Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Krízisintervenció

Krízisállapot megoldása G. Caplan (1964) a krízis koncepció kialakításakor érzelmileg veszélyes helyzetnek nevezte el a krízisállapotot. Ilyen érzelmes, veszélyes szituációról akkor beszélünk, amikor az egyén pszichoszociális környezetének a megváltozása hatással lesz a másokkal való kapcsolataira, s az önmagával szembeni elvárásokat kellemetlennek éli meg. Ez a megváltozott és diszkomfort állapot motiválja, sarkallja az egyént arra, hogy problémamegoldó mechanizmusait működésbe hozza, és próbálja meg visszaállítani a korábbi lélektani állapotot, az egyensúlyt, hogy a kellemetlen közérzetét megszüntesse. Ezek a biológiai önszabályzó mechanizmusok működnek, amelyek segítenek visszaállítani az úgynevezett homeosztázist, mely egy külső vagy belső trauma kapcsán borul fel. A krízisperiódusban lévő személynek az életcélok megvalósítása során a krízishelyzet veszélyt és félelmet kelt, s ezáltal kockáztatja az életcéljainak megvalósítását. A krízisperiódust a feszültség hegyeinek és völgyeinek változása jellemzi, amelyet szélsőséges lelki reakciók kísérnek.
A krízishelyzet a közeli és a távoli múlt mind ez ideig megoldatlan kulcsproblémáinak újra jelentkezését is jelenti. A negatív életesemények hatására kialakult érzelmi kríziseknek négy szakasza különböztethető meg: Az első fázisban az érzelmileg veszélyes helyzetet kellemetlen érzések jellemzik, amely nagyfokú szorongással jár, az egyén próbálkozik a megküzdési stratégiákkal, próbálja a felborult lélektani állapotot helyreállítani, ez szinte nap mint nap ismétlődő folyamatként zajlik le. A második fázisban az érzelmi krízis zajlása következik be, itt már a megtanult problémamegoldó eszközök sikertelennek bizonyultak a krízismegoldásban. Nő a kellemetlen érzések intenzitása, az egyén abban kezd motiváltabbá válni, hogy egyéni technikát találjon, új eszközöket mobilizáljon, és külső segítséget kér, hogy megoldja a krízisét. Kedvező kimenetel esetén egy magasabb megoldást, egy magasabb fejlődési szintre jellemző munkamódot talál az egyén.
Ha az önsegítő, a környezeti erők eredménytelenül befolyásolják, akkor nő a feszültség, mélyebb érzelmi megrázkódtatás jellemzi ezt a szakaszt. A harmadik fázis a krízis tulajdonképpeni megoldása, ebben létezik egy adaptív és egy maladaptív megoldási forma. A maladaptív megoldásnál az egyén vagy nem keres, vagy nem talál megfelelő segítséget, nem definiálja a problémát, nem kezeli érzéseit, destruktív megoldásokat szül, nem keres új technikákat. Sem megoldani, sem definiálni nem tudja, külső és belső erőket nem tud mobilizálni, a szükséges erőforrásokat úgy ítéli meg, hogy nem elérhetők számára, kellemetlenségérzése kissé csökken, de a krízishelyzet valamilyen szinten történő részmegoldása után egy alacsonyabb működési szintre tér vissza érzelmileg, mint a krízis előtt volt. Az adaptív megoldásban segítséggel definiálja a problémát, szembenéz érzéseivel, elhatározásokat, új problémamegoldó technikákat sajátít el, hiszen az őt körülvevő probléma bonyolultsági foka és az eddigi megoldási kapacitás között diszkrepancia volt. Ezt feloldja egy külső személy általában egy pszichológus segítsége.
A krízisterápia során az első fázisban a páciens és a probléma megítélése történik. Mérlegelendő ebben a fázisban az, hogy valóban központi problémává vált-e a hozott téma, az eddigi munkamódok, megoldási repertoárok hogyan futnak kudarcra. A következő fázis a terápiás intervenció megtervezése, amelyet a harmadik fázis az intervenció, a beavatkozás követ: ebben elsősorban az érzések felszínre hozatala a legfontosabb, az hogy az érzelmi, indulati, hangulati töltések, az ellene-mellette szóló érzelmi rezgések kellően verbalizálásra kerüljenek. Az utolsó fázis az aniticipátoros tervezés, amely magában foglalja azokat a terveket, hogy mikor, kivel, hogyan, milyen eszközökkel, milyen erősségekre, milyen gyengeségekre kalkulálva fog működni a krízismegoldási szak, a krízis utáni időszak. Itt a véghezvitel támpontjai, az akcióterv, a cselekvés fantáziája apró részletességgel kidolgozásra kerül.
A krízis állapotában a személyiség folytonossága megszakad. Ebben az értelemben a válságok váltófázisaiban fontos, hogy az egyén szembe tudjon nézni az előző időszak veszteségeivel, képes legyen arra, hogy érzelmi következményeket átélje. Végig tudjon menni azokon a folyamatokon, amelyet a veszteség hordoz magában. Összeköttetést találjon a múlt és a jövő között, tudjon bánni ezzel az átmeneti időszakkal. Ebben nagyon hangsúlyos segítséget tud egy szakember nyújtani. Így az egyén a problémákat megoldja, a konfliktusokat reálisabban felismeri, belső és külső támogatás mozgósításában előbbre lép, a kellemetlen érzések csökkennek, és ennek hatására a krízist megelőző működési szintre térnek vissza emocionális funkciói.

A leírást Bukta Tünde küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

 

 

Szakemberek

Pszichológus válaszol

Menjek vagy maradjak?

Tiszteltem. Még a falusi szülői házban élek húszas éveim végén. A közeli városba költözés volt a nagy álmom, most is ott dolgozom. A munkaköröm nem szeretem annyira, nem tudok kiteljesedni benne. A környék, és a kollégák miatt szeretek inkább oda járni. Nem keresek jól az állásban, reménytelen belőle egy önálló élet. Viszont, ha rá tudnám magam venni Budapestre, akkor elindulhatna a karrierem, felnőtté önállóvá válhatnék, később akár jobb munkaerőként visszajöhetnék ide, akár távmunkában. Szakmailag is vannak hiányaim, félek is a költözéstől, erőltetettnek érezném, de valahol vágyok is rá. Vis

Lehetséges a terápiás szerződés módosítása a megkötés utáni alakalmon?

Tegnap megkötöttem a terapeutámmal egy rövidterápiás szerződést, ismerkedős alkalmak után. Terápiás célnak azt tűztem ki, hogy rá tudjak jönni, hogy a jelenlegi munkahelyen tudnék-e motiváltan, magabiztosan felelősségteljesen dolgozni, vagy, ha nem akkor merre tudnék váltani, ahol ezt elérhetem. Huszonévesen nem válltam még le a szülői házról, gondom van a felnövéssel, felelősségvállalással. A családom szerint, akik anyagilag is támogatnak a terápiában ebben kellene elsősorban fejlődnöm, és ennek lehetne később az eredménye, hogy megtalálom magam vagy a jelenlegi, vagy egy új munkahelyen, ese

Úgy érzem képtelen vagyok összeszedni magam

Kedves Pszichológus ! Jelenleg úgy érzem semminek sem tudok örülni. Semmi sem motivál. Folyamatosan szorongok, nyom a mellkasom, fullasztó érzés. Sokat sírok, teljesen árnyéka vagyok önmagamnak.Lassan fél éve nem tudom összeszedni magam.Véget ért fél éve egy 4 éves kapcsolatom. Együtt éltünk, első ilyen nagyon komoly kapcsolat. ÉN szakítottam, mert nagyon rosszul éreztem magam a kapcsolatban a végén. Hosszú lenne kifejteni, talán túl sok elvárás volt bennem a párom felé, amit nem kaptam meg emiatt éreztem magam rosszul. Nem éreztem magam biztonságban. ( törődés, anyagiak, jövőkép,családalapít

Prosztata eltávolítás után

Üdvözlöm! 30 éves férfi vagyok. Egy súlyos betegségből kifolyólag el kell távolítani a prosztatámat. Ennek a hozadéka sajnos az impotencia és a vizelettartási gondok sok esetben. Jelenleg nincs párkapcsolatom, de ez a betegség miatt már nem is lehet. Impotens férfival senki nem akar együtt lenni. Szerettem volna feleséget, gyerekeket, de ezek után mi lesz? Egyedül öregszem meg, senkim sem lesz? Mi a megoldás egy ilyen helyzetben? Van egyáltalán? Ha elveszíti a lábát az ember, van megoldás, tud tervezni a jövőre nézve. De ha a férfiasságától fosztják meg, akkor mit lehet tenni? Kérem írjon néhá

Elvesztettem az érdeklődésem a munkahelyemen, de váltani sem merek

Az utóbbi egy év alatt elveszítettem az érdeklődésem a jelenlegi munkám iránt. Eleve úgy vettek fel, hogy nem értek minden feladathoz. Most körülbelül csak a minimumot végzem el, és csak ücsörgök az irodában. Minden nap egy kudarc. A jófes kollégák, és a hely elhelyezkedése tart még itt. Az önértékelésem nagyon alacsony most, szégyenlem, hogy nem dolgozok jól. Az informatikus karrierem nehezen indult, akkor váltottam, ha felmondtak nekem. Félek a változásoktól, félek jelentkezni más helyekre, félek, hogy ott is kudarcot vallanék, hála a gyenge szaktudásomnak. Félek vidékről felmenni Pestre do

Mit csináljak?

Az elmúlt időszakban sok rossz dolog történt velem. Halál és súlyos betegség is történt a család/barátaim körében. Talán ez is lehet az oka de 3-4 hete nagyon magam alatt vagyok. Éjjelente alig alszok, rengeteget sírok pedig azelőtt sose mutattam ki ilyesfajta érzelemeim. Korábban is küzdöttem autoagresszióval de ez így egyre nehezebb és többször előfordul, hogy nem sikerül legyőznöm. Semmi nem ad olyan igazi örömöt. És a legrosszabb, hogy anyukámon is látszik, hogy szomorú de nem tudok segíteni neki se. Gondoltam hogy pszichológushoz kéne elmennem talán de anyum nagyon pszichológus ellenes

Mit tehetnék?

Párom szakított velem egy év után. Azt mondja már nem érez írántam semmit. Viszont együtt lakunk. Semmi nincs köztünk. Egyszer elhülyülünk máskor feszkó van. Elmegy boltba ha meg kérem segít. Volt h megőleltem de nem viszonozta. Volt egy nagyobb balhénk meg pofozott mert vagdostam magam. Akkor volt h átőleltem hajamnál fogva szedett le magárol h engedjem el. Nem tudom mit tehetnék h kibéküljünk és egypár legyünk. Most azt terveztem h meglepném őt torta cipő amire vágyott egy film a közös fotonkból és egy vers. Annyira szeretném ha ujra egy pár lennénk. Ön szerint van erre mód? Gyors vál

Senki nem bír

Szia-mia! Nem értem, miért vagyok olyan népszerütlen a barátaim közt. A fiúk csak hülyét csinálnak belölleim, rondának vagy nem vonzónak tartanak (pedig csinos csaj vagyok) vagy dúgni akarnak és a csajok közt is csak szórakoznak rajtamon. A családom is undók hozzám és én ezt a szitut már ki se birom. 18 éves csaj vagyok, Oktoberben Leszek 19 és már fáj a szivem töle, hísz nem tettem semmi rosszat. Még pasim se volt még, mindenki eldob engem mint a kukát! Bonyorúlt az életem! Már csak szomoru vagyok! Kérnék szivessen segitséget :(

Hogyan fogadjam el ?

Üdvözlöm. Egy olyan kérdésem lenne,hogy a párom a kapcsolatunk alatt,2 hete lett apuka. Az exe sok hazudozása miatt biztosak voltunk,hogy nem ő az apa,de sajnos mikor megszületett,egy az egyben a páromra hasonlít,így dns teszt sem szükséges,állítják a szüleim családtagjai. Én ezt a gyermeket nem tudom elfogadni. Düh harag gyűlölet félelem van bennem,gyomorideg állandó, csak sírok amikor éppen eszembe jut.Ha esetleg szóba kerül vagy netán valamelyik családtagnál meglátok egy képet, jön a düh a minden. A párommal imádjuk egymást,de ha nem fog tudni csillapodjon bennem ez az érzés,el fogom

Mérgező ex

Az exem mindenhol nyilvánosan lejárat. 3. éve műveli ezt a facebookon és máshol. Nagyon nehezen viselem a gyűlölet kampányait. Az egykori közös ismerőseink már elfordultak tőlem. Már a pékségbe sem tudtam bemenni úgy, hogy ott ne arról számoljanak be, hogy miket írogat ki az exem a facebookra. Teljesen tönkre tesz érzelmileg ez az állandó lejáratása és gyűlölet kampánya ellenem. A mostani helyzetben is itt vagyok, segítek a gyermekünk felügyeletében, de ő arról írogat a facebookon, hogy neki milyen nehéz egyedülálló anyaként és én - a sz@rházi apa - nem törődök a gyerekkel, nem segítek ne

Ki ellenőrzi a pszichológust

Az lenne a kérdésem, hogy ki vagy milyen szervezet, hatóság vagy kamara ellenőrzi a pszichológus munkáját és amik a terápiák alatt történnek és kihatással vannak a kliens életére miként kerülnek megítélésre? Ha egy pszichológus olyat tesz amivel árt a kliensnek és krízist okoz ezzel, akkor az esetet ki vizsgálja ki? Hol van a pszichológus felelőssége és ki elkenőrzi a munkájának minőségét és eredményét? Hová lehet fordulni panasszal vagy kinek lehet visszajelzést adni, ha egy pszichológus szakmai munkájával kapcsolatban probléma merül fel?

Válás

Tisztelt Pszichológus! 32 éves vagyok, házas és el szeretnék válni a férjem pornófüggősége miatt. Természetesen próbáltam megérteni, amikor kiderült, annak ellenére, hogy nagyot csalódtam benne. Elment pszichológushoz, mindent megtett, hogy rendbe hozza a házasságunkat, ennek 1 éve. Bár eljárt az orvoshoz és bizonygatta, hogy minden rendben de kiderült, hogy ugyanúgy folytatta tovább a függőségét csak a hátam mögött, ezért szeretnék elválni. Úgy érzem, hogy nem voltam elég jó a férjem elvárasainak, hogy nem vagyok elég csinos,elég szép, elég érdekes.Értéktelennek érzem magam, akinek egy csöpp

SOS EGyre rosszabbodó alvászavar

2018.december 26 vagy 27 óta alvászavarom ,teljes étvágytalanságom van szinte folyamatosan. 2019.január 18-tól február 6-ig SANVAL szedtem de egyáltalán nem használt. Pszichésen súlyosan hat a minden napjaimra. Nincs étvágyam egyáltalán,alig bírok kikelni az ágyból,alig tudok bármit csinálni,kilátástalannak érzem a helyzetem,minden nehezemre esik,hangulatom ingadozó,alig tudom elvégezni a kötelező teendőimet. Sok mindent ezért le kell mondanom. Alig alszok max 1-2 órát és csak hajnalba tudok elaludni,ha több,mint 3 órát alszok mondjuk 4-5 már nagyon fáradt vagyok egésznap. Felvételire ke

Stresszes vagyok vagy sem?

Több krízishelyzeten túl vagyok és most is úgy látom, hogy a "lejtmenetemnek" nincs vége. Újabb és újabb súlyos és megterhelő helyzetek vannak jelen az életemben és úgy érzem, hogy jó lenne már egy kis nyugalom - az, hogy egyszerűen semmi különös ne történjen végre velem egy kicsit. De ahogyan jelen vagyok a napjaimban nem érzem magam egyáltalán stresszesnek. Az elmúlt fél év stresszes volt ugyan a munkahelyem miatt, de mivel eljöttem onnan, már nem érzem azt a mindennapi stresszt. Azonban a munka mellett más problémák is vannak, amelyeknek - ha belegondolok - lehetnek még súlyosabb következmé

Rákos az orvosom

Jó napot! Véletlenül megtudtam,hogy a neurológusomnak rákja van.70 éves. Nő.Az egyik szakrendelésen mikor vártam és időpontot kértem tudtam meg. 2019.február 26-án kell kontrollra mennem. Keressek másik orvost már vagy még ne? Most márciusban 1-jén voltam és nem emlékszem,hogy kopasz lett volna vagy nagyon lefogyva vagy mást. Én dolgoznék ennyi idősen betegség mellett ha másért nem a pénzért. Neki van magán praxisa is ,lelkes,aranyos,kedves.De úgye egy hirtelen jött súlyos betegség,rák lelkileg padlóra tehet bárkit.

Oldalak