Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Gyász feldolgozása

A gyász köznapi értelemben véve a szeretett személy elvesztése miatti bánatot, szomorúságot jelenti. Természetes emberi reakciónak tekinthető, melyet a bekövetkező veszteség érzése vált ki.

Előfordul (különösen, ha elhúzódó, súlyos betegségről van szó, melyből előreláthatólag nem fog felépülni a beteg), hogy a hozzátartozókban, a barátokban a közelgő halál nehezen feldolgozható érzéseket, negatív gondolatokat vált ki, ezt nevezik anticipációs gyásznak.

Maga a halál (bármennyire is előre látható) mindig váratlanul éri a hátramaradottakat. Az első reakció a sokk. Előfordul a halálhír el nem fogadása, tagadása, a kiüresedettség, tehetetlenség érzése. A tagadás különösen akkor gyakori, ha a halál váratlan. Vannak, akik ilyenkor mintegy „megbénulnak”: nem képesek a célirányos gondolkodásra és cselekvésre. Időnként kontrollálatlan viselkedés, vagy paradox reakciók (nevetés, sok alvás) is előfordulhatnak.

A temetéssel kapcsolatos ügyek intézésekor a hozzátartozók óhatatlanul szembesülnek a ténnyel, de annak elfogadhatatlansága miatt ezt sokszor hárítják. Nem ritka ebben az időszakban az ingerlékenység, a vádaskodások, az önvádlások, ugyanúgy találkozhatunk túlzott aktivitással, mint tehetetlen passzivitással.

Amikor a veszteség tudatosul, a gyászolók számukra kontrollálhatatlannak tűnő érzelmeket élnek át: erős bánatot (akár depressziót), szorongást, magányosság érzést, bűntudatot. Előfordulhat, hogy átmenetileg úgy érzik, mintha a halott jelen lenne, beszélne hozzájuk, ez akár érzékcsalódás formájában is jelentkezhet.  Szinte általános a visszahúzódás: a társas kapcsolatokat, eseményeket kerülik. Ambivalens érzéseket tapasztalnak: egyszerre vágynak az elhunyt jelenlétére, miközben félnek is a hozzá fűződő emlékek felidézésétől. Van, aki ilyenkor képtelen döntéseket hozni, mások épp ellenkezőleg. hirtelen határoznak. Számos pszichoszomatikus tünet jelenhet meg (emésztési problémák, szívpanaszok, alvászavar, stb.), és esetenként nagyon nehéz megküzdeni az elháríthatatlanul betörő, fájdalmas emlékekkel.

A későbbiek során a tünetek enyhülnek, az emlékek már kevésbé megterhelőek, inkább kellemesek, és ezek felidézése tudatosabbá válik, ritkulnak az akaratlanul betörő élmények. Fokozatosan helyreáll a külvilág iránti nyitottság, szaporodnak a személyes kapcsolatok, a gyászolók ismét elkezdenek a jövővel foglalkozni, terveket kovácsolnak, új feladatokat vállalnak.

A gyász ideje általában fél-egy évig tart (nem véletlen a kifejezés, hogy „gyászév”), lefolyása váltakozó. Családi ünnepek, karácsony, évfordulók okozhatják a tünetek rosszabbodását.

Más veszteségek (például válás, szakítás, munkahely elvesztése, stb.) is előidézhetnek a gyászhoz hasonló reakciókat, hiszen ezek az élet olyan mértékű átrendezését követelik meg, amihez időbe telik alkalmazkodni. A kedvenc háziállat halálakor is természetes a gyászfolyamat, hiszen az állathoz erős érzelmi szálak fűznek minket, a veszteség érzése sokszor csaknem annyira erős, mintha egy emberről lenne szó.

Mivel a gyász természetes jelenség, ezért pszichológiai, pszichiátriai beavatkozást nem feltétlenül igényel. A legfőbb gyógyító erő az idő és a meglévő harmonikus családi és társas kapcsolatok.

A „normál” gyásztól eltérően az úgynevezett komplikált gyász időtartamát, intenzitását vagy megnyilvánulási formáját tekintve eltér a fentebb leírtaktól. Ennek kialakulását elősegítheti, ha a veszteség váratlanul következik be, ha túlzottan erős az elhunythoz való érzelmi kötődés, ha gyermekről vagy fiatal emberről van szó, ha a gyászoló ambivalens érzéseket táplál az elhunyttal kapcsolatban, ha egy időben más, stresszt keltő események is bekövetkeznek, testi és pszichés betegségek fennállása esetén, ha a halál erőszakos úton következett be (gyilkosság vagy öngyilkosság), ha maga a túlélő okozta azt a balesetet, melynek következtében elveszített valakit, ha társas kapcsolatai nem megfelelőek, illetve ha korábban előfordult depresszió az életében.

A gyász – időtartamát tekintve – a korábban leírtaktól eltérően, hosszasan, extrém esetben akár évekig is elhúzódhat. A kezdeti tünetek nem enyhülnek, a szorongás, levertség, visszahúzódás állandósulhat, a gyászoló idealizálja az elhunytat. A továbblépés, az elhunyt esetleges „elfelejtése” erős félelmet kelt. Szélsőséges esetben előfordulhat az úgynevezett mumifikáció, amikor az elhunyt szobája érintetlen állapotban marad, használati tárgyait a hátramaradott megőrzi, akár éveken át, étkezéseknél megterít neki, és egyáltalában: úgy viselkedik, mintha a halál nem történt volna meg.

Az úgynevezett késleltetett gyász megjelenésekor a szokásos tünetek kezdetben teljesen hiányozhatnak, vagy alig jelentkeznek. Jellemző az erős harag, bűntudat érzése, a pszichoszomatikus panaszok kialakulása. Ez többnyire akkor következik be, ha a halálesetkor a gyászolónak másokat kell támogatnia, vagy ambivalens kapcsolat fűzte az elhunythoz. A gyászreakció általában akkor jelentkezik, amikor már nincs szükség mások segítésére, vagy újabb veszteségélmény következik be.

A tünetek intenzitását tekintve két szélsőséges véglet fordulhat elő: a bagatellizálás vagy az extrém erős reakciók. Előbbi elsősorban az elhunythoz fűződő ambivalens kapcsolat esetén alakulhat ki (a háttérben ilyenkor gyakori a bűntudat, és sokszor fejlődnek ki pszichoszomatikus problémák), utóbbi leginkább akkor jelenik meg, ha hirtelen következik be a haláleset (esetleg erőszakos úton), vagy gyermek az, aki meghal.

A gyász gyakran fejeződik ki „torzult” módon. Ilyenkor újra aktiválódhatnak bizonyos testi betegségek (elsősorban a szív- és érrendszeri megbetegedések, a különféle pszichoszomatikus megbetegedések), nő a fertőzésekre való hajlam. Egyes pszichiátriai kórképekben is erősödhetnek a tünetek (például depresszió, szorongás, pánikzavar, kényszerbetegség, különféle fóbiák), továbbá megnő az addikciók valószínűsége (alkohol, drog, dohányzás).

A gyászolók körében a halálozási arány magasabb, különösen az első hetekben. Az imént említetteken túlmenően nagyobb arányban fordulnak elő balesetek és öngyilkosság.

A normál gyász esetében főleg akkor jelenthet segítséget a pszichológus, ha hiányzik a támogató környezet. Nagyon hatékonyak lehetnek a különféle önsegítő csoportok, melyek célja elsősorban az érzelmek kifejezése, az elhunythoz fűződő kapcsolat áttekintése, és az élet újjászervezésének segítése.

Komplikált gyász esetén pedig mindenképp érdemes szakemberhez fordulni.

A leírást Thiery Henriette pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját.

(Felhasznált irodalom: Pilling János (2008). A haldoklás és a gyász lélektana. In: Kopp Mária, Berghammer Rita (szerk.): Orvosi pszichológia. Medicina, Budapest, 437-449.)

Szakemberek

Pszichológus válaszol

Gyász feldolgozás

Tisztelt dr Úr/Nő!Két éven belül elvesztettem édesanyámat és édesapámat.Együtt éltünk,én gondoskodtam róluk.Mind a ketten idős betegek voltak.Nagyon nehéz mostanában a lelkemnek.Talán nem tudom elengedni őket vagy nem tudom hogy kellene.Magamat hibáztatom hogy nem tettem meg mindent értük.Ha előbb hívom a mentőt vagy ha,ha....a sok ha.Csak erre tudok gondolni.Édesanyámtól eltudtam búcsúzni,de sajnos édesapámtól nem mert nem lehetet bemenni a kórházba.Nem tudom hogy legyek túl ezen.Sokat sírok,sokat gondolok rájuk.Köszönöm a választ.

Forduljunk szakemberhez?

Jó napot kívánók dr. Úr/Nő. Történetünk röviden arról szól, hogy 5honapja elvesztetük édesanyánkat (betegség miatt) Van egy 13éves kis öcsenm aki nem besszélget eről senkinek sem,viszont hibáztatja magát és az orvosokat is hogy nem vizsgálták ki rendesen hanem írtak gyógyszert kapott Injekciót és haza küldték másnap sajnos meghalt ezért hibáztatja az orvosokat. Magát meg azért mert nem volt otthon (iskolába volt) mikor a tragédia történt, és most gyerek fejel bosszút akar állni az orvosokon. Sajnos akár mint mondunk nem akarja aba hagyni ezt a bosszúállósdit. Ugylátom rajta hogy nem tudja f

Mi a baj velem?

A problémám a következő : van egy csodalatos kisfiam akit mindenkinel jobban szeretek, 2 es fel eves. Sajnos szules utan depressziom alakult ki, pszichologushoz jartam, sokat segitett. De az ido segitett a leginkabb. Mar jol voltam ezidaig de nem felejtettem el hogy ereztem magam. Febeuar elejen kiderult hogy terhes vagyok, es sok sok rengeteg vivodas utan arra jutottam hogy nem akarom megtartani. Elmentem abortuszra. Ez mult heten tortent. Azota szornyen erzem magam, neha meg akarok halni, megbantam a dontesemet. Szegyellem magam buntudatom, fajdalmat erzek. Nem birom elviselni ezt a fajdalm

Testvérek közötti elfogadás

Segítségét szeretném kérni. Van egy 9 éves lányom, egy 6 éves fiam és egy 3 éves lányom. Az első gyerekünkre 6 évet vártuk mire megszületett (lombik minden gyerekünk). Annyira várt gyerek volt, hogy rengeteget foglalkoztam vele még akkor is amikor nem biztos, hogy igényelte volna. A második terhesség iker terhesség volt amelyből az egyik fiúnk szülés előtt pár órával meghalt így egy fiúnk maradt. Férjemmel lelkileg teljesen összetörtünk. Lányommal egy fél évig nem nagyon foglalkoztam legalábbis nem úgy ahogy szerettem volna. Örültem, hogy a gyász közepette a fiúnkat el tudtam látni. Ez az idős

Hogyan fogadjam el a férjem halálát...

Kedves Dr.Ur/Dr.Nő. Köszönöm hogy itt lehetek. Nagyon nehéz napokat élek meg. A szeretett férjem fiatalon alig 40 évesen, 3 hete halt meg, hirtelen betegségben. 2 kis gyerekünk van. Mindenki a gyerekekre tereli figyelmemet, hogy értünk erős kell lennem, de nem tudom magamat megerősíteni ahhoz hogy öértük itt legyek. Anya s apa legyek egyben. Sokan vannak barátok kik támogatnak s aggódnak értem, amiért hálás vagyok, de nem találom helyem sehogy a férjem nélkül. 16 éves koromtól együtt vagyunk. Alig 40 évesen halt meg. Harmónia és szeretet dominált a családunkban. Amit egyik percről a másikra e

Segítség

Tisztelt Hölgyem/Uram! Másfél évvel ezelőtt halt meg az anyukám, viszonylag tragikus hirtelenséggel, 3 hét alatt elveszítettem. A halála előtt pár nappal édesapámról is kiderült, hogy gégerákos beteg, őt sikerült megmenteni, kivezették a légcsövét, ő sztómával él együtt. Anyu halála és apu műtétje után 1 hétre én is kórházba kerültem, a 16 éve fennálló colitis ulcerozám kiújult és szteroidos kezelésre volt szükség. Az azóta eltelt időmről elmondható, hogy folyamatos lejtőn érzem magam. A hiány, a gyász, a mindennapok, apu ápolása és mellette a család működtetése nagyon nehéz. Életkedvem

Sikertelen radevu?

85 éves férfi vagyok, a 70 éves nőt munka kapcsolat révén, 30 éve ismertem meg. Cca. 15 éve nem találkoztunk. Ő 3 éve, én két hónapja özvegy vagyok. Ő néha szokott eseményeket közzé tenni a facebook-on, azokat megnéztem, ritkán reagáltam is rájuk. Három hete, telefonon felvettük a kapcsolatot. Tíz napi, órás, igen kedélyes, telefon beszélgetések után 180 km-ről meglátogatott. Haza érkezésünk után 2-3 óra múlva szex kapcsolatot kezdeményeztem. Férje utáni "elfogódottság"- ra hivatkozva, azt mondta, ne haragudjak, sajnos még nem tudja megtenni. Őt nem egy szende nőnek ismertem meg. Ezt kétked

Érthetetlen Bontóper!

Tavaly, 2020.Júlus.03.napján férjhez mentem, egy katonához. A férjem, az esküvőt követően alig akart házas életet élni, továbbá egybekelésünk után 2 héttel, eltűnt egy hétvégére, úgyhogy senki sem tudott, tartózkodási helyéről, Én sem. Ezek után, a következő hétvégén elküldött abból az otthonból ahol életvitel szerűen éltünk együtt, mondván láthatásra jön a lánya aki 11 éves,és egyedül szeretne vele kettesben, időintervallumot tölteni. Teljesen letaglozott kérése, mivel szerettem a kislányt és jó kapcsolatot ápoltam vele. További kérése közzé tartozott, hogy minden héten 1 napot teljesen egy

Elengedés

Üdvözlöm! 29 éves meleg férfi vagyok. A fő problémám, hogy a hosszú kapcsolataimból a szakítás után én nem tudtam kiszállni. Ez azt jelenti, hogy még öt évvel később is gondolok rá, hiányzik, hogy nem keres, nem válaszol, negligál. Ugyanezt éltem át, egy éve lett vége egy másik (szintén több éves) kapcsolatomnak, ahol én vágynék egy bizonyos gyász periódus után a kapcsolódásra, kommunikációra, de ő érezhetően nem. Törölt, továbblépett, nem akar semmilyen szinten foglalkozni velem: én ezt borzasztó nehezen élem meg amiatt, mert mély és szeretetteljes volt a párkapcsolatunk nagy része, ráadásul

Hogyan dolgozzam fel valakinek a váratlan halálát?

2020 október elején már 2 hónapja elhunyt egy 24 éves lány ismerősöm. A szüleim már ismerték a szüleit a születése előtt, mint legjobb barátok. Nagyon sok összejövetel volt, de ez hosszú, hogy itt kifejtsem. Felnőttünk, és évről-évre kevesebb találkozót tudtak összehozni a szüleink. Legutóbb 9 éve karácsonykor. Még nem töltöttem be a 21. évemet. Mint említettem, meghalt a szegény lány váratlanul. Lelkileg úgy megviselt, hogy magamra se ismerek. Előjönnek az emlékeim az életemből, folyamatosan eltörik bennem a mécses. A párommal 3,5 éve vagyunk együtt, hogy soha nem látott sírni. Az elvesztet

Lehet örök a házasság szex nélkül?

Tisztelt Dr! 30 éves nő vagyok 5 éve vagyok együtt a férjemmel. 3 éve szülés után meghalt a babánk nagyon nehéz időszak volt de úgy érzem a körülményekhez képest jól viseljük (dolgozunk, nem szedünk gyógyszert, nem lettünk alkoholisták stb)... A házasságunkban minden rendben nagyon szeretjük egymást és ha lehet ilyet mondani kisfiunk halála óta mégszorosabb lett a kapcsolatunk. Ő az első gyermekünk és megbeszéltük hogy nem lesz több baba... Agyon aggódnám túlpánikolnám és amúgy se tudnánk elfelejteni Balázst hiába "lesz majd másik" - ahogy a környezetünk mondaná... Az eset óta nem élünk ház

Felelős vagyok az édesanyám közelgő haláláért, úgy érzem, belelőrülök

Tisztelt Pszichológus(nő), november elején meglátogattam vidéken édesanyámat, aki 80 éves és egyedül él. Nagyon rosszul viseli a járványidőszakkal járó korlátozásokat, és főként azt, hogy kevesebbet látogattuk. Az ottartózkodásom alatt már elkezdődtek a tünetek, amiről kiderült, hogy koronavírus. Értesítettem anyukámat, mondtam, szóljon az orvosának, és figyelje magát. Két nappal később nála is elkezdődtek a tünetek, nehézlégzés, fulladás. A háziorvosa kint volt, de anyukám aláírta a papírt, hogy saját felelősségre nem megy be. A hétvégén sikerült kórházba juttatni az unokahúgom segítségév

Képtelen lennék a gyászra?

40 feletti, pest megyei férfi férfi vagyok. 25 éves voltam, amikor 53 évesen elhunyt édesanyám rákban és most 2020 aug 20-án édesapám, 82 évesen, szívelégtelenségben. Mindkettejüknél a gyászfolyamat már az életükben elkezdődött, kb 3,5 évvel élték túl a betegséggel való első szembesülést. Az a sok, éveken át tartó napi aggódás, féltés, rosszabbodással szembesülés úgy érzem, kiölte belőlem a szoros, szülői kötődést és mindegyikük halála inkább csak egy "beteljesedés"-képpen hatott. Sokszor szégyellem is magamat, a sírás- és gyászolásmentes "gyászév" miatt, de azon kívül, hogy néha szomorú vagyo

Hipoglikémia pánik

3 éve magas inzulin szinttel diagnosztizáltak enyhén emelkedett cukorral. Néha leesett a cukrom emiatt sajnos pánikbeteg lettem. Nagyon félek, hogy elájulok vagy meghalok, pedig tudom hogy ez nem tőrténik meg. Kényszeresen mérem a cukrom napi kb 10-30x is ha kell csak ezzel tudom magam megnyugtatni hogy minden rendben van. Már ez engem is zavar, mert tudom hogy beteges amit csinálok. De nem tudok rola leszokni. Mar akkor panikolok ha veletlen otthon marad a vercukormero vagy ha elfogyik a tesztcsik . Hogyan tudnám ezt lekuzdeni? Panikohamok soran hiperventillalok heves szivdobogasom

Gyász feldolgozás

Apukám meghalt 2016-ba.Sajnos az elvesztését nem tudom feldolgozni.Mit tudok tenni,hogy fel-dolgozzam.

Oldalak