Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Önismeret, önértékelés zavarai

Az önismeret az a tudatos kép, ami az egyénben él saját tulajdonságairól, céljairól és törekvéseiről. Ezt a tudást leginkább a többi emberrel való találkozásban szerezzük meg, a történésekre  adott reakciók alapján. Fő eleme az a személyes jellegű, érzelmi, hangulati  állapot, amely áthatja a tapasztalatok megélését.

Az emberek törekednek rá, hogy egyfajta összhang alakuljon ki magukról kialakított tudás és a környezet között. A belső, tudati tartalmak összerendezésében nem a logika szabályai érvényesek, így az ellentétes, egymásnak látszólag ellentmondó jelentések is elfogadást nyerhetnek.

Ahogy életünk során gyűjtjük a tapasztalatokat, alakul, fejlődik a személyiségünk, úgy alakul a belső összhang, amely az identitás kialakulásával megszilárdul. Az identitásunk az érzelmi és motivációs erőket összerendezi, egységessé, hitelessé teszi viselkedésünket és viszonyulásunkat a többi emberhez. Az ember élete során többször kénytelen az identitását újra szervezni, amely mindig kényelmetlen érzésekkel, nehezen integrálható tartalmakkal való szembenézéssel, feszültségek kíséretében, ellenállások között zajlik. Bár fájdalmas folyamat  lehet az új identitás keresése, szembe kell vele nézni a fejlődés érdekében, hiszen ennek a folyamatnak az elmaradása, elakadása zavarokat okoz az egyén életében.

Azért is nehéz a változás, mert a  magáról kialakított önismereti képhez a személy bizonyos fokig ragaszkodik, és amely egyfajta „maszkká” alakulhat az idők során. Azokat a kényelmetlen tapasztalásokat, amelyek nem férnek bele a kialakított képbe igyekszik elkerülni, elfojtani, és a társas viselkedésében pedig olyan tapasztalatokat keresni, amelyek megerősítik a már meglévő képet. Így a kialakított, megszilárdult és erővel fenntartott rugalmatlan önismereti kép idővel nagyon kényelmetlenné válhat. A személy igyekszik úgy viselkedni, hogy a környezete a belső képnek megfelelő visszajelzéseket adja, és ehhez sokszor erőltetetten, manőverezve, esetleg manipulatívan kezd viselkedni. A rögzült és „maszkká” merevedett énkép megakadályozhatja a személyiség fejlődését, gátolhatja az adaptív és kreatív változásokat és az önismereti, önértékelési zavaroktól kezdve akár komolyabb pszichés problémákat is okozhat.

Bizonyos önismerettel minden ember rendelkezik, amely az önértékelés alapját adja. Az egészséges és reális  önértékeléssel rendelkező emberek tisztában vannak jó és kevésbé jó tulajdonságaikkal, elfogadják azokat és úgy érzik más emberek is elfogadják őket. Interperszonális helyzetben természetesen reagálnak, és általában jól érzik magukat mások társaságában. Hatékony a valóságészlelésük és általában nem értik félre mások szavait, reakcióit. Nem becsülik alá vagy fölé saját képességeiket, amely alapján nem vállalnak túl nagy, teljesíthetetlen feladatokat, azonban nem is rettenek meg a kihívásoktól.

A túlzottan alacsony, vagy a valós tartalmakra nem támaszkodó felfújt és ezért sérülékeny önértékelés problémát okozhat a társas kapcsolatok szintjén, alkalmazkodási és pszichés problémák kialakulásához vezethet. A bemerevedett és realitásokhoz nem alkalmazkodó s önértékelés hatalmas feszültségeket, szükségleti kielégületlenséget okozhatnak, amelyeket az egyén deviáns utakon (pl.: drog, alkohol), pótcselekvésekbe menekülve vezethet le. A nem reális önértékelés talaja lehet kríziseknek, dekompenzációs viselkedésnek, pszichés problémáknak (pl depresszió) vagy akár valamilyen testi tünetet képezve manifeszt betegségként  jelentkezhet.

Az önértékelés és önismeret fejlesztésének leghatékonyabb formája a csoport. Tapasztalat, hogy amit a csoporttagok egyformán látnak azt az egyén viszonylag könnyedén el tud fogadni, és az így szerzett tapasztalatok alakítják az önismeretet.  A csoporttagok reakciói és visszajelzései alapján lehetőség nyílik az egyén számára saját és emberi kapcsolataik őszinte, megélésére és az eredeti érzelmi élmény korrekciójára. Ez a tapasztalat egy lehetőség arra, hogy az önismeret és helyes önértékelés fejlődjön, megfelelő szintre kerüljön.

A leírást Kardos Judit pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját

Szakemberek

Pszichológus válaszol

Hogyan küzdjem le a szégyenlősségem

Szép napot! Lassan 30 éves leszek de nem sikerült még mindig leküzdenem a gyerekkorom óta tartó szégyenlősségem. Tinédzser koromban intim problémáim voltak, amik egy részét sikerül megoldani, de sajnos van ami még a mai napig megmaradt. Viszont a szégyenérzetem meggátol abban hogy orvoshoz forduljak. Egyszerűen viszolygok attól hogy az orvos mit fog gondolni rolam hogy ennyi ideig nem voltam képes leküzdeni ezt a beteges szégyenérzetet. Tudom hogy az orvosoknak ez a dolguk, és nap mint nap ezzel foglalkoznak, de hiába mondogatom magamnak, nem tudok ettöl az érzéstől megszabadulni. Emiatt félek

Elakadt az életem

28 éves diplomás informatikus vagyok, de nem vagyok túl jó szakmában. Az egyetemen a leadott anyagot megtanultam, viszont az önálló probléma megoldás nem ment igazán. A munkában is ezzel küzdök. A jelenlegi nem sokat érő munkámat is lehet emiatt fogom elveszíteni, egy éve úgy éreztem itt felhúzhatom magam, de most itt is csak kudarc, és megalázás ér. Ahol élek nem találnék más állást, viszont félek, hogy kevés vagyok jobb állásokhoz, és még sose költöztem el, pedig lehet ez megmenthetné a karrierem, ha összejönne. Azért ezt tanultam, mert itthonról tanulhattam, jó szakmának tűnt, és azt hittem

Hogyan egyeztessem össze a vágyaim, céljaim a reális képességeimmel?

Diplomás informatikus vagyok. De egy olyan rendszergazda munkakörben dolgozom, ahol a diplomás elméleti tudás szükségtelen. A diploma megszerzése alatt a leadott anyagokat könnyen, és jól megtanultam, de, ahol magamnak kellett volna önállóan feladatokat megoldanom ott gyakran leszerepeltem, az hatalmass stressz számomra. Régen, doktori címről, nagy fejlesztői karrierről, külföldről ábrándoztam. Valójában egy mamahotelben élő nulla önbizalommal rendelkező srác vagyok. A munkába egy nem informatikai átszervezési feladatban elveszek a több embertől kapott információban, és ezen tústreszelem magam

Miért nem kellek?

Üdvözlöm! Eddig én nem nagyon hittem ebbe a jófiú-rosszfiú dologba, mert szerintem nem ezen alapszik, hogy ki kihez húz, vagy ki kibe szeret bele. 21 éves vagyok, egyetemista és nekem a szüleim szerencsére nagyon jó értékeket adtak át. Maximálisan tisztelem a nőket, hiszek az udvariasságban, a kedvességben. Középiskolában volt egy barátnőm, de érettségi után vége is lett. Aztán nemrég megismertem egy lányt. Sok jót hallottam róla előtte is, de amikor egy ilyen nagyobb családi összejövetelen megismertem, szinte megfogott azonnal és idővel beleszerettem. Mosolygós, kedves, nagyon okos, és gyöny

Ez csak hiszti?

Flóra vagyok, 18 éves lány és sajnos nem igazán tudok magammal mit kezdeni. Az egesz ott kezdődött, hogy elkezdtem fogyni. Mindenki mondta, hogy csinos vagyok és, hogy mennyit változtam.... de én valahogy ezt nem láttam. Azért kezdtem el odafigyelni az étkezésemre, mert undorodtam magamtól és nem bírtam tükörbe nézni, de sajnos ez még mindig így van. Az elmúlt 1 hónapban visszaszaladt rám 4 kg és ezt érzem is magamon. Hetente többször jönnek rám falási rohamok, amikor mindent összeeszem ami a kezem ügyébe kerül és utána borzasztó rosszul érzem magam. A gondolataim csak a kaloriák körül forogna

Érdemes lenne szakovoshoz fordulnom?

Tisztelt Dr.! 20 éven nő vagyok, és az elmúlt két évem saját magam megfigyelésével és megértésével küzdöttem.Pánikrohamok(igaz már kevesebb),dühkitörések,önbántalmazási hajlam,öngyilkos gondolatok,szorongás,üresség érzet,evészavar,gyakran csapongó érzelmek,depresszió,dohányzás,alkohol és drog fogyasztás,instabil önkép,alvás zavar.Mint egy depressziós figyelemre éhez kamasz,csak hogy tudom,nem vagyok depressziós sem pedig kamasz. A problémám pedig nem el-el múló szakasz hanem folyamatos bizonytalanság amire már a baráti köröm is felhívta figyelmem.Egy napomat úgy írnám le mint egy hullámvasút,m

27 évesen a plüss kutyámnak sírtam el a bánatom

Tisztelt szakértő! 27 éves srác vagyok. Nem vagyok mostanában elégedett az életemmel, nem vittem, annyira, mint szerettem volna, vagy, ahogyan elképzeltem. Nem vagyok elégdett a munkahelyi teljesítményemmel, sok ott a stressz, nem minden feladatot tudok jól ellátni. Viszont nem tudom, hogy enélkül az állás nélkül mi lenne velem. Tegnap munka után idegileg kierültem, és cseteltem a szülői háztól már elköltözött öcsémmel. Viszont eközben elsírtam magam, és a plüsskutyámat ölelgetve, és azt mondogatva, hogy "ne sírj, kutyus, nincs semmi baj kutyus" próbáltam magamat vigasztalni. a vigasztaló szav

Hogyan érjem el, hogy ne legyek tesze-tosza szerencsétlen?

A huszas éveim végén járok. Hiába van egy műszakibb jellegű diplomám (gazdaságinformatikus), nem boldogulok az életben. Ugyan szakmai jellegű helyen dolgozom a több éve meglévő diplomával, amivel voltam munkanélkü is, de jelenleg is kb. csak asszisztensi szintű dolgokat tudok megcsinálni, szükségem van az állandó irányításra, vezetésre, megerősítésre, önállóan egy új fajta problémát nem igazán tudok jól megoldani, ez stresszt okoz munkám során. Rendszergazdaként dolgozom, de körülbelül azokat a feladatokat tudom csak megcsinálni, amit megtanítottak nekem, és diploma se kellene hozzá. Így értem

Hogyan ne legyek tesze-tosza, hogyan nőjjek fel

A huszas éveim végén járok. Hiába van egy műszakibb jellegű diplomám, nem boldogulok az életben. Ugyan szakmai jellegű helyen dolgozom a több éve meglévő diplomával, amivel voltam munkanélkü is, de jelenleg is kb. csak asszisztensi szintű dolgokat tudok megcsinálni, szükségem van az állandó irányításra, vezetésre, megerősítésre, önállóan egy új fajta problémát nem igazán tudok jól megoldani, ez stresszt okoz munkám során. Nem érzem sikeresnek magam a munkámban. Összességében nem vagyok buta, de a probléma megoldó készségem siralmas. Még otthon élek, otthon is önállótlan vagyok, kevés dolgot tu

Türelem,beavatkozás, kikényszerítés a helyes?

Mi a helyes lépés,ha 1ke 40-es párom érzelmileg és fizikálisan a szülői házhoz kötött, ott is dolgozik és fiatalon apja halála után vette át az esztergályosműhelyt. Szomszédban apai nagyszülei éltek, anyja önző okból nem adta el, ott élünk most. Kezd felszínre jönni az anyjától jövő egyre durvább bántások miatt is, hogy mi mindenről maradt le az anyai szeretet,elvárások,döntésektől, amire rábólintott,jónak ítélt. Sosem beszélték át a dolgokat,most kerüli a találkozást.Változtatni lépni nem mer, de ebben mindk2en/3an sérülünk. Beleavatkozzak vagy ne, mert párom inkább eltűri ezeket, mindent meg

Nárcisztikus személy?

Tisztelt pszichológus! Úgy érzem, hogy a környezetemben van egy nárcisztikus személy, aki egész pontosan az édesanyám párja. Napi rendszerességgel nem, de azért havi szinten 2-3 alkalommal mindig előfordul, hogy valamin összevesznek, amiben persze az én anyám a hibás, a párja úgy gondolja, hogy saját magának mindig igaza van. Sokszor észreveszem, hogy a párja szereti meghatározni a programokat. Előfordult már olyan, hogy megakarta szabni, hogy milyen ruhát vegyen meg a boltban. Ha szólunk Neki, hogy mosson kezet amikor hazajön, és leveszi a cipőjét, kabátját, stb, akkor ellenkezik és

Depresszió

Nem találom a helyem a világban, bár panaszra semmi okom nem lehet: egyetemista vagyok, azt tanulom amit szeretek, vannak igaz barátaim. Mégis nagyon gyakori hogy nem bírok kikelni az ágyból, nagyon erős szomorúságot érzek, nem akarok beszélni senkivel de egyedül sem akarok lenni, semmi nem tereli el a figyelmemet a negatív gondolatokról. Családban apám alkoholista, testvéremet - aki 3 évvel nagyobb nálam - nemrég diagnosztizálták pajzsmirigy túlműködéssel, anyám pedig utóbbi miatt olyan, minthogyha elfelejtette volna, hogy létezem. De ez teljesen érthető. Múltbeli negatív élményeim: néhány év

Szorongó

Tanácsot kérnék a problémámra, érzékelni kezdtem, én teszem tönkre a kapcsolataimat, valamiért annyira önbizalom hiányos vagyok sokszor, hiába győzködöm magamat pozitívumokkal, apró külső hibáimon nem tudok túl lépni. Pl barátnővel elmegyek beülni valahova olyan frusztrációt érzek, pótcselekvések kellenek folyamatosan legtöbbször dohányzás vagy telefon nyomkodás szokott lenni. Beszédes lennék de nem jönnek ki sokszor értelmes dolgok a számon félek megnyilvánulni is a testem tiltakozik, hiába sokat olvasok nem tartom egy buta embernek magamat. Kapcsolatomba egy idő után talán ragaszkodóvá válok

Segíthet-e egy szakember, mi a jó döntés?

Tisztelt Doktor úr/nő! 1 éve vagyunk párkapcsolatban a párommal, kb. 10 hónapja együtt is élünk. Én elég nyílt személyiség vagyok, ő kicsit anti-szociális. Úgy érzem, hogy betegesen féltékeny és nem érti a "Privát szféra" fogalmát. Állandóan ellenőrizget, ha megcsippan a telefonom, egyből kérdezi, hogy ki írt. Utolsó cseppek a pohárban, hogy a nővérem férjére, illetve az édesanyja férjére is féltékeny. Nekem szükségem van szociális életre és privát térre, azonban nem tudom, hogy mi lehet a jó megoldás: hagyjam teljesen szabadon az életemet előtte és amikor kéri, akkor válaszoljak, mutassak m

Hogy tudok megjavulni?

Üdv! Lehet, hogy kicsit bonyolultan fogok fogalmazni, ez miatt előre is elnézést kérek. Xyz-nek hívnak, 20 évnél fiatalabb vagyok. Arra szeretnék valamilyen megoldást tálalni vagy segítséget kérni, hogy hogyan tudom leküzdeni ezt a beteges féltékenységet, múlttal való folyamatos törődést. Helyzetemben az van, hogy van egy lány, akivel már ált. Iskola óta beszélek, először baratsag majd szerelem lett. Nagyon sok éve vagyunk mar itt egymasnak barmi tortenik, viszont idén volt az, hogy elváltak az útjaink, es talalt maganak egy masik fiút. Ezt sikerult is elfogadnom, de most ismét elkezdtünk bes

Oldalak