Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Életközepi válság

Az emberi életút közepére jellemző, a negyvenedik életév környékén megjelenő pszichológiai jelenséget írja körül az életközepi krízis vagy más néven életközepi válság fogalma.

Ebben az életkorban megjelenő testi-lelki változások és jellemző élettörténeti események bekövetkezése arra indít bennünket, hogy felülvizsgáljuk az önmagunkhoz és másokhoz való viszonyunkat. A serdülőkorban megjelenő és identitást kereső kérdések ismét aktuálissá válnak: Ki vagyok én? Mik a céljaim az életben? Jó helyen vagyok-e, és merre tartok? A meglévő önazonosságunkat és életünket mérlegre téve megkérdőjelezhetjük korábbi döntéseinket, választott céljaink értelmét, párkapcsolatunk helyzetét, munkánk, hivatásunk fontosságát. Az önvizsgálat során kapott válaszok alapján újraértékeljük helyzetünket. A válság kialakulásában közrejátszik egyfajta társadalmi elvárás is, amely kialakít egy szerepekhez köthető ütemezést az életút során. Ezen levárások alapján vizsgáljuk önmagunkat és helyzetünket a többi emberhez viszonyítva, hol állunk, nem maradtunk-e le karrierünkben, anyagit helyzetünkben vagy éppen családi állapotunkat tekintve.

Az élet delén történő keresés és újraértékelés során sokan úgy érzik, ez az utolsó lehetőség a változtatásra, ez az a kor, amikor még van egy utolsó esély, hogy akár nagyot alakítsunk dolgainkon.

Tagadhatatlan, hogy a negyvenes évek tájékán a korosodás testi, fizikai jelei már jelentkeznek. Az utódnemzés lehetőségének elvesztése identitás problémákkal járhat, amely az önértékelésben és partnerkapcsolatokban is súlyos következményekkel járhat. A családi élet változásai, amely a gyermekek felnövekedésével, önállósodásával jár, új szerepek és feladatok kialakítását várja a középkorú szülőktől. A házastársak a gyermekek kirepülésével újra kettesben maradnak, amely a kapcsolat átrendeződését, újraírását várja el. A munkában elért pozíció, anyagi helyzet, a tevékenység jellege mind vizsgálat alá kerül, a fontossági sorrend esetleg átalakul és előfordul, hogy állást változtatunk. A negyvenes éveikben járva sokan elveszítik egyik vagy mindkét szülőjüket, szembesülni kell, hogy néhány barátot is el kellett engedni, így a halál reális közelségbe kerül. Az élet közepén jelentkező változások tehát nem csak mélyrehatóak, de gyakran fájdalmasak is.

Az életközepén felmerülő kérdések és problémák sikeres megoldása új öndefiníciót, új kapcsolati mintákat és új elköteleződéseket vár az embertől. El kell fogadni középkorú önmagát, új szerepekkel és új feladatokkal, amely új utakat adhat az élet második felében. 

A leírást Kardos Judit pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját

Szakemberek

Pszichológus válaszol

Mi az értelme?

Az Élet értelme? Nősülés előtt álló, káros szokásoktól függő, reményekkel teli, 30 éves,emberszabású lény keresi a választ a nagy kérdésre. A reményekkel telit, értsd úgy, hogy reménytelennek érzem a sorsom. Talán az a baj, hogy beleragadtam 8 éve egy munkahely csapdájába? Gondolkodom a nagy dobáson, szeretnék változtatni, de nem teszek semmit, hogy jobb legyen. Az önbecsülésem 0. Megismertem 20 évesen egy lányt, együtt élek vele 10 éve idén elveszem feleségül. Gyermeket is szeretnénk a közeljövőben. Neki nem szoktam panaszkodni.. sokat.

Mit ér az élet?

Nos. Összetett probléma az enyém. Idén 44 leszek. Mondhatni leéltem az életem felét. Ám azt egyáltalán nem boldogan tettem. Nem is tudom, voltam-e valaha boldog. A szüleim nem szerettek, anyám 20 éves koromig vert, mindenért én voltam a hibás. 17 éve élek párkapcsolatban, van egy 14 éves gyermekünk. Rengeteget veszekszünk. Én nem tudok megbékélni a hagyományos női szerepkörökkel. Például utálok főzni. Ő meg elvárná, hogy kiváló ételeket tegyek az asztalra. Nincs semmire pénzünk, sohasem nyaralunk, "csak úgy" nem vehetek egy cipőt, ruhát. Minden apróságon összezördülünk. Adminisztrátorként dol

Budapest

Szó szerint szenvedek azért, mert nem vagyok jó másokkal beszélni, annak ellenére, hogy szeretek velük ülni és társadalmi ember lenni akarok, de amikor valaki fáj nekem, vagy ha olyan helyen vagyok, ahol válaszolni kell, visszahúzom és elhallgatom, mert nem tudom, mit kell mondani, a kommunikációs készségek nagyon gyengék, mert gyermekkorom óta elszigeteltek vagyok nem Sokat beszélek. .egyetemi szinten: rosszul éreztem magam magatartásomatól, így utálom magam, bár sok barátom van, de attól tartok, hogy viselkedésem és szégyenlétem miatt el fogom veszíteni őket. Néha megértik, hogy nem akarok b

Apa korai elvesztése

Felnőtt férfi aki jól induló kedves kapcsolat után eltűnik vagy "kizár az életéből" - lehet ez azért, vagy részben azért, mert amikor 7 éves volt, meghalt az édesapja (nem tudom, mennyire váratlanul), és ezzel egyidőben sajnos az édesanyja is érzelmileg eltávolodott tőle? (Úgy értem, a gyász miatt nem volt legalábbis átmenetileg érzelmileg elérhető az anya.) Őt akkor nem vitték pszichológushoz és azt hiszem, édesanyja sem keresett segítséget, csak egy rokon segítette a családot, érzelmileg is. Azt hiszem, ő akkor 7 évesen hirtelen nagyon kevés figyelmet és szeretetet kapott és azt sem az anyát

Mit lehet tenni? Érdemes együtt maradni?

Majdnem 17 éve vagyunk együtt a párommal. Van egy 14 éves gyerekünk. Az első pár évben még viszonylag jó volt a kapcsolatunk, aztán valahol valami elromlott. Rengeteget veszekszünk, sokszor voltunk már a szakítás szélén. Próbáltunk mindig megújulni több kevesebb sikerrel. Az örök vitatéma: a nő dolga a házimunka, azért nő. A másik pedig jelenlegi helyzet. 43 éves vagyok és nem jött meg a menstruációm már 13. napja. A párom mindjárt terhességben gondolkodik, s ilyenformán én biztosan megcsaltam, mert tőle nem lehetek az. Akkor mire épült ez a 17 év? Hol a bizalom? Napok óta nem szólunk egymásho

Mit tegyünk?

Tisztelt Válasz adó! Azzal a problémával fordulok Önhöz,hogy az egyik legjobb barátom aki hangsúlyozom gyerek ellenes 2 hónapja összeállt egy olyan nővel,akinek van 1 6 éves kisfia. A barátunk a családjának is és nekünk is mindig azt mondta,hogy soha nem kell neki gyerek illetve hogy ő sosem fogja más gyermekét nevelni. Félünk ha ráun a kapcsolatra a gyerek életébe is törést fog okozni. A barátunk 1 éve vesztette el édesanyját azóta a hangulat ingadozásai napi szinten jelen vannak. A család is értetlenül áll a dolgok előtt. Félünk,hogy itt most nem csak 1 szenvedő alanya lesz a végkifejletnek,

Párkapcsolat

Tisztelt Szakértő! Több mint 5 éve élek együtt a párommal. Én 36 éves vagyok ő pedig 39. Voltak hullámvölgyek a kapcsolatunkban. Depressziós voltam és vagyok, szorongok és néha hisztis voltam. Nagyon türelmes embert kaptam. A szegénységből húzott ki és nagyon szeretem. 5 évet vártam az eljegyzéssel. Mellette vallásos lettem, mivel a családja is az. December 27 én megtörtént az eljegyzés, boldog voltam. Viszont a szülők nem fogadták jól. Sok gondot okoztam a páromnak. Amióta megismertem félek, hogy elhagy. Pszichikai okok miatt 8 munkát elveszítettem, pedig 3 diplomám van. A szülai január els

Nem tudom

Kedves Doktor no/ur, 1., eluntam magam es nem tudom, merre induljak tovabb. 36 eves vagyok es most kezdek rajonni, hogy lehet, hogy nem tudom, mi celom az eletben. 2., ugy erzem, undorodnak tolem a nok, es tudni szeretnem, miert. A supermarketben is probalok ferfi penztarost keresni, nem szeretem azt az undort latni a nok arcan. Ez nem kenyszerkepzet, sajnos tenyleg igy van, holott en jo partinak tartom magam. Koszonettel! u.i.: nem instant valaszt kerek, hanem valakitol ajanlatot, aki foglalkozna velem. A masodik kerdes miatt, lehet, hogy egy doktorno lenne a praktikusabb

Kísért a múlt

Kedves Pszichológus! Több, mint tíz éve boldog házasságban élek, van ket kisgyerekunk is. De sajnos képtelen vagyok lelkileg szabadulni az elözö kapcsolatombol. Igazából nem szakítottunk, talán ez a baj, csak ritkábban találkoztunk, majd en megismerkedtem a ferjemmel. Az elmult évek alatt sokszor beszéltem az exemmel. Hol ö, hol en kerestem meg, hogy mi van vele. Azt is megbeszéltuk, hogy még ma is vonzodunk egymashoz. Nemrég összefuttunk, ami ezt meg is erösitette. De semmi sem valtozik, ö eli az eletet, ahogy en. Illetve en már több, mint egy évtizede szenvedek miatta. Mert még mindig sze

a nővérem csak szimplán depressziós vagy valami baj van?

Tisztelt hölgyem/Uram! A nővérem az elmúlt időben furán viselkedik. Elvonul, vagy a másik szobában, vagy a fürdőben, vagy elmegy sétálni több órára. Ha érdeklődünk felőle, csak tömören válaszol, hogy minden rendben, nincs most kedve beszélgetni. Vagy egy helyben áll a lakásban pl percekig. A nővérem a fiával él, vele sem beszélget vagy foglalkozik vele. Előző munkahelyén kirúgták, mert nem ment be napokig, ezt nem is jelezte nekik, és a telefont sem vette fel nekik. Erre azóta sem kaptunk elfogadható magyarázatot. Azzal indokolta, hogy összeveszett az egyik munkatársával, és emiatt nem ment b

Motiváció hiánya

Jó napot! Angliában élek 5 éve. Párommal most év elején szakítottam. közel 7 évet voltunk együtt. 25 éves lány vagyok. Szóval március óta egyedül élek. vagyis több munkatársammal egy házban, de egyedülállóként. Próbálom keresni magamat, próbálok barátokat találni, próbálom kitalálni azt hogy hogyan érezhetném azt hogy van bárminek értelme. általában 7ből 6 napot dolgozok és gyakran szoktam túlórázni is. Kell a pénz, hogy törlesszem a felvett hiteleket. Talán leginkább az a problémám, hogy van sok dolog amit szeretnék csinálni. pl.: apróságok: könyvet olvasni, az angolt tanulni, sportolni

anya-fia kapcsolat

Tisztelt Pszichológus! Párom anyukája elvált a férjétől,amikor a párom 7éves volt (most 27) és azóta együtt éltek a nővérével, hármasban. Tavaly a párom nővére elköltözött otthonról, mert férjhez ment, így ketten maradtak. Sajnos az anyukája nagyon ragaszkodó típus. Nagyon erős a párom és anyukája között a lelki közelség,ami néha testi közelségbe is átmegy. Néha ölelgetik egymást és az anyukája olyan közel hajol az arcához,mintha meg akarná csókolni,simogatják egymást és puszikat adnak. Amikor együtt vagyunk mindig hívja telefonon,mikor megy már haza,miért hagyta otthon stb. Párszor választás

Hogyan válasszak?

Tisztelt Cím! Régóta érlelődik bennem az elhatározás, hogy felkeressek egy szakembert, aki segít megérteni a személyiségemet, feloldani a bennem lévő blokkokat, gátlásokat és helyre tenni mindazt, amik esetleg a családi hátteremből fakadnak. Alapvetően az önismeretem alapján azt gondolom, hogy nagyjából minden problémám a családi háttérből gyökereztethető, de mivel nem vagyok szakember, nem szeretnék rossz következtetéseket levonni. Így viszont elképzelésem sincs, hogy milyen szakterületű pszichológushoz forduljak, milyen kezelési módokat, terápiás módszereket részesítsek előnyben? Például sz

Kellemetlen szex

54 éves nő vagyok. Már 3 éve nem menstruálok. Nem érzek örömet a szex közben., sőt inkább fájdalmat. Nem tudok felizgulni sem. Zárt a hüvely, a behatolás kellemetlen és a maga az aktus is. Amennyiben én izgatom a csiklóm nincs igazán gond. Pornó nézése is felizgat. Egyedül a közös együttlét okoz nehézséget. Segítséget szeretnék kérni mit tegyek. Köszönöm!

Ki ellenőrzi a pszichológust

Az lenne a kérdésem, hogy ki vagy milyen szervezet, hatóság vagy kamara ellenőrzi a pszichológus munkáját és amik a terápiák alatt történnek és kihatással vannak a kliens életére miként kerülnek megítélésre? Ha egy pszichológus olyat tesz amivel árt a kliensnek és krízist okoz ezzel, akkor az esetet ki vizsgálja ki? Hol van a pszichológus felelőssége és ki elkenőrzi a munkájának minőségét és eredményét? Hová lehet fordulni panasszal vagy kinek lehet visszajelzést adni, ha egy pszichológus szakmai munkájával kapcsolatban probléma merül fel?

Oldalak