Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Gyász feldolgozása

A gyász köznapi értelemben véve a szeretett személy elvesztése miatti bánatot, szomorúságot jelenti. Természetes emberi reakciónak tekinthető, melyet a bekövetkező veszteség érzése vált ki.

Előfordul (különösen, ha elhúzódó, súlyos betegségről van szó, melyből előreláthatólag nem fog felépülni a beteg), hogy a hozzátartozókban, a barátokban a közelgő halál nehezen feldolgozható érzéseket, negatív gondolatokat vált ki, ezt nevezik anticipációs gyásznak.

Maga a halál (bármennyire is előre látható) mindig váratlanul éri a hátramaradottakat. Az első reakció a sokk. Előfordul a halálhír el nem fogadása, tagadása, a kiüresedettség, tehetetlenség érzése. A tagadás különösen akkor gyakori, ha a halál váratlan. Vannak, akik ilyenkor mintegy „megbénulnak”: nem képesek a célirányos gondolkodásra és cselekvésre. Időnként kontrollálatlan viselkedés, vagy paradox reakciók (nevetés, sok alvás) is előfordulhatnak.

A temetéssel kapcsolatos ügyek intézésekor a hozzátartozók óhatatlanul szembesülnek a ténnyel, de annak elfogadhatatlansága miatt ezt sokszor hárítják. Nem ritka ebben az időszakban az ingerlékenység, a vádaskodások, az önvádlások, ugyanúgy találkozhatunk túlzott aktivitással, mint tehetetlen passzivitással.

Amikor a veszteség tudatosul, a gyászolók számukra kontrollálhatatlannak tűnő érzelmeket élnek át: erős bánatot (akár depressziót), szorongást, magányosság érzést, bűntudatot. Előfordulhat, hogy átmenetileg úgy érzik, mintha a halott jelen lenne, beszélne hozzájuk, ez akár érzékcsalódás formájában is jelentkezhet.  Szinte általános a visszahúzódás: a társas kapcsolatokat, eseményeket kerülik. Ambivalens érzéseket tapasztalnak: egyszerre vágynak az elhunyt jelenlétére, miközben félnek is a hozzá fűződő emlékek felidézésétől. Van, aki ilyenkor képtelen döntéseket hozni, mások épp ellenkezőleg. hirtelen határoznak. Számos pszichoszomatikus tünet jelenhet meg (emésztési problémák, szívpanaszok, alvászavar, stb.), és esetenként nagyon nehéz megküzdeni az elháríthatatlanul betörő, fájdalmas emlékekkel.

A későbbiek során a tünetek enyhülnek, az emlékek már kevésbé megterhelőek, inkább kellemesek, és ezek felidézése tudatosabbá válik, ritkulnak az akaratlanul betörő élmények. Fokozatosan helyreáll a külvilág iránti nyitottság, szaporodnak a személyes kapcsolatok, a gyászolók ismét elkezdenek a jövővel foglalkozni, terveket kovácsolnak, új feladatokat vállalnak.

A gyász ideje általában fél-egy évig tart (nem véletlen a kifejezés, hogy „gyászév”), lefolyása váltakozó. Családi ünnepek, karácsony, évfordulók okozhatják a tünetek rosszabbodását.

Más veszteségek (például válás, szakítás, munkahely elvesztése, stb.) is előidézhetnek a gyászhoz hasonló reakciókat, hiszen ezek az élet olyan mértékű átrendezését követelik meg, amihez időbe telik alkalmazkodni. A kedvenc háziállat halálakor is természetes a gyászfolyamat, hiszen az állathoz erős érzelmi szálak fűznek minket, a veszteség érzése sokszor csaknem annyira erős, mintha egy emberről lenne szó.

Mivel a gyász természetes jelenség, ezért pszichológiai, pszichiátriai beavatkozást nem feltétlenül igényel. A legfőbb gyógyító erő az idő és a meglévő harmonikus családi és társas kapcsolatok.

A „normál” gyásztól eltérően az úgynevezett komplikált gyász időtartamát, intenzitását vagy megnyilvánulási formáját tekintve eltér a fentebb leírtaktól. Ennek kialakulását elősegítheti, ha a veszteség váratlanul következik be, ha túlzottan erős az elhunythoz való érzelmi kötődés, ha gyermekről vagy fiatal emberről van szó, ha a gyászoló ambivalens érzéseket táplál az elhunyttal kapcsolatban, ha egy időben más, stresszt keltő események is bekövetkeznek, testi és pszichés betegségek fennállása esetén, ha a halál erőszakos úton következett be (gyilkosság vagy öngyilkosság), ha maga a túlélő okozta azt a balesetet, melynek következtében elveszített valakit, ha társas kapcsolatai nem megfelelőek, illetve ha korábban előfordult depresszió az életében.

A gyász – időtartamát tekintve – a korábban leírtaktól eltérően, hosszasan, extrém esetben akár évekig is elhúzódhat. A kezdeti tünetek nem enyhülnek, a szorongás, levertség, visszahúzódás állandósulhat, a gyászoló idealizálja az elhunytat. A továbblépés, az elhunyt esetleges „elfelejtése” erős félelmet kelt. Szélsőséges esetben előfordulhat az úgynevezett mumifikáció, amikor az elhunyt szobája érintetlen állapotban marad, használati tárgyait a hátramaradott megőrzi, akár éveken át, étkezéseknél megterít neki, és egyáltalában: úgy viselkedik, mintha a halál nem történt volna meg.

Az úgynevezett késleltetett gyász megjelenésekor a szokásos tünetek kezdetben teljesen hiányozhatnak, vagy alig jelentkeznek. Jellemző az erős harag, bűntudat érzése, a pszichoszomatikus panaszok kialakulása. Ez többnyire akkor következik be, ha a halálesetkor a gyászolónak másokat kell támogatnia, vagy ambivalens kapcsolat fűzte az elhunythoz. A gyászreakció általában akkor jelentkezik, amikor már nincs szükség mások segítésére, vagy újabb veszteségélmény következik be.

A tünetek intenzitását tekintve két szélsőséges véglet fordulhat elő: a bagatellizálás vagy az extrém erős reakciók. Előbbi elsősorban az elhunythoz fűződő ambivalens kapcsolat esetén alakulhat ki (a háttérben ilyenkor gyakori a bűntudat, és sokszor fejlődnek ki pszichoszomatikus problémák), utóbbi leginkább akkor jelenik meg, ha hirtelen következik be a haláleset (esetleg erőszakos úton), vagy gyermek az, aki meghal.

A gyász gyakran fejeződik ki „torzult” módon. Ilyenkor újra aktiválódhatnak bizonyos testi betegségek (elsősorban a szív- és érrendszeri megbetegedések, a különféle pszichoszomatikus megbetegedések), nő a fertőzésekre való hajlam. Egyes pszichiátriai kórképekben is erősödhetnek a tünetek (például depresszió, szorongás, pánikzavar, kényszerbetegség, különféle fóbiák), továbbá megnő az addikciók valószínűsége (alkohol, drog, dohányzás).

A gyászolók körében a halálozási arány magasabb, különösen az első hetekben. Az imént említetteken túlmenően nagyobb arányban fordulnak elő balesetek és öngyilkosság.

A normál gyász esetében főleg akkor jelenthet segítséget a pszichológus, ha hiányzik a támogató környezet. Nagyon hatékonyak lehetnek a különféle önsegítő csoportok, melyek célja elsősorban az érzelmek kifejezése, az elhunythoz fűződő kapcsolat áttekintése, és az élet újjászervezésének segítése.

Komplikált gyász esetén pedig mindenképp érdemes szakemberhez fordulni.

A leírást Thiery Henriette pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját.

(Felhasznált irodalom: Pilling János (2008). A haldoklás és a gyász lélektana. In: Kopp Mária, Berghammer Rita (szerk.): Orvosi pszichológia. Medicina, Budapest, 437-449.)

Pszichológus válaszol

Sikertelen radevu?

85 éves férfi vagyok, a 70 éves nőt munka kapcsolat révén, 30 éve ismertem meg. Cca. 15 éve nem találkoztunk. Ő 3 éve, én két hónapja özvegy vagyok. Ő néha szokott eseményeket közzé tenni a facebook-on, azokat megnéztem, ritkán reagáltam is rájuk. Három hete, telefonon felvettük a kapcsolatot. Tíz napi, órás, igen kedélyes, telefon beszélgetések után 180 km-ről meglátogatott. Haza érkezésünk után 2-3 óra múlva szex kapcsolatot kezdeményeztem. Férje utáni "elfogódottság"- ra hivatkozva, azt mondta, ne haragudjak, sajnos még nem tudja megtenni. Őt nem egy szende nőnek ismertem meg. Ezt kétked

Érthetetlen Bontóper!

Tavaly, 2020.Júlus.03.napján férjhez mentem, egy katonához. A férjem, az esküvőt követően alig akart házas életet élni, továbbá egybekelésünk után 2 héttel, eltűnt egy hétvégére, úgyhogy senki sem tudott, tartózkodási helyéről, Én sem. Ezek után, a következő hétvégén elküldött abból az otthonból ahol életvitel szerűen éltünk együtt, mondván láthatásra jön a lánya aki 11 éves,és egyedül szeretne vele kettesben, időintervallumot tölteni. Teljesen letaglozott kérése, mivel szerettem a kislányt és jó kapcsolatot ápoltam vele. További kérése közzé tartozott, hogy minden héten 1 napot teljesen egy

Elengedés

Üdvözlöm! 29 éves meleg férfi vagyok. A fő problémám, hogy a hosszú kapcsolataimból a szakítás után én nem tudtam kiszállni. Ez azt jelenti, hogy még öt évvel később is gondolok rá, hiányzik, hogy nem keres, nem válaszol, negligál. Ugyanezt éltem át, egy éve lett vége egy másik (szintén több éves) kapcsolatomnak, ahol én vágynék egy bizonyos gyász periódus után a kapcsolódásra, kommunikációra, de ő érezhetően nem. Törölt, továbblépett, nem akar semmilyen szinten foglalkozni velem: én ezt borzasztó nehezen élem meg amiatt, mert mély és szeretetteljes volt a párkapcsolatunk nagy része, ráadásul

Hogyan dolgozzam fel valakinek a váratlan halálát?

2020 október elején már 2 hónapja elhunyt egy 24 éves lány ismerősöm. A szüleim már ismerték a szüleit a születése előtt, mint legjobb barátok. Nagyon sok összejövetel volt, de ez hosszú, hogy itt kifejtsem. Felnőttünk, és évről-évre kevesebb találkozót tudtak összehozni a szüleink. Legutóbb 9 éve karácsonykor. Még nem töltöttem be a 21. évemet. Mint említettem, meghalt a szegény lány váratlanul. Lelkileg úgy megviselt, hogy magamra se ismerek. Előjönnek az emlékeim az életemből, folyamatosan eltörik bennem a mécses. A párommal 3,5 éve vagyunk együtt, hogy soha nem látott sírni. Az elvesztet

Lehet örök a házasság szex nélkül?

Tisztelt Dr! 30 éves nő vagyok 5 éve vagyok együtt a férjemmel. 3 éve szülés után meghalt a babánk nagyon nehéz időszak volt de úgy érzem a körülményekhez képest jól viseljük (dolgozunk, nem szedünk gyógyszert, nem lettünk alkoholisták stb)... A házasságunkban minden rendben nagyon szeretjük egymást és ha lehet ilyet mondani kisfiunk halála óta mégszorosabb lett a kapcsolatunk. Ő az első gyermekünk és megbeszéltük hogy nem lesz több baba... Agyon aggódnám túlpánikolnám és amúgy se tudnánk elfelejteni Balázst hiába "lesz majd másik" - ahogy a környezetünk mondaná... Az eset óta nem élünk ház

Felelős vagyok az édesanyám közelgő haláláért, úgy érzem, belelőrülök

Tisztelt Pszichológus(nő), november elején meglátogattam vidéken édesanyámat, aki 80 éves és egyedül él. Nagyon rosszul viseli a járványidőszakkal járó korlátozásokat, és főként azt, hogy kevesebbet látogattuk. Az ottartózkodásom alatt már elkezdődtek a tünetek, amiről kiderült, hogy koronavírus. Értesítettem anyukámat, mondtam, szóljon az orvosának, és figyelje magát. Két nappal később nála is elkezdődtek a tünetek, nehézlégzés, fulladás. A háziorvosa kint volt, de anyukám aláírta a papírt, hogy saját felelősségre nem megy be. A hétvégén sikerült kórházba juttatni az unokahúgom segítségév

Képtelen lennék a gyászra?

40 feletti, pest megyei férfi férfi vagyok. 25 éves voltam, amikor 53 évesen elhunyt édesanyám rákban és most 2020 aug 20-án édesapám, 82 évesen, szívelégtelenségben. Mindkettejüknél a gyászfolyamat már az életükben elkezdődött, kb 3,5 évvel élték túl a betegséggel való első szembesülést. Az a sok, éveken át tartó napi aggódás, féltés, rosszabbodással szembesülés úgy érzem, kiölte belőlem a szoros, szülői kötődést és mindegyikük halála inkább csak egy "beteljesedés"-képpen hatott. Sokszor szégyellem is magamat, a sírás- és gyászolásmentes "gyászév" miatt, de azon kívül, hogy néha szomorú vagyo

Hipoglikémia pánik

3 éve magas inzulin szinttel diagnosztizáltak enyhén emelkedett cukorral. Néha leesett a cukrom emiatt sajnos pánikbeteg lettem. Nagyon félek, hogy elájulok vagy meghalok, pedig tudom hogy ez nem tőrténik meg. Kényszeresen mérem a cukrom napi kb 10-30x is ha kell csak ezzel tudom magam megnyugtatni hogy minden rendben van. Már ez engem is zavar, mert tudom hogy beteges amit csinálok. De nem tudok rola leszokni. Mar akkor panikolok ha veletlen otthon marad a vercukormero vagy ha elfogyik a tesztcsik . Hogyan tudnám ezt lekuzdeni? Panikohamok soran hiperventillalok heves szivdobogasom

Gyász feldolgozás

Apukám meghalt 2016-ba.Sajnos az elvesztését nem tudom feldolgozni.Mit tudok tenni,hogy fel-dolgozzam.

Hozzátartozó öngyilkosságából fakadó félelem

Tisztelt Pszichológus! Gyermekkoromban történt az eset, akkor láthatóan nem viselt meg, de sajnos visszaköszön felnőttkoromban az ebből fakadó félelem. Egy közeli hozzátartozóm öngyilkossága bizonytalansággal tölt el. Megrettent a tudat és magamtól nem találok megkönnyebbülést hozó magyarázatot, érvet, ami biztosítana, hogy ilyen szélsőséges döntés egyszer ne érhetne utol. Úgy érzem, ösztönösen ragaszkodom az élethez, de nem tudom, hogyan nyugtassam meg magam, hogy ez valóban így van, azaz, hogy attól, hogy egy helyzet nehéz, még menni fogok tovább. Jelen járvány helyzetben jött elő ez az érz

gyász feldolgozás

2020.04.05-én meghalt a nagybátyám akit 8 éve gondoztam, és most el kell temettetnem, s miután 10 éven belül el kellett temetnem Édesanyámat és Édesapámat, úgy érzem, hogy most kicsúszott a lábam alól a talaj. Nagybátyám rendkívül hasonlított Édesapámra, alkatilag, a személyisége, a humora .. minden. És most mindenki azt várja, hogy minden a rendes kerékvágásban folytatódjon tovább. azt várják el, hogy ne gyászoljak, és azt mondjam, hogy persze ,minden rendben van. Miközben az egyik testvérem a Covid-19 miatt csak talán júniusban tud hazajönni , a másikat meg mintha nem érdekelné, mert azt

Pánikfélelem!Pat helyzet!

Tisztelt Dr nő/úr!A párommal kapcsolatos betegségről szeretnék írni.Párom 25 éve sclerosis multiplex betegsége van,de szerencsére enyhébb lefolyású ami nem romlott az évek során, viszont sajnos ez mellet már többször volt pszichiátrián, ha valami kimozdítja a komfort zónájából akkor teljesen bepánikol és olyan szinten belemélyül,hogy össze esküvés elméletei lesznek paranoid gondolatai nem megy ki az utcára nem képes a napi feladatait ellátni az elmúlt években elhunytak a szülei így egyedül maradt nincs testvére nagyon szörnyű körülmények között vesztette el legutóbb édesapját úgy,hogy párom k

Gyász miatt nehéz döntés?

Szép napot! Januar elsejen meghalt édesanyám, ezáltal nagyon összetörtem. Vidékről jártam fel Budapestre tanulni, a sulit a mai napig imádom. Viszont barátom Szegeden van, gondolkoztam már egyetem váltásban. Mert akkor vele lennék egész héten, hiszen ő mellettem volt anyukám halálakor. Viszont apukámmal lakok most itthon, de hozzá járunk egész héten Debrecenbe, mert ő ott dolgozik. Egyedül vidéken a házában nem lehetek, főleg furcsa hogy innen menjek Pestre, hiszen ő sincs mindig itthon. Olyan mintha nem lenne hova hazajárnom. Gondolkoztam a Pesti egyetemben hogy ott maradnék, de akkor ott al

Gyász miatt nehéz döntés?

Szép napot! Januar elsejen meghalt édesanyám, ezáltal nagyon összetörtem. Vidékről jártam fel Budapestre tanulni, a sulit a mai napig imádom. Viszont barátom Szegeden van, gondolkoztam már egyetem váltásban. Mert akkor vele lennék egész héten, hiszen ő mellettem volt anyukám halálakor. Viszont apukámmal lakok most itthon, de hozzá járunk egész héten Debrecenbe, mert ő ott dolgozik. Egyedül vidéken a házában nem lehetek, főleg furcsa hogy innen menjek Pestre, hiszen ő sincs mindig itthon. Olyan mintha nem lenne hova hazajárnom. Gondolkoztam a Pesti egyetemben hogy ott maradnék, de akkor ott al

Nem szeretek?! De a gyermekemet sem??

Kedves Szakember! 25 éves házas, újdonsült anyuka vagyok. Boldog, kiegyensúlyozott házasság. Egy valami nagyon jellemző volt rám, hogy utáltam a rosszat a Világban, a fájdalmat, mindenkit meg akartam menteni mikor kicsi voltam. Felnőttként is lázadok gondolatban az igazságtalanság ellen és mai napig fenn maradt a düh, hogy miért történik sok rossz és még el is kell viselni, holott nem kértem az életet! A halált sem tudtam sohasem elfogadni pont az említettek miatt. 2 éve elveszítettem nagymamámat egyik pillanatról a másikra. Különleges ember volt és a kapcsolatunk is az volt. Azóta belül mind

Oldalak