Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Életközepi válság

Az emberi életút közepére jellemző, a negyvenedik életév környékén megjelenő pszichológiai jelenséget írja körül az életközepi krízis vagy más néven életközepi válság fogalma.

Ebben az életkorban megjelenő testi-lelki változások és jellemző élettörténeti események bekövetkezése arra indít bennünket, hogy felülvizsgáljuk az önmagunkhoz és másokhoz való viszonyunkat. A serdülőkorban megjelenő és identitást kereső kérdések ismét aktuálissá válnak: Ki vagyok én? Mik a céljaim az életben? Jó helyen vagyok-e, és merre tartok? A meglévő önazonosságunkat és életünket mérlegre téve megkérdőjelezhetjük korábbi döntéseinket, választott céljaink értelmét, párkapcsolatunk helyzetét, munkánk, hivatásunk fontosságát. Az önvizsgálat során kapott válaszok alapján újraértékeljük helyzetünket. A válság kialakulásában közrejátszik egyfajta társadalmi elvárás is, amely kialakít egy szerepekhez köthető ütemezést az életút során. Ezen levárások alapján vizsgáljuk önmagunkat és helyzetünket a többi emberhez viszonyítva, hol állunk, nem maradtunk-e le karrierünkben, anyagit helyzetünkben vagy éppen családi állapotunkat tekintve.

Az élet delén történő keresés és újraértékelés során sokan úgy érzik, ez az utolsó lehetőség a változtatásra, ez az a kor, amikor még van egy utolsó esély, hogy akár nagyot alakítsunk dolgainkon.

Tagadhatatlan, hogy a negyvenes évek tájékán a korosodás testi, fizikai jelei már jelentkeznek. Az utódnemzés lehetőségének elvesztése identitás problémákkal járhat, amely az önértékelésben és partnerkapcsolatokban is súlyos következményekkel járhat. A családi élet változásai, amely a gyermekek felnövekedésével, önállósodásával jár, új szerepek és feladatok kialakítását várja a középkorú szülőktől. A házastársak a gyermekek kirepülésével újra kettesben maradnak, amely a kapcsolat átrendeződését, újraírását várja el. A munkában elért pozíció, anyagi helyzet, a tevékenység jellege mind vizsgálat alá kerül, a fontossági sorrend esetleg átalakul és előfordul, hogy állást változtatunk. A negyvenes éveikben járva sokan elveszítik egyik vagy mindkét szülőjüket, szembesülni kell, hogy néhány barátot is el kellett engedni, így a halál reális közelségbe kerül. Az élet közepén jelentkező változások tehát nem csak mélyrehatóak, de gyakran fájdalmasak is.

Az életközepén felmerülő kérdések és problémák sikeres megoldása új öndefiníciót, új kapcsolati mintákat és új elköteleződéseket vár az embertől. El kell fogadni középkorú önmagát, új szerepekkel és új feladatokkal, amely új utakat adhat az élet második felében. 

A leírást Kardos Judit pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját

Szakemberek

Pszichológus válaszol

Nem tudom

Kedves Doktor no/ur, 1., eluntam magam es nem tudom, merre induljak tovabb. 36 eves vagyok es most kezdek rajonni, hogy lehet, hogy nem tudom, mi celom az eletben. 2., ugy erzem, undorodnak tolem a nok, es tudni szeretnem, miert. A supermarketben is probalok ferfi penztarost keresni, nem szeretem azt az undort latni a nok arcan. Ez nem kenyszerkepzet, sajnos tenyleg igy van, holott en jo partinak tartom magam. Koszonettel! u.i.: nem instant valaszt kerek, hanem valakitol ajanlatot, aki foglalkozna velem. A masodik kerdes miatt, lehet, hogy egy doktorno lenne a praktikusabb

Kísért a múlt

Kedves Pszichológus! Több, mint tíz éve boldog házasságban élek, van ket kisgyerekunk is. De sajnos képtelen vagyok lelkileg szabadulni az elözö kapcsolatombol. Igazából nem szakítottunk, talán ez a baj, csak ritkábban találkoztunk, majd en megismerkedtem a ferjemmel. Az elmult évek alatt sokszor beszéltem az exemmel. Hol ö, hol en kerestem meg, hogy mi van vele. Azt is megbeszéltuk, hogy még ma is vonzodunk egymashoz. Nemrég összefuttunk, ami ezt meg is erösitette. De semmi sem valtozik, ö eli az eletet, ahogy en. Illetve en már több, mint egy évtizede szenvedek miatta. Mert még mindig sze

a nővérem csak szimplán depressziós vagy valami baj van?

Tisztelt hölgyem/Uram! A nővérem az elmúlt időben furán viselkedik. Elvonul, vagy a másik szobában, vagy a fürdőben, vagy elmegy sétálni több órára. Ha érdeklődünk felőle, csak tömören válaszol, hogy minden rendben, nincs most kedve beszélgetni. Vagy egy helyben áll a lakásban pl percekig. A nővérem a fiával él, vele sem beszélget vagy foglalkozik vele. Előző munkahelyén kirúgták, mert nem ment be napokig, ezt nem is jelezte nekik, és a telefont sem vette fel nekik. Erre azóta sem kaptunk elfogadható magyarázatot. Azzal indokolta, hogy összeveszett az egyik munkatársával, és emiatt nem ment b

Motiváció hiánya

Jó napot! Angliában élek 5 éve. Párommal most év elején szakítottam. közel 7 évet voltunk együtt. 25 éves lány vagyok. Szóval március óta egyedül élek. vagyis több munkatársammal egy házban, de egyedülállóként. Próbálom keresni magamat, próbálok barátokat találni, próbálom kitalálni azt hogy hogyan érezhetném azt hogy van bárminek értelme. általában 7ből 6 napot dolgozok és gyakran szoktam túlórázni is. Kell a pénz, hogy törlesszem a felvett hiteleket. Talán leginkább az a problémám, hogy van sok dolog amit szeretnék csinálni. pl.: apróságok: könyvet olvasni, az angolt tanulni, sportolni

anya-fia kapcsolat

Tisztelt Pszichológus! Párom anyukája elvált a férjétől,amikor a párom 7éves volt (most 27) és azóta együtt éltek a nővérével, hármasban. Tavaly a párom nővére elköltözött otthonról, mert férjhez ment, így ketten maradtak. Sajnos az anyukája nagyon ragaszkodó típus. Nagyon erős a párom és anyukája között a lelki közelség,ami néha testi közelségbe is átmegy. Néha ölelgetik egymást és az anyukája olyan közel hajol az arcához,mintha meg akarná csókolni,simogatják egymást és puszikat adnak. Amikor együtt vagyunk mindig hívja telefonon,mikor megy már haza,miért hagyta otthon stb. Párszor választás

Hogyan válasszak?

Tisztelt Cím! Régóta érlelődik bennem az elhatározás, hogy felkeressek egy szakembert, aki segít megérteni a személyiségemet, feloldani a bennem lévő blokkokat, gátlásokat és helyre tenni mindazt, amik esetleg a családi hátteremből fakadnak. Alapvetően az önismeretem alapján azt gondolom, hogy nagyjából minden problémám a családi háttérből gyökereztethető, de mivel nem vagyok szakember, nem szeretnék rossz következtetéseket levonni. Így viszont elképzelésem sincs, hogy milyen szakterületű pszichológushoz forduljak, milyen kezelési módokat, terápiás módszereket részesítsek előnyben? Például sz

Kellemetlen szex

54 éves nő vagyok. Már 3 éve nem menstruálok. Nem érzek örömet a szex közben., sőt inkább fájdalmat. Nem tudok felizgulni sem. Zárt a hüvely, a behatolás kellemetlen és a maga az aktus is. Amennyiben én izgatom a csiklóm nincs igazán gond. Pornó nézése is felizgat. Egyedül a közös együttlét okoz nehézséget. Segítséget szeretnék kérni mit tegyek. Köszönöm!

Ki ellenőrzi a pszichológust

Az lenne a kérdésem, hogy ki vagy milyen szervezet, hatóság vagy kamara ellenőrzi a pszichológus munkáját és amik a terápiák alatt történnek és kihatással vannak a kliens életére miként kerülnek megítélésre? Ha egy pszichológus olyat tesz amivel árt a kliensnek és krízist okoz ezzel, akkor az esetet ki vizsgálja ki? Hol van a pszichológus felelőssége és ki elkenőrzi a munkájának minőségét és eredményét? Hová lehet fordulni panasszal vagy kinek lehet visszajelzést adni, ha egy pszichológus szakmai munkájával kapcsolatban probléma merül fel?

Keressem én?

Üdvözlöm! Volt egy srác, aki megjelölt facebokkon és rövid beszélgetés után kialakult egy erős vonzalom köztünk, mindennap keresett írt, flörtöltünk. Szombaton találkoztunk röpke egy órára, megálltuk vonzalmunk ellenére, hogy nem történt semmi még csók sem. Még aznap írt randi után és másnap is hajnal 3-ig biztosított arról szeret és csütörtökön találkozunk. Majd pálfordulás állt be nála és közölte legyünk barátok, mert megijedt nem tud elköteleződni és nem tudná elfogadni a két lányom meg azt hiszi iszom is, pedig nem csak barátnőmnek szülinapja volt és egy pohárral ittam,de neki az is sok

Életközépi válság? Gyász..? Normális probléma? Mi segítene? Köszönöm.

37 éves nő: mostanában értettem meg / látok tisztábban sokmindent életem korábbi időszakaiból, de ez most nagyon érzékenyen érint, van hogy sírva fakadok - mint ahogy a 20-as éveimben "kellett volna" lereagálnom, mikor a probléma friss volt. Egy viszonzatlan szerelem miatt sokat szenvedtem, de kb 1 év reménytelenség után azon voltam, hogy elfelejtsem. Most látom, hogy akibe régen szerelmes voltam, önzően viselkedett (megvannak az e-mailjeink) - bár továbbra is értem, miért szerettem őt. Nemrég olvastam, hogy nárcisztikus férfiak milyen vonzóak/kedvesek tudnak lenni "kapcsolat" elején, aztán hi

Életközép krízis

Tisztelt Doktor Úr/Nő. 35 éves nő vagyok. Van egy 3 éves kisfiam. És úgy gondolom életközép válságban szenvedek. Gyűlölöm magam. Utálom a külső a belső tulajdonságaimat is. Rosszul vagyok attól amiket a múltban elkövettem és nem tudok szabadulni tőle. Minden este kísértenek. Sokszor szeretnék meghalni. Csak a kisfiam éltet. Semmire nem vagyok jó úgy érzem. Semmihez nem értek. Nem tudom mihez kezdjek az életemmel. Utálom a munkám. Nem vagyok boldog. Egy nullának érzem magam. Semmi önbizalmam. Mit tegyek.? Forduljak pszichológushoz? Attól tartok úgysem tudna rajtam segíteni és anyagilag nem bizt

Mit tehetnék?!

Üdvözlöm! 6 év után szakított velem a párom, miután az új barátaival hazajött egy 4 napos külföldi kiruccanásukról. Azt kérte, azonnal pakoljak el, hozzám érni sem tudott, átölelni sem, semmit. Sokkolt az egész. Azt mondta, már 2 éve nem szeret engem, stb, és, hogy nincs senkije. 1 hét után elmentem hozzá, nagyon csúnyán beszélt velem....és mondta, hogy soha nem akar látni. Sem karácsonykor, sem szilveszterkor nem keresett, letiltott minden felületen. Összejött azzal a lánnyal, akit 6 évvel ezelőtt miattam kidobott. Mit tehetnék? Én nem akarom őt elveszíteni. A mindenem ez a férfi, a szerelmem

21 éves unokám segítése

21 éves fiú unokám egy éve Írországból hazaköltözött .A fiam válása után 2011-ben a két unokám az édesanyjukkal és az akkori férjével mentek Írországba. Sajnos a válás körüli események érzésem szerint megviselték a gyerekek lelki világát, különösen a fiúét. A kislány akkor öt éves volt. Az édesanyjuk az utolsó időszakban már az édesapjukhoz ,sőt hozzám sem engedte a gyerekeket. Az unokám Írországban leérettségizett.Amikor 2017. novemberben hazajött két hónapig az édesapjánál volt és dolgozott. Hozzánk költözött.Két kikötésem volt dolgozni és tanulni kell. Egy év eltelt nem tanul, nem dolgozik

Mitől lettem családapából tróger

T. Pszichologusok! Komoly problémával keresem meg most Önoket. Iden töltöttem a 41-t. A szuletesnapom utan ugy ereztem, hiaba a csalad megis maganyos vagyok. Folytatasnak, Husvet hetfon elhunyt anyam. Eztan atvaltottam teneegerbe es csak lanyokkal baratkoztam. Ugyan fizikailag nem csaltam meg a párom, de lelkileg minden keppen. Az jol esett, hogy figyelnek ram es meghallgatnak. De ahogy az meg is van irva meg is buktam. Ezt kovetoen a parom megbocsatott, de ujra es ujra elkovettem ezt a baklovest. Legutobb, augusztusban. Egy pillanatnyi erzest irtam meg, amit rogton tisztaztam is azzal akinek

Felnőtté válás

Kedves Doktor Úr/Nő! A problémám nagyon egyszerűen megfogalmazva annyi, hogy félek (és nem is igazán akarok) leválni a szüleimtől. 21 éves leszek szeptemberben, már gimnazista koromtól kollégiumban lakok, igaz, eleinte ez csak 30 km távolságot jelentett, most 220-at. Megállom a helyem az életben, de ha nem otthon vagyok, úgy érzem, nem vagyok teljesen önmagam. Zavar az is, hogy nem volt még komoly párkapcsolatom és az egyetem elvégzése után sem látom a konkrét célom. Rajtuk maradni sem szeretnék, és azt is be kell látnom, hogy a kis falu, ahol felnőttem, nem sok jövőt ígér. Talán túlságosan r

Oldalak