Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Önismeret, önértékelés zavarai

Az önismeret az a tudatos kép, ami az egyénben él saját tulajdonságairól, céljairól és törekvéseiről. Ezt a tudást leginkább a többi emberrel való találkozásban szerezzük meg, a történésekre  adott reakciók alapján. Fő eleme az a személyes jellegű, érzelmi, hangulati  állapot, amely áthatja a tapasztalatok megélését.

Az emberek törekednek rá, hogy egyfajta összhang alakuljon ki magukról kialakított tudás és a környezet között. A belső, tudati tartalmak összerendezésében nem a logika szabályai érvényesek, így az ellentétes, egymásnak látszólag ellentmondó jelentések is elfogadást nyerhetnek.

Ahogy életünk során gyűjtjük a tapasztalatokat, alakul, fejlődik a személyiségünk, úgy alakul a belső összhang, amely az identitás kialakulásával megszilárdul. Az identitásunk az érzelmi és motivációs erőket összerendezi, egységessé, hitelessé teszi viselkedésünket és viszonyulásunkat a többi emberhez. Az ember élete során többször kénytelen az identitását újra szervezni, amely mindig kényelmetlen érzésekkel, nehezen integrálható tartalmakkal való szembenézéssel, feszültségek kíséretében, ellenállások között zajlik. Bár fájdalmas folyamat  lehet az új identitás keresése, szembe kell vele nézni a fejlődés érdekében, hiszen ennek a folyamatnak az elmaradása, elakadása zavarokat okoz az egyén életében.

Azért is nehéz a változás, mert a  magáról kialakított önismereti képhez a személy bizonyos fokig ragaszkodik, és amely egyfajta „maszkká” alakulhat az idők során. Azokat a kényelmetlen tapasztalásokat, amelyek nem férnek bele a kialakított képbe igyekszik elkerülni, elfojtani, és a társas viselkedésében pedig olyan tapasztalatokat keresni, amelyek megerősítik a már meglévő képet. Így a kialakított, megszilárdult és erővel fenntartott rugalmatlan önismereti kép idővel nagyon kényelmetlenné válhat. A személy igyekszik úgy viselkedni, hogy a környezete a belső képnek megfelelő visszajelzéseket adja, és ehhez sokszor erőltetetten, manőverezve, esetleg manipulatívan kezd viselkedni. A rögzült és „maszkká” merevedett énkép megakadályozhatja a személyiség fejlődését, gátolhatja az adaptív és kreatív változásokat és az önismereti, önértékelési zavaroktól kezdve akár komolyabb pszichés problémákat is okozhat.

Bizonyos önismerettel minden ember rendelkezik, amely az önértékelés alapját adja. Az egészséges és reális  önértékeléssel rendelkező emberek tisztában vannak jó és kevésbé jó tulajdonságaikkal, elfogadják azokat és úgy érzik más emberek is elfogadják őket. Interperszonális helyzetben természetesen reagálnak, és általában jól érzik magukat mások társaságában. Hatékony a valóságészlelésük és általában nem értik félre mások szavait, reakcióit. Nem becsülik alá vagy fölé saját képességeiket, amely alapján nem vállalnak túl nagy, teljesíthetetlen feladatokat, azonban nem is rettenek meg a kihívásoktól.

A túlzottan alacsony, vagy a valós tartalmakra nem támaszkodó felfújt és ezért sérülékeny önértékelés problémát okozhat a társas kapcsolatok szintjén, alkalmazkodási és pszichés problémák kialakulásához vezethet. A bemerevedett és realitásokhoz nem alkalmazkodó s önértékelés hatalmas feszültségeket, szükségleti kielégületlenséget okozhatnak, amelyeket az egyén deviáns utakon (pl.: drog, alkohol), pótcselekvésekbe menekülve vezethet le. A nem reális önértékelés talaja lehet kríziseknek, dekompenzációs viselkedésnek, pszichés problémáknak (pl depresszió) vagy akár valamilyen testi tünetet képezve manifeszt betegségként  jelentkezhet.

Az önértékelés és önismeret fejlesztésének leghatékonyabb formája a csoport. Tapasztalat, hogy amit a csoporttagok egyformán látnak azt az egyén viszonylag könnyedén el tud fogadni, és az így szerzett tapasztalatok alakítják az önismeretet.  A csoporttagok reakciói és visszajelzései alapján lehetőség nyílik az egyén számára saját és emberi kapcsolataik őszinte, megélésére és az eredeti érzelmi élmény korrekciójára. Ez a tapasztalat egy lehetőség arra, hogy az önismeret és helyes önértékelés fejlődjön, megfelelő szintre kerüljön.

A leírást Kardos Judit pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját

Szakemberek

Pszichológus válaszol

Önértékelési, önkép zavar

Tisztelt Hölgyem/Uram! A 12 éves kislányom miatt írok. Benne van a kamaszkorban, s a változások miatt teljesen más szemmel látja magát.Mindig is problémai voltak magával, pedig elfogultság nélkül mondhatom gyönyörű, értelmes, okos és jólelkű.Ha csak az alakját nézzük akkor is kiemelkedően szép a társai körében.Sajnos, több mint fél éve kezdődő anorexiával kellett őt kezelni.Fél évig jártunk pszichológushoz de, nem tudott megnyílni. A karantén idején ez múlóvá vált de, tudom ez csak átmeneti állapot. Az igazság az ,hogy utálja magát, s az egész testét, és az életét.Hogyan tudnék segíteni neki,h

Diákévek

18 éves tanuló vagyok, aki most fogja kezdeni a 12. tanévet.Már nagyon gondolkodom azon, hogy pszichológushoz fordulok egyéb gondok miatt az életemben, viszont szeretnék valamiről külön beszélni. Szüleimtől mindig azt hallom/-ttam, hogy "nem maradok ki semmiből" a sulis éveim alatt, ha visszafogottan élem a mindennapjaim(nem próbálok ki dolgokat nagyjából semmilyen téren, úgy érzem, hogy többnyire el volt várva, hogy felnőttként gondolkodjak és úgy is viselkedjek).Eleinte minden egyes programom előre le kellett egyeztetnem, hogy mehetek-e.Idővel ez enyhült és éreztem is minden baráti összejöve

dejavu

Kedves Cím! Folyamatos dejavu érzésem van... sajnos nem tudom ez mit jelent.. olyan mintha újra és újra ugyanazokat a hetek történnének velem. Mi lehet ennek az oka? Most szakítottam egy hosszú kapcsolattal, volt benne sok szenvedés... Hova tudok fordulni ezzel a problémával? Kicsit kezdem azt érezni, bele fogok ebbe őrülni de ezt semmiképp sem szeretném. Üdv: Zsuzsa

Mit tegyek ha már úgy érzem nem tudok változtatni a viselkedésemen?

18 éves lány vagyok. Tudom most lépek be a nagy betűs életbe és ez az a kor amire mindenki azt mondja hogy ilyenkor a legnehezebbnek tűnik minden még félig gyerek félig már felnőtt vagyok stb. De valahogy még is azt érzem egyedül nem tudok változtatni bár mellettem van a családom a barátom de annyi minden zavar van a fejemben nem tudok mindent elmondani és ők is máshogy gondolkodnak. A barátom például sokkal jobban megért (ő öt évvel idősebb nálam) de neki sem sirhatok folyton meg nem rakhatok minden terhet rá mert ő nem rég kezdett külön életet és nagyon sok dolga van. Leginkább amiben változ

Hazudozás

Üdvözlöm! Egy egyetemi ismerősöm nagyon sokat hazudik. Eleinte csak azt hittük, hogy néha füllent, de ahogy jobban megismertük, rájöttünk, hogy szinte minden állításának utána kell néznünk, mert már nem tudjuk megállapítani, hogy mi igaz és mi nem, abból amit mond. Legfőképpen az eredményeiről nem mond igazat. Rendszerint mindig okosabbnak tünteti fel magát, az eredményeit pedig sokkal jobbnak, pedig a csoporttársaiként tisztában vagyunk a képességeivel. Szereti úgy beállítani magát, hogy ő a legokosabb a csoportban, a tanárok megdicsérik az órákon, mindenkinek ő segít a vizsgákon, mindig 90%

Szorongás hölgyek társaságában

Szép napot! 42 éves férfi vagyok. Gyakorlatilag gyerek korom óta fönnálló problémám az, hogy rendkívül szorongok a számomra vonzó hölgyek társaságában. Mindezek ellenére volt több párkapcsolatom is (az első 10 évig tartott) , de mivel az első benyomás amit kelteni tudok nem túl vonzó, ezért csak olyan hölgyekre van esélyem akik nem vonzóak a számomra túlságosan. Van több diplomám és jó egzisztenciám érdekes munkám, több ingatlanom, de önbizalmam nem sok. Van bennem egy irigység a nők irányába ami sokszor dühöt is generál feléjük. Irigylem azt hogy mennyire vonzóak tudnak lenni, ami nekem nem

Mit tegyek?

Jónapot! Suhai Krisztina vagyok 20 éves Miskolcról. Van több mint egy éves kapcsolatom, de nem tudom mit tegyek megőrülök. Nagyon szeretem a párom de egyszerűen ki készít. Nagyon sokszor meg bántott már, ki engedett külföldre ezzel kockáztatva a kapcsolatunk, megcsalt az exével és más lányokkal is, nagyon sokszor mond nekem nemet, értelmetlen dolgok miatt megharagszik, nagy részben miatta nincsenek barátaim mivel öt választottam helyettük, nem akar velem közösen élni egyenlőre de már több mint egy éve azzal hiteget, hogy hamarosan.. nem bírom már én már nagyon szeretném elkezdeni vele az élete

Budapest

Szó szerint szenvedek azért, mert nem vagyok jó másokkal beszélni, annak ellenére, hogy szeretek velük ülni és társadalmi ember lenni akarok, de amikor valaki fáj nekem, vagy ha olyan helyen vagyok, ahol válaszolni kell, visszahúzom és elhallgatom, mert nem tudom, mit kell mondani, a kommunikációs készségek nagyon gyengék, mert gyermekkorom óta elszigeteltek vagyok nem Sokat beszélek. .egyetemi szinten: rosszul éreztem magam magatartásomatól, így utálom magam, bár sok barátom van, de attól tartok, hogy viselkedésem és szégyenlétem miatt el fogom veszíteni őket. Néha megértik, hogy nem akarok b

Mit lehet kezdeni a tesómmal?

Üdvözletem! A Húgom 25, én 27 leszek. Van egy barátom (24 éves) és teljesen belezúgott a húgomba, ami eddig nem is lenne gond. Tény: A haverom egy eléggé hirtelen ember, az eddigi női mind férresikerűlt nőcskék voltak! Az addig oké hogy állítása szerint komolyan gondolja. Ja és persze a húgom ezt a srácot totál hülyének nézi, mondjuk mi ketten elég bolondok vagyunk, de mind a kettőnknek megvan a jó és a rossz oldalai is. Tesómról tudni kell hogy a mai napig minden vacak miatt anyámnak rohangál, tehát ha a haverom ráhajtana akkor én kapnám a nagyobbat mert a húgom szerint "tuti az én ötletem

Szorongás, szélsőséges hangulatingadozások

Üdvözlöm! 23 éves vagyok, anglisztika mesterszakos egyetemista. Régóta szenvedek szorongástól, tizenéves koromban sajnos igen depressziós is voltam, volt egy öngyilkossági kísérletem is, amelyet kb. fél év pszichoterápia követett. Ennek során kevert szorongásos depressziós zavarral, valamint nem meghatározott gyermekkori emociónális zavarral diagnosztizáltak. Az elmúlt években a szorongásom mellé igen hirtelen dühkitörések is társulnak, amelyek utólag mindig paranoidnak tűnnek, valamint gyakran érzek letargiát, ürességet, kilátástalanságot. Pánikrohamaim is szoktak lenni, bár szerencsére nem

Pszichés zavar örökölhető?

Tisztelt Szakértő! 21 éves egyetemista vagyok. Édesanyámnál 10 éves korom körül kezdett kialakulni (vagy akkor bukkant fel?) egy pszichés zavar, a tünetek alapján azt hiszem paranoia de nem tudom a pontos diagnózisát. Végül olyannira súlyosbodott, hogy apukám kórházba vitte őt kezelésre, én kollégiumba kerültem, két testvérem pedig nagymamánkhoz költözött, apánk lett az egyedüli nevelőnk (ekkor 14 voltam). Anyám végül a saját anyukájához került, azóta is ott él, én pedig 7 éve alig tartom vele a kapcsolatot, ha lehet elkerülöm. Realizáltam, hogy ezt évekig elnyomtam magamban, ezért télen meglá

Én már annak is örülnék, ha legalább őszintén szakítana velem...

Tisztelt Pszichológus Úr/Hölgy! Lassan 3 éve vagyunk kapcsolatban a párommal, a kezdetektől fogva együtt élünk. Előtte csak 1 évnél kevesebb ideig tartó kapcsolatom volt, mindegyiket a másik fél szakította meg. Tudom magamról, hogy nagyon sok rossz sémát hordozok magammal és akaratom ellenére "megmérgezem" a kapcsolataimat, visszatérő félelmem, hogy elveszítem a társamat, ezért iszonyatosan ragaszkodom a másikhoz. Tudom, hogy ez nem jó, mégsem tudok tenni ellene. A mostani párkapcsolatomban odáig fajult a helyzet, hogy azt érzem, a párom már csak szánalmat, sajnálatot érez irántam, ugyanis ba

Zárkozottság

Tisztelt Hölgyem/Uram! 25 éves boldogtalan srác vagyok. Nagyon zárkózott vagyok,úgy érzem ennek okából nem értem el semmit az életemben és ezért is vagyok boldogtalan. Az életem minden területére,ez negatív hatással van,nem volt még párkapcsolatom,igazán barátaim sincsenek. Érdeklődni szeretnék hogy van kiút ebből? Több éve nem tudom hogyan tovább,leragadtam ott ahol pár éve tartottam,nincs előrelépés semmilyen téren,kilátástalannak látom az életem. Egy ideje foglalkoztat hogy külföldön kezdjek új életet. Egyedül külföldön egy nagyon introvertáltként érdemes elindulni,lehet ez jó hatáss

Elhagyatottság séma

Párommal 4 hónapja ismerkedtünk meg, nagyon szép, egyre intenzívebb kapcsolat volt. Idővel érzelmileg egyre jobban bevonódott, szorongani kezdett és egyre depressziósabb lett. Egyre jobban szenvedett ha nem voltunk együtt, de nem mutatta ki. Egy hónapja eljutott oda, hogy könnyezve rózsákkal eljött elbúcsúzni, mert egyedül szeretne lenni, úgy érzi különben nincs biztonságban. Most drasztikus módon a munkájába menekül. Azt mondja mindig, hogy velem nagyon jó, sokat gondol rám, de nem akar találkozni, mert a búcsú neki nagyon fájdalmas. Hiába mondom, bármikor újra láthat, a búcsú fájdalma mia

Elhagyatottság séma

Párommal 4 hónapja ismerkedtünk meg, nagyon szép, egyre intenzívebb kapcsolat volt. Idővel érzelmileg egyre jobban bevonódott, szorongani kezdett és egyre depressziósabb lett. Egyre jobban szenvedett ha nem voltunk együtt, de nem mutatta ki. Egy hónapja eljutott oda, hogy könnyezve rózsákkal eljött elbúcsúzni, mert egyedül szeretne lenni, úgy érzi különben nincs biztonságban. Most drasztikus módon a munkájába menekül. Azt mondja mindig, hogy velem nagyon jó, sokat gondol rám, de nem akar találkozni, mert a búcsú neki nagyon fájdalmas. Hiába mondom, bármikor újra láthat, a búcsú fájdalma mia

Oldalak