Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Önismeret, önértékelés zavarai

Az önismeret az a tudatos kép, ami az egyénben él saját tulajdonságairól, céljairól és törekvéseiről. Ezt a tudást leginkább a többi emberrel való találkozásban szerezzük meg, a történésekre  adott reakciók alapján. Fő eleme az a személyes jellegű, érzelmi, hangulati  állapot, amely áthatja a tapasztalatok megélését.

Az emberek törekednek rá, hogy egyfajta összhang alakuljon ki magukról kialakított tudás és a környezet között. A belső, tudati tartalmak összerendezésében nem a logika szabályai érvényesek, így az ellentétes, egymásnak látszólag ellentmondó jelentések is elfogadást nyerhetnek.

Ahogy életünk során gyűjtjük a tapasztalatokat, alakul, fejlődik a személyiségünk, úgy alakul a belső összhang, amely az identitás kialakulásával megszilárdul. Az identitásunk az érzelmi és motivációs erőket összerendezi, egységessé, hitelessé teszi viselkedésünket és viszonyulásunkat a többi emberhez. Az ember élete során többször kénytelen az identitását újra szervezni, amely mindig kényelmetlen érzésekkel, nehezen integrálható tartalmakkal való szembenézéssel, feszültségek kíséretében, ellenállások között zajlik. Bár fájdalmas folyamat  lehet az új identitás keresése, szembe kell vele nézni a fejlődés érdekében, hiszen ennek a folyamatnak az elmaradása, elakadása zavarokat okoz az egyén életében.

Azért is nehéz a változás, mert a  magáról kialakított önismereti képhez a személy bizonyos fokig ragaszkodik, és amely egyfajta „maszkká” alakulhat az idők során. Azokat a kényelmetlen tapasztalásokat, amelyek nem férnek bele a kialakított képbe igyekszik elkerülni, elfojtani, és a társas viselkedésében pedig olyan tapasztalatokat keresni, amelyek megerősítik a már meglévő képet. Így a kialakított, megszilárdult és erővel fenntartott rugalmatlan önismereti kép idővel nagyon kényelmetlenné válhat. A személy igyekszik úgy viselkedni, hogy a környezete a belső képnek megfelelő visszajelzéseket adja, és ehhez sokszor erőltetetten, manőverezve, esetleg manipulatívan kezd viselkedni. A rögzült és „maszkká” merevedett énkép megakadályozhatja a személyiség fejlődését, gátolhatja az adaptív és kreatív változásokat és az önismereti, önértékelési zavaroktól kezdve akár komolyabb pszichés problémákat is okozhat.

Bizonyos önismerettel minden ember rendelkezik, amely az önértékelés alapját adja. Az egészséges és reális  önértékeléssel rendelkező emberek tisztában vannak jó és kevésbé jó tulajdonságaikkal, elfogadják azokat és úgy érzik más emberek is elfogadják őket. Interperszonális helyzetben természetesen reagálnak, és általában jól érzik magukat mások társaságában. Hatékony a valóságészlelésük és általában nem értik félre mások szavait, reakcióit. Nem becsülik alá vagy fölé saját képességeiket, amely alapján nem vállalnak túl nagy, teljesíthetetlen feladatokat, azonban nem is rettenek meg a kihívásoktól.

A túlzottan alacsony, vagy a valós tartalmakra nem támaszkodó felfújt és ezért sérülékeny önértékelés problémát okozhat a társas kapcsolatok szintjén, alkalmazkodási és pszichés problémák kialakulásához vezethet. A bemerevedett és realitásokhoz nem alkalmazkodó s önértékelés hatalmas feszültségeket, szükségleti kielégületlenséget okozhatnak, amelyeket az egyén deviáns utakon (pl.: drog, alkohol), pótcselekvésekbe menekülve vezethet le. A nem reális önértékelés talaja lehet kríziseknek, dekompenzációs viselkedésnek, pszichés problémáknak (pl depresszió) vagy akár valamilyen testi tünetet képezve manifeszt betegségként  jelentkezhet.

Az önértékelés és önismeret fejlesztésének leghatékonyabb formája a csoport. Tapasztalat, hogy amit a csoporttagok egyformán látnak azt az egyén viszonylag könnyedén el tud fogadni, és az így szerzett tapasztalatok alakítják az önismeretet.  A csoporttagok reakciói és visszajelzései alapján lehetőség nyílik az egyén számára saját és emberi kapcsolataik őszinte, megélésére és az eredeti érzelmi élmény korrekciójára. Ez a tapasztalat egy lehetőség arra, hogy az önismeret és helyes önértékelés fejlődjön, megfelelő szintre kerüljön.

A leírást Kardos Judit pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját

Szakemberek

Pszichológus válaszol

Pszichés zavar örökölhető?

Tisztelt Szakértő! 21 éves egyetemista vagyok. Édesanyámnál 10 éves korom körül kezdett kialakulni (vagy akkor bukkant fel?) egy pszichés zavar, a tünetek alapján azt hiszem paranoia de nem tudom a pontos diagnózisát. Végül olyannira súlyosbodott, hogy apukám kórházba vitte őt kezelésre, én kollégiumba kerültem, két testvérem pedig nagymamánkhoz költözött, apánk lett az egyedüli nevelőnk (ekkor 14 voltam). Anyám végül a saját anyukájához került, azóta is ott él, én pedig 7 éve alig tartom vele a kapcsolatot, ha lehet elkerülöm. Realizáltam, hogy ezt évekig elnyomtam magamban, ezért télen meglá

Zárkozottság

Tisztelt Hölgyem/Uram! 25 éves boldogtalan srác vagyok. Nagyon zárkózott vagyok,úgy érzem ennek okából nem értem el semmit az életemben és ezért is vagyok boldogtalan. Az életem minden területére,ez negatív hatással van,nem volt még párkapcsolatom,igazán barátaim sincsenek. Érdeklődni szeretnék hogy van kiút ebből? Több éve nem tudom hogyan tovább,leragadtam ott ahol pár éve tartottam,nincs előrelépés semmilyen téren,kilátástalannak látom az életem. Egy ideje foglalkoztat hogy külföldön kezdjek új életet. Egyedül külföldön egy nagyon introvertáltként érdemes elindulni,lehet ez jó hatáss

Elhagyatottság séma

Párommal 4 hónapja ismerkedtünk meg, nagyon szép, egyre intenzívebb kapcsolat volt. Idővel érzelmileg egyre jobban bevonódott, szorongani kezdett és egyre depressziósabb lett. Egyre jobban szenvedett ha nem voltunk együtt, de nem mutatta ki. Egy hónapja eljutott oda, hogy könnyezve rózsákkal eljött elbúcsúzni, mert egyedül szeretne lenni, úgy érzi különben nincs biztonságban. Most drasztikus módon a munkájába menekül. Azt mondja mindig, hogy velem nagyon jó, sokat gondol rám, de nem akar találkozni, mert a búcsú neki nagyon fájdalmas. Hiába mondom, bármikor újra láthat, a búcsú fájdalma mia

Elhagyatottság séma

Párommal 4 hónapja ismerkedtünk meg, nagyon szép, egyre intenzívebb kapcsolat volt. Idővel érzelmileg egyre jobban bevonódott, szorongani kezdett és egyre depressziósabb lett. Egyre jobban szenvedett ha nem voltunk együtt, de nem mutatta ki. Egy hónapja eljutott oda, hogy könnyezve rózsákkal eljött elbúcsúzni, mert egyedül szeretne lenni, úgy érzi különben nincs biztonságban. Most drasztikus módon a munkájába menekül. Azt mondja mindig, hogy velem nagyon jó, sokat gondol rám, de nem akar találkozni, mert a búcsú neki nagyon fájdalmas. Hiába mondom, bármikor újra láthat, a búcsú fájdalma mia

Vajon sikerülhet?

Tisztelt Pszichológus! 18 éves vagyok, még sosem voltam fiúval. Már többször is használtam segédeszközt (csiklóra), hogy el tudjak menni. Azonban olvastam, hogy a használata miatt, a fiúval történő aktus alatt nem lennék képes elmenni. Nagyon megijedtem, rettentően rágörcsöltem/görcsölök erre a dologra. Tényleg van hatása, és ha igen, mit tudnék tenni, hogy segédeszköz nélkül is sikerüljön, ne stresszeljek rá? Vagy teljesen reménytelen már a dolog? Mindenesetre, nem szeretném ha ez a jövőbeli kapcsolataimra negatív hatással legyen. Válaszát előre is köszönöm!

Mindenre alkalmatlan lennék?

Tisztelt Segítségnyújtó! 32 éves nő vagyok. Életem központi problémája a megfelelő pálya megtalálása. Legalább 15 munkahelyem volt már. Úgy érzem, a készségek, képességek és személyiségjegyek olyan kombinációjával rendelkezek, amelyek ellehetetlenítik a boldogulásomat. Az önmegvalósítási szükségletek kielégítésére törekedve többre vágyom, mint egyszerű betanított és/vagy szakmunka. Introvertált vagyok, nem szívesen foglalkozom emberekkel, ezért a segítő, szolgáltató és sok emberi kontaktussal járó munkakörök rendkívül stresszelnek és úgy érzem, képtelen vagyok kezelni ezeket a helyzeteket.

Önbizalom

Jó napot kívánok! Azzal a kérdéssel fordulok önhöz, hogy mégis ezzel mit lehet tenni? Mit és hogyan cselekedjek máshogy, hogy ez elmuljon? Az a probléma, hogy már pár hónapja igen nem jól érzem magam másokkal. A barátommal élek és az anyukajaval és pl együtt szoktunk sütni, főzni, és nagyon sokszor előfordul az, hogy rendesen félek. Nem merem előttük csinálni a dolgokat. Nem merek tenni. Pedig ők jó emberek, szeretjük egymást. De egyszerűen nemtudom mivan velem. Ha főzök, és közbe néznek, arra gondolok, hogy  milyen rosszat gondolhatnak rólam. Pedig tudom hogy ők jó emberek, de akkor is. Amik

Depresszió

Azzal a kérdéssel fordulnék Önhöz hogy, depressziós vagyok, ha egész nap úgy érzem magam mintha egy úthenger ment volna át rajtam, mindegy mennyit alszom, úgy érzem mintha kiégtem volna, semmi sem érdekel, hiányzik belőlem az empátia, idegesít az emberi hülyeség, magamat is idegesítem, rettentően mérges vagyok, mindenre és mindenkire. Úgy érzem buta vagyok pedig jó jegyeim vannak és senkit sem érdeklek. Nincsen sok barátom, mindig a rosszakat fogom ki, akik átvernek. Tömegben úgy érzem szédülök és le kell ülnöm mert elájulok és rettentő nehezen koncentrálok. Néha ha az út szélén állok elgo

Tetszik egy idősebb nő, de ez inkább zavar, mintsem örülnék neki.

27 éves férfi vagyok. Nem volt még párom. Az elmúlt évben felfelé ívelt az életem nagyon mély periódusok után. De a lányokkal továbbra sincs szerencsém, nem kerülök a közelükbe. Én is újabb vagyok a munkahelyemen, egy távolabbi nálam pár évvel idősebb nő megtetszett, de nem mondanám, hogy teljesen örülök neki. Az oka, hogy én inkább fiatalabb aranyos párt szeretnék magamnak, és inkább azt a fajta kapcsolatot szeretném megélni, hogy együtt járunk kirándulni, moziba, és nem a család tervezés, az elköltözés a szülői házból, és a nagyon komoly kapcsolat lenne, az amire jelenleg vágynék. Erre még n

Kapcsolatfüggőség

Jó napot kívánok, évekkel ezelőtt mondta a nővérem hogy kapcsolatfüggő vagyok. Ezt akkor nem fogadtam el,nem ismertem be. Mára lassan tudatosul bennem, visszatekintve az elmúlt évekre,hogy ez így van. Utána olvastam ennek,jó pár kapcsolatfüggőségi jellemző igaz rám. Többek között az is,hogy a szüleimhez vezethető ez vissza,elválltak. Nem gondoltam volna hogy ez kihat rám ennyire.Segítséget szeretnék kérni.

Kapcsolatfüggőség

Jó napot kívánok, évekkel ezelőtt mondta a nővérem hogy kapcsolatfüggő vagyok. Ezt akkor nem fogadtam el,nem ismertem be. Mára lassan tudatosul bennem, visszatekintve az elmúlt évekre,hogy ez így van. Utána olvastam ennek,jó pár kapcsolatfüggőségi jellemző igaz rám. Többek között az is,hogy a szüleimhez vezethető ez vissza,elválltak. Nem gondoltam volna hogy ez kihat rám ennyire.Segítséget szeretnék kérni.

Nárcisztikus személy okozta sebek kezelése, felépülés

Tisztelt Hölgyem/Uram! Azzal a kérdéssel fordulok Önhöz, hogy segítsen eldönteni, milyen típusú segítségre lenne szükségem. Az elmúlt másfél évben a munkahelyemen egy vélhetően narcisztikus személyiségzavarral rendelkező személlyel hozott össze a sors. Empatikus személyiségem révén kialakult köztünk egy rám igencsak mérgezően ható furcsa kapcsolat, valamiféle energia áramlás, mely egyre jobban tönkre teszi az életemet. Mintha függőjévé váltam volna, félek tőle, mégis mintha szükségem lenne rá. Cégen belül már váltottam máshova több, mint fél éve, mégsem vagyok jobban. Elkerülhetetlen, hogy

Múltban ragadás

Üdvözlöm! 3 éve élünk együtt a párommal.Most is ugyanúgy szeretem mint amikor 5 évvel ezelőtt megismertem,pedig majdnem hogy csak szenvedek mellette.2hétig tökéletes minden aztán egyik percről a másikra teljesen megváltozik,hetekig hozzám sem szól,a gyűlölet látszik rajta.Ha mégis hozzámszól csak bánt,sérteget olyanokkal vádol amit én nem tettem,nem mondtam.De megvan győződve rola hogy azt mondtam azt tettem.Mikor eltelik 2-3 hét és kitisztul elmondja hogy amivel vádolt azt az exe tette vele.Az exe hibáiért bánt engem folyamatosan.Aztán megint 2-3 hét tökéletes kapcsolat következik,majd újra

Nem tudom

Kedves Doktor no/ur, 1., eluntam magam es nem tudom, merre induljak tovabb. 36 eves vagyok es most kezdek rajonni, hogy lehet, hogy nem tudom, mi celom az eletben. 2., ugy erzem, undorodnak tolem a nok, es tudni szeretnem, miert. A supermarketben is probalok ferfi penztarost keresni, nem szeretem azt az undort latni a nok arcan. Ez nem kenyszerkepzet, sajnos tenyleg igy van, holott en jo partinak tartom magam. Koszonettel! u.i.: nem instant valaszt kerek, hanem valakitol ajanlatot, aki foglalkozna velem. A masodik kerdes miatt, lehet, hogy egy doktorno lenne a praktikusabb

Mit lehetne tenni

Már túlmentem a húszas éveim felén, s még soha sem volt párkapcsolatom, s úgy érzem mind kevésbé is vágyom rá. Voltam pár randin, amiről alig vártam,hogy hazamehessek. Nem tudok mit csinálni egy olyan férfiaval akit először látok életemben, akibe életem során belezúgtam mind olyan férfi volt akit hosszabb ideje ismertem, de velük soha sem történt semmi, ahogy próbáltam közelíteni feléjük, tudtomra adták, hogy nem érdeklem őket. Olyan családban nőttem fel ahol apám volt mindenben a megmondható, soha sem volt jó kapcsolatom vele, gondolom azért sem tudok megbízni a férfiakban, ha házasságra gond

Oldalak