeztem vele, ami olyan hatással van rám még nappal is hogy, most úgy érzem nem tudok elmenni hozzá és a szemébe nézni elmondani pláne nem me

Nagyon hiányzik

Jó napot kívánok! Az lenne a problémám , hogy nagyon hiányzik a vagdosás. Több, mint egy évig csináltam , voltam pszichológusnál , csak nem emiatt, ez nemrég derült ki itthon. Nincs pénzünk arra hogy pszichológushoz járjak , nem is akarok, nem tudtam megnyílni, alig szólaltam meg. Gondoltam már arra, hogy újra elkezdeném , de mivel már egyszer lebuktam , jobban figyelnek és így nagyobb a kockázat. Nem akarom hogy csalódjanak megint, amikor kiderült , hogy mit csinálok, nagyon kibuktak itthon. Cukrásznak tanulok, mostanában azt csinálom,hogy ha sütök valamit itthon akkor hozzányomom a kezem a

"Ingyenes" pszichológust keresek Szegeden

Tisztelt Szakemberek! 22 éves egyetemista vagyok, Szegeden keresek olyan szakembert, aki tudna "ingyenesen" vállalni, mivel anyagilag nehezen tartom fenn magam, nem mindig kaphatok a szüleimtől pénzt és a diákmunkakínálat a városban sem az igazi, van, hogy hónapokig nem tudok normális munkát vállalni. Évek óta küzdök különféle problémákkal (tanulási nehézségek, figyelemzavar, sötét jövőkép, szorongás, önértékelési zavar, mérgező szülői kapcsolatok, öngyilkossági gondolatok, stb.), ezek annyira felerősödtek már a gimnáziumi éveim óta, hogy mostanában az egyetem rovására megy mindez, ráadásul

Rettegek a sextől őrűlt vagyok??

Üdvözlöm elég nagy és azt hiszem összetett problémával fordulók önhöz/önökhöz. Félek, hogy megbolondultam. 39éves Leszbikus nő vagyok de már lehet az sem nem tudom. Az exemmel azért szakítottam mert nem akartam megfosztani az élet legnagyobb örömètöl. Nekem már nem megy a sexuális együtt lét rettegek ver a víz aktus utàn síró görcsöm van. Természetesen vágyom a szeretetre én is mint minden ember de ma már az érintéstöl is félek fizikai fájdalmaim vannak ha csak úgy néz rám valaki képtelen vagyok már arra is hogy magam meztelenűl lássam nem hogy más. Képtelen vagyok ezt leküzdeni amikor ott

bántalmazás, bűntudat, öngyilkosság

Kedves pszichológus, Honnan tudhatja az ember, hogy segíthet-e rajta egy pszichológus szakember? Honnan tudhatja, hogy hogyan válasszon szakembert? Hogyan győzheti le a félelmét, hogy függeni fog pszichológustól, és ezáltal kiszolgáltatott lesz? Létezik, hogy a pszichológus nem vállalja a pácienst? (mikor?) Ha valaki terápián megemlíti, hogy öngyilkossággal kapcsolatos gondolatai vannak, akkor mi történik? A szakember megszakítja a terápiát? Előre is köszönöm a válaszokat.

Önkorlátozás

Tisztelt szakértő! Kisgyermek korom óta szorongó emberként élek, ez annak köszönhető, hogy legkissebb testvérként rengeteg feszültséget éltem át a családban érzett feszültség, aggodalom, szorongás miatt, melyet 22 évesen sem tudok levetkőzni. Ebből kifolyólag ADD-s vagyok, depresszív hajlamú, számos terápián vettem részt gyerekként, a családterápa kivételével. Emberekkel nehezen értek szót, ezért szüleimmel nem merek megosztani a mindennapjaim, félek a reakciójuktól, úgy az emberekkel való kommunikációtól is. Ezért az egyetemi éveim alatt olyanokat is elhallgattam, hogy nem a kollégiumban volt

Oldalak

Vissza a tetejére

Lábléc