Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Címlap » Problem groups » Mediáció, konfliktuskezelés

Mediáció, konfliktuskezelés

A konfliktust sokféleképpen meghatározhatjuk, attól függően, hogy milyen aspektusokat helyezünk előtérbe. A lényege azonban mindenképpen egy eltérés, ami többnyire két fél nézete, véleménye között áll fenn, de belső konfliktus is létezik, amely két gondolati tartalom, vagy "értelem és érzelem" között feszül. A konfliktust általában negatív dolgokkal társítjuk, pedig építő módon is lehet használni.

Akár építő, akár romboló, a konfliktust kezelni kell. Ezt többféleképpen tehetjük, attól függően, hogy mennyire fontos a másik fél figyelembevétele, illetve a saját érdekünk érvényesítése. Ennek alapján ötféle konfliktuskezelési típust különböztetünk meg. Az elkerülő nem veszi fel a kesztyűt, nem hajlandó tárgyalásra, elbújik és várja, hogy a vihar elvonuljon. Az engedékeny, alkalmazkodó minden vitában a másik félnek ad igazat, a béke érdekében önmagát is hajlandó feláldozni. A kompromisszumkereső ügyesen taktikázik, húzd meg-ereszd meg, ad is – kap is, az érdekek (szerencsés esetben) középen találkoznak.

Az erőszakos típusnak csak a saját győzelme fontos, és ezért bármit és bárkit feláldoz, a másik fél nem érdekli. A problémamegoldó mindkét fél maximális megelégedésére törekszik, arra, hogy egyikükben se maradjon tüske. A két fél maximális elégedettsége a célja a mediációnak is. A két fél közötti elakadt kommunikációt a mediátor a megfelelő irányba tereli és mederben tartja, nem avatkozik abba be. A mediátornak a folyamatban segítő szerepe van, nem tiszte az ítélkezés és a vita eldöntése. Nem áll egyik fél oldalán sem, teljesen pártatlan. A mediációban a felek önként vesznek részt, nem kényszer hatására, mint egy peres eljárásban, és nem harmadik fél dönt helyettük. Ez a fajta konfliktuskezelés legfeljebb hat alkalmat vesz igénybe, tehát viszonylag gyors. Mivel a döntést a felek maguk hozzák meg, kényszer hatása nélkül, ezért az elégedettség mértéke nagy, illetve az egyezség betartása is magasabb fokú, mint bármely más konfliktuskezelési eljárás esetében. Nem utolsó szempont az sem, hogy a mediáció mind az idegrendszert mind a pénztárcát kíméli.

Milyen esetekben érdemes a mediációt segítségül hívni:

  • családi
  • munkahelyi
  • iskolai
  • személyes
  • gazdasági
  • interkulturális konfliktusok esetén.

A leírást Turánszky Edina pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Szakemberek

Pszichológus válaszol

agresszio/kenyszeres hazudozas

Jo napot kivanok, A kovetkezo lenne a problemam. Egy eve vagyok egyutt jelenlegi parommal es sajnos az 1ev alatt rakellett jonnom,hogy beteges hazudozoval van dolgom. A parom arvahazba nott fel az anyukaja mar nem el.Vannak testverei,de nem igazan tartjak a kapcsolatot.Azt figyeltem meg nala,hogy minden aprosagba hazudik arrol nem is beszelve,hogy kulonbozo betegsegeket talal ki maganak azert hogy sajnaljam. Mikor konkretumokat kerek csak ossze vissza beszel,egyik szavaval vagja a masikat es haragszik,hogy miert kerem szamon. Sajnos arra is rajottem,hogy adosaga van aminek a kifizeteset csak

Ki ellenőrzi a pszichológust

Az lenne a kérdésem, hogy ki vagy milyen szervezet, hatóság vagy kamara ellenőrzi a pszichológus munkáját és amik a terápiák alatt történnek és kihatással vannak a kliens életére miként kerülnek megítélésre? Ha egy pszichológus olyat tesz amivel árt a kliensnek és krízist okoz ezzel, akkor az esetet ki vizsgálja ki? Hol van a pszichológus felelőssége és ki elkenőrzi a munkájának minőségét és eredményét? Hová lehet fordulni panasszal vagy kinek lehet visszajelzést adni, ha egy pszichológus szakmai munkájával kapcsolatban probléma merül fel?

Fel tudom egyedül dolgozni?

Három hónapja lett öngyilkos a báttyám, akivel nagyon közel álltunk egymáshoz. Eddig jól voltam, azt hiszem nem akartam tudomást venni róla, hogy elment, De most kezdem érezni azt a fájdalmat amitől féltem. Van egy két éves kislányom, aki előtt nem mutathatom ki érzéseimet. a történtek óta magamba zárkóztam, a férjemmel eltávolodtunk egymástól, nem érzem a támogatást részéről. Megelégelte, hogy folyton rossz kedvem van.Sokszor elgondolkodom azon, hogy elválok, mert nem akarom egy olyan ember mellett leélni az életem aki nem szeret. De gondolok a lányomra aki imádja az apját......nem szakitahat

Mit tudok tenni, hogy édesanyám ilyen viselkedése ne hasson ki az én életemre?

Édesanyámnak indulatkezelési problémái vannak, így a kiabálás és a csapkodás ha nem is mindennapos, de hetente egyszer-kétszer legalább előfordul. Idegesen teljesen elveszti az eszét és nem fogja fel, hogy mit mond vagy mit csinál. Apró dolgokból is fesztivált csinál, es olyan helyzetekben hibáztat másokat, ahol senki nem tehető felelőssé. Egész gyerekkoromban ez ment és sajnos ezt a mintát vettem át én is. Én tudatosan igyekszem tenni ellene, hogy ne viselkedjek így, de néha nálam is kicsúszik. Sokszor félve jövök haza, hogy anyukám épp jó kedvében van-e. Gyerekkoromban többször szóvá tettem

Indulat kezelés megoldásra szeretnék szakemberrel személyesen beszélni

T Szakember! 56 éves nő vagyok, és elsődlegesen az édesanyámmal 76 nem tudunk normálisan kommunikálni. Mindenben ami téma van és én válaszolok neki, "az nem úgy van" vagy nem jó, azaz még egyszer sem fogadta el az én válaszomat vagy tetteimet. Ezen sokszor veszekszünk és én általában indulatosan beszélek, majd fogom magam és ott hagyom. Tudom, hogy félt s szeretetből teszi, de nekem sok, és gyerek korom óta nincs és nem lehet önálló döntésem, mert az valamikor és valamiben biztos rossz lesz, és azt évek múltán is a fejemhez vágja. Másik a munkahelyi, mely miatt jelenleg is eljöttem betegá

Hazugságokkal megbénítva

Az elmúlt 1.5 nehéz volt a feleségemmel, akivel elváltunk. Gyakran megdöbbentett, hogy miket mond, honnan veszi egyáltalán, de elfogadtam és igyekeztem átgondolni az ő helyzetét. Gyakori volt , hogy tényeket elhallgatott, kiragadott egy-egy momentumot és másképp tüntette fel a valóságot. Most ott tart, hogy a legapróbb dolgokat is másképp kommunikálja és úgy látom, hogy még ezt el is hiszi, hogy tényleg úgy van. Sokszor engem is összezavar és sok időt és energiát vett igénybe, mire átgondoltam és érvekkel, tényszerűen alátámasztottam, hogy az nem úgy van. Amikor szembesítem a tényekkel, vagy

Hogyan segítsek a gyermekemnek?

Üdvözlöm! Kisfiam 9 éves, 2 éve váltunk el az édesapjával, 3 éve élünk külön. Nagyon nehéz volt az időszak mivel az apuka nem akarta a válást és a kisfiamnak sokszor mondta is ezt. Volt, hogy gyermekem úgy érkezet haza, hog yaz apukája azt mondta neki, hogy én már nem szeretm őt sem csak az új párom. Nagyon sok vita volt, sokszor szidalmazott amit a gyermekem hallott is. Azonban mégis szívesen ment hozzá. Mostanában azonban vannak időszakok amikor nem akar menni az apukájához amire én nem is kényszerítem. Közös a felügyelet így nagyo nehéz a helyzet. Kisfiammal ngyon sokat beszélgetek, hogy m

Hazugságokkal megbénítva

Az elmúlt 1.5év nehéz volt a feleségemmel, elváltunk. Egyre gyakoribb lett, hogy tényeket elhallgatott, kiragadott egy-egy momentumot és másképp tüntette fel a valóságot. Először csak megdöbbentett mindig, hogy miket mond, honnan veszi egyáltalán, de elfogadtam és igyekeztem átgondolni az ő helyzetét. Most már ott tart, hogy a legapróbb dolgokat is másképp kommunikálja és úgy látom, hogy még ezt el is hiszi, hogy tényleg úgy van. Sokszor engem is összezavar és sok energiát vett igénybe, mire átgondoltam és érvekkel, tényszerűen alátámasztottam, hogy az nem úgy van.Nem tudom mit tegyek, mert a

Mi a baj?

Tisztelt Hölgyem/Uram! Segítségért, tanácsért szeretnék fordulni Önhöz, egy számomra nagyon komoly gonddal: A feleségemmel 61 éves házasok vagyunk. "Sajnos" kb másfél évvel ezelőtt eszembe jutott, hogy szülinapjára kiskutyát ajándékozok neki. Én azt hittem, hogy egy házi kedvenc még szorosabbra fonja szoros kapcsolatunkat, de iszonyatosan tévedtem. Pont az ellenkezője történt. Azóta szó szerint "mindene" a kutyus, az első és az utolsó is. Nincsen se kert, se család, se háztartás, se semmi, csak a kutya. Gondolom beletalálhattam nejem rejtett hobbyjába, de ennek miért én iszom meg a levét, nem

Tárggyújtő szenvedély, mely már az anyagi helyzetet is veszélyezteti

Apám több mint 25 éve gyűjti a foglalkozásához kapcsolódó,amúgy már használhatatlan műszaki cikkeket.Ez odáig fajult, hogy miután 2 éve infarktust kapott és munkaképtelenné vált-bevétele nincs a nyugdíjának kívül,nemcsak megtart mások által kidobott alkatrészeket,notebookokat, hanem meg vásárol is új kütyüket, amiket ki se bont és nem használ.Egy 50 nm-és lakás már full tele van, ahol kb két éve nem is volt(ez volt korábbi otthonunk,miután családi házba költöztünk az ő céges irodája lett,de úgy hogy ott maradtak berendezési tárgyak (agy-fotel,stb..mert már nem tudtuk kiszabadítani költözéskor

Tárggyújtő szenvedély, mely már az anyagi helyzetet is veszélyezteti

Apám több mint 25 éve gyűjti a foglalkozásához kapcsolódó,amúgy már használhatatlan műszaki cikkeket.Ez odáig fajult, hogy miután 2 éve infarktust kapott és munkaképtelenné vált-bevétele nincs a nyugdíjának kívül,nemcsak megtart mások által kidobott alkatrészeket,notebookokat, hanem meg vásárol is új kütyüket, amiket ki se bont és nem használ.Egy 50 nm-és lakás már full tele van, ahol kb két éve nem is volt(ez volt korábbi otthonunk,miután családi házba költöztünk az ő céges irodája lett,de úgy hogy ott maradtak berendezési tárgyak (agy-fotel,stb..mert már nem tudtuk kiszabadítani költözéskor

Mit tegyünk?

Tisztelt Cím! Az alábbi problémával fordulok Önökhöz: Feleségemmel 15 éve vagyunk együtt, van 2 gyermekünk. Az utóbbi időben egyre jobban felszínre törnek benne az alábbi tulajdonságok: bármi, ami nem jól sikerül felelőst és hibást keres, ha valakire kicsit is haragszik, onnantól semmi sem jó, amit csinál, soha nem ismeri el, ha hibázik, inkább abban is mást okol. Gyakorlatilag a mindennapi életben eljutottunk odáig, hogy neki egyszerűen nem lehet jót tenni, meglepetést okozni sem, mert úgysem lesz jó semmi. A családban ezt mindenki látja (szülők, gyermekek, jómagam), de ő nem. Ez gyakorlati

Önkorlátozás

Tisztelt szakértő! Kisgyermek korom óta szorongó emberként élek, ez annak köszönhető, hogy legkissebb testvérként rengeteg feszültséget éltem át a családban érzett feszültség, aggodalom, szorongás miatt, melyet 22 évesen sem tudok levetkőzni. Ebből kifolyólag ADD-s vagyok, depresszív hajlamú, számos terápián vettem részt gyerekként, a családterápa kivételével. Emberekkel nehezen értek szót, ezért szüleimmel nem merek megosztani a mindennapjaim, félek a reakciójuktól, úgy az emberekkel való kommunikációtól is. Ezért az egyetemi éveim alatt olyanokat is elhallgattam, hogy nem a kollégiumban volt

Introvertált személy és a találkozó

Tisztelt Doktor úr/ Doktornő! 26 éves vagyok és egy ideje azt vettem észre magamon, hogy bármilyen találkozó előtt feszült és stresszes vagyok napokig, folyamatosan az jár a fejemben, vajon milyen lesz és hogy én ezt nem akarom. Az esetek többségében, ha tudom, lemondom, mert egyszerűen képtelen vagyok elmenni. Ez kizárólag az ismeretlenekre vagy nem kedvelt ismerősökre vonatkozik, a barátokkal tervezett programjaimat kifejezetten várom. Mit tehetnék, hogy ez megváltozzon? Már szinte -rosszul leszek, ha rágondolok a következő alkalomra és ezen agyalok órákig, napokig. Sajnos az invitálásra

Oldalak

Vissza a tetejére

Lábléc