Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Nemi identitás

Születésünk pillanatában két nem valamelyikébe születünk bele, és a legtöbb gyermek elsajátítja annak a biztos érzését, hogy ő fiú-e vagy lány. Míg a nemi statusunk genetikailag meghatározott, vagyis vagy XX vagy XY nemi kromoszómával születünk, addig a nemhez tartozó pszichológiai, szociológiai szerepünk hosszú folyamat során alakul ki.

A gyerek az interakciók segítségével azonosul a biológiai nemével, majd az ehhez tartozó pszichológiai szerep erre épül rá. A nemi szerep tehát a kultúra terméke. Minden kultúra a férfiak és nők közötti biológiai különbséget kiszínezi az emberi tevékenység szinte minden területét átható szokások, hiedelmek, merev normák sokaságával (Bede Zs.) Az azonos nemhez tartozás a viselkedést alapvetően befolyásolja, s egyfajta belső szabályozóvá válik: a gyermek könnyebben azonosul a vele azonos neműekkel, s ennek folytán önkéntelenül utánozza őket. Ezzel pedig megkezdi saját nemi szerepének tanulását. H. Dannhauer (1973) szerint a nemi azonosulás összekapcsolódik a nemekre jellemző viselkedési sztereotípiák átvételével is. A gyermek tehát nemcsak a saját biológiai nemével, hanem a neki szánt nemi szereppel is identifikálódik. Amint a gyermek megérti, hogy felnőve olyan lesz, mint a vele azonos nemű felnőtt, önkéntelenül követni kezdi a számára fontos, azonos nemű felnőtt(ek) példáját. De eközben megfigyeli a másneműeket is és már kisgyermek korában kialakul benne egy pozitív vagy negatív, értékelő viszony a saját és a másik nemhez. Az adott nemhez tartozás azonban konfliktusokhoz is vezethet. A nemi szerep átvételét főleg 3 körülmény nehezítheti:

1. Ha konfliktusba kerül a számára fontos azonos neműekkel (pl. azonos nemű szülővel).
2. Ha nem tudja elfogadni azonosulási csoportjának viselkedését.
3. Ha az identifikációval szociális leértékelést is át kell vennie.

A szexuális identifikáció (gender identity) tehát lehet felszínes, részleges vagy ideiglenes is, s ennek megfelelően a nemi szerep (gender role) nem feltétlenül állandó és ambivalencia-mentes. A férfias vagy nőies nemi szerepekkel kapcsolatos elvárások történelmileg változóak és szociokulturálisan viszonylagosak. Az adott társadalomban általánosan, vagy többé-kevésbé elfogadott nemi szerepnormáktól sokféleképpen lehet eltérni. Ennek egyrészt külső, objektív, másrészt belső, szubjektív okai lehetnek. Az eltérések hozzávetőleg 3 szinten jelentkeznek. A legenyhébb szinten a „férfias nőket” és a „nőies férfiakat” találjuk. A második szinten például a transzvesztitákat. A transzvesztizmus lényege egy ismétlődő igény a másik nem ruháinak viselésére, s a másik nem hajviseletének, testdíszeinek és modorának átvételével hozzájuk tartozónak látszani, ugyanakkor pontosan tudni, hogy ez csak látszat. A transzvesztita élvezi ezt a látszatot. Elvileg mindkét nemnél előfordulhat, de aránytalanul több a férfi transzvesztita; ők nemcsak a női ruhákat, hanem a nőket is szeretik, vagyis legtöbbször heteroszexuális beállítottságúak. A harmadik szintre pedig a transszexuálisokat helyezik. A transszexualizmus fogalma azokra a férfiakra és nőkre vonatkozik, akik egyértelmű biológiai nemük ellenére a másik nemhez tartozónak érzik magukat, s testi nemüket végzetes tévedésnek tartják.

A fogalmat elsőként Harry Benjamin (1953) használta, később egy másik tipizálás elsődleges és másodlagos transszexualizmust különböztetett meg - aszerint, hogy kisgyermekkortól kezdve megnyilvánult-e, vagy csak később, fokozatosan alakult ki. Okait illetően döntő szerepe lehet a szülői bánásmódnak; pl., ha egy gyermeket nem a biológiai neme, hanem az ellenkező nem szerint öltöztetnek és nevelnek (talán, mert olyan nemű gyermeket vártak), s a másik nemre jellemző viselkedést jutalmazzák, akkor előfordulhat, hogy identifikálódik a másik nemmel. (S ha ezt évek során - az első 5-6 évben - megszokta, már nehéz visszazökkenteni.) (Szilágyi,2005) Sokan a homoszexuális viselkedést is eltérésnek tartják az elvárt nemi szereptől. A különböző szemléletűek azon is vitatkoznak, hogy melyik és mennyiben tekinthető betegségnek, s van-e valamilyen biológiai okuk. A nemi szerepnormáktól eltérők között sincs egyetértés az okokat illetően; sokan nemhogy betegségnek nem tekintik, hanem inkább konstruktív lázadásnak tartják a merev és represszív elvárások ellen. (Szilágyi, 2005)

A férfi vagy női test iránti erotikus érdeklődést, a férfiakkal vagy nőkkel létesítendő szexuális kapcsolat igényét nevezik az egyén szexuális orientációjának, irányultságának, beállítottságának. Tévedés lenne ezt „vagy - vagy” kérdésnek tartani; a szexológiai vizsgálatok ugyanis megállapították, hogy fokozati különbségekről van szó. A felnőttek többsége ugyan nagymértékben heteroszexuálisan orientált, de köztük is sokan vannak a többé-kevésbé biszexuálisok, akik valamennyire mindkét nemmel képesek szexuális élvezethez és kielégüléshez jutni. A kizárólag homoszexuális beállítottságúak aránya pedig egy számmal is kifejezhető (vagyis nem éri el a 10%-ot). A személyiség relatív stabilitása kell ahhoz, hogy az én át tudja adni magát a közös szexuális élménynek, hogy a szoros intim feszültséget el tudja viselni. A személyiség alapvető egészségének a jele a partnerorientált, rugalmas, személyek számára örömet adó szexualitás. Mindenféle viselkedésforma egészséges lehet, amely a partnerrel való egyetértésben történik, s nem ütközik a társadalom normáival. (Buda, 1994)

A leírást Bukta Tünde pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Pszichológus válaszol

Szexuális álom a terapeutával

A problémám a következő: én alapjáraton egy homoszexuális beállítottságú nőnek hiszem magam, egy korábbi abúzús miatt, ami családon belül történt. Rengeteg veszteség ért az utóbbi időben értem itt januárt, mind közeli hozzátartozók halála, mind terápiás lezárások, érzelmileg labilis személyiségzavarom van nem tudom ez befolyásolja vagy mennyire befolyásolja a problémámat. Férfi terapeutához járok és tegnap volt egy szexuális töltetű álmom, konkrétan szeretkeztem vele, ami olyan hatással van rám még nappal is hogy, most úgy érzem nem tudok elmenni hozzá és a szemébe nézni elmondani pláne nem me

Betegségem lehet e és ha igen hogyan kezelhető ?

25 éves vagyok Férfi nemmel. De a külsőm nőiességet mutat ha belenézek a tükörbe és a személyiségemben. Ezzel kapcsolatban érdeklődnék hogy ennek oka milyen betegségre utalhat és kihez fordulhatnék ezzel kapcsolatban segítségért. Válaszukat előre is köszönöm.

Nemi identitás - biszexualitás

Üdvözlöm! 16 éves középiskolás fiúgyermek édesapja vagyok. Fiam a közelmúltban tájékoztatott, hogy mindkét nem után érez vonzalmat. Közvetlen szexuális kontaktusa még nem volt, de csókolózott már lánnyal és fiúval is. Kérdésem az lenne, hogy van-e lehetőség a ,,helyes" (?) irányba terelni szexuális irányultságát?

Rettegek a sextől őrűlt vagyok??

Üdvözlöm elég nagy és azt hiszem összetett problémával fordulók önhöz/önökhöz. Félek, hogy megbolondultam. 39éves Leszbikus nő vagyok de már lehet az sem nem tudom. Az exemmel azért szakítottam mert nem akartam megfosztani az élet legnagyobb örömètöl. Nekem már nem megy a sexuális együtt lét rettegek ver a víz aktus utàn síró görcsöm van. Természetesen vágyom a szeretetre én is mint minden ember de ma már az érintéstöl is félek fizikai fájdalmaim vannak ha csak úgy néz rám valaki képtelen vagyok már arra is hogy magam meztelenűl lássam nem hogy más. Képtelen vagyok ezt leküzdeni amikor ott

Biszexualitás középkorú nőként?

Üdvözlöm!Házasságban élő,gyermeket nevelő középkorú nő vagyok.Komoly vívódás van bennem az elmúlt időszakban és nem értem mi történt, történik velem,mert eddig ilyet nem éreztem.Heteroszexuális nő vagyok,mégis van a munkahelyemen egy kolléganőm,akihez furcsa módon vonzalmat érzek.Korábban is megnéztem más nőket és összehasonlítottam magamat velük,de az maximum testrészekre vonatkozott.Ezt a lányt egészében megnézem és felfoghatatlan vonzalmat érzek irányába.Külsőre is megfog benne valami, mert hihetetlenül jó alakja van, de a kisugárzását,személyiségét is érdekesnek tartom.Ebben lehet közreját

homoszexualitás

Érdeklődnék, van egy barátom, pár hónapja, akivel nagyon szoros lelki kapcsolat alakukt ki, de sex nem, elmondta hogy 9 éve homoszexuális kapcsolatba került egy partnerrel, akivel ritkán ugyan, de megtörténik, és az nagyon jó, lehet nem tud róla lemondani, de csak testi a kapcsolat lelki, nincse, és azt nálam megtalálta, olyan szinten ragaszkodik hozzám, hogy szinte szenved, de testileg nem közeledik, szeretne ezen változtatni, szeretne normális életet kezdeni... van erre valami esély??? vagy lehet őt befolyásolni?? mert szeretnénk mindketten... Köszönöm...

mit csináljak

Olyan problémával fordulnék Önhöz, hogy 3 éve vagyunk együtt a pátommal. Eleinte minden jól működött szex terén. Kb 1 ével ezelőtt ezdeményezet akkor azt mondtam neki hogy mindig csak akkor van szex amikor te akarod ( amikor én szeretem volna akkor elutasított, fáradt stb...). Utána már csak akkor szexeltünk amikor részeg volt ( azzal a kifogással h ő akkor szabadul fel, mert fáj neki az amikor azt mondtam h csak akkor amikor te...) Már odáig jutottunk h már akkor sem történik semmi amikor részeg. Ha nem vagyok nála és részeg vagy másnapos akkor pornóra elégíti ki magát. Kb 1 éve nincs közt

Átváltozok?

Tisztelt doktor nő / doktor úr! 57 éves férfi vagyok, 37 éve házas, 2 gyermekem és 3 unokám van. Az átlagosnál jobb körülmények között élünk (igaz sok munkával). a szexuális életünk viszont kb 10 éve nem a legfényesebb. 45 éves korom óta vérnyomás csökkentőt és koleszterin gyógyszereket szedek. A szexuális teljesítményem lassan egyenlő a nullával, a test szőrzetem nagy része kihullott, a lábam a comb tövemig szinte kopasz. A fenekem kikerekedett. A boxer alsó kidörzsölte a lábam tövét szinte sebes lett. Egy napon felpróbáltam a nejem bugyiját, nagyon kényelmes volt és nem dörzsölte lábam. Es

Hogyan változhat a helyzet? (4)

A hosszú kérdést lerövidítve csak annyit szeretnék tudni, hogy vajon ez változhat? Azt mondtam a páromnak, hogy amit évek alakítottak, azt hetek nem fogják ilyen egyszerűen megváltoztatni. Értve azt ez alatt, hogy évekig iszonyú lelki gondjaim voltak az identitásom kérdése miatt (depresszió, szorongás, pánikrohamok), illetve a gyakorlatilag szexuális értelemben véve pornón való szocializálódás sem éppen egy jó alap ahhoz, hogy gond nélkül megtörténjen az együttlét. Azért is írtam Önnek, ugyanis a barátom mindezt magára vette, hogy ő biztosan nem elég jó nekem, benne van a hiba, soha nem is fog

Hogyan változhat a helyzet? (3)

Sokáig próbálkoztunk, pornót is néztünk, arra sem történt erektálás, illetve, mint mindig, minden pillanatot megbeszéltünk, hogy lenne jó, hogy nem, szerintem gyakran túlbeszéljük a dolgokat, így válik kínossá, ezért feszülünk be mindketten. Végül feladtam, megalázónak is éreztem, hogy csak én vagyok meztelen, nem sikerül, kínosan éreztem magam, pedig nagyon élveztem a csókolózást, még sosem éreztem ilyesmit azelőtt, teljesen nyugalomban, biztonságban és szeretve érzem magam mellette, de ha a szexre kerül a sor, befeszülök, félek, a teljesítési kényszer elhatalmasodik. Sajnos 8 éves korom óta

Hogyan változhat a helyzet (2)

(Folyt.) Megkérdezte, hogy lenne jobb nekem, engem pedig az hozott volna izgalomba, ha orálisan kielégítem. Feltételezem, mivel a kapcsolatban én az aktív szerepet vállaltam el, emiatt furcsállta a dolgot. Ámbár nem tudom, ez miért lenne fura az adott helyzetben. Mondtam neki, hogy elsőre lehet, hogy nem kéne szexelni, csupán pettingelni. Erre azt felelte, hogy "mindent vagy semmit". Én romantikusabb típus vagyok, neki a szex a legfontosabb. Igazából a meleg pornóban sem élveztem sosem magát a közösülést nézni, nem is izgat fel, csupán a petting, ha két személyről van szó, vagy akár simán egy

Hogyan változhat a helyzet?

Üdvözlöm, Megpróbálom röviden megfogalmazni azt a problémát, ami már évek óta fennáll, de a napokban csúcsosodott ki igazán (mivel több üzenetben küldöm, megállapítom, nem sikerült). 20 éves vagyok, nagyjából 8 éves korom óta érzem, hogy a saját nememhez vonzódom. A pubertás korba érve igen nehéz súly nehezedett rám lelkileg, mikor megtudtam ennek a nem elfogadottságát mind társadalmi, mind családi körben (ez azóta jó irányban változott). 2 évig pszichológus segített az ezáltal keletkezett problémáim megoldásában. Nagyjából 2 hónapja, a már 2-3 éve tartó sikertelen pártalálást megelégelve fe

Mit tegyek?

Tisztelt doktornő/úr! Segítséget szeretnék kérni. A 12 éves kamasz lányom leszbikus? Az egyik közösségi oldal üzenetei közt találtam olyan mondatokat miszerint szerelemes az egyik osztálytársnőjébe. Nem tudom mit tegyek.. Nem akarom lerohanni ezzel. Minden másról el tudok vele beszélgetni, de ez nem került köztünk szóba és a felismerés után nem tudom, hogyan közelítsek felé. Persze bánt, hogy pont ilyen számára fontos dolgot nem oszt meg velem. Segíteni szeretnék neki, hogyan tegyem? Vajon identitászavarról van szó vagy ez annál komolyabb? Különben,kiegyensúlyozott családban élünk. Előre is k

Lehetséges hogy transzszexuális vagyok?

Jó estét! 6 hónappal ezelőtt kiderűl róllam, hogy meleg vagyok vagyis a szüleim akkor tudták meg. Azóta teljesen össze zavarodtam szerintük az a normális hogy egy férfi és egy nő alkot párt. Ezért ők ezt próbálták a fejembe verni akkoriban de sajnos valamiért nem tudom elfelejteni sem. Nagyon tetszik az a gondolat hogy családom legyen de akkor én lennék a lány vagy nekem kellene? Amikor még a szüleim nem tudták akkor szimplán annyival elintéztem hogy "heteró" pasi vagyok csak a saját nememhez vonzódom. Mostanában pedig kezdek a transzneműség felé haladni mert sokkal gondoskodobb vagyok mint

Transszexualizmus

Nekem az lenne a kérdésem, hogy tudnak-e nekem olyan pszichológust javasolni aki kifejezetten ért a transszexuálisokhoz és nem csak meg akar győzni arról,hogy nem vagyok az aminek érzem magam. 20 éves vagyok és olyan 3,5-4 éve tudom magamról, hogy fiú vagyok attól függetlenűl,hogy biológiailag nem. Előre is köszönöm ha tudnak segíteni abban, hogy elinduljak az általam választott utamon és még ha csak kis lépésekkel is de közelebb kerüljek a célomhoz.

Oldalak