Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Önismeret, önértékelés zavarai

Az önismeret az a tudatos kép, ami az egyénben él saját tulajdonságairól, céljairól és törekvéseiről. Ezt a tudást leginkább a többi emberrel való találkozásban szerezzük meg, a történésekre  adott reakciók alapján. Fő eleme az a személyes jellegű, érzelmi, hangulati  állapot, amely áthatja a tapasztalatok megélését.

Az emberek törekednek rá, hogy egyfajta összhang alakuljon ki magukról kialakított tudás és a környezet között. A belső, tudati tartalmak összerendezésében nem a logika szabályai érvényesek, így az ellentétes, egymásnak látszólag ellentmondó jelentések is elfogadást nyerhetnek.

Ahogy életünk során gyűjtjük a tapasztalatokat, alakul, fejlődik a személyiségünk, úgy alakul a belső összhang, amely az identitás kialakulásával megszilárdul. Az identitásunk az érzelmi és motivációs erőket összerendezi, egységessé, hitelessé teszi viselkedésünket és viszonyulásunkat a többi emberhez. Az ember élete során többször kénytelen az identitását újra szervezni, amely mindig kényelmetlen érzésekkel, nehezen integrálható tartalmakkal való szembenézéssel, feszültségek kíséretében, ellenállások között zajlik. Bár fájdalmas folyamat  lehet az új identitás keresése, szembe kell vele nézni a fejlődés érdekében, hiszen ennek a folyamatnak az elmaradása, elakadása zavarokat okoz az egyén életében.

Azért is nehéz a változás, mert a  magáról kialakított önismereti képhez a személy bizonyos fokig ragaszkodik, és amely egyfajta „maszkká” alakulhat az idők során. Azokat a kényelmetlen tapasztalásokat, amelyek nem férnek bele a kialakított képbe igyekszik elkerülni, elfojtani, és a társas viselkedésében pedig olyan tapasztalatokat keresni, amelyek megerősítik a már meglévő képet. Így a kialakított, megszilárdult és erővel fenntartott rugalmatlan önismereti kép idővel nagyon kényelmetlenné válhat. A személy igyekszik úgy viselkedni, hogy a környezete a belső képnek megfelelő visszajelzéseket adja, és ehhez sokszor erőltetetten, manőverezve, esetleg manipulatívan kezd viselkedni. A rögzült és „maszkká” merevedett énkép megakadályozhatja a személyiség fejlődését, gátolhatja az adaptív és kreatív változásokat és az önismereti, önértékelési zavaroktól kezdve akár komolyabb pszichés problémákat is okozhat.

Bizonyos önismerettel minden ember rendelkezik, amely az önértékelés alapját adja. Az egészséges és reális  önértékeléssel rendelkező emberek tisztában vannak jó és kevésbé jó tulajdonságaikkal, elfogadják azokat és úgy érzik más emberek is elfogadják őket. Interperszonális helyzetben természetesen reagálnak, és általában jól érzik magukat mások társaságában. Hatékony a valóságészlelésük és általában nem értik félre mások szavait, reakcióit. Nem becsülik alá vagy fölé saját képességeiket, amely alapján nem vállalnak túl nagy, teljesíthetetlen feladatokat, azonban nem is rettenek meg a kihívásoktól.

A túlzottan alacsony, vagy a valós tartalmakra nem támaszkodó felfújt és ezért sérülékeny önértékelés problémát okozhat a társas kapcsolatok szintjén, alkalmazkodási és pszichés problémák kialakulásához vezethet. A bemerevedett és realitásokhoz nem alkalmazkodó s önértékelés hatalmas feszültségeket, szükségleti kielégületlenséget okozhatnak, amelyeket az egyén deviáns utakon (pl.: drog, alkohol), pótcselekvésekbe menekülve vezethet le. A nem reális önértékelés talaja lehet kríziseknek, dekompenzációs viselkedésnek, pszichés problémáknak (pl depresszió) vagy akár valamilyen testi tünetet képezve manifeszt betegségként  jelentkezhet.

Az önértékelés és önismeret fejlesztésének leghatékonyabb formája a csoport. Tapasztalat, hogy amit a csoporttagok egyformán látnak azt az egyén viszonylag könnyedén el tud fogadni, és az így szerzett tapasztalatok alakítják az önismeretet.  A csoporttagok reakciói és visszajelzései alapján lehetőség nyílik az egyén számára saját és emberi kapcsolataik őszinte, megélésére és az eredeti érzelmi élmény korrekciójára. Ez a tapasztalat egy lehetőség arra, hogy az önismeret és helyes önértékelés fejlődjön, megfelelő szintre kerüljön.

A leírást Kardos Judit pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját

Szakemberek

Pszichológus válaszol

Miért vagyok ennyire igénytelen?

A probléma az lenne hogy amióta csak élek, iszonyatosan igenytelen vagyok és rendetlen. 4 éve élek együtt a párommal és ez az egyetlen vita forrás köztünk, én próbálkozzom rendet tartani a konyhában meg mindenhol de max 1 hétig tart es folytatódik tovább a kálváriám , nem tudom higy lehet e lelki oka ennek vagy mitől van de ha tudnék kapni segítséget hogy ne tegyem tönkre az életem mert már nem bírok így létezni és nem értem hogy miért csak 1 hetig tart ez nálam , nagyon kétségbe vagyok esve emiatt, a munkahelyemen is ez van. Kérem valaki ha tud segítsen nekem hogy végre normalisan élhessek

Mit lehet tenni?

Pár évvel ezelőtt mikor még csak 18 múltam úgy voltam vele a párkapcsolat a legfontosabb,nem kellenek barátok, számomra a szerelem a legfontosabb és a kedvesem minden téren való kielégítèse. Ez mai nap megváltozott, barátokat akarok,de nem tudom miért bárhogy viselkedek senkit nem érdekli mi van velem,vagy mik tesznek boldoggá egyszerűen nem akarnak az életem része lenni,mint mikor valaki elfutna nehogy köze legyen a történtekhez,de én szociális függő lettem pedig egészen 25 éves koromig párkapcsolat függő voltam és úgy érzem mire eljutottam oda,hogy szociális akarok lenni képtelen vagyok bevo

Gyerek: igen vagy nem...

38 éves nő vagyok, és foglalkoztat egy ideje, miért nem tudom, akarok-e gyereket. Senki sem erőltet / kérdezgeti, de biológiai okokból tudnom "kéne". 6 éve boldog kapcsolatban élek és bízom a páromban, nem vele van baj. Nem könnyíti a helyzetet, hogy sosem vagyok babák/gyerekek között (az élet hozza így, nem "menekülök" de nem is keresem), bár sosem tetszett a gügyögés és általában nem is értem azokat a nőket, akik mindenáron akarnak gyereket.Türelmes, kedves, megértő, játékos vagyok gyerekekkel (is), sok gyerekkori emlékem van, öcsém pár évvel fiatalabb. Mégsem érzem, hogy az én világom lenne

Ismerkedés

Tisztelt Doktor Nő/Úr! Úgy érzem, hogy az önbizalmam alacsony, ez megnehezíti az ismerkedést nőkkel. Alapjában mindenkivel kedves vagyok és sok barátom is van, így nem tartom magam antiszociálisnak, de nehezen nyitok mások felé, főként nők felé. Több barátnőm volt már életemben, de mindegyikkel úgy jöttünk össze, hogy korábban már ismertük egymást , s idegenekkel, szórakozóhelyen vagy máshol nem tudok még csak odamenni sem. Bár mások visszajelzése alapján nem gondolom magamat "rondának" , ill. fizikálisan sem rossz alkatúnak, de állandóan azt kérdem magamtól, hogy mit mondjak nekik, illetve

Lehet gyaszolni a kapcsolatot szakitas elott?

Parommal egy tokeletesnek tuno kapcsolatban vagyunk mar 4 eve, de megis ugy erzem hogy amik igazan szamitananak az nem mukodik.Nagyon kulonbozunk, mindketten rengeteget adtunk fel mar a sajat dolgainkbol azert, hogy a masikhoz hasonoljunk, es ugy erzem ez ahelyett hogy erositene a kapcsolatot, teljesen elvette az onbizalmunkat.En mar nem vagyok hatarozott, nem is tudom az igenyeim, folyton azt erzem hogy nem is vagyok eleg jo neki.O ugyanilyen bizonytalansagban el, sokszor alkalalmazkodna meg jobban hozzam de mar igy is eltavolodott a sajat igenyeitol.Nem ertunk egyet olyan alap dolgokban, hog

Fel tudom egyedül dolgozni?

Három hónapja lett öngyilkos a báttyám, akivel nagyon közel álltunk egymáshoz. Eddig jól voltam, azt hiszem nem akartam tudomást venni róla, hogy elment, De most kezdem érezni azt a fájdalmat amitől féltem. Van egy két éves kislányom, aki előtt nem mutathatom ki érzéseimet. a történtek óta magamba zárkóztam, a férjemmel eltávolodtunk egymástól, nem érzem a támogatást részéről. Megelégelte, hogy folyton rossz kedvem van.Sokszor elgondolkodom azon, hogy elválok, mert nem akarom egy olyan ember mellett leélni az életem aki nem szeret. De gondolok a lányomra aki imádja az apját......nem szakitahat

"Felrobbant" régi érzelmek

37/nő, kiegyensúlyozott, barátommal (A) boldogan élünk. Eddig ha szóba került a múlt, lezárt “történelem” volt. 3 hete e 12 éves történetem szóba került. Intenzíven beszéltem, A mondta "nyilván nagyon szeretted, nézd hogy reagálsz". Hirtelen azt éreztem, hogy "felrobbantak" azok a régi érzelmek, amiket 12 évvel ezelőtt kénytelen voltam “elfelejteni” de e 3 hétben azóta ismét “gyászolom” a régi kapcsolatot, szomorú vagyok, azon gondolkozok, megkereshetném B-t, hogy beszéljünk (engem nem lehet online megtalálni). 12 év után? Én? Nem értem magamat, nem értem, mi ez az érzelem, most nem találom

Szorongás

Szociális szorongással küzdök aminek vélhetőleg az alacsony önbecsülésem az oka.Nem szeretem ha vendégek jönnek hozzánk,vagy ha mi megyünk bárhová,a nyilvános,több ember előtt való beszéd teljesen lebénit.Társaságban állandóan piros foltok jelennek meg az arcomon,nyakamon,dekoltázsomon amire sokszor rákérdeznek hogy mi történt velem hogy igy kifoltosodtam,ami nagyon kellemetlen (tulajdonképpen ez a legnagyobb problémám).A legdurvább eset az volt amikor le kellett mondani a már hozzánk útban lévő vendégeknek a vacsorameghívást mert pánikrohamot kaptam,és igazából nem is tudtuk mi történt velem

Meddig van esély?

Tisztelt Dr. Nő/ Úr! Lehet ez az utolsó nekifutásom abban, hogy segítséget kérjek. 7 éve élek házaságban, már ha lehet így nevezni, bár nekem más elképzelésem van az intézményről. 39 éves vagyok, édesanyja egy tündéri kisfiúnak, aki részben elszenvedője a szülei folytonos egyet nem értésének. 7 éve, amióta terhes lettem, kezdődtek a problémák a férjemmel. Nem élünk nemi életet, terhesség alatt sem, után sem és most sem. Talán egy évben 3 alkalommal történik meg köztünk, persze én többször szeretném, de ő csak azzal hátrál, hogy fáradt. Többször előfordult, hogy pornót néz. Ezt tagadja, nem is

Mit tudok tenni, hogy édesanyám ilyen viselkedése ne hasson ki az én életemre?

Édesanyámnak indulatkezelési problémái vannak, így a kiabálás és a csapkodás ha nem is mindennapos, de hetente egyszer-kétszer legalább előfordul. Idegesen teljesen elveszti az eszét és nem fogja fel, hogy mit mond vagy mit csinál. Apró dolgokból is fesztivált csinál, es olyan helyzetekben hibáztat másokat, ahol senki nem tehető felelőssé. Egész gyerekkoromban ez ment és sajnos ezt a mintát vettem át én is. Én tudatosan igyekszem tenni ellene, hogy ne viselkedjek így, de néha nálam is kicsúszik. Sokszor félve jövök haza, hogy anyukám épp jó kedvében van-e. Gyerekkoromban többször szóvá tettem

Szexuális álom a terapeutával

A problémám a következő: én alapjáraton egy homoszexuális beállítottságú nőnek hiszem magam, egy korábbi abúzús miatt, ami családon belül történt. Rengeteg veszteség ért az utóbbi időben értem itt januárt, mind közeli hozzátartozók halála, mind terápiás lezárások, érzelmileg labilis személyiségzavarom van nem tudom ez befolyásolja vagy mennyire befolyásolja a problémámat. Férfi terapeutához járok és tegnap volt egy szexuális töltetű álmom, konkrétan szeretkeztem vele, ami olyan hatással van rám még nappal is hogy, most úgy érzem nem tudok elmenni hozzá és a szemébe nézni elmondani pláne nem me

Hogyan kezeljem nyugodtan a negatív érzéseket?

Üdvözletem! 25 éves párkapcsolatban élő srác vagyok. A problémám az,hogy elég nehezen kezelem a negatív érzéseket,és azt amikor nem az történik amit szeretnék. Ha pozitív nekem tetsző dolgok alakulnak,akkor egyből kedves megértő és optimista leszek,de ha nem akkor az ellenkezője és ezt a környezetemen vezetem le. Van egy konkrét online játék amely rendkívüli módon felidegesít, ha túl sokszor lőnek le a játékban,a falhoz vágnám az egész gépet ahogy van. És ezen a játékon keresztül az életem is látható,mert ha nem úgy alakulnak apróbb dolgok az életben akkor is feszült,ideges,negatív, lesze

Hogyan tegyem ezt jóvá?

Tisztelt pszichológus! Volt párom októberben egy összeveszéskor azt mondta, hogy elvágja a torkát, majd mikor nem értem el felhívtam a szüleit. Kiderült, hogy semmi baja, kiakadt, majd utána többször sírt, hogy mennyire rossz ember, mindenki kihasználja, senki sem szeret, senki sem volt ilyen jó hozzá, tudja, hogy nem értékeli, de ez számára új. Majd a szakításnál ugyanez volt, átmentem hozzá, bejártam a kedvenc helyeit, aztán hallottam, hogy kicsörög a telefonja és mikor 2 óra próbálkozás után sem engedett be ijedtségemben kihívtam a rendőröket. Nekik sem reagált, ezért betörték az ajtót, kö

Félelem

Egy aggódó anya. Lányom 26 éves állandó félelemmel kuszkod az emberekkel szemben. Minden nap szorongassal indul dolgozni úgy érzi semmire sem jó. Tulajdon keppen már gyermekkora óta küszködik ezzel az érzéssel az iskolában is kevesebbnek érezte magát a többieknél. Elmondta hogy mindig csak negativumokat kap és lelkileg nem bírja tovább. Próbáltam elmondani neki hogy mindenki más és vannak gonosz emberek nem kell foglalkozni velük. Mindenkit úgy kell elfogadni a ijen. Neki nagyon fontos az hogy mit gondolnak róla. Úgy látja bármit tesz semmi pozitív nem éri. Kétségbe vagyok esve a szivem szakad

Végleg megszakítani a kapcsolatot a szülőkkel?

22 éves egyetemista vagyok. Szakot váltok orvosiról, mert nem bírom. A szüleim nem támogatnak. Anyukám tömi magába a nyugatót (kiskoromban is állandóan ettől volt zombi), és esténként felhív, azzal hogy tönkreteszem az életét. Apukám szerint selejtes vagyok, azt mondta nem érdekli az életem. Kiskoromban apának nagyon sokszor eljárt a keze, vagy a nadrágszíjat vette elő. Anyukám vagy zombi volt( nem reagált ha szóltam, kérdeztem, rám sem nézett), vagy sírt, hogy milyen rossz élete van apukám miatt, meg miattam, mert sosem akart ilyen gyereket. Anyukám úgy képzeli, hogy befejezem az orvosit,

Oldalak