Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Önismeret, önértékelés zavarai

Az önismeret az a tudatos kép, ami az egyénben él saját tulajdonságairól, céljairól és törekvéseiről. Ezt a tudást leginkább a többi emberrel való találkozásban szerezzük meg, a történésekre  adott reakciók alapján. Fő eleme az a személyes jellegű, érzelmi, hangulati  állapot, amely áthatja a tapasztalatok megélését.

Az emberek törekednek rá, hogy egyfajta összhang alakuljon ki magukról kialakított tudás és a környezet között. A belső, tudati tartalmak összerendezésében nem a logika szabályai érvényesek, így az ellentétes, egymásnak látszólag ellentmondó jelentések is elfogadást nyerhetnek.

Ahogy életünk során gyűjtjük a tapasztalatokat, alakul, fejlődik a személyiségünk, úgy alakul a belső összhang, amely az identitás kialakulásával megszilárdul. Az identitásunk az érzelmi és motivációs erőket összerendezi, egységessé, hitelessé teszi viselkedésünket és viszonyulásunkat a többi emberhez. Az ember élete során többször kénytelen az identitását újra szervezni, amely mindig kényelmetlen érzésekkel, nehezen integrálható tartalmakkal való szembenézéssel, feszültségek kíséretében, ellenállások között zajlik. Bár fájdalmas folyamat  lehet az új identitás keresése, szembe kell vele nézni a fejlődés érdekében, hiszen ennek a folyamatnak az elmaradása, elakadása zavarokat okoz az egyén életében.

Azért is nehéz a változás, mert a  magáról kialakított önismereti képhez a személy bizonyos fokig ragaszkodik, és amely egyfajta „maszkká” alakulhat az idők során. Azokat a kényelmetlen tapasztalásokat, amelyek nem férnek bele a kialakított képbe igyekszik elkerülni, elfojtani, és a társas viselkedésében pedig olyan tapasztalatokat keresni, amelyek megerősítik a már meglévő képet. Így a kialakított, megszilárdult és erővel fenntartott rugalmatlan önismereti kép idővel nagyon kényelmetlenné válhat. A személy igyekszik úgy viselkedni, hogy a környezete a belső képnek megfelelő visszajelzéseket adja, és ehhez sokszor erőltetetten, manőverezve, esetleg manipulatívan kezd viselkedni. A rögzült és „maszkká” merevedett énkép megakadályozhatja a személyiség fejlődését, gátolhatja az adaptív és kreatív változásokat és az önismereti, önértékelési zavaroktól kezdve akár komolyabb pszichés problémákat is okozhat.

Bizonyos önismerettel minden ember rendelkezik, amely az önértékelés alapját adja. Az egészséges és reális  önértékeléssel rendelkező emberek tisztában vannak jó és kevésbé jó tulajdonságaikkal, elfogadják azokat és úgy érzik más emberek is elfogadják őket. Interperszonális helyzetben természetesen reagálnak, és általában jól érzik magukat mások társaságában. Hatékony a valóságészlelésük és általában nem értik félre mások szavait, reakcióit. Nem becsülik alá vagy fölé saját képességeiket, amely alapján nem vállalnak túl nagy, teljesíthetetlen feladatokat, azonban nem is rettenek meg a kihívásoktól.

A túlzottan alacsony, vagy a valós tartalmakra nem támaszkodó felfújt és ezért sérülékeny önértékelés problémát okozhat a társas kapcsolatok szintjén, alkalmazkodási és pszichés problémák kialakulásához vezethet. A bemerevedett és realitásokhoz nem alkalmazkodó s önértékelés hatalmas feszültségeket, szükségleti kielégületlenséget okozhatnak, amelyeket az egyén deviáns utakon (pl.: drog, alkohol), pótcselekvésekbe menekülve vezethet le. A nem reális önértékelés talaja lehet kríziseknek, dekompenzációs viselkedésnek, pszichés problémáknak (pl depresszió) vagy akár valamilyen testi tünetet képezve manifeszt betegségként  jelentkezhet.

Az önértékelés és önismeret fejlesztésének leghatékonyabb formája a csoport. Tapasztalat, hogy amit a csoporttagok egyformán látnak azt az egyén viszonylag könnyedén el tud fogadni, és az így szerzett tapasztalatok alakítják az önismeretet.  A csoporttagok reakciói és visszajelzései alapján lehetőség nyílik az egyén számára saját és emberi kapcsolataik őszinte, megélésére és az eredeti érzelmi élmény korrekciójára. Ez a tapasztalat egy lehetőség arra, hogy az önismeret és helyes önértékelés fejlődjön, megfelelő szintre kerüljön.

A leírást Kardos Judit pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját

Szakemberek

Pszichológus válaszol

Megtalálhatom az egyensúlyt a szeretet és a harag között?

Tisztelt Pszichológus! 26 éves fiatal nő vagyok számos frusztrációval. Úgy érzem nem vagyok képes magamról reális képet alkotni, 6 éve 300 km-re élek a szülővárosomtól, de rendszeresen hazajárok. Ez idő alatt méginkább befordultam, nem szeretek, nem tudok hosszasan beszélgetni ismerősökkel, idegenekkel, rokonokkal, kivéve a hozzám legközelebb állókkal, azon belül is csak a testvéreimmel és a párommal, a barátnőimmel. Társaságban egyre inkább a háttérbe szorulok, míg korábban szerettem is a baráti összejöveteleket alkalmanként. Sokszor nem tudom a gondolataimat szavakkal kifejezni. Miután feli

Kötődési zavar

Kedves Pszichológus! Azért fordulok önhöz , mert a páromnak olyan problémái vannak hogy két hétig szeret, de tiszta szívéből , bele ad mindent érzem hogy törődik velem. Két hét után valami át kapcsol nála és elkezd kerülni , teljesen hideg, nem lehet hozza szólni mert elvonul. Kicsit azt érzem mintha megijedne hogyha kapcsolatban van. Ha kérdezem mi a baja annyit mond hogy nem tudja. Nem vagyok szakember ,de jó magam szorongó kötődésű vagyok és úgy érzem ő meg pont hogy az elkerülő közé tartozik. Úgy érzem hogy segítenem kell rajta és szeretném rá venni , hogy együtt keressünk fel egy szakembe

Mit tehetnék?

Párom szakított velem egy év után. Azt mondja már nem érez írántam semmit. Viszont együtt lakunk. Semmi nincs köztünk. Egyszer elhülyülünk máskor feszkó van. Elmegy boltba ha meg kérem segít. Volt h megőleltem de nem viszonozta. Volt egy nagyobb balhénk meg pofozott mert vagdostam magam. Akkor volt h átőleltem hajamnál fogva szedett le magárol h engedjem el. Nem tudom mit tehetnék h kibéküljünk és egypár legyünk. Most azt terveztem h meglepném őt torta cipő amire vágyott egy film a közös fotonkból és egy vers. Annyira szeretném ha ujra egy pár lennénk. Ön szerint van erre mód? Gyors vál

A teljes életemet a félelem vezérli

Üdv! Szorongó, lusta 27 éves srác vagyok. Informatikus diplomám van, de egy mindenes rendszergazda pozíciónál többet nem értem el vele. A szakmán belül is sokszor félelemmel, és leblokkolással reagálok az újdonságokra. Néha szeretnék elköltözni a szülői házból, de ez is félelemmel tölt el. Gondolkozom, hogy elmenjek máshová programozónak, de felek, hogy kevés tudásom van hozzá, és nem tudnám azt az állást megtartani. Vágyom is a párkapcsolatra, de teljesen alkalmasnak nem érzem magam rá, a szoronágsaim, és a félelmeim miatt. Néha belefogok értelmesebb önképzési dolgokba a szabadidmben, de erre

Ön mit tenne a helyemben?

Kedves Hölgyem/Uram! Pályakezdő tanítónő vagyok, ez a második tanévem, de most is, és már tavaly is nagyon rosszul éreztem magam az iskolában. Úgy érzem, pályát tévesztettem, vagy túl fiatal vagyok ehhez a munkához. Szinte megfojt a felelősség, amivel jár, és nem tudom a személyiségemmel összeegyeztetni az egészet, mivel egyszerűen unom a tanítást, nem érzek belső motivációt, de ezen a pályán nem lehetek unott, mert a kisgyerekek nyilván elvárják a rengeteg szeretetet, törődést. Tehát nem tudok önmagam lenni, viszont nem tudok csak munkahelyként tekinteni az iskolára, ahová unottan bemegyek-

Mi az értelme?

Az Élet értelme? Nősülés előtt álló, káros szokásoktól függő, reményekkel teli, 30 éves,emberszabású lény keresi a választ a nagy kérdésre. A reményekkel telit, értsd úgy, hogy reménytelennek érzem a sorsom. Talán az a baj, hogy beleragadtam 8 éve egy munkahely csapdájába? Gondolkodom a nagy dobáson, szeretnék változtatni, de nem teszek semmit, hogy jobb legyen. Az önbecsülésem 0. Megismertem 20 évesen egy lányt, együtt élek vele 10 éve idén elveszem feleségül. Gyermeket is szeretnénk a közeljövőben. Neki nem szoktam panaszkodni.. sokat.

valóban beteges a féltékenységem?

Kedves Doktornő, Doktorúr, Volt egy kapcsolatom, ami közel 3 évig tartott. Ebben a kapcsolatban több okból nem éreztem magamat érzelmileg biztonságban. Igazából mindig féltékeny típus voltam, azt gondolom normál keretek között. De ezzel a férfivel eluralkodott rajtam teljesen. Bántott az, ha facebookon más nőket likeolt, bántott, hogy az exével fenntart kapcsolatot és rendszeresen jár hozzá ilyen-olyan ürüggyel, feltűnt sokszor, hogy a telefonját dugdossa előlem, soha nem adta a kezembe, stb. Ezeknek hangot adtam, állandóan feszültségben tartva magamat és őt is. Tudtam, hogy az előző kapcsol

Önértékelési, önkép zavar

Tisztelt Hölgyem/Uram! A 12 éves kislányom miatt írok. Benne van a kamaszkorban, s a változások miatt teljesen más szemmel látja magát.Mindig is problémai voltak magával, pedig elfogultság nélkül mondhatom gyönyörű, értelmes, okos és jólelkű.Ha csak az alakját nézzük akkor is kiemelkedően szép a társai körében.Sajnos, több mint fél éve kezdődő anorexiával kellett őt kezelni.Fél évig jártunk pszichológushoz de, nem tudott megnyílni. A karantén idején ez múlóvá vált de, tudom ez csak átmeneti állapot. Az igazság az ,hogy utálja magát, s az egész testét, és az életét.Hogyan tudnék segíteni neki,h

Diákévek

18 éves tanuló vagyok, aki most fogja kezdeni a 12. tanévet.Már nagyon gondolkodom azon, hogy pszichológushoz fordulok egyéb gondok miatt az életemben, viszont szeretnék valamiről külön beszélni. Szüleimtől mindig azt hallom/-ttam, hogy "nem maradok ki semmiből" a sulis éveim alatt, ha visszafogottan élem a mindennapjaim(nem próbálok ki dolgokat nagyjából semmilyen téren, úgy érzem, hogy többnyire el volt várva, hogy felnőttként gondolkodjak és úgy is viselkedjek).Eleinte minden egyes programom előre le kellett egyeztetnem, hogy mehetek-e.Idővel ez enyhült és éreztem is minden baráti összejöve

dejavu

Kedves Cím! Folyamatos dejavu érzésem van... sajnos nem tudom ez mit jelent.. olyan mintha újra és újra ugyanazokat a hetek történnének velem. Mi lehet ennek az oka? Most szakítottam egy hosszú kapcsolattal, volt benne sok szenvedés... Hova tudok fordulni ezzel a problémával? Kicsit kezdem azt érezni, bele fogok ebbe őrülni de ezt semmiképp sem szeretném. Üdv: Zsuzsa

Mit tegyek ha már úgy érzem nem tudok változtatni a viselkedésemen?

18 éves lány vagyok. Tudom most lépek be a nagy betűs életbe és ez az a kor amire mindenki azt mondja hogy ilyenkor a legnehezebbnek tűnik minden még félig gyerek félig már felnőtt vagyok stb. De valahogy még is azt érzem egyedül nem tudok változtatni bár mellettem van a családom a barátom de annyi minden zavar van a fejemben nem tudok mindent elmondani és ők is máshogy gondolkodnak. A barátom például sokkal jobban megért (ő öt évvel idősebb nálam) de neki sem sirhatok folyton meg nem rakhatok minden terhet rá mert ő nem rég kezdett külön életet és nagyon sok dolga van. Leginkább amiben változ

Hazudozás

Üdvözlöm! Egy egyetemi ismerősöm nagyon sokat hazudik. Eleinte csak azt hittük, hogy néha füllent, de ahogy jobban megismertük, rájöttünk, hogy szinte minden állításának utána kell néznünk, mert már nem tudjuk megállapítani, hogy mi igaz és mi nem, abból amit mond. Legfőképpen az eredményeiről nem mond igazat. Rendszerint mindig okosabbnak tünteti fel magát, az eredményeit pedig sokkal jobbnak, pedig a csoporttársaiként tisztában vagyunk a képességeivel. Szereti úgy beállítani magát, hogy ő a legokosabb a csoportban, a tanárok megdicsérik az órákon, mindenkinek ő segít a vizsgákon, mindig 90%

Szorongás hölgyek társaságában

Szép napot! 42 éves férfi vagyok. Gyakorlatilag gyerek korom óta fönnálló problémám az, hogy rendkívül szorongok a számomra vonzó hölgyek társaságában. Mindezek ellenére volt több párkapcsolatom is (az első 10 évig tartott) , de mivel az első benyomás amit kelteni tudok nem túl vonzó, ezért csak olyan hölgyekre van esélyem akik nem vonzóak a számomra túlságosan. Van több diplomám és jó egzisztenciám érdekes munkám, több ingatlanom, de önbizalmam nem sok. Van bennem egy irigység a nők irányába ami sokszor dühöt is generál feléjük. Irigylem azt hogy mennyire vonzóak tudnak lenni, ami nekem nem

Mit tegyek?

Jónapot! Suhai Krisztina vagyok 20 éves Miskolcról. Van több mint egy éves kapcsolatom, de nem tudom mit tegyek megőrülök. Nagyon szeretem a párom de egyszerűen ki készít. Nagyon sokszor meg bántott már, ki engedett külföldre ezzel kockáztatva a kapcsolatunk, megcsalt az exével és más lányokkal is, nagyon sokszor mond nekem nemet, értelmetlen dolgok miatt megharagszik, nagy részben miatta nincsenek barátaim mivel öt választottam helyettük, nem akar velem közösen élni egyenlőre de már több mint egy éve azzal hiteget, hogy hamarosan.. nem bírom már én már nagyon szeretném elkezdeni vele az élete

Budapest

Szó szerint szenvedek azért, mert nem vagyok jó másokkal beszélni, annak ellenére, hogy szeretek velük ülni és társadalmi ember lenni akarok, de amikor valaki fáj nekem, vagy ha olyan helyen vagyok, ahol válaszolni kell, visszahúzom és elhallgatom, mert nem tudom, mit kell mondani, a kommunikációs készségek nagyon gyengék, mert gyermekkorom óta elszigeteltek vagyok nem Sokat beszélek. .egyetemi szinten: rosszul éreztem magam magatartásomatól, így utálom magam, bár sok barátom van, de attól tartok, hogy viselkedésem és szégyenlétem miatt el fogom veszíteni őket. Néha megértik, hogy nem akarok b

Oldalak