Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Gyász feldolgozása

A gyász köznapi értelemben véve a szeretett személy elvesztése miatti bánatot, szomorúságot jelenti. Természetes emberi reakciónak tekinthető, melyet a bekövetkező veszteség érzése vált ki.

Előfordul (különösen, ha elhúzódó, súlyos betegségről van szó, melyből előreláthatólag nem fog felépülni a beteg), hogy a hozzátartozókban, a barátokban a közelgő halál nehezen feldolgozható érzéseket, negatív gondolatokat vált ki, ezt nevezik anticipációs gyásznak.

Maga a halál (bármennyire is előre látható) mindig váratlanul éri a hátramaradottakat. Az első reakció a sokk. Előfordul a halálhír el nem fogadása, tagadása, a kiüresedettség, tehetetlenség érzése. A tagadás különösen akkor gyakori, ha a halál váratlan. Vannak, akik ilyenkor mintegy „megbénulnak”: nem képesek a célirányos gondolkodásra és cselekvésre. Időnként kontrollálatlan viselkedés, vagy paradox reakciók (nevetés, sok alvás) is előfordulhatnak.

A temetéssel kapcsolatos ügyek intézésekor a hozzátartozók óhatatlanul szembesülnek a ténnyel, de annak elfogadhatatlansága miatt ezt sokszor hárítják. Nem ritka ebben az időszakban az ingerlékenység, a vádaskodások, az önvádlások, ugyanúgy találkozhatunk túlzott aktivitással, mint tehetetlen passzivitással.

Amikor a veszteség tudatosul, a gyászolók számukra kontrollálhatatlannak tűnő érzelmeket élnek át: erős bánatot (akár depressziót), szorongást, magányosság érzést, bűntudatot. Előfordulhat, hogy átmenetileg úgy érzik, mintha a halott jelen lenne, beszélne hozzájuk, ez akár érzékcsalódás formájában is jelentkezhet.  Szinte általános a visszahúzódás: a társas kapcsolatokat, eseményeket kerülik. Ambivalens érzéseket tapasztalnak: egyszerre vágynak az elhunyt jelenlétére, miközben félnek is a hozzá fűződő emlékek felidézésétől. Van, aki ilyenkor képtelen döntéseket hozni, mások épp ellenkezőleg. hirtelen határoznak. Számos pszichoszomatikus tünet jelenhet meg (emésztési problémák, szívpanaszok, alvászavar, stb.), és esetenként nagyon nehéz megküzdeni az elháríthatatlanul betörő, fájdalmas emlékekkel.

A későbbiek során a tünetek enyhülnek, az emlékek már kevésbé megterhelőek, inkább kellemesek, és ezek felidézése tudatosabbá válik, ritkulnak az akaratlanul betörő élmények. Fokozatosan helyreáll a külvilág iránti nyitottság, szaporodnak a személyes kapcsolatok, a gyászolók ismét elkezdenek a jövővel foglalkozni, terveket kovácsolnak, új feladatokat vállalnak.

A gyász ideje általában fél-egy évig tart (nem véletlen a kifejezés, hogy „gyászév”), lefolyása váltakozó. Családi ünnepek, karácsony, évfordulók okozhatják a tünetek rosszabbodását.

Más veszteségek (például válás, szakítás, munkahely elvesztése, stb.) is előidézhetnek a gyászhoz hasonló reakciókat, hiszen ezek az élet olyan mértékű átrendezését követelik meg, amihez időbe telik alkalmazkodni. A kedvenc háziállat halálakor is természetes a gyászfolyamat, hiszen az állathoz erős érzelmi szálak fűznek minket, a veszteség érzése sokszor csaknem annyira erős, mintha egy emberről lenne szó.

Mivel a gyász természetes jelenség, ezért pszichológiai, pszichiátriai beavatkozást nem feltétlenül igényel. A legfőbb gyógyító erő az idő és a meglévő harmonikus családi és társas kapcsolatok.

A „normál” gyásztól eltérően az úgynevezett komplikált gyász időtartamát, intenzitását vagy megnyilvánulási formáját tekintve eltér a fentebb leírtaktól. Ennek kialakulását elősegítheti, ha a veszteség váratlanul következik be, ha túlzottan erős az elhunythoz való érzelmi kötődés, ha gyermekről vagy fiatal emberről van szó, ha a gyászoló ambivalens érzéseket táplál az elhunyttal kapcsolatban, ha egy időben más, stresszt keltő események is bekövetkeznek, testi és pszichés betegségek fennállása esetén, ha a halál erőszakos úton következett be (gyilkosság vagy öngyilkosság), ha maga a túlélő okozta azt a balesetet, melynek következtében elveszített valakit, ha társas kapcsolatai nem megfelelőek, illetve ha korábban előfordult depresszió az életében.

A gyász – időtartamát tekintve – a korábban leírtaktól eltérően, hosszasan, extrém esetben akár évekig is elhúzódhat. A kezdeti tünetek nem enyhülnek, a szorongás, levertség, visszahúzódás állandósulhat, a gyászoló idealizálja az elhunytat. A továbblépés, az elhunyt esetleges „elfelejtése” erős félelmet kelt. Szélsőséges esetben előfordulhat az úgynevezett mumifikáció, amikor az elhunyt szobája érintetlen állapotban marad, használati tárgyait a hátramaradott megőrzi, akár éveken át, étkezéseknél megterít neki, és egyáltalában: úgy viselkedik, mintha a halál nem történt volna meg.

Az úgynevezett késleltetett gyász megjelenésekor a szokásos tünetek kezdetben teljesen hiányozhatnak, vagy alig jelentkeznek. Jellemző az erős harag, bűntudat érzése, a pszichoszomatikus panaszok kialakulása. Ez többnyire akkor következik be, ha a halálesetkor a gyászolónak másokat kell támogatnia, vagy ambivalens kapcsolat fűzte az elhunythoz. A gyászreakció általában akkor jelentkezik, amikor már nincs szükség mások segítésére, vagy újabb veszteségélmény következik be.

A tünetek intenzitását tekintve két szélsőséges véglet fordulhat elő: a bagatellizálás vagy az extrém erős reakciók. Előbbi elsősorban az elhunythoz fűződő ambivalens kapcsolat esetén alakulhat ki (a háttérben ilyenkor gyakori a bűntudat, és sokszor fejlődnek ki pszichoszomatikus problémák), utóbbi leginkább akkor jelenik meg, ha hirtelen következik be a haláleset (esetleg erőszakos úton), vagy gyermek az, aki meghal.

A gyász gyakran fejeződik ki „torzult” módon. Ilyenkor újra aktiválódhatnak bizonyos testi betegségek (elsősorban a szív- és érrendszeri megbetegedések, a különféle pszichoszomatikus megbetegedések), nő a fertőzésekre való hajlam. Egyes pszichiátriai kórképekben is erősödhetnek a tünetek (például depresszió, szorongás, pánikzavar, kényszerbetegség, különféle fóbiák), továbbá megnő az addikciók valószínűsége (alkohol, drog, dohányzás).

A gyászolók körében a halálozási arány magasabb, különösen az első hetekben. Az imént említetteken túlmenően nagyobb arányban fordulnak elő balesetek és öngyilkosság.

A normál gyász esetében főleg akkor jelenthet segítséget a pszichológus, ha hiányzik a támogató környezet. Nagyon hatékonyak lehetnek a különféle önsegítő csoportok, melyek célja elsősorban az érzelmek kifejezése, az elhunythoz fűződő kapcsolat áttekintése, és az élet újjászervezésének segítése.

Komplikált gyász esetén pedig mindenképp érdemes szakemberhez fordulni.

A leírást Thiery Henriette pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját.

(Felhasznált irodalom: Pilling János (2008). A haldoklás és a gyász lélektana. In: Kopp Mária, Berghammer Rita (szerk.): Orvosi pszichológia. Medicina, Budapest, 437-449.)

Szakemberek

Pszichológus válaszol

továbblépés

Kedves pszichológus. 24 eves biszex férfi vagyok akinek 2018 juniusában ért véget az első férfival folytatott kapcsolat. 2 évig tartott. XXI. századi tündérmese mert interneten találkoztunk , ő egy török fiú volt. Életében először miattam ült repülőre, utazott és 5 hónap után találkoztunk cask személyesen. Elfogadta a colitis ulcerosa betegségemet, a tényt, hogy apám 14 eves koromig heti szinten vert mert alkoholista. SZerettük egymást azonban a távolság nagy bajokat okozott. Alpvetően is más tipusok vagyunk , én nyugodt és higgadt ő temperamentumos és hamar kiabáló. Szakításunk körnéykén már

Evési zavar

Üdvözlöm!!! Mióta az eszemet tudom evészavarral küszködöm. Mióta megszületett a kisfiunk még inkább elfajult a dolog sajnos. Nem tudom miért de egyre többet eszem,nem is vagyok éhes de mégis mindig eszem....! Szeretnék rájönni miért lehet ez. Volt egy babám akit elvesztettem 8 éve,tavaly ezt a babámat is majdnem! Csoda hogy életben maradt! Önhibánkon kívül beteg lett a pici. Az eset óta még többet eszem és nem tudom megállni..! Nagyon kérem ha tudnak nekem segíteni akkor segítsenek! Nagyon szépen köszönöm! Üdvözlettel Emese

Felkészülés a szerettünk elvesztésére 2.

Felkészülés a szerettünk elvesztésére 1. folytatása A párom maximálisan támogató, nagyon sokat beszélgetünk, és pont így fogalmazódott meg bennem az a kérdés is, hogy mikor van az a pont, amikor el kell engedni a szerettünket, elfogadni és felkészülni arra, ami be fog következni vagy tovább tagadni és esztelenül bizakodni? Egyáltalán hogy lehet megpróbálni visszarázódni a hétköznapokba, amikor belül az ember folyamatosan retteg attól, hogy mit hoz a következő nap? A folyamatos félelmet és rágódást nyugtatóval tartom kordában, ami miatt apukám nagyon haragudna rám. Egyszerűen nem tudok beletör

Hogy segítsek neki?

Üdvözlöm! A problémám igazából a 18 éves lányommal van, és hogy őszinte legyek már nem tudok mit tenni, tehetetlen vagyok. Volt egy kapcsolata, 16 éves kora óta együtt volt egy sráccal, aki 5 évvel volt idősebb nála. Ez nem okozott igazából gondot, de már az elején figyelmeztettem a lányomat, hogy ezzel a fiúval még lesznek gondok. Rossz a családi háttere, ennek köszönhetően az életvitele is. A lányommal viszont jól bánt mindig, szerették egymást. Viszont másfél hónappal ezelőtt beigazolódott, amitől féltem. Nem tudjuk mi történt, de feltehetően belekeveredett valamibe, ugyanis eltűnt. E

Vajon elakadtam a feldolgozásban?

Kedves Válaszoló, A gyermekem 8 hete meghalt, váratlanul tüdőembóliát kapott. 23 éves gyönyörű fiatalember volt.Azóta nem vagyok igazán önmagam.Nem tudom, hogy vajon szükségem lenne e szakember segítségére vagy magam is le tudom küzdeni a bánatot.Nyilván a gyermekem hiányát nem lehet, csak meg lehet tanulni együtt élni a ténnyel , hogy ő elment. Vannak körülöttem nem vagyok/ vagyunk egyedül, de én úgy érzem mégis. Úgy érzem, hogy a sok bánatos arc között nekem kell erősnek lenni. Remekül hozom ezt a szerepet, így csak esténként tudom elengedni magam. Gondolom ez így nem annyira jó.Szoktunk

gyász feldolgozás-gyerekek

Üdvözlöm! Sajnos Édesanyám 2 hete meghalt. Két gyermekem van, az egyik 11, a másik 16 éves. A 11 éves ő ki tudja mutatni az érzelmeit, kiadja bánatát így kisírta magát, megbeszéltünk ezzel kapcsolatosan mindent. A másik gyermekem eleve egy zárkózott (nem csak a kamaszkor miatt). Ő ahogy megtudta Édesanyám halálát, elvonult magába... temetésen egy könnycsepp nélkül.. összeszorított kézzel ült végig. Mindene a foci, de most még edzésre sem jár. Egy nagyétkű, sportos gyerek, és enni is a suliban még megeszi azt a 2 szendvicset, de ennyi az egész napi élelem. Azt mondja nem vagyok éhes, nincs k

Mitől lettem családapából tróger

T. Pszichologusok! Komoly problémával keresem meg most Önoket. Iden töltöttem a 41-t. A szuletesnapom utan ugy ereztem, hiaba a csalad megis maganyos vagyok. Folytatasnak, Husvet hetfon elhunyt anyam. Eztan atvaltottam teneegerbe es csak lanyokkal baratkoztam. Ugyan fizikailag nem csaltam meg a párom, de lelkileg minden keppen. Az jol esett, hogy figyelnek ram es meghallgatnak. De ahogy az meg is van irva meg is buktam. Ezt kovetoen a parom megbocsatott, de ujra es ujra elkovettem ezt a baklovest. Legutobb, augusztusban. Egy pillanatnyi erzest irtam meg, amit rogton tisztaztam is azzal akinek

mi történik-történt bennem, velem ?

Tegnap temettük el a férjemet, akivel 45 évig éltem az általam ismerteknél jobb kapcsolatban, sőt mióta én is nyugdíjas vagyok hiszem hogy nagyon boldog és vidám volt a házasságunk. Férem régóta betegeskedett, volt közöttük nagyon komoly is, (mandularák, amiből szerencsésen fölépült, hasi aortatágulat, aminek műtétjére most vártunk) de inkább a korával járó bajok voltak. Váratlan rosszullét miatt került be a klinikára, egy hajnalon, aznap éjjel újra kellett éleszteni, ami nem sikerült. Az első 72 óra után nagyon kíméletesen, de tökéletesen érthetően mindent elmagyaráztak a szakemberek... E

Poszttraumás stressz szindróma közeli családtag halála miatt

Tisztelt Terapeuta! Egy kis iránymutatásra lenne szükségem. Egy évvel ezelőtt elvesztettem az egyik legfontosabb személyt az életemben, ráadásul ott voltam a tragédia helyszínén. Szinte azonnal elmentem gyászterápiára, ahova jártam is több mint fél évig, és rengeteg segítséget kaptam. Részben sikerült feldolgoznom a gyászt, ám egy idő után már csak a pszichológussal tudtam beszélni erről, hiába álltak rengetegen mellettem, egy idő után azt éreztem, teher vagyok már ezzel a témával, emiatt nagyon bezárkóztam. A terapeutám szerint "nem kéne itt tartanom", emiatt többet hozzá se mentem vissza. A

Hogyan segíthetek egy barátomnak a párja elvesztése miatti gyászt feldolgozni?

Tisztelt Doktor úr/Doktor nő! Azzal a problémával fordulok Önhöz, hogy egy kedves jó barátom elvesztette a párját autóbaleset következtében. Hogyan tudnék segíteni a barátomnak? 3 hónapja történt a baleset, de a temetés után tört össze teljesen. Azóta bezárkózottabban él, és mikor megkérdezem hogy van, azt mondja nincs kedve hazudni senkinek sem, hogy jól van, miközben úgy érzi meg akar halni. Azt tanácsoltam neki, hogy az összes emlékét ami a párjával a 6 év alatt összegyűlt írja meg egy naplóba, hátha ez segít jobban emlékezni a párjára és feldolgozni az eseményeket. Igazából azt látom,

Mért nem megy az elengedés

Kedves Pszichológus! Egy 17 éves lány vagyok az édesapámat 2 éves koromban elveszítettem és ezt nem igazán tudom feldolgozni mostanában egyre többször borulok ki ami a környezetemnek nem igazán tesz jót a párommal egyre többet veszekszem e miatt és nem tudom hogy hogyan léphetnék ezen túl vagy milyen szakember segítségét kérhetném

Mért nem megy az elengedés

Kedves Pszichológus! Egy 17 éves lány vagyok az édesapámat 2 éves koromban elveszítettem és ezt nem igazán tudom feldolgozni mostanában egyre többször borulok ki ami a környezetemnek nem igazán tesz jót a párommal egyre többet veszekszem e miatt és nem tudom hogy hogyan léphetnék ezen túl vagy milyen szakember segítségét kérhetném

Mit tehetek?

Tisztelt Doktor/nö! A neuro-pszichológia miatt keveredtem erre az oldalra, láttam a kérdéseket, és arra jutottam, hogy szinte mindet feltehetném én is. Elég jól ismerem magam és tudom, hogy pszichés problémáim vannak gyerek korom óta. Valahogy minig átvészeltem mindent, elvégezetem egy föiskolát is, van állásom, férjem, de 38 évesen teljesen kilátástalannak látom az életemet, úgy érzem semmi értelme és már semmi sem motivál. Életem során rengetegszer eljátszottam az öngyilkosság gondolatával, de közben iszonyú halálfélemem is van, ésidövel rájöttem, hogy akármilyen nyomorultul érzem magam, ha

Miért visel meg ennyire?

Kedves Szakember! Egy bonyolult ügyben kérem a tanácsát. Elnézést, ha hosszú lesz, de azt hiszem a helyzet csak akkor érthető, ha megfelelően kifejtem. Van egy férfi, akivel több, mint egy éve beszélgettem és bár megegyeztünk, hogy barátok maradunk, én beleszerettem. Utána történ sok minden, de végül úgy nézett ki, hogy alakul közöttünk valami (fontos tények, hogy nekem ő volt az első férfi az életemben és 22 év a korkülönbség). Egyszer szervizbe vitte a telefonom és beleolvasott a leveleimbe, ahol talált egy régi üzenetet, amin összevesztünk-elküldött. Én nagy nehezen tisztáztam vele a téve

mi lehet velem?

Május elsején rosszúl lettem szédűltem nagyon és a szivem is hevesebben vert. izzad a tenyerem és melegseg érzetem van, időszakosan.. Sokan azt mondják ez depresszio. Voltam vele hazi orvosomnal elkűldött egx nagy laborra ami jó lett. Meg vároma pajzsmirigyes labort bár ezt nem hiszem . csinaltak ekg is az is jó lett.. az elmult 3 evben elvesztettem anyukamat es a ket nagymamámat majd a nagynénémet . Igazsag szerint nem igazán tudok sírni sem mert amikor ram jön olyan mintha lenyelném a könnyeimet . hogyan segithetek magamon? most 0.5 frontint szedek napi 1 et azt is ketfél részletben. és n

Oldalak