Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Önismeret, önértékelés zavarai

Az önismeret az a tudatos kép, ami az egyénben él saját tulajdonságairól, céljairól és törekvéseiről. Ezt a tudást leginkább a többi emberrel való találkozásban szerezzük meg, a történésekre  adott reakciók alapján. Fő eleme az a személyes jellegű, érzelmi, hangulati  állapot, amely áthatja a tapasztalatok megélését.

Az emberek törekednek rá, hogy egyfajta összhang alakuljon ki magukról kialakított tudás és a környezet között. A belső, tudati tartalmak összerendezésében nem a logika szabályai érvényesek, így az ellentétes, egymásnak látszólag ellentmondó jelentések is elfogadást nyerhetnek.

Ahogy életünk során gyűjtjük a tapasztalatokat, alakul, fejlődik a személyiségünk, úgy alakul a belső összhang, amely az identitás kialakulásával megszilárdul. Az identitásunk az érzelmi és motivációs erőket összerendezi, egységessé, hitelessé teszi viselkedésünket és viszonyulásunkat a többi emberhez. Az ember élete során többször kénytelen az identitását újra szervezni, amely mindig kényelmetlen érzésekkel, nehezen integrálható tartalmakkal való szembenézéssel, feszültségek kíséretében, ellenállások között zajlik. Bár fájdalmas folyamat  lehet az új identitás keresése, szembe kell vele nézni a fejlődés érdekében, hiszen ennek a folyamatnak az elmaradása, elakadása zavarokat okoz az egyén életében.

Azért is nehéz a változás, mert a  magáról kialakított önismereti képhez a személy bizonyos fokig ragaszkodik, és amely egyfajta „maszkká” alakulhat az idők során. Azokat a kényelmetlen tapasztalásokat, amelyek nem férnek bele a kialakított képbe igyekszik elkerülni, elfojtani, és a társas viselkedésében pedig olyan tapasztalatokat keresni, amelyek megerősítik a már meglévő képet. Így a kialakított, megszilárdult és erővel fenntartott rugalmatlan önismereti kép idővel nagyon kényelmetlenné válhat. A személy igyekszik úgy viselkedni, hogy a környezete a belső képnek megfelelő visszajelzéseket adja, és ehhez sokszor erőltetetten, manőverezve, esetleg manipulatívan kezd viselkedni. A rögzült és „maszkká” merevedett énkép megakadályozhatja a személyiség fejlődését, gátolhatja az adaptív és kreatív változásokat és az önismereti, önértékelési zavaroktól kezdve akár komolyabb pszichés problémákat is okozhat.

Bizonyos önismerettel minden ember rendelkezik, amely az önértékelés alapját adja. Az egészséges és reális  önértékeléssel rendelkező emberek tisztában vannak jó és kevésbé jó tulajdonságaikkal, elfogadják azokat és úgy érzik más emberek is elfogadják őket. Interperszonális helyzetben természetesen reagálnak, és általában jól érzik magukat mások társaságában. Hatékony a valóságészlelésük és általában nem értik félre mások szavait, reakcióit. Nem becsülik alá vagy fölé saját képességeiket, amely alapján nem vállalnak túl nagy, teljesíthetetlen feladatokat, azonban nem is rettenek meg a kihívásoktól.

A túlzottan alacsony, vagy a valós tartalmakra nem támaszkodó felfújt és ezért sérülékeny önértékelés problémát okozhat a társas kapcsolatok szintjén, alkalmazkodási és pszichés problémák kialakulásához vezethet. A bemerevedett és realitásokhoz nem alkalmazkodó s önértékelés hatalmas feszültségeket, szükségleti kielégületlenséget okozhatnak, amelyeket az egyén deviáns utakon (pl.: drog, alkohol), pótcselekvésekbe menekülve vezethet le. A nem reális önértékelés talaja lehet kríziseknek, dekompenzációs viselkedésnek, pszichés problémáknak (pl depresszió) vagy akár valamilyen testi tünetet képezve manifeszt betegségként  jelentkezhet.

Az önértékelés és önismeret fejlesztésének leghatékonyabb formája a csoport. Tapasztalat, hogy amit a csoporttagok egyformán látnak azt az egyén viszonylag könnyedén el tud fogadni, és az így szerzett tapasztalatok alakítják az önismeretet.  A csoporttagok reakciói és visszajelzései alapján lehetőség nyílik az egyén számára saját és emberi kapcsolataik őszinte, megélésére és az eredeti érzelmi élmény korrekciójára. Ez a tapasztalat egy lehetőség arra, hogy az önismeret és helyes önértékelés fejlődjön, megfelelő szintre kerüljön.

A leírást Kardos Judit pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját

Szakemberek

Pszichológus válaszol

Nárcisztikus személy okozta sebek kezelése, felépülés

Tisztelt Hölgyem/Uram! Azzal a kérdéssel fordulok Önhöz, hogy segítsen eldönteni, milyen típusú segítségre lenne szükségem. Az elmúlt másfél évben a munkahelyemen egy vélhetően narcisztikus személyiségzavarral rendelkező személlyel hozott össze a sors. Empatikus személyiségem révén kialakult köztünk egy rám igencsak mérgezően ható furcsa kapcsolat, valamiféle energia áramlás, mely egyre jobban tönkre teszi az életemet. Mintha függőjévé váltam volna, félek tőle, mégis mintha szükségem lenne rá. Cégen belül már váltottam máshova több, mint fél éve, mégsem vagyok jobban. Elkerülhetetlen, hogy

Múltban ragadás

Üdvözlöm! 3 éve élünk együtt a párommal.Most is ugyanúgy szeretem mint amikor 5 évvel ezelőtt megismertem,pedig majdnem hogy csak szenvedek mellette.2hétig tökéletes minden aztán egyik percről a másikra teljesen megváltozik,hetekig hozzám sem szól,a gyűlölet látszik rajta.Ha mégis hozzámszól csak bánt,sérteget olyanokkal vádol amit én nem tettem,nem mondtam.De megvan győződve rola hogy azt mondtam azt tettem.Mikor eltelik 2-3 hét és kitisztul elmondja hogy amivel vádolt azt az exe tette vele.Az exe hibáiért bánt engem folyamatosan.Aztán megint 2-3 hét tökéletes kapcsolat következik,majd újra

Nem tudom

Kedves Doktor no/ur, 1., eluntam magam es nem tudom, merre induljak tovabb. 36 eves vagyok es most kezdek rajonni, hogy lehet, hogy nem tudom, mi celom az eletben. 2., ugy erzem, undorodnak tolem a nok, es tudni szeretnem, miert. A supermarketben is probalok ferfi penztarost keresni, nem szeretem azt az undort latni a nok arcan. Ez nem kenyszerkepzet, sajnos tenyleg igy van, holott en jo partinak tartom magam. Koszonettel! u.i.: nem instant valaszt kerek, hanem valakitol ajanlatot, aki foglalkozna velem. A masodik kerdes miatt, lehet, hogy egy doktorno lenne a praktikusabb

Mit lehetne tenni

Már túlmentem a húszas éveim felén, s még soha sem volt párkapcsolatom, s úgy érzem mind kevésbé is vágyom rá. Voltam pár randin, amiről alig vártam,hogy hazamehessek. Nem tudok mit csinálni egy olyan férfiaval akit először látok életemben, akibe életem során belezúgtam mind olyan férfi volt akit hosszabb ideje ismertem, de velük soha sem történt semmi, ahogy próbáltam közelíteni feléjük, tudtomra adták, hogy nem érdeklem őket. Olyan családban nőttem fel ahol apám volt mindenben a megmondható, soha sem volt jó kapcsolatom vele, gondolom azért sem tudok megbízni a férfiakban, ha házasságra gond

tanácstalan, motiválatlan, céltalan

Jó napot! 25 éves lány vagyok, jelenleg külföldön élek. Céltalannak érzem az életem, nem tudom magam motiválni és más sem tud. Ha mégis elkezdek lelkesen valamit akkor jön a hangulatingadozásom és mindent tönkretesz. Van, hogy 2-3 napig rendben vagyok, majd utána lesüllyedek, dolgozni is alig bírok, úgy érzem egy lépést sem bírok megtenni, csak itthon akarok lenni egyedül és semmit tenni.Nem tudom mit akarok az élettől, magamtól. Sok dolog van, ami tetszik amit jó volna, de nem megy.. hiába próbálok pl napi csak 10 percet olvasni... a harmadik napon már abba is hagyom...eléggé önbizalomhiányo

Kapcsolat hiánya

Tisztelt Hölgyem/Uram! 33 éves vagyok, és a problémám, hogy sosem volt még igazi kapcsolatom. Szexuális együttlétem is csak egyszer volt, az is csak egy buli után egy ismeretlen lánnyal. Több női barátom van, mégis nehezen ismerkedek, s ha meg is ismerek valakit akkor, nem teszem meg a következő lépést, inkább csak barátkozok, miközben belül többre vágynék. Mindig is féltem kicsit a nőktől,az elutasítástól, és szégyentől. Kellemetlen a téma, de nem tartom magam elég férfiasnak, mert átlagon aluli a péniszem (11-12 cm). Magamat, hölgy ismerőseim véleménye alapján is, jó képű, kedves, normál

Miért?

Azért írok, mert úgy érzem hogy kellene beszélnem valakivel. Néha úgy érzem depresszióba esek és ilyenkor teljesen elhagyottnak érzem magam és nincs kedvem senkihez és semmihez, vannak olyan érzéseim, hogy nem felelek meg eléggé sem a munkámban, sem pedig az életben. Sokszor vannak olyan gondoltalaim, hogy komoly betegségem van, főleg ha akármilyen fejfájásom van vagy akármi apró problémám egyből az jut eszembe, hogy komoly betegség áll mögötte és ez néha a mindennapjaimat is megnehezití, mert ilyen gondoltatok mellett, nem tudok máshova koncentrálni. Nemtudom eldönteni, hogy ez normális csak

Gyerekkori abúzus?

Tisztelt szakértők! Súlyos depresszióra szedek gyógyszereket. Voltam pszichológusnál is. Igazából gyerekkori molesztálásra tértünk rá a beszélgetések során. Közben viszont úgy éreztem,hogy a gyógyszereket elhagyhatom, a kezelőorvosom is beleegyezett, mivel azt hittem ,hogy tisztán látok mindent. Ahol a beszélgetések nagyon felzaklattak és már nem tudtam szinte különbséget tenni az elgondolt és a valós emlékek között.Viszont odáig fajult a helyzet,hogy pszichiátriára kerültem, mert egyik délután valami oknál fogva este 11 ig a vasútállomáson voltam, nem akartam haza menni, amit nem tudtam meg

Milyen területen tevékenykedő pszichológushoz kellene fordulnom?

Üdvözlöm! Úgy gondolom, hogy mindenképp el kellene mennem egy személyes konzultációra, de nem igazán tudom, milyen szakterületű pszichológust is lenne érdemes felkeresnem, mivel elég laikus vagyok. Idén töltöttem a 30-at és kicsit elfogott a pánik az eddigi életem értékelésével kapcsoaltban, nem tartok ott ahol szeretnék, vannak dolgok amiken úgy érzem változtatnom kellene, de nem vagyok rá képes. Rendkívül zárkózott vagyok, nagyon nehezen ismerkedek és nyílok meg, főleg ha az érzelmekről van szó. Nincs sok párkapcsolati tapasztalataom, az a kevés ami van az se mostanság volt, nemi együttlét n

Generációs szorongás

Azt vettem észre, hogy a huszas, harmincas éveikben járó emberek elveszetették a talpuk alóla biztos talajt, nagyon kevesen találnak olyam munkát amit igazán szeretnek, nem beszélve a párkapcsolatokról, döbbenet mennyi fiatal nem élte át még a szexualitást. En 2 diplomával évente váltogatom a munkahelyeimet és sehol sem érzem igazán jól magam, egy idő után minden egyhangvá válik, és egy irodai környezetben néha csak a "talpnyalás" viszi előre a karriert. Sok velem egykorú ember szintén utálja a munkáját, feleslegesnek találja, néha semmit sem csinálunk egész nap, és ezért kapunk fizetést. Isme

Elfolytás

Jó napot kívánok! Az lenne a kérdésem, hogy küzdhetnéme az érzelmek elfolytását. Úgy gondolom a családom miatt alakult ki. Egyszerűen mindent érzelmet elfolytok magamban. Üdvözlettel: Csóka Ilona

Hogyan tovább, hova fordulhatnék még?

1éve pszichiáterhez fordultam, gyerekkori fizikai, szexuális bántalmazás, öngyilkossági kísérletek, önutálat, kapcsolati nehézségek miatt. Mielőtt elmentem meg akartam ölni magam, de végül az lett a deal saját magammal, hogy megpróbálom a pszichiátert, adok magamnak egy utolsó esélyt. Semmi sem lett jobb, sőt, nehezebb a teher, mert segítséget kértem, de nem kaptam igazán. Neki is mondtam, hogy úgy érzem nem haladunk semmit, de elengedi a füle mellett. Ha arról beszélnék, hogy meg akarom ölni magam, akkor azzal jön, hogy ő ettől szomorú, és csalódott magában, mert akkor ő szar orvos stb.

Hogyan kezeljem a párom dührohamait?

Tisztelt Doktornő / Doktor úr, A párommal 1,5 éve vagyunk együtt nagyjából 2 hónapja élünk együtt. A munkája miatt a beosztása teljesen össze-vissza van, nem nagyon van szabad hétvégéje, a bioritmusa felborult, alszik amikor más ébren van és fordítva. Most van egy betegsége, amit kutatnak egy ideje, de még nem derült ki pontosan mi az, de gyomor-, és bélrendszeri gond. Úgy érzem hetek óta, hogy elveszítette a kontrollt, állandóan kiabál, üvölt velem, bármit teszek semmi sem jó. Nagyon el vagyok keseredve, már lassan minden nap sírok, én is érzem már magamon, hogy kezdek rámenni, úgy érz

Párkapcsolat manapság

Tisztelt Hölgyem/ Uram, Olyan kérdésem lenne, hogy ön szerint van értelme manapság a párkapcsolatnak? Lassan 30 leszek és nem volt hosszú kapcsolatom,de ugyanakkor meg szeretnék csak az a baj, hogy elég ritka hogy ma egy kapcsolat hosszú távon fenntartható. Így meg nehéz optimistán hozzáálni amikor a környezetünkben sorra hullanak szét az emberi kapcsolatok valahogy nem igazán hiszek ebben az egészben. Mégis jó lenne egy nő számomra, egy idő után vagyik rá az ember ha masnem legalább megélhettem ezt is, viszont nem látok sok esélyt hogy sokáig bírnánk együtt. Általában a rendes nők hülye pa

Önmagam ellensége

Tisztelt Szakértő! 23 éves, végzős egyetemi hallgató vagyok. 10 évvel ezelőtt kezdtem depressziós lenni, emellé nagymértékű szorongás és bipoláris viselkedés társul. Két éve kezdtem még rosszabbul érezni magam, ekkor már pánikroham-szerű tüneteim is lettek. Jelenleg több okból is kilátástalannak érzem a helyzetet. Egyrészt aggódom a jövőbeli karrierlehetőségek hiánya, illetve a szakterület iránti érdeklődés csökkenése miatt. Ebből adódóan szégyenérzetem is támadt, elsősorban attól tartok, hogy a családomnak (akik nagyon támogatnak) csalódást okozok azzal, hogy nem tudok elhelyezkedni a szakt

Oldalak