Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Öngyilkosság, öngyilkossági kísérlet

Öngyilkosság (suicidium) definíció szerint az a cselekedet, amikor valaki szándékosan önmaga halálát okozza. Tehát jelen van a meghalás tudatos szándéka, egy halált előidéző módszer elképzelése, és mindezt a személy meg is valósítja.

Kiváltó okok

  1. Depresszió. Ez minden kétséget kizáróan a leggyakoribb állapot, amely megjelenik az öngyilkosságot megkísérlő embereknél, hiszen mindig együtt jár nagyfokú szenvedés- és kilátástalanság-érzéssel.
  2. Pszichózis. Többnyire súlyos pszichiátriai betegségek kísérőjelensége. Pszichotikus állapotban a beteg elveszti kapcsolatát a valósággal, téveszméi és érzékcsalódásai vannak, pl. hallucinál, hangokat hall. A belső hangok általában nem „jóindulatúak”, buzdíthatnak pl. önelpusztításra is.
  3. Impulzivitás. Bizonyos mentális betegségekben, személyiségzavarokban szenvedőkre jellemző, illetve drog vagy alkohol fogyasztás hatására az egyén viselkedhet váratlanul, kiszámíthatatlanul. Ilyenkor mérlegelés nélkül cselekszik, figyelmen kívül hagyva a következményeket, az érzelmei vezérlik, hangulata szeszélyes és kiszámíthatatlan.
  4. Segélykiáltás („crying for help”.) Az öngyilkosságot fontolgató személy környezete tudtára adja valamilyen módon, hogy baj van: olyan helyzetbe került, amellyel nem képes önerőből megbirkózni, segítségre van szüksége. Valóban vannak olyan emberek, akik öngyilkossági szándékról beszélnek, de nem akarnak meghalni, az üzenetük csupán annyi: „segítség, nem bírom tovább!” Ilyen formában az öngyilkossági kísérlet tekinthető a kommunikáció egy drasztikus, kétségbeesett formájának is. De semmiképp sem szabad azt gondolni, hogy aki beszél róla, az úgysem fogja megtenni. Tíz emberből, aki öngyilkosságot kísérel meg, nyolc egyszer vagy többször beszámol terveiről, és megpróbálkozik a segítségkéréssel.
  5. Filozófiailag megalapozott vágy. Léteznek olyanok, akik a döntést, hogy önkezűleg vetnek véget az életüknek, valamilyen nyomós, bizony szempontból racionális okból hozzák meg. Általában egy hosszantartó, visszafordíthatatlan és fájdalmakkal járó betegség az, ami következtében úgy érezheti az illető, hogy így nyeri vissza az irányítást saját élete, sorsa fölött, ez az egyetlen módja fájdalmai enyhítésének. Az ő esetükben nincs szó depresszióról, hanem ez egy tudatos választás, amellyel lerövidíthetik várhatóan hosszú és fájdalmas elmúlásukat.

 

Nem tartozik szorosan az öngyilkossághoz a társadalmi, kulturális, vagy egyéb kényszer hatására elkövetett önpusztítás (pl. szeppuku, ismertebb nevén harakiri). Az öngyilkos merénylő tette sem valódi öngyilkosság, hiszen tette az adott társadalom/vallási közösség által elfogadott, az egyéni életnél magasabb rendűnek tartott cél elérése érdekében végzett cselekedet.

Gyakoriság

Évente körülbelül 800 000 – 1 000 000 ember vet véget önkezével életének, így a világon a tizedik leggyakoribb halálozási oknak számít. az öngyilkosság. Férfiak gyakrabban követnek el befejezett öngyilkosságot, ugyanakkor az öngyilkossági kísérletek a fiatalok és nők körében gyakoribbak.

Hajlamosító tényezők

Léteznek hajlamosító tényezők, melyek jelenléte esetén nagyobb a kockázata annak, hogy valaki öngyilkosságot kísérel meg. Ezek a következők:

  • identitásproblémák (Ki vagyok én?),
  • nem megfelelő konfliktusmegoldó stratégiák (pl. elkerülés),
  • krízishelyzet (akár véletlenszerű, mint egy szeretett személy elvesztése, akár normatív – pl. gyermekszületés)
  • pszichiátriai betegségek (depresszió, függőségek),
  • testi betegségek, amelyek kilátástalanság érzéssel járnak (pl. rosszindulatú daganat).

Figyelmeztető jelek

Létezik egy olyan tünetegyüttes, a preszuicidális szindróma, amely a cselekményt megelőzően az öngyilkosság okaitól és a személy jellemzőitől függetlenül megfigyelhető. Tapasztalható, hogy a személy érdeklődése lecsökken a külvilág eseményei iránt, az addig megszokott tevékenységei érdektelenné válnak, csökken gondolkodásának rugalmassága, beszűkülnek az érzelmei, emberi kapcsolatai is visszaszorulnak. Az illető tele lesz bűntudattal, leértékeli magát, mert a krízis okozta egyre növekvő frusztrációt nem tudja csökkenteni, hiszen az önmagába fordított agresszió gátolja levezetését. Azok a késztetések, amelyek korábban a külvilág dolgaira irányultak elöntik a belső világát, fantáziáját. Ilyenkor az illető képzeletben részletesen kidolgoz egy módszert, elképzeli, hogyan hatna halála szeretteire.

Megelőzés

Az öngyilkosság prevenciója komplex feladat, mely már gyermekkorban megkezdődik, így a legnagyobb szerepe a szülőknek és pedagógusoknak van. Az egészséges pszichés fejlődés támogatása és megfelelő megküzdési módok elsajátíthatóságának biztosítása az, ami a leginkább jelenti a korai megelőzést. Nagy jelentőséggel bírnak a különböző támogató csoportok, a telefonos lelkisegély-szolgálatok, internetes segélyszolgálatok, az egyházi tevékenység, és a médiában megjelenő felvilágosító cikkek.

A legfontosabb, hogy a krízisbe került személy társas környezete (család, barátok, munkatársak) felfigyeljen az öngyilkossági szándék megjelenését kísérő figyelmeztető jelekre. Együttérző odafordulással, a probléma konkretizálásával, az eddig kudarcba fulladt problémamegoldó kísérletek átbeszélésével, egy új stratégia, perspektíva kialakítása a cél, lehetőség szerint már szakember bevonásával.

 

A leírást Kuna Gábor pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját.

 

Szakemberek

Pszichológus válaszol

Miért érzem értelmetlennek az egész életemet?

Jó napot kívánok. 23 éves fiú vagyok. A probléma az, hogy nem látom értelmét az életemnek. Nincs semmi ami leköt, vagy ami foglalkoztat. Nincs célja az életemnek. Semmi sem érdekel. Ha holnap meghalnék az se érdekel. Régebb volt, de pontosan egy éve megszakadt a kapcsolatom a legjobb barátommal azóta úgy érzem hogy kirekesztett vagyok, mintha nem lenne senkim. Pedig van egy csodálatos barátnőm, szüleim akik szeretnek. Jelenleg a kutyám a legjobb barátom, illetve az exem. Tanácstalan vagyok. Élem az életem egyik napról a másikra de ennyi, nem érdekel semmi. Ha a mumkahelyen arról beszélnek hogy

Miért érzem értelmetlennek az egész életemet?

Jó napot kívánok. 23 éves fiú vagyok. A probléma az, hogy nem látom értelmét az életemnek. Nincs semmi ami leköt, vagy ami foglalkoztat. Nincs célja az életemnek. Semmi sem érdekel. Ha holnap meghalnék az se érdekel. Régebb volt, de pontosan egy éve megszakadt a kapcsolatom a legjobb barátommal azóta úgy érzem hogy kirekesztett vagyok, mintha nem lenne senkim. Pedig van egy csodálatos barátnőm, szüleim akik szeretnek. Jelenleg a kutyám a legjobb barátom, illetve az exem. Tanácstalan vagyok. Élem az életem egyik napról a másikra de ennyi, nem érdekel semmi. Ha a mumkahelyen arról beszélnek hogy

mit tegyek?

Jó estét! 14 éves lány vagyok és segítséget szeretnék kérni! Apám és anyám között a kapcsolat nem valami fényes. Apukám alkoholista és emiatt rengeteget veszekednek, és többnyire rajtam vezetik le. 10 éves lehettem amikor én próbáltam ez ellen tenni. Megkerestem apumnak a titokban eldugott alkoholját és kiöntöttem, csak, hogy legyen ennek vége. Anyám rendszeresen esett nekem, tépett meg, és ráncigált meg. Kicsiként még tűrtem, mert úgy gondoltam ez a normális. Olyanokat néztem végig gyerek szemmel, hogy apám hasba akarta szúrni magát, anyám késsel fenyegetőzött. Ez rajtam ilyen traumaként jön

tanácstalanság

Tisztelt szakember!15 éves vagyok és tanácsot szeretnék kérni! Lassan nyár közepe óta úgy érzem nem vagyok önmagam.Mintha elvesztettem volna azt aki voltam.Egyre fáradtabbnak érzem magam.Sokáig csak napi 2 órákat aludtam, mert többet nem tudtam.Azonban az utóbbi 1 hétben már napi 8 órákat alszom, de ugyanolyan fáradtnak érzem magam lelkileg/fizikailag. A szüleimmel nagyon rossz a kapcsolatom és ez az utóbbi időben eléggé megvisel.Sok minden történt az évek során, de ezt hosszú lenne ide leírni.Egész eddig falat építettem közém és a problémáim köze, ám ez a fal most feladta, és olyan mintha min

reménytelen

megőrülök ebben a retekben, mocsokban és rendetlenségben, míg egyedül laktam, nem volt ez... nem értem más hogy bír mocsokban és kuplerájban élni.... elegem van ebből hogy amit takarítok az 90%-ban baromira nem az én mocskom már bocsánat de nem tudok szebben fogalmazni ilyen idegállapotban.... gyűlölöm a rendetlenséget és a mocskot de mindenki után én takarítok, az én mocskom max 10%... és ezt én már nem bírom hogy állandóan takarítok, nem dolgozom ráadásul de simán napi 8 órát töltök a kicseszett háztartással és már elegem van, és ráadásul nem is főzök... arra már nincs energiám....elegem van

Érdemes lenne szakovoshoz fordulnom?

Tisztelt Dr.! 20 éven nő vagyok, és az elmúlt két évem saját magam megfigyelésével és megértésével küzdöttem.Pánikrohamok(igaz már kevesebb),dühkitörések,önbántalmazási hajlam,öngyilkos gondolatok,szorongás,üresség érzet,evészavar,gyakran csapongó érzelmek,depresszió,dohányzás,alkohol és drog fogyasztás,instabil önkép,alvás zavar.Mint egy depressziós figyelemre éhez kamasz,csak hogy tudom,nem vagyok depressziós sem pedig kamasz. A problémám pedig nem el-el múló szakasz hanem folyamatos bizonytalanság amire már a baráti köröm is felhívta figyelmem.Egy napomat úgy írnám le mint egy hullámvasút,m

Segítség kérés

Segítséget szeretnék kérni a testvérem számára.. Nem tudom tényleg megtudja-e tenni, de lehet, hogy öngyilkosságra készül. Egy nagyon értelmes, több diplomás, felelős beosztásban dolgozó nőről beszélünk, akinek az életével "egyetlen" problémája van, a társ hiánya.. 8 éve nem talál senkit, "ahogy ő mondja, nem ölelte meg senki", és "így nem tud, és nem is akar élni".. Sajnos az orvos illetve pszichológus segítségét - ha javaslom - teljesen elutasítás, mondván, hogy ezen senki nem tud segíteni.. Fogalmam sincs, mit tegyek, hogyan tudnék segíteni.. (De most tényleg olyanokat mondd, hogy még eg

Felelős vagyok az édesanyám közelgő haláláért, úgy érzem, belelőrülök

Tisztelt Pszichológus(nő), november elején meglátogattam vidéken édesanyámat, aki 80 éves és egyedül él. Nagyon rosszul viseli a járványidőszakkal járó korlátozásokat, és főként azt, hogy kevesebbet látogattuk. Az ottartózkodásom alatt már elkezdődtek a tünetek, amiről kiderült, hogy koronavírus. Értesítettem anyukámat, mondtam, szóljon az orvosának, és figyelje magát. Két nappal később nála is elkezdődtek a tünetek, nehézlégzés, fulladás. A háziorvosa kint volt, de anyukám aláírta a papírt, hogy saját felelősségre nem megy be. A hétvégén sikerült kórházba juttatni az unokahúgom segítségév

Hogyan vegyem rá szerettemet, hogy elmenjen pszichológushoz?

Kedves Doktor! Többször volt màr, hogy egyik szerettem öngyilkossággal fenyeget, de szerintünk tettlegességig nem fajulna. Az esetek nagy részében kitalál történeteket amik messze vannak a valóságtól és mindenkinek azokat mondja. Amikor a Frontinjából egy nap többet vesz be és iszik is rà, akkor mindenkivel kötekedik ordibál, veszekszik. A kitalált történeketek üvölti az udvaron. Ő magàtól elhiszi amiket ki is talál. Be volt már utalva pszichiátriára de az asszisztens szerint nem beteg, és Ő ebben a hitben él. Lefogyott, kedvetlen, egyhangú, kötözködô, kissé nárcisztikus amikor több gyógysz

Mit ér az élet?

Nos. Összetett probléma az enyém. Idén 44 leszek. Mondhatni leéltem az életem felét. Ám azt egyáltalán nem boldogan tettem. Nem is tudom, voltam-e valaha boldog. A szüleim nem szerettek, anyám 20 éves koromig vert, mindenért én voltam a hibás. 17 éve élek párkapcsolatban, van egy 14 éves gyermekünk. Rengeteget veszekszünk. Én nem tudok megbékélni a hagyományos női szerepkörökkel. Például utálok főzni. Ő meg elvárná, hogy kiváló ételeket tegyek az asztalra. Nincs semmire pénzünk, sohasem nyaralunk, "csak úgy" nem vehetek egy cipőt, ruhát. Minden apróságon összezördülünk. Adminisztrátorként dol

Valami baj van velem

Jó estét kívánok! Elnézést kérek a zavarásért, segítséget szeretnék kérni! Hogyan tudnék megszabadulni attól a vágytól, hogy találok magamnak egy társat, aki szeret, becsül, gyengéd? A férjem nem ez az ember. Az évek során egyre magányosabb lettem a házasságomban. A férjem nagy mestere a szóbeli bántalmazásnak. Aztán a magányom egy nős férfi karjaiba sodort, úgy tűnt, ő az, akire vágytam. Titkoltuk kapcsolatunkat, a férjem nem tudott róla. A férfi felesége viszont sejtett valamit, és addig sírdogált, amíg engem elhagyott. Olyan mélyre sikerült zuhannom, hogy 2017-ben stroke-t kaptam, bal oldal

Pánikfélelem!Pat helyzet!

Tisztelt Dr nő/úr!A párommal kapcsolatos betegségről szeretnék írni.Párom 25 éve sclerosis multiplex betegsége van,de szerencsére enyhébb lefolyású ami nem romlott az évek során, viszont sajnos ez mellet már többször volt pszichiátrián, ha valami kimozdítja a komfort zónájából akkor teljesen bepánikol és olyan szinten belemélyül,hogy össze esküvés elméletei lesznek paranoid gondolatai nem megy ki az utcára nem képes a napi feladatait ellátni az elmúlt években elhunytak a szülei így egyedül maradt nincs testvére nagyon szörnyű körülmények között vesztette el legutóbb édesapját úgy,hogy párom k

Hová mehetnék segítségért?

Kedves Pszichológus! Érdeklődnék, hogy Budapesten hol találhatok ingyenes pszichológust? Léteznek valamilyen alapítványok? A kerületi gondozoban voltam, ott lepasszoltak, hogy nehéz eset vagyok :( Másik kerülethez tartozó pszichiátriára is mehetek? Ezeken kívül hová fordulhatnek? Köszönöm!

Mit kellene tennem?

Tisztelt Doktornő/Úr! Alig 18 éves vagyok és gyakran gondolkozom azon, hogy minek élni, ha nem vagyok boldog és minden egyes nap hosszú, szenvedéssel teli. Napi rendszerességgel zaklatnak a passzív öngyilkossági gondolatok: elhajt mellettem egy gyorsabb autó és eszembe jut, hogy csak ki kellene elé lépnem az utolsó pillanatban; vagy vezetés közben az autópályán oldalra kellene rántanom a kormányt és megkönnyebbülnék. Nem tudok elaludni, ha pedig sikerül, reggel nem bírok felkelni és mindegy hány órát alszom, fáradt vagyok. Emellett egészségtelen kapcsolatom alakult ki az ételekkel is: nem esz

Mit tegyek?

Jó napot!Úgy érzem betelt a pohár,és nem tudok egyedül megbírkózni ezzel ami már vagy fél éve velem folyik,szóval segítséget szeretnék kérni.Egyszerűen nem tudok boldog lenni,pedig lenne rá okom,meg van mindenem amire csak szükségem van,szerető családom,barátaim akik támogatnak...Mégis úgy érzem mintha egyedül lennék,és nem értene meg senki.Fordultam már szakértői segítséghez (iskola pszichológus) de igazából csak rosszabb lett az állapotom,annyiból jó volt hogy tényleg mindent elmondhattam ami nyomta a lelkemet,de nagyon fáj a tudat hogy mennyire nem vagyok normális,és ezt tudatta is velem a

Oldalak