Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Címlap » Problem groups » Karrier-tanácsadás

Karrier-tanácsadás

A karrier-tanácsadás témakörén belül két nagyobb témakört különíthetünk el, az első a pálya-tanácsadás, a második a karrier-tervezés.

A pálya-tanácsadás tulajdonképpen egy speciális tanácsadási, konzultációs forma. Egy célzott, kimondottan a pályaválasztásra fókuszált beszélgetés során először felmérjük a kliens személyiségét, képességeit, elképzeléseit, valamint feltárjuk, hogy milyen elvárásai, szükségletei vannak leendő pályáját illetően. Ehhez néhány kimondottan a pályaválasztáshoz illeszkedő tesztet hívunk segítségül. A megfelelő pályaválasztási döntés meghozásához természetesen elengedhetetlen a megfelelő önismeret, amely szintén folyamatosan bővíthető a konzultációk során.

A konzultációk során olyan kérdésekre kaphatunk választ, hogy

  • Mi érdekel? Mi a fontos a számomra?

  • Mire vagyok képes? Mit tanultam eddig?

  • Mi az a tudásom, képességem, készségem, amire nem is úgy gondoltam, mint más területen is hasznosítható erősségre?

  • Milyen elvárások érkeznek hozzám a családom, a tanáraim, a barátaim felől?

  • Milyen pálya, szakma illeszkedne hozzám igazán?

  • Hogyan érjem el, amire vágyom?

  • Hol és mit tanuljak?

A pálya-tanácsadást alapos feltáró jellege miatt elsősorban diákoknak, hallgatóknak ajánljuk, tehát azoknak, akik először szembesülnek a pályaválasztás nehézségeivel, vagy azoknak, akik bizonytalanok abban, hogy milyen irányban induljanak el. Továbbá hasznos lehet azoknak is, akik nem ismerik eléggé a döntéshez önmagukat, a lehetőségeiket, vagy azt, hogy milyen pályához milyen képzés illeszkedik.

Azonban a pályaválasztás legtöbbünk életében nem egy egyszeri esemény, hanem döntések folyamatos sorozata, egy egész életen át tartó útkeresés. A karrier-tervezés minden olyan felnőttnek hasznos eszköz lehet, aki munkahelyet keres, vagy váltani szeretne, esetleg specializálódna, de még nem tudja, pontosan milyen irányt válasszon. Ajánljuk azoknak is, akik önmaguk továbbképzését, fejlesztését tervezik és szeretnék egyéni szükségleteiket minél pontosabban felmérni. A pálya-tanácsadáshoz hasonlóan a karrier-tervezés során is az egyéni értékekre, jellemzőkre, igényekre helyezzük a hangsúlyt, azonban lényegesen célzottabban foglalkozunk egy adott problémával vagy egy adott szakterületen belüli fejlődés kérdéseivel, kihívásaival.

A karrier-tervezési konzultációk során az alábbi kérdésekkel foglalkozunk:

  • Hogy állok jelenleg a karrieremben, milyen dilemmák foglalkoztatnak?

  • Milyen értékek, érdeklődési területek, képességek, készségek rejtőznek bennem?

  • Hogyan viszonyulnak egymáshoz életszerepeim (gyerek, szülő, dolgozó, tanuló, stb.), hogyan találom meg az egyensúlyt ezek között?

  • Mi az a tudásom, képességem, készségem, amire nem is úgy gondoltam, mint más területen is hasznosítható erősségre?

  • Milyen lehetséges pályairányok, munkahely típusok, munkakultúrák jöhetnek szóba a karrierem kapcsán?

  • Hogyan tudnék határozottabban, könnyebben döntésre jutni?

  • Mit szeretnék elérni a következő években? Hogyan érjem el, amire vágyom?

  • Hol és mit tanuljak még, ha ez szükséges?

A leírást Makai Nóra pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Szakemberek

Pszichológus válaszol

A teljes életemet a félelem vezérli

Üdv! Szorongó, lusta 27 éves srác vagyok. Informatikus diplomám van, de egy mindenes rendszergazda pozíciónál többet nem értem el vele. A szakmán belül is sokszor félelemmel, és leblokkolással reagálok az újdonságokra. Néha szeretnék elköltözni a szülői házból, de ez is félelemmel tölt el. Gondolkozom, hogy elmenjek máshová programozónak, de felek, hogy kevés tudásom van hozzá, és nem tudnám azt az állást megtartani. Vágyom is a párkapcsolatra, de teljesen alkalmasnak nem érzem magam rá, a szoronágsaim, és a félelmeim miatt. Néha belefogok értelmesebb önképzési dolgokba a szabadidmben, de erre

Ön mit tenne a helyemben?

Kedves Hölgyem/Uram! Pályakezdő tanítónő vagyok, ez a második tanévem, de most is, és már tavaly is nagyon rosszul éreztem magam az iskolában. Úgy érzem, pályát tévesztettem, vagy túl fiatal vagyok ehhez a munkához. Szinte megfojt a felelősség, amivel jár, és nem tudom a személyiségemmel összeegyeztetni az egészet, mivel egyszerűen unom a tanítást, nem érzek belső motivációt, de ezen a pályán nem lehetek unott, mert a kisgyerekek nyilván elvárják a rengeteg szeretetet, törődést. Tehát nem tudok önmagam lenni, viszont nem tudok csak munkahelyként tekinteni az iskolára, ahová unottan bemegyek-

Mindenre alkalmatlan lennék?

Tisztelt Segítségnyújtó! 32 éves nő vagyok. Életem központi problémája a megfelelő pálya megtalálása. Legalább 15 munkahelyem volt már. Úgy érzem, a készségek, képességek és személyiségjegyek olyan kombinációjával rendelkezek, amelyek ellehetetlenítik a boldogulásomat. Az önmegvalósítási szükségletek kielégítésére törekedve többre vágyom, mint egyszerű betanított és/vagy szakmunka. Introvertált vagyok, nem szívesen foglalkozom emberekkel, ezért a segítő, szolgáltató és sok emberi kontaktussal járó munkakörök rendkívül stresszelnek és úgy érzem, képtelen vagyok kezelni ezeket a helyzeteket.

Önmagam ellensége

Tisztelt Szakértő! 23 éves, végzős egyetemi hallgató vagyok. 10 évvel ezelőtt kezdtem depressziós lenni, emellé nagymértékű szorongás és bipoláris viselkedés társul. Két éve kezdtem még rosszabbul érezni magam, ekkor már pánikroham-szerű tüneteim is lettek. Jelenleg több okból is kilátástalannak érzem a helyzetet. Egyrészt aggódom a jövőbeli karrierlehetőségek hiánya, illetve a szakterület iránti érdeklődés csökkenése miatt. Ebből adódóan szégyenérzetem is támadt, elsősorban attól tartok, hogy a családomnak (akik nagyon támogatnak) csalódást okozok azzal, hogy nem tudok elhelyezkedni a szakt

21 éves fiam érzelmi válsága

Tisztelt Pszichológus úr/hölgy! A fiam 21 éves egyetemista. Elvált anyaként nevelem 15 éves fiú testvérével együtt. Négyen lakunk egy Zuglói családi társasházi lakásba. ( legalul a nagyszülők, középen a testvéremék , legfelül mi ) A négy fő: a 21 éves fiam, a 15 éves fiam, a párom és én az anyuka. A gyerekek az apukájukkal rendszeresen találkoznak. Korábban hosszútávú kapcsolatai voltak, ami két lányt jelentett a középiskolás évek alatt és az egyetem első félévében és a második félév elején. Az egyetem első félévében még nagyjából bejárt az egyetemi órákra, ha nem ment be, akkor dolgozo

Lehet örökre elszalasztottam az elköltözés és a teljes élet lehetőségét?

26 éves srác vagyok. Egész életemben a szülői házban éltem. Nagy szeretettel voltam körülvéve. Diplomás informatikus vagyok, de a tudásom nem sokat ér, hiába voltam okos gyerek. Diploma után voltam munkanélküli is. Egy éve meghalt apukám. Kb. azóta vannak ugyan munkahelyeim, de nagyon rosszul keresek. A tudásom kevés hozzá, hogy felmenjek Pestre dolgozni. Félek is a költözéstől, kötődöm a lakhelyemhez. Itthon vannak konfliktusok, de anyukám inkább megfolyt a túlféltésével, és szeretetével. Abszolút önállótlan vagyok, nem igazán értek semmihez sem, amire lehetne építeni. Párom se volt még, de a

Hogyan tovább?

Tisztelt Doktor úr/Doktornő! Több éve fennáll a helyzet, hogy nem a saját életemet élem, már csak az árnyéka vagyok a régi önmagamnak. 21 éves koromig otthon laktam, egyke vagyok, szüleim nagyon féltettek nem engedtek sehova, így rengeteg közösségi eseményből, élményből is kimaradtam. Az általános iskola alatt sokat bántottak, nem igazán tudtam beilleszkedni az osztályba, majd a gimnázium is nehéznek bizonyult, nem jutott időm mellette hobbira, kikapcsolódásra. Folyamatos sikertelenség érzés vett körbe, nem tudtam megfelelni a szüleimnek, úgy éreztem nem vagyok elég jó. Jártam iskolapszichol

Ki ellenőrzi a pszichológust

Az lenne a kérdésem, hogy ki vagy milyen szervezet, hatóság vagy kamara ellenőrzi a pszichológus munkáját és amik a terápiák alatt történnek és kihatással vannak a kliens életére miként kerülnek megítélésre? Ha egy pszichológus olyat tesz amivel árt a kliensnek és krízist okoz ezzel, akkor az esetet ki vizsgálja ki? Hol van a pszichológus felelőssége és ki elkenőrzi a munkájának minőségét és eredményét? Hová lehet fordulni panasszal vagy kinek lehet visszajelzést adni, ha egy pszichológus szakmai munkájával kapcsolatban probléma merül fel?

Normális az elbizonytalanodás vagy váltsak ?

Tisztelt szakértő. Tanácstalan vagyok. Már több mint fél éve hogy felszereltem hivatásosnak a rendvédelem területén.Mindig is ebbe akartam dolgozni,valahogy mostanában nem érzem jól magam,úgy érzem magam kb mint aki depis,pedig fiatal vagyok és bírom,de valahogy mégse érzem jól magam,hiányoznak régi kollégák,bár a közvetlen kollégáimat is nagyon szeretem,de sok dolog van amitől kicsit néha úgy érzem ki vagyok,az állandó megfigyelés stb.egy pszichés betegekkel foglalkozó intézezbe dolgoztam előtte,amit szerettem de úgy éreztem hogy az egyenruhától és rendfokozatól leszek férfi és valaki,vágyt

Érdemes így belevágni a költözésbe?

Jelenleg 26 éves vagyok. Három éve van diplomám, de alig dolgoztam. Világ életemben otthon éltem, de nem sokat segítettem sose a háztartásban. Depressziós vagyok, amire gyógyszereket is szedek. Eléggé kötődök a környékhez ahol vidéken élek jelenleg, de Pesten talán jobb esélyeim lennének megmenteni a programozói karrierem. Valahol vágyok ugyan a költőzésre, de valójában félek tőle, és nem hiszem, hogy teljesen átlátom, hogy mivel járna. A jelenlegi munkahelyem nem nyit nagy perspektívákat számomra, mert a cég sufni, úgy érzem, hogy kezdek kicsit kiégni is, illetve lehetséges, hogy imposztor sz

önbizalomhiány és önmarketing hogyan?

Kedves Pszichológus! Világ életemben elvárták tőlem, hogy jól teljesítsek, ebből kifolyólag sosem vagyok elégedett magammal, akkor se ha van mire büszkének lennem, mert van. Az erősen ingadozó önbizalomhiányom és az egyetemi szakomban való csalódásom, a szaktudás és gyakorlat hiánya miatt most ott tartok hogy alig merem elkezdeni a nagybetűs életet, a munkát. Ha mégis, akkor se tudom magam előadni és eladni, azt gondolom semmiben sem vagyok jó, mert én se tudom miben vagyok jó, aztán nem is engem választanak, mert megérzik a bizonytalanságot, szorongást, érthető. Mit tehetnék én magam, hogy

Elvesztett motiváció a cél felé.

Üdv. Nekem az lenne a problémám,hogy elmondtam valakinek a legfőbb célomat és azóta nem lelkesít. Sosem volt még ekkora célom,csak ez. Egyszer csak gondoltam,hogy tanácsot kérek a valakitől ,hogy milyen lehetőségek vannak,amik segítenének a célom eléréséhez. De azóta mióta elmondtam valakinek,hogy konkrétan mit szeretnék csinálni a jövőben és azóta kb. teljesen eltűnt a motivációm,a célom iránt. Már nem érzem azt a jó érzést,mikor rá gondolok. Megfelelési kényszer nem játszik közbe nálam és pozitív ember is vagyok. Utána olvastam már és elvileg bizonyították is már,hogyha valaki

Hogyan lehetnék pszichológus/pszichiáter?

16 éves lány vagyok, egy sima gimnáziumba járok, humán tagozatra, már 2. éve. Nagyon érdekel ez az egész pszichológia és már jó ideje gondolkozom azon, hogy ezen az úton mennék tovább. Jövőre ugyebár 11.es leszek, tehat már a facultáción is kell gondolkoznom. Milyen fakultáció kell ehhez? Én úgy tudom emelt biosz és valamilyen nyelv megfelel, de a nyelv pl. elég közép szinten is? Milyen egyetemre lenne érdemes mennem? Mennyi pontot, miből kell elérnem? Matek és kémia nagyon fontos? Azokból nem vagyok túl jó. És milyen pszichológiai ágak vannak? Minden érdekelne ezekkel kapcsolatosan. Külön t

Önkorlátozás

Tisztelt szakértő! Kisgyermek korom óta szorongó emberként élek, ez annak köszönhető, hogy legkissebb testvérként rengeteg feszültséget éltem át a családban érzett feszültség, aggodalom, szorongás miatt, melyet 22 évesen sem tudok levetkőzni. Ebből kifolyólag ADD-s vagyok, depresszív hajlamú, számos terápián vettem részt gyerekként, a családterápa kivételével. Emberekkel nehezen értek szót, ezért szüleimmel nem merek megosztani a mindennapjaim, félek a reakciójuktól, úgy az emberekkel való kommunikációtól is. Ezért az egyetemi éveim alatt olyanokat is elhallgattam, hogy nem a kollégiumban volt

Elakadás

Kedves szakemberek Problémám az, hogy elakadtam. 22 éves vagyok. Jártam okj-ra 2 évig, de otthagytam vizsga előtt, mert csak aludni jártam be kb.és kényszernek éreztem és nem voltam úgy hogy ebből most vizsgázni tudok .Csak érettségim van.Dolgoztam 1 hónapot de nem nekem való volt a munka. Most megint dolgoznom kéne de csak ilyen gyárit tudok érettségivel és azt nem tudom évekig csinálni mondjuk gyakran csak kifogasokat gyártok Csinálom a jogsit beiratkoztam nyelvvizsga tanfolyamra de nagyon rosszul vagyok mert nem tartok sehol.szeretnék már elmenni otthonról de stabil munka nélkül lehetetlen

Oldalak

Vissza a tetejére

Lábléc