Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Önismeret, önértékelés zavarai

Az önismeret az a tudatos kép, ami az egyénben él saját tulajdonságairól, céljairól és törekvéseiről. Ezt a tudást leginkább a többi emberrel való találkozásban szerezzük meg, a történésekre  adott reakciók alapján. Fő eleme az a személyes jellegű, érzelmi, hangulati  állapot, amely áthatja a tapasztalatok megélését.

Az emberek törekednek rá, hogy egyfajta összhang alakuljon ki magukról kialakított tudás és a környezet között. A belső, tudati tartalmak összerendezésében nem a logika szabályai érvényesek, így az ellentétes, egymásnak látszólag ellentmondó jelentések is elfogadást nyerhetnek.

Ahogy életünk során gyűjtjük a tapasztalatokat, alakul, fejlődik a személyiségünk, úgy alakul a belső összhang, amely az identitás kialakulásával megszilárdul. Az identitásunk az érzelmi és motivációs erőket összerendezi, egységessé, hitelessé teszi viselkedésünket és viszonyulásunkat a többi emberhez. Az ember élete során többször kénytelen az identitását újra szervezni, amely mindig kényelmetlen érzésekkel, nehezen integrálható tartalmakkal való szembenézéssel, feszültségek kíséretében, ellenállások között zajlik. Bár fájdalmas folyamat  lehet az új identitás keresése, szembe kell vele nézni a fejlődés érdekében, hiszen ennek a folyamatnak az elmaradása, elakadása zavarokat okoz az egyén életében.

Azért is nehéz a változás, mert a  magáról kialakított önismereti képhez a személy bizonyos fokig ragaszkodik, és amely egyfajta „maszkká” alakulhat az idők során. Azokat a kényelmetlen tapasztalásokat, amelyek nem férnek bele a kialakított képbe igyekszik elkerülni, elfojtani, és a társas viselkedésében pedig olyan tapasztalatokat keresni, amelyek megerősítik a már meglévő képet. Így a kialakított, megszilárdult és erővel fenntartott rugalmatlan önismereti kép idővel nagyon kényelmetlenné válhat. A személy igyekszik úgy viselkedni, hogy a környezete a belső képnek megfelelő visszajelzéseket adja, és ehhez sokszor erőltetetten, manőverezve, esetleg manipulatívan kezd viselkedni. A rögzült és „maszkká” merevedett énkép megakadályozhatja a személyiség fejlődését, gátolhatja az adaptív és kreatív változásokat és az önismereti, önértékelési zavaroktól kezdve akár komolyabb pszichés problémákat is okozhat.

Bizonyos önismerettel minden ember rendelkezik, amely az önértékelés alapját adja. Az egészséges és reális  önértékeléssel rendelkező emberek tisztában vannak jó és kevésbé jó tulajdonságaikkal, elfogadják azokat és úgy érzik más emberek is elfogadják őket. Interperszonális helyzetben természetesen reagálnak, és általában jól érzik magukat mások társaságában. Hatékony a valóságészlelésük és általában nem értik félre mások szavait, reakcióit. Nem becsülik alá vagy fölé saját képességeiket, amely alapján nem vállalnak túl nagy, teljesíthetetlen feladatokat, azonban nem is rettenek meg a kihívásoktól.

A túlzottan alacsony, vagy a valós tartalmakra nem támaszkodó felfújt és ezért sérülékeny önértékelés problémát okozhat a társas kapcsolatok szintjén, alkalmazkodási és pszichés problémák kialakulásához vezethet. A bemerevedett és realitásokhoz nem alkalmazkodó s önértékelés hatalmas feszültségeket, szükségleti kielégületlenséget okozhatnak, amelyeket az egyén deviáns utakon (pl.: drog, alkohol), pótcselekvésekbe menekülve vezethet le. A nem reális önértékelés talaja lehet kríziseknek, dekompenzációs viselkedésnek, pszichés problémáknak (pl depresszió) vagy akár valamilyen testi tünetet képezve manifeszt betegségként  jelentkezhet.

Az önértékelés és önismeret fejlesztésének leghatékonyabb formája a csoport. Tapasztalat, hogy amit a csoporttagok egyformán látnak azt az egyén viszonylag könnyedén el tud fogadni, és az így szerzett tapasztalatok alakítják az önismeretet.  A csoporttagok reakciói és visszajelzései alapján lehetőség nyílik az egyén számára saját és emberi kapcsolataik őszinte, megélésére és az eredeti érzelmi élmény korrekciójára. Ez a tapasztalat egy lehetőség arra, hogy az önismeret és helyes önértékelés fejlődjön, megfelelő szintre kerüljön.

A leírást Kardos Judit pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját

Szakemberek

Pszichológus válaszol

Mihez kezdjek?

Tisztelt Doktor Úr/Nő! 20 éves fiú vagyok, idén fejeztem be az iskolát, és Október 1. óta már dolgozom. Havi rendszerességgel fogyasztottam marihuánát, ami 2 év használat után öntudatra ébresztett. 2019 februárjától tudatosan éltem, értékeltem az apró dolgokat, a sétákat, és gyönyörködtem magában a természetben. Egyre jobban érdekelt az élet, illetve éreztem hogy minden egyes dolog amit teszek, meghatároz engem. Úgy döntöttem hogy abbahagyom a marihuánát. Ezzel párhuzamosan elkezdtem aggódni a jövőmön,hogy mi lesz velem, hogyan fogok helyt állni majd a munkahelyen. És eluralkodott rajtam egy

Szülői engedély nélküli részvétel lehetséges e?

Tinédzser vagyok 14 éves és már régóta érzem hogy elszeretnék menni egy pszichológushoz, de nem merem megemlíteni a szüleimnek. És annyi kérdésem lenne hogy egy rövid beszélgetésre eltudnék e menni úgy hogy szüleim ne tudjanak róla? Előre is megköszönöm a választ!

stressz,koncentráció, önértékelés

Üdvözlöm Kedves Hölgyem/Uram Rezes Tímea Renáta vagyok 27 éves egy 7 éves lányom anyukája vagyok. Régóta terveztem írni, és tanácsot kérni, de most jött el az ideje. Több problémám is van és bár igyekszem rendszerezni a dolgokat mégis, azt érzem semmire sem vagyok jó. Néha azt érzem, hogy beszélnek hozzám és mintha kizárnám a külvilágot, néha betudtam annak, hogy csak anyukám van, aki ugyan felnevelt de keveset támogatott részben 14 éves korom óta egyedül éreztem magam. Végtelen türelmem van minden téren, velem összeveszni is nehéz. akiket szeretek, megteszek értük mindent, mégis azt ér

Nem tudom, mi történik velem, de már elegem van

Tisztelt Pszichológusok! Írtam én is levelet, de szerintem az enyémet sem olvasta senki, így röviden leírom... Egy 23 éves passzív egyetemista vagyok, nemrég kezdtem el dolgozó életet élni, mérgező szüleim nem segítenek, de meg is szakítottam egy időre velük a kapcsolatom. Pszichiáterhez járok ritkán, 2 gyógyszert szedek, szorongással és borderline-nal diagnosztizáltak egy egyhónapos terápia során, de nem tudom, akkor most mi a helyzet velem, nem tud senki velem foglalkozni. Hiába vagyok jobban a terápia óta, még mindig nem tudom, ki vagyok, nem tudok emberi kapcsolatokat kiépíteni és fenntart

Önértékelési gondok

Tisztelt Szakértő!24 éves nő vagyok.Sajnos elég nehéz gyerekkorom volt,mérgező családban nőttem fel,aminek ma is kihatása van az életemre.Fél éve van egy friss párkapcsolatom,amiben nagyon boldogok vagyunk,de pár hete elkezdtem szorongani,azt érzem,nem vagyok elég jó,és elkezdtem csak a negatív dolgokra koncentrálni vele kapcsolatban.Nagyon ritkán szólalkozunk össze,de ennek többsége visszavezethető arra,hogy kevésnek érzem magam.Sokat beszélgettünk erről,azt mondta, hogy az ő felelőssége is,hogy elégedett legyek magammal,én azonban tudom,hogy ezt saját magamnak kell kialakítanom,szeretnem kel

Sors vagy szabad akarat?

Tisztelt Szakértő! 25 éves doktorandusz vagyok, és változtatni szeretnék az életemen, de nem tudom, hogy csak a változás nehéz, vagy a "sors keze" szól közbe.Szeretem a szakomat, jó a családi légkör. A mostani küzdelmeim szinte mind belső eredetűek, elvárásnak tekintem az egyszerűbb feladatokat, és a kicsi konfliktusoktól is bűntudatom van, pedig a környezetem elismer és támogat. A doktori lehetővé tette, hogy időt szakítsak párkeresésre. 2 hónapja találtam egy fiút, akivel jól érzem magam, de azóta a szorongás erősödött. Önvádló gondolataim vannak, néha alig alszom miattuk. Szerintük nem ez a

Sors vagy szabad akarat?

Tisztelt Szakértő! 25 éves doktorandusz vagyok, aki szeretne változtatni az életén. Szeretem a szakomat, identitástudatot ad. Viszont az utóbbi időben rájöttem, hogy nem szeretnén, ha csupán ez határozna meg. Így azonban útjavesztettnek érzem magam. Régóta szeretnék párkapcsolatot, hosszas próbálkozás után most végre találtam egy fiút, vele 2 hónapja járok. Sajnos a kapcsolat puszta léte stresszforrás számomra. Énem egy része önfeláldozásnak tekinti, egy újabb helyzetnek, ahol meg kell felelni. Ezért nehezen alszom, szorongok, minden problémára azonnali megoldást akarok találni, ezért nem k

Mit tegyek?

Tisztelt Pszichológus! Az utóbbi időben úgy érzem, mintha torzult volna az önképem, egyre nehezebben vagyok képes bók/dicséret befogadására. Szerető kapcsolatban élek, a párom gyakran bókol, de képtelen vagyok elhinni neki, gyakran őt is alulértékelem azért, mert ő engem választott. Túl sokat aggódom azon, hogy mit gondol rólam a külvilág, és próbálok mindenkinek megfelelni, ami mintha már szorongásba kezdene átmenni (bűntudat, bűnösség érzése nem indokolt helyzetekben). A lakásom minden alkalommal szorongva hagyom el, hogy kikapcsolhattam-e mindent, megrögzöttem vissza kell mennem leellenőr

Váljak el , hogy meggyógyulhassak, vagy forduljak szakemberhez, hogy folytatni tudjam?

Üdvözlöm. Lassan 28 éve házasságban élek, 3 gyermekünk született. Korán házasodtunk össze. A férjem el tudta tartani a családot, kamionozik. Nem akarta, hogy dolgozzak, nagyon féltékeny típus volt mindig. Próbáltam megfelelni neki, nevelni a gyerekeket, persze mindig volt valami, amit szerinte nem csináltam jól. Ő eljárt a barátaival, volt hobbija több is, én otthon voltam mindig, mert egy anyának a gyerekeivel kell foglalkozni, meg a háztartással. Mindig egyedül voltam, és nagyon magányos. Egyszer félre léptem, amit azóta is bánok. A férjem "megbocsájtott", de mégis felemlegeti azóta is szó

Lehet örökre elszalasztottam az elköltözés és a teljes élet lehetőségét?

26 éves srác vagyok. Egész életemben a szülői házban éltem. Nagy szeretettel voltam körülvéve. Diplomás informatikus vagyok, de a tudásom nem sokat ér, hiába voltam okos gyerek. Diploma után voltam munkanélküli is. Egy éve meghalt apukám. Kb. azóta vannak ugyan munkahelyeim, de nagyon rosszul keresek. A tudásom kevés hozzá, hogy felmenjek Pestre dolgozni. Félek is a költözéstől, kötődöm a lakhelyemhez. Itthon vannak konfliktusok, de anyukám inkább megfolyt a túlféltésével, és szeretetével. Abszolút önállótlan vagyok, nem igazán értek semmihez sem, amire lehetne építeni. Párom se volt még, de a

Beteg vagy csak rosszindulatú?

Édesanyámról van szó...Nagyon élhetetlen volt vele mindig az élet,de egyre rosszabb.Mindenkivel bizalmatlan(velem is)mindig más az oka mindennek,ha nincs semmi baja keres magának aggódnivalót,nem tűr meg jókedvet a környezetébe,az őt iritálja.Sokáig jártam a táncot ahogy fütyülte,de egy ideje megkeményedtem és egyszerűen nem veszem komolyan a bántásait,vádjait,sérelmeit,mert tudom,hogy nem valósak.Viszont egyre romlik a kapcsolatunk és neki egyre rosszabb ez az áldatlan állapot.Nem tudom,hogy keressek neki egy pszihológust vagy ha valami személyiségzavara van,ebbe a korba már úgysem lehet segí

Hogyan tovább?

Tisztelt Doktor úr/Doktornő! Több éve fennáll a helyzet, hogy nem a saját életemet élem, már csak az árnyéka vagyok a régi önmagamnak. 21 éves koromig otthon laktam, egyke vagyok, szüleim nagyon féltettek nem engedtek sehova, így rengeteg közösségi eseményből, élményből is kimaradtam. Az általános iskola alatt sokat bántottak, nem igazán tudtam beilleszkedni az osztályba, majd a gimnázium is nehéznek bizonyult, nem jutott időm mellette hobbira, kikapcsolódásra. Folyamatos sikertelenség érzés vett körbe, nem tudtam megfelelni a szüleimnek, úgy éreztem nem vagyok elég jó. Jártam iskolapszichol

Mi lehet a baj?

Tisztelt Szakértő! A problémám még én sem értem teljesen.Megismerkedtem egy fiúval, akivel minden passzolt közöttünk. Nagyon kedves, figyelmes srác. Kiderült, hogy van barátnője, de a végét járják szakítottak is. 5 éven át voltak együtt.Már akkor is fura érzésem volt, nem akartam egy ilyen hosszú kapcsolatot szétválasztani azért, ami lehet nem is fog hosszútávon működni közöttünk. Azonnal bemutatott az anyukájának, külföldi útra fizetett be minket, már az eljegyzést és az összeköltözést fontolgatta 2 hét után.Úgy érzem megfolyt ezzel, nekem ez nagyon gyors. Próbáltam ezt elmondani neki, sértő

Hogy feleljek meg és érezzem közbe jól magam?

17 éves vagyok és most megyek 12.osztályba.Az egész évemet végigtanultam,napi 5-6 órákat és habár meglett az eredménye mégis azt érzem hogy az osztály idiótája vagyok.Az osztályomból már sokan rendelkeznek nyelvvizsgával,előrehozott érettségikkel,jogosítvánnyal,a nyáron pedig dolgoznak.Én semmit nem értem el ezek közül.Nyár eleje óta folyamatosan készülök az érettségikre de semmi szabadidőm nincs már.Július vége van és úgy érzem hiába tanulok még sehol nem tartok.A szüleimnek és a rokonaimnak nem akarok viszont csalódást okozni,habár úgy érzem megteszem minden egyes nap.Ők nem ilyen gyereket é

Hogyan válasszak?

Tisztelt Cím! Régóta érlelődik bennem az elhatározás, hogy felkeressek egy szakembert, aki segít megérteni a személyiségemet, feloldani a bennem lévő blokkokat, gátlásokat és helyre tenni mindazt, amik esetleg a családi hátteremből fakadnak. Alapvetően az önismeretem alapján azt gondolom, hogy nagyjából minden problémám a családi háttérből gyökereztethető, de mivel nem vagyok szakember, nem szeretnék rossz következtetéseket levonni. Így viszont elképzelésem sincs, hogy milyen szakterületű pszichológushoz forduljak, milyen kezelési módokat, terápiás módszereket részesítsek előnyben? Például sz

Oldalak