Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Indulatkezelési zavarok

Az indulatok kezelésének nehézsége, amikor úgy érezzük, hogy túlságosan indulatosan vagy nem a helyzetnek megfelelően viselkedünk időnként mindannyiunk életében előforduló, természetes jelenség. Különösen igaz ez olyan feszült, nehéz helyzetekben, amelyek meghaladják a személyes alkalmazkodóképességünket, elhúzódóak, ismétlődőek. Ekkor azt tapasztalhatjuk, hogy rövid időre indulataink elárasztanak és irányítják viselkedésünk, amely reakciót később akár megbánhatunk vagy szégyellhetünk.

Zavarról akkor beszélünk, ha ezek a túlzóan indulatos, vagy helyzethez nem illő viselkedések eluralkodnak a mindennapi életen, úgy irányítják az egyén viselkedését, hogy azok ellenőrzésére, szabályozására képtelen. Az indulati kontroll zavarai egyrészt súlyos problémákat és konfliktusokat okozhatnak az egyén környeztében élőkkel, a családban,  a párkapcsolatban, munkahelyen, másrészt akár önsértő magatartást is eredményezhetnek.

Az indulatkezelési zavart kiválthatják azok a nehéz és/vagy elhúzódó  történések, állapotok, amely helyzetekben a megnövekedett stressz következményeként súlyos fizikai és lelki terhet rónak az egyénre és amelyben romlik az alkalmazkodás képessége. A nehéz helyzetben lévő személy testi, lelki egyensúlya megbillenhet, felborulhat és a zavar tüneteinek kialakulásához vezethet. Ezekben az esetekben a külső ok megkeresésével és kiiktatásával, illetve az egyén védekezőképességének növelésével az indulatkezelési zavar tünetei enyhülnek, megszűnnek.

Vannak olyan esetek, amikor az indulatkezelés zavarai látszólagos külső ok nélkül jelentkeznek. Az érintett személy képtelen bizonyos késztetésein uralkodni és az ehhez kapcsolódó impulzusait ellenőrzés és szabályozás alatt tartani. Közös jellemzője ezeknek a késztetéseknek, hogy a végrehajtásuk ártalmas, jelentős kellemetlenséget és szenvedést okoz a személynek önmagának és/vagy  környezetének.  Ezek az indulatkezelési-, impulzuskontroll zavarok olyan pszichés rendellenességek  tünetei lehetnek, amelyekkel az egyén egyedül nem képes megbirkózni. Ilyen esetekben az okok megkeresésében, a pontos diagnózis felállításában és a kezelésében pszichiáter, pszichológus szakember segítségét érdemes kérni.

A leírást Kardos Judit pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját

Szakemberek

Pszichológus válaszol

Mit tegyünk?

Tisztelt Cím! Az alábbi problémával fordulok Önökhöz: Feleségemmel 15 éve vagyunk együtt, van 2 gyermekünk. Az utóbbi időben egyre jobban felszínre törnek benne az alábbi tulajdonságok: bármi, ami nem jól sikerül felelőst és hibást keres, ha valakire kicsit is haragszik, onnantól semmi sem jó, amit csinál, soha nem ismeri el, ha hibázik, inkább abban is mást okol. Gyakorlatilag a mindennapi életben eljutottunk odáig, hogy neki egyszerűen nem lehet jót tenni, meglepetést okozni sem, mert úgysem lesz jó semmi. A családban ezt mindenki látja (szülők, gyermekek, jómagam), de ő nem. Ez gyakorlati

Van segítség, vagy ilyen vagyok?

A kiválasztott problémakörökből, mindegyik valamennyi részben igaz rám, de szerintem teljes mértékben egyik se. A fő problémám, hogy 39 éves vagyok, és nem volt még komoly párkapcsolatom. Nem sikerül nőkkel egy normális vagy átlagosnak mondott kapcsolatot kialakítani. Egy kapcsolatom volt eddig, az pedig egy inkább szexuális beállítottságú együttjárás, és együttlét volt. Szociálisan sok dologgal kapcsolatban elutasító vagyok, és nem vagyok túl asszertív, inkább a passzív és a passzív-agresszív viselkedés jellemző rám. Mivel sokszor inkább magambaforduló vagyok, így a környezetem nagy része neh

Kalitka a madárnak!?

Tisztelt Tanácsadó! 2,5 hónapja ismertem meg a páromat egy társkereső oldalon. A párommal majdnem elbukott az első találkozásunk ezen (irásbeli) mondata miatt "Felbasztad az agyam a hülyeségeddel tegnap". Amikor Az első szót olvastam, megijedtem, meg is irtam neki, h előfordul, h szándékom ellenére könnyen felbosszantok embereket, ezért hozzám nem való olyan, aki ilyen erősen reagál.Elnézést kértem, ha megbántottam.Bucsuztam volna, de végül tisztáztuk a helyzetet, találkoztunk, szerelmesek lettünk-vagyunk egymásba. Nem jellemző, hogy kihozom a sodrából, de picit aggaszt, hogy ha viccesen is

Felnőtté válás

Kedves szakértő, a szüleim, család túlságosan kontrolláltak, bele folytak a dolgaimba, anyukám például mindent megcsinált helyettem, kiskoromba a kést kivette a kezemből, mindig megcsinálta a kaját, még 16 éves koromban is, semmiért nem kellett felelősséget vállalnom. Tesóim is "majd anya megoldja" ő jobban csinálja" azt éreztetve hogy én elrontom. A jelenben az a gondom, hogy indulatkezelési problémáim vannak, még nem volt párkapcsolatom, most tanulni akarok,karriert épiteni majd de nincsenek módszereim arra hogy most hogyan merre, mit kell csinálni, hogyan kell. Másik hogy sokat bénázok.

Elakadás

Kedves szakemberek Problémám az, hogy elakadtam. 22 éves vagyok. Jártam okj-ra 2 évig, de otthagytam vizsga előtt, mert csak aludni jártam be kb.és kényszernek éreztem és nem voltam úgy hogy ebből most vizsgázni tudok .Csak érettségim van.Dolgoztam 1 hónapot de nem nekem való volt a munka. Most megint dolgoznom kéne de csak ilyen gyárit tudok érettségivel és azt nem tudom évekig csinálni mondjuk gyakran csak kifogasokat gyártok Csinálom a jogsit beiratkoztam nyelvvizsga tanfolyamra de nagyon rosszul vagyok mert nem tartok sehol.szeretnék már elmenni otthonról de stabil munka nélkül lehetetlen

Indulatkezelési problémák

Tisztelt Doktornő/Doktor Úr! Másfél éve élek együtt a barátommal, az egyetemen ismertük meg egymást. Nagyon hasonló az érdeklődési körünk, a világról alkotott nézeteink. Nincsenek féltékenységi rohamaink, nem ellenőrizgetjük a másikat, egyenlő arányban vesszük ki a részünket az elvégzendő munkákból és egymás családjával, is jól kijövünk. Két év van közöttünk (ő 28 én 26). A barátom alapvetően nagyon rendes, megértő, lehet vele beszélgetni lelki dolgokról, szeret nekem kedveskedni, nincsen szexuális jellegű problémánk, sokat nevetünk együtt, nagyon szeretem őt. Köztünk is vannak azonban nézet

Dühkitörés leválás

Tisztelt Címzett! Szeretnék segítséget kérni Öntől . Unokámat születése óta nevelem. Most 7 éves,nagyon érdeklődő okos alapjában véve jó fej kiskölyök. Olykor igen komoly dühkitörései vannak, amit egyre nehezebben kezelünk. Nem szoktam vele kiabálni mert nem szereti.Utána mindig megbeszéljük, belátja hogy nem volt értelme a dühkitörésnek, de ennek ellenére újra megtörténik. Múltkor pl. kiszaladt a forgalmas útra mert valami nem úgy történt ahogyan ő akarta. Olyan dolgokon képes elkezdeni a hisztit hogy ki menjen fel először a lépcsőn.Nem engedek neki mindig van amikor megérti van amikor nem

kezelhetettlen düh

Tisztelt Hölgyem/ Uram! 37 éves fizikai munkás vagyok. Két gyermekem van, akik nem velem élnek. Több sikertelen kapcsolaton vagyok túl. Segítséget szeretnék kérni az egyre gyakrabban előforduló dühkitöréseim kezelésére, mely már családom, kapcsolataim, munkahelyemen való helytállásomat is fenyegeti. Gyógyszeres kezelést nem szeretnék igénybe venni, mert az nem tenné lehetővé a jelenlegi munkám hiánytalan ellátását. Ezek a dührohamok nem fizikai bántásban, hanem kiabálásban, sértegetésben jelentkeznek, sok esetben utólag sem tudom felidézni az elhangzott mondataimat. Az azonnali reakciók l

személyiségzavar?

Üdv! A 11 éves lányommal kapcsolatban szeretnék segítséget kérni. Most azt fontolgatom, hogy kérjek-e időpontot egy gyermekpszichiáterhez. A lányom gyakran igen erős dühkitörésekkel reagál olyan helyzetekre, amik neki nem tetszenek. Rövid betegség után megbeszéltük, hogy szerdán már menjen iskolába, ami őt teljesen kiborította. Sír, hisztizik, üvölt otthon, hogy nem akar menni, mert az a legrosszabb napja...Annyira belelovalja magát a hisztibe, hogy azt látom, hogy a dühtől teljesen eltorzul az arca, remeg a szája, és úgy néz rám, mintha meg tudna ölni. Üvölti is, hogy mennyire utál, soha ne i

Mit tegyek?

Tisztelt doktornő/úr! Magam alatt vagyok,2 éve végeztem a gimnáziummal utána dolgoztam több helyen is de abba hagytam mert a tanulásra kell koncentrálnom , ugyanis egyetemre szeretnék menni ahhoz meg egy nagyon jó emelt kémia érettségit kell írnom, de igazából nem a tanulás miatt hagytam ott a munkát hanem mert kikészültem , otthoniakkal ordibáltam és sírógörcsöt kaptam. Most otthon de így is magam alatt vagyok a bátyámat rühellem , puszta természetével fel tud idegesíteni , kémia tanárhoz járok, de veszekedtünk otthon és lemondtam inkább, annyira felidegesedtem. Mindjárt itt a születésnapom,

Félek

Tisztelt Hölgyem/Uram! Az én problémam gyerekkorban kezdődött. /40 éves férfi vagyok/ Volt egy alkoholista apám, aki folyton terrorizált bennünket. Ha nem volt otthon féltem hogy hazajön. Amikor otthon volt féltem/vártam hogy mikor "bolondul" meg. Volt hogy éjjelente órákat térdepeltem a szobájának ajtaja előtt és imadkoztam, hogy aludjon el, mert folyton ránk akarta törni az ajtót, rank is törte több alkalommal. Nem mentem játszani a barátaimmal, mert féltem hogy mire hazaérek megöli anyámat. / erre több kisérletet is tett/ Felnőttként rájöttem, hogy egész életemben féltem. A problé

Hogyan tudnam kezelni?

Kedves Doktorno!Leszeretnem irni roviden mirol is lenne szo!Van egy harom es fel eves kisfiunk,tulajdonsagai akaratos,makacs es sajnos nem lehet neki szabalyokat felallitani.A "gond" az lenne, hogy nem fogad szot semmiben,es nem enged magahoz senkit kozeledni gondolok itt(mama,papa,ded szulok,ovoneni)beszelget jatszik veluk de puszit egy olelest vagy hogy hozza erjenek akar simogatas egyaltalan nem. Nekem es az apukajanak engedi de magatol soha sem jon oda hogy meg oleljen vagy adjon egy puszit ami nagyon hianyzik.jatek-mese nezes kozben oda szol hogy"anya szeretlek"es ennyi..sajnos mindenkive

Tarthatatlan állapot

Tisztelt Doktornő/Doktor úr! Egy 18 éves gimnazista lány vagyok. 3 éve élek nagyon boldog és kiegyensúlyozott párkapcsolatban. Azonban van egy olyan problémám amit nehezen viselek én is és a barátom is.Ha veszekszünk(általában jelentéktelen dolgokon,de abban a helyzetben igenis problémának tűnik)akkor egyszerűen elvesztem a kontrollt. Nagyon könnyen leszek,nagyon dühös és ilyenkor általában nem túl szép dolgokat mondok a páromnak.Sokszor érzem igazságtalannak a dolgokat amivel hibáztat ezért nagyon mérges vagyok. Viszont nem bírom ezt az állapotot elviselni. Én nem akarom a páromat megbántani

Bántalmazás következményei.

Tisztelt Szakértő! Az lenne a problémám, hogy volt egy 5 éves kapcsolatom ami 2016ban ért véget. Rengeteget bántalmazott a párom. Testi lelki bántalmazás egyaránt volt. Azóta nem tudok meg nyílni igazan egy férfinak sem.. ha olyan dolgot mondd vagy tesz ami a múltra emlékeztet, a bántalmazásra, rögtön a feje tetejére áll minden. Nagyon sokat vagyok olyan állapotban hogy nincs kedvem semmihez. Nem tudok aludni.. Nem foglalkozom az emberekkel, nem eszek. Ha tehetném meg sem szólalnék egész nap. Mosolyogni még egy viccen sem tudok. Ha alszom arról álmodom amit átéltem. A sok ütés, fenyegetés

Jogosan kirúghatnak a munkahelyemről

Ha feljelentenének mondjuk zaklatásért és/vagy fenyegetőzés miatt akkor a kórházi pszichológusok feljegyzései,leletei és egyéb dokumentumai valamint pszichiáter véleménye,leletei alapján kirúghatnak? Szerintem ez csak feltételezés és nem helytálló dolog lenne a feljelentés. Az egyik pszichológus jelenleg végzi a klinikai és mentális pszcihológusnak? Sógornőm szerint komoly bajom van .Ő nem szakmabeli.Mentálhigiénés szakember vagyok egy szociális otthonban. Nem organikus pszichózisom és nem meghatározott pszichiátriai betegségeim vannak. Gyógyszert már nem kell szednem 3 hónapja.

Oldalak