Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Öngyilkosság, öngyilkossági kísérlet

Öngyilkosság (suicidium) definíció szerint az a cselekedet, amikor valaki szándékosan önmaga halálát okozza. Tehát jelen van a meghalás tudatos szándéka, egy halált előidéző módszer elképzelése, és mindezt a személy meg is valósítja.

Kiváltó okok

  1. Depresszió. Ez minden kétséget kizáróan a leggyakoribb állapot, amely megjelenik az öngyilkosságot megkísérlő embereknél, hiszen mindig együtt jár nagyfokú szenvedés- és kilátástalanság-érzéssel.
  2. Pszichózis. Többnyire súlyos pszichiátriai betegségek kísérőjelensége. Pszichotikus állapotban a beteg elveszti kapcsolatát a valósággal, téveszméi és érzékcsalódásai vannak, pl. hallucinál, hangokat hall. A belső hangok általában nem „jóindulatúak”, buzdíthatnak pl. önelpusztításra is.
  3. Impulzivitás. Bizonyos mentális betegségekben, személyiségzavarokban szenvedőkre jellemző, illetve drog vagy alkohol fogyasztás hatására az egyén viselkedhet váratlanul, kiszámíthatatlanul. Ilyenkor mérlegelés nélkül cselekszik, figyelmen kívül hagyva a következményeket, az érzelmei vezérlik, hangulata szeszélyes és kiszámíthatatlan.
  4. Segélykiáltás („crying for help”.) Az öngyilkosságot fontolgató személy környezete tudtára adja valamilyen módon, hogy baj van: olyan helyzetbe került, amellyel nem képes önerőből megbirkózni, segítségre van szüksége. Valóban vannak olyan emberek, akik öngyilkossági szándékról beszélnek, de nem akarnak meghalni, az üzenetük csupán annyi: „segítség, nem bírom tovább!” Ilyen formában az öngyilkossági kísérlet tekinthető a kommunikáció egy drasztikus, kétségbeesett formájának is. De semmiképp sem szabad azt gondolni, hogy aki beszél róla, az úgysem fogja megtenni. Tíz emberből, aki öngyilkosságot kísérel meg, nyolc egyszer vagy többször beszámol terveiről, és megpróbálkozik a segítségkéréssel.
  5. Filozófiailag megalapozott vágy. Léteznek olyanok, akik a döntést, hogy önkezűleg vetnek véget az életüknek, valamilyen nyomós, bizony szempontból racionális okból hozzák meg. Általában egy hosszantartó, visszafordíthatatlan és fájdalmakkal járó betegség az, ami következtében úgy érezheti az illető, hogy így nyeri vissza az irányítást saját élete, sorsa fölött, ez az egyetlen módja fájdalmai enyhítésének. Az ő esetükben nincs szó depresszióról, hanem ez egy tudatos választás, amellyel lerövidíthetik várhatóan hosszú és fájdalmas elmúlásukat.

 

Nem tartozik szorosan az öngyilkossághoz a társadalmi, kulturális, vagy egyéb kényszer hatására elkövetett önpusztítás (pl. szeppuku, ismertebb nevén harakiri). Az öngyilkos merénylő tette sem valódi öngyilkosság, hiszen tette az adott társadalom/vallási közösség által elfogadott, az egyéni életnél magasabb rendűnek tartott cél elérése érdekében végzett cselekedet.

Gyakoriság

Évente körülbelül 800 000 – 1 000 000 ember vet véget önkezével életének, így a világon a tizedik leggyakoribb halálozási oknak számít. az öngyilkosság. Férfiak gyakrabban követnek el befejezett öngyilkosságot, ugyanakkor az öngyilkossági kísérletek a fiatalok és nők körében gyakoribbak.

Hajlamosító tényezők

Léteznek hajlamosító tényezők, melyek jelenléte esetén nagyobb a kockázata annak, hogy valaki öngyilkosságot kísérel meg. Ezek a következők:

  • identitásproblémák (Ki vagyok én?),
  • nem megfelelő konfliktusmegoldó stratégiák (pl. elkerülés),
  • krízishelyzet (akár véletlenszerű, mint egy szeretett személy elvesztése, akár normatív – pl. gyermekszületés)
  • pszichiátriai betegségek (depresszió, függőségek),
  • testi betegségek, amelyek kilátástalanság érzéssel járnak (pl. rosszindulatú daganat).

Figyelmeztető jelek

Létezik egy olyan tünetegyüttes, a preszuicidális szindróma, amely a cselekményt megelőzően az öngyilkosság okaitól és a személy jellemzőitől függetlenül megfigyelhető. Tapasztalható, hogy a személy érdeklődése lecsökken a külvilág eseményei iránt, az addig megszokott tevékenységei érdektelenné válnak, csökken gondolkodásának rugalmassága, beszűkülnek az érzelmei, emberi kapcsolatai is visszaszorulnak. Az illető tele lesz bűntudattal, leértékeli magát, mert a krízis okozta egyre növekvő frusztrációt nem tudja csökkenteni, hiszen az önmagába fordított agresszió gátolja levezetését. Azok a késztetések, amelyek korábban a külvilág dolgaira irányultak elöntik a belső világát, fantáziáját. Ilyenkor az illető képzeletben részletesen kidolgoz egy módszert, elképzeli, hogyan hatna halála szeretteire.

Megelőzés

Az öngyilkosság prevenciója komplex feladat, mely már gyermekkorban megkezdődik, így a legnagyobb szerepe a szülőknek és pedagógusoknak van. Az egészséges pszichés fejlődés támogatása és megfelelő megküzdési módok elsajátíthatóságának biztosítása az, ami a leginkább jelenti a korai megelőzést. Nagy jelentőséggel bírnak a különböző támogató csoportok, a telefonos lelkisegély-szolgálatok, internetes segélyszolgálatok, az egyházi tevékenység, és a médiában megjelenő felvilágosító cikkek.

A legfontosabb, hogy a krízisbe került személy társas környezete (család, barátok, munkatársak) felfigyeljen az öngyilkossági szándék megjelenését kísérő figyelmeztető jelekre. Együttérző odafordulással, a probléma konkretizálásával, az eddig kudarcba fulladt problémamegoldó kísérletek átbeszélésével, egy új stratégia, perspektíva kialakítása a cél, lehetőség szerint már szakember bevonásával.

 

A leírást Kuna Gábor pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját.

 

Szakemberek

Pszichológus válaszol

Tényleg túl lehet ezen jutni? Tényleg tudna segíteni egy szakember?

20 éves nő vagyok. Nm tudom kikapcsolni az agyam, állandóan bevillannak képek. Apukám keze nagyon gyakran eljárt (meg a nadrágszíj is), anyukám csak nézte, nem tett semmit. Mindig kiabáltak, azt mondták, hogy csak azért vagyok, mert kilyukadt az óvszer. Van egy 4 évvel idősebb bátyám, amikor 10 voltam, állandóan maszturbált, és megvert ha nem néztem (vagy néha ha nem "segítettem be" ). Nagyon egyedül éreztem magam. Aztán egy tanárommal jóban lettünk, törődött velem,nagyon szerettem. Később elkezdett furán viselkedni:ha rossz kedvem volt olyanokat mondott, hogy " egy jó d*gás kéne neked", öle

Rettegek a sextől őrűlt vagyok??

Üdvözlöm elég nagy és azt hiszem összetett problémával fordulók önhöz/önökhöz. Félek, hogy megbolondultam. 39éves Leszbikus nő vagyok de már lehet az sem nem tudom. Az exemmel azért szakítottam mert nem akartam megfosztani az élet legnagyobb örömètöl. Nekem már nem megy a sexuális együtt lét rettegek ver a víz aktus utàn síró görcsöm van. Természetesen vágyom a szeretetre én is mint minden ember de ma már az érintéstöl is félek fizikai fájdalmaim vannak ha csak úgy néz rám valaki képtelen vagyok már arra is hogy magam meztelenűl lássam nem hogy más. Képtelen vagyok ezt leküzdeni amikor ott

Miért tegyek?

Utálom az osztályom, hányok fáj a hasam, ideges vagyok. Öngyilkos akarok lenni.......... Úgy érzem senkim sincs...

bántalmazás, bűntudat, öngyilkosság

Kedves pszichológus, Honnan tudhatja az ember, hogy segíthet-e rajta egy pszichológus szakember? Honnan tudhatja, hogy hogyan válasszon szakembert? Hogyan győzheti le a félelmét, hogy függeni fog pszichológustól, és ezáltal kiszolgáltatott lesz? Létezik, hogy a pszichológus nem vállalja a pácienst? (mikor?) Ha valaki terápián megemlíti, hogy öngyilkossággal kapcsolatos gondolatai vannak, akkor mi történik? A szakember megszakítja a terápiát? Előre is köszönöm a válaszokat.

Mit tehetek?

Tisztelt Doktor/nö! A neuro-pszichológia miatt keveredtem erre az oldalra, láttam a kérdéseket, és arra jutottam, hogy szinte mindet feltehetném én is. Elég jól ismerem magam és tudom, hogy pszichés problémáim vannak gyerek korom óta. Valahogy minig átvészeltem mindent, elvégezetem egy föiskolát is, van állásom, férjem, de 38 évesen teljesen kilátástalannak látom az életemet, úgy érzem semmi értelme és már semmi sem motivál. Életem során rengetegszer eljátszottam az öngyilkosság gondolatával, de közben iszonyú halálfélemem is van, ésidövel rájöttem, hogy akármilyen nyomorultul érzem magam, ha

Mit tegyek?

Tisztelt Hölgyem/Uram! Teljesen kétségbe vagyok esve, nem tudom mit csináljak. 28 éves vagyok, a szüleim 4 alkalommal váltak el ès Apám viselkedése rámnyomta a bèlyegét az életemre.Folyamatos lelki terrorban tartott bennünket ès 35 milliós adósságot halmozott fel.Ügyesen leíratott a nevéről mindent, hivatalosan semmi vagyona nincs.Árverezték sok alkalommal Èdesanyám dolgait, eddig mindig megoldottuk valahogy.Az összes lekötött pénzem Apám adóssàgaira ment.Sokszor jönnek elő àlmomban gyermekkori emlékek amiket átèltem.4 éve öngyilkos akartam lenni, azt éreztem nem birom. Nem bízom a férfiakba

Hogyan várjam újra a holnapot?

19 éves vagyok, és egyre gyakrabban gondolok arra, hogy véget vessek az életemnek. Folyamatosan negatív gondolataim vannak, generalizált szorongásom miatt, állandóan rettegek valamitől. Nem várom a másnapokat, gyakran félek lefeküdni, mert nem akarok új napot, nem akarok felkelni. Nem tartom magamat sokra, gyakran érzem úgy, hogy mindent elrontok, semmire nem vagyok képes. Kérem segítsen.

Mit tegyek?

Tisztelt Válaszadó! CPTSD-ben szenvedek a gyerekkori érzelmi elhanyagolás, sorozatos traumák miatt (apám alkoholista volt, belehalt,anyám eközben szintén alkoholista lett, bár ma már nem iszik). 11 éves koromban kezdődött az egész, depressziós lettem és tele vagyok érzelmi sebhelyekkel. A családom és a barátaim sem támogatott vagy segített, engem okoltak az állapotomért "ha ilyen negatívan viselkedsz, senki nem fog szeretni", "á, hagyjátok, semmi baja, csak megint hülye", "te nem is akarsz vidám lenni", stb. 20 évesen jutottam először orvoshoz, két hónapja pszichológushoz. Most derült ki, hogy

szakorvos keresés

A kiválasztott problémáimra szeretnék egy szakorvost, mert kerestem az interneten de nem találtam senkit akinek ez lenne a szakterülete. Kihez fordulhatnék ha állandóan az öngyilkosság gondolata foglalkoztat? Olyan mintha valami zavar lenne az agyam biológiájával és csak ezt látom a lehetséges megoldásnak. 31 éves vagyok és ilyen problémákkal nem tudom leélni az életem. Fogalmam sincs mitől jönnek elő a félelmeim, de folyton arra gondolok h megőrülök. Mostmár nem tudok szabadulni ezketől a gondolatoktól. Itt Egerben ha fel is hívok egy magánpszihiátert nem tud időpontot adni csak egy hónap múl

Nem tudok boldog életet élni mit tegyek?

Tisztelt pszichológus! Mindenhol kivoltam közösitve, nem tudtam beileszkedni sehova így szorongók ha ismerkedésről van szó. 2 öngyilkossági kísérlettem van, most megint azon gondolkozom hogy megtegyem-e? Mivel nehezen ismerkedem így lekellet mondanom a család és barátnő gondolatáról is. Mostanában az útcán is sírva megyek végig láttva hogy mindenki boldog van családja nekem meg senkim sincs. Alvásizavaraim is vannak alig alszok 1 órát. Félek a magánytól hogy egyedül maradok. Régebben megprobáltam párt találni de megse akartak ismerni külsőmel szerintem nincs gond mivel vívók csak vastag a lá

Rendkívül szélsőséges a viselkedésem. Miért van ez és mi a megoldás?

Tudni kell rólam, 22 éves nő vagyok, gyermekkorom óta rendkívül szorongó vagyok, de sokat fejlődtem, sok helyzetben (párkapcsolat pl) szorongok még, de sokban szélsőségesen változtam meg: míg 3 éve nem mertem emberek közé menni, busszal közlekedni, nem tudtam megszólalni stb, ma már túl sokat beszélek, túlságosan barátságos vagyok (előnytelenül), sokszor túl nyílt vagyok. és úgy érzem inkább rossz irányba változtam. aztán.. a szélsőséges viselkedésem abban nyilvánul még meg, hogy: vagy csak nevetek- vagy zokogok (egy rossz szó és röhögésből zokogni kezdek) vagy nem eszek semmit- vagy túl

Mit tegyek?

Tisztelt doktornő/úr! Magam alatt vagyok,2 éve végeztem a gimnáziummal utána dolgoztam több helyen is de abba hagytam mert a tanulásra kell koncentrálnom , ugyanis egyetemre szeretnék menni ahhoz meg egy nagyon jó emelt kémia érettségit kell írnom, de igazából nem a tanulás miatt hagytam ott a munkát hanem mert kikészültem , otthoniakkal ordibáltam és sírógörcsöt kaptam. Most otthon de így is magam alatt vagyok a bátyámat rühellem , puszta természetével fel tud idegesíteni , kémia tanárhoz járok, de veszekedtünk otthon és lemondtam inkább, annyira felidegesedtem. Mindjárt itt a születésnapom,

Bántalmazás következményei.

Tisztelt Szakértő! Az lenne a problémám, hogy volt egy 5 éves kapcsolatom ami 2016ban ért véget. Rengeteget bántalmazott a párom. Testi lelki bántalmazás egyaránt volt. Azóta nem tudok meg nyílni igazan egy férfinak sem.. ha olyan dolgot mondd vagy tesz ami a múltra emlékeztet, a bántalmazásra, rögtön a feje tetejére áll minden. Nagyon sokat vagyok olyan állapotban hogy nincs kedvem semmihez. Nem tudok aludni.. Nem foglalkozom az emberekkel, nem eszek. Ha tehetném meg sem szólalnék egész nap. Mosolyogni még egy viccen sem tudok. Ha alszom arról álmodom amit átéltem. A sok ütés, fenyegetés

Hogyan nyerhetném vissza az életkedvemet, ha nincs értelme az életemnek?

21 éves nő vagyok A családból szó szerint kitúrtak és elküldtek... Az egész család (tesók, apám) utál és nem foglalkozik velem sokat bántottak, most azt sem tudják mi van velem, élek e, van e hol laknom, mit ennem. Főleg anyámért küzdöttem, mert ennek ellenére is fontos nekem. És szerettem volna, ha javulna a dolog, de ez rajta is múlna. Mivel az anyja halálát 28 éve nem tudta feldolgozni én szívom meg mert én vagyok az egyetlen lánya. És én szenvedek miatta, az utcán levegőnek néz, nem keres.. Ha meghalnék akkor is az lenne csak a gondja, hogy drága a temetés, vagy tán felsem tűnne neki. Én b

Nem tudom elfogadni h nincs többé

Üdvözletem! Magamról 27 éves vagyok, függő, bordenline-szindrómás, bipoláris beteg. Volt egy nagyon jó pszichológusom, azt hiszem nevesíthetem Horváth Ivett. Az történt hogy hibáztam és hazudtam neki, amivel megszegtem a terápiás kereteket, ez történt október 3.-án 12 óra környékén és 3 hónapra véget ért a terápiás ülésünk. Azt mondta, ha úgy érzem tud nekem segíteni keressem fel januárba időpontra. Rettentően félek h nem fog fogadni. Azóta újra füvezek, most is be vagyok tépve, nyugtatókon élek, pánikrohamaim vannak, vagdosom magam, és egyre jobban azt a bizonyos utolsó napot tervezgetem

Oldalak