Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Kényszerbetegségek kezelése

Mindennapi életünkben  szinte kivétel nélkül találkozhatunk azzal, hogy nem tudunk szabadulni egy fontos (várt vagy félt) eseménnyel való foglalkozás gondolatával, elkísér bennünket egy dallam, megszólal bennünk újra és újra egy vers. Szeretjük, ha megszokott módon tároljuk személyes tárgyainkat, hasonló rituálé alapján készülődünk reggel vagy egy fontos vizsga napján. Ezek az apróbb, enyhe kényszerek igen hasznosak lehetnek életünkben, hiszen megnyugtatnak bennünket azzal, hogy segítenek levezetni a felgyűlt feszültséget, idegességet.

Zavarról akkor beszélünk, ha a visszatérő gondolatok erős szorongást okozva újra és újra  visszatolakodnak, értelmetlenek, helyzethez nem illőek és én-idegenek tűnnek. A kényszeresen végrehajtott cselekvések pedig olyan ritualizált tevékenységek, amelyeket muszáj végrehajtani azért, hogy csökkentsék azt a szorongás és feszültséget, amit a kényszeres gondolatok okoznak. Végrehajtásuk gyakran pontos szabályok alapján történik, amelyet ha nem sikerül betartani, akkor előröl kell kezdeni az egészet. A zavarral küzdők attól félnek, hogy ha nem hajtják végre a kényszeres cselekvéses rituálét, akkor valami nagyon rossz fog velük vagy a környezetükkel történni. Sokan tudatában vannak annak, hogy viselkedésük értelmetlen, túlhajtott, mindennapi életvitelüket jelentősen megváltoztató és akadályozó, és a feszültségcsökkentésen kívül más örömöt nem ad, mégsem tudnak ellenállni a végrehajtás kényszerének.  A kényszeres gondolatok és cselekvések elnyomásra, vagy a végrehajtás akadályozására szorongás növekedéssel és fokozott visszatéréssel reagálnak.  

A kényszerbetegség gyakran együtt járhat más problémával is, amely megjelenik a munkavégzés területén: a munkatársakkal való viszonyban és a munkavégzés nehezedésével, valamit komoly problémát okozhat a kényszerbetegségben szenvedő párkapcsolatában és családtagjaival és közeli hozzátartozókkal való viszonyában. A kényszerbetegség gyakran jár együtt a depresszióval.

A tünetek megjelenését a biológiai okok mellett kiválthatják környezeti tényezők is, a tünetek intenzitását  befolyásolja az, mennyi stressz van jelen a beteg életében.

A kényszerbetegségek kezelésében a gyógyszeres és terápiás lehetőségek kombinációja segítséget jelenthet, így a tünetek jelentkezésekor érdemes pszichiáter és pszichológus szakembert felkeresni.

A leírást Kardos Judit pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját

Szakemberek

Pszichológus válaszol

Mi bajom van?

Jó napot kívánok! Mostanában nagyon rászoktam erre a viselkedésre: például tegnap jöttem haza busszal és csak így mondtam magamban hogy ha 10 másodpercen belül nem nyomom meg a leszállásjelző gombot akkor rossz lesz a jövőhetem, vagy ha nem mosok fogat akkor összeveszek valakivel, vagy ha elrontom a tortát és csúnya lesz akkor borzalmas lesz a jövőhetem,Nem is tudnám pontosan megnevezni hogy mit is csinálok, csak folyton beugrik egy hang a fejemben ami ilyeneket mond, hogyha ezt vagy azt nem csinálom meg akkor baj lesz ez fog történni stb,Nem tudom mi ez az egész , nem tudom hogy lehetne errő

Kènyszergondolatok, pánik

29 èves vagyok, 10 ève pánikbetegsèggel kezeltek gyógyszerekkel, majd a gyógyszereket elhagytam ès kisebb "rosszullèteken" kívül nem tört rám pánikroham hosszú idő óta. Az elmúlt egy hètben viszont a semmiből olyan gondolatok jelennek meg, amik aztán visszatèrnek egy nap többször is, attól fèlek, hogy megőrülök. Attól fèlek, hogy elveszítem a kontrollt magam felett ès kárt teszek magamban ( azt látom magam előtt hogy vonat alá ugrom vagy kiugrom az ablakon) borzasztóan megrèmít mert egyáltalán nem szeretnèk öngyilkos lenni, èlni szeretnèk harmóniában, nyugalomban. Nèha olyan gondolatok is elő

Szülés utáni depresszió,agresszív kényszergondolatok

Üdvözlöm. 4 és fél hónapos a kisbabám. 2 hetes kora óta egyre csúsztam le a lejtön. Így kb 4 hónapja szenvedek agresszív kényszergondolatokkal vele kapcsolatban amik borzasztó erős szorongást és félelmet okoznak. Félek hogy elmegy az eszem a realitás és az önkontrollom. Félek hogy ártani fogok neki. 2 hónapja gyógyszert szedek 30mg citapramot reggel este pedig 25mg valdoxant. Ön szerint ezek megfelelő gyógyszerek? Érzek minimális javulást de ezek a gyötrő gondolatok megkeserítik az életem. Néha félek egyedül lenni a lányommal nehogy akkor mennyen el az eszem. Ön szerint mennyi idő kellhet

kényszergondolatok

Tisztelt Válaszadó! Egy ideje erős szexuális tartalmú kényszergondolataim vannak. Különböző, enyhén perverz gondolatok ezek, melyek nagy erővel törnek az elmémbe, és gyakran napokra lefoglalják a gondolataimat, ilyenkor mindig nyugtalan vagyok, ha próbálok mást csinálni, és nem ezekkel foglalkozni. Húszas éveim végén járok, volt már párkapcsolatom, de vallásos meggyőződésből az eddigi kapcsolataimban nem volt szex. Gondolom, hogy van összefüggés a vágyaim elfojtása és a kényszergondolataim között, de nem tudom, hogyan lehetne kezelni ezt a helyzetet. A szexualitást csak házasságon belül tarto

Miért csinálja ezt , mit lehetne ellene tenni?

Tisztelt Pszichológus ! Először is kifejteném a kérdésemet egy kis elővezetővel , hogy érthető legYen a kérdésem. A barátnőm eléggé stresszes egy ember és nagyon érzékeny dolgokra. Mostanába meg valahogy magától el kezd a feje rángatni már volt mikor észre vettem nála. Kérdeztem tőle , hogy azért észre veszi e mikor rángat a feje azt mondta igen , majd utána mondta , hogy valamikor meg észre se veszi hogy megy a feje. Azt azért tudom hogyha az embernek tudatos a dolog hogy tud róla az még annyira nem komoly dolog de már valami van ott na de hogy nem tud róla ott az már kicsit komoly ugye? M

Tárggyújtő szenvedély, mely már az anyagi helyzetet is veszélyezteti

Apám több mint 25 éve gyűjti a foglalkozásához kapcsolódó,amúgy már használhatatlan műszaki cikkeket.Ez odáig fajult, hogy miután 2 éve infarktust kapott és munkaképtelenné vált-bevétele nincs a nyugdíjának kívül,nemcsak megtart mások által kidobott alkatrészeket,notebookokat, hanem meg vásárol is új kütyüket, amiket ki se bont és nem használ.Egy 50 nm-és lakás már full tele van, ahol kb két éve nem is volt(ez volt korábbi otthonunk,miután családi házba költöztünk az ő céges irodája lett,de úgy hogy ott maradtak berendezési tárgyak (agy-fotel,stb..mert már nem tudtuk kiszabadítani költözéskor

Tárggyújtő szenvedély, mely már az anyagi helyzetet is veszélyezteti

Apám több mint 25 éve gyűjti a foglalkozásához kapcsolódó,amúgy már használhatatlan műszaki cikkeket.Ez odáig fajult, hogy miután 2 éve infarktust kapott és munkaképtelenné vált-bevétele nincs a nyugdíjának kívül,nemcsak megtart mások által kidobott alkatrészeket,notebookokat, hanem meg vásárol is új kütyüket, amiket ki se bont és nem használ.Egy 50 nm-és lakás már full tele van, ahol kb két éve nem is volt(ez volt korábbi otthonunk,miután családi házba költöztünk az ő céges irodája lett,de úgy hogy ott maradtak berendezési tárgyak (agy-fotel,stb..mert már nem tudtuk kiszabadítani költözéskor

Ezzel együtt kell már élnem?

Üdv! 26 éves GyES-en lévő anyuka vagyok. A betegségem kisgyermek koromban kezdődött. Nagyon sokszor egyedül sikerült megküzdenem vele. Agresszív kényszergondolataim, és kényszercselekvéseim voltak, mind addig, míg nem jártam pszichoterápiara. Két hónapig jártam, egy hónapja fejeztem be. A terápia nagyon sokat segített. Az életem 90%-ában már jól érzem magam, csak az a kicsi rész zavar. Lesz olyan, amikor már nem lesznek apróbb visszaesések vagy mostmár ezzel együtt kell élnem? A válaszát köszönöm

Trágár kényszergondolatok

Kedves Pszichológus! Kb. 1 bő éve nagyon erőteljesen kényszergondolatok gyötörnek. Folyton késztetést érzek arra, hogy vslami trágár dolgot gondoljak a páromra, vagy szidjam a semmiért és néha mér azt hiszem hogy csak kitalálom az egészet,és én keltem magamban ezeket és nem is vagyok kémysres, hanem direkt gondolok ilyesmikre. Egyszerűen mér nem tudom mi van. Ha valamibe belemerülök, akkor egy nagyon rövid időre elfeledkezem róla és akkor jó, de általában folyamatosan a tudatomban van ez az egész és állandóan félek, hogy vajon mi fog előjönni. Nagyon bánt hogy a páromra irányulnak ezek a trág

Ez posztraumatikus stressz szindróma?

Jónapot. Én egy 17 éves fiú vagyok és szeretném leírni a problémámat. A problémám pedig rengeteg de szeretném elmondani röviden: 1 éve depressziós vagyok,és engem rengeteg trauma ért,köztük nemi erőszak,családon belüli erőszak stb.. Elkezdtem észrevenni,hogy mindentől megijedek,és szorongok,a sulit pedig elhanyagolom. Folyamatos dühkitöréseim vannak,és öngyülöletben szenvedek. Ami aggaszt hogy kényszergondolatok gyötörnek mint a gyilkos gondolat,persze egy életnek sem ártanék de ez mégis zavar. Telefonfüggő vagyok,és bezárkóztam 1 éve a lakásban. Röviden ennyi lenne.

Kényszeres gyűjtögetés

Tisztelt Pszichológus! Édesapám évek óta kényszeres gyűjtögető, és halmozza a tárgyakat mind a lakásban, és az udvaron. A felhalmozott dolgoknak köszönhetően már több éve nem tudtunk vendéget hívni,képtelen megválni a régi tárgyaktól,még az elromlott régi tévéktől,és számítógépektől sem. A család segítségével édesapám hajlandó lenne változtatni ezen a szokásán,csak nem tudjuk hogyan tudjuk megszüntetni a probléma gyökerét. Szeretném a tanácsát kérni,hogy ebben az esetben milyen szakember segítségére lenne szükségünk ? Várom mielőbbi válaszát. Köszönettel: O.Mariann

Ez kényszer betegség lehet ?

Tisztelt szakértő.Az a problémám hogy igazából nem tudom megfogalmazni jól,de állandóan nézzem a súlyom,a munkahelyemen is,állok a tükör előtt és nézem nem-e híztam.Régen elégé túlsúlyos voltam,de már nem vagyok (72-73 kg vagyok) Ha egy pohár vízzet iszok már akkor is félek hogy nőt a súlyom.Mivel keveset iszok így gyakran fáj a fejem,így gondolom lehangolt és aggreszív is ez miatt lehetek.Nem tudom hogy vethetnék ennek véget,hiába határozom el hogy abba hagyom nem megy.Szeretnék lassan egy kedves barátnőt is,de tudom hogy így nem fogok senkinek se kelleni,hiszen egy ilyen ember kinek kellene.

Indulatkezelés

Tisztelt Doktornő / Doktorúr! 31 éves férfi vagyok Győrből. 8 éves nevelt fiamat egyedül neveltem, mióta édesanyja, korábbi párom 3 évvel ezelőtt elhunyt. A világgal és a biológiai apával is szembe szállva harcoltam a gyermekért, hogy a gyámsági státuszt megkaphassam, ez sikerült is. 10 hónapja megismerkedtem egy nálam 11 évvel idősebb Hölggyel és két kislányával, akikkel össze is költöztünk lakásomban pár hónapja. Az indulataim sokszor átveszik az irányító szerepet józan ítélőképességeim felett és olyan dolgokat mondok, teszek, melyeket mélységesen megbánok. Tettlegességig nem fajultak eze

Életem egyetlen értelme különleges személyiség

Kedves Pszichológus! 20-as éveim második felében járó tanuló vagyok. A legfőbb gondom az, hogy nem tudom elengedni a 3 évvel ezelőtt véget ért (rövid) kapcsolatom és azóta az egész világ közömbös számomra. Katasztrofális családi körülmények között nőttem fel és élek most is, a tinikori szociális nehézségeket talán már feldolgoztam. Az elengedés sosem volt egyszerű, de ebből végképp nem látok kiutat, ami az életem minden területén nyomot hagy, csak arra tudok gondolni, hogy örökre magányos marad a lelkem, mert más nem érdekel, pedig adtam már esélyt másoknak, de minden üres a szakítás óta. Nem

kényszer?

Jó estét! Gyermekkoromban voltak kényszerességre utaló viselkedéseim, aminek központjában halálfélelem volt.1 hónapja egy ártalmatlan dologról bevillant az egész gyerekkori dolog. Sajnos bepánikoltam és magamba tartottam a dolgot, úgy próbáltam túl lenni rajta, hogy rákerestem a neten a tünetekre, hogy kizárjam magamnál a kényszerbetegséget. Sajnos elég sok történetre találtam, de aznap éjjel már nem is aludtam, folyton ezen járt az agyam, hogy mit fogok tenni, ha vissza jön, mi lesz az életemmel.Másnaptól elkezdtem a tüneteket figyelni magamon, próbáltam harcolni ellenük,de ahogy teltek a na

Oldalak