Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Gyász feldolgozása

A gyász köznapi értelemben véve a szeretett személy elvesztése miatti bánatot, szomorúságot jelenti. Természetes emberi reakciónak tekinthető, melyet a bekövetkező veszteség érzése vált ki.

Előfordul (különösen, ha elhúzódó, súlyos betegségről van szó, melyből előreláthatólag nem fog felépülni a beteg), hogy a hozzátartozókban, a barátokban a közelgő halál nehezen feldolgozható érzéseket, negatív gondolatokat vált ki, ezt nevezik anticipációs gyásznak.

Maga a halál (bármennyire is előre látható) mindig váratlanul éri a hátramaradottakat. Az első reakció a sokk. Előfordul a halálhír el nem fogadása, tagadása, a kiüresedettség, tehetetlenség érzése. A tagadás különösen akkor gyakori, ha a halál váratlan. Vannak, akik ilyenkor mintegy „megbénulnak”: nem képesek a célirányos gondolkodásra és cselekvésre. Időnként kontrollálatlan viselkedés, vagy paradox reakciók (nevetés, sok alvás) is előfordulhatnak.

A temetéssel kapcsolatos ügyek intézésekor a hozzátartozók óhatatlanul szembesülnek a ténnyel, de annak elfogadhatatlansága miatt ezt sokszor hárítják. Nem ritka ebben az időszakban az ingerlékenység, a vádaskodások, az önvádlások, ugyanúgy találkozhatunk túlzott aktivitással, mint tehetetlen passzivitással.

Amikor a veszteség tudatosul, a gyászolók számukra kontrollálhatatlannak tűnő érzelmeket élnek át: erős bánatot (akár depressziót), szorongást, magányosság érzést, bűntudatot. Előfordulhat, hogy átmenetileg úgy érzik, mintha a halott jelen lenne, beszélne hozzájuk, ez akár érzékcsalódás formájában is jelentkezhet.  Szinte általános a visszahúzódás: a társas kapcsolatokat, eseményeket kerülik. Ambivalens érzéseket tapasztalnak: egyszerre vágynak az elhunyt jelenlétére, miközben félnek is a hozzá fűződő emlékek felidézésétől. Van, aki ilyenkor képtelen döntéseket hozni, mások épp ellenkezőleg. hirtelen határoznak. Számos pszichoszomatikus tünet jelenhet meg (emésztési problémák, szívpanaszok, alvászavar, stb.), és esetenként nagyon nehéz megküzdeni az elháríthatatlanul betörő, fájdalmas emlékekkel.

A későbbiek során a tünetek enyhülnek, az emlékek már kevésbé megterhelőek, inkább kellemesek, és ezek felidézése tudatosabbá válik, ritkulnak az akaratlanul betörő élmények. Fokozatosan helyreáll a külvilág iránti nyitottság, szaporodnak a személyes kapcsolatok, a gyászolók ismét elkezdenek a jövővel foglalkozni, terveket kovácsolnak, új feladatokat vállalnak.

A gyász ideje általában fél-egy évig tart (nem véletlen a kifejezés, hogy „gyászév”), lefolyása váltakozó. Családi ünnepek, karácsony, évfordulók okozhatják a tünetek rosszabbodását.

Más veszteségek (például válás, szakítás, munkahely elvesztése, stb.) is előidézhetnek a gyászhoz hasonló reakciókat, hiszen ezek az élet olyan mértékű átrendezését követelik meg, amihez időbe telik alkalmazkodni. A kedvenc háziállat halálakor is természetes a gyászfolyamat, hiszen az állathoz erős érzelmi szálak fűznek minket, a veszteség érzése sokszor csaknem annyira erős, mintha egy emberről lenne szó.

Mivel a gyász természetes jelenség, ezért pszichológiai, pszichiátriai beavatkozást nem feltétlenül igényel. A legfőbb gyógyító erő az idő és a meglévő harmonikus családi és társas kapcsolatok.

A „normál” gyásztól eltérően az úgynevezett komplikált gyász időtartamát, intenzitását vagy megnyilvánulási formáját tekintve eltér a fentebb leírtaktól. Ennek kialakulását elősegítheti, ha a veszteség váratlanul következik be, ha túlzottan erős az elhunythoz való érzelmi kötődés, ha gyermekről vagy fiatal emberről van szó, ha a gyászoló ambivalens érzéseket táplál az elhunyttal kapcsolatban, ha egy időben más, stresszt keltő események is bekövetkeznek, testi és pszichés betegségek fennállása esetén, ha a halál erőszakos úton következett be (gyilkosság vagy öngyilkosság), ha maga a túlélő okozta azt a balesetet, melynek következtében elveszített valakit, ha társas kapcsolatai nem megfelelőek, illetve ha korábban előfordult depresszió az életében.

A gyász – időtartamát tekintve – a korábban leírtaktól eltérően, hosszasan, extrém esetben akár évekig is elhúzódhat. A kezdeti tünetek nem enyhülnek, a szorongás, levertség, visszahúzódás állandósulhat, a gyászoló idealizálja az elhunytat. A továbblépés, az elhunyt esetleges „elfelejtése” erős félelmet kelt. Szélsőséges esetben előfordulhat az úgynevezett mumifikáció, amikor az elhunyt szobája érintetlen állapotban marad, használati tárgyait a hátramaradott megőrzi, akár éveken át, étkezéseknél megterít neki, és egyáltalában: úgy viselkedik, mintha a halál nem történt volna meg.

Az úgynevezett késleltetett gyász megjelenésekor a szokásos tünetek kezdetben teljesen hiányozhatnak, vagy alig jelentkeznek. Jellemző az erős harag, bűntudat érzése, a pszichoszomatikus panaszok kialakulása. Ez többnyire akkor következik be, ha a halálesetkor a gyászolónak másokat kell támogatnia, vagy ambivalens kapcsolat fűzte az elhunythoz. A gyászreakció általában akkor jelentkezik, amikor már nincs szükség mások segítésére, vagy újabb veszteségélmény következik be.

A tünetek intenzitását tekintve két szélsőséges véglet fordulhat elő: a bagatellizálás vagy az extrém erős reakciók. Előbbi elsősorban az elhunythoz fűződő ambivalens kapcsolat esetén alakulhat ki (a háttérben ilyenkor gyakori a bűntudat, és sokszor fejlődnek ki pszichoszomatikus problémák), utóbbi leginkább akkor jelenik meg, ha hirtelen következik be a haláleset (esetleg erőszakos úton), vagy gyermek az, aki meghal.

A gyász gyakran fejeződik ki „torzult” módon. Ilyenkor újra aktiválódhatnak bizonyos testi betegségek (elsősorban a szív- és érrendszeri megbetegedések, a különféle pszichoszomatikus megbetegedések), nő a fertőzésekre való hajlam. Egyes pszichiátriai kórképekben is erősödhetnek a tünetek (például depresszió, szorongás, pánikzavar, kényszerbetegség, különféle fóbiák), továbbá megnő az addikciók valószínűsége (alkohol, drog, dohányzás).

A gyászolók körében a halálozási arány magasabb, különösen az első hetekben. Az imént említetteken túlmenően nagyobb arányban fordulnak elő balesetek és öngyilkosság.

A normál gyász esetében főleg akkor jelenthet segítséget a pszichológus, ha hiányzik a támogató környezet. Nagyon hatékonyak lehetnek a különféle önsegítő csoportok, melyek célja elsősorban az érzelmek kifejezése, az elhunythoz fűződő kapcsolat áttekintése, és az élet újjászervezésének segítése.

Komplikált gyász esetén pedig mindenképp érdemes szakemberhez fordulni.

A leírást Thiery Henriette pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját.

(Felhasznált irodalom: Pilling János (2008). A haldoklás és a gyász lélektana. In: Kopp Mária, Berghammer Rita (szerk.): Orvosi pszichológia. Medicina, Budapest, 437-449.)

Szakemberek

Pszichológus válaszol

Halál eset utáni kapcsolatok

Tisztelt Hölgyen/Uram! Szeretném a segítségét kérni. Jelenleg egy 34 éves kétgyerekes anyuka vagyok, még itthon a második gyerekkel. Közben dolgozom i mivel úgy érzem, hogy a gyereknevelés az igényeimet nem elégiti ki, kell valami plusz. 3 éve édesapám meghalt, amikor az első gyerekkel terhes voltam, azóta édesanyám egyedül van,, Most elszánta magát, hogy ideiglenesen, amíg neki nem találunk abban a községben házat ahol lakunk, addig hozzánk költözik és játszik a gyerekekkel. Mivel sok a munkám így elég keveset tudok anyukámmal foglalkozni és folyamatosan megkapom hogy ő egyedül van. Nem tudo

Anya kezet kell mosni...

Jelenleg 5 éves, extrém koraszülött gyermek (25hét, 830g, inkubátor,3 héttel később tüdőlobektómia absces miatt, reszuszcitáció periferikus bevérzés, megkésett motorikus fejlődés, kiváló verbális képességekkel rendelkező, eddig nyugodtnak mondható kisfiú. Március acchilesz-nyújtó Strayer-beavatkozás, 4 hét fürdőben rehabilitáció, torna. Hazaérkezés után 2 héttel sokszor sírós, makacsul ragaszkodik a saját elképzeléséhez. Ehhez adódott hozzá egy új jelenség, gyakori kézmosás igénylése, nem lehet a lábához érnie, mert onnantól az nem tiszta, felszólítja a család többi tagját is a kézmosásra. Ne

Gyász

Tanácsot szeretnék kérni. 17 éves vagyok decemberben elvesztettem Apukámat, majd 3 héttel ezelőtt az egyik Nagybátyám hagyott itt. Próbálom magam erősnek mutatni de kezdek egyre rosszabbul lenni. Nem tudok úgy elmenni otthonról hogy ne nézzek át mindent a lakásban nehogy valami baj legyen, ha Anyukám vagy bárki akit hívok telefonon és nem veszi fel bepánikolok hogy biztosan valami baj történt és egyszerűen semmi sem segít hogy elmúljon . Ez mostmár napi 3 alkalommal megtörténik sokszor inkább el sem megyek otthonról mert félek hogy útközben jön rám megint. Sokat gondolok Apukámra és a Nagybáty

Mit tegyek?

Kedves doktornő. 43 éves nő vagyok vagyok. Január 25 én autóbalesetben meghalt a bátyám. Nagyon szerettem, jól kijöttem vele és a családjával. A keresztlányom 20, a keresztfiam 7 éves. Nagyon fáj, a szívem szenved, az eszem azt mondja, ennyi már, tovább kell lépni, nincs mit tenni. Tudom, segítenem kell, a családjának, az anyukánknak. Minden erőmmel azon vagyok, bár anyukám, hova tovább, annál rosszabbul van. A párommal több mint 1 éve ismerjük egymást. Anyukám őt igen, a családját még nem ismeri. A húga július 1 én megy férjhez. Eddig eszembe sem jutott, hogy elmenjek a lagziba. De 2 hete, e

Labilis lelki állapot?

Jó napot kivánok.Sokszor érzem azt, hogy valami baj van velem, sokat sirtam az elmúlt hónapokban.Személy szerint a nehéz családi helyzetre vezetem vissza az egészet: 12 éves voltam amikor édesapám meghalt egészségügyi problémák miatt, melyhez az alkoholizmus is közre játszott. Ennek ellenére én nagyon szerettem, rossz emlékeim nincsenek róla, legfeljebb szomorúak. Gyerekként ezt könnyen feldolgoztam mert tudtam, hogy jobb lesz neki a sok betegeskedés után. 3 hónapja azonban meghalt nagymamám is, az édesapám édesanyja és mérhetetlen nagy fájdalmat okozott bennem, gyerekkorom óta egy telken éltü

Érdemes pszichológushoz járnom?

Nem tudom érdemes e pszichológushoz járnom. Nagyon sok minden van bennem, de ezek a dolgok akkor jönnek elő ês akkor érzem át mélyen ha egyedül magamban vagyok. Utána ha társaságban vagyok már el is felejtem, akkor nem is fontosak a nehéz dolgok. A pszichológusomnál is sokszor így vagyok, egyszerűen vannak dolgok, amik kimaradnak és így nem tudom elmondani. Nem is tudom, hogy pl. fel lehet e dolgozni ember elvesztését, akit szerettem de megszakított minden kapcsolatot velem vagy azt aki elhunyt?. A szomorúság mikor múlik amit az ember hiánya okoz?

Útkeresés

Életem eddigi legválságosabb időszakát élem.Próbáltam segítséget is kérni,de eddig eredménytelennek bizonyult.Úgy érzem,egyedül nem tudok megbírkózni a problémáimmal,egy negatív spirálba kerültem.Nem tudom,hol kérjek segítséget.Húsz évesen mentem férjhez,három gyermek anyukája vagyok.Tizenöt év házasság után jött a szerelem és a boldog élet reménye.Mivel apa nélkül nőttem fel,nem mertem elválni úgy,hogy bizonytalan a jövő.A szerelmem elvárta volna,hogy bízzak benne úgy,hogy semmi biztosítékot nem ad arra,hogy vállalni fog gyerekestül.Tíz évig szeretői kapcsolatban voltunk,mindketten egymástól

Bizalmatlanság!!

Tisztelt Pszihológus 3éve vagyunk együtt a párommal.Született iker kislányunk.Az egyik sajnos az extrém koraszülöttség miatt Angyalka lett:( A másik kislánnyal vagyok itthon gyesen.A párom mi.dennap dolgozik.Reggel 5kor elmegy itthonrol és d.után 5re ér haza. Fura dolgokra lettem figyelmes az utóbbi időben.Furcsán viselkedik,a munkahelyi nőkről akik vannak szépszámmal ,nem kérdezhetek mert ő egyből idegesen válaszol.Tudni kell, eléggé féltékeny tipus vagyok.Mondhatni h.bolhábol elefántot csinálok.Többször észrevettem amikor mosáshoz készítem az alsónadrágjait,hogy fehér foltok vannak raj

Rosszullét

Üdvözlet! 1 éve vagyok pánikbeteg, azóta rengeteget fejlődtem. Most 3hete tünetmentes voltam. Egyik napról a másikra újra rosszul vagyok. Ez miért jön vissza? Semmi nem változott azóta pedig. Válaszát köszönöm.

A megoldás

Köszönöm a korábbi válaszokat. A betegségem pszichés vonatkozásait magam raktam össze az elmúlt hónapokban.Azt, ahogy a pszichológusom abbahagyta a terápiát, hogy elfordult majd elérhetetlenné vált, úgy éltem meg hogy: 1- kitöröl az életéből. Ez olyan testi fájdalmakat okozott, hogy be kellett mennem a belgyógyászatra megint. A műtéteim óta érzékenyebb vagyok a stresszre. Az Édesanyám törölte ki az "Apánkat" az életünkből örökre, miután 2 éves koromban elváltak. Soha nem ismerhettem meg, egy fénykép se maradt -csak a harag maradt. Ennél összetettebb, de ez lehet a pszichés forrása a testi b

A megoldás bennem van 4

Köszönöm a válaszát kedves Henriette, http://pszichologuskereso.hu/valasz/megoldas-bennem-van-3 számomra a szürke is létezik-árnyalatokkal. Ő ezt mondta: "a szupervízió a pszichológusról szól".Elvitte az esetemet szupervízióra a megkérdezésem nélkül, majd kiabált velem, hogy "miattam elveszítheti a munkáját" is, én "csak egy beteg vagyok", nem vagyok férfi sem a szemében. Erre a szupervízióra és mentorálásra gondolt? Szavakkal lehet a legjobban sebezni! Később bocsánatot kért, hogy "csak egy kolléganője viszontérzései voltak". Ön erről mit gondol? Én majdnem végeztem magammal azon a héten

A megoldás bennem van 3

Köszönöm a válaszokat http://pszichologuskereso.hu/valasz/megoldas-bennem-van http://pszichologuskereso.hu/valasz/megoldas-bennem-van-2 Minden ember sokoldalú, vannak jó és rossz tulajdonságaink, ezek nem külön entitások. A terápiás kapcsolatot emberi kapcsolatnak is tekintettem, ezért mertem rábízni magam és olyanokat megosztani vele, amit soha mással. Kitartottam a nehéz helyzetben, bíztam benne, hogy segít. De összetört engem ahogyan befejezte: csökkent az önértékelésem, erősödött a betegségtudatom,romlott az életminőségem, bűntudat és önvád maradt a terápia miatt és hangulatingadozás

A megoldás bennem van 2

Nagyon köszönöm Henritte válaszát http://pszichologuskereso.hu/valasz/megoldas-bennem-van de mint mindenre az életben erre is magamban kell megtalálnom a választ.Panaszt nem fogok tenni, rosszat sem fogok megfogalmazni róla, megnevezve őt. Lehet, hogy csak velem van a baj, azt mondta a pszichoszomatikus "betegségem miatt is hajlamos vagyok a jót és rosszat külön megélni" (ez mit jelent?) és hogy manipulálom őt. A szakmai mellett van emberi oldala is. Rosszul élte meg, hogy beleszerettem, de hónapokig folytattuk így, majd hátat fordított nekem. Szerinte "ezek csak érzelmek, majd elmúlnak". Cs

A megoldás bennem van

Mit tehetek magamban, ha a terápiám úgy lett abbahagyva, hogy csak összetörtem és magamra maradtam egy kontrollálatlan regresszióban? Kérem, csak azt ne javasolják, hogy menjek másik szakemberhez! Lassan egy éve nem jutok ki ebből, minden nap őrlődök. Amikor azt hiszem vége a gyásznak, a feldolgozásának, megbocsátottam neki mindent, el tudom engedni stb. ismét felszínre törnek elnyomott gondolatok és érzések. Szeretném visszakapni az életem és nem azon őrlődni, hogy mikor-milyen bántó volt velem és mennyire magamra hagyott, miután rábíztam magam, hogy mennyire összezavart, megalázott és me

Pszichologus /2 nem szakértő válasz

Nem szakemberként, leírnám a gondolataim az előző kérdezőnek a pszichológus / 2 c. témákhoz. Nincs egyedül a problémájával, én is hasonlót éltem át. Minden apró változást, jelet szorongva észleltem, ami a befejezést készítette elő. Bennem is kavargott sok minden, öngyilkos gondolatok, mindenáron kapcsolatban maradni stb. Csak Őbelé kapaszkodtam és összetörve éreztem magam a kapcsolat lezárásakor, de ma már én is azt mondom, hogy nem volt egészséges tovább ezt fenntartani. Ezt a pszichológus jobban, objektívebben fel tudja mérni. Engem a személyisége, intellektusa és lelke annyira megérintett,

Oldalak