Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Gyász feldolgozása

A gyász köznapi értelemben véve a szeretett személy elvesztése miatti bánatot, szomorúságot jelenti. Természetes emberi reakciónak tekinthető, melyet a bekövetkező veszteség érzése vált ki.

Előfordul (különösen, ha elhúzódó, súlyos betegségről van szó, melyből előreláthatólag nem fog felépülni a beteg), hogy a hozzátartozókban, a barátokban a közelgő halál nehezen feldolgozható érzéseket, negatív gondolatokat vált ki, ezt nevezik anticipációs gyásznak.

Maga a halál (bármennyire is előre látható) mindig váratlanul éri a hátramaradottakat. Az első reakció a sokk. Előfordul a halálhír el nem fogadása, tagadása, a kiüresedettség, tehetetlenség érzése. A tagadás különösen akkor gyakori, ha a halál váratlan. Vannak, akik ilyenkor mintegy „megbénulnak”: nem képesek a célirányos gondolkodásra és cselekvésre. Időnként kontrollálatlan viselkedés, vagy paradox reakciók (nevetés, sok alvás) is előfordulhatnak.

A temetéssel kapcsolatos ügyek intézésekor a hozzátartozók óhatatlanul szembesülnek a ténnyel, de annak elfogadhatatlansága miatt ezt sokszor hárítják. Nem ritka ebben az időszakban az ingerlékenység, a vádaskodások, az önvádlások, ugyanúgy találkozhatunk túlzott aktivitással, mint tehetetlen passzivitással.

Amikor a veszteség tudatosul, a gyászolók számukra kontrollálhatatlannak tűnő érzelmeket élnek át: erős bánatot (akár depressziót), szorongást, magányosság érzést, bűntudatot. Előfordulhat, hogy átmenetileg úgy érzik, mintha a halott jelen lenne, beszélne hozzájuk, ez akár érzékcsalódás formájában is jelentkezhet.  Szinte általános a visszahúzódás: a társas kapcsolatokat, eseményeket kerülik. Ambivalens érzéseket tapasztalnak: egyszerre vágynak az elhunyt jelenlétére, miközben félnek is a hozzá fűződő emlékek felidézésétől. Van, aki ilyenkor képtelen döntéseket hozni, mások épp ellenkezőleg. hirtelen határoznak. Számos pszichoszomatikus tünet jelenhet meg (emésztési problémák, szívpanaszok, alvászavar, stb.), és esetenként nagyon nehéz megküzdeni az elháríthatatlanul betörő, fájdalmas emlékekkel.

A későbbiek során a tünetek enyhülnek, az emlékek már kevésbé megterhelőek, inkább kellemesek, és ezek felidézése tudatosabbá válik, ritkulnak az akaratlanul betörő élmények. Fokozatosan helyreáll a külvilág iránti nyitottság, szaporodnak a személyes kapcsolatok, a gyászolók ismét elkezdenek a jövővel foglalkozni, terveket kovácsolnak, új feladatokat vállalnak.

A gyász ideje általában fél-egy évig tart (nem véletlen a kifejezés, hogy „gyászév”), lefolyása váltakozó. Családi ünnepek, karácsony, évfordulók okozhatják a tünetek rosszabbodását.

Más veszteségek (például válás, szakítás, munkahely elvesztése, stb.) is előidézhetnek a gyászhoz hasonló reakciókat, hiszen ezek az élet olyan mértékű átrendezését követelik meg, amihez időbe telik alkalmazkodni. A kedvenc háziállat halálakor is természetes a gyászfolyamat, hiszen az állathoz erős érzelmi szálak fűznek minket, a veszteség érzése sokszor csaknem annyira erős, mintha egy emberről lenne szó.

Mivel a gyász természetes jelenség, ezért pszichológiai, pszichiátriai beavatkozást nem feltétlenül igényel. A legfőbb gyógyító erő az idő és a meglévő harmonikus családi és társas kapcsolatok.

A „normál” gyásztól eltérően az úgynevezett komplikált gyász időtartamát, intenzitását vagy megnyilvánulási formáját tekintve eltér a fentebb leírtaktól. Ennek kialakulását elősegítheti, ha a veszteség váratlanul következik be, ha túlzottan erős az elhunythoz való érzelmi kötődés, ha gyermekről vagy fiatal emberről van szó, ha a gyászoló ambivalens érzéseket táplál az elhunyttal kapcsolatban, ha egy időben más, stresszt keltő események is bekövetkeznek, testi és pszichés betegségek fennállása esetén, ha a halál erőszakos úton következett be (gyilkosság vagy öngyilkosság), ha maga a túlélő okozta azt a balesetet, melynek következtében elveszített valakit, ha társas kapcsolatai nem megfelelőek, illetve ha korábban előfordult depresszió az életében.

A gyász – időtartamát tekintve – a korábban leírtaktól eltérően, hosszasan, extrém esetben akár évekig is elhúzódhat. A kezdeti tünetek nem enyhülnek, a szorongás, levertség, visszahúzódás állandósulhat, a gyászoló idealizálja az elhunytat. A továbblépés, az elhunyt esetleges „elfelejtése” erős félelmet kelt. Szélsőséges esetben előfordulhat az úgynevezett mumifikáció, amikor az elhunyt szobája érintetlen állapotban marad, használati tárgyait a hátramaradott megőrzi, akár éveken át, étkezéseknél megterít neki, és egyáltalában: úgy viselkedik, mintha a halál nem történt volna meg.

Az úgynevezett késleltetett gyász megjelenésekor a szokásos tünetek kezdetben teljesen hiányozhatnak, vagy alig jelentkeznek. Jellemző az erős harag, bűntudat érzése, a pszichoszomatikus panaszok kialakulása. Ez többnyire akkor következik be, ha a halálesetkor a gyászolónak másokat kell támogatnia, vagy ambivalens kapcsolat fűzte az elhunythoz. A gyászreakció általában akkor jelentkezik, amikor már nincs szükség mások segítésére, vagy újabb veszteségélmény következik be.

A tünetek intenzitását tekintve két szélsőséges véglet fordulhat elő: a bagatellizálás vagy az extrém erős reakciók. Előbbi elsősorban az elhunythoz fűződő ambivalens kapcsolat esetén alakulhat ki (a háttérben ilyenkor gyakori a bűntudat, és sokszor fejlődnek ki pszichoszomatikus problémák), utóbbi leginkább akkor jelenik meg, ha hirtelen következik be a haláleset (esetleg erőszakos úton), vagy gyermek az, aki meghal.

A gyász gyakran fejeződik ki „torzult” módon. Ilyenkor újra aktiválódhatnak bizonyos testi betegségek (elsősorban a szív- és érrendszeri megbetegedések, a különféle pszichoszomatikus megbetegedések), nő a fertőzésekre való hajlam. Egyes pszichiátriai kórképekben is erősödhetnek a tünetek (például depresszió, szorongás, pánikzavar, kényszerbetegség, különféle fóbiák), továbbá megnő az addikciók valószínűsége (alkohol, drog, dohányzás).

A gyászolók körében a halálozási arány magasabb, különösen az első hetekben. Az imént említetteken túlmenően nagyobb arányban fordulnak elő balesetek és öngyilkosság.

A normál gyász esetében főleg akkor jelenthet segítséget a pszichológus, ha hiányzik a támogató környezet. Nagyon hatékonyak lehetnek a különféle önsegítő csoportok, melyek célja elsősorban az érzelmek kifejezése, az elhunythoz fűződő kapcsolat áttekintése, és az élet újjászervezésének segítése.

Komplikált gyász esetén pedig mindenképp érdemes szakemberhez fordulni.

A leírást Thiery Henriette pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját.

(Felhasznált irodalom: Pilling János (2008). A haldoklás és a gyász lélektana. In: Kopp Mária, Berghammer Rita (szerk.): Orvosi pszichológia. Medicina, Budapest, 437-449.)

Szakemberek

Pszichológus válaszol

Nem szimpatikus pszichológus

Nem szimpatikus az a pszichológus, akit én magam választottam ki a honlapja alapján, és idáig 3-szor voltam nála: nagyon szenvtelen, a látható empátiát nélkülöző. Nem tudom, hogy járok jól: ha másikat keresek, aki a stílusomhoz, elvárásaimhoz jobban hasonlít, mivel egy nem rokonszenves embernek nem hagyom, hogy hasson rám, nem lesz hatékony az együttműködés, vagy ha kilépek a komfortzónámból, kísérletezek (ellenérv az esetleg elfecsérelt pénz és idő) abból kiindulva, hogy biztosan tapasztalt, képzett szakember, és nem árt meg nekem, ha hagyom magam bevinni az ő utcájába. Lelki füleimmel hal

Lehet gyaszolni a kapcsolatot szakitas elott?

Parommal egy tokeletesnek tuno kapcsolatban vagyunk mar 4 eve, de megis ugy erzem hogy amik igazan szamitananak az nem mukodik.Nagyon kulonbozunk, mindketten rengeteget adtunk fel mar a sajat dolgainkbol azert, hogy a masikhoz hasonoljunk, es ugy erzem ez ahelyett hogy erositene a kapcsolatot, teljesen elvette az onbizalmunkat.En mar nem vagyok hatarozott, nem is tudom az igenyeim, folyton azt erzem hogy nem is vagyok eleg jo neki.O ugyanilyen bizonytalansagban el, sokszor alkalalmazkodna meg jobban hozzam de mar igy is eltavolodott a sajat igenyeitol.Nem ertunk egyet olyan alap dolgokban, hog

GYES és gyász...

Tisztelt Hölgyem/Uram! Tavaly tavasszal veszítettem el Apát, akivel kölcsönösen imádtuk egymást, én akkor már 7 éve a gyermekeimmel voltam otthon GYED-en, GYES-en. Az első évek nagyon nagy mámorban teltek, de kb. 5 év után kezdtem érezni, hogy picit jó lenne néha kitörni az állandó készenléti állapotból. Édesapám váratlan betegsége és gyors, váratlan halála miatt elkezdtem aggódni saját magam és szeretteim miatt, holott valahol tudom, hogy ez irracionális, mégis rossz gondolataim, szorongásaim vannak ezzel kapcsolatban. Rövid az élet stb... Nagyon ingerlékeny vagyok!!! Nagyon gyakran szédülök,

Feldolgozás

Jó napot! Èrdeklődni szeretnèk van-e olyan hogy valakinek az édesapja 14 éve meghalt és az adott személy nem tudja feldolgozni? Depresszióba lehet esni ettől? Tisztelettel Dzsenifer.

mi történik most

Üdvözlöm ! Októberben vesztettem el Apukámat,kivételes módon szerettük,támogattuk egymást,egy "rugóra" járt az agyunk.Augusztusban derült ki a gyógyíthatatlan betegsége,hittem/hittünk a gyógyulásban.Mindent elmondott,készített engem a majdani elvesztésére,majd váratlanul októberben egy pénteki napon elhunyt.Érdekes módon előző éjszakát együtt töltöttük,vele aludtam,vigyáztam rá,hogy ne történjen semmi baj.Azóta mióta elment ,nem tudom mit érzek..teszem a dolgom,dolgozok,mosok,főzök,ellátom a gyereket,mosolygok is ,de valami nincs rendben tudom,olyan mintha minden csak egy elvégzendő feladat

Fel tudom egyedül dolgozni?

Három hónapja lett öngyilkos a báttyám, akivel nagyon közel álltunk egymáshoz. Eddig jól voltam, azt hiszem nem akartam tudomást venni róla, hogy elment, De most kezdem érezni azt a fájdalmat amitől féltem. Van egy két éves kislányom, aki előtt nem mutathatom ki érzéseimet. a történtek óta magamba zárkóztam, a férjemmel eltávolodtunk egymástól, nem érzem a támogatást részéről. Megelégelte, hogy folyton rossz kedvem van.Sokszor elgondolkodom azon, hogy elválok, mert nem akarom egy olyan ember mellett leélni az életem aki nem szeret. De gondolok a lányomra aki imádja az apját......nem szakitahat

Hogy segítsek a gyermekemnek?

A problémám a 18 éves lányommal van.16 éves kora óta együtt volt egy sráccal, aki 5 évvel volt idősebb nála.Ez nem okozott gondot, de már az elején figyelmeztettem a lányomat, hogy ezzel a fiúval még lesznek gondok.Rossz a családi háttere, ennek köszönhetően az életvitele is.A lányommal viszont jól bánt mindig, szerették egymást, és amúgy sem vagyok olyan szülő aki beleszól a felnőtt/majdnem felnőtt gyereke életébe. Viszont nem tudjuk mi történt, de a fiú feltehetően belekeveredett valamibe, ugyanis eltűnt.Egyik napról a másikra.Ennek már másfél hónapja, és semmi életjelet nem adott magáról.

Szexuális álom a terapeutával

A problémám a következő: én alapjáraton egy homoszexuális beállítottságú nőnek hiszem magam, egy korábbi abúzús miatt, ami családon belül történt. Rengeteg veszteség ért az utóbbi időben értem itt januárt, mind közeli hozzátartozók halála, mind terápiás lezárások, érzelmileg labilis személyiségzavarom van nem tudom ez befolyásolja vagy mennyire befolyásolja a problémámat. Férfi terapeutához járok és tegnap volt egy szexuális töltetű álmom, konkrétan szeretkeztem vele, ami olyan hatással van rám még nappal is hogy, most úgy érzem nem tudok elmenni hozzá és a szemébe nézni elmondani pláne nem me

Mit tegyek?

Augusztusba jöttünk össze párommal, akinek nagyon beteg volt édesanyja. 120 km tàvolság van köztünk de ezt szépen tudtuk kezelni. 1 hete meghalt az édesanyja. Próbáltam támogatni rá venni hogy jöjjön el legyünk együtt ezt a részemről önzőségnek titulálta. Felhívott hogy eldöntötte hogy ezt ő befejezi és pont semmi előjele nem volt a szakításnak. A kapcsolatunk jól működött. Édesanyja ahogy bekerült a kórházba minden nap hívott hogy valakinek kisírja magát. Nem tudom hogy miért tette ezt velem aki támogatta mindenben mellette állt.

továbblépés

Kedves pszichológus. 24 eves biszex férfi vagyok akinek 2018 juniusában ért véget az első férfival folytatott kapcsolat. 2 évig tartott. XXI. századi tündérmese mert interneten találkoztunk , ő egy török fiú volt. Életében először miattam ült repülőre, utazott és 5 hónap után találkoztunk cask személyesen. Elfogadta a colitis ulcerosa betegségemet, a tényt, hogy apám 14 eves koromig heti szinten vert mert alkoholista. SZerettük egymást azonban a távolság nagy bajokat okozott. Alpvetően is más tipusok vagyunk , én nyugodt és higgadt ő temperamentumos és hamar kiabáló. Szakításunk körnéykén már

Evési zavar

Üdvözlöm!!! Mióta az eszemet tudom evészavarral küszködöm. Mióta megszületett a kisfiunk még inkább elfajult a dolog sajnos. Nem tudom miért de egyre többet eszem,nem is vagyok éhes de mégis mindig eszem....! Szeretnék rájönni miért lehet ez. Volt egy babám akit elvesztettem 8 éve,tavaly ezt a babámat is majdnem! Csoda hogy életben maradt! Önhibánkon kívül beteg lett a pici. Az eset óta még többet eszem és nem tudom megállni..! Nagyon kérem ha tudnak nekem segíteni akkor segítsenek! Nagyon szépen köszönöm! Üdvözlettel Emese

Felkészülés a szerettünk elvesztésére 2.

Felkészülés a szerettünk elvesztésére 1. folytatása A párom maximálisan támogató, nagyon sokat beszélgetünk, és pont így fogalmazódott meg bennem az a kérdés is, hogy mikor van az a pont, amikor el kell engedni a szerettünket, elfogadni és felkészülni arra, ami be fog következni vagy tovább tagadni és esztelenül bizakodni? Egyáltalán hogy lehet megpróbálni visszarázódni a hétköznapokba, amikor belül az ember folyamatosan retteg attól, hogy mit hoz a következő nap? A folyamatos félelmet és rágódást nyugtatóval tartom kordában, ami miatt apukám nagyon haragudna rám. Egyszerűen nem tudok beletör

Hogy segítsek neki?

Üdvözlöm! A problémám igazából a 18 éves lányommal van, és hogy őszinte legyek már nem tudok mit tenni, tehetetlen vagyok. Volt egy kapcsolata, 16 éves kora óta együtt volt egy sráccal, aki 5 évvel volt idősebb nála. Ez nem okozott igazából gondot, de már az elején figyelmeztettem a lányomat, hogy ezzel a fiúval még lesznek gondok. Rossz a családi háttere, ennek köszönhetően az életvitele is. A lányommal viszont jól bánt mindig, szerették egymást. Viszont másfél hónappal ezelőtt beigazolódott, amitől féltem. Nem tudjuk mi történt, de feltehetően belekeveredett valamibe, ugyanis eltűnt. E

Vajon elakadtam a feldolgozásban?

Kedves Válaszoló, A gyermekem 8 hete meghalt, váratlanul tüdőembóliát kapott. 23 éves gyönyörű fiatalember volt.Azóta nem vagyok igazán önmagam.Nem tudom, hogy vajon szükségem lenne e szakember segítségére vagy magam is le tudom küzdeni a bánatot.Nyilván a gyermekem hiányát nem lehet, csak meg lehet tanulni együtt élni a ténnyel , hogy ő elment. Vannak körülöttem nem vagyok/ vagyunk egyedül, de én úgy érzem mégis. Úgy érzem, hogy a sok bánatos arc között nekem kell erősnek lenni. Remekül hozom ezt a szerepet, így csak esténként tudom elengedni magam. Gondolom ez így nem annyira jó.Szoktunk

gyász feldolgozás-gyerekek

Üdvözlöm! Sajnos Édesanyám 2 hete meghalt. Két gyermekem van, az egyik 11, a másik 16 éves. A 11 éves ő ki tudja mutatni az érzelmeit, kiadja bánatát így kisírta magát, megbeszéltünk ezzel kapcsolatosan mindent. A másik gyermekem eleve egy zárkózott (nem csak a kamaszkor miatt). Ő ahogy megtudta Édesanyám halálát, elvonult magába... temetésen egy könnycsepp nélkül.. összeszorított kézzel ült végig. Mindene a foci, de most még edzésre sem jár. Egy nagyétkű, sportos gyerek, és enni is a suliban még megeszi azt a 2 szendvicset, de ennyi az egész napi élelem. Azt mondja nem vagyok éhes, nincs k

Oldalak