Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Kommunikációs tréning / fejlesztés

Kommunikációs tréningnek nevezzük mindazon csoportos foglalkozásokat, melyeken a résztvevő különféle kommunikációs készségeinek fejlesztése a cél, különféle gyakorlatok által. Fejleszthető ilyen módon többek közt az előadói, prezentációs készség, a tárgyalási és vitakészség, vagy az asszertív kommunikáció készsége. Ez utóbbi magába foglalja az például az önérvényesítő kommunikációt, a nemet mondás, delegálás képességét, a meggyőző és magabiztos fellépés fejlesztését.

Mint minden tréningnél, itt is fontos, hogy saját élményű gyakorlatokon keresztül szerezzenek jártasságot a résztvevők a különféle kommunikációs helyzetekben, esetleg csoportos feladatmegoldást igénylő játékokban tapasztalják meg saját erősségeiket és gyengeségeiket, illetőleg fejlesszék ezeket. A tréning csoportos jellege önmagában is nagyon sokat adhat a résztvevőknek, hiszen ilyen helyzetben számos visszajelzést kaphatnak a többi résztvevőtől, és emellett egy biztonságos, elfogadó közegben gyakorolhatják egyre fejlődő képességeiket.

Mindenki számára hasznos lehet egy ilyen tréningen való részvétel, aki szeretné könnyebben érvényesíteni saját akaratát, szeretne magabiztosabbá válni, esetleg az ismerkedésben, barátkozásban, általános kapcsolatteremtésben vannak nehézségei. Emellett külön tréningek léteznek kimondottan a vezetői kommunikáció fejlesztésére.

A leírást Makai Nóra pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Szakemberek

Pszichológus válaszol

Türelem,beavatkozás, kikényszerítés a helyes?

Mi a helyes lépés,ha 1ke 40-es párom érzelmileg és fizikálisan a szülői házhoz kötött, ott is dolgozik és fiatalon apja halála után vette át az esztergályosműhelyt. Szomszédban apai nagyszülei éltek, anyja önző okból nem adta el, ott élünk most. Kezd felszínre jönni az anyjától jövő egyre durvább bántások miatt is, hogy mi mindenről maradt le az anyai szeretet,elvárások,döntésektől, amire rábólintott,jónak ítélt. Sosem beszélték át a dolgokat,most kerüli a találkozást.Változtatni lépni nem mer, de ebben mindk2en/3an sérülünk. Beleavatkozzak vagy ne, mert párom inkább eltűri ezeket, mindent meg

Megtalálhatom az egyensúlyt a szeretet és a harag között?

Tisztelt Pszichológus! 26 éves fiatal nő vagyok számos frusztrációval. Úgy érzem nem vagyok képes magamról reális képet alkotni, 6 éve 300 km-re élek a szülővárosomtól, de rendszeresen hazajárok. Ez idő alatt méginkább befordultam, nem szeretek, nem tudok hosszasan beszélgetni ismerősökkel, idegenekkel, rokonokkal, kivéve a hozzám legközelebb állókkal, azon belül is csak a testvéreimmel és a párommal, a barátnőimmel. Társaságban egyre inkább a háttérbe szorulok, míg korábban szerettem is a baráti összejöveteleket alkalmanként. Sokszor nem tudom a gondolataimat szavakkal kifejezni. Miután feli

Diákévek

18 éves tanuló vagyok, aki most fogja kezdeni a 12. tanévet.Már nagyon gondolkodom azon, hogy pszichológushoz fordulok egyéb gondok miatt az életemben, viszont szeretnék valamiről külön beszélni. Szüleimtől mindig azt hallom/-ttam, hogy "nem maradok ki semmiből" a sulis éveim alatt, ha visszafogottan élem a mindennapjaim(nem próbálok ki dolgokat nagyjából semmilyen téren, úgy érzem, hogy többnyire el volt várva, hogy felnőttként gondolkodjak és úgy is viselkedjek).Eleinte minden egyes programom előre le kellett egyeztetnem, hogy mehetek-e.Idővel ez enyhült és éreztem is minden baráti összejöve

Mit tegyek?

Jónapot! Suhai Krisztina vagyok 20 éves Miskolcról. Van több mint egy éves kapcsolatom, de nem tudom mit tegyek megőrülök. Nagyon szeretem a párom de egyszerűen ki készít. Nagyon sokszor meg bántott már, ki engedett külföldre ezzel kockáztatva a kapcsolatunk, megcsalt az exével és más lányokkal is, nagyon sokszor mond nekem nemet, értelmetlen dolgok miatt megharagszik, nagy részben miatta nincsenek barátaim mivel öt választottam helyettük, nem akar velem közösen élni egyenlőre de már több mint egy éve azzal hiteget, hogy hamarosan.. nem bírom már én már nagyon szeretném elkezdeni vele az élete

Budapest

Szó szerint szenvedek azért, mert nem vagyok jó másokkal beszélni, annak ellenére, hogy szeretek velük ülni és társadalmi ember lenni akarok, de amikor valaki fáj nekem, vagy ha olyan helyen vagyok, ahol válaszolni kell, visszahúzom és elhallgatom, mert nem tudom, mit kell mondani, a kommunikációs készségek nagyon gyengék, mert gyermekkorom óta elszigeteltek vagyok nem Sokat beszélek. .egyetemi szinten: rosszul éreztem magam magatartásomatól, így utálom magam, bár sok barátom van, de attól tartok, hogy viselkedésem és szégyenlétem miatt el fogom veszíteni őket. Néha megértik, hogy nem akarok b

Munkahelyi konfliktus

Jó napot kívánok! Olyan problémával keresem fel Önöket, hogy kicsivel több, mint 2 éve kezdtem el dolgozni egy helyen, amit szeretek, a munka is elfogadható, de egyszerűen a munkahelyi légkör teljes egészében felemészt. A főnököm egy egy igazi hangulatember, mindig behozza az otthoni problémáit az irodába, kihangosítva beszél a családtagjaival, tulajdonképpen az egész életét nyomon lehet követni, vulgáris, közönséges, állandóan jár a szája, káromkodik. Kivételezik, folyamatosan susmorog, kibeszél másokat, a saját alkalmazottjait gúnyolja és alazzá meg nap mint nap, mikor nincsenek az irodá

Súlyosbodó logofóbia

Jó napot! Én azzal a kérdéssel fordulok Önhöz hogy nem tudom kihez illetve hova tudnék fordulni. Gyerek korom óta beszédhibás vagyok, dadogok. Egy ideig hordtak logopédushoz 7-8 éves koromba de mind ez abba maradt. Beszédhibám nem mindig jelentkezik inkább mikor konkrét dolgot szeretnék mondani. Az utóbbi egy évben nagyon sokat romlót a beszédem már többen megjegyezték. Logófóbiám kezd elhatalmasodni nem szívesen beszélek, telefonálok, ismerkedek. Igazából sok mindenre kihat. Már az egyszerű köszönés sem mindig megy vagy pl. Jó napot kívánjak. Egy egyszerű történetet sokszor nem tudok elmon

Ki ellenőrzi a pszichológust

Az lenne a kérdésem, hogy ki vagy milyen szervezet, hatóság vagy kamara ellenőrzi a pszichológus munkáját és amik a terápiák alatt történnek és kihatással vannak a kliens életére miként kerülnek megítélésre? Ha egy pszichológus olyat tesz amivel árt a kliensnek és krízist okoz ezzel, akkor az esetet ki vizsgálja ki? Hol van a pszichológus felelőssége és ki elkenőrzi a munkájának minőségét és eredményét? Hová lehet fordulni panasszal vagy kinek lehet visszajelzést adni, ha egy pszichológus szakmai munkájával kapcsolatban probléma merül fel?

Új személlyé válni

Általában csendes típus vagyok, időbe telik, amíg megszólalok egy új társaságban, mindig félek, hogy rosszat mondok, ezért inkább másra hagyok mindent. Ezt meg is szoktam bánni, amikor kihagyom a lehetőségeket, ezért szeretném, ha több önbizalmam lenne, barátkozóbb típus lennék, könnyebben szocializálódnék, és lassan át szeretnék nőni vezetőegyéniséggé. Ezt lehetséges elérni? Nagyon irigylem az olyanokat, és szeretnék a tanítói pályára lépni, amihez szükséges az önbizalom és hogy merjek én irányítani. Pszichológus nélkül sikerülhet? Vagy pszichológussal se? Meg lehet változni, vagy törődjek be

Alkalmatlannak érzem magam egy párkapcsolat kialakítására, de szeretek a szerelemről álmodozni

Tisztelt pszichológus. 26 éves srác vagyok, akinek nem volt párkapcsolata. Addig jutottam csak el, hogy valakit elhívjak, de még sose randiztam. Kamaszként a visszautatsításokba szinte belepusztultam. Egyetemere olyan szakra jártam, ahol lányok nem igen voltak. Egyetem óta meg egy katasztrófa az életem. Se barátok, se jó munkahely, se egzisztencia. Egyáltalán nem vagyok jó parti, és nem vagyok elég érett, és erős sem egy kapcsolatra. Szintén szerencsétlen lányokat se tudnék megszerezni, de nem az egyéb kategóriából válogatnék szívem szerint. Annak ellenére, hogy totál nincs kilátsában az ilyes

önbizalomhiány és önmarketing hogyan?

Kedves Pszichológus! Világ életemben elvárták tőlem, hogy jól teljesítsek, ebből kifolyólag sosem vagyok elégedett magammal, akkor se ha van mire büszkének lennem, mert van. Az erősen ingadozó önbizalomhiányom és az egyetemi szakomban való csalódásom, a szaktudás és gyakorlat hiánya miatt most ott tartok hogy alig merem elkezdeni a nagybetűs életet, a munkát. Ha mégis, akkor se tudom magam előadni és eladni, azt gondolom semmiben sem vagyok jó, mert én se tudom miben vagyok jó, aztán nem is engem választanak, mert megérzik a bizonytalanságot, szorongást, érthető. Mit tehetnék én magam, hogy

Kiírni magamból

Szeretnék magamból kiírni egy történetet, amely velem esett meg és olyan érzelmeket, gondolatokat, viselkedést és eseményeket okozott, amelyeket soha nem tapasztaltam korábban. Krízist hozott az életembe, de a önképemet is lerontotta. Sajátossága, hogy a sok rossz érzelem mellett jó is jellemzi, így rendkívül ambivalens számomra. Az írási készségem úgy vélem alapjaiban jó és korábban írtam már ki magamból olyan történteket, amelyeket rosszul éltem meg, de ezt az esetet, amely már évek óta gondolati és érzelmi területen is mélyen érint sehogy sem tudom leírni. Szeretném a gondolataimat és érz

Mit lehet tenni?

Pár évvel ezelőtt mikor még csak 18 múltam úgy voltam vele a párkapcsolat a legfontosabb,nem kellenek barátok, számomra a szerelem a legfontosabb és a kedvesem minden téren való kielégítèse. Ez mai nap megváltozott, barátokat akarok,de nem tudom miért bárhogy viselkedek senkit nem érdekli mi van velem,vagy mik tesznek boldoggá egyszerűen nem akarnak az életem része lenni,mint mikor valaki elfutna nehogy köze legyen a történtekhez,de én szociális függő lettem pedig egészen 25 éves koromig párkapcsolat függő voltam és úgy érzem mire eljutottam oda,hogy szociális akarok lenni képtelen vagyok bevo

"Felrobbant" régi érzelmek

37/nő, kiegyensúlyozott, barátommal (A) boldogan élünk. Eddig ha szóba került a múlt, lezárt “történelem” volt. 3 hete e 12 éves történetem szóba került. Intenzíven beszéltem, A mondta "nyilván nagyon szeretted, nézd hogy reagálsz". Hirtelen azt éreztem, hogy "felrobbantak" azok a régi érzelmek, amiket 12 évvel ezelőtt kénytelen voltam “elfelejteni” de e 3 hétben azóta ismét “gyászolom” a régi kapcsolatot, szomorú vagyok, azon gondolkozok, megkereshetném B-t, hogy beszéljünk (engem nem lehet online megtalálni). 12 év után? Én? Nem értem magamat, nem értem, mi ez az érzelem, most nem találom

Mit tudok tenni, hogy édesanyám ilyen viselkedése ne hasson ki az én életemre?

Édesanyámnak indulatkezelési problémái vannak, így a kiabálás és a csapkodás ha nem is mindennapos, de hetente egyszer-kétszer legalább előfordul. Idegesen teljesen elveszti az eszét és nem fogja fel, hogy mit mond vagy mit csinál. Apró dolgokból is fesztivált csinál, es olyan helyzetekben hibáztat másokat, ahol senki nem tehető felelőssé. Egész gyerekkoromban ez ment és sajnos ezt a mintát vettem át én is. Én tudatosan igyekszem tenni ellene, hogy ne viselkedjek így, de néha nálam is kicsúszik. Sokszor félve jövök haza, hogy anyukám épp jó kedvében van-e. Gyerekkoromban többször szóvá tettem

Oldalak