Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Indulatkezelési zavarok

Az indulatok kezelésének nehézsége, amikor úgy érezzük, hogy túlságosan indulatosan vagy nem a helyzetnek megfelelően viselkedünk időnként mindannyiunk életében előforduló, természetes jelenség. Különösen igaz ez olyan feszült, nehéz helyzetekben, amelyek meghaladják a személyes alkalmazkodóképességünket, elhúzódóak, ismétlődőek. Ekkor azt tapasztalhatjuk, hogy rövid időre indulataink elárasztanak és irányítják viselkedésünk, amely reakciót később akár megbánhatunk vagy szégyellhetünk.

Zavarról akkor beszélünk, ha ezek a túlzóan indulatos, vagy helyzethez nem illő viselkedések eluralkodnak a mindennapi életen, úgy irányítják az egyén viselkedését, hogy azok ellenőrzésére, szabályozására képtelen. Az indulati kontroll zavarai egyrészt súlyos problémákat és konfliktusokat okozhatnak az egyén környeztében élőkkel, a családban,  a párkapcsolatban, munkahelyen, másrészt akár önsértő magatartást is eredményezhetnek.

Az indulatkezelési zavart kiválthatják azok a nehéz és/vagy elhúzódó  történések, állapotok, amely helyzetekben a megnövekedett stressz következményeként súlyos fizikai és lelki terhet rónak az egyénre és amelyben romlik az alkalmazkodás képessége. A nehéz helyzetben lévő személy testi, lelki egyensúlya megbillenhet, felborulhat és a zavar tüneteinek kialakulásához vezethet. Ezekben az esetekben a külső ok megkeresésével és kiiktatásával, illetve az egyén védekezőképességének növelésével az indulatkezelési zavar tünetei enyhülnek, megszűnnek.

Vannak olyan esetek, amikor az indulatkezelés zavarai látszólagos külső ok nélkül jelentkeznek. Az érintett személy képtelen bizonyos késztetésein uralkodni és az ehhez kapcsolódó impulzusait ellenőrzés és szabályozás alatt tartani. Közös jellemzője ezeknek a késztetéseknek, hogy a végrehajtásuk ártalmas, jelentős kellemetlenséget és szenvedést okoz a személynek önmagának és/vagy  környezetének.  Ezek az indulatkezelési-, impulzuskontroll zavarok olyan pszichés rendellenességek  tünetei lehetnek, amelyekkel az egyén egyedül nem képes megbirkózni. Ilyen esetekben az okok megkeresésében, a pontos diagnózis felállításában és a kezelésében pszichiáter, pszichológus szakember segítségét érdemes kérni.

A leírást Kardos Judit pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját

Szakemberek

Pszichológus válaszol

Magában beszél, furcsa viselkedés - érdemes ezen aggódni?

Párom 50-es kedves intelligens férfi, több éve élünk együtt harmonikusan. Valami viszont megijeszt: minden nap pár percig - fél óráig (mikor azt hiszi, nem látom / hallom) halkan magában beszél, sosem értem, mit, hozzá sokszor nagyon intenzív mozdulatokat használ (mintha harcolna, ütne és valakire ujjal mutatna), olyan, mintha egy szellemmel veszekedne. Néha fúj és puffog míg üt a levegőbe. Néha a fejét rázza közben, máskor csak a fejrázás van, de a tekintete nagyon intenzív akkor is, mintha máshol lenne. Egyszer próbáltam erre utalni, de úgy tett, mintha nem értené, miről beszélek. Félek, hog

Féltékenység

Jó estét kívánok! 25 éves nő vagyok, és van egy párom aki 21 éves férfi. Távkapcsolatban élünk két külön országban. Féltékeny típus, én viszont annyira nem és ez sokszor okoz nálunk problémát. Sokszor féltékenykedik, és ha nem veszem fel a telefont többszöri próbálkozásra sem akkor kiborul és különböző, elég csúnya jelzőkkel illet. Utána bocsánatot kér, egyébként pedig egy nagyon kedves, romantikus ember.Többször került szóba az összeköltözés, de én mindannyiszor el is mondtam neki, hogy tartok attól, hogy ez nem fog változni, sőt nemhogy nem fog változni hanem rosszabb lesz, esetleg tettleges

Harag

Tisztelt Dr. Úr/Nő! 25 éves vagyok. Nagyon sokszor érzek magamban mélyről jövő haragot, egészen kicsi korom óta, amit próbálok "legyűrni" magamban és "megoldani" próbálom nyugtatni magam de nem mindig megy. Sokszor érzek embertársaim iránt is haragot, megmagyarázni pedig nem tudom, hogy miért, sokszor indok nélkül. Szeretnék ezen változtatni, szeretnék ettől szabadulni, és kiegyensúlyozottabban élni. Ez a haragos állapot legtöbbször úgy tör a felszínre, hogy felemelem a hangom és bántóan beszélek közeli hozzátartozóimmal. Nem ahogy megérdemelnék, csupán azért mert én rosszul érzem magam legbe

viselkedészavar

Van egy 44. éves lányom. A nehéz természetének tudtuk be, h rengeteg konfliktus van körülötte. Többször próbáltuk, hogy forduljon segítségért orvoshoz az agressziója miatt, de ez szintén konfliktust eredményezett. Nagyon agresszív, olyankor nem érdekli mit mond (durva, csúnya szavak) ordít, elviharzik v lecsapja a telefont. Ha beszélgetni próbálunk vele, néha elég zavaros a gondolatfűzése, nem érthető. Csak a negatív érzéseket tudja kifejezni, mindenkit negatív kritikával illet és nem tud bocsánatot kérni. Veszekedéskor mond olyan mondatot is, ami sehogy sem illik a témába. Nem tud baráti, sze

reménytelen

megőrülök ebben a retekben, mocsokban és rendetlenségben, míg egyedül laktam, nem volt ez... nem értem más hogy bír mocsokban és kuplerájban élni.... elegem van ebből hogy amit takarítok az 90%-ban baromira nem az én mocskom már bocsánat de nem tudok szebben fogalmazni ilyen idegállapotban.... gyűlölöm a rendetlenséget és a mocskot de mindenki után én takarítok, az én mocskom max 10%... és ezt én már nem bírom hogy állandóan takarítok, nem dolgozom ráadásul de simán napi 8 órát töltök a kicseszett háztartással és már elegem van, és ráadásul nem is főzök... arra már nincs energiám....elegem van

Érdemes lenne szakovoshoz fordulnom?

Tisztelt Dr.! 20 éven nő vagyok, és az elmúlt két évem saját magam megfigyelésével és megértésével küzdöttem.Pánikrohamok(igaz már kevesebb),dühkitörések,önbántalmazási hajlam,öngyilkos gondolatok,szorongás,üresség érzet,evészavar,gyakran csapongó érzelmek,depresszió,dohányzás,alkohol és drog fogyasztás,instabil önkép,alvás zavar.Mint egy depressziós figyelemre éhez kamasz,csak hogy tudom,nem vagyok depressziós sem pedig kamasz. A problémám pedig nem el-el múló szakasz hanem folyamatos bizonytalanság amire már a baráti köröm is felhívta figyelmem.Egy napomat úgy írnám le mint egy hullámvasút,m

Segíthet-e egy szakember, mi a jó döntés?

Tisztelt Doktor úr/nő! 1 éve vagyunk párkapcsolatban a párommal, kb. 10 hónapja együtt is élünk. Én elég nyílt személyiség vagyok, ő kicsit anti-szociális. Úgy érzem, hogy betegesen féltékeny és nem érti a "Privát szféra" fogalmát. Állandóan ellenőrizget, ha megcsippan a telefonom, egyből kérdezi, hogy ki írt. Utolsó cseppek a pohárban, hogy a nővérem férjére, illetve az édesanyja férjére is féltékeny. Nekem szükségem van szociális életre és privát térre, azonban nem tudom, hogy mi lehet a jó megoldás: hagyjam teljesen szabadon az életemet előtte és amikor kéri, akkor válaszoljak, mutassak m

Hogyan kezeljem az autoagressziót?

Tisztelt Hölgyem/ Uram! Hogyan kellene kezelnem az autoagressziót? Sajnos gyakran magamon vezetem le a haragom és úgy érzem egyre többször akarom bántani magam de félek hogyha észre vennék a szüleim mit gondolnának. Szóval valahogy le kéne állnom ezzel de igazából egy idő után már jó érzéssel tölt el. Úgy értem fáj de mégis elnyomott vele valamit ami még jobban fáj. Érdemes pszichológushoz fordulnom vagy nem fontos? Előre is köszönöm válaszát!

Hogyan vegyem rá anyósom hogy pszichológushoz forduljon

Tisztelt C.! Olyan problémával fordulok önökhöz,amit már lassan két éve nem tudunk megoldani. Párom édesanyja súlyos lelki problémákkal szenved és nem tudja se ő,se a testvérei rávenni hogy szakemberhez forduljon, mert hogy " a pszichológus nem oldja meg az ő problémáit".Nem érti meg hogy a gyerekei csak segíteni szeretnének rajta. A probléma maga: otthon van lassan másfél éve,kritizálja a gyerekeit,állandóan öngyilkossággal fenyegetőzik,ház eladással,semmivel se lehet a kedvében járni és lelkileg tönkre teszi a lányát aki jelenleg még vele lakik a folytonos kritizálással.Állandóan fáradt,sos

Mit tegyek ha már úgy érzem nem tudok változtatni a viselkedésemen?

18 éves lány vagyok. Tudom most lépek be a nagy betűs életbe és ez az a kor amire mindenki azt mondja hogy ilyenkor a legnehezebbnek tűnik minden még félig gyerek félig már felnőtt vagyok stb. De valahogy még is azt érzem egyedül nem tudok változtatni bár mellettem van a családom a barátom de annyi minden zavar van a fejemben nem tudok mindent elmondani és ők is máshogy gondolkodnak. A barátom például sokkal jobban megért (ő öt évvel idősebb nálam) de neki sem sirhatok folyton meg nem rakhatok minden terhet rá mert ő nem rég kezdett külön életet és nagyon sok dolga van. Leginkább amiben változ

14 éves fiú dühkitörései

Tisztelt Pszichológus! 14 éves fiam dühkitörései aggasztanak. Alapvetően akkor jelentkezik, amikor számítógépes játékkal játszik élőben és mi" megzavarjuk" . A játék jellemzően lövöldözős. Ilyenkor ököllel csapkodja az asztalt, és üvöltözik. Utoljára már ökölbe szorult kézzel , fenyegetőzött és próbált felém magasodni, mintha valamilyen hasonló korú társa lennék. Édesanyjàt és engem is nagyon megvisel ez a helyzet. Kérem,adjon tanácsot, hogy tudnánk a helyzetet rendezni. A számítógéptől való eltiltás elég nehézkesen menne. Köszönöm szépen.

Szorongás, hangulatingadozások

Üdvözlöm! 23 éves vagyok, anglisztika mesterszakos egyetemista. Régóta szenvedek szorongástól, tizenéves koromban sajnos igen depressziós is voltam, volt egy öngyilkossági kísérletem is, amelyet kb. fél év pszichoterápia követett. Ennek során kevert szorongásos depressziós zavarral, valamint nem meghatározott gyermekkori emociónális zavarral diagnosztizáltak. Az elmúlt években a szorongásom mellé igen hirtelen dühkitörések is társulnak, amelyek utólag mindig paranoidnak tűnnek, valamint gyakran érzek letargiát, ürességet, kilátástalanságot. Pánikrohamaim is szoktak lenni, bár szerencsére nem

Szorongás, szélsőséges hangulatingadozások

Üdvözlöm! 23 éves vagyok, anglisztika mesterszakos egyetemista. Régóta szenvedek szorongástól, tizenéves koromban sajnos igen depressziós is voltam, volt egy öngyilkossági kísérletem is, amelyet kb. fél év pszichoterápia követett. Ennek során kevert szorongásos depressziós zavarral, valamint nem meghatározott gyermekkori emociónális zavarral diagnosztizáltak. Az elmúlt években a szorongásom mellé igen hirtelen dühkitörések is társulnak, amelyek utólag mindig paranoidnak tűnnek, valamint gyakran érzek letargiát, ürességet, kilátástalanságot. Pánikrohamaim is szoktak lenni, bár szerencsére nem

kamaszkori dühkitörések

Üdvözlöm! Mennyire kell komolyan venni a kb. havonta jelentkező dühkitöréseit /10-15 perces/, egy 15 éves kamasz fiúnak? Köszönettel: István

Mit tegyek?

Üdvözlöm! Egy elég egyszerűnek látszó, de mégis összetett kérdésben szeretnék segítséget kérni. A barátnőmmel cirka egy hónapja vagyunk együtt, de a folyamatosan hangulatingadozása miatt lehetetlen a saját életemmel foglalkoznom. Nagyon szeretem őt, ő is szeret engem, de sajnos rossz családi háttér és neveltetés miatt gyakran rossz kedvű és depressziós, ami azzal jár, hogy magával ránt engem is Többször annyira elharapóznak benne az indulatok, olyanokat mond, amivel minden lelki békének nyilvánított érzést összetör bennem. Ilyenkor képtelen hallgatni bármire vagy bárkire, ha beszélek hozzá v

Oldalak