Hipochondria

Hipochonder vagyok vagy beteg?

„Napok óta fáj a fejem, biztos, hogy agydaganatom van”, „állandóan gyenge vagyok, és sokszor érzem, hogy fáj a hasam, de hiába járok kivizsgálásokra, az orvosok még nem találták meg mi a bajom, szerintem komoly betegségem lehet”.

Mit takar a hipochondria kifejezés?
Egyre több emberrel találkozom a munkám során, akikkel a fentiekhez hasonló gondolatokkal érkeznek. Az ilyen emberekre mondják azt, hogy hipochonderek, vagy „képzelt betegek”. Ez utóbbi kifejezés azonban már magában hordoz egy elítélő hozzáállást, ami azért nem jó, mert ezek az emberek valóban megélik a tüneteiket, amely szenvedéssel és az egészségük miatti állandó szorongással jár. A hipochondria szó eredete a görög hüpokhondrion szóra vezethető vissza, ezzel a megjelöléssel illették az ókori görögök a has felső részét, ahonnan feltételezésük szerint az értelem és a psziché betegségei erednek.

Folyamatosan nő a hipochonderek száma, az orvosokat látogató lakosság 4-5 százalékára jellemző valamilyen fokú hipochondria, amely megnehezíti mind a beteg, mind a családtagok életét és nem kis terhet ró az orvosokra és az egészségügyi rendszerre. A hipochonderek a tüneteikkel folyamatosan kivizsgálásokra járnak, és az újabb és újabb negatív leletek csak azt jelentik számukra, hogy az adott vizsgálat nem találta meg a betegséget, de a következő majd ige. Így fordulhat elő, hogy egy 32 éves fiatalember az utóbbi 1 évben már 30 vizsgálaton volt.

Ki a hipochonder?
A hipochondriázisban szenvedő betegek félreértelmezik saját testi tüneteiket, és rögeszmésen félnek attól, hogy valamilyen súlyos, életveszélyes betegségük  van. A diagnózis kimondásához a beteg valós, nem csupán színlelt tüneteinek legalább 6 hónapig fenn kell állniuk. jelek szerint sem az életkor, sem a nem, sem műveltségbeli tényezők nem befolyásolják gyakoriságát.

A megmagyarázhatatlan testi tünetek
A hipochondria a pszichiátriai betegségek egyik csoportjába, a szomatoform zavarok közé tartozik, amely betegségcsoportra jellemző, hogy megmagyarázhatatlan fizikális tüneteket okoznak.

Fajtái röviden:

• szomatizációs zavar (több szervrendszert érintő testi tünetekkel)
• nem differenciált szomatoform zavar (kevesebb fizikális tünettel)
• konverziós zavar (a motoros vagy szenzoros működéseket érintő tünetekkel)
• szomatoform fájdalomzavar (pszichogén fájdalommal)
• hipochondriázis (életveszélyes betegségtől való félelem)
• testdiszmorfiás zavar (testi hibák beképzelése, felnagyítása)
• és a meg nem határozott szomatoform zavar.

A felesleges beavatkozások, vizsgálatok elvégzésének kivédése érdekében már a kivizsgálás korai szakában fel kell vetni a szomatoform zavar lehetőségét, ha a beteg megmagyarázhatatlan fizikális tünetek miatt fordul orvoshoz.

A hipochondria megjelenési formái
Az egyik forma a létező, jelentéktelen tünetek túlértékelése, okának keresése. Az ilyen emberek a legenyhébb fájdalom, vagy csupán kényelmetlenségérzés azonnal súlyos problémára gondolnak: „Mi lehet ez? Mi okozza? Milyen súlyos, halálos betegség tünete lehet?” Ő az, aki a legenyhébb hétköznapi fejfájás esetén rögtön agydaganatra gondol.

A másik forma jóval ritkábban fordul elő: a külső - potenciálisan károsítónak tartott - hatások túlértékelése. Az ilyen ember mindentől fél: lehetőleg nem fog kezet, mert attól bacilusokat kaphat, hideg vizet nem iszik, mert az torokgyulladást okoz, a huzattól tüdőgyulladást kap. A két forma gyakran kombinálódik egymással.

            A hipochondriát meg kell különböztetni a betegségfóbiától, utóbbira az jellemző, hogy valaki egy konkrét, meghatározott betegségtől retteg. A fóbiás kétségbeesetten keresi magán a rettegett betegség jeleit, s minden kellemetlen érzetét, tünetét arra vezeti vissza. Mostanában tapasztalhatóan megnőtt az infarktus- és rákfóbiások száma.

Mi állhat a hipochondria hátterében?
A hipochondria általában nem önálló betegségként van jelen: depresszióra, szorongásos betegségekre, de személyiségzavarra is utalhatnak a tünetek. Előfordul az is, hogy a megnövekedett stresszszint, a váratlan életesemények váltják ki a tüneteket. Sokan számolnak be arról, hogy a halálfélelmük, a betegségtől való rettegésük akkor jelentkezett először, amikor szülővé váltak, hisz most már a kisbabáért is felelősek és mi lesz akkor, ha történik velük valami.

Korábbi élmények hatása is lehet a hipochondria: olyan események, amelyek megingatták a beteg biztonságérzetét. Ilyen lehet például, ha valakinek kiskorában meghal egy gyerektársa a környezetében, vagy korán elveszíti a szeretett szülőt, nagyszülőt. Egy 35 éves nő beszámolója: „a mai napig látom a nagypapám arcát a ravatalozón”.

Egy másik kiváltó ok lehet a szülők „túlféltő”, aggódó magatartása („ha nem veszel sapkát télen, kihullik a hajad”), amely azt az attitűdöt alakítja ki a gyermekben, hogy a világ veszélyes hely.

A hipochondria kezelése
Mivel minden hipochondernek más a betegség- és élettörténete, a kezelést mindig az egyéni probléma határozza meg. A pszichoterápia, a kognitív viselkedésterápia és a szorongásoldás módszerei közül válogathatunk a hipochondria kezelése során. A szorongások mögött a halál gondolatának el nem fogadása állhat, ezért fontos az élet és halál kérdéskörét beilleszteni a terápiába, ebben a vallás is sokat segíthet. Fontos, hogy a beteg megpróbáljon nyugodt családi és munkahelyi körülményeket teremteni maga körül, csökkentse a mindennapok stresszét.

A leírást Sági Andrea pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!