Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Karrier-tanácsadás

A karrier-tanácsadás témakörén belül két nagyobb témakört különíthetünk el, az első a pálya-tanácsadás, a második a karrier-tervezés.

A pálya-tanácsadás tulajdonképpen egy speciális tanácsadási, konzultációs forma. Egy célzott, kimondottan a pályaválasztásra fókuszált beszélgetés során először felmérjük a kliens személyiségét, képességeit, elképzeléseit, valamint feltárjuk, hogy milyen elvárásai, szükségletei vannak leendő pályáját illetően. Ehhez néhány kimondottan a pályaválasztáshoz illeszkedő tesztet hívunk segítségül. A megfelelő pályaválasztási döntés meghozásához természetesen elengedhetetlen a megfelelő önismeret, amely szintén folyamatosan bővíthető a konzultációk során.

A konzultációk során olyan kérdésekre kaphatunk választ, hogy

  • Mi érdekel? Mi a fontos a számomra?

  • Mire vagyok képes? Mit tanultam eddig?

  • Mi az a tudásom, képességem, készségem, amire nem is úgy gondoltam, mint más területen is hasznosítható erősségre?

  • Milyen elvárások érkeznek hozzám a családom, a tanáraim, a barátaim felől?

  • Milyen pálya, szakma illeszkedne hozzám igazán?

  • Hogyan érjem el, amire vágyom?

  • Hol és mit tanuljak?

A pálya-tanácsadást alapos feltáró jellege miatt elsősorban diákoknak, hallgatóknak ajánljuk, tehát azoknak, akik először szembesülnek a pályaválasztás nehézségeivel, vagy azoknak, akik bizonytalanok abban, hogy milyen irányban induljanak el. Továbbá hasznos lehet azoknak is, akik nem ismerik eléggé a döntéshez önmagukat, a lehetőségeiket, vagy azt, hogy milyen pályához milyen képzés illeszkedik.

Azonban a pályaválasztás legtöbbünk életében nem egy egyszeri esemény, hanem döntések folyamatos sorozata, egy egész életen át tartó útkeresés. A karrier-tervezés minden olyan felnőttnek hasznos eszköz lehet, aki munkahelyet keres, vagy váltani szeretne, esetleg specializálódna, de még nem tudja, pontosan milyen irányt válasszon. Ajánljuk azoknak is, akik önmaguk továbbképzését, fejlesztését tervezik és szeretnék egyéni szükségleteiket minél pontosabban felmérni. A pálya-tanácsadáshoz hasonlóan a karrier-tervezés során is az egyéni értékekre, jellemzőkre, igényekre helyezzük a hangsúlyt, azonban lényegesen célzottabban foglalkozunk egy adott problémával vagy egy adott szakterületen belüli fejlődés kérdéseivel, kihívásaival.

A karrier-tervezési konzultációk során az alábbi kérdésekkel foglalkozunk:

  • Hogy állok jelenleg a karrieremben, milyen dilemmák foglalkoztatnak?

  • Milyen értékek, érdeklődési területek, képességek, készségek rejtőznek bennem?

  • Hogyan viszonyulnak egymáshoz életszerepeim (gyerek, szülő, dolgozó, tanuló, stb.), hogyan találom meg az egyensúlyt ezek között?

  • Mi az a tudásom, képességem, készségem, amire nem is úgy gondoltam, mint más területen is hasznosítható erősségre?

  • Milyen lehetséges pályairányok, munkahely típusok, munkakultúrák jöhetnek szóba a karrierem kapcsán?

  • Hogyan tudnék határozottabban, könnyebben döntésre jutni?

  • Mit szeretnék elérni a következő években? Hogyan érjem el, amire vágyom?

  • Hol és mit tanuljak még, ha ez szükséges?

A leírást Makai Nóra pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Szakemberek

Pszichológus válaszol

Elakadt az életem

28 éves diplomás informatikus vagyok, de nem vagyok túl jó szakmában. Az egyetemen a leadott anyagot megtanultam, viszont az önálló probléma megoldás nem ment igazán. A munkában is ezzel küzdök. A jelenlegi nem sokat érő munkámat is lehet emiatt fogom elveszíteni, egy éve úgy éreztem itt felhúzhatom magam, de most itt is csak kudarc, és megalázás ér. Ahol élek nem találnék más állást, viszont félek, hogy kevés vagyok jobb állásokhoz, és még sose költöztem el, pedig lehet ez megmenthetné a karrierem, ha összejönne. Azért ezt tanultam, mert itthonról tanulhattam, jó szakmának tűnt, és azt hittem

Hogyan egyeztessem össze a vágyaim, céljaim a reális képességeimmel?

Diplomás informatikus vagyok. De egy olyan rendszergazda munkakörben dolgozom, ahol a diplomás elméleti tudás szükségtelen. A diploma megszerzése alatt a leadott anyagokat könnyen, és jól megtanultam, de, ahol magamnak kellett volna önállóan feladatokat megoldanom ott gyakran leszerepeltem, az hatalmass stressz számomra. Régen, doktori címről, nagy fejlesztői karrierről, külföldről ábrándoztam. Valójában egy mamahotelben élő nulla önbizalommal rendelkező srác vagyok. A munkába egy nem informatikai átszervezési feladatban elveszek a több embertől kapott információban, és ezen tústreszelem magam

Miért nem találok számomra ideális munkahelyet?

Tisztelt Hölgyem/Uram! Régóta keresem a számomra legideálisabb munkahelyet mindhiába. Pontosan tudom milyen készségeim vannak, mit szeretnék, miben vagyok jó. Sokszor elképzelem, látom magam előtt, de csak nem érkezik a lehetőség. Tudom azt, hogy már-már rögeszmésen és görcsösen keresem és teljesen hitemet vesztem ha nem látom ott akkor amikor én akarom. Tudom, hogy az "akarást" kellene elengednem, de nem tudom. Tele vagyok félelmekkel és sokszor már nem látom az alagút végét. Talán túl nagy jelentőséget tulajdonítok neki, de az az igazság, hogy szeretek dolgozni és munka közben érzem magam

Hogyan lépjek?

Kedves pszichológus. A huszas éveim végén járok. Most fogok diplomázni - később kezdtem - de úgy érzem, nem boldogulok az életben. Nem haladok egyről a kettőre, nem tudok a családomról leválni, és félek, hogy nem tudok majd ilyen idősen mint pályakezdő elhelyezkedni. A szociális kapcsolataim is leépültek. Ön szerint mit tegyek?

Hogyan érjem el, hogy ne legyek tesze-tosza szerencsétlen?

A huszas éveim végén járok. Hiába van egy műszakibb jellegű diplomám (gazdaságinformatikus), nem boldogulok az életben. Ugyan szakmai jellegű helyen dolgozom a több éve meglévő diplomával, amivel voltam munkanélkü is, de jelenleg is kb. csak asszisztensi szintű dolgokat tudok megcsinálni, szükségem van az állandó irányításra, vezetésre, megerősítésre, önállóan egy új fajta problémát nem igazán tudok jól megoldani, ez stresszt okoz munkám során. Rendszergazdaként dolgozom, de körülbelül azokat a feladatokat tudom csak megcsinálni, amit megtanítottak nekem, és diploma se kellene hozzá. Így értem

Hogyan ne legyek tesze-tosza, hogyan nőjjek fel

A huszas éveim végén járok. Hiába van egy műszakibb jellegű diplomám, nem boldogulok az életben. Ugyan szakmai jellegű helyen dolgozom a több éve meglévő diplomával, amivel voltam munkanélkü is, de jelenleg is kb. csak asszisztensi szintű dolgokat tudok megcsinálni, szükségem van az állandó irányításra, vezetésre, megerősítésre, önállóan egy új fajta problémát nem igazán tudok jól megoldani, ez stresszt okoz munkám során. Nem érzem sikeresnek magam a munkámban. Összességében nem vagyok buta, de a probléma megoldó készségem siralmas. Még otthon élek, otthon is önállótlan vagyok, kevés dolgot tu

Két diplomás álláskereső

Tisztelt Cím! Két főiskolai diplomával és középfokú nemzetközi nyelvvizsgával rendelkező nő vagyok. Egy isten háta mögötti somogyi kisvárosban élek, ahol semmi hasznát nem tudom venni a végzettségeimnek. Budapestre szeretnék költözni, de fogalmam sincs, hogy írjam be az önéletrajzomba, hogy behívjanak állásinterjúra. Hr aszisztens vagy munkaügyi ügyintéző szeretnék lenni. Végzett személyügyi szervező vagyok, és tb- és bérügyintéző, de olyan sok gyakorlatom nincsen.

Kétségbe estem, nem jutok előbbre a diplomámmal

Jó napot! 4 éve van egy inforamtikus diplomám egy vidéki egyetemről, de nem boldogulok jól vele. voltam munkanélküli is. de jóformán, csak nagyon vacak helyekre vettek fel, ahol az elvárások se voltak tiszták. sőt ráadásul a munkahelyeim az informatika különböző területein voltak, így az előző tapasztalataim nem igazán számítottak egy új helyen. jelenleg mindenes rendszergazda vagyok, sok dologba kontárkodom bele, de sokszor a kollégáknak kell kimenteni engem egy ismeretlen feladat esetén. amit nem tudok csípőből megoldani, azok a feladatok leblokkolnak, sokszor csak tolom a munkát magam előtt

A teljes életemet a félelem vezérli

Üdv! Szorongó, lusta 27 éves srác vagyok. Informatikus diplomám van, de egy mindenes rendszergazda pozíciónál többet nem értem el vele. A szakmán belül is sokszor félelemmel, és leblokkolással reagálok az újdonságokra. Néha szeretnék elköltözni a szülői házból, de ez is félelemmel tölt el. Gondolkozom, hogy elmenjek máshová programozónak, de felek, hogy kevés tudásom van hozzá, és nem tudnám azt az állást megtartani. Vágyom is a párkapcsolatra, de teljesen alkalmasnak nem érzem magam rá, a szoronágsaim, és a félelmeim miatt. Néha belefogok értelmesebb önképzési dolgokba a szabadidmben, de erre

Ön mit tenne a helyemben?

Kedves Hölgyem/Uram! Pályakezdő tanítónő vagyok, ez a második tanévem, de most is, és már tavaly is nagyon rosszul éreztem magam az iskolában. Úgy érzem, pályát tévesztettem, vagy túl fiatal vagyok ehhez a munkához. Szinte megfojt a felelősség, amivel jár, és nem tudom a személyiségemmel összeegyeztetni az egészet, mivel egyszerűen unom a tanítást, nem érzek belső motivációt, de ezen a pályán nem lehetek unott, mert a kisgyerekek nyilván elvárják a rengeteg szeretetet, törődést. Tehát nem tudok önmagam lenni, viszont nem tudok csak munkahelyként tekinteni az iskolára, ahová unottan bemegyek-

Mindenre alkalmatlan lennék?

Tisztelt Segítségnyújtó! 32 éves nő vagyok. Életem központi problémája a megfelelő pálya megtalálása. Legalább 15 munkahelyem volt már. Úgy érzem, a készségek, képességek és személyiségjegyek olyan kombinációjával rendelkezek, amelyek ellehetetlenítik a boldogulásomat. Az önmegvalósítási szükségletek kielégítésére törekedve többre vágyom, mint egyszerű betanított és/vagy szakmunka. Introvertált vagyok, nem szívesen foglalkozom emberekkel, ezért a segítő, szolgáltató és sok emberi kontaktussal járó munkakörök rendkívül stresszelnek és úgy érzem, képtelen vagyok kezelni ezeket a helyzeteket.

Önmagam ellensége

Tisztelt Szakértő! 23 éves, végzős egyetemi hallgató vagyok. 10 évvel ezelőtt kezdtem depressziós lenni, emellé nagymértékű szorongás és bipoláris viselkedés társul. Két éve kezdtem még rosszabbul érezni magam, ekkor már pánikroham-szerű tüneteim is lettek. Jelenleg több okból is kilátástalannak érzem a helyzetet. Egyrészt aggódom a jövőbeli karrierlehetőségek hiánya, illetve a szakterület iránti érdeklődés csökkenése miatt. Ebből adódóan szégyenérzetem is támadt, elsősorban attól tartok, hogy a családomnak (akik nagyon támogatnak) csalódást okozok azzal, hogy nem tudok elhelyezkedni a szakt

21 éves fiam érzelmi válsága

Tisztelt Pszichológus úr/hölgy! A fiam 21 éves egyetemista. Elvált anyaként nevelem 15 éves fiú testvérével együtt. Négyen lakunk egy Zuglói családi társasházi lakásba. ( legalul a nagyszülők, középen a testvéremék , legfelül mi ) A négy fő: a 21 éves fiam, a 15 éves fiam, a párom és én az anyuka. A gyerekek az apukájukkal rendszeresen találkoznak. Korábban hosszútávú kapcsolatai voltak, ami két lányt jelentett a középiskolás évek alatt és az egyetem első félévében és a második félév elején. Az egyetem első félévében még nagyjából bejárt az egyetemi órákra, ha nem ment be, akkor dolgozo

Lehet örökre elszalasztottam az elköltözés és a teljes élet lehetőségét?

26 éves srác vagyok. Egész életemben a szülői házban éltem. Nagy szeretettel voltam körülvéve. Diplomás informatikus vagyok, de a tudásom nem sokat ér, hiába voltam okos gyerek. Diploma után voltam munkanélküli is. Egy éve meghalt apukám. Kb. azóta vannak ugyan munkahelyeim, de nagyon rosszul keresek. A tudásom kevés hozzá, hogy felmenjek Pestre dolgozni. Félek is a költözéstől, kötődöm a lakhelyemhez. Itthon vannak konfliktusok, de anyukám inkább megfolyt a túlféltésével, és szeretetével. Abszolút önállótlan vagyok, nem igazán értek semmihez sem, amire lehetne építeni. Párom se volt még, de a

Hogyan tovább?

Tisztelt Doktor úr/Doktornő! Több éve fennáll a helyzet, hogy nem a saját életemet élem, már csak az árnyéka vagyok a régi önmagamnak. 21 éves koromig otthon laktam, egyke vagyok, szüleim nagyon féltettek nem engedtek sehova, így rengeteg közösségi eseményből, élményből is kimaradtam. Az általános iskola alatt sokat bántottak, nem igazán tudtam beilleszkedni az osztályba, majd a gimnázium is nehéznek bizonyult, nem jutott időm mellette hobbira, kikapcsolódásra. Folyamatos sikertelenség érzés vett körbe, nem tudtam megfelelni a szüleimnek, úgy éreztem nem vagyok elég jó. Jártam iskolapszichol

Oldalak