Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Öngyilkosság, öngyilkossági kísérlet

Öngyilkosság (suicidium) definíció szerint az a cselekedet, amikor valaki szándékosan önmaga halálát okozza. Tehát jelen van a meghalás tudatos szándéka, egy halált előidéző módszer elképzelése, és mindezt a személy meg is valósítja.

Kiváltó okok

  1. Depresszió. Ez minden kétséget kizáróan a leggyakoribb állapot, amely megjelenik az öngyilkosságot megkísérlő embereknél, hiszen mindig együtt jár nagyfokú szenvedés- és kilátástalanság-érzéssel.
  2. Pszichózis. Többnyire súlyos pszichiátriai betegségek kísérőjelensége. Pszichotikus állapotban a beteg elveszti kapcsolatát a valósággal, téveszméi és érzékcsalódásai vannak, pl. hallucinál, hangokat hall. A belső hangok általában nem „jóindulatúak”, buzdíthatnak pl. önelpusztításra is.
  3. Impulzivitás. Bizonyos mentális betegségekben, személyiségzavarokban szenvedőkre jellemző, illetve drog vagy alkohol fogyasztás hatására az egyén viselkedhet váratlanul, kiszámíthatatlanul. Ilyenkor mérlegelés nélkül cselekszik, figyelmen kívül hagyva a következményeket, az érzelmei vezérlik, hangulata szeszélyes és kiszámíthatatlan.
  4. Segélykiáltás („crying for help”.) Az öngyilkosságot fontolgató személy környezete tudtára adja valamilyen módon, hogy baj van: olyan helyzetbe került, amellyel nem képes önerőből megbirkózni, segítségre van szüksége. Valóban vannak olyan emberek, akik öngyilkossági szándékról beszélnek, de nem akarnak meghalni, az üzenetük csupán annyi: „segítség, nem bírom tovább!” Ilyen formában az öngyilkossági kísérlet tekinthető a kommunikáció egy drasztikus, kétségbeesett formájának is. De semmiképp sem szabad azt gondolni, hogy aki beszél róla, az úgysem fogja megtenni. Tíz emberből, aki öngyilkosságot kísérel meg, nyolc egyszer vagy többször beszámol terveiről, és megpróbálkozik a segítségkéréssel.
  5. Filozófiailag megalapozott vágy. Léteznek olyanok, akik a döntést, hogy önkezűleg vetnek véget az életüknek, valamilyen nyomós, bizony szempontból racionális okból hozzák meg. Általában egy hosszantartó, visszafordíthatatlan és fájdalmakkal járó betegség az, ami következtében úgy érezheti az illető, hogy így nyeri vissza az irányítást saját élete, sorsa fölött, ez az egyetlen módja fájdalmai enyhítésének. Az ő esetükben nincs szó depresszióról, hanem ez egy tudatos választás, amellyel lerövidíthetik várhatóan hosszú és fájdalmas elmúlásukat.

 

Nem tartozik szorosan az öngyilkossághoz a társadalmi, kulturális, vagy egyéb kényszer hatására elkövetett önpusztítás (pl. szeppuku, ismertebb nevén harakiri). Az öngyilkos merénylő tette sem valódi öngyilkosság, hiszen tette az adott társadalom/vallási közösség által elfogadott, az egyéni életnél magasabb rendűnek tartott cél elérése érdekében végzett cselekedet.

Gyakoriság

Évente körülbelül 800 000 – 1 000 000 ember vet véget önkezével életének, így a világon a tizedik leggyakoribb halálozási oknak számít. az öngyilkosság. Férfiak gyakrabban követnek el befejezett öngyilkosságot, ugyanakkor az öngyilkossági kísérletek a fiatalok és nők körében gyakoribbak.

Hajlamosító tényezők

Léteznek hajlamosító tényezők, melyek jelenléte esetén nagyobb a kockázata annak, hogy valaki öngyilkosságot kísérel meg. Ezek a következők:

  • identitásproblémák (Ki vagyok én?),
  • nem megfelelő konfliktusmegoldó stratégiák (pl. elkerülés),
  • krízishelyzet (akár véletlenszerű, mint egy szeretett személy elvesztése, akár normatív – pl. gyermekszületés)
  • pszichiátriai betegségek (depresszió, függőségek),
  • testi betegségek, amelyek kilátástalanság érzéssel járnak (pl. rosszindulatú daganat).

Figyelmeztető jelek

Létezik egy olyan tünetegyüttes, a preszuicidális szindróma, amely a cselekményt megelőzően az öngyilkosság okaitól és a személy jellemzőitől függetlenül megfigyelhető. Tapasztalható, hogy a személy érdeklődése lecsökken a külvilág eseményei iránt, az addig megszokott tevékenységei érdektelenné válnak, csökken gondolkodásának rugalmassága, beszűkülnek az érzelmei, emberi kapcsolatai is visszaszorulnak. Az illető tele lesz bűntudattal, leértékeli magát, mert a krízis okozta egyre növekvő frusztrációt nem tudja csökkenteni, hiszen az önmagába fordított agresszió gátolja levezetését. Azok a késztetések, amelyek korábban a külvilág dolgaira irányultak elöntik a belső világát, fantáziáját. Ilyenkor az illető képzeletben részletesen kidolgoz egy módszert, elképzeli, hogyan hatna halála szeretteire.

Megelőzés

Az öngyilkosság prevenciója komplex feladat, mely már gyermekkorban megkezdődik, így a legnagyobb szerepe a szülőknek és pedagógusoknak van. Az egészséges pszichés fejlődés támogatása és megfelelő megküzdési módok elsajátíthatóságának biztosítása az, ami a leginkább jelenti a korai megelőzést. Nagy jelentőséggel bírnak a különböző támogató csoportok, a telefonos lelkisegély-szolgálatok, internetes segélyszolgálatok, az egyházi tevékenység, és a médiában megjelenő felvilágosító cikkek.

A legfontosabb, hogy a krízisbe került személy társas környezete (család, barátok, munkatársak) felfigyeljen az öngyilkossági szándék megjelenését kísérő figyelmeztető jelekre. Együttérző odafordulással, a probléma konkretizálásával, az eddig kudarcba fulladt problémamegoldó kísérletek átbeszélésével, egy új stratégia, perspektíva kialakítása a cél, lehetőség szerint már szakember bevonásával.

 

A leírást Kuna Gábor pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját.

 

Szakemberek

Pszichológus válaszol

Mit ér az élet?

Nos. Összetett probléma az enyém. Idén 44 leszek. Mondhatni leéltem az életem felét. Ám azt egyáltalán nem boldogan tettem. Nem is tudom, voltam-e valaha boldog. A szüleim nem szerettek, anyám 20 éves koromig vert, mindenért én voltam a hibás. 17 éve élek párkapcsolatban, van egy 14 éves gyermekünk. Rengeteget veszekszünk. Én nem tudok megbékélni a hagyományos női szerepkörökkel. Például utálok főzni. Ő meg elvárná, hogy kiváló ételeket tegyek az asztalra. Nincs semmire pénzünk, sohasem nyaralunk, "csak úgy" nem vehetek egy cipőt, ruhát. Minden apróságon összezördülünk. Adminisztrátorként dol

Valami baj van velem

Jó estét kívánok! Elnézést kérek a zavarásért, segítséget szeretnék kérni! Hogyan tudnék megszabadulni attól a vágytól, hogy találok magamnak egy társat, aki szeret, becsül, gyengéd? A férjem nem ez az ember. Az évek során egyre magányosabb lettem a házasságomban. A férjem nagy mestere a szóbeli bántalmazásnak. Aztán a magányom egy nős férfi karjaiba sodort, úgy tűnt, ő az, akire vágytam. Titkoltuk kapcsolatunkat, a férjem nem tudott róla. A férfi felesége viszont sejtett valamit, és addig sírdogált, amíg engem elhagyott. Olyan mélyre sikerült zuhannom, hogy 2017-ben stroke-t kaptam, bal oldal

Pánikfélelem!Pat helyzet!

Tisztelt Dr nő/úr!A párommal kapcsolatos betegségről szeretnék írni.Párom 25 éve sclerosis multiplex betegsége van,de szerencsére enyhébb lefolyású ami nem romlott az évek során, viszont sajnos ez mellet már többször volt pszichiátrián, ha valami kimozdítja a komfort zónájából akkor teljesen bepánikol és olyan szinten belemélyül,hogy össze esküvés elméletei lesznek paranoid gondolatai nem megy ki az utcára nem képes a napi feladatait ellátni az elmúlt években elhunytak a szülei így egyedül maradt nincs testvére nagyon szörnyű körülmények között vesztette el legutóbb édesapját úgy,hogy párom k

Hová mehetnék segítségért?

Kedves Pszichológus! Érdeklődnék, hogy Budapesten hol találhatok ingyenes pszichológust? Léteznek valamilyen alapítványok? A kerületi gondozoban voltam, ott lepasszoltak, hogy nehéz eset vagyok :( Másik kerülethez tartozó pszichiátriára is mehetek? Ezeken kívül hová fordulhatnek? Köszönöm!

Mit kellene tennem?

Tisztelt Doktornő/Úr! Alig 18 éves vagyok és gyakran gondolkozom azon, hogy minek élni, ha nem vagyok boldog és minden egyes nap hosszú, szenvedéssel teli. Napi rendszerességgel zaklatnak a passzív öngyilkossági gondolatok: elhajt mellettem egy gyorsabb autó és eszembe jut, hogy csak ki kellene elé lépnem az utolsó pillanatban; vagy vezetés közben az autópályán oldalra kellene rántanom a kormányt és megkönnyebbülnék. Nem tudok elaludni, ha pedig sikerül, reggel nem bírok felkelni és mindegy hány órát alszom, fáradt vagyok. Emellett egészségtelen kapcsolatom alakult ki az ételekkel is: nem esz

Mit tegyek?

Jó napot!Úgy érzem betelt a pohár,és nem tudok egyedül megbírkózni ezzel ami már vagy fél éve velem folyik,szóval segítséget szeretnék kérni.Egyszerűen nem tudok boldog lenni,pedig lenne rá okom,meg van mindenem amire csak szükségem van,szerető családom,barátaim akik támogatnak...Mégis úgy érzem mintha egyedül lennék,és nem értene meg senki.Fordultam már szakértői segítséghez (iskola pszichológus) de igazából csak rosszabb lett az állapotom,annyiból jó volt hogy tényleg mindent elmondhattam ami nyomta a lelkemet,de nagyon fáj a tudat hogy mennyire nem vagyok normális,és ezt tudatta is velem a

ongyilkosag

Jo napot kivanok farkas Renata vagyok As baj mostanaba eszem be van hogy meg kene tennem De miert

Kilátástalan minden, utálok élni

Tisztelt Hölgyem/Uram! Rettentő kilátástalannak érzem az egész életem, utálok élni és nem látok kiutat, pedig próbáltam kimászni ebből a gödörből, de félúton mindig visszacsúsztam. Önbizalomhiányom van, utálom magam, nem tudom mit szeretnék dolgozni ami érdekel is(de van munkám), a párkapcsolatom is romokban, nem tudok beilleszkedni sehova. Állandóan rossz kedvem van mert a szakmáimmal nem tudok elhelyezkedni, tanulni nincs pénzem, munka a környéken csak gyári munka amivel nem akarom magam tönkretenni, de ha nem lesz más választásom, akkor elmegyek oda, de tudom, hogy akkor már inkább megölöm

Hogyan tovább, hova fordulhatnék még?

1éve pszichiáterhez fordultam, gyerekkori fizikai, szexuális bántalmazás, öngyilkossági kísérletek, önutálat, kapcsolati nehézségek miatt. Mielőtt elmentem meg akartam ölni magam, de végül az lett a deal saját magammal, hogy megpróbálom a pszichiátert, adok magamnak egy utolsó esélyt. Semmi sem lett jobb, sőt, nehezebb a teher, mert segítséget kértem, de nem kaptam igazán. Neki is mondtam, hogy úgy érzem nem haladunk semmit, de elengedi a füle mellett. Ha arról beszélnék, hogy meg akarom ölni magam, akkor azzal jön, hogy ő ettől szomorú, és csalódott magában, mert akkor ő szar orvos stb.

Szülői engedély nélküli részvétel lehetséges e?

Tinédzser vagyok 14 éves és már régóta érzem hogy elszeretnék menni egy pszichológushoz, de nem merem megemlíteni a szüleimnek. És annyi kérdésem lenne hogy egy rövid beszélgetésre eltudnék e menni úgy hogy szüleim ne tudjanak róla? Előre is megköszönöm a választ!

Hogyan dolgozzam fel?

Üdv! Egy lassan 25 éves férfi(?) vagyok. Mit tegyek, ha egyszerre szeretem és utálom a szüleimet? A tini korom azzal telt el (kb 12 év) hogy rettegek attól, hogy ha hazaérek, lesz e részeges veszekedés. (lett). Lelkileg lesérültem, szüleim mindent helyettem akartak csinálni, alig engedtek el itthonról, és ezért szinte nem tudtam önálló férfivá válni saját döntésekkel. Suliban cikiztek, lányok szörnyetegként néztek rám. Szeretethiány miatt a drog és alkohol helyett videojáték és pornófüggő lettem. Valami csoda folytán 18 évesen lett barátnőm, akivel az első együttlét a szorongás és depi miatt

Ki ellenőrzi a pszichológust

Az lenne a kérdésem, hogy ki vagy milyen szervezet, hatóság vagy kamara ellenőrzi a pszichológus munkáját és amik a terápiák alatt történnek és kihatással vannak a kliens életére miként kerülnek megítélésre? Ha egy pszichológus olyat tesz amivel árt a kliensnek és krízist okoz ezzel, akkor az esetet ki vizsgálja ki? Hol van a pszichológus felelőssége és ki elkenőrzi a munkájának minőségét és eredményét? Hová lehet fordulni panasszal vagy kinek lehet visszajelzést adni, ha egy pszichológus szakmai munkájával kapcsolatban probléma merül fel?

Önbántalmazásról beszélni terápián?

Tisztelt Pszichológus/Pszichológusnő! Kamaszkoromban egy nehezebb időszakban egy teljes évig rendszeresen, szinte napi szinten vagdostam magam, amiről végül önerőből nagy nehezen leszoktam. Tavaly ősz óta nagyon stresszes lett az életem és szép lassan minden összeomlott körülöttem, és sajnos visszatért ez a rossz szokás(most 21 vagyok). Április óta sikerült megállnom, de a késztetés napi szinten jelen van, sokszor társul öngyilkossági gondolatokkal. Kb. fél éve járok terápiára, de ez a téma valahogy még sosem jött fel, kicsit nem is merem, meg nem is tudom, hogyan kellene ezt felhozni, mit ke

Állandó szorongás

Kedves Szakértő! 17 éves lány vagyok. Mostanában szinte állandóan olyan érzésem van (összeszorul a gyomrom, kiszárad a szám) ami régebben csak vizsgák/fellépések előtt jelentkezett. Folyamatosan az az érzésem, hogy engem senki sem szeret, és ilyenkor tényleg fizikailag nem kapok levegőt, sírok, és csak az nyugtat meg, ha vagy valaki más vagy önmagam megölésére gondolok (általában az utóbbi.) Ezt a felfokozott állapotot általában kicsi dolgok váltják ki, pl nincs itthon tej, mert valaki elfelejtett boltba menni, nem vagyok meghívva egy buliba stb. Akkor is ilyen állapotba kerülök, ha arra gond

őngyilkossági késztetés

szép estét,feri vagyok és elegem van az életemből hogy semmi nem sikerűl és őngyilkos szeretnék lenni,már meg vettem a kőtelet magamnak és felkészűlők a halálra,elegem van az áletből hogy semmi nem jőn őssze,őrőkké csak csavargok nem birom a munkát nincs barátnőm gyerekem,semmi értelme szenvedésbe élnem,én csak elakartam mondani,nem kell senki segicsége,kőszőnőm.

Oldalak