Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Kényszerbetegségek kezelése

Mindennapi életünkben  szinte kivétel nélkül találkozhatunk azzal, hogy nem tudunk szabadulni egy fontos (várt vagy félt) eseménnyel való foglalkozás gondolatával, elkísér bennünket egy dallam, megszólal bennünk újra és újra egy vers. Szeretjük, ha megszokott módon tároljuk személyes tárgyainkat, hasonló rituálé alapján készülődünk reggel vagy egy fontos vizsga napján. Ezek az apróbb, enyhe kényszerek igen hasznosak lehetnek életünkben, hiszen megnyugtatnak bennünket azzal, hogy segítenek levezetni a felgyűlt feszültséget, idegességet.

Zavarról akkor beszélünk, ha a visszatérő gondolatok erős szorongást okozva újra és újra  visszatolakodnak, értelmetlenek, helyzethez nem illőek és én-idegenek tűnnek. A kényszeresen végrehajtott cselekvések pedig olyan ritualizált tevékenységek, amelyeket muszáj végrehajtani azért, hogy csökkentsék azt a szorongás és feszültséget, amit a kényszeres gondolatok okoznak. Végrehajtásuk gyakran pontos szabályok alapján történik, amelyet ha nem sikerül betartani, akkor előröl kell kezdeni az egészet. A zavarral küzdők attól félnek, hogy ha nem hajtják végre a kényszeres cselekvéses rituálét, akkor valami nagyon rossz fog velük vagy a környezetükkel történni. Sokan tudatában vannak annak, hogy viselkedésük értelmetlen, túlhajtott, mindennapi életvitelüket jelentősen megváltoztató és akadályozó, és a feszültségcsökkentésen kívül más örömöt nem ad, mégsem tudnak ellenállni a végrehajtás kényszerének.  A kényszeres gondolatok és cselekvések elnyomásra, vagy a végrehajtás akadályozására szorongás növekedéssel és fokozott visszatéréssel reagálnak.  

A kényszerbetegség gyakran együtt járhat más problémával is, amely megjelenik a munkavégzés területén: a munkatársakkal való viszonyban és a munkavégzés nehezedésével, valamit komoly problémát okozhat a kényszerbetegségben szenvedő párkapcsolatában és családtagjaival és közeli hozzátartozókkal való viszonyában. A kényszerbetegség gyakran jár együtt a depresszióval.

A tünetek megjelenését a biológiai okok mellett kiválthatják környezeti tényezők is, a tünetek intenzitását  befolyásolja az, mennyi stressz van jelen a beteg életében.

A kényszerbetegségek kezelésében a gyógyszeres és terápiás lehetőségek kombinációja segítséget jelenthet, így a tünetek jelentkezésekor érdemes pszichiáter és pszichológus szakembert felkeresni.

A leírást Kardos Judit pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját

Szakemberek

Pszichológus válaszol

Kényszerbetegség

Hogyan küzdhetőek le a kényszergondolatok?

Van kiút?

Kedves Doktornő/Doktorúr! Gyerekkorom óta szorongok, leginkább az egészségemen, és középiskolás korom óta visszatérő pánikrohamaim vannak. A környezetem sosem vettem komolyan a problémát. Általában ok nélkül vagy valamilyen szokatlan/ijesztő fizikai “jelenség” miatt kezdek el pánikolni, majd az erre jellemző fizikai tünetek még jobban megijesztenek és bekerülök egy spirálba, amiből általában csak a féktelen zokogás zökkent ki. Tudatosan kerülöm a koffeint, szedem a megfelelő vitaminokat és nyugtatóteát iszom, de sajnos így is sűrűsödnek a rohamaim az elmúlt időben. 15 évig sportoltam, de most

Gyermeki kényszer betegség

Tisztelt Cím, sajnálatos módon észrevettem kamasz lányomon aki 14 éves, hogy kényszer beteg, rituálé szerű dolgokat csinál napközben is, és este lefekvés előtt is, nem tudunk mit csináljunk vele, ha rászólunk sír, hogy neki ezt muszáj megcsinálnia, nem tudunk neki segíteni! Mit tegyünk, hol kezdjük el vele a gyógyítást? Szeretnénk elvinni orvoshoz Szegedre vagy bajára tudnánk elvinni, kérem ajánljanak valaki, aki tud érdemben segíteni nekünk, a kislány nagyon zárkózott, nehezen nyílik meg főleg idegeneknek. Köszönettel: egy aggódó anyuka

Vigyük szakemberhez?

Jó napot kívánok. Páromnak van egy kis fia aki 11 éves múlt.Kezét is állandóan ropogtatja,nagyon sűrűn jár pisilni.Sűrűn nyűszög álmában. Mai napon észrevettük,hogy egy nagyobb rész hiányzik a pajeszánál,elmondta,hogy kitépkedte. Iskolába minden rendben,de viszont az anyja rendszeresen eltűnik az életéből,csak sajnos anyósom rendszeresen elő keríti.Én szerintem őt ezzel nagyon kikészíti.Minden második héten látogathatná az anyuka,utoljára 2 évre lépett le!Most 2 hónapja megint jár,anyósom" jóvoltából"!Önök szerint ezeket a tünetek már komolyak?Én szerintem igen,anyósom szerint gyerekes dolo

Pánik

Kedves Pszichológus! Több éve cukorbeteg lettem. Viszont manapság nagyon elhatalmasodott rajtam egy kényszer. Napi 20-30x mérem a cukrom mert attól felek hogy leesik. Ha megmérem, utána megkönnyebbülök. Ez jól gondolom hogy egyfajta kényszercselekvés nálam? Tudom hogy túlzás amit csinálok, de nem tudok leállni vele. Mit lehetne tenni? Üdvözlettel, Reni

Kényszer

Kedves Pszichológus! Több éve cukorbeteg lettem. Viszont manapság nagyon elhatalmasodott rajtam egy kényszer. Napi 20-30x mérem a cukrom mert attól felek hogy leesik. Ha megmérem, utána megkönnyebbülök. Ez jól gondolom hogy egyfajta kényszercselekvés nálam? Tudom hogy túlzás amit csinálok, de nem tudok leállni vele. Mit lehetne tenni? Üdvözlettel, Reni

Hipoglikémia pánik

3 éve magas inzulin szinttel diagnosztizáltak enyhén emelkedett cukorral. Néha leesett a cukrom emiatt sajnos pánikbeteg lettem. Nagyon félek, hogy elájulok vagy meghalok, pedig tudom hogy ez nem tőrténik meg. Kényszeresen mérem a cukrom napi kb 10-30x is ha kell csak ezzel tudom magam megnyugtatni hogy minden rendben van. Már ez engem is zavar, mert tudom hogy beteges amit csinálok. De nem tudok rola leszokni. Mar akkor panikolok ha veletlen otthon marad a vercukormero vagy ha elfogyik a tesztcsik . Hogyan tudnám ezt lekuzdeni? Panikohamok soran hiperventillalok heves szivdobogasom

Hazudozás

Üdvözlöm! Egy egyetemi ismerősöm nagyon sokat hazudik. Eleinte csak azt hittük, hogy néha füllent, de ahogy jobban megismertük, rájöttünk, hogy szinte minden állításának utána kell néznünk, mert már nem tudjuk megállapítani, hogy mi igaz és mi nem, abból amit mond. Legfőképpen az eredményeiről nem mond igazat. Rendszerint mindig okosabbnak tünteti fel magát, az eredményeit pedig sokkal jobbnak, pedig a csoporttársaiként tisztában vagyunk a képességeivel. Szereti úgy beállítani magát, hogy ő a legokosabb a csoportban, a tanárok megdicsérik az órákon, mindenkinek ő segít a vizsgákon, mindig 90%

Mi lehet a megoldás?

Kedves Válaszoló! 33 éves 2 gyermekes családanya vagyok. Mindig határozott, reális gondolkodással megáldott ember voltam. Voltam... A problémáim kisebbik lányom születése után 4 hónappal kezdődtek. Elvesztettem egy hozzám közel álló rokont, apukámnak 2 infarktusa volt, műtöttek és én pánikolni kezdtem. 2 hónapig napi szinten legalább 3 rohamom volt, melyek elmúltak, majd a helyükre generalizált szorongás lépett.. Amikor már azt hittem, hogy jól vagyok egy hír teljesen beleásta magát a tudatomba. Egy apa megölte a gyermekeit. Azóta attól rettegek, hogy nehogy elmebajom legyen és önkívüle

Fejben folyamatosan újraélt negatív emlékek

Már jó ideje napi 5-10 alkalommal újraélek fejben negatív emlékeket. Ezek általában olyan események, melyek során valaki megbántott és nem tudtam, vagy nem akartam megfelelően fellépni a felháborító, indokolatlan viselkedés ellen (sosem provokáltam senkit, ezek az élmények mindig derült égből villámcsapásként értek, tényleg igazságtalanul). Ez a probléma akadályoz a mindennapi tudatos jelenlétben, nem tudok koncentrálni,és újabban már egy-egy ilyen emlék újrajátszására ébredek reggel. Amikor újraélem ezeket, nem vesztem el a kapcsolatot a külvilággal, tudom, hogy csak ruminálok, és már nincs m

Depresszió

Azzal a kérdéssel fordulnék Önhöz hogy, depressziós vagyok, ha egész nap úgy érzem magam mintha egy úthenger ment volna át rajtam, mindegy mennyit alszom, úgy érzem mintha kiégtem volna, semmi sem érdekel, hiányzik belőlem az empátia, idegesít az emberi hülyeség, magamat is idegesítem, rettentően mérges vagyok, mindenre és mindenkire. Úgy érzem buta vagyok pedig jó jegyeim vannak és senkit sem érdeklek. Nincsen sok barátom, mindig a rosszakat fogom ki, akik átvernek. Tömegben úgy érzem szédülök és le kell ülnöm mert elájulok és rettentő nehezen koncentrálok. Néha ha az út szélén állok elgo

Kényszerek?

Tisztelt segítő! Mindig szorongó alkat voltam.2 évvel ezelőtt elkezdtem minden apró dolgon órákig agyalni.Órákig pörgettem vissza gondolatban egy-egy eseményt.Ha mondtam valamit, gyorsan feljegyeztem, hogy nem mondtam-e valami nem odaillőt. Széket fotózni mielőtt leülök,hogy biztos nem ült-e ott valaki, nyilvános mosdóban távozás előtt,hogy biztos nem volt-e bent senki.Kézfogás után pedig muszáj kezet mosnom.Aztán szexuális tartalmú képek villantak be,amitől nagyon megijedtem.Félek,hogy egyszer valami megvalósul belőle.Mivel óvodában dolgozom évek óta,ezután elkezdtem kerülni a mosdót.Félek b

hipochondria?

Tisztelt Pszichológus! A lányom gyanítom kb. pár hónapja hipochondriában szenved, és nem tudom, mi lenne neki a megfelelő kezelés vagy gyógymód. Az édesapja jelenlegi párjának halálakor/aki 44 évesen/ rákban halt meg, jelentkeztek pánikos, depressziós tünetek elég súlyosan. Minden nap az ügyeleten kötött ki ilyen-olyan panasszal, ahonnan rendszerint elküldték. Jártunk pszichiáternél, pszichológusnál is, az utóbbihoz hetente egyszer jár is. Én úgy hittem, már jobban van, ő is ezt mondta, de most kibökte, hogy mióta tud a korona vírusról, nem mer szinte kilépni a lakásból. Megy a hasa, szorong,

Negatív, állandó, kényszeresgondolat

Kedves Pszichologús! 18 éves vagyok 6 éve diagnosztizáltak nálam pánikbetegséget, de pszichoterápiával másfél év alatt kijöttem belölle. Majd most 2 éve újra pánikbeteg lettem, ezt sikerült újra legyőznöm, de sajnos gyógyszer segített, és abbahagyás után, vagyis ahoz kötöm, nem biztos, de depressziós lettem és nagyon szorongó. Féltem több dologtól, hogy befog következni, rosszul leszek, meghalok stb., erre tett 1 lapáttal az, hogy fél év után kaptam egy 30 perces rohamot, és azután még rosszabbul lettem egész nap szédültem ,de elkezdtem egy pszichologússal a terápiát és sokkal jobban lettem,

Játék de már nem öröm...

Tisztelt Dr.Úr/Dr.Nő Belső gondjaimat szerencsejátékkal nyomom el tudom, hogy baj van de újra újra beleesek 27 éves vagyok... milliókat vesztettem kihat a mindennapjaimra vannak időszakok mikor nem de ha tudom van a zsebembe pénz addig megyek amíg nem fogy el mert nem találom a kiutat az életemben a nagy döntések meghozására ez kihat a párkapcsolatomra mindenre. Mindig azt nézem másnak mi a jó nem azt nekem valami miatt nem tudok saját utamra lépni és a szerencsétől várom a megoldást utána nagyon bánom de nem tudok mit tenni. Mit tegyek? Mi a kiút.. lakást is szeretnék a párommal vásárolni

Oldalak