Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Öngyilkosság, öngyilkossági kísérlet

Öngyilkosság (suicidium) definíció szerint az a cselekedet, amikor valaki szándékosan önmaga halálát okozza. Tehát jelen van a meghalás tudatos szándéka, egy halált előidéző módszer elképzelése, és mindezt a személy meg is valósítja.

Kiváltó okok

  1. Depresszió. Ez minden kétséget kizáróan a leggyakoribb állapot, amely megjelenik az öngyilkosságot megkísérlő embereknél, hiszen mindig együtt jár nagyfokú szenvedés- és kilátástalanság-érzéssel.
  2. Pszichózis. Többnyire súlyos pszichiátriai betegségek kísérőjelensége. Pszichotikus állapotban a beteg elveszti kapcsolatát a valósággal, téveszméi és érzékcsalódásai vannak, pl. hallucinál, hangokat hall. A belső hangok általában nem „jóindulatúak”, buzdíthatnak pl. önelpusztításra is.
  3. Impulzivitás. Bizonyos mentális betegségekben, személyiségzavarokban szenvedőkre jellemző, illetve drog vagy alkohol fogyasztás hatására az egyén viselkedhet váratlanul, kiszámíthatatlanul. Ilyenkor mérlegelés nélkül cselekszik, figyelmen kívül hagyva a következményeket, az érzelmei vezérlik, hangulata szeszélyes és kiszámíthatatlan.
  4. Segélykiáltás („crying for help”.) Az öngyilkosságot fontolgató személy környezete tudtára adja valamilyen módon, hogy baj van: olyan helyzetbe került, amellyel nem képes önerőből megbirkózni, segítségre van szüksége. Valóban vannak olyan emberek, akik öngyilkossági szándékról beszélnek, de nem akarnak meghalni, az üzenetük csupán annyi: „segítség, nem bírom tovább!” Ilyen formában az öngyilkossági kísérlet tekinthető a kommunikáció egy drasztikus, kétségbeesett formájának is. De semmiképp sem szabad azt gondolni, hogy aki beszél róla, az úgysem fogja megtenni. Tíz emberből, aki öngyilkosságot kísérel meg, nyolc egyszer vagy többször beszámol terveiről, és megpróbálkozik a segítségkéréssel.
  5. Filozófiailag megalapozott vágy. Léteznek olyanok, akik a döntést, hogy önkezűleg vetnek véget az életüknek, valamilyen nyomós, bizony szempontból racionális okból hozzák meg. Általában egy hosszantartó, visszafordíthatatlan és fájdalmakkal járó betegség az, ami következtében úgy érezheti az illető, hogy így nyeri vissza az irányítást saját élete, sorsa fölött, ez az egyetlen módja fájdalmai enyhítésének. Az ő esetükben nincs szó depresszióról, hanem ez egy tudatos választás, amellyel lerövidíthetik várhatóan hosszú és fájdalmas elmúlásukat.

 

Nem tartozik szorosan az öngyilkossághoz a társadalmi, kulturális, vagy egyéb kényszer hatására elkövetett önpusztítás (pl. szeppuku, ismertebb nevén harakiri). Az öngyilkos merénylő tette sem valódi öngyilkosság, hiszen tette az adott társadalom/vallási közösség által elfogadott, az egyéni életnél magasabb rendűnek tartott cél elérése érdekében végzett cselekedet.

Gyakoriság

Évente körülbelül 800 000 – 1 000 000 ember vet véget önkezével életének, így a világon a tizedik leggyakoribb halálozási oknak számít. az öngyilkosság. Férfiak gyakrabban követnek el befejezett öngyilkosságot, ugyanakkor az öngyilkossági kísérletek a fiatalok és nők körében gyakoribbak.

Hajlamosító tényezők

Léteznek hajlamosító tényezők, melyek jelenléte esetén nagyobb a kockázata annak, hogy valaki öngyilkosságot kísérel meg. Ezek a következők:

  • identitásproblémák (Ki vagyok én?),
  • nem megfelelő konfliktusmegoldó stratégiák (pl. elkerülés),
  • krízishelyzet (akár véletlenszerű, mint egy szeretett személy elvesztése, akár normatív – pl. gyermekszületés)
  • pszichiátriai betegségek (depresszió, függőségek),
  • testi betegségek, amelyek kilátástalanság érzéssel járnak (pl. rosszindulatú daganat).

Figyelmeztető jelek

Létezik egy olyan tünetegyüttes, a preszuicidális szindróma, amely a cselekményt megelőzően az öngyilkosság okaitól és a személy jellemzőitől függetlenül megfigyelhető. Tapasztalható, hogy a személy érdeklődése lecsökken a külvilág eseményei iránt, az addig megszokott tevékenységei érdektelenné válnak, csökken gondolkodásának rugalmassága, beszűkülnek az érzelmei, emberi kapcsolatai is visszaszorulnak. Az illető tele lesz bűntudattal, leértékeli magát, mert a krízis okozta egyre növekvő frusztrációt nem tudja csökkenteni, hiszen az önmagába fordított agresszió gátolja levezetését. Azok a késztetések, amelyek korábban a külvilág dolgaira irányultak elöntik a belső világát, fantáziáját. Ilyenkor az illető képzeletben részletesen kidolgoz egy módszert, elképzeli, hogyan hatna halála szeretteire.

Megelőzés

Az öngyilkosság prevenciója komplex feladat, mely már gyermekkorban megkezdődik, így a legnagyobb szerepe a szülőknek és pedagógusoknak van. Az egészséges pszichés fejlődés támogatása és megfelelő megküzdési módok elsajátíthatóságának biztosítása az, ami a leginkább jelenti a korai megelőzést. Nagy jelentőséggel bírnak a különböző támogató csoportok, a telefonos lelkisegély-szolgálatok, internetes segélyszolgálatok, az egyházi tevékenység, és a médiában megjelenő felvilágosító cikkek.

A legfontosabb, hogy a krízisbe került személy társas környezete (család, barátok, munkatársak) felfigyeljen az öngyilkossági szándék megjelenését kísérő figyelmeztető jelekre. Együttérző odafordulással, a probléma konkretizálásával, az eddig kudarcba fulladt problémamegoldó kísérletek átbeszélésével, egy új stratégia, perspektíva kialakítása a cél, lehetőség szerint már szakember bevonásával.

 

A leírást Kuna Gábor pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját.

 

Szakemberek

Pszichológus válaszol

Hogyan tovább, hova fordulhatnék még?

1éve pszichiáterhez fordultam, gyerekkori fizikai, szexuális bántalmazás, öngyilkossági kísérletek, önutálat, kapcsolati nehézségek miatt. Mielőtt elmentem meg akartam ölni magam, de végül az lett a deal saját magammal, hogy megpróbálom a pszichiátert, adok magamnak egy utolsó esélyt. Semmi sem lett jobb, sőt, nehezebb a teher, mert segítséget kértem, de nem kaptam igazán. Neki is mondtam, hogy úgy érzem nem haladunk semmit, de elengedi a füle mellett. Ha arról beszélnék, hogy meg akarom ölni magam, akkor azzal jön, hogy ő ettől szomorú, és csalódott magában, mert akkor ő szar orvos stb.

Szülői engedély nélküli részvétel lehetséges e?

Tinédzser vagyok 14 éves és már régóta érzem hogy elszeretnék menni egy pszichológushoz, de nem merem megemlíteni a szüleimnek. És annyi kérdésem lenne hogy egy rövid beszélgetésre eltudnék e menni úgy hogy szüleim ne tudjanak róla? Előre is megköszönöm a választ!

Hogyan dolgozzam fel?

Üdv! Egy lassan 25 éves férfi(?) vagyok. Mit tegyek, ha egyszerre szeretem és utálom a szüleimet? A tini korom azzal telt el (kb 12 év) hogy rettegek attól, hogy ha hazaérek, lesz e részeges veszekedés. (lett). Lelkileg lesérültem, szüleim mindent helyettem akartak csinálni, alig engedtek el itthonról, és ezért szinte nem tudtam önálló férfivá válni saját döntésekkel. Suliban cikiztek, lányok szörnyetegként néztek rám. Szeretethiány miatt a drog és alkohol helyett videojáték és pornófüggő lettem. Valami csoda folytán 18 évesen lett barátnőm, akivel az első együttlét a szorongás és depi miatt

Ki ellenőrzi a pszichológust

Az lenne a kérdésem, hogy ki vagy milyen szervezet, hatóság vagy kamara ellenőrzi a pszichológus munkáját és amik a terápiák alatt történnek és kihatással vannak a kliens életére miként kerülnek megítélésre? Ha egy pszichológus olyat tesz amivel árt a kliensnek és krízist okoz ezzel, akkor az esetet ki vizsgálja ki? Hol van a pszichológus felelőssége és ki elkenőrzi a munkájának minőségét és eredményét? Hová lehet fordulni panasszal vagy kinek lehet visszajelzést adni, ha egy pszichológus szakmai munkájával kapcsolatban probléma merül fel?

Önbántalmazásról beszélni terápián?

Tisztelt Pszichológus/Pszichológusnő! Kamaszkoromban egy nehezebb időszakban egy teljes évig rendszeresen, szinte napi szinten vagdostam magam, amiről végül önerőből nagy nehezen leszoktam. Tavaly ősz óta nagyon stresszes lett az életem és szép lassan minden összeomlott körülöttem, és sajnos visszatért ez a rossz szokás(most 21 vagyok). Április óta sikerült megállnom, de a késztetés napi szinten jelen van, sokszor társul öngyilkossági gondolatokkal. Kb. fél éve járok terápiára, de ez a téma valahogy még sosem jött fel, kicsit nem is merem, meg nem is tudom, hogyan kellene ezt felhozni, mit ke

Állandó szorongás

Kedves Szakértő! 17 éves lány vagyok. Mostanában szinte állandóan olyan érzésem van (összeszorul a gyomrom, kiszárad a szám) ami régebben csak vizsgák/fellépések előtt jelentkezett. Folyamatosan az az érzésem, hogy engem senki sem szeret, és ilyenkor tényleg fizikailag nem kapok levegőt, sírok, és csak az nyugtat meg, ha vagy valaki más vagy önmagam megölésére gondolok (általában az utóbbi.) Ezt a felfokozott állapotot általában kicsi dolgok váltják ki, pl nincs itthon tej, mert valaki elfelejtett boltba menni, nem vagyok meghívva egy buliba stb. Akkor is ilyen állapotba kerülök, ha arra gond

őngyilkossági késztetés

szép estét,feri vagyok és elegem van az életemből hogy semmi nem sikerűl és őngyilkos szeretnék lenni,már meg vettem a kőtelet magamnak és felkészűlők a halálra,elegem van az áletből hogy semmi nem jőn őssze,őrőkké csak csavargok nem birom a munkát nincs barátnőm gyerekem,semmi értelme szenvedésbe élnem,én csak elakartam mondani,nem kell senki segicsége,kőszőnőm.

reménytelenség

Tisztelt Doktor Nő/Úr! Azzal a problémával fordulok önhöz,hogy már lassan 4 éve áll fent ez a reményvesztettségem,halál vágyam,öngyilkossági hajlamom,folytonos lehangoltság,kimerültség,a dolgok nehéz végzése. A családomban sem tökéletes és fényes minden,hiszen az anyagiakat előteremtik és megadják,de a lelki támasz,a lelki segítség,a megértés hiányzik. Már régóta számomra idegenek vagyunk egymásnak a családtagjaimmal,de ezt ők nem igen észlelik. Jeleztem már nem egyszer,hogy szakember segítségére van szükségem úgy érzem,de ők ezt figyelembe se vették. Az életem egyre jobban kilátástalan és sor

Mi baja lehet?

Tisztelt Dr. Nő/ Úr! A volt barátomnak szakítás után (egyébként előtte is) szörnyű élete volt. Most külföldön dolgozik, hogy helyre hozzon mindent, de nagyon ijesztő dolgokat mesélt. Azt mondja, hogy szerinte két évvel ezelőtt ő megnyerte a lottót és mi elloptuk tőle a szelvényt. (Nyilván semmi ilyen nem történt.) Aztán azt mesélte, hogy szerinte valaki szórakozik vele és ez egy játék, az élet egy teszt... és valaki jót nevet az ő szenvedésén. (Régebben számítógépes játékokkal is játszott, nem tudom köze van-e hozzá.) Most azt gondolja, ott ahol lakik (szerető emberek közt), úgy érzi, meg

Hol kaphatok segítséget? Hová fordulhatnék még?

Kedves Pszichológus! Budapesten élek, 22 éves egyetemista nő vagyok. Pár hónapja kicsit "megzuhantam", egyetemi-pályaválasztási, családi problémák miatt. Nagyon rosszul alszom, rémálmaim vannak, többnyire arról, ahogy a szüleim bántalmaztak gyermekkoromban. 14 és 17 évesen megpróbáltam öngyilkos lenni. Most megint ezen agyalok. Októberben segítséget kértem a kerületi pszichiátriai gondozóban, 15 perc beszélgetés után felírtak 3féle gyógyszert, és visszarendeltek egy hónap múlva, hogy újra felírják. 1 hétig bírtam, folyton hánytam, rázott a hideg, éjjel izzadtam. Azt mondták amikor visszamen

Tényleg túl lehet ezen jutni? Tényleg tudna segíteni egy szakember?

20 éves nő vagyok. Nm tudom kikapcsolni az agyam, állandóan bevillannak képek. Apukám keze nagyon gyakran eljárt (meg a nadrágszíj is), anyukám csak nézte, nem tett semmit. Mindig kiabáltak, azt mondták, hogy csak azért vagyok, mert kilyukadt az óvszer. Van egy 4 évvel idősebb bátyám, amikor 10 voltam, állandóan maszturbált, és megvert ha nem néztem (vagy néha ha nem "segítettem be" ). Nagyon egyedül éreztem magam. Aztán egy tanárommal jóban lettünk, törődött velem,nagyon szerettem. Később elkezdett furán viselkedni:ha rossz kedvem volt olyanokat mondott, hogy " egy jó d*gás kéne neked", öle

Rettegek a sextől őrűlt vagyok??

Üdvözlöm elég nagy és azt hiszem összetett problémával fordulók önhöz/önökhöz. Félek, hogy megbolondultam. 39éves Leszbikus nő vagyok de már lehet az sem nem tudom. Az exemmel azért szakítottam mert nem akartam megfosztani az élet legnagyobb örömètöl. Nekem már nem megy a sexuális együtt lét rettegek ver a víz aktus utàn síró görcsöm van. Természetesen vágyom a szeretetre én is mint minden ember de ma már az érintéstöl is félek fizikai fájdalmaim vannak ha csak úgy néz rám valaki képtelen vagyok már arra is hogy magam meztelenűl lássam nem hogy más. Képtelen vagyok ezt leküzdeni amikor ott

Miért tegyek?

Utálom az osztályom, hányok fáj a hasam, ideges vagyok. Öngyilkos akarok lenni.......... Úgy érzem senkim sincs...

bántalmazás, bűntudat, öngyilkosság

Kedves pszichológus, Honnan tudhatja az ember, hogy segíthet-e rajta egy pszichológus szakember? Honnan tudhatja, hogy hogyan válasszon szakembert? Hogyan győzheti le a félelmét, hogy függeni fog pszichológustól, és ezáltal kiszolgáltatott lesz? Létezik, hogy a pszichológus nem vállalja a pácienst? (mikor?) Ha valaki terápián megemlíti, hogy öngyilkossággal kapcsolatos gondolatai vannak, akkor mi történik? A szakember megszakítja a terápiát? Előre is köszönöm a válaszokat.

Mit tehetek?

Tisztelt Doktor/nö! A neuro-pszichológia miatt keveredtem erre az oldalra, láttam a kérdéseket, és arra jutottam, hogy szinte mindet feltehetném én is. Elég jól ismerem magam és tudom, hogy pszichés problémáim vannak gyerek korom óta. Valahogy minig átvészeltem mindent, elvégezetem egy föiskolát is, van állásom, férjem, de 38 évesen teljesen kilátástalannak látom az életemet, úgy érzem semmi értelme és már semmi sem motivál. Életem során rengetegszer eljátszottam az öngyilkosság gondolatával, de közben iszonyú halálfélemem is van, ésidövel rájöttem, hogy akármilyen nyomorultul érzem magam, ha

Oldalak