Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Címlap » Problem groups » Indulatkezelési zavarok

Indulatkezelési zavarok

Az indulatok kezelésének nehézsége, amikor úgy érezzük, hogy túlságosan indulatosan vagy nem a helyzetnek megfelelően viselkedünk időnként mindannyiunk életében előforduló, természetes jelenség. Különösen igaz ez olyan feszült, nehéz helyzetekben, amelyek meghaladják a személyes alkalmazkodóképességünket, elhúzódóak, ismétlődőek. Ekkor azt tapasztalhatjuk, hogy rövid időre indulataink elárasztanak és irányítják viselkedésünk, amely reakciót később akár megbánhatunk vagy szégyellhetünk.

Zavarról akkor beszélünk, ha ezek a túlzóan indulatos, vagy helyzethez nem illő viselkedések eluralkodnak a mindennapi életen, úgy irányítják az egyén viselkedését, hogy azok ellenőrzésére, szabályozására képtelen. Az indulati kontroll zavarai egyrészt súlyos problémákat és konfliktusokat okozhatnak az egyén környeztében élőkkel, a családban,  a párkapcsolatban, munkahelyen, másrészt akár önsértő magatartást is eredményezhetnek.

Az indulatkezelési zavart kiválthatják azok a nehéz és/vagy elhúzódó  történések, állapotok, amely helyzetekben a megnövekedett stressz következményeként súlyos fizikai és lelki terhet rónak az egyénre és amelyben romlik az alkalmazkodás képessége. A nehéz helyzetben lévő személy testi, lelki egyensúlya megbillenhet, felborulhat és a zavar tüneteinek kialakulásához vezethet. Ezekben az esetekben a külső ok megkeresésével és kiiktatásával, illetve az egyén védekezőképességének növelésével az indulatkezelési zavar tünetei enyhülnek, megszűnnek.

Vannak olyan esetek, amikor az indulatkezelés zavarai látszólagos külső ok nélkül jelentkeznek. Az érintett személy képtelen bizonyos késztetésein uralkodni és az ehhez kapcsolódó impulzusait ellenőrzés és szabályozás alatt tartani. Közös jellemzője ezeknek a késztetéseknek, hogy a végrehajtásuk ártalmas, jelentős kellemetlenséget és szenvedést okoz a személynek önmagának és/vagy  környezetének.  Ezek az indulatkezelési-, impulzuskontroll zavarok olyan pszichés rendellenességek  tünetei lehetnek, amelyekkel az egyén egyedül nem képes megbirkózni. Ilyen esetekben az okok megkeresésében, a pontos diagnózis felállításában és a kezelésében pszichiáter, pszichológus szakember segítségét érdemes kérni.

A leírást Kardos Judit pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját

Szakemberek

Pszichológus válaszol

Személyiségzavaros- e ez az ember?

Tisztelt Domján Mónika! Az a személy, aki rendet szeretne mindenkivel, akik megsértették, ám sokakat ez nem érdekel, sőt tovább provokálják a gondokkal, s ezek miatt indulatosabb lesz, feldúlt, az az ember személyiségzavaros- e vagy csupán megértéshiány miatt elveszíti a kontrollját? Köszönettel, Imre

Hogyan segíthetnék a páromnak?

Állandó ingerültség,feszültség,hangos szókifejtés akár az utcán is, ha valami ellentmondásos ami nem az ő elvei szerint van, fenyegetőzésig, akár tettlegességig is fajuló cselekedet.Pl. a villamos ajtaja az orra előtt zárult be .Ordít az utcán , veri a villamis ajtaját. Az autós vagy a, buszvezető helytelenül közlekedik ami veszélyezteti az ő testi épségét a kerékpáron, töri le a jármű tükrét, dohányzó embert nyiltan megaláz mert őt zavarja a füst,stb.Fél a betegségektől, de ő a sajátjáért nem tesz semmit kb. 140 kg gerinc és izületi,izom fájdalmakkal él.Mindene az internetes filmnézés, a szám

segítséget szeretnék kérni

Azt szeretném kérdezni hogy a gyógyszerek mért nem érzem hogy hatnak csak levert szorongás nyomasztó érzések lelki megrázkódtatás depressziós bipoláris arra is gondoltam hogy abba hagyom a gyógyszerek szedését mert nem segít csak kaba vagyok És ingerült vagyok.

Nárcisztikus személyiségzavar!

Tisztelt Cím! 31 éves férfi vagyok és legutóbbi 4 éves kapcsolatom után ami ugyan abba fulladt mint az elözők,feltettem a kérdést magamnak hogy bennem van e a hiba és kutakondi kezdtem a weben mivel a legutolsó páromnál eljutottam odáig, hogy azt érzem valami nincs rendben velem! Mindent végigolvastam a Narcisztukus személyekről,személyiségzavarról viselkedésükről és sajnálatos módon magamra találtam benne 90%ban! Kérdésem az lenne,hogy akkor számomra soha nem lesz boldog,őszinte,hűséges kapcsolatom/életem az én részemről?Mert idővel mindenkit felemésztek a kapcsolatomban hiába szeretem vagy

gyermek nevelési gondok

Üdv. 3 éves lesz a kislányom. 2 éves koráig semmi probléma nem volt. Viszont az utobbi hónapokban teljesen kezelhetetlen lett. Nem fogad szót, állandóan feszült és ideges. Sebesre rágja a kezét. Nem igazán tudom emberek közé vinni, mert azzonnal elkezd kiabálni és földhöz veri magát. Azt mondja olyankor, hogy támadnak. A játszótéren szintén kiabál a kisgyerekekkel, hogy ellopják a játszóterét. Mi lehet a baj? Érdemes lenne szakemberhez fordulnom? Ha igen akkor milyen szakember? Nevelési tanácsadó? Esetleg gyermek pszcihológus? Teljesen tanácstalan vagyok már.... Köszönöm ha válaszol.

Mi a baja? Hogyan segíthetek? MÁSODIK RÉSZ

Ha ez nem megoldható(mert nincs lehetőségem épp telefonálgatni) akkor inkább nem is eszik..és sajnos az élet más területein is nagyon jellemzőek rá ezek a szélsőséges viselkedések. A kérdésem az lenne, hogy mi baja lehet, és én hogyan tudnék neki segíteni? Pánikbeteg lehet? Ez az egyetlen, amire gondolni tudok. Hihetetlenül makacs, önfejű személyiség, korábban javasoltam neki, hogy forduljon szakemberhez, menjen pszichológushoz, de ettől mereven elzárkózik, mivel szerinte ez nem hatásos. Márpedig ha ő ezt gondolja, akkor ember legyen a talpán, aki el tudja érni, hogy másképpen gondolja. A mani

Mit tudok tenni, hogy édesanyám ilyen viselkedése ne hasson ki az én életemre?

Édesanyámnak indulatkezelési problémái vannak, így a kiabálás és a csapkodás ha nem is mindennapos, de hetente egyszer-kétszer legalább előfordul. Idegesen teljesen elveszti az eszét és nem fogja fel, hogy mit mond vagy mit csinál. Apró dolgokból is fesztivált csinál, es olyan helyzetekben hibáztat másokat, ahol senki nem tehető felelőssé. Egész gyerekkoromban ez ment és sajnos ezt a mintát vettem át én is. Én tudatosan igyekszem tenni ellene, hogy ne viselkedjek így, de néha nálam is kicsúszik. Sokszor félve jövök haza, hogy anyukám épp jó kedvében van-e. Gyerekkoromban többször szóvá tettem

Szexuális álom a terapeutával

A problémám a következő: én alapjáraton egy homoszexuális beállítottságú nőnek hiszem magam, egy korábbi abúzús miatt, ami családon belül történt. Rengeteg veszteség ért az utóbbi időben értem itt januárt, mind közeli hozzátartozók halála, mind terápiás lezárások, érzelmileg labilis személyiségzavarom van nem tudom ez befolyásolja vagy mennyire befolyásolja a problémámat. Férfi terapeutához járok és tegnap volt egy szexuális töltetű álmom, konkrétan szeretkeztem vele, ami olyan hatással van rám még nappal is hogy, most úgy érzem nem tudok elmenni hozzá és a szemébe nézni elmondani pláne nem me

Hogyan kezeljem nyugodtan a negatív érzéseket?

Üdvözletem! 25 éves párkapcsolatban élő srác vagyok. A problémám az,hogy elég nehezen kezelem a negatív érzéseket,és azt amikor nem az történik amit szeretnék. Ha pozitív nekem tetsző dolgok alakulnak,akkor egyből kedves megértő és optimista leszek,de ha nem akkor az ellenkezője és ezt a környezetemen vezetem le. Van egy konkrét online játék amely rendkívüli módon felidegesít, ha túl sokszor lőnek le a játékban,a falhoz vágnám az egész gépet ahogy van. És ezen a játékon keresztül az életem is látható,mert ha nem úgy alakulnak apróbb dolgok az életben akkor is feszült,ideges,negatív, lesze

Indulat kezelés megoldásra szeretnék szakemberrel személyesen beszélni

T Szakember! 56 éves nő vagyok, és elsődlegesen az édesanyámmal 76 nem tudunk normálisan kommunikálni. Mindenben ami téma van és én válaszolok neki, "az nem úgy van" vagy nem jó, azaz még egyszer sem fogadta el az én válaszomat vagy tetteimet. Ezen sokszor veszekszünk és én általában indulatosan beszélek, majd fogom magam és ott hagyom. Tudom, hogy félt s szeretetből teszi, de nekem sok, és gyerek korom óta nincs és nem lehet önálló döntésem, mert az valamikor és valamiben biztos rossz lesz, és azt évek múltán is a fejemhez vágja. Másik a munkahelyi, mely miatt jelenleg is eljöttem betegá

Hogy segítsek a testvéremnek?

Kedves Pszichológus! A nővérem férje 67 éves,de még dolgozik.Sajnos egyre gyakrabban felejt hétköznapi dogokban.Ezek nem okoznak bajokat,de a nővérem nagyon rosszul tűri ezt,és ha szól ezért,akkor a sógorom nagyon agresszívan reagál,és kikéri magának,emiatt mindennaposak a veszekedések náluk. A nővérem nem tudja kezelni ezt a helyzetet ,és nem tudja elfogadni sem az emlékezet- zavaros férjét.21 évi együttélés után válni nem akar,de együtt lenni vele nem tud és nem is mer.Mit tegyen?Vagy mit tehetek én? válaszát várva,üdv:Cecília

Szülőn Élősködő

Tiszteletem! Tudom más azt mondaná ne szóljunk bele más életébe, de a sógorom szinte alig mozdul ki a házból, nem dolgozik mert egyszer volt egy rossz tapasztalata. Vitték már szakemberekhez, de azt mondták semmi baja. Mi is leültünk családdal beszélni a problémáról, de nem hallgatja végig, kiforgatja, és önmagából is kifordul a téma hallatán agresszív lesz, az a kifogása, hogy mivel neki olyan rossz gyerekkora volt ezért evidens, hogy az anyja eltartja őt. És tesz róla. Mindig van olyan elszólása ami által bűntudatot keltsen benne folyamatosan, hogy rossz anya volt. Ami nem igaz egyáltalán.

7 éves fiú, indulatkezelési problémák

Tisztelt valaszadó szakember!Hét éves kisfiam okoz rengeteg fejtörést és problémát számomra. Egyke volt sokáig, a nevelői szerint is kortársainál érettebb, okosabb. Nagyon sok időt töltöttem vele, de mindig is akaratos, hisztis kisfiú volt, ha nem kapott meg valamit, egyébként kedves, okos, elismerésre vágyó, szeretni nagyon tudó kisgyerek. Egy ideje nagyon csúnyán beszél, főleg velem, ha vmi nem úgy van, ahogy szeretné, legutóbb, a postán mások előtt is, sőt nekem ugrott, verekedni próbált.Kicsi kora óta rombol, mostanában a ruháit lyukasztgatja. Korlátok szabályok voltak, vannak, mégis iszo

Onmegismeres

Az lenne a kerdesem, hogy milyen tecknikak vannak a sajat magunk elfogadasara, szeretesere, ugyanis azt veszem eszre magamon , hogy folyton elegedetlen vagyok azzal amennyit teszek (1,5 eves gyerekemmel itthon vagyok) ,sokszor kiabalok a csaladtagokkal es ugy erzem kihat a csaladra is, fokent a nagyobbik, 7 eves lanyomra, aki szinten mindig rossz hangulatba van, indulatos, nem fogadja el masok velemenyet az iskolaban, folyton fonokoskodik, igy aztan baratok sem akadnak. Kerem adjon nehany tanacsot mit tehetnek magammal es hogyan segithetnek a kianyomnak? Koszonom!

Szülők válása felnőttként

Közel egy éve már, hogy a szüleim majd' 30 év házasság után válás mellett döntöttek. Felnőtt nőként képtelen vagyok feldolgozni, hogy az apám engedett az érzelmi zsarolásnak és az érzelmileg érettebb anyám helyett az első barátnőjét választotta, aki számtalanszor kísérelt meg öngyilkosságot; simulékony, alkalmazkodó természetével pedig meggyőzte apámat egy gyengébb, munkanélküli időszakában, hogy ő sokkal jobb párja lesz. Mindkét szülőm példaképem volt, bármit meg tudtunk beszélni az évek alatt. Apám most érzelmileg és életvitelében is hasonul az új közegéhez, ami az általam megismert embertől

Oldalak

Vissza a tetejére

Lábléc