Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Önismeret, önértékelés zavarai

Az önismeret az a tudatos kép, ami az egyénben él saját tulajdonságairól, céljairól és törekvéseiről. Ezt a tudást leginkább a többi emberrel való találkozásban szerezzük meg, a történésekre  adott reakciók alapján. Fő eleme az a személyes jellegű, érzelmi, hangulati  állapot, amely áthatja a tapasztalatok megélését.

Az emberek törekednek rá, hogy egyfajta összhang alakuljon ki magukról kialakított tudás és a környezet között. A belső, tudati tartalmak összerendezésében nem a logika szabályai érvényesek, így az ellentétes, egymásnak látszólag ellentmondó jelentések is elfogadást nyerhetnek.

Ahogy életünk során gyűjtjük a tapasztalatokat, alakul, fejlődik a személyiségünk, úgy alakul a belső összhang, amely az identitás kialakulásával megszilárdul. Az identitásunk az érzelmi és motivációs erőket összerendezi, egységessé, hitelessé teszi viselkedésünket és viszonyulásunkat a többi emberhez. Az ember élete során többször kénytelen az identitását újra szervezni, amely mindig kényelmetlen érzésekkel, nehezen integrálható tartalmakkal való szembenézéssel, feszültségek kíséretében, ellenállások között zajlik. Bár fájdalmas folyamat  lehet az új identitás keresése, szembe kell vele nézni a fejlődés érdekében, hiszen ennek a folyamatnak az elmaradása, elakadása zavarokat okoz az egyén életében.

Azért is nehéz a változás, mert a  magáról kialakított önismereti képhez a személy bizonyos fokig ragaszkodik, és amely egyfajta „maszkká” alakulhat az idők során. Azokat a kényelmetlen tapasztalásokat, amelyek nem férnek bele a kialakított képbe igyekszik elkerülni, elfojtani, és a társas viselkedésében pedig olyan tapasztalatokat keresni, amelyek megerősítik a már meglévő képet. Így a kialakított, megszilárdult és erővel fenntartott rugalmatlan önismereti kép idővel nagyon kényelmetlenné válhat. A személy igyekszik úgy viselkedni, hogy a környezete a belső képnek megfelelő visszajelzéseket adja, és ehhez sokszor erőltetetten, manőverezve, esetleg manipulatívan kezd viselkedni. A rögzült és „maszkká” merevedett énkép megakadályozhatja a személyiség fejlődését, gátolhatja az adaptív és kreatív változásokat és az önismereti, önértékelési zavaroktól kezdve akár komolyabb pszichés problémákat is okozhat.

Bizonyos önismerettel minden ember rendelkezik, amely az önértékelés alapját adja. Az egészséges és reális  önértékeléssel rendelkező emberek tisztában vannak jó és kevésbé jó tulajdonságaikkal, elfogadják azokat és úgy érzik más emberek is elfogadják őket. Interperszonális helyzetben természetesen reagálnak, és általában jól érzik magukat mások társaságában. Hatékony a valóságészlelésük és általában nem értik félre mások szavait, reakcióit. Nem becsülik alá vagy fölé saját képességeiket, amely alapján nem vállalnak túl nagy, teljesíthetetlen feladatokat, azonban nem is rettenek meg a kihívásoktól.

A túlzottan alacsony, vagy a valós tartalmakra nem támaszkodó felfújt és ezért sérülékeny önértékelés problémát okozhat a társas kapcsolatok szintjén, alkalmazkodási és pszichés problémák kialakulásához vezethet. A bemerevedett és realitásokhoz nem alkalmazkodó s önértékelés hatalmas feszültségeket, szükségleti kielégületlenséget okozhatnak, amelyeket az egyén deviáns utakon (pl.: drog, alkohol), pótcselekvésekbe menekülve vezethet le. A nem reális önértékelés talaja lehet kríziseknek, dekompenzációs viselkedésnek, pszichés problémáknak (pl depresszió) vagy akár valamilyen testi tünetet képezve manifeszt betegségként  jelentkezhet.

Az önértékelés és önismeret fejlesztésének leghatékonyabb formája a csoport. Tapasztalat, hogy amit a csoporttagok egyformán látnak azt az egyén viszonylag könnyedén el tud fogadni, és az így szerzett tapasztalatok alakítják az önismeretet.  A csoporttagok reakciói és visszajelzései alapján lehetőség nyílik az egyén számára saját és emberi kapcsolataik őszinte, megélésére és az eredeti érzelmi élmény korrekciójára. Ez a tapasztalat egy lehetőség arra, hogy az önismeret és helyes önértékelés fejlődjön, megfelelő szintre kerüljön.

A leírást Kardos Judit pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját

Szakemberek

Pszichológus válaszol

Hogyan tovább?

Tisztelt Doktor úr/Doktornő! Több éve fennáll a helyzet, hogy nem a saját életemet élem, már csak az árnyéka vagyok a régi önmagamnak. 21 éves koromig otthon laktam, egyke vagyok, szüleim nagyon féltettek nem engedtek sehova, így rengeteg közösségi eseményből, élményből is kimaradtam. Az általános iskola alatt sokat bántottak, nem igazán tudtam beilleszkedni az osztályba, majd a gimnázium is nehéznek bizonyult, nem jutott időm mellette hobbira, kikapcsolódásra. Folyamatos sikertelenség érzés vett körbe, nem tudtam megfelelni a szüleimnek, úgy éreztem nem vagyok elég jó. Jártam iskolapszichol

Mi lehet a baj?

Tisztelt Szakértő! A problémám még én sem értem teljesen.Megismerkedtem egy fiúval, akivel minden passzolt közöttünk. Nagyon kedves, figyelmes srác. Kiderült, hogy van barátnője, de a végét járják szakítottak is. 5 éven át voltak együtt.Már akkor is fura érzésem volt, nem akartam egy ilyen hosszú kapcsolatot szétválasztani azért, ami lehet nem is fog hosszútávon működni közöttünk. Azonnal bemutatott az anyukájának, külföldi útra fizetett be minket, már az eljegyzést és az összeköltözést fontolgatta 2 hét után.Úgy érzem megfolyt ezzel, nekem ez nagyon gyors. Próbáltam ezt elmondani neki, sértő

Hogy feleljek meg és érezzem közbe jól magam?

17 éves vagyok és most megyek 12.osztályba.Az egész évemet végigtanultam,napi 5-6 órákat és habár meglett az eredménye mégis azt érzem hogy az osztály idiótája vagyok.Az osztályomból már sokan rendelkeznek nyelvvizsgával,előrehozott érettségikkel,jogosítvánnyal,a nyáron pedig dolgoznak.Én semmit nem értem el ezek közül.Nyár eleje óta folyamatosan készülök az érettségikre de semmi szabadidőm nincs már.Július vége van és úgy érzem hiába tanulok még sehol nem tartok.A szüleimnek és a rokonaimnak nem akarok viszont csalódást okozni,habár úgy érzem megteszem minden egyes nap.Ők nem ilyen gyereket é

Hogyan válasszak?

Tisztelt Cím! Régóta érlelődik bennem az elhatározás, hogy felkeressek egy szakembert, aki segít megérteni a személyiségemet, feloldani a bennem lévő blokkokat, gátlásokat és helyre tenni mindazt, amik esetleg a családi hátteremből fakadnak. Alapvetően az önismeretem alapján azt gondolom, hogy nagyjából minden problémám a családi háttérből gyökereztethető, de mivel nem vagyok szakember, nem szeretnék rossz következtetéseket levonni. Így viszont elképzelésem sincs, hogy milyen szakterületű pszichológushoz forduljak, milyen kezelési módokat, terápiás módszereket részesítsek előnyben? Például sz

Hogyan dolgozzam fel?

Üdv! Egy lassan 25 éves férfi(?) vagyok. Mit tegyek, ha egyszerre szeretem és utálom a szüleimet? A tini korom azzal telt el (kb 12 év) hogy rettegek attól, hogy ha hazaérek, lesz e részeges veszekedés. (lett). Lelkileg lesérültem, szüleim mindent helyettem akartak csinálni, alig engedtek el itthonról, és ezért szinte nem tudtam önálló férfivá válni saját döntésekkel. Suliban cikiztek, lányok szörnyetegként néztek rám. Szeretethiány miatt a drog és alkohol helyett videojáték és pornófüggő lettem. Valami csoda folytán 18 évesen lett barátnőm, akivel az első együttlét a szorongás és depi miatt

Ki ellenőrzi a pszichológust

Az lenne a kérdésem, hogy ki vagy milyen szervezet, hatóság vagy kamara ellenőrzi a pszichológus munkáját és amik a terápiák alatt történnek és kihatással vannak a kliens életére miként kerülnek megítélésre? Ha egy pszichológus olyat tesz amivel árt a kliensnek és krízist okoz ezzel, akkor az esetet ki vizsgálja ki? Hol van a pszichológus felelőssége és ki elkenőrzi a munkájának minőségét és eredményét? Hová lehet fordulni panasszal vagy kinek lehet visszajelzést adni, ha egy pszichológus szakmai munkájával kapcsolatban probléma merül fel?

Barátság extrákkal

Tisztelt pszichológus! Elvált vagyok, 2017novemberében ismerkedtem meg egy férfival. Akkor volt egy élettársa akivel elmondása szerint nem működött a kapcsolat. Kapcsolatunk barátság extrákkal kezdődött. Külföldön dolgozik, három hetente jár haza. Hozzám jött és jön és tőlem megy vissza. A hölgy ez év elején elküldte. Többször kezdett hozzám járni és itt is aludt. Beleszerettem. Sokat beszélgetünk ha kint van, de arra lettem figyelmes, hogy ha velem beszél mással chetel. Gyanús lett és be igazolódott a sejtésem. Belenéztem a telójába. Egy másik hölgy is van, akivel írogat és más intim dolgot,

Szerinte nem érdemli meg, hogy boldog legyen

Tisztelt Doktor Úr/ Doktornő! 2 hónapja ismerkedtem meg egy 40 éves férfival (én 35 vagyok). Idáig nagyon jól alakult a kapcsolatunk, sok közös programunk volt, rengeteg a közös bennünk. Gyerek nincs egyik oldalon sem. Időközben elkezdtem furcsának találni, hogy szexuálisan kevésbé közeledik, holott állítása szerint vonzónak talál. Addig beszélgettünk, hogy kiderült, ő nem igényli annyira a szexuális együttlétet egy kapcsolatban (nem tudom mennyire gondolta komolyan...) és tulajdonképpen oda lyukadtunk ki - nagy bánatomra - hogy ő nem érdemli meg, hogy boldog legyen, mert az előző kapcsolat

Hogy tudnam szemelyisegzavaros/maniakus depresszios hugomat orvoshoz kuldeni

Kedves doktorno/ doktor ur, Hugom nemreg elvalt, szereny anyagi korulmenyek kozott el ket gyerekkel, sulyosan labilis pszichesen (duhrohamok, depresszio - gyerekkorban sajat szuleink is elvaltak) de visszautasitja a csaladi segitseget. Velem meg beszel es valahogy szeretnem ravenni, hogy menjen el egy pszichologushoz, ki is fizetnem neki. Hogyan lehet egy nagyon labilis, dacos emberrel a betegsegerol beszelni es meggyozni, hogy menjen orvoshoz? Koszonettel AM

Elégedetlen vagyok a munkahelyemmel, és önmagammal

Üdv! A huszas éveim második felében vagyok. Diplomás munkát végzek egy cégnél, ahol a szervettség nulla. A pályám elején vagyok még, de a főnök kioszt nekem olyan feladatokat, amiket segítség nélkül nem tudok megcsinálni, sokszor ő se tudná. A követelmények sem egyértelműek velem szemben. Nem mindig boldogulok a feladatokkal, sokszor vagyok ideges miatta, vagy teljesen apatikus, vagy csak görgetem a munkát magam eőtt, emiatt szégyenlem magam. Néha úgy érzem, hogy jobb helyen, ahol tényleg támogatnak többre lennék képes, máskor meg azt érzem, hogy a legegyszerűbb munkahely is kifogna rajtam. A

Új személlyé válni

Általában csendes típus vagyok, időbe telik, amíg megszólalok egy új társaságban, mindig félek, hogy rosszat mondok, ezért inkább másra hagyok mindent. Ezt meg is szoktam bánni, amikor kihagyom a lehetőségeket, ezért szeretném, ha több önbizalmam lenne, barátkozóbb típus lennék, könnyebben szocializálódnék, és lassan át szeretnék nőni vezetőegyéniséggé. Ezt lehetséges elérni? Nagyon irigylem az olyanokat, és szeretnék a tanítói pályára lépni, amihez szükséges az önbizalom és hogy merjek én irányítani. Pszichológus nélkül sikerülhet? Vagy pszichológussal se? Meg lehet változni, vagy törődjek be

Alkalmatlannak érzem magam egy párkapcsolat kialakítására, de szeretek a szerelemről álmodozni

Tisztelt pszichológus. 26 éves srác vagyok, akinek nem volt párkapcsolata. Addig jutottam csak el, hogy valakit elhívjak, de még sose randiztam. Kamaszként a visszautatsításokba szinte belepusztultam. Egyetemere olyan szakra jártam, ahol lányok nem igen voltak. Egyetem óta meg egy katasztrófa az életem. Se barátok, se jó munkahely, se egzisztencia. Egyáltalán nem vagyok jó parti, és nem vagyok elég érett, és erős sem egy kapcsolatra. Szintén szerencsétlen lányokat se tudnék megszerezni, de nem az egyéb kategóriából válogatnék szívem szerint. Annak ellenére, hogy totál nincs kilátsában az ilyes

Érdemes így belevágni a költözésbe?

Jelenleg 26 éves vagyok. Három éve van diplomám, de alig dolgoztam. Világ életemben otthon éltem, de nem sokat segítettem sose a háztartásban. Depressziós vagyok, amire gyógyszereket is szedek. Eléggé kötődök a környékhez ahol vidéken élek jelenleg, de Pesten talán jobb esélyeim lennének megmenteni a programozói karrierem. Valahol vágyok ugyan a költőzésre, de valójában félek tőle, és nem hiszem, hogy teljesen átlátom, hogy mivel járna. A jelenlegi munkahelyem nem nyit nagy perspektívákat számomra, mert a cég sufni, úgy érzem, hogy kezdek kicsit kiégni is, illetve lehetséges, hogy imposztor sz

Életközépi válság? Gyász..? Normális probléma? Mi segítene? Köszönöm.

37 éves nő: mostanában értettem meg / látok tisztábban sokmindent életem korábbi időszakaiból, de ez most nagyon érzékenyen érint, van hogy sírva fakadok - mint ahogy a 20-as éveimben "kellett volna" lereagálnom, mikor a probléma friss volt. Egy viszonzatlan szerelem miatt sokat szenvedtem, de kb 1 év reménytelenség után azon voltam, hogy elfelejtsem. Most látom, hogy akibe régen szerelmes voltam, önzően viselkedett (megvannak az e-mailjeink) - bár továbbra is értem, miért szerettem őt. Nemrég olvastam, hogy nárcisztikus férfiak milyen vonzóak/kedvesek tudnak lenni "kapcsolat" elején, aztán hi

Nem találom az utam a munka világában 26 évesen

3 éve rendelkezem informatikai diplomával, de körülbelül alig pár hónapot dolgoztam azóta. Tipikus mamahoteles gyerek vagyok. Jelenleg ugyan dolgozom a szakmámban, de nem tudom a munkám jól ellátni. És mivel nem foglalkoztam szabadidőmben sem túl sokat a szakmával, nem valószínű, hogy máshol el tudnék látni egy informatikai állást. A diploma szerzés óta a mentális képességeim is visszaestek, alkohol gyógyszer problémáim is voltak. Apukám a családfenntartó fél éve hunyt el. A szakmámon kívül máshoz se értek, félek, hogy másban se állnám meg a helyem. Nagy ábrándozó vagyok, a gazdagabbak életére

Oldalak