Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Indulatkezelési zavarok

Az indulatok kezelésének nehézsége, amikor úgy érezzük, hogy túlságosan indulatosan vagy nem a helyzetnek megfelelően viselkedünk időnként mindannyiunk életében előforduló, természetes jelenség. Különösen igaz ez olyan feszült, nehéz helyzetekben, amelyek meghaladják a személyes alkalmazkodóképességünket, elhúzódóak, ismétlődőek. Ekkor azt tapasztalhatjuk, hogy rövid időre indulataink elárasztanak és irányítják viselkedésünk, amely reakciót később akár megbánhatunk vagy szégyellhetünk.

Zavarról akkor beszélünk, ha ezek a túlzóan indulatos, vagy helyzethez nem illő viselkedések eluralkodnak a mindennapi életen, úgy irányítják az egyén viselkedését, hogy azok ellenőrzésére, szabályozására képtelen. Az indulati kontroll zavarai egyrészt súlyos problémákat és konfliktusokat okozhatnak az egyén környeztében élőkkel, a családban,  a párkapcsolatban, munkahelyen, másrészt akár önsértő magatartást is eredményezhetnek.

Az indulatkezelési zavart kiválthatják azok a nehéz és/vagy elhúzódó  történések, állapotok, amely helyzetekben a megnövekedett stressz következményeként súlyos fizikai és lelki terhet rónak az egyénre és amelyben romlik az alkalmazkodás képessége. A nehéz helyzetben lévő személy testi, lelki egyensúlya megbillenhet, felborulhat és a zavar tüneteinek kialakulásához vezethet. Ezekben az esetekben a külső ok megkeresésével és kiiktatásával, illetve az egyén védekezőképességének növelésével az indulatkezelési zavar tünetei enyhülnek, megszűnnek.

Vannak olyan esetek, amikor az indulatkezelés zavarai látszólagos külső ok nélkül jelentkeznek. Az érintett személy képtelen bizonyos késztetésein uralkodni és az ehhez kapcsolódó impulzusait ellenőrzés és szabályozás alatt tartani. Közös jellemzője ezeknek a késztetéseknek, hogy a végrehajtásuk ártalmas, jelentős kellemetlenséget és szenvedést okoz a személynek önmagának és/vagy  környezetének.  Ezek az indulatkezelési-, impulzuskontroll zavarok olyan pszichés rendellenességek  tünetei lehetnek, amelyekkel az egyén egyedül nem képes megbirkózni. Ilyen esetekben az okok megkeresésében, a pontos diagnózis felállításában és a kezelésében pszichiáter, pszichológus szakember segítségét érdemes kérni.

A leírást Kardos Judit pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját

Szakemberek

Pszichológus válaszol

Hogyan segítsek?? Nagy a baj...

Tisztelt Pszichológus! Párom az utóbbi években egyre agresszívabb lett,apró dolgokon, mint pl egy leves sózása, teljesen ki örül, múlt béli sérelmeket fél hozva, amelyek alaptalanok, beteges féltékenység saját barátai,családja felé is, hetente ismétlődő kiborulásokkal küzdünk,téveszmékkel,amelyek arról szólnak, hogy őt átverik. Ha nem szólok azért, ha szólok azért. Bántalmazott is, fenyegetett, legtöbbször ittas állapotban. Nem tudja kontroll alatt tartani sem az ital fogyasztást, sem az indulatait. Úgy gondolja, hogy ő tökéletes, mindent jól csinál, és az amit tesz az úgy helyes /ha fenyege

Indulatkezelési problémák

Tisztelt Doktor nő/úr! Az a problémám, hogy nagyon hamar felmegy bennem a pumpa és nem arányosan a helyzethez mérten. Nálam nincs olyan, hogy kicsit vagyok ideges. Vagy nagyon, vagy semennyire. Sajnos a páromon csattan ez az egész, pedig ő semmiről se tehet. Kis dolgokon idegesítem fel magam, és ilyenkor vagy ingerülten válaszolok, vagy ordítva ha nagyon ideges vagyok. Néha 1-2 csúnya szót is mondok, de ez annyira nem jellemző. Nem tudom az indulataimat kezelni, bármilyen kis dolog hatására ideges leszek, amit nem tudok normális ember módjára kifejezni/levezetni. Általában hamar elmúlik a mérg

Kiskamasz fiam szorong, dühös, félelem , és önbizalomhiány.

Tisztelt Doktor! 11 éves kisfiam az utóbbi időben nagyon mérges és indulatos. Semmi nem elég jó neki, örök elégedetlen. Nemrég született egy kistestvér és azt játssza esténként direkt hangos nem akar aludni, ilyenkor koborulás van hangosan sír mert mi mérgesek vagyunk ugye apaukával. Szorong az iskolában, kevesebb figyelmet kap mint eddig. Sokszor csapkodja az asztalt semmisegek miatt. Ha próbálunk vele beszélni, gyorsan felmegy benne a pumpa és vagy sírni kezd vagy dühös lesz, hogy nem bírja. Tiszteletlen, szemtelen, csúnyán beszél velünk és önző módon viselkedik. Azt gondolom segítség kel

Túlzott indulatok

Jóestét Kívánok! 43 éves férfi vagyok, a problémám az hogy túlzottan ingerült vagyok majdnem minden esetben. Ez főként a párommal való beszélgetések vagy konfliktusok közben szokott kijönni rajtam. Úgymint úvöltözés,csapkodás és egyéb fizikai tettek ami a közvetlen környezetem leamortizálását jelenti. Természetesen a páromat nem bántalmaztam,nem is ez a félelmem hogy idáig fajulhat. A párom már nem bírta tovább így kiadta az utamat,bár kénytelenek vagyunk egy fedél alatt lakni,mivel külföldön élünk,mindkettőnk életét megnehezitené a 2 külön lakásba való költözés.Ezt a nagyon rossz tulakdonságo

Magában beszél, furcsa viselkedés - érdemes ezen aggódni?

Párom 50-es kedves intelligens férfi, több éve élünk együtt harmonikusan. Valami viszont megijeszt: minden nap pár percig - fél óráig (mikor azt hiszi, nem látom / hallom) halkan magában beszél, sosem értem, mit, hozzá sokszor nagyon intenzív mozdulatokat használ (mintha harcolna, ütne és valakire ujjal mutatna), olyan, mintha egy szellemmel veszekedne. Néha fúj és puffog míg üt a levegőbe. Néha a fejét rázza közben, máskor csak a fejrázás van, de a tekintete nagyon intenzív akkor is, mintha máshol lenne. Egyszer próbáltam erre utalni, de úgy tett, mintha nem értené, miről beszélek. Félek, hog

Féltékenység

Jó estét kívánok! 25 éves nő vagyok, és van egy párom aki 21 éves férfi. Távkapcsolatban élünk két külön országban. Féltékeny típus, én viszont annyira nem és ez sokszor okoz nálunk problémát. Sokszor féltékenykedik, és ha nem veszem fel a telefont többszöri próbálkozásra sem akkor kiborul és különböző, elég csúnya jelzőkkel illet. Utána bocsánatot kér, egyébként pedig egy nagyon kedves, romantikus ember.Többször került szóba az összeköltözés, de én mindannyiszor el is mondtam neki, hogy tartok attól, hogy ez nem fog változni, sőt nemhogy nem fog változni hanem rosszabb lesz, esetleg tettleges

Harag

Tisztelt Dr. Úr/Nő! 25 éves vagyok. Nagyon sokszor érzek magamban mélyről jövő haragot, egészen kicsi korom óta, amit próbálok "legyűrni" magamban és "megoldani" próbálom nyugtatni magam de nem mindig megy. Sokszor érzek embertársaim iránt is haragot, megmagyarázni pedig nem tudom, hogy miért, sokszor indok nélkül. Szeretnék ezen változtatni, szeretnék ettől szabadulni, és kiegyensúlyozottabban élni. Ez a haragos állapot legtöbbször úgy tör a felszínre, hogy felemelem a hangom és bántóan beszélek közeli hozzátartozóimmal. Nem ahogy megérdemelnék, csupán azért mert én rosszul érzem magam legbe

viselkedészavar

Van egy 44. éves lányom. A nehéz természetének tudtuk be, h rengeteg konfliktus van körülötte. Többször próbáltuk, hogy forduljon segítségért orvoshoz az agressziója miatt, de ez szintén konfliktust eredményezett. Nagyon agresszív, olyankor nem érdekli mit mond (durva, csúnya szavak) ordít, elviharzik v lecsapja a telefont. Ha beszélgetni próbálunk vele, néha elég zavaros a gondolatfűzése, nem érthető. Csak a negatív érzéseket tudja kifejezni, mindenkit negatív kritikával illet és nem tud bocsánatot kérni. Veszekedéskor mond olyan mondatot is, ami sehogy sem illik a témába. Nem tud baráti, sze

reménytelen

megőrülök ebben a retekben, mocsokban és rendetlenségben, míg egyedül laktam, nem volt ez... nem értem más hogy bír mocsokban és kuplerájban élni.... elegem van ebből hogy amit takarítok az 90%-ban baromira nem az én mocskom már bocsánat de nem tudok szebben fogalmazni ilyen idegállapotban.... gyűlölöm a rendetlenséget és a mocskot de mindenki után én takarítok, az én mocskom max 10%... és ezt én már nem bírom hogy állandóan takarítok, nem dolgozom ráadásul de simán napi 8 órát töltök a kicseszett háztartással és már elegem van, és ráadásul nem is főzök... arra már nincs energiám....elegem van

Érdemes lenne szakovoshoz fordulnom?

Tisztelt Dr.! 20 éven nő vagyok, és az elmúlt két évem saját magam megfigyelésével és megértésével küzdöttem.Pánikrohamok(igaz már kevesebb),dühkitörések,önbántalmazási hajlam,öngyilkos gondolatok,szorongás,üresség érzet,evészavar,gyakran csapongó érzelmek,depresszió,dohányzás,alkohol és drog fogyasztás,instabil önkép,alvás zavar.Mint egy depressziós figyelemre éhez kamasz,csak hogy tudom,nem vagyok depressziós sem pedig kamasz. A problémám pedig nem el-el múló szakasz hanem folyamatos bizonytalanság amire már a baráti köröm is felhívta figyelmem.Egy napomat úgy írnám le mint egy hullámvasút,m

Segíthet-e egy szakember, mi a jó döntés?

Tisztelt Doktor úr/nő! 1 éve vagyunk párkapcsolatban a párommal, kb. 10 hónapja együtt is élünk. Én elég nyílt személyiség vagyok, ő kicsit anti-szociális. Úgy érzem, hogy betegesen féltékeny és nem érti a "Privát szféra" fogalmát. Állandóan ellenőrizget, ha megcsippan a telefonom, egyből kérdezi, hogy ki írt. Utolsó cseppek a pohárban, hogy a nővérem férjére, illetve az édesanyja férjére is féltékeny. Nekem szükségem van szociális életre és privát térre, azonban nem tudom, hogy mi lehet a jó megoldás: hagyjam teljesen szabadon az életemet előtte és amikor kéri, akkor válaszoljak, mutassak m

Hogyan kezeljem az autoagressziót?

Tisztelt Hölgyem/ Uram! Hogyan kellene kezelnem az autoagressziót? Sajnos gyakran magamon vezetem le a haragom és úgy érzem egyre többször akarom bántani magam de félek hogyha észre vennék a szüleim mit gondolnának. Szóval valahogy le kéne állnom ezzel de igazából egy idő után már jó érzéssel tölt el. Úgy értem fáj de mégis elnyomott vele valamit ami még jobban fáj. Érdemes pszichológushoz fordulnom vagy nem fontos? Előre is köszönöm válaszát!

Hogyan vegyem rá anyósom hogy pszichológushoz forduljon

Tisztelt C.! Olyan problémával fordulok önökhöz,amit már lassan két éve nem tudunk megoldani. Párom édesanyja súlyos lelki problémákkal szenved és nem tudja se ő,se a testvérei rávenni hogy szakemberhez forduljon, mert hogy " a pszichológus nem oldja meg az ő problémáit".Nem érti meg hogy a gyerekei csak segíteni szeretnének rajta. A probléma maga: otthon van lassan másfél éve,kritizálja a gyerekeit,állandóan öngyilkossággal fenyegetőzik,ház eladással,semmivel se lehet a kedvében járni és lelkileg tönkre teszi a lányát aki jelenleg még vele lakik a folytonos kritizálással.Állandóan fáradt,sos

Mit tegyek ha már úgy érzem nem tudok változtatni a viselkedésemen?

18 éves lány vagyok. Tudom most lépek be a nagy betűs életbe és ez az a kor amire mindenki azt mondja hogy ilyenkor a legnehezebbnek tűnik minden még félig gyerek félig már felnőtt vagyok stb. De valahogy még is azt érzem egyedül nem tudok változtatni bár mellettem van a családom a barátom de annyi minden zavar van a fejemben nem tudok mindent elmondani és ők is máshogy gondolkodnak. A barátom például sokkal jobban megért (ő öt évvel idősebb nálam) de neki sem sirhatok folyton meg nem rakhatok minden terhet rá mert ő nem rég kezdett külön életet és nagyon sok dolga van. Leginkább amiben változ

Oldalak