Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Gyász feldolgozása

A gyász köznapi értelemben véve a szeretett személy elvesztése miatti bánatot, szomorúságot jelenti. Természetes emberi reakciónak tekinthető, melyet a bekövetkező veszteség érzése vált ki.

Előfordul (különösen, ha elhúzódó, súlyos betegségről van szó, melyből előreláthatólag nem fog felépülni a beteg), hogy a hozzátartozókban, a barátokban a közelgő halál nehezen feldolgozható érzéseket, negatív gondolatokat vált ki, ezt nevezik anticipációs gyásznak.

Maga a halál (bármennyire is előre látható) mindig váratlanul éri a hátramaradottakat. Az első reakció a sokk. Előfordul a halálhír el nem fogadása, tagadása, a kiüresedettség, tehetetlenség érzése. A tagadás különösen akkor gyakori, ha a halál váratlan. Vannak, akik ilyenkor mintegy „megbénulnak”: nem képesek a célirányos gondolkodásra és cselekvésre. Időnként kontrollálatlan viselkedés, vagy paradox reakciók (nevetés, sok alvás) is előfordulhatnak.

A temetéssel kapcsolatos ügyek intézésekor a hozzátartozók óhatatlanul szembesülnek a ténnyel, de annak elfogadhatatlansága miatt ezt sokszor hárítják. Nem ritka ebben az időszakban az ingerlékenység, a vádaskodások, az önvádlások, ugyanúgy találkozhatunk túlzott aktivitással, mint tehetetlen passzivitással.

Amikor a veszteség tudatosul, a gyászolók számukra kontrollálhatatlannak tűnő érzelmeket élnek át: erős bánatot (akár depressziót), szorongást, magányosság érzést, bűntudatot. Előfordulhat, hogy átmenetileg úgy érzik, mintha a halott jelen lenne, beszélne hozzájuk, ez akár érzékcsalódás formájában is jelentkezhet.  Szinte általános a visszahúzódás: a társas kapcsolatokat, eseményeket kerülik. Ambivalens érzéseket tapasztalnak: egyszerre vágynak az elhunyt jelenlétére, miközben félnek is a hozzá fűződő emlékek felidézésétől. Van, aki ilyenkor képtelen döntéseket hozni, mások épp ellenkezőleg. hirtelen határoznak. Számos pszichoszomatikus tünet jelenhet meg (emésztési problémák, szívpanaszok, alvászavar, stb.), és esetenként nagyon nehéz megküzdeni az elháríthatatlanul betörő, fájdalmas emlékekkel.

A későbbiek során a tünetek enyhülnek, az emlékek már kevésbé megterhelőek, inkább kellemesek, és ezek felidézése tudatosabbá válik, ritkulnak az akaratlanul betörő élmények. Fokozatosan helyreáll a külvilág iránti nyitottság, szaporodnak a személyes kapcsolatok, a gyászolók ismét elkezdenek a jövővel foglalkozni, terveket kovácsolnak, új feladatokat vállalnak.

A gyász ideje általában fél-egy évig tart (nem véletlen a kifejezés, hogy „gyászév”), lefolyása váltakozó. Családi ünnepek, karácsony, évfordulók okozhatják a tünetek rosszabbodását.

Más veszteségek (például válás, szakítás, munkahely elvesztése, stb.) is előidézhetnek a gyászhoz hasonló reakciókat, hiszen ezek az élet olyan mértékű átrendezését követelik meg, amihez időbe telik alkalmazkodni. A kedvenc háziállat halálakor is természetes a gyászfolyamat, hiszen az állathoz erős érzelmi szálak fűznek minket, a veszteség érzése sokszor csaknem annyira erős, mintha egy emberről lenne szó.

Mivel a gyász természetes jelenség, ezért pszichológiai, pszichiátriai beavatkozást nem feltétlenül igényel. A legfőbb gyógyító erő az idő és a meglévő harmonikus családi és társas kapcsolatok.

A „normál” gyásztól eltérően az úgynevezett komplikált gyász időtartamát, intenzitását vagy megnyilvánulási formáját tekintve eltér a fentebb leírtaktól. Ennek kialakulását elősegítheti, ha a veszteség váratlanul következik be, ha túlzottan erős az elhunythoz való érzelmi kötődés, ha gyermekről vagy fiatal emberről van szó, ha a gyászoló ambivalens érzéseket táplál az elhunyttal kapcsolatban, ha egy időben más, stresszt keltő események is bekövetkeznek, testi és pszichés betegségek fennállása esetén, ha a halál erőszakos úton következett be (gyilkosság vagy öngyilkosság), ha maga a túlélő okozta azt a balesetet, melynek következtében elveszített valakit, ha társas kapcsolatai nem megfelelőek, illetve ha korábban előfordult depresszió az életében.

A gyász – időtartamát tekintve – a korábban leírtaktól eltérően, hosszasan, extrém esetben akár évekig is elhúzódhat. A kezdeti tünetek nem enyhülnek, a szorongás, levertség, visszahúzódás állandósulhat, a gyászoló idealizálja az elhunytat. A továbblépés, az elhunyt esetleges „elfelejtése” erős félelmet kelt. Szélsőséges esetben előfordulhat az úgynevezett mumifikáció, amikor az elhunyt szobája érintetlen állapotban marad, használati tárgyait a hátramaradott megőrzi, akár éveken át, étkezéseknél megterít neki, és egyáltalában: úgy viselkedik, mintha a halál nem történt volna meg.

Az úgynevezett késleltetett gyász megjelenésekor a szokásos tünetek kezdetben teljesen hiányozhatnak, vagy alig jelentkeznek. Jellemző az erős harag, bűntudat érzése, a pszichoszomatikus panaszok kialakulása. Ez többnyire akkor következik be, ha a halálesetkor a gyászolónak másokat kell támogatnia, vagy ambivalens kapcsolat fűzte az elhunythoz. A gyászreakció általában akkor jelentkezik, amikor már nincs szükség mások segítésére, vagy újabb veszteségélmény következik be.

A tünetek intenzitását tekintve két szélsőséges véglet fordulhat elő: a bagatellizálás vagy az extrém erős reakciók. Előbbi elsősorban az elhunythoz fűződő ambivalens kapcsolat esetén alakulhat ki (a háttérben ilyenkor gyakori a bűntudat, és sokszor fejlődnek ki pszichoszomatikus problémák), utóbbi leginkább akkor jelenik meg, ha hirtelen következik be a haláleset (esetleg erőszakos úton), vagy gyermek az, aki meghal.

A gyász gyakran fejeződik ki „torzult” módon. Ilyenkor újra aktiválódhatnak bizonyos testi betegségek (elsősorban a szív- és érrendszeri megbetegedések, a különféle pszichoszomatikus megbetegedések), nő a fertőzésekre való hajlam. Egyes pszichiátriai kórképekben is erősödhetnek a tünetek (például depresszió, szorongás, pánikzavar, kényszerbetegség, különféle fóbiák), továbbá megnő az addikciók valószínűsége (alkohol, drog, dohányzás).

A gyászolók körében a halálozási arány magasabb, különösen az első hetekben. Az imént említetteken túlmenően nagyobb arányban fordulnak elő balesetek és öngyilkosság.

A normál gyász esetében főleg akkor jelenthet segítséget a pszichológus, ha hiányzik a támogató környezet. Nagyon hatékonyak lehetnek a különféle önsegítő csoportok, melyek célja elsősorban az érzelmek kifejezése, az elhunythoz fűződő kapcsolat áttekintése, és az élet újjászervezésének segítése.

Komplikált gyász esetén pedig mindenképp érdemes szakemberhez fordulni.

A leírást Thiery Henriette pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját.

(Felhasznált irodalom: Pilling János (2008). A haldoklás és a gyász lélektana. In: Kopp Mária, Berghammer Rita (szerk.): Orvosi pszichológia. Medicina, Budapest, 437-449.)

Szakemberek

Pszichológus válaszol

féltékenység féltékenység kezelése

Jó napot van egy olyan problémám hogy a gyereknek az apja meghalt 3 éve én az édesanyja összejöttem egy férfival akivel hétvégenként együtt voltunk 3 an nála vagy nálam de vége lett a férfi alig foglakozott vele csak velem .A gyerek 11 éves kb 3 szor történt az hogy este be volt zárva az ajtó és dörömbölte az ajtót most a harmadik alkalommal az ajtó tokja megrepedt kicsit mitől lehet ez a féltékenység hogy ha együtt lennènk este nem lehet egyszer rajta is kapott minket egyuttletnel.Mi lehet a megoldás erre a problémára? Nem szereti a gyerekem azt hogy boldog legyek már leültem vele beszélget

Miért nem válaszol senki?

Tisztelt Pszichológusok! Sok hete, hogy ide írtam szerintem összetett problémával. Ahhoz képest, hogy azt írják az oldalukon, hogy: " választ a lehető legrövidebb időn belül kap", senki nem írt egy szót sem.... vagy a legrövidebb idő legyen akkor relatív??? Vagy ahogy szokták mondani: csak győzzem kivárni... Nem adtam még fel, várom, hogy valaki válaszoljon. Köszönöm előre is ha valaki megteszi.... mert így nem alakul ki bennem bizalom senki felé. Sőt összesített érzés alakul ki bennem, miszerint a pszichológusok is csak ilyenek...

Mit tegyek?

Tisztelt Pszichológus! 55 éves nő vagyok. 41 évesen tapasztaltam meg a gyász fogalmát ugyanis az akkor 19 éves fiam meghalt ekkor, aki nagyon közel állt hozzám hiszen 3 gyerekem közül őt szeretem a legjobban . Azóta sem tudom azt elfogadni, hogy meghalt. Még a két lányom sem tud a feldolgozásban segíteni. Ehhez még az is jött, hogy egy évvel később ki derült, hogy a kisebbik lányom gyógyíthatatlan izomsorvadás betegségben szenved, nehezen fogadtam el, hogy én volta a rossz gén hordozó, aki miatt ez be következet. Majd pár éven belül elveszítettem a szüleimet. Valamint a férjemet aki nagyon fon

42 évesen gyász feldollgozása

első szerelmem 2 év együttlét után szakított velem anno. 13 évet vártam rá mire újra összejöttünk. A 13 év alatt többször próbáltam más párkapcsolatott de a szívem mélyén mindig az elsőt szerettem, ezért minden kapcsolatomat befolyásolva vége lett. Mikor újra összejöttem az első szerelmemmel a világ minden kincse az enyém lett."15 év szerelem után". de 1,5 év után a gyermekvállaláson gondolkodva kiderült rákos. És lassan 2 éve, hogy elment. De a mai napig jönnek rám síró "rohamok", életkedvem sincs nagyon.Az élet öszötönöm nagyon erős de ha baleset érne nem bánnám. Gondoltam az idő gyógyít de

Mit tegyek? Hogy tudnám feldolgozni ezeket?

Tisztelt Pszichológus! 23 éves nő vagyok. Fiatalon tapasztaltam meg a gyász fogalmát ugyanis nyolc évesen halt meg a bátyám, aki nagyon közel állt hozzám. Azóta vannak alvászavaraim, amikkel nem tudok mit kezdeni. Hiába vagyok fáradt egyszerűen nem tudok el aludni a félelemtől. Ehhez még az is jött, hogy egy évvel később ki derült, hogy gyógyíthatatlan izomsorvadás betegségben szenvedek, amit még a mai napig sem tudok elfogadni és ez miatt szorongóan nehezen kérek segítséget bárkitől. A szorongásom akkor fokozódott még jobban, amikor pár éven belül elveszítettem a nagyszüleimet, az édesapámat

Hogy segíthetnék?

Édesapám világ életében nehéz eset volt, egészen egyedi nézetei vannak a világról. Mindig is nehezen boldogult, munka és magánélet terén is, de eddig ezt mérhetetlen optimizmusával nagyon jól kezelte. Az utóbbi években úrrá lett rajta a pesszimizmus, mindent kiforgat, csak a rosszat látja, azóta nagyon nehéz vele. Próbáltam ellensúlyozni, de nagyon fárasztó folyton győzködni, hogy a világban jó dolgok is vannak. A gondot tetőzte, hogy mama elhunyt, és nagyon szoros kötődésük volt. Szerveztem programokat, segítek neki munkát, és lakást találni abban a városban, ahol én vagyok, (most más városba

Mi lehet a kiút?

Tisztelt Doktor Úr/Nő! A problémám igen összetett, de már nagyon szenvedek tőle, minden nap többször sírok, nem tudom mi lehetne a megoldás. 18 éve pánikbeteg vagyok, antidepresszánst és nyugtatót is szedek ezekre. Idén májusban megszületett várva várt kisfiam és rá 6 hétre meghalt az anyukám. Úgy érzem az alapbetegségemre rájött a szülés utáni depresszió, majd a gyász. Amióta ez történt, napról-napra rosszabbul érzem magam, kb. másfél hete a szorongásom is felerősödött és amit már nagyon régen éreztem, hogy félek, hogy pánikrohamom lesz. Kezdek egyre jobban beszűkülni és nagyon félek, hogy m

Testvérem

Tisztelt Doktor úr/nő! Az öcsém 20 éves és már két éve le kellett volna érettségizzen. Sose ment neki jól a tanulás, talán figyelem zavaros, de nagyon értelmes gyerek. Az érettségi előtt meghalt édesapánk majd 11 hónapra rá, a szeme láttára halt meg a nagymamája. Többször kértem, hogy menjen el szakemberhez és ajánlottam fel a segítségemet,de nemhajlandó semmilyen külső segítséget elfogadni/kérni. A legnagyobb probléma, hogy két éve stagnál és megrögzött hazudozó ( ez már kis kora óta jellemző). Folyamatosan tolja maga előtt az érettségit és az életét. Nagyon indulatos és valószínüleg depre

Félelem a haláltól

Kedves Válaszadó! Durván másfél éve küzdök egy problémával amin mindennap rágódom. A probléma kialakulásának az előzménye, hogy 2017 decemberében meghalt anyukám testvére és a mai napig nem tudtam feldolgozni a halálát. Illetve nem is vagyok biztos abban, hogy az ő halálát nem tudom-e elfogadni vagy pedig ismét előjött bennem a marcangoló kérdés (ami már olyan 10 éves koromban jelentkezett), hogy mi lesz velem ha én is meghalok? Azért nem kötöm feltétlenül hozzá, mert nem volt különösebb kapcsolatunk egymással. (Távoli rokoni szinten kezeltük egymást.) Látni mennyire fáj ez a nagymamámnak, el

Félelemben élek, az oka a halál

Tisztelt Pszichológus/pszichológusnő! 17 éves lány vagyok. 2018 novemberében elvesztettem apámat, egy ismeretlen betegségben halt meg, amit előtte fél év nagyon gyors leépülés előzött meg. Váratlanul ért és nehezen dolgozom fel. Nem tudom pontosan mik a gyász menetei, viszont már egy olyan problémán van, hogy rengeteget gondolok a halálra. Eleinte néhány pánikszerű gondolat volt hónaponta, de apám halála óta ez súlyosbodott és folyamatosan beékelődik a fejembe a gondolat. Eddig még voltak fizikai jelei, látható szorongás, de mára már minden percben ott van a fejemben egy nagyon nagyon rossz go

Ki ellenőrzi a pszichológust

Az lenne a kérdésem, hogy ki vagy milyen szervezet, hatóság vagy kamara ellenőrzi a pszichológus munkáját és amik a terápiák alatt történnek és kihatással vannak a kliens életére miként kerülnek megítélésre? Ha egy pszichológus olyat tesz amivel árt a kliensnek és krízist okoz ezzel, akkor az esetet ki vizsgálja ki? Hol van a pszichológus felelőssége és ki elkenőrzi a munkájának minőségét és eredményét? Hová lehet fordulni panasszal vagy kinek lehet visszajelzést adni, ha egy pszichológus szakmai munkájával kapcsolatban probléma merül fel?

Szorongás, félelem,

Jó napot/estét/Reggelt Én egy 19éves lány vagyok és mostanábban azt érzem hogy kicsuszot minden a kezem közül és csak gurulok le felé a lejtőn, nemistudomhogykedjem, sajnos okellett hagynom a sulit es tanfolyamon szereztem szakmat, anyukam el nagyot bennünket es azóta minden ram harult takaritas főzés mosas hugaim nevelése es meg Apam is velem veszekszik hogy ha barmi történik Aztán meghalt az öcsém ezt meg mosem tudom fel dolgozni, rendszeresen visszater az az alom amikor meghalt es ott sirtam mellette es utana es elotte is történetek dolgok es mindig ezekel a dolgok al almodom Mar

Életközépi válság? Gyász..? Normális probléma? Mi segítene? Köszönöm.

37 éves nő: mostanában értettem meg / látok tisztábban sokmindent életem korábbi időszakaiból, de ez most nagyon érzékenyen érint, van hogy sírva fakadok - mint ahogy a 20-as éveimben "kellett volna" lereagálnom, mikor a probléma friss volt. Egy viszonzatlan szerelem miatt sokat szenvedtem, de kb 1 év reménytelenség után azon voltam, hogy elfelejtsem. Most látom, hogy akibe régen szerelmes voltam, önzően viselkedett (megvannak az e-mailjeink) - bár továbbra is értem, miért szerettem őt. Nemrég olvastam, hogy nárcisztikus férfiak milyen vonzóak/kedvesek tudnak lenni "kapcsolat" elején, aztán hi

Válás

Tisztelt Pszichológus! 32 éves vagyok, házas és el szeretnék válni a férjem pornófüggősége miatt. Természetesen próbáltam megérteni, amikor kiderült, annak ellenére, hogy nagyot csalódtam benne. Elment pszichológushoz, mindent megtett, hogy rendbe hozza a házasságunkat, ennek 1 éve. Bár eljárt az orvoshoz és bizonygatta, hogy minden rendben de kiderült, hogy ugyanúgy folytatta tovább a függőségét csak a hátam mögött, ezért szeretnék elválni. Úgy érzem, hogy nem voltam elég jó a férjem elvárasainak, hogy nem vagyok elég csinos,elég szép, elég érdekes.Értéktelennek érzem magam, akinek egy csöpp

furcsa helyzet

Tisztelt Hölgyem/Uram ! azt szeretném kérdezni,hogy gyász idején illik-e fekete ruhában állásinterjúra menni ,meg fogják-e érteni,amiről nem tudnak.Én úgy érzem,hogy nem kellene leváltanom a fekete ruhám,hiszen én sajnos egy ilyen élethelyzetben vagyok most . Válaszát köszönöm

Oldalak