GYES szindróma

Az ún. GYES-szindróma, ahogy hazánkban nevezik (más néven: GYES-betegség, GYES-neurózis), bár gyakori jelenség, mégis megosztja a közvéleményt és a szakembereket is. A traumás neurózis, a gyász-szindróma, stressz, a kimerültség, a pánikbetegség, a menedzserbetegség, a burnout társadalmilag elfogadott, értett, megértett problémák.

A nyugati világban is általánosan elfogadott az un. háziasszony szindróma (housewife syndrome). Ugyanakkor nálunk a GYES-szindróma inkább pejoratív tartalmú, a köztudatban az unatkozó kismamák nem létező problémájaként él, akik jó dolgukban már nem tudnak mit kitalálni. Sokan csak legyintenek rá, pedig valóban gyötrelmes állapot, amely valós szenvedést okoz. A GYES-neurózis valójában reakció, alkalmazkodási nehézség egy megváltozott, korábban nem tapasztalt elvárásokkal és számos korlátozással járó élethelyzetre. Nem egy egységes kórkép, inkább jelenség, amelyet több tényező együtt hatása okoz (párkapcsolati-családi, gyermeknevelési, egészségügyi, pszichés-mentálhigiénés stb. problémák). Fokozatosan alakul ki, és - ha nem érkezik segítség - a fennálló problémák talaján egyre mélyül. A társadalmi elvárások nyomása (az újdonsült anyuka legyen mindig tökéletesen boldog, jókedvű, kiegyensúlyozott, lelkes, odaadó, türelmes, fitt és tele energiával), az azoknak való megfelelési kényszer, a kisgyerekes létről elképzelt és lefestett idilli, rózsaszín kép és a megélt hétköznapi valóság közötti diszkrepancia, a hétköznapok egyhangúsága, monotonitása, ingerszegénysége, a bezártság-érzés, az állandó fáradtság, letargia, az anya saját inkompetenciájának vélt vagy valós megélése váltja ki, majd mélyíti el a szorongó állapotot. Ehhez bizonytalanság, kisebbrendűségi érzés, ingerlékenység, indokolatlan félelem, súlyosabb esetben kényszeres viselkedés vagy depresszió is társulhat. Az anya úgy érzi, nem tud megfelelni feladatainak, amelyek váratlanul, csőstül szakadnak rá, kimerült, frusztrált.

Mindinkább befelé fordul, és egy idő után valóban nem fog tudni megfelelni mindennapi feladatainak, elszakad az értetlennek, érzéketlennek megélt környezettől. Mindez az egész család életét megmérgezi. A környezet - elsősorban a férj - sokszor valóban nem érti az adott helyzetet, lekicsinyli vagy nyafogásnak, hisztinek címkézi a problémát, az anya pedig úgy érzi, teljesen egyedül marad. Pedig éppen megértésre, együttérzésre és támogatásra lenne szüksége az érintett kismamának, hogy leküzdhesse a fojtogató problémát. A megoldást többnyire nem gyógyszerek (antidepresszánsok vagy hangulatjavítók) szedése jelenti, hanem a környezet segítsége, megértő odafordulása, egy kis tehermentesítés. Pihenés, akár rövid időre való kiszakadás is a fojtogató környezetből, valami valódi feltöltődést eredményező külső program (találkozás a barátnőkkel, éttermi vacsora kettesben a férjjel, torna- vagy jógaóra, úszás, fodrász, kozmetikus vagy akár egy jó alvás) csodát tehet. Természetesen, ha mindez nem elég, ha egyedül nem megy a megküzdés, szakember segítségét lehet - és kell - igénybe venni, de lehetőleg ez se gyógyszeres, inkább pszichoterápiás segítséget jelentsen.  

A leírást Roboz Gabriella pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!