Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Önismeret, önértékelés zavarai

Az önismeret az a tudatos kép, ami az egyénben él saját tulajdonságairól, céljairól és törekvéseiről. Ezt a tudást leginkább a többi emberrel való találkozásban szerezzük meg, a történésekre  adott reakciók alapján. Fő eleme az a személyes jellegű, érzelmi, hangulati  állapot, amely áthatja a tapasztalatok megélését.

Az emberek törekednek rá, hogy egyfajta összhang alakuljon ki magukról kialakított tudás és a környezet között. A belső, tudati tartalmak összerendezésében nem a logika szabályai érvényesek, így az ellentétes, egymásnak látszólag ellentmondó jelentések is elfogadást nyerhetnek.

Ahogy életünk során gyűjtjük a tapasztalatokat, alakul, fejlődik a személyiségünk, úgy alakul a belső összhang, amely az identitás kialakulásával megszilárdul. Az identitásunk az érzelmi és motivációs erőket összerendezi, egységessé, hitelessé teszi viselkedésünket és viszonyulásunkat a többi emberhez. Az ember élete során többször kénytelen az identitását újra szervezni, amely mindig kényelmetlen érzésekkel, nehezen integrálható tartalmakkal való szembenézéssel, feszültségek kíséretében, ellenállások között zajlik. Bár fájdalmas folyamat  lehet az új identitás keresése, szembe kell vele nézni a fejlődés érdekében, hiszen ennek a folyamatnak az elmaradása, elakadása zavarokat okoz az egyén életében.

Azért is nehéz a változás, mert a  magáról kialakított önismereti képhez a személy bizonyos fokig ragaszkodik, és amely egyfajta „maszkká” alakulhat az idők során. Azokat a kényelmetlen tapasztalásokat, amelyek nem férnek bele a kialakított képbe igyekszik elkerülni, elfojtani, és a társas viselkedésében pedig olyan tapasztalatokat keresni, amelyek megerősítik a már meglévő képet. Így a kialakított, megszilárdult és erővel fenntartott rugalmatlan önismereti kép idővel nagyon kényelmetlenné válhat. A személy igyekszik úgy viselkedni, hogy a környezete a belső képnek megfelelő visszajelzéseket adja, és ehhez sokszor erőltetetten, manőverezve, esetleg manipulatívan kezd viselkedni. A rögzült és „maszkká” merevedett énkép megakadályozhatja a személyiség fejlődését, gátolhatja az adaptív és kreatív változásokat és az önismereti, önértékelési zavaroktól kezdve akár komolyabb pszichés problémákat is okozhat.

Bizonyos önismerettel minden ember rendelkezik, amely az önértékelés alapját adja. Az egészséges és reális  önértékeléssel rendelkező emberek tisztában vannak jó és kevésbé jó tulajdonságaikkal, elfogadják azokat és úgy érzik más emberek is elfogadják őket. Interperszonális helyzetben természetesen reagálnak, és általában jól érzik magukat mások társaságában. Hatékony a valóságészlelésük és általában nem értik félre mások szavait, reakcióit. Nem becsülik alá vagy fölé saját képességeiket, amely alapján nem vállalnak túl nagy, teljesíthetetlen feladatokat, azonban nem is rettenek meg a kihívásoktól.

A túlzottan alacsony, vagy a valós tartalmakra nem támaszkodó felfújt és ezért sérülékeny önértékelés problémát okozhat a társas kapcsolatok szintjén, alkalmazkodási és pszichés problémák kialakulásához vezethet. A bemerevedett és realitásokhoz nem alkalmazkodó s önértékelés hatalmas feszültségeket, szükségleti kielégületlenséget okozhatnak, amelyeket az egyén deviáns utakon (pl.: drog, alkohol), pótcselekvésekbe menekülve vezethet le. A nem reális önértékelés talaja lehet kríziseknek, dekompenzációs viselkedésnek, pszichés problémáknak (pl depresszió) vagy akár valamilyen testi tünetet képezve manifeszt betegségként  jelentkezhet.

Az önértékelés és önismeret fejlesztésének leghatékonyabb formája a csoport. Tapasztalat, hogy amit a csoporttagok egyformán látnak azt az egyén viszonylag könnyedén el tud fogadni, és az így szerzett tapasztalatok alakítják az önismeretet.  A csoporttagok reakciói és visszajelzései alapján lehetőség nyílik az egyén számára saját és emberi kapcsolataik őszinte, megélésére és az eredeti érzelmi élmény korrekciójára. Ez a tapasztalat egy lehetőség arra, hogy az önismeret és helyes önértékelés fejlődjön, megfelelő szintre kerüljön.

A leírást Kardos Judit pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját

Szakemberek

Pszichológus válaszol

Szerinte nem érdemli meg, hogy boldog legyen

Tisztelt Doktor Úr/ Doktornő! 2 hónapja ismerkedtem meg egy 40 éves férfival (én 35 vagyok). Idáig nagyon jól alakult a kapcsolatunk, sok közös programunk volt, rengeteg a közös bennünk. Gyerek nincs egyik oldalon sem. Időközben elkezdtem furcsának találni, hogy szexuálisan kevésbé közeledik, holott állítása szerint vonzónak talál. Addig beszélgettünk, hogy kiderült, ő nem igényli annyira a szexuális együttlétet egy kapcsolatban (nem tudom mennyire gondolta komolyan...) és tulajdonképpen oda lyukadtunk ki - nagy bánatomra - hogy ő nem érdemli meg, hogy boldog legyen, mert az előző kapcsolat

Hogy tudnam szemelyisegzavaros/maniakus depresszios hugomat orvoshoz kuldeni

Kedves doktorno/ doktor ur, Hugom nemreg elvalt, szereny anyagi korulmenyek kozott el ket gyerekkel, sulyosan labilis pszichesen (duhrohamok, depresszio - gyerekkorban sajat szuleink is elvaltak) de visszautasitja a csaladi segitseget. Velem meg beszel es valahogy szeretnem ravenni, hogy menjen el egy pszichologushoz, ki is fizetnem neki. Hogyan lehet egy nagyon labilis, dacos emberrel a betegsegerol beszelni es meggyozni, hogy menjen orvoshoz? Koszonettel AM

Elégedetlen vagyok a munkahelyemmel, és önmagammal

Üdv! A huszas éveim második felében vagyok. Diplomás munkát végzek egy cégnél, ahol a szervettség nulla. A pályám elején vagyok még, de a főnök kioszt nekem olyan feladatokat, amiket segítség nélkül nem tudok megcsinálni, sokszor ő se tudná. A követelmények sem egyértelműek velem szemben. Nem mindig boldogulok a feladatokkal, sokszor vagyok ideges miatta, vagy teljesen apatikus, vagy csak görgetem a munkát magam eőtt, emiatt szégyenlem magam. Néha úgy érzem, hogy jobb helyen, ahol tényleg támogatnak többre lennék képes, máskor meg azt érzem, hogy a legegyszerűbb munkahely is kifogna rajtam. A

Új személlyé válni

Általában csendes típus vagyok, időbe telik, amíg megszólalok egy új társaságban, mindig félek, hogy rosszat mondok, ezért inkább másra hagyok mindent. Ezt meg is szoktam bánni, amikor kihagyom a lehetőségeket, ezért szeretném, ha több önbizalmam lenne, barátkozóbb típus lennék, könnyebben szocializálódnék, és lassan át szeretnék nőni vezetőegyéniséggé. Ezt lehetséges elérni? Nagyon irigylem az olyanokat, és szeretnék a tanítói pályára lépni, amihez szükséges az önbizalom és hogy merjek én irányítani. Pszichológus nélkül sikerülhet? Vagy pszichológussal se? Meg lehet változni, vagy törődjek be

Alkalmatlannak érzem magam egy párkapcsolat kialakítására, de szeretek a szerelemről álmodozni

Tisztelt pszichológus. 26 éves srác vagyok, akinek nem volt párkapcsolata. Addig jutottam csak el, hogy valakit elhívjak, de még sose randiztam. Kamaszként a visszautatsításokba szinte belepusztultam. Egyetemere olyan szakra jártam, ahol lányok nem igen voltak. Egyetem óta meg egy katasztrófa az életem. Se barátok, se jó munkahely, se egzisztencia. Egyáltalán nem vagyok jó parti, és nem vagyok elég érett, és erős sem egy kapcsolatra. Szintén szerencsétlen lányokat se tudnék megszerezni, de nem az egyéb kategóriából válogatnék szívem szerint. Annak ellenére, hogy totál nincs kilátsában az ilyes

Érdemes így belevágni a költözésbe?

Jelenleg 26 éves vagyok. Három éve van diplomám, de alig dolgoztam. Világ életemben otthon éltem, de nem sokat segítettem sose a háztartásban. Depressziós vagyok, amire gyógyszereket is szedek. Eléggé kötődök a környékhez ahol vidéken élek jelenleg, de Pesten talán jobb esélyeim lennének megmenteni a programozói karrierem. Valahol vágyok ugyan a költőzésre, de valójában félek tőle, és nem hiszem, hogy teljesen átlátom, hogy mivel járna. A jelenlegi munkahelyem nem nyit nagy perspektívákat számomra, mert a cég sufni, úgy érzem, hogy kezdek kicsit kiégni is, illetve lehetséges, hogy imposztor sz

Életközépi válság? Gyász..? Normális probléma? Mi segítene? Köszönöm.

37 éves nő: mostanában értettem meg / látok tisztábban sokmindent életem korábbi időszakaiból, de ez most nagyon érzékenyen érint, van hogy sírva fakadok - mint ahogy a 20-as éveimben "kellett volna" lereagálnom, mikor a probléma friss volt. Egy viszonzatlan szerelem miatt sokat szenvedtem, de kb 1 év reménytelenség után azon voltam, hogy elfelejtsem. Most látom, hogy akibe régen szerelmes voltam, önzően viselkedett (megvannak az e-mailjeink) - bár továbbra is értem, miért szerettem őt. Nemrég olvastam, hogy nárcisztikus férfiak milyen vonzóak/kedvesek tudnak lenni "kapcsolat" elején, aztán hi

Nem találom az utam a munka világában 26 évesen

3 éve rendelkezem informatikai diplomával, de körülbelül alig pár hónapot dolgoztam azóta. Tipikus mamahoteles gyerek vagyok. Jelenleg ugyan dolgozom a szakmámban, de nem tudom a munkám jól ellátni. És mivel nem foglalkoztam szabadidőmben sem túl sokat a szakmával, nem valószínű, hogy máshol el tudnék látni egy informatikai állást. A diploma szerzés óta a mentális képességeim is visszaestek, alkohol gyógyszer problémáim is voltak. Apukám a családfenntartó fél éve hunyt el. A szakmámon kívül máshoz se értek, félek, hogy másban se állnám meg a helyem. Nagy ábrándozó vagyok, a gazdagabbak életére

Túlzott figyelemre vágyakozás

Visszatérő problémám, hogy a szeretett személyt ki szeretném sajátítani.Ha netán kötődik másvalakihez is, egyből dühös leszek, és úgy érzem, én háttérbe vagyok szorítva.Ez gyerekkorom óta visszatérő érzés bennem. Most a párom és a lányai kapcsán jött elő. Párom válófélben van, plusz távkapcsolatban élünk. A lányai havi szinten összességében 10-15napot vele töltenek. Mindig rossz érzéssel tölt el pl., amikor velük van, és én nem vagyok ott. Úgy érzem, ezek megkülönböztetett alkalmak, amikor felém nem irányul elég szeretet a részéről. Nem jut úgy eszébe, hogy keressen, miközben velük van. Amiko

önbizalomhiány és önmarketing hogyan?

Kedves Pszichológus! Világ életemben elvárták tőlem, hogy jól teljesítsek, ebből kifolyólag sosem vagyok elégedett magammal, akkor se ha van mire büszkének lennem, mert van. Az erősen ingadozó önbizalomhiányom és az egyetemi szakomban való csalódásom, a szaktudás és gyakorlat hiánya miatt most ott tartok hogy alig merem elkezdeni a nagybetűs életet, a munkát. Ha mégis, akkor se tudom magam előadni és eladni, azt gondolom semmiben sem vagyok jó, mert én se tudom miben vagyok jó, aztán nem is engem választanak, mert megérzik a bizonytalanságot, szorongást, érthető. Mit tehetnék én magam, hogy

Segitség kérése

Tisztelt Pszichologus! Röviden elmondom a történetem. 2012-ben ismerkedtem meg a feleségemmel. Akkor a lányai 9,9,4 évesek voltak. 2013-ban költöztünk össze. A lányok az elejétől elfogadtak engem. Bár én az elején tàvolságtarto voltam idővel közel kerültünk egymáshoz. A probléma az egyik nagy lánnyal van. Volt kb 8 honapig egy barátja akivel szakitottak. Utánna lett egy másik 3 honapig. De ezt a fiut otthagyta egy lány miatt. Ezt először nekem mondta el. Én teljesen kiakadtam, 4 napig nem beszéltünk. Szerencsére kiderült hogy a másik lány csak kihasználta/ testi kapcsolat nem volt/ igy enn

Válás

Tisztelt Pszichológus! 32 éves vagyok, házas és el szeretnék válni a férjem pornófüggősége miatt. Természetesen próbáltam megérteni, amikor kiderült, annak ellenére, hogy nagyot csalódtam benne. Elment pszichológushoz, mindent megtett, hogy rendbe hozza a házasságunkat, ennek 1 éve. Bár eljárt az orvoshoz és bizonygatta, hogy minden rendben de kiderült, hogy ugyanúgy folytatta tovább a függőségét csak a hátam mögött, ezért szeretnék elválni. Úgy érzem, hogy nem voltam elég jó a férjem elvárasainak, hogy nem vagyok elég csinos,elég szép, elég érdekes.Értéktelennek érzem magam, akinek egy csöpp

Munkakerülés

önértékelési zavarból van kiút? 23 éves fiatal vagyok és a szüleimnél élek, nem dolgozok, mert őszintén rühellem a munkahelyi környezetet és a stresszt ami vele jár. És tanulni se tudok, mert egyszerűen leülök és inkább gondolok egyet és elmegyek úszni. Csak azért rossz így mert nincsenek emberi kapcsolataim, mert a munkanélküliség és a mamahotel gáz dolog szerintem. Nem merek lányokkal ismerkedni, mert nekik fontos hogy a pasinak pénze legyen ,autója és "foglalkozása",ez amúgy tényleg fontos vagy csak a diplomásoknak??? prostituáltnál voltam múltkor, ott mindegy. Amikor dolgoztam gyárban

Tudok majd valaha szeretni?

20 éves egyetemista vagyok. Az utóbbi időben kezdem félteni a saját életemet, boldogságomat, jövőmet. Akad egy fiú, aki nagyon rendes, és találkoztam már vele, nagyon kedves és érdeklődő, nyitott, és akar újra találkozni. A helyzet viszont az, hogy engem is érdekel ő, de olyan dolgokon gondolkozom, hogy vajon, ha össze jövünk esetleg, akkor mi lesz ha a rossz dolgokat fogom benne keresni? Ettől az egy gondolattól is már nagyon gonosz embernek kezdtem el magam tartani, és őszintén nem tudom miért jut ilyen az eszembe. Úgy érzem már megérdemelném a boldog kapcsolatot, a szeretetet, de nem érzem

Kiírni magamból

Szeretnék magamból kiírni egy történetet, amely velem esett meg és olyan érzelmeket, gondolatokat, viselkedést és eseményeket okozott, amelyeket soha nem tapasztaltam korábban. Krízist hozott az életembe, de a önképemet is lerontotta. Sajátossága, hogy a sok rossz érzelem mellett jó is jellemzi, így rendkívül ambivalens számomra. Az írási készségem úgy vélem alapjaiban jó és korábban írtam már ki magamból olyan történteket, amelyeket rosszul éltem meg, de ezt az esetet, amely már évek óta gondolati és érzelmi területen is mélyen érint sehogy sem tudom leírni. Szeretném a gondolataimat és érz

Oldalak