Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Életvezetési tanácsadás

Az életvezetési tanácsadás olyan professzionális segítő kapcsolati tevékenység, amelynek lényege, hogy az egészséges emberek hatékonyan követhessék és megvalósíthassák céljaikat, és teljesebb életet élhessenek. Életvezetési tanácsadás során a kliens és a pszichológus/tanácsadó a kliens számára fontos és személyes célokat fogalmaznak meg, amelyek a kliens kiteljesedését, konfliktushelyzeteinek sikeresebb megoldását, döntéshozatalát, kapcsolatainak fejlődését célozzák meg. Az életvezetési tanácsadás egyik legfontosabb eleme a pszichológus/tanácsadó és a kliens között kialakuló, bizalomra épülő kapcsolat, melyben a kliens elfogadva és megértve érezheti magát. Az életvezetési tanácsadás bár elnevezése ezt sugallja, mégsem konkrétan életvezetési tanács adásáról szól, ehelyett a tanácsadó/pszichológus segíti a klienst az önfeltárásban, a kliens számára legjobb megoldás megtalálásában.

Folyamata: az életvezetési tanácsadás általában rövidtávú (5-10 alkalom), de hosszabb munka is elképzelhető, függően a céltól, amelyet a pszichológus/tanácsadó és a kliens a munkájuk elején határoz meg. Az első találkozások alkalmával a pszichológus/tanácsadó felméri a kliens által hozott problémakört, közösen megbeszélik a kereteket (milyen céllal, hány alkalommal találkoznak, milyen rendszerességgel, milyen gyakorisággal, költségek, időpont lemondásának szabályai). A munka során feltárják a kliens által hozott probléma körülményeit, a külső és belső tényezőket, az erőforrásokat és a nehézségeket, az alternatív megoldás/viselkedésmódokat. A munka végzetének közeledtével újravizsgálják a kitűzött célt megvalósulását, és ettől teszik függővé a további munkát.

Életvezetési tanácsadás során gyakran előforduló témák:

    kapcsolatok, intimitás
    család, gyereknevelés
    stresszkezelés, lelki egyensúly
    önbizalom, önismeret, önértékelés
    személyes fejlődés
    motiváció és időmenedzsment
    karriertervezés,
    egészség, öregedés

Formái: személyes vagy online

Célja, várható eredménye: a kliens részéről megnövekedett önbizalom, jobb megküzdési képességek, mélyebb önismeret, kiegyensúlyozottabb kapcsolatok.

A leírást Körmendy Patrícia pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Szakemberek

Pszichológus válaszol

Önértékelési zavar

Üdvözlöm! 40 éves férfi vagyok, akinek az apja korán meghalt, így anyám- aki elég domináns volt- nevelt minket a testvéremmel. Átlagos gyermekkor, majd főiskola, melyet szinte anyám választott helyettem, mert nem tudtam milyen irányba menjek. Jó munkahelyem volt, sokat is kerestem, de amikor előléptetésemről beszéltek, nemsokára felmondtam valami mondvacsinált indokkak. Belül szorongtam, hogy magasabb pozícióban kiderül alkalmatlanságom, hogy nem értek semmihez igazán. Ezután pár évre váltottam és külföldön dolgozok, de egy végzettségemhez mérten jóval alacsonyabb presztízsű munkát végzek, de

Felnőtté válás

Kedves szakértő, a szüleim, család túlságosan kontrolláltak, bele folytak a dolgaimba, anyukám például mindent megcsinált helyettem, kiskoromba a kést kivette a kezemből, mindig megcsinálta a kaját, még 16 éves koromban is, semmiért nem kellett felelősséget vállalnom. Tesóim is "majd anya megoldja" ő jobban csinálja" azt éreztetve hogy én elrontom. A jelenben az a gondom, hogy indulatkezelési problémáim vannak, még nem volt párkapcsolatom, most tanulni akarok,karriert épiteni majd de nincsenek módszereim arra hogy most hogyan merre, mit kell csinálni, hogyan kell. Másik hogy sokat bénázok.

Fordítva ülök a lovon?

Kialakult életvitellel, elvárásokkal, szokásokkal rendelkező egyedül álló (49) éveiben járó férfi vagyok. Fiatalon nem nem úgy alakultak a párkapcsolataim, hogy abból házasság vagy gyermek vállalás lett volna, így ez a szakasz az életemből kimaradt. Jelenleg több éve élek egymagam, leginkább dolgozom, otthon vagyok, intézem a napi dolgaim és ha tehetem akkor élvezem a szabadidős tevékenységeim. A társ hiányzik, de kevés energiát fordítok arra, hogy legye. Társaságba keveset járok és a tárkereső oldalon is azt várom, hogy a nők kezdeményezzenek, mintha az biztosíték lenne arra, hogy abból jó

Önkorlátozás

Tisztelt szakértő! Kisgyermek korom óta szorongó emberként élek, ez annak köszönhető, hogy legkissebb testvérként rengeteg feszültséget éltem át a családban érzett feszültség, aggodalom, szorongás miatt, melyet 22 évesen sem tudok levetkőzni. Ebből kifolyólag ADD-s vagyok, depresszív hajlamú, számos terápián vettem részt gyerekként, a családterápa kivételével. Emberekkel nehezen értek szót, ezért szüleimmel nem merek megosztani a mindennapjaim, félek a reakciójuktól, úgy az emberekkel való kommunikációtól is. Ezért az egyetemi éveim alatt olyanokat is elhallgattam, hogy nem a kollégiumban volt

Mi az élet értelme?

A drasztikus és sokat hajtogatott kérdés, amire nekem sajnos határozott válaszom van: semmi. Pontosabban az amit választ magának az ember. Pechemre mióta az eszemet tudom volt egy nihilista életfelfogásom, mielőtt még tudtam volna, hogy ez mit jelent. Ez az életfilozófia néha jó dolog - szakítottunk a nőmmel, több milliót vesztettem, barátok vertek át 2 hét alatt mégse vert padlóra - néha rossz; nagyon rányomta a bélyegét az életkedvemre, mire elkezdtem inni/drogozni, csak hogy ne pörögjön az agyam, nem várva hogy kihúzzanak onnét. Nem is jött így különösebb segítség, viszont kijöttem belőle m

leválni szerető

Tisztelt Pszichológus! 35 éves lány vagyok. Szingli. Még mindig a szüleimmel lakom ami lelkileg megvisel. Ők főleg anyukám még gyerekként kezel (nem enged el egyedül sehova csak a barátnőmmel vagy legalább egyikükkel). Börtönben érzem magam és úgy érzem úgy fogok meghalni,hogy nem is élveztem az életet.Elszeretnék költözni de nem olcsó. Anyukám nem hiszi el,hogy tudok Önálló lenni és nélkülük egyedül megélni.

Nem tudok tovább lépni

Tisztelt tanácsadó. A szüleivel élő férfi vagyok és pár éve elhatároztam, hogy ha már eddig nem sikerült, akkor legkésőbb negyvenéves koromra elköltözzem. Itt határidő, mert az idén negyven éves leszek. Az utóbbi éveim kemény munkával és megtakarítással teltek és elegendő pénzem lett arra, hogy ingatlant vásároljak. Az elmúlt fél évben megnéztem sok lakást, házat, nyaralót, de valahogy egyik sem tetszett, egyikben sem fogott el az érzés, hogy nekem ez kell. Amelyik ingatlan átalakítást igényelt volna, ott pedig irtóztam attól, hogy én munkásokkal alkudozzak, végig járjam azt a procedúrát am

Miért nem tudják elfogadni

Nem szeretek családi, baráti és munkahelyi összejöveteleken részt venni, mert untat, mert felesleges időtöltésnek élem meg, mert erőltetett beszélgetésekkel telik. Néha az illem és a sértődések elkerülése véget részt veszek, de amint lehet elindulok haza. Nem szeretek vendégeket fogadni és kifejezettem irritál ha valaki előzetes egyeztetés nélkül beállít hozzám. Nem szeretem a hosszas telefonbeszélgetéseket. Szeretek egyedül (és ha van akkor kettesben a párommal) lenni. A tevékenységeim többnyire egyedül végzem vagy ha van párom akkor azzal. A szüleim, testvérem, rokonok, pár barát egysze

Hullámzó kedélyállapot

Tisztelt Hölgyem/Uram! GYES időszaka után, fél éve újra munkába álltam. És egyszer csak megváltozott bennem valami. Előtte minden rendben volt. A munkahelyemen fél éves folyamatos bizonytalanság, stressz, csalódás. Kevés pozitív élmény, annak ellenére, hogy meg vannak elégedve velem. Egyszerűen olyan kedélyállapot ingadozásaim vannak, hogy egyik pillanatban a csúcson vagyok, két perc múlva síró görcs kerülget. De nem csak a munkával kapcsolatban igaz ez. Minden területen előjön (a gyermekem, a párom, az édesanyám). Egyszer minden tökéletes, utána pedig hirtelen olyan feszült és labilis leszek

Hogyan tovább?

Üdvözlöm! 19 éves lány vagyok, voltak már pszichés problémáim amelyeket sikerrel képes voltam kezelni. A kamasz éveim nem teltek fényesen, táplálkozási zavarok, depresszió, elszigetelődés és társai. Az életemben még 14 évesen jelent meg a szerelem, egy külföldi fiú személyében, akivel sajnos a kapcsolatom megszakadt és ezek után kezdődtek a nagyobb problémák ami alatt a testkép zavart, szülőkkel való vitákat értem. Elvesztettem önmagam és a gimnázium terhe tovább nyomta a vállam. A későbbi kapcsolataim is csalódások voltak, és tudom hogy még nagyon fiatal vagyok, de most is megjelent az élete

Kicsit elfáradtam

Kedves Pszichológus! Úgy érzem válságba, krízisbe kerültem, melyből nem találom a kiutat. 22 éve tart már a küzdelmem a depivel a pánikkal. Attól félek, hogy a munkaterápia, a sportterápia, a kezelések nem hozták meg a számomra értékelhető eredményt. Látszólag minden rendben van, rendezettek a körülményeim, kapcsolatban élek, dolgozom, táncolok, idényben még kajakozom is és a 22 év alatt a szakmunkásvizsga nagy kihagyás után felnőttként (48 évesen) februárban vettem át a HR-es mesterdiplomámat. Azonban dolgozói szegénységben élek, a szüleimnél lakom, nem tudok megtakarítást elérni, 40%-os gyer

Kornak megfelelő bánásmód hiánya

Mit tehetek ha a valós koromnál jóval fiatalabbnak nézek ki és emiatt a nálam akár 15 évvel fiatalabbak hajlamosak úgy kezelnek mintha velük egykorú lennék, holott van, hogy az apjával vagyok egyidős. Vagy a a másik véglet, amikor a velem egykorú kezel úgy mintha a fia lennék. Rengeteg kellemtelen példát tudnák felhozni, hogy miért is rossz az, hogy soha nem kapom meg a koromnak megjáró tiszteletet, bánás módot. Mindezt tetézi, hogy vékony testalkatú vagyok, de mindig aktívan sportoltam ezért a koromat meghazudtoló erőnlétem és állóképességem van, mégis hajlamosak úgy tekinteni rám mint

Lelki válság

Szeretnék tanácsot kérni. Végre kireppentem a családi fészekből. Örülnöm kéne, hogy lehetőségem van családalapításra, önálló életre. Az utóbbi időben viszont félek egyedül maradni a gondolataimmal. Ekkor ugyanis állandóan kétségbeesek, mert eszembe jutnak a lehetséges kedvezőtlen jövőbeli problémák családtagjaim helyzetével,anyagi helyzetemmel(vannak adósságaim, melyeket ezidáig nem tudtam teljes mértékben fizetni) kapcsolatban. Már lassan egy hónapja étvágytalanság , gyomorfájás, visszatérő székrekedés gyötör. Csak akkor tudok kikapcsolódni, ha vmilyen elfoglaltságom van, amire koncentrálni k

Szakítás

Tisztelt Pszichológus! 2017 nyarán megismerkedtem egy férfivel,aki bevallotta, hogy viszonya van a legjobb barátnőjével aki menyasszony mégis összejöttünk.Sokat veszekedtünk, de azt mondta a mi kapcsolatunkat nem kockáztatná, de így sem tudtam megbízni benne, amikor szakítani akartam azt mondta, hogy nem akar elengedni, ilyen érzéseket még senki nem váltott ki belőle.Majd egy rossz pillanatban elmondtam a nő vőlegényének mindent.Szakítottunk és mondta, hogy mindig ez van, ha valakit közel enged.A szakítás után 2 hétre megismerkedett valakivel, akire azt mondta, hogy ő az élete szerelme,engem

változás

Jó napot! Januárba költöztem haza egy másik országból azzal a céllal , hogy itthon vállalkozásba kezdjek egy barátommal. Külföldön jól érzetem magam persze volt kihívás ott is. De amióta haza költöztem nagyon nehezen veszek minden akadályt. Szeretem kirandulni emberek közzé menni de most leginkabb semmit nem csinalnek es semmi nem erdekel.Valahogy nem találom magam. Igazan nyugodt voltam de most apro dolgokon is felhuzom magam. Aludni nem igazan tudok. A rendszeres sportal is teljesen felhagytam ami nem volt jellemzo ram. Nemtudom a koltozes a kornyezetvaltozas vagy mi lehet a bajom

Oldalak