Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Kamasz és serdülő tanácsadás

A serdülőkkel folytatott tanácsadás azért különbözik az egyéb tanácsadói munkától, mert figyelembe veszi és alkalmazkodik a korcsoport testi és pszichológiai jellegzetességeihez, élethelyzetéből adódó kihívásaihoz és problémáihoz.

Serdülőknek tekintjük azokat a fiatalokat, akik a testi érés kezdetétől (12-13 év) annak lezárulásáig (21-24 év) lévő életszakaszban vannak. Ebben az korban kialakul a szexuális identitás és a belső lelki folyamatok nagy változásokon keresztül stabilizálódnak. Az belső ideálok és énkép stabilabbá válik, kialakul a lelkiismeret.

Komoly és nehéz fejlődési feladatokat kell megoldani a serdülőnek ebben a korban. Megnő a kortárskapcsolatok hangsúlya, ahol meg kell találni új helyét és szerepét. Az eredeti családi kapcsolatokban elindul a leválás és ki kell alakítani a saját autonómiát. Kialakul az identitás és képessé válik a fiatal az önellátásra. A korszak végére a szexuális orientáció és örömkészség is kifejlődik.

Ha a kamaszkor feladatait a serdülő meg tudja oldani, akkor törekszik a függetlenedésre miközben érzi és tudja, hogy a szülei szeretetik. A testével és testiségével kapcsolatban ugyan lehetnek bűntudatos érzései és gondolatai, de emellett az ezzel kapcsolatos örömöket is át tudja élni. Természetes jelenség, hogy a testi, lelki változások miatt félhet attól, hogy valami baj van vele, de ezzel együtt azt is tudja, ezen majd túl lesz és nem borítja el az ezzel kapcsolatos félelem. Bár a magabiztossága időnként ingadozhat, tudja, hogy ez majd stabilizálódni fog és hisz a jövőben.

Patológiásnak akkor tekintjük a kamaszkort, ha a fenti fejlődési feladatokban jelentős elakadások történnek. Ilyenkor jellemző a fixált  vagy stagnáló érzelemvilág, és a nagyon egysíkú viselkedés. Jelentkezhet a testi éréssel, és az érett test elfogadásával szembeni ellenállás és kétségbeesés, miközben a gyermeki kort idealizálja és tökéletesnek látja. Az új kötődések és szociális kapcsolatok is lehetnek problémásak, ha nem alakul ki a bizalom és biztonság a változó szociális térben. Jelentkező probléma lehet, amikor az önbecsülés és önbizalom kétségbeejtően elveszik, esetleg öngyűlölet alakul ki.

Bár a kamaszkorban lévő fiatal gyakran már maga is érzékeli, hogy életében olyan nehézségek vannak, amivel egyedül már nem képes hatékonyan megküzdeni, gyakran előfordul, hogy környezete jelzi neki, hogy kérje szakember segítségét. Így a tanácsadás folyamatába akár a környezet által küldve vagy saját elhatározásból is beléphet.

A kamaszok számára a probléma jellegétől függően változó milyen a hatékony segítési forma. A legjellemzőbb serdülők számára nyújtott segítő folyamatok: dinamikus egyéni rövidterápia családterápiával kombinálva, időhatáros vagy időhatár nélküli egyéni terápia szülőkonzultációval kombinálva, dinamikus csoportterápia, amely jó ha kiscsoportban történik, vagy a négy üléses konzultációs folyamat.

A serdülőkor a testi, lelki változások miatt egy kihívásokkal teli időszak, amelyben bárki elakadhat. Az észlelt probléma esetén érdemes szakember segítségét kérni, hogy a fejlődés könnyebben és gyorsabban tudjon folytatódni, és az időszak végére egy testileg, lelkileg érett, egészséges fiatal felnőtt álljon a további kihívások előtt.

A leírást Kardos Judit pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját

Szakemberek

Pszichológus válaszol

Ki vagyok én?

Szép napot! Középiskolás vagyok és beleteszem szívem-lelkem a jővőbe de fogalmam sincs hogy ki vagyok és mi a célom, nemtudok senkihez fordulni és segítő videók sem segítek. Nagyon fontos lenne erre a két kérdésre a válasz, mert csak így tudom eldönteni hogy tényleg mit akarok, nagyon kérem segítsen. Válaszát előre is köszönöm!

Önértékelési, önkép zavar

Tisztelt Hölgyem/Uram! A 12 éves kislányom miatt írok. Benne van a kamaszkorban, s a változások miatt teljesen más szemmel látja magát.Mindig is problémai voltak magával, pedig elfogultság nélkül mondhatom gyönyörű, értelmes, okos és jólelkű.Ha csak az alakját nézzük akkor is kiemelkedően szép a társai körében.Sajnos, több mint fél éve kezdődő anorexiával kellett őt kezelni.Fél évig jártunk pszichológushoz de, nem tudott megnyílni. A karantén idején ez múlóvá vált de, tudom ez csak átmeneti állapot. Az igazság az ,hogy utálja magát, s az egész testét, és az életét.Hogyan tudnék segíteni neki,h

Diákévek

18 éves tanuló vagyok, aki most fogja kezdeni a 12. tanévet.Már nagyon gondolkodom azon, hogy pszichológushoz fordulok egyéb gondok miatt az életemben, viszont szeretnék valamiről külön beszélni. Szüleimtől mindig azt hallom/-ttam, hogy "nem maradok ki semmiből" a sulis éveim alatt, ha visszafogottan élem a mindennapjaim(nem próbálok ki dolgokat nagyjából semmilyen téren, úgy érzem, hogy többnyire el volt várva, hogy felnőttként gondolkodjak és úgy is viselkedjek).Eleinte minden egyes programom előre le kellett egyeztetnem, hogy mehetek-e.Idővel ez enyhült és éreztem is minden baráti összejöve

Mit tegyek ha már úgy érzem nem tudok változtatni a viselkedésemen?

18 éves lány vagyok. Tudom most lépek be a nagy betűs életbe és ez az a kor amire mindenki azt mondja hogy ilyenkor a legnehezebbnek tűnik minden még félig gyerek félig már felnőtt vagyok stb. De valahogy még is azt érzem egyedül nem tudok változtatni bár mellettem van a családom a barátom de annyi minden zavar van a fejemben nem tudok mindent elmondani és ők is máshogy gondolkodnak. A barátom például sokkal jobban megért (ő öt évvel idősebb nálam) de neki sem sirhatok folyton meg nem rakhatok minden terhet rá mert ő nem rég kezdett külön életet és nagyon sok dolga van. Leginkább amiben változ

Nem tudom mi legyen

Üdvözletem! Egy éve megismertem egy fiút. Azóta nem tudom elfelejteni, nem tudok továbblépni. Nagyon fáj, mert sokat csalódtam miatta. Nem lehet kiigazodni a fiún.. egyszer olyan jeleket küld mintha szeretne tőlem valamit aztán hetekig nem beszélünk. Nem tudom mit kellene tennem. Szeretem őt, de mindig csak csalódnom kell. Pár napja megbeszéltünk egy találkozót amit ő ajánlott fel, de aztán lemondta és megint nem beszélünk.

14 éves fiú dühkitörései

Tisztelt Pszichológus! 14 éves fiam dühkitörései aggasztanak. Alapvetően akkor jelentkezik, amikor számítógépes játékkal játszik élőben és mi" megzavarjuk" . A játék jellemzően lövöldözős. Ilyenkor ököllel csapkodja az asztalt, és üvöltözik. Utoljára már ökölbe szorult kézzel , fenyegetőzött és próbált felém magasodni, mintha valamilyen hasonló korú társa lennék. Édesanyjàt és engem is nagyon megvisel ez a helyzet. Kérem,adjon tanácsot, hogy tudnánk a helyzetet rendezni. A számítógéptől való eltiltás elég nehézkesen menne. Köszönöm szépen.

Házimunkába kamasz besegítése

Tisztelt Dr Nő / Úr! Mozaik családban élünk, 50-esek vagyunk, férjem 16 éves lányával 3-asban. A házimunka nagyrészét nőként én végzem, férjem besegít ha megkérem, lánya csak akkor ha megkérem, kérés nélkül nem. Az elmúlt években az anyjával élt, állítólag ott bevonták. Férjemmel vitázom erről, hogy neki kéne elmondania, bevonnia lányát, de inkább velem kerül szembe. Kérdésem, a házimunkába mennyire vonható be és milyen munkákra egy 16 éves lány? Egyelőre csak a saját szobája kiporszívózását vállalja önként. Példás tanuló, szabadidejében kézműveskedik, mintha csak ez létezne az életben?! Férje

kamaszkori dühkitörések

Üdvözlöm! Mennyire kell komolyan venni a kb. havonta jelentkező dühkitöréseit /10-15 perces/, egy 15 éves kamasz fiúnak? Köszönettel: István

Vajon sikerülhet?

Tisztelt Pszichológus! 18 éves vagyok, még sosem voltam fiúval. Már többször is használtam segédeszközt (csiklóra), hogy el tudjak menni. Azonban olvastam, hogy a használata miatt, a fiúval történő aktus alatt nem lennék képes elmenni. Nagyon megijedtem, rettentően rágörcsöltem/görcsölök erre a dologra. Tényleg van hatása, és ha igen, mit tudnék tenni, hogy segédeszköz nélkül is sikerüljön, ne stresszeljek rá? Vagy teljesen reménytelen már a dolog? Mindenesetre, nem szeretném ha ez a jövőbeli kapcsolataimra negatív hatással legyen. Válaszát előre is köszönöm!

Álomszerű érzés

Már régebben is gyötört ez az érzés,mintha nem lennék önmagam. Ha a tükörbe nézek ,olyan ember néz vissza,akit nem ismerek. Az arcvonások,mozdulatok mind idegennek tűnnek. Ezek a dolgok jellemzőek a családomra,barátaimra is,mintha nem ismerném őket. 19 éves vagyok és most pár napja nagyon felerősödött ez az érzés. Nem vagyok jelen,elmegy mellettem az idő és nagyon megijeszt. De ami még ijesztőbb,az az,hogy van ,amikor csinálok valamit/beszélgetek valakivel és mintha felébrednék hirtelen,nem emlékszem rendesen mit csináltam az elmúlt 10-15 percben. Végig kell gondolnom ,nagyon koncentrálnom és

Apa-fia kapcsolat

Kedves Pszichológus! Apukám és 24 éves testvérem kapcsolata egyáltalán nem jó. Kiskorában nem voltak közös apa-fia programjaik, ahogy serdült úgy jöttek a gondolok, hazugságok és egyebek. Apukám csalódott benne és nem is probált különösebben közeledni hozzá. Testvérem se igyekszik a mai napig csökkenteni a támadási felületeket. Nem értik meg egymás értékrendjét, alig beszélnek egymással, apukám sokszor beleköt... Meg sem probálják kezelni a helyzetet. Vannak néha jó pillanatok, de tényleg ritkák. Testvérem problémás, nem találj a helyét és biztos vagyok benne, hogy a kettőjük kapcsolata i

Hogyan tudnék továbblépni?

A barátom egyik napról a másikra úgy döntött hogy már nem akar velem együtt lenni és kidobott. Ez számomra furcsa volt mert azt mondta hogy szeret de mégsem akar velem együtt lenni mert ő úgy gondolja hogy ez már nem fog működni. Mit tegyek hogy tovább tudjak lépni és ne kezdjek el sírni állandóan amikor csak meghallom a nevét vagy meglátom a cuccait?

Motiválatlan gyermek

13 éves a nevelt fiam, bizalmas velem, jó gyerek. 2,5 éves volt mikor elhagyta az anyukája, később 6 éves korában betoppant a gyermek iskolájába, meglepetésként, a gyerek összeroppant, férjem távoltartási végzést kért rá. 20 km-re laknak a férjem szülei, akik nevelték a gyermeket a nőtől, aki sosem kereste.Munkanélküliség miatt a férjem Magyarországra jött így tudta eltartani a családot. Mikor 2014-ben összeházasodtunk, a papírok intézése után nyáron már velünk volt a gyerek, nagyon jól indult a kapcsolatunk, pillanatok alatt megtanult magyarul, sőt év végén (a harmadikat a nyelv miatt újrajá

Mit kellene tennem?

Tisztelt Doktornő/Úr! Alig 18 éves vagyok és gyakran gondolkozom azon, hogy minek élni, ha nem vagyok boldog és minden egyes nap hosszú, szenvedéssel teli. Napi rendszerességgel zaklatnak a passzív öngyilkossági gondolatok: elhajt mellettem egy gyorsabb autó és eszembe jut, hogy csak ki kellene elé lépnem az utolsó pillanatban; vagy vezetés közben az autópályán oldalra kellene rántanom a kormányt és megkönnyebbülnék. Nem tudok elaludni, ha pedig sikerül, reggel nem bírok felkelni és mindegy hány órát alszom, fáradt vagyok. Emellett egészségtelen kapcsolatom alakult ki az ételekkel is: nem esz

Most ez mi?

18 éves lány vagyok és az egyik fiú osztálytársamról lenne szó, akivel mellesleg jóban vagyunk, szoktunk beszélgetni. Körülbelül két hete, amikor beszélgettünk, együtt ebédeltünk az iskolában, dicsérte az alakom, meg bókolt, amit általában szokott is(de amúgy minden lánynak szokott), akkor valami megváltozott. Azóta állandóan rá gondolok, annak ellenére hogy igazából nem is jön be, külsőre semmiképpen sem, de belsőleg is sokkal több az idegesítő tulajdonsága, például mindenbe beleszól, hiperaktív, túl buzgó és sokszor okoskodik, sokszor nem figyel másra és ráerölteti az akaratát másokra. D

Oldalak