Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Kiégés, burnout kezelése

Mi a kiégés (burnout)?

A kiégés szindróma megnevezést 1974-ben alkalmazta először Herbert Freudenberger német származású amerikai pszichológus. Kezdetben szociális és egészségügyi intézmények, családsegítő és krízisintervenciós központok munkatársainál figyelték meg a permanens fáradtsággal együtt járó fásultság, vagy éppen intuitívból ellenségesbe forduló viselkedés tüneteit, amelyeket esetenként erősebb vagy gyengébb depresszió kísér.

Miután felfedezték az összefüggést a tünetek kialakulása és a munkakörökkel együtt járó fokozott érzelmi stressz között, más munkaköröket is megvizsgáltak, és rendre találtak megbetegedéseket a rendőrök, pedagógusok, jogászok, között is.

A tünetegyüttes elvileg bárkinél előfordulhat, aki szociális és/vagy lelki okokból nem engedélyez magának hosszú távon pihenést vagy túlzottan nagy nyomás alatt dolgozik, de kiugróan magas azon betegek száma, akik emberekkel foglalkozó munkakörökben dolgoznak.

A kiégés okai

A burnoutot okozhatja bármilyen nagy lelki teher, amely a munkával összefüggésben permanens feszültséget okoz. Ilyen lehet a túlhajszoltság (pl. mert hiteltörlesztés miatt minden pénzkereseti lehetőséget meg kell ragadni, vagy mert a kórházban, ahol dolgozunk emberhiány van stb.), a túlzott érzelmi stressz (mert gyakran szembesülünk olyan látványokkal, helyzetekkel, amely kellemetlenek vagy megrázóak, mint pl. a mentősök, rendőrök), a túlzott felelősségvállalás (pl. nagy pénzekkel dolgozó felső vezetők vagy jogászok, ügyvédek esetében).

A kiégés gyakori oka, ha a beteg magára van utalva a gondjaival, feszültségeivel. Ha nincs lehetősége egyeztetni, megoldásokat keresni, munkatársak segítségét igénybe venni, panaszt tenni, jogorvoslatért fordulni, vagy csak megosztani, az a kisebb terheket is óriási ballaszttá tudja változtatni.

A támogató szakmai háttér hiánya, az elismerést nélkülöző, a munkatársakat nyomorgató, bizonytalanságban tartó, fenyegető vezetés, a klikkesedő vagy kirekesztő munkatársi gárda egyenes utat kövez az arra hajlamosak számára a kiégés felé.

A kiégés fokozatai

A kiégés olyan hosszú távon kialakuló, de bármely ponton visszafordítható folyamat, amely fokozatosan romló formát mutat, ha nem teszünk semmit.

Fokozatai:

1. idealizáció: a lelkesedéstől hajtott munkatárs csúcsra járatja magát

2. realizmus: a munkatárs tisztába kerül képességeivel, lehetőségeivel és határaival, továbbá megjelenik a sejtés, hogy efölötti teljesítményt várnak tőle

3. stagnálás vagy kiábrándulás: a munkatárs elveszíti az eddig munkában lelt örömet, motivációjának szintje leesik

4. frusztráció: a munkatárs ingerlékennyé válik, stressztűrése minimálisra csökken

5. apátia: a munkatárs oly mértékben kiég, hogy az már a magánéletére is kihatással van

A leírást Velez Csaba pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

 

Szakemberek

Pszichológus válaszol

Miért undorodott meg tőlem a feleségem? Miért nem tudja elviselni az érintésem...vissza lehet e csinálni a házasságom?

A probléma ami miatt segitséget szeretnék kérni: - 6éve vagyunk együtt a feleségemmel, abból 3 éve házasak. Van 2 gyönyörű gyermekünk abból a kisebbik 1,5éves, nagyobbik a nevelt fiam 9éves (de úgy nevelem mintha a sajátom lenne mert a vérszerinti apja nem tartja vele a kapcsolatot). Szülés óta a párom nem tudja elviselni a jelenlétemet. Fizikai kontaktustól rosszúl van. Lényegében már az érintésemtől is kirázza a hideg. Elkezdtünk beszélni ezekről a dolgokról és azóta a jelenlétemet eltudja viselni, sőt némileg visszatért az élet a normális kerékvágásban amig 1-2m tévolságot tudok tőle tart

Ön mit tenne a helyemben?

Kedves Hölgyem/Uram! Pályakezdő tanítónő vagyok, ez a második tanévem, de most is, és már tavaly is nagyon rosszul éreztem magam az iskolában. Úgy érzem, pályát tévesztettem, vagy túl fiatal vagyok ehhez a munkához. Szinte megfojt a felelősség, amivel jár, és nem tudom a személyiségemmel összeegyeztetni az egészet, mivel egyszerűen unom a tanítást, nem érzek belső motivációt, de ezen a pályán nem lehetek unott, mert a kisgyerekek nyilván elvárják a rengeteg szeretetet, törődést. Tehát nem tudok önmagam lenni, viszont nem tudok csak munkahelyként tekinteni az iskolára, ahová unottan bemegyek-

Burnout vagy esetleg életközépi válság ?

Tisztelt Szakértők! Beleástam magam az interneten fellelhető anyagokba és sokszor magamra, vagyis a helyzetemre ismertem a kiégés, esetleg életközépi válság jellemzőiben. 36 éves vagyok. Kiskereskedelemi cégnél vagyok középvezető. 10-12 órás munkanap. A családi életem nulla. A férjem próbál segíteni, de inkább árt vele. Bármennyit is alszok, állandó a fáradtság. Sokszor inkább egyedül lennék. A gyerekeink és a velük kapcsolatos teendők is idegesítenek. Nincs kedvem semmihez, a mobilom lett a társam, 2-3 munkatárssamal jóba lettem. Velük vagy a munkahelyemen vagyok szivesebben, mint a családom

Kiégtem, mit tegyek

Tisztelt Pszichológus ! Már pár éve próbálkozom kimászni a Jelenlegi állapotomból. Tanárként dolgoztam, sok feladatot vállaltam, három gyerekes család anya vagyok. Az elmúlt években feladatokat, amit magamra húztam leadtam. De továbbra is állandó fáradékonysággal, kedvtelenséggel küzdők. Az utóbbi időben elhatalmasodott rajtam az üresség , céltalanság érzése is. Iszonyú erőfeszítésbe kerül koncentrálni, a legegyszerűbb feladatok megoldása is. 16 év után visszaszoktam a dohányzásra is de nem érzek elég erőt arra sem, hogy megálljam vagy letegyem. Úgy érzem szétestem! Szeretném visszakapni az

Nem tudom

Kedves Doktor no/ur, 1., eluntam magam es nem tudom, merre induljak tovabb. 36 eves vagyok es most kezdek rajonni, hogy lehet, hogy nem tudom, mi celom az eletben. 2., ugy erzem, undorodnak tolem a nok, es tudni szeretnem, miert. A supermarketben is probalok ferfi penztarost keresni, nem szeretem azt az undort latni a nok arcan. Ez nem kenyszerkepzet, sajnos tenyleg igy van, holott en jo partinak tartom magam. Koszonettel! u.i.: nem instant valaszt kerek, hanem valakitol ajanlatot, aki foglalkozna velem. A masodik kerdes miatt, lehet, hogy egy doktorno lenne a praktikusabb

Munkahelyi konfliktus

Jó napot kívánok! Olyan problémával keresem fel Önöket, hogy kicsivel több, mint 2 éve kezdtem el dolgozni egy helyen, amit szeretek, a munka is elfogadható, de egyszerűen a munkahelyi légkör teljes egészében felemészt. A főnököm egy egy igazi hangulatember, mindig behozza az otthoni problémáit az irodába, kihangosítva beszél a családtagjaival, tulajdonképpen az egész életét nyomon lehet követni, vulgáris, közönséges, állandóan jár a szája, káromkodik. Kivételezik, folyamatosan susmorog, kibeszél másokat, a saját alkalmazottjait gúnyolja és alazzá meg nap mint nap, mikor nincsenek az irodá

Generációs szorongás

Azt vettem észre, hogy a huszas, harmincas éveikben járó emberek elveszetették a talpuk alóla biztos talajt, nagyon kevesen találnak olyam munkát amit igazán szeretnek, nem beszélve a párkapcsolatokról, döbbenet mennyi fiatal nem élte át még a szexualitást. En 2 diplomával évente váltogatom a munkahelyeimet és sehol sem érzem igazán jól magam, egy idő után minden egyhangvá válik, és egy irodai környezetben néha csak a "talpnyalás" viszi előre a karriert. Sok velem egykorú ember szintén utálja a munkáját, feleslegesnek találja, néha semmit sem csinálunk egész nap, és ezért kapunk fizetést. Isme

Önmagam ellensége

Tisztelt Szakértő! 23 éves, végzős egyetemi hallgató vagyok. 10 évvel ezelőtt kezdtem depressziós lenni, emellé nagymértékű szorongás és bipoláris viselkedés társul. Két éve kezdtem még rosszabbul érezni magam, ekkor már pánikroham-szerű tüneteim is lettek. Jelenleg több okból is kilátástalannak érzem a helyzetet. Egyrészt aggódom a jövőbeli karrierlehetőségek hiánya, illetve a szakterület iránti érdeklődés csökkenése miatt. Ebből adódóan szégyenérzetem is támadt, elsősorban attól tartok, hogy a családomnak (akik nagyon támogatnak) csalódást okozok azzal, hogy nem tudok elhelyezkedni a szakt

Céltalanul

2 kisgyerekek van, 7. éve vagyok itthon. Párom dolgozik, nincs túl sok pénzünk. Napról napra élünk. Itthon csak azt csinálom amit nagyon muszáj, fut a lakás. Ingerült vagyok, frigid. Semmihez sincs kedvem, türelmem. Mennék vissza dolgozni a pénz miatt, de már előre utalom azt is. Igazából ha azt csinálhatnám amit csak szeretnék akkor se tudnék mit mondani. Mit érdemes ilyenkor csinálni?

Ki ellenőrzi a pszichológust

Az lenne a kérdésem, hogy ki vagy milyen szervezet, hatóság vagy kamara ellenőrzi a pszichológus munkáját és amik a terápiák alatt történnek és kihatással vannak a kliens életére miként kerülnek megítélésre? Ha egy pszichológus olyat tesz amivel árt a kliensnek és krízist okoz ezzel, akkor az esetet ki vizsgálja ki? Hol van a pszichológus felelőssége és ki elkenőrzi a munkájának minőségét és eredményét? Hová lehet fordulni panasszal vagy kinek lehet visszajelzést adni, ha egy pszichológus szakmai munkájával kapcsolatban probléma merül fel?

Elégedetlen vagyok a munkahelyemmel, és önmagammal

Üdv! A huszas éveim második felében vagyok. Diplomás munkát végzek egy cégnél, ahol a szervettség nulla. A pályám elején vagyok még, de a főnök kioszt nekem olyan feladatokat, amiket segítség nélkül nem tudok megcsinálni, sokszor ő se tudná. A követelmények sem egyértelműek velem szemben. Nem mindig boldogulok a feladatokkal, sokszor vagyok ideges miatta, vagy teljesen apatikus, vagy csak görgetem a munkát magam eőtt, emiatt szégyenlem magam. Néha úgy érzem, hogy jobb helyen, ahol tényleg támogatnak többre lennék képes, máskor meg azt érzem, hogy a legegyszerűbb munkahely is kifogna rajtam. A

Érdemes így belevágni a költözésbe?

Jelenleg 26 éves vagyok. Három éve van diplomám, de alig dolgoztam. Világ életemben otthon éltem, de nem sokat segítettem sose a háztartásban. Depressziós vagyok, amire gyógyszereket is szedek. Eléggé kötődök a környékhez ahol vidéken élek jelenleg, de Pesten talán jobb esélyeim lennének megmenteni a programozói karrierem. Valahol vágyok ugyan a költőzésre, de valójában félek tőle, és nem hiszem, hogy teljesen átlátom, hogy mivel járna. A jelenlegi munkahelyem nem nyit nagy perspektívákat számomra, mert a cég sufni, úgy érzem, hogy kezdek kicsit kiégni is, illetve lehetséges, hogy imposztor sz

Nem találom az utam a munka világában 26 évesen

3 éve rendelkezem informatikai diplomával, de körülbelül alig pár hónapot dolgoztam azóta. Tipikus mamahoteles gyerek vagyok. Jelenleg ugyan dolgozom a szakmámban, de nem tudom a munkám jól ellátni. És mivel nem foglalkoztam szabadidőmben sem túl sokat a szakmával, nem valószínű, hogy máshol el tudnék látni egy informatikai állást. A diploma szerzés óta a mentális képességeim is visszaestek, alkohol gyógyszer problémáim is voltak. Apukám a családfenntartó fél éve hunyt el. A szakmámon kívül máshoz se értek, félek, hogy másban se állnám meg a helyem. Nagy ábrándozó vagyok, a gazdagabbak életére

Burnout

Tisztelt Specialista! Jelen fennálló problémát a páromon (34 éves) vettem észre. Mindenki beszél a munkahelyi kiégésről, rengeteg cikket találni burnout helyzetekről. De senki nem ír arról mi van akkor, ha maga a cég vezetője érzi ezt? Párom mindent megtesz az alkalmazottaiért, munkahelyi jó környezetért, jó fizetésért, nem kizsigerelős típus. Mégis azt érzi ő maga a kiégés szélén áll. 6. éve viszi a saját vállalkozását, 15 alkalmazottjáért felel. Napjain látom, hogy kedvetlen, ingerlékeny, nem tud mosolyogni, állandó stresszben van. Napi 10-12 órát tölt a cégben. (kevesebbet nem tud, mondv

Válogatják a kérdéseket?

Jó napot! Több kérdést tettem fel itt és nem találom a válaszokat. Válogatják? Volt pasimmal kapcsolatban is kérdeztem a feldolgozásról,még mindig szeretem és hiányzik ilyen címet is adtam neki a korunkról ,meddig voltunk együtt stb. A másik egy lányról aki 26 éves lesz az idén és szerintem kiégett,bourn outja van meg hasonlók voltak benne meg Zalaegerszeg-Pózvát is említettem benne. Hiába írok kulcsszavakat nem találom meg. Lehet másról is. Most is lenne egy kérdésem de talán ha erre válaszolnak akkor írom meg.

Oldalak