Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Címlap » Problem groups » Önsebzés, autoagresszió

Önsebzés, autoagresszió

Az önsebzés olyan nem halálos kimenetelű cselekmény, amely során a személy szándékosan kárt okoz magában. Az önkárosító magatartásforma kifejeződhet például önvágásban, égetésben, önmaga ütlegelésében, drogok, rekreációs szerek javasoltnál nagyobb dózisú, önkárosító fogyasztásában, vagy emberi fogyasztásra alkalmatlan anyag fogyasztásában (pl műanyag, fém, üveg stb.).  Bár az önsebzés a legritkább esetben végzetes, az önsebzéssel élők között sokkal gyakoribb az öngyilkosság.

Az önsebzők viselkedésük okaként leggyakrabban azt jelzik, hogy fel akarnak szabadulni valamilyen negatív állapot alól. Az öncsonkítás leggyakoribb formája az önvagdosás, amikor a személy egy borotva, kés, vagy más éles tárgy segítségével felületes sebeket okoz saját magának, a fizikai fájdalom ugyanis szorongásoldó hatású.

Az önsebzés hátterében álló szorongást általában több ok váltja ki, például rosszul működő, nyomasztó családi légkör, félelem, elhanyagolás, családi erőszak vagy kortársbántalmazás, iskolai, munkahelyi, kapcsolati problémák, kudarc stb.

A nők körében kétszer olyan gyakran fordul elő önsértő magatartásforma, amelyet leginkább otthon követnek el. A viselkedés kialakulásában gyakran alkohol vagy más drogok hatása is közrejátszik.

Bár a fiatalkorban jelentkező, önkárosító viselkedés elmúlhat magától, fennállása jelezhet olyan erős szorongást, vagy valamilyen mentális betegséget  amely kezelést igényel,  és amelynek elhanyagolása depresszióhoz és a jelenség felnőttkori fennálláshoz is vezethet. Ezen kívül a kezelések hatására csökkenthetőek az önkárosítás következtében később is fennálló hátrányok és fogyatékosságok. Ha önmagán vagy környezetében önsebző magatartást észlel, segítségért érdemes pszichiáter, pszichológus szakembert felkeresni.

A leírást Kardos Judit pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját

Pszichológus válaszol

"Ingyenes" pszichológust keresek Szegeden

Tisztelt Szakemberek! 22 éves egyetemista vagyok, Szegeden keresek olyan szakembert, aki tudna "ingyenesen" vállalni, mivel anyagilag nehezen tartom fenn magam, nem mindig kaphatok a szüleimtől pénzt és a diákmunkakínálat a városban sem az igazi, van, hogy hónapokig nem tudok normális munkát vállalni. Évek óta küzdök különféle problémákkal (tanulási nehézségek, figyelemzavar, sötét jövőkép, szorongás, önértékelési zavar, mérgező szülői kapcsolatok, öngyilkossági gondolatok, stb.), ezek annyira felerősödtek már a gimnáziumi éveim óta, hogy mostanában az egyetem rovására megy mindez, ráadásul

Rettegek a sextől őrűlt vagyok??

Üdvözlöm elég nagy és azt hiszem összetett problémával fordulók önhöz/önökhöz. Félek, hogy megbolondultam. 39éves Leszbikus nő vagyok de már lehet az sem nem tudom. Az exemmel azért szakítottam mert nem akartam megfosztani az élet legnagyobb örömètöl. Nekem már nem megy a sexuális együtt lét rettegek ver a víz aktus utàn síró görcsöm van. Természetesen vágyom a szeretetre én is mint minden ember de ma már az érintéstöl is félek fizikai fájdalmaim vannak ha csak úgy néz rám valaki képtelen vagyok már arra is hogy magam meztelenűl lássam nem hogy más. Képtelen vagyok ezt leküzdeni amikor ott

bántalmazás, bűntudat, öngyilkosság

Kedves pszichológus, Honnan tudhatja az ember, hogy segíthet-e rajta egy pszichológus szakember? Honnan tudhatja, hogy hogyan válasszon szakembert? Hogyan győzheti le a félelmét, hogy függeni fog pszichológustól, és ezáltal kiszolgáltatott lesz? Létezik, hogy a pszichológus nem vállalja a pácienst? (mikor?) Ha valaki terápián megemlíti, hogy öngyilkossággal kapcsolatos gondolatai vannak, akkor mi történik? A szakember megszakítja a terápiát? Előre is köszönöm a válaszokat.

Önkorlátozás

Tisztelt szakértő! Kisgyermek korom óta szorongó emberként élek, ez annak köszönhető, hogy legkissebb testvérként rengeteg feszültséget éltem át a családban érzett feszültség, aggodalom, szorongás miatt, melyet 22 évesen sem tudok levetkőzni. Ebből kifolyólag ADD-s vagyok, depresszív hajlamú, számos terápián vettem részt gyerekként, a családterápa kivételével. Emberekkel nehezen értek szót, ezért szüleimmel nem merek megosztani a mindennapjaim, félek a reakciójuktól, úgy az emberekkel való kommunikációtól is. Ezért az egyetemi éveim alatt olyanokat is elhallgattam, hogy nem a kollégiumban volt

Hogyan kezeljek a folyamatos szorongásom?

Tisztelt Szakember! 18 éves vagyok és tapasztalataim alapján meglehetősen szorongó, ez pedig a folyamatos megfelelési kényszerből fakad. Pár éve úgy döntöttem, hogy véget vetek ennek és elkezdtem járni azt az utat amiről úgy gondoltam az enyém. Egy évvel később különböző tüneteket észleltem, alvászavar, szorongás és volt egy olyan furcsa érzésem bizonyos percekben mintha képernyőn nézném ami velem történik, nézem kívülről ahogy cselekszem és értékelem, mintha osztott képernyőn élném az életem. A gondolataim olyan hangosan ordítanak hogy nem tudom azt tenni amit kellene. Korábban vagdostam mag

Depressziós vagyok? ?

Folyamatosan levertnek érzem magam, úgy érzem mindenki elhanyagol, senkinek nem vagyok olyan fontos, hogy "első" legyek. Minden kis apró dolgon stresszelek. Már két hete minden nap hajnali 3-4 óra fele fekszem le és hatkor kelnem kell az iskola miatt.. De olyan is volt már, hogy semmi alvással mentem el. Mikor haza érek délután 4től olyan este 8-9-10-ig alszom (ez változó) és utána megint fenn vagyok hajnalig. Körülöttem kezdenek felborulni a dolgok. A szobám katasztrófa sújtotta övezet, a barátok egyre kevesebbet foglalkoznak velem a levertségem miatt, teljesítményem is romlott és más do

impulzivitás

Egyetemista vagyok, és mióta a párommal élek, nagyon felerősödtek az impulzív döntéseim. Van, hogy elvállalok egy többnapos projektet, de lemondom, vagy bemegyek az egyetemre, de az óra kezdése előtt egy perccel kijövök, vásárláskor a a fizetés előtt otthagyom az árut, étteremben van, hogy "csak úgy" felállok az asztaltól és eljövök, vagy random buszra ülök és utazom. Ezektől az rosszabb, mikor dühkitörésem van, és otthagyom a párom, és valószerűtlen helyekre keveredem a városban, ahol élek, és az adott érzelmemnek engedelmeskedve abuzív dolgokat teszek. Mostanában elég sokat falcolok, fájdalo

hogyan kontrolláljam magam

Tisztelt Pszichológus! 34 éves vagyok. Epilepsziás ,nem meghatározott személyiségzavarom,nem organikus pszichózisom van. Sokszor érzek késztetést,hogy bántsam magam,gyógyszer túl adagolásra,halálra gondolok,más rossz megfoghatatlan gondolataim,érzéseim,félelmeim vannak csak úgy is,ideges,feszült is vagyok valamint majdnem mindig belekötök valakibe,nem tudom kontrollálni érzelmeim,viselkedéseim és úgy mindent és nagyon zavar főleg,hogy mások,illetők mit gondolhatnak rólam ezért.Volt,hogy lebunkóztak ezért. Nem mindenkivel vagyok ilyen.Mitől lehet ez? Mit tehetek ellene? Középiskolában főleg

ilyenkor mit kell tennie a pszichológusnak?

Kedves Pszichológus! Mit kell tenni egy pszichológusnak, akkor ha egy kliense bevallja, hogy részletes öngyilkossági terve van.. Hely, időpont, módszer...?? Köteles felhívnia, vagy szólnia valakinek?

Szülői alkalmasság kérése

Olyan pszichológust keresek, aki ( k ) véleményét a bíróság elfogadja ( igazságügyi ) és elvégezne ( nének ) rajtam / velem a tárgyban megjelölt alkalmassági tesztet. Köszönettel, Bántelki lajos ( 06-70-4-32-52-00 )

Depressziós vagyok?

Kedves Pszichológus! Olyan helyzetben vagyok most, hogy úgy érzem egyetlen megoldás az öngyilkosság. A barátaim magamra hagytak... Mindenki utál. a családom mindig is utált... Magamba zuhantam nagyon. vagdostam magam. Úgy érzem a munkahelyen sem vagyok elég jó. Csődtömeg vagyok. S egyre inkább úgy érzem, hogy meg kell halnom, mert mindenkit csak zavarok, és haszontalan vagyok, semmire kellő.. Nem számíthatok senkire sem.... Senki sem segít... Úgy érzem az a legjobb, ha véget vetek az életemnek... Nem tudok kimászni ebből az álapotból... Nem érdemlem meg az életet. Mit tegyek?

Stressz kezelése, hogyan?

Tisztelt pszichológus! 21 éves nő vagyok. Nem vagyok hirtelen haragú ember, sokáig tűrök, és sajnos nem állok ki magamért, inkább csöndben maradok, mert nagyon kerülöm a konfliktusokat. Addig-addig nyelek, míg végül robbanok. Régebben vagdostam magam, de erről már leszoktam. Most ütöm a falat, amikor nagyon ideges vagyok és nem bírok magammal. De egyszerűen nem tudom magam visszafogni, elgurul az agyam ilyenkor. Sosem vezetem le máson a haragomat, ezt inkább én szívom meg, mert összetöröm a kezemet. Hogyan kezeljem ezeket dühkitöréseket?

kell orvos?

17 éves lány vagyok. 2-3 éve sokszor kissebb dolgokon is nagyom ideges leszek és elkap a düh, sokszor megvágtam a kezem és a falat ütöttem mert megnyugtat a fájdalom. Sajnos az idegeskedés azóta több lett. Apámmal soha nem volt jó viszonyunk egy éve csinálhatok bármit nem érdeklo és miota kaptam egy kiskutyat ugy bánik vele mintha a gyereke lenne holott velem egy cseppet sem foglalkozik annyit nem kerdez hogy jól vagyok-e. Ez nagyon dühössé tesz és legtöbbszőr ezért a sírás is elkap. Néha úgy érzem egyszerübb és kevésbé fájdalmasabb lenne a halal. Soha nem hallottam egy dicséretet sem mindig

Transznemű lennék?

Tisztelt Pszichológus! 22 éves lány vagyok , és nem tudom ,hogy jó helyre írok -e . Igazából nem tudom eldönteni mi lehet a baj. Lány létemre a lányokat szeretem , és elég fiús vagyok. Sajnos lányos ruhákban és lányos kinézettel nem érzem jól magam. Kiskorom óta fiú ruhákban , fiús hajjal és játékokkal éreztem jól magam. Nem tudok vidám és boldog lenni pár óránál tovább. Volt már,hogy vagdostam magam , pedig nem tudom miért csak jól esett.Most sem érzem jól magam mindig az jár a fejemben ,hogy mellek nélkül és fiúsabb hanggal milyen boldog lehetnék, mert úgy olyan lennék amilyen szeretnék le

?

Kedves Doktornő/úr! A problémám nagyjából 2 éve kezdődött. Sosem voltam egy optimista típus, de 16-17 éves korom körül elkezdtek problémák adódni először csak a külsőmmel, aztán szépen lassan megutáltam magam. Mostanában azonban megváltozott a helyzet: állandóan hasonlítom magam mindenkihez, nem látom értelmét az életemnek és nagyon sokszor gondolok arra, hogy mi történne ha kilépnék a metró elé. Az utóbbi hetekben az ágyból sem akarok kikelni, ha bemegyek egy-egy egyetemi órára délután visszafekszem, mindig fáradt vagyok. A régi hobbijaim nem hoznak lázba. Ugyanakkor ha az emberek rám néznek

Oldalak

Vissza a tetejére

Lábléc