Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Címlap » Problem groups » Kiégés, burnout kezelése

Kiégés, burnout kezelése

Mi a kiégés (burnout)?

A kiégés szindróma megnevezést 1974-ben alkalmazta először Herbert Freudenberger német származású amerikai pszichológus. Kezdetben szociális és egészségügyi intézmények, családsegítő és krízisintervenciós központok munkatársainál figyelték meg a permanens fáradtsággal együtt járó fásultság, vagy éppen intuitívból ellenségesbe forduló viselkedés tüneteit, amelyeket esetenként erősebb vagy gyengébb depresszió kísér.

Miután felfedezték az összefüggést a tünetek kialakulása és a munkakörökkel együtt járó fokozott érzelmi stressz között, más munkaköröket is megvizsgáltak, és rendre találtak megbetegedéseket a rendőrök, pedagógusok, jogászok, között is.

A tünetegyüttes elvileg bárkinél előfordulhat, aki szociális és/vagy lelki okokból nem engedélyez magának hosszú távon pihenést vagy túlzottan nagy nyomás alatt dolgozik, de kiugróan magas azon betegek száma, akik emberekkel foglalkozó munkakörökben dolgoznak.

A kiégés okai

A burnoutot okozhatja bármilyen nagy lelki teher, amely a munkával összefüggésben permanens feszültséget okoz. Ilyen lehet a túlhajszoltság (pl. mert hiteltörlesztés miatt minden pénzkereseti lehetőséget meg kell ragadni, vagy mert a kórházban, ahol dolgozunk emberhiány van stb.), a túlzott érzelmi stressz (mert gyakran szembesülünk olyan látványokkal, helyzetekkel, amely kellemetlenek vagy megrázóak, mint pl. a mentősök, rendőrök), a túlzott felelősségvállalás (pl. nagy pénzekkel dolgozó felső vezetők vagy jogászok, ügyvédek esetében).

A kiégés gyakori oka, ha a beteg magára van utalva a gondjaival, feszültségeivel. Ha nincs lehetősége egyeztetni, megoldásokat keresni, munkatársak segítségét igénybe venni, panaszt tenni, jogorvoslatért fordulni, vagy csak megosztani, az a kisebb terheket is óriási ballaszttá tudja változtatni.

A támogató szakmai háttér hiánya, az elismerést nélkülöző, a munkatársakat nyomorgató, bizonytalanságban tartó, fenyegető vezetés, a klikkesedő vagy kirekesztő munkatársi gárda egyenes utat kövez az arra hajlamosak számára a kiégés felé.

A kiégés fokozatai

A kiégés olyan hosszú távon kialakuló, de bármely ponton visszafordítható folyamat, amely fokozatosan romló formát mutat, ha nem teszünk semmit.

Fokozatai:

1. idealizáció: a lelkesedéstől hajtott munkatárs csúcsra járatja magát

2. realizmus: a munkatárs tisztába kerül képességeivel, lehetőségeivel és határaival, továbbá megjelenik a sejtés, hogy efölötti teljesítményt várnak tőle

3. stagnálás vagy kiábrándulás: a munkatárs elveszíti az eddig munkában lelt örömet, motivációjának szintje leesik

4. frusztráció: a munkatárs ingerlékennyé válik, stressztűrése minimálisra csökken

5. apátia: a munkatárs oly mértékben kiég, hogy az már a magánéletére is kihatással van

A leírást Velez Csaba pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

 

Szakemberek

Pszichológus válaszol

Egyszerre unatkozom, és vagyok túlhajtva is a munkahelyemen

T. szakértő! Munkahelyemen nagyon sok fajta feladatot végzek, amik jobb helyeken külön munkaköröknek számítanának. Vannak nagyon egyszerűen elvégezhető kis feladatok, amiket már kirázok a kisujjamból, kihívást nem jelentenek, és hatalmas sikerélményt se a megoldásuk. Viszont lennének olyan nagy szaktudást igénylő feladatok is, amikhez jelenlegi szaktudásommal még nem tudok hozzászólni. Olyan feladat viszont ritkán van, ami a jelenlegi szintemen olyan kihívást jelent, ami nem túl ilyesztő számomra. Vannak olyan napok, amikor unatkozom kb. egy óra effektív munkavégzés van mögöttem egy munkanap.

Egyszerre unatkozom, és vagyok túlhajtva is a munkahelyemen

T. szakértő! Munkahelyemen nagyon sok fajta feladatot végzek, amik jobb helyeken külön munkaköröknek számítanának. Vannak nagyon egyszerűen elvégezhető kis feladatok, amiket már kirázok a kisujjamból, kihívást nem jelentenek, és hatalmas sikerélményt se a megoldásuk. Viszont lennének olyan nagy szaktudást igénylő feladatok is, amikhez jelenlegi szaktudásommal még nem tudok hozzászólni. Olyan feladat viszont ritkán van, ami a jelenlegi szintemen olyan kihívást jelent, ami nem túl ilyesztő számomra. Vannak olyan napok, amikor unatkozom kb. egy óra effektív munkavégzés van mögöttem egy munkanap.

Mit tudnék kezdeni az informatikus diplomámmal, ha nem boldogulok a szakmámba??

Üdvözletem! Van egy gazdaságinformatikus diplomám, amivel sehogy sem boldogulok. Voltam már vele rövid ideig szoftverfejlesztő, de csak ilyen sufni cégeknél, hamar megszűntek a helyeim. Jelenleg mindenes rendszergazda vagyok, de ezzel se boldogulok rendesen, nem tudom magam megtanulni az összes rendszer üzemeltetését, ami a munkahelyemen van. Minden munkahelyemen hiányzott a normális betanítás, vagy, hogy a tapasztaltabb kollégák a segítségemre legyenek. Nem biztos, hogy ezt szerettem volna tanulni az egyetemen annak idején. Nyelveket sajnos nem beszélek jól. Azt szeretném megkérdezni, hogy fé

Elvesztettem az érdeklődésem a munkahelyemen, de váltani sem merek

Az utóbbi egy év alatt elveszítettem az érdeklődésem a jelenlegi munkám iránt. Eleve úgy vettek fel, hogy nem értek minden feladathoz. Most körülbelül csak a minimumot végzem el, és csak ücsörgök az irodában. Minden nap egy kudarc. A jófes kollégák, és a hely elhelyezkedése tart még itt. Az önértékelésem nagyon alacsony most, szégyenlem, hogy nem dolgozok jól. Az informatikus karrierem nehezen indult, akkor váltottam, ha felmondtak nekem. Félek a változásoktól, félek jelentkezni más helyekre, félek, hogy ott is kudarcot vallanék, hála a gyenge szaktudásomnak. Félek vidékről felmenni Pestre do

Egyedül maradva a világ problémáival

Mindig is érdekelt a környezetvédelem, és ahogy mindenki, én is úgy láttam, hogy bár vannak problémák, de haladunk ezeknek a megoldásában. Egy kis takarékos izzó csere itt, egy kis szelektív gyűjtés ott, és végül minden jó lesz. Később az egyetem/munkakezdés miatt nem is foglalkoztam annyit ezzel, egészen 3 évvel ezelőttig amikor egy abnormálisan meleg nyár után újra komolyan belevetettem magam a témába. Ahogy egyre mélyebbre ástam magam egyre komorabb kép tárult elém. Nem csak magáról az ökoszisztéma helyzetéről hanem a mögötte húzódó gazdasági/társadalmi problémákról, arról hogy a profit

Miért érzem értelmetlennek az egész életemet?

Jó napot kívánok. 23 éves fiú vagyok. A probléma az, hogy nem látom értelmét az életemnek. Nincs semmi ami leköt, vagy ami foglalkoztat. Nincs célja az életemnek. Semmi sem érdekel. Ha holnap meghalnék az se érdekel. Régebb volt, de pontosan egy éve megszakadt a kapcsolatom a legjobb barátommal azóta úgy érzem hogy kirekesztett vagyok, mintha nem lenne senkim. Pedig van egy csodálatos barátnőm, szüleim akik szeretnek. Jelenleg a kutyám a legjobb barátom, illetve az exem. Tanácstalan vagyok. Élem az életem egyik napról a másikra de ennyi, nem érdekel semmi. Ha a mumkahelyen arról beszélnek hogy

Elakadt az életem

28 éves diplomás informatikus vagyok, de nem vagyok túl jó szakmában. Az egyetemen a leadott anyagot megtanultam, viszont az önálló probléma megoldás nem ment igazán. A munkában is ezzel küzdök. A jelenlegi nem sokat érő munkámat is lehet emiatt fogom elveszíteni, egy éve úgy éreztem itt felhúzhatom magam, de most itt is csak kudarc, és megalázás ér. Ahol élek nem találnék más állást, viszont félek, hogy kevés vagyok jobb állásokhoz, és még sose költöztem el, pedig lehet ez megmenthetné a karrierem, ha összejönne. Azért ezt tanultam, mert itthonról tanulhattam, jó szakmának tűnt, és azt hittem

reménytelen

megőrülök ebben a retekben, mocsokban és rendetlenségben, míg egyedül laktam, nem volt ez... nem értem más hogy bír mocsokban és kuplerájban élni.... elegem van ebből hogy amit takarítok az 90%-ban baromira nem az én mocskom már bocsánat de nem tudok szebben fogalmazni ilyen idegállapotban.... gyűlölöm a rendetlenséget és a mocskot de mindenki után én takarítok, az én mocskom max 10%... és ezt én már nem bírom hogy állandóan takarítok, nem dolgozom ráadásul de simán napi 8 órát töltök a kicseszett háztartással és már elegem van, és ráadásul nem is főzök... arra már nincs energiám....elegem van

Kétségbe estem, nem jutok előbbre a diplomámmal

Jó napot! 4 éve van egy inforamtikus diplomám egy vidéki egyetemről, de nem boldogulok jól vele. voltam munkanélküli is. de jóformán, csak nagyon vacak helyekre vettek fel, ahol az elvárások se voltak tiszták. sőt ráadásul a munkahelyeim az informatika különböző területein voltak, így az előző tapasztalataim nem igazán számítottak egy új helyen. jelenleg mindenes rendszergazda vagyok, sok dologba kontárkodom bele, de sokszor a kollégáknak kell kimenteni engem egy ismeretlen feladat esetén. amit nem tudok csípőből megoldani, azok a feladatok leblokkolnak, sokszor csak tolom a munkát magam előtt

Miért undorodott meg tőlem a feleségem? Miért nem tudja elviselni az érintésem...vissza lehet e csinálni a házasságom?

A probléma ami miatt segitséget szeretnék kérni: - 6éve vagyunk együtt a feleségemmel, abból 3 éve házasak. Van 2 gyönyörű gyermekünk abból a kisebbik 1,5éves, nagyobbik a nevelt fiam 9éves (de úgy nevelem mintha a sajátom lenne mert a vérszerinti apja nem tartja vele a kapcsolatot). Szülés óta a párom nem tudja elviselni a jelenlétemet. Fizikai kontaktustól rosszúl van. Lényegében már az érintésemtől is kirázza a hideg. Elkezdtünk beszélni ezekről a dolgokról és azóta a jelenlétemet eltudja viselni, sőt némileg visszatért az élet a normális kerékvágásban amig 1-2m tévolságot tudok tőle tart

Ön mit tenne a helyemben?

Kedves Hölgyem/Uram! Pályakezdő tanítónő vagyok, ez a második tanévem, de most is, és már tavaly is nagyon rosszul éreztem magam az iskolában. Úgy érzem, pályát tévesztettem, vagy túl fiatal vagyok ehhez a munkához. Szinte megfojt a felelősség, amivel jár, és nem tudom a személyiségemmel összeegyeztetni az egészet, mivel egyszerűen unom a tanítást, nem érzek belső motivációt, de ezen a pályán nem lehetek unott, mert a kisgyerekek nyilván elvárják a rengeteg szeretetet, törődést. Tehát nem tudok önmagam lenni, viszont nem tudok csak munkahelyként tekinteni az iskolára, ahová unottan bemegyek-

Burnout vagy esetleg életközépi válság ?

Tisztelt Szakértők! Beleástam magam az interneten fellelhető anyagokba és sokszor magamra, vagyis a helyzetemre ismertem a kiégés, esetleg életközépi válság jellemzőiben. 36 éves vagyok. Kiskereskedelemi cégnél vagyok középvezető. 10-12 órás munkanap. A családi életem nulla. A férjem próbál segíteni, de inkább árt vele. Bármennyit is alszok, állandó a fáradtság. Sokszor inkább egyedül lennék. A gyerekeink és a velük kapcsolatos teendők is idegesítenek. Nincs kedvem semmihez, a mobilom lett a társam, 2-3 munkatárssamal jóba lettem. Velük vagy a munkahelyemen vagyok szivesebben, mint a családom

Kiégtem, mit tegyek

Tisztelt Pszichológus ! Már pár éve próbálkozom kimászni a Jelenlegi állapotomból. Tanárként dolgoztam, sok feladatot vállaltam, három gyerekes család anya vagyok. Az elmúlt években feladatokat, amit magamra húztam leadtam. De továbbra is állandó fáradékonysággal, kedvtelenséggel küzdők. Az utóbbi időben elhatalmasodott rajtam az üresség , céltalanság érzése is. Iszonyú erőfeszítésbe kerül koncentrálni, a legegyszerűbb feladatok megoldása is. 16 év után visszaszoktam a dohányzásra is de nem érzek elég erőt arra sem, hogy megálljam vagy letegyem. Úgy érzem szétestem! Szeretném visszakapni az

Nem tudom

Kedves Doktor no/ur, 1., eluntam magam es nem tudom, merre induljak tovabb. 36 eves vagyok es most kezdek rajonni, hogy lehet, hogy nem tudom, mi celom az eletben. 2., ugy erzem, undorodnak tolem a nok, es tudni szeretnem, miert. A supermarketben is probalok ferfi penztarost keresni, nem szeretem azt az undort latni a nok arcan. Ez nem kenyszerkepzet, sajnos tenyleg igy van, holott en jo partinak tartom magam. Koszonettel! u.i.: nem instant valaszt kerek, hanem valakitol ajanlatot, aki foglalkozna velem. A masodik kerdes miatt, lehet, hogy egy doktorno lenne a praktikusabb

Munkahelyi konfliktus

Jó napot kívánok! Olyan problémával keresem fel Önöket, hogy kicsivel több, mint 2 éve kezdtem el dolgozni egy helyen, amit szeretek, a munka is elfogadható, de egyszerűen a munkahelyi légkör teljes egészében felemészt. A főnököm egy egy igazi hangulatember, mindig behozza az otthoni problémáit az irodába, kihangosítva beszél a családtagjaival, tulajdonképpen az egész életét nyomon lehet követni, vulgáris, közönséges, állandóan jár a szája, káromkodik. Kivételezik, folyamatosan susmorog, kibeszél másokat, a saját alkalmazottjait gúnyolja és alazzá meg nap mint nap, mikor nincsenek az irodá

Oldalak

Vissza a tetejére

Lábléc