Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Életvezetési tanácsadás

Az életvezetési tanácsadás olyan professzionális segítő kapcsolati tevékenység, amelynek lényege, hogy az egészséges emberek hatékonyan követhessék és megvalósíthassák céljaikat, és teljesebb életet élhessenek. Életvezetési tanácsadás során a kliens és a pszichológus/tanácsadó a kliens számára fontos és személyes célokat fogalmaznak meg, amelyek a kliens kiteljesedését, konfliktushelyzeteinek sikeresebb megoldását, döntéshozatalát, kapcsolatainak fejlődését célozzák meg. Az életvezetési tanácsadás egyik legfontosabb eleme a pszichológus/tanácsadó és a kliens között kialakuló, bizalomra épülő kapcsolat, melyben a kliens elfogadva és megértve érezheti magát. Az életvezetési tanácsadás bár elnevezése ezt sugallja, mégsem konkrétan életvezetési tanács adásáról szól, ehelyett a tanácsadó/pszichológus segíti a klienst az önfeltárásban, a kliens számára legjobb megoldás megtalálásában.

Folyamata: az életvezetési tanácsadás általában rövidtávú (5-10 alkalom), de hosszabb munka is elképzelhető, függően a céltól, amelyet a pszichológus/tanácsadó és a kliens a munkájuk elején határoz meg. Az első találkozások alkalmával a pszichológus/tanácsadó felméri a kliens által hozott problémakört, közösen megbeszélik a kereteket (milyen céllal, hány alkalommal találkoznak, milyen rendszerességgel, milyen gyakorisággal, költségek, időpont lemondásának szabályai). A munka során feltárják a kliens által hozott probléma körülményeit, a külső és belső tényezőket, az erőforrásokat és a nehézségeket, az alternatív megoldás/viselkedésmódokat. A munka végzetének közeledtével újravizsgálják a kitűzött célt megvalósulását, és ettől teszik függővé a további munkát.

Életvezetési tanácsadás során gyakran előforduló témák:

    kapcsolatok, intimitás
    család, gyereknevelés
    stresszkezelés, lelki egyensúly
    önbizalom, önismeret, önértékelés
    személyes fejlődés
    motiváció és időmenedzsment
    karriertervezés,
    egészség, öregedés

Formái: személyes vagy online

Célja, várható eredménye: a kliens részéről megnövekedett önbizalom, jobb megküzdési képességek, mélyebb önismeret, kiegyensúlyozottabb kapcsolatok.

A leírást Körmendy Patrícia pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Szakemberek

Pszichológus válaszol

40 éves lányommal kapcsolatban kérek tanácsot.

Lányom nagyon intelligens, rtelmes, sokoldalú érdeklődésű. Három gyerek édesanyja. Első gyermeke már 18 éves, de 2014-ben kötött házasságából származik egy 3,5 éves és egy 16 hónapos gyermek. Mindig vltak kontrollvesztő dühkitörései, már gyermekkorában is, de akkor azt gondoltam, hogy talán a testvérféltékenység miatt, aztán a kamaszkora miatt. Tulajdonképpen mindig, minden kapcsolatában előfordult, hogy tűrhetetlen dühkitörései voltak. Nagyon nehéz pontosan körülírnom, hogy milyen ez: Pl: LÁtogatóban voltam náluk. A nagy fia éppen elnyert egy állást, ezért kitalálta, hogy menjünk el étterembe

Válogatják a kérdéseket?

Jó napot! Több kérdést tettem fel itt és nem találom a válaszokat. Válogatják? Volt pasimmal kapcsolatban is kérdeztem a feldolgozásról,még mindig szeretem és hiányzik ilyen címet is adtam neki a korunkról ,meddig voltunk együtt stb. A másik egy lányról aki 26 éves lesz az idén és szerintem kiégett,bourn outja van meg hasonlók voltak benne meg Zalaegerszeg-Pózvát is említettem benne. Hiába írok kulcsszavakat nem találom meg. Lehet másról is. Most is lenne egy kérdésem de talán ha erre válaszolnak akkor írom meg.

Szülők válása felnőttként

Közel egy éve már, hogy a szüleim majd' 30 év házasság után válás mellett döntöttek. Felnőtt nőként képtelen vagyok feldolgozni, hogy az apám engedett az érzelmi zsarolásnak és az érzelmileg érettebb anyám helyett az első barátnőjét választotta, aki számtalanszor kísérelt meg öngyilkosságot; simulékony, alkalmazkodó természetével pedig meggyőzte apámat egy gyengébb, munkanélküli időszakában, hogy ő sokkal jobb párja lesz. Mindkét szülőm példaképem volt, bármit meg tudtunk beszélni az évek alatt. Apám most érzelmileg és életvitelében is hasonul az új közegéhez, ami az általam megismert embertől

Szakítottam. Jól tettem? Hogyan tovább?

Üdvözlöm! Kezdeném azzal, hogy meleg vagyok és 5 éve élek egy hármas kapcsolatban. Tudunk egymásról, szeretjük egymást, kitartunk egymás mellett. Senki nem csal meg senkit. Nem szexuálisan hanem érzelmileg kötődünk egymáshoz, tehát úgy kell elképzelni mint egy szimpla kapcsolatot, csak ebben hárman vagyunk. Rengeteg veszekedésen és megpróbáltatáson estünk túl az 5 évünk alatt. 1 éve összeköltöztünk egy albérletbe. Sok szép volt benne, de sajnos sok volt továbbra is sok veszekedés. Az utóbbi fél évben azonban mind a ketten nagyon sokat változtak, én azonban nem tudtam jól érezni magam.

Családi Probléma

Üdv! Párnapja tudtam meg, hogy az apám már több mint 7 éve csalja az anyám, és van egy 6 éves féltestvérünk és anyám mellet még most is van kapcsolata az apámnak. Tudja mindenki most már anyukám a kezdetek óta tisztában van vele. 6 testvérem van plusz a féltestvérem. Apukám 17 évesen került bele az anyámmal való kapcsolatba és véletlenül jött az első gyerek, így együtt maradtak, nem szerelemből voltak együtt. Nagyon furcsa a kapcsolatuk, anyám olyan mintha már elfogadta volna azt a tényt, hogy apa eljárkál más nőkhöz és a nyolcadik gyerekéhez. Soha életében nem dolgozott és apám érzelmileg zsa

Miért csinálja ezt , mit lehetne ellene tenni?

Tisztelt Pszichológus ! Először is kifejteném a kérdésemet egy kis elővezetővel , hogy érthető legYen a kérdésem. A barátnőm eléggé stresszes egy ember és nagyon érzékeny dolgokra. Mostanába meg valahogy magától el kezd a feje rángatni már volt mikor észre vettem nála. Kérdeztem tőle , hogy azért észre veszi e mikor rángat a feje azt mondta igen , majd utána mondta , hogy valamikor meg észre se veszi hogy megy a feje. Azt azért tudom hogyha az embernek tudatos a dolog hogy tud róla az még annyira nem komoly dolog de már valami van ott na de hogy nem tud róla ott az már kicsit komoly ugye? M

Felnőtté válás

Kedves Doktor Úr/Nő! A problémám nagyon egyszerűen megfogalmazva annyi, hogy félek (és nem is igazán akarok) leválni a szüleimtől. 21 éves leszek szeptemberben, már gimnazista koromtól kollégiumban lakok, igaz, eleinte ez csak 30 km távolságot jelentett, most 220-at. Megállom a helyem az életben, de ha nem otthon vagyok, úgy érzem, nem vagyok teljesen önmagam. Zavar az is, hogy nem volt még komoly párkapcsolatom és az egyetem elvégzése után sem látom a konkrét célom. Rajtuk maradni sem szeretnék, és azt is be kell látnom, hogy a kis falu, ahol felnőttem, nem sok jövőt ígér. Talán túlságosan r

Mit tegyünk?

Tisztelt Cím! Az alábbi problémával fordulok Önökhöz: Feleségemmel 15 éve vagyunk együtt, van 2 gyermekünk. Az utóbbi időben egyre jobban felszínre törnek benne az alábbi tulajdonságok: bármi, ami nem jól sikerül felelőst és hibást keres, ha valakire kicsit is haragszik, onnantól semmi sem jó, amit csinál, soha nem ismeri el, ha hibázik, inkább abban is mást okol. Gyakorlatilag a mindennapi életben eljutottunk odáig, hogy neki egyszerűen nem lehet jót tenni, meglepetést okozni sem, mert úgysem lesz jó semmi. A családban ezt mindenki látja (szülők, gyermekek, jómagam), de ő nem. Ez gyakorlati

Hosszabb tavu egyedullet normalis?

Tisztelt Hölgyem / Uram, Egyedül nevelem kisfiamat,6 éves,7 hónapos kora óta. Elváltam,férjem csúnyán átvert, megcsalt, hazudozott főként, a válásunk 3 évig elhúzódott.Azóta nem volt tartós, normális párkapcsolatom.Szexkapcsolat volt néhányszor,sajna,de befejeztem, úgy nekem nem megy a dolog, érzelem nélkül.Dolgozok, gyermek nevelés,napi segítségem nincs, időmet ezt tölti ki.A problémám az, hogy eljutottam oda, hogy nem is igazán vágyok párkapcsolatra jelenleg. Normális ez így? Úgy érzem, időm is kevés,még magamra is, valamint a tapasztalat az, hogy férfiak többsége az elvált nőket sokszor

Van segítség, vagy ilyen vagyok?

A kiválasztott problémakörökből, mindegyik valamennyi részben igaz rám, de szerintem teljes mértékben egyik se. A fő problémám, hogy 39 éves vagyok, és nem volt még komoly párkapcsolatom. Nem sikerül nőkkel egy normális vagy átlagosnak mondott kapcsolatot kialakítani. Egy kapcsolatom volt eddig, az pedig egy inkább szexuális beállítottságú együttjárás, és együttlét volt. Szociálisan sok dologgal kapcsolatban elutasító vagyok, és nem vagyok túl asszertív, inkább a passzív és a passzív-agresszív viselkedés jellemző rám. Mivel sokszor inkább magambaforduló vagyok, így a környezetem nagy része neh

Magány, demotiváltság

Kedves Segítőm! Úgy érzem elakadtam. 29 éves fiatal nő vagyok, egyedül élek a lakásomban. 3 éve nincs kapcsolatom, és azóta barátaim sem nagyon vannak. Ekkor költöztem haza Magyarországra egy autoimmun betegség miatt és a régi barátaim ekkorra már külföldre költöztek vagy megszakadt a kapcsolatunk. Gyakran érzem magam demotiváltnak, a munkám nem tesz maradéktalanul boldoggá, szeretnék váltani. Amikor rossz az idő vagy PMS-em van, néha elképzelem, hogy eltűnök, és akkor már nem kell kitalálnom, mit kezdjek az életemmel, és az öcsémé lehet a lakásom. Az utóbbi 3 évben csak rövid ideig tartó, ink

Rákos az orvosom

Jó napot! Véletlenül megtudtam,hogy a neurológusomnak rákja van.70 éves. Nő.Az egyik szakrendelésen mikor vártam és időpontot kértem tudtam meg. 2019.február 26-án kell kontrollra mennem. Keressek másik orvost már vagy még ne? Most márciusban 1-jén voltam és nem emlékszem,hogy kopasz lett volna vagy nagyon lefogyva vagy mást. Én dolgoznék ennyi idősen betegség mellett ha másért nem a pénzért. Neki van magán praxisa is ,lelkes,aranyos,kedves.De úgye egy hirtelen jött súlyos betegség,rák lelkileg padlóra tehet bárkit.

Miért nem engem választott? Hogy tud egy anya két gyerek közt választani?

T. Pszichológus/nő! 25 éves végzős egyetemista lány vagyok. Ebben az évben történt hogy Anyukám úgy döntött nem akar tovább lakni Édesapámmal. Megkérdezett engem és a 14 éves húgomat hogy ki akar vele menni és ki akar Apával maradni. Én Apa mellett döntöttem, míg a húgom Anya mellett. Apának nem könnyű természete van de mindig mi voltunk az elsők. A húgom sose jött ki jól Apával mert ugyan az a természetük van, és Anyától mindig mindent megkapott amit csak kért, ami mai napig így van. Amikor Anya elköltözött el se búcsúzott, csupán arra értem haza hogy üres a ház. Minden nap hívott telefonon d

Ingatlant vennék de félek

Ingatlant vennénk, de félek elkölteni rá a megtakarított pénzt, aminek oka az, hogy néhány éve munkanélküli voltam és megtapasztaltam, hogy mennyire is bizonytalan a jövő. Vagyis az ingatlanra szánt pénzre most már biztonsági tartalékként tekintek. A páromnak ez nem tetszik, ő már nagyon bele élte magát az ingatlan vásárlásba amivel kezdetben én is így voltam, de most már félek. Ő azt mondja, hogy nem érti miért félek, mert ezért dolgoztunk, erre gyűjtöttünk, hogy végre saját otthonunk legyen, erre most én vagyok ennek a gátja. Feloldható ez a félelem?

Családi válság

Egy nagycsaládot több gyerekkel irányíthat a nagymama? SzétszakíthAt egy családot, ha a két nagyobbik gyereket akarja magának? (10 éve özvegy). Hajthatatlan, és mindent elkövet, hogy ez így legyen minél hamarabb. Nem tudom, hogyan folytatható így tovább az élet..... megfojt így mindenkit, lassan a házasságomat is. (Nem anyós, hanem az anyám.)

Oldalak