Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Kiégés, burnout kezelése

Mi a kiégés (burnout)?

A kiégés szindróma megnevezést 1974-ben alkalmazta először Herbert Freudenberger német származású amerikai pszichológus. Kezdetben szociális és egészségügyi intézmények, családsegítő és krízisintervenciós központok munkatársainál figyelték meg a permanens fáradtsággal együtt járó fásultság, vagy éppen intuitívból ellenségesbe forduló viselkedés tüneteit, amelyeket esetenként erősebb vagy gyengébb depresszió kísér.

Miután felfedezték az összefüggést a tünetek kialakulása és a munkakörökkel együtt járó fokozott érzelmi stressz között, más munkaköröket is megvizsgáltak, és rendre találtak megbetegedéseket a rendőrök, pedagógusok, jogászok, között is.

A tünetegyüttes elvileg bárkinél előfordulhat, aki szociális és/vagy lelki okokból nem engedélyez magának hosszú távon pihenést vagy túlzottan nagy nyomás alatt dolgozik, de kiugróan magas azon betegek száma, akik emberekkel foglalkozó munkakörökben dolgoznak.

A kiégés okai

A burnoutot okozhatja bármilyen nagy lelki teher, amely a munkával összefüggésben permanens feszültséget okoz. Ilyen lehet a túlhajszoltság (pl. mert hiteltörlesztés miatt minden pénzkereseti lehetőséget meg kell ragadni, vagy mert a kórházban, ahol dolgozunk emberhiány van stb.), a túlzott érzelmi stressz (mert gyakran szembesülünk olyan látványokkal, helyzetekkel, amely kellemetlenek vagy megrázóak, mint pl. a mentősök, rendőrök), a túlzott felelősségvállalás (pl. nagy pénzekkel dolgozó felső vezetők vagy jogászok, ügyvédek esetében).

A kiégés gyakori oka, ha a beteg magára van utalva a gondjaival, feszültségeivel. Ha nincs lehetősége egyeztetni, megoldásokat keresni, munkatársak segítségét igénybe venni, panaszt tenni, jogorvoslatért fordulni, vagy csak megosztani, az a kisebb terheket is óriási ballaszttá tudja változtatni.

A támogató szakmai háttér hiánya, az elismerést nélkülöző, a munkatársakat nyomorgató, bizonytalanságban tartó, fenyegető vezetés, a klikkesedő vagy kirekesztő munkatársi gárda egyenes utat kövez az arra hajlamosak számára a kiégés felé.

A kiégés fokozatai

A kiégés olyan hosszú távon kialakuló, de bármely ponton visszafordítható folyamat, amely fokozatosan romló formát mutat, ha nem teszünk semmit.

Fokozatai:

1. idealizáció: a lelkesedéstől hajtott munkatárs csúcsra járatja magát

2. realizmus: a munkatárs tisztába kerül képességeivel, lehetőségeivel és határaival, továbbá megjelenik a sejtés, hogy efölötti teljesítményt várnak tőle

3. stagnálás vagy kiábrándulás: a munkatárs elveszíti az eddig munkában lelt örömet, motivációjának szintje leesik

4. frusztráció: a munkatárs ingerlékennyé válik, stressztűrése minimálisra csökken

5. apátia: a munkatárs oly mértékben kiég, hogy az már a magánéletére is kihatással van

A leírást Velez Csaba pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

 

Szakemberek

Pszichológus válaszol

Nem találom az utam a munka világában 26 évesen

3 éve rendelkezem informatikai diplomával, de körülbelül alig pár hónapot dolgoztam azóta. Tipikus mamahoteles gyerek vagyok. Jelenleg ugyan dolgozom a szakmámban, de nem tudom a munkám jól ellátni. És mivel nem foglalkoztam szabadidőmben sem túl sokat a szakmával, nem valószínű, hogy máshol el tudnék látni egy informatikai állást. A diploma szerzés óta a mentális képességeim is visszaestek, alkohol gyógyszer problémáim is voltak. Apukám a családfenntartó fél éve hunyt el. A szakmámon kívül máshoz se értek, félek, hogy másban se állnám meg a helyem. Nagy ábrándozó vagyok, a gazdagabbak életére

Burnout

Tisztelt Specialista! Jelen fennálló problémát a páromon (34 éves) vettem észre. Mindenki beszél a munkahelyi kiégésről, rengeteg cikket találni burnout helyzetekről. De senki nem ír arról mi van akkor, ha maga a cég vezetője érzi ezt? Párom mindent megtesz az alkalmazottaiért, munkahelyi jó környezetért, jó fizetésért, nem kizsigerelős típus. Mégis azt érzi ő maga a kiégés szélén áll. 6. éve viszi a saját vállalkozását, 15 alkalmazottjáért felel. Napjain látom, hogy kedvetlen, ingerlékeny, nem tud mosolyogni, állandó stresszben van. Napi 10-12 órát tölt a cégben. (kevesebbet nem tud, mondv

Válogatják a kérdéseket?

Jó napot! Több kérdést tettem fel itt és nem találom a válaszokat. Válogatják? Volt pasimmal kapcsolatban is kérdeztem a feldolgozásról,még mindig szeretem és hiányzik ilyen címet is adtam neki a korunkról ,meddig voltunk együtt stb. A másik egy lányról aki 26 éves lesz az idén és szerintem kiégett,bourn outja van meg hasonlók voltak benne meg Zalaegerszeg-Pózvát is említettem benne. Hiába írok kulcsszavakat nem találom meg. Lehet másról is. Most is lenne egy kérdésem de talán ha erre válaszolnak akkor írom meg.

Mit tehetek?

Tisztelt Doktor/nö! A neuro-pszichológia miatt keveredtem erre az oldalra, láttam a kérdéseket, és arra jutottam, hogy szinte mindet feltehetném én is. Elég jól ismerem magam és tudom, hogy pszichés problémáim vannak gyerek korom óta. Valahogy minig átvészeltem mindent, elvégezetem egy föiskolát is, van állásom, férjem, de 38 évesen teljesen kilátástalannak látom az életemet, úgy érzem semmi értelme és már semmi sem motivál. Életem során rengetegszer eljátszottam az öngyilkosság gondolatával, de közben iszonyú halálfélemem is van, ésidövel rájöttem, hogy akármilyen nyomorultul érzem magam, ha

lehet még ezen segíteni?

Nagyon sokat dolgozom, mivel egyedül élek, eltartok (tartottam) egy iskolás gyermeket, magamat, a háztartásomat. Férjem 2013-as halála óta komoly kapcsolatom nem volt, csak több próbálkozás, aminek mindig az lett a vége, hogy erre nekem semmi szükségem és elegem van a szerencsétlenkedésből. Néha úgy érzem, belepusztulok, hogy nem kapok senkitől egy kedves szót, egy simogatást, csak a teljesítményt és a pénzt várja el tőlem mindenki. Annyira gyűlölöm már a körülöttem levő világot, hogy már a belőle kilépés is foglalkoztat, de ehhez nem vagyok elég bátor. Fáradt a lelkem, nem tudok semminek örül

MIlyen szakemberhez erdemes fordulni?

Kedves Valaszolo! 30 eves vagyok, IT teruleten dolgozok. Par hettel ezelott kiborultam egy aprosagon. Orakig nem tudtam abbahagyni a zokogast, nem tudtam lehiggadni. Ket het betegszabadsaggal, es egy het rendes szabadsaggal sikerult kezelni a problemat. Keptelen vagyok kiallni magamert, nem tudok vitatkozni, ha a szakmai elomenetelemrol van szo elfog a siras. Fel fogok mondani, de szeretnem konnyek nelkul megtenni. A legkisebb erzelmi kihivas is konnyeket csal az szemembe. Szuper erzekeny vagyok. A duh, frusztracio es stressz konnyek formajaban tor ki rajtam, keptelenne teve az ilyen erzese

Van segítség, vagy ilyen vagyok?

A kiválasztott problémakörökből, mindegyik valamennyi részben igaz rám, de szerintem teljes mértékben egyik se. A fő problémám, hogy 39 éves vagyok, és nem volt még komoly párkapcsolatom. Nem sikerül nőkkel egy normális vagy átlagosnak mondott kapcsolatot kialakítani. Egy kapcsolatom volt eddig, az pedig egy inkább szexuális beállítottságú együttjárás, és együttlét volt. Szociálisan sok dologgal kapcsolatban elutasító vagyok, és nem vagyok túl asszertív, inkább a passzív és a passzív-agresszív viselkedés jellemző rám. Mivel sokszor inkább magambaforduló vagyok, így a környezetem nagy része neh

Burnout?

Tisztelt doktornő/doktor úr! 25 éves nő vagyok, egyedül élek. Imádom a munkámat rendszeres kihívást okoz, és alapvetően nem egy stresszes munkakörnyezetben kell dolgozzak. Viszont rengeteg a munka olyan igazanán elmelyülős. Az kelt néha feszültséget, hogy évente (már 4. Éve) 4 napot tudok a számítógépem nélkül elmenni pihenni. Én ezt sosem éltem meg problémaként, még ha a környezetem nem igazán értette sosem. Tavaly még egy iskolát is elkezdtem, úgyhogy még több lett a teher a vallamon. De nagyon ambíciózus vagyok és mindig arra gondolok hogyan alapozhatnam meg a legtökéletesebben a jövőmet.

Mi az élet értelme?

A drasztikus és sokat hajtogatott kérdés, amire nekem sajnos határozott válaszom van: semmi. Pontosabban az amit választ magának az ember. Pechemre mióta az eszemet tudom volt egy nihilista életfelfogásom, mielőtt még tudtam volna, hogy ez mit jelent. Ez az életfilozófia néha jó dolog - szakítottunk a nőmmel, több milliót vesztettem, barátok vertek át 2 hét alatt mégse vert padlóra - néha rossz; nagyon rányomta a bélyegét az életkedvemre, mire elkezdtem inni/drogozni, csak hogy ne pörögjön az agyam, nem várva hogy kihúzzanak onnét. Nem is jött így különösebb segítség, viszont kijöttem belőle m

Mélyrepülés

42 éves vagyok.Nem vagyok egy kimondott emberbarát,de az év eleje még engem is kikészített.Egyre rosszabbul aludtam,csak járt az agyam és gyűlt bennem a feszültség.Utáltam mindent,mindenkit.Amikor szólt hozzám családtag,munkatárs,akkor morogtam,hogy miért nem hagynak békén.Amikor nem szólt senki,akkor meg azon pörögtem,hogy miért ilyen szemetek a körülöttem élők.Aztán azt a kevés kommunikációt is beszüntettem.Majd' egy hónapig csak néha vakkantottam egy-egy szót,de azon kívül semmi.Alvás nem ment,ezért egész nap olyan voltam,mint egy élőhalott.Annyira feszített belülről valami rossz,hogy csak

Mit tegyek, hogy elmúljon?

Lassan 58 éves leszek. Kilenc éve elváltam. Két fiam gyakorlatilag velem maradt, de anyjukkal is tartják a kapcsolatot. Kb. egy éve egyik fiam lakást vásárolt. Össze költöztünk. Új helyre kerültem. Van egy bizonyos jövedelmem,de mellette megpróbálok dolgozni. Lelki állapotom olyan, hogy legszívesebben fel sem kelnék. Szorongás, hogy az új munkahelyemen nem felelek meg. Félelem a nem várt rossz dolgoktól. Még nem vagyok cselekvőképtelen, mert azt nem tudtam eddig sem, és ezután sem tudnám elviselni, hogy emiatt valami negatív történjen a gyerekekkel, velünk. Próbálkoztam nyugtatóval, de az még

Hogyan kezeljek a folyamatos szorongásom?

Tisztelt Szakember! 18 éves vagyok és tapasztalataim alapján meglehetősen szorongó, ez pedig a folyamatos megfelelési kényszerből fakad. Pár éve úgy döntöttem, hogy véget vetek ennek és elkezdtem járni azt az utat amiről úgy gondoltam az enyém. Egy évvel később különböző tüneteket észleltem, alvászavar, szorongás és volt egy olyan furcsa érzésem bizonyos percekben mintha képernyőn nézném ami velem történik, nézem kívülről ahogy cselekszem és értékelem, mintha osztott képernyőn élném az életem. A gondolataim olyan hangosan ordítanak hogy nem tudom azt tenni amit kellene. Korábban vagdostam mag

koltozes

30éves vagyok évekig éltem külföldön. Nemrég hazakoltoztem . De mostanaba nem igazan talalom a helyem nem érdekel semmi nemtudok aludni. Probálok sportolni de az sem igazan érdekel. Az uj munkahelyem sok idom felemeszti talan az is baj. Vagy az itthoni légkor . Energiaszint 0 erdeklodes is sajnos . Mindig pozitivan alltam a dolgokhoz de ez is megvaltozott sajnos. Talan gondtalanabb volt kint az eletem az is lehet a baj de nemigazan tudom hogy forduljak-e szakemberhez vagy majd szepen felveszem a ritmust

változás

Jó napot! Januárba költöztem haza egy másik országból azzal a céllal , hogy itthon vállalkozásba kezdjek egy barátommal. Külföldön jól érzetem magam persze volt kihívás ott is. De amióta haza költöztem nagyon nehezen veszek minden akadályt. Szeretem kirandulni emberek közzé menni de most leginkabb semmit nem csinalnek es semmi nem erdekel.Valahogy nem találom magam. Igazan nyugodt voltam de most apro dolgokon is felhuzom magam. Aludni nem igazan tudok. A rendszeres sportal is teljesen felhagytam ami nem volt jellemzo ram. Nemtudom a koltozes a kornyezetvaltozas vagy mi lehet a bajom

Félek?

Arról van szó, hogy annó beleestünk a devizahiteleses őrületbe. Magát az ingatlant a saját két kezemmel és rengeteg munkával újítottam fel és amikor elkészült el kellet adnunk amire aztán a házasságom is ráment. Ma úgy látom, hogy beleöltem egy "jól működő" párkapcsolatba és egy ingatlanba rengeteg időt és energiát amit végül pillanatok alatt el is veszítettem. A párkapcsolat jól működőt amíg be nem ütőt a baj. A pénzügyi helyzetem már rendeződött, de a kényelmes biztonságot választottam és ezért a szüleimmel egy házban élek és a pénzemből nagy biztonsági tartalékokat képzek. A problémám a

Oldalak