Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Életközepi válság

Az emberi életút közepére jellemző, a negyvenedik életév környékén megjelenő pszichológiai jelenséget írja körül az életközepi krízis vagy más néven életközepi válság fogalma.

Ebben az életkorban megjelenő testi-lelki változások és jellemző élettörténeti események bekövetkezése arra indít bennünket, hogy felülvizsgáljuk az önmagunkhoz és másokhoz való viszonyunkat. A serdülőkorban megjelenő és identitást kereső kérdések ismét aktuálissá válnak: Ki vagyok én? Mik a céljaim az életben? Jó helyen vagyok-e, és merre tartok? A meglévő önazonosságunkat és életünket mérlegre téve megkérdőjelezhetjük korábbi döntéseinket, választott céljaink értelmét, párkapcsolatunk helyzetét, munkánk, hivatásunk fontosságát. Az önvizsgálat során kapott válaszok alapján újraértékeljük helyzetünket. A válság kialakulásában közrejátszik egyfajta társadalmi elvárás is, amely kialakít egy szerepekhez köthető ütemezést az életút során. Ezen levárások alapján vizsgáljuk önmagunkat és helyzetünket a többi emberhez viszonyítva, hol állunk, nem maradtunk-e le karrierünkben, anyagit helyzetünkben vagy éppen családi állapotunkat tekintve.

Az élet delén történő keresés és újraértékelés során sokan úgy érzik, ez az utolsó lehetőség a változtatásra, ez az a kor, amikor még van egy utolsó esély, hogy akár nagyot alakítsunk dolgainkon.

Tagadhatatlan, hogy a negyvenes évek tájékán a korosodás testi, fizikai jelei már jelentkeznek. Az utódnemzés lehetőségének elvesztése identitás problémákkal járhat, amely az önértékelésben és partnerkapcsolatokban is súlyos következményekkel járhat. A családi élet változásai, amely a gyermekek felnövekedésével, önállósodásával jár, új szerepek és feladatok kialakítását várja a középkorú szülőktől. A házastársak a gyermekek kirepülésével újra kettesben maradnak, amely a kapcsolat átrendeződését, újraírását várja el. A munkában elért pozíció, anyagi helyzet, a tevékenység jellege mind vizsgálat alá kerül, a fontossági sorrend esetleg átalakul és előfordul, hogy állást változtatunk. A negyvenes éveikben járva sokan elveszítik egyik vagy mindkét szülőjüket, szembesülni kell, hogy néhány barátot is el kellett engedni, így a halál reális közelségbe kerül. Az élet közepén jelentkező változások tehát nem csak mélyrehatóak, de gyakran fájdalmasak is.

Az életközepén felmerülő kérdések és problémák sikeres megoldása új öndefiníciót, új kapcsolati mintákat és új elköteleződéseket vár az embertől. El kell fogadni középkorú önmagát, új szerepekkel és új feladatokkal, amely új utakat adhat az élet második felében. 

A leírást Kardos Judit pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját

Szakemberek

Pszichológus válaszol

Keressem én?

Üdvözlöm! Volt egy srác, aki megjelölt facebokkon és rövid beszélgetés után kialakult egy erős vonzalom köztünk, mindennap keresett írt, flörtöltünk. Szombaton találkoztunk röpke egy órára, megálltuk vonzalmunk ellenére, hogy nem történt semmi még csók sem. Még aznap írt randi után és másnap is hajnal 3-ig biztosított arról szeret és csütörtökön találkozunk. Majd pálfordulás állt be nála és közölte legyünk barátok, mert megijedt nem tud elköteleződni és nem tudná elfogadni a két lányom meg azt hiszi iszom is, pedig nem csak barátnőmnek szülinapja volt és egy pohárral ittam,de neki az is sok

Életközépi válság? Gyász..? Normális probléma? Mi segítene? Köszönöm.

37 éves nő: mostanában értettem meg / látok tisztábban sokmindent életem korábbi időszakaiból, de ez most nagyon érzékenyen érint, van hogy sírva fakadok - mint ahogy a 20-as éveimben "kellett volna" lereagálnom, mikor a probléma friss volt. Egy viszonzatlan szerelem miatt sokat szenvedtem, de kb 1 év reménytelenség után azon voltam, hogy elfelejtsem. Most látom, hogy akibe régen szerelmes voltam, önzően viselkedett (megvannak az e-mailjeink) - bár továbbra is értem, miért szerettem őt. Nemrég olvastam, hogy nárcisztikus férfiak milyen vonzóak/kedvesek tudnak lenni "kapcsolat" elején, aztán hi

Életközép krízis

Tisztelt Doktor Úr/Nő. 35 éves nő vagyok. Van egy 3 éves kisfiam. És úgy gondolom életközép válságban szenvedek. Gyűlölöm magam. Utálom a külső a belső tulajdonságaimat is. Rosszul vagyok attól amiket a múltban elkövettem és nem tudok szabadulni tőle. Minden este kísértenek. Sokszor szeretnék meghalni. Csak a kisfiam éltet. Semmire nem vagyok jó úgy érzem. Semmihez nem értek. Nem tudom mihez kezdjek az életemmel. Utálom a munkám. Nem vagyok boldog. Egy nullának érzem magam. Semmi önbizalmam. Mit tegyek.? Forduljak pszichológushoz? Attól tartok úgysem tudna rajtam segíteni és anyagilag nem bizt

Mit tehetnék?!

Üdvözlöm! 6 év után szakított velem a párom, miután az új barátaival hazajött egy 4 napos külföldi kiruccanásukról. Azt kérte, azonnal pakoljak el, hozzám érni sem tudott, átölelni sem, semmit. Sokkolt az egész. Azt mondta, már 2 éve nem szeret engem, stb, és, hogy nincs senkije. 1 hét után elmentem hozzá, nagyon csúnyán beszélt velem....és mondta, hogy soha nem akar látni. Sem karácsonykor, sem szilveszterkor nem keresett, letiltott minden felületen. Összejött azzal a lánnyal, akit 6 évvel ezelőtt miattam kidobott. Mit tehetnék? Én nem akarom őt elveszíteni. A mindenem ez a férfi, a szerelmem

21 éves unokám segítése

21 éves fiú unokám egy éve Írországból hazaköltözött .A fiam válása után 2011-ben a két unokám az édesanyjukkal és az akkori férjével mentek Írországba. Sajnos a válás körüli események érzésem szerint megviselték a gyerekek lelki világát, különösen a fiúét. A kislány akkor öt éves volt. Az édesanyjuk az utolsó időszakban már az édesapjukhoz ,sőt hozzám sem engedte a gyerekeket. Az unokám Írországban leérettségizett.Amikor 2017. novemberben hazajött két hónapig az édesapjánál volt és dolgozott. Hozzánk költözött.Két kikötésem volt dolgozni és tanulni kell. Egy év eltelt nem tanul, nem dolgozik

Mitől lettem családapából tróger

T. Pszichologusok! Komoly problémával keresem meg most Önoket. Iden töltöttem a 41-t. A szuletesnapom utan ugy ereztem, hiaba a csalad megis maganyos vagyok. Folytatasnak, Husvet hetfon elhunyt anyam. Eztan atvaltottam teneegerbe es csak lanyokkal baratkoztam. Ugyan fizikailag nem csaltam meg a párom, de lelkileg minden keppen. Az jol esett, hogy figyelnek ram es meghallgatnak. De ahogy az meg is van irva meg is buktam. Ezt kovetoen a parom megbocsatott, de ujra es ujra elkovettem ezt a baklovest. Legutobb, augusztusban. Egy pillanatnyi erzest irtam meg, amit rogton tisztaztam is azzal akinek

Felnőtté válás

Kedves Doktor Úr/Nő! A problémám nagyon egyszerűen megfogalmazva annyi, hogy félek (és nem is igazán akarok) leválni a szüleimtől. 21 éves leszek szeptemberben, már gimnazista koromtól kollégiumban lakok, igaz, eleinte ez csak 30 km távolságot jelentett, most 220-at. Megállom a helyem az életben, de ha nem otthon vagyok, úgy érzem, nem vagyok teljesen önmagam. Zavar az is, hogy nem volt még komoly párkapcsolatom és az egyetem elvégzése után sem látom a konkrét célom. Rajtuk maradni sem szeretnék, és azt is be kell látnom, hogy a kis falu, ahol felnőttem, nem sok jövőt ígér. Talán túlságosan r

Mit tegyünk?

Tisztelt Cím! Az alábbi problémával fordulok Önökhöz: Feleségemmel 15 éve vagyunk együtt, van 2 gyermekünk. Az utóbbi időben egyre jobban felszínre törnek benne az alábbi tulajdonságok: bármi, ami nem jól sikerül felelőst és hibást keres, ha valakire kicsit is haragszik, onnantól semmi sem jó, amit csinál, soha nem ismeri el, ha hibázik, inkább abban is mást okol. Gyakorlatilag a mindennapi életben eljutottunk odáig, hogy neki egyszerűen nem lehet jót tenni, meglepetést okozni sem, mert úgysem lesz jó semmi. A családban ezt mindenki látja (szülők, gyermekek, jómagam), de ő nem. Ez gyakorlati

MIlyen szakemberhez erdemes fordulni?

Kedves Valaszolo! 30 eves vagyok, IT teruleten dolgozok. Par hettel ezelott kiborultam egy aprosagon. Orakig nem tudtam abbahagyni a zokogast, nem tudtam lehiggadni. Ket het betegszabadsaggal, es egy het rendes szabadsaggal sikerult kezelni a problemat. Keptelen vagyok kiallni magamert, nem tudok vitatkozni, ha a szakmai elomenetelemrol van szo elfog a siras. Fel fogok mondani, de szeretnem konnyek nelkul megtenni. A legkisebb erzelmi kihivas is konnyeket csal az szemembe. Szuper erzekeny vagyok. A duh, frusztracio es stressz konnyek formajaban tor ki rajtam, keptelenne teve az ilyen erzese

Ingatlant vennék de félek

Ingatlant vennénk, de félek elkölteni rá a megtakarított pénzt, aminek oka az, hogy néhány éve munkanélküli voltam és megtapasztaltam, hogy mennyire is bizonytalan a jövő. Vagyis az ingatlanra szánt pénzre most már biztonsági tartalékként tekintek. A páromnak ez nem tetszik, ő már nagyon bele élte magát az ingatlan vásárlásba amivel kezdetben én is így voltam, de most már félek. Ő azt mondja, hogy nem érti miért félek, mert ezért dolgoztunk, erre gyűjtöttünk, hogy végre saját otthonunk legyen, erre most én vagyok ennek a gátja. Feloldható ez a félelem?

Önértékelési zavar

Üdvözlöm! 40 éves férfi vagyok, akinek az apja korán meghalt, így anyám- aki elég domináns volt- nevelt minket a testvéremmel. Átlagos gyermekkor, majd főiskola, melyet szinte anyám választott helyettem, mert nem tudtam milyen irányba menjek. Jó munkahelyem volt, sokat is kerestem, de amikor előléptetésemről beszéltek, nemsokára felmondtam valami mondvacsinált indokkak. Belül szorongtam, hogy magasabb pozícióban kiderül alkalmatlanságom, hogy nem értek semmihez igazán. Ezután pár évre váltottam és külföldön dolgozok, de egy végzettségemhez mérten jóval alacsonyabb presztízsű munkát végzek, de

Nem tudok tovább lépni

Tisztelt tanácsadó. A szüleivel élő férfi vagyok és pár éve elhatároztam, hogy ha már eddig nem sikerült, akkor legkésőbb negyvenéves koromra elköltözzem. Itt határidő, mert az idén negyven éves leszek. Az utóbbi éveim kemény munkával és megtakarítással teltek és elegendő pénzem lett arra, hogy ingatlant vásároljak. Az elmúlt fél évben megnéztem sok lakást, házat, nyaralót, de valahogy egyik sem tetszett, egyikben sem fogott el az érzés, hogy nekem ez kell. Amelyik ingatlan átalakítást igényelt volna, ott pedig irtóztam attól, hogy én munkásokkal alkudozzak, végig járjam azt a procedúrát am

Párkapcsolatomat szeretném megmenteni.

Tisztelt Uram/Hölgyem! 11 éve tartó harmonikus, problémamentes kapcsolatom tönkrement.Derült égből villámcsapásként ért a párom bejelentése, hogy nem tudja miért, nincs rá oka de nem szeret már, nem vágyik rám, nem kíván és szakítani akar.Elfogadni sajnos nem tudom ezt a döntését, mert én imádom, szeretem és nekem ő az életem.Voltak terveink, elképzeléseink és közös jövőképünk és semmi kirívó jel vagy esemény nem történt ami ide vezethetett volna.Veszekedni, civakodni nem szoktunk, haragban sem vagyunk.Semmi ok az égvilágon nincs ami miatt szakíthatnánk.Harmadik fél sem, egyikünk részéről sem.

Hullámzó kedélyállapot

Tisztelt Hölgyem/Uram! GYES időszaka után, fél éve újra munkába álltam. És egyszer csak megváltozott bennem valami. Előtte minden rendben volt. A munkahelyemen fél éves folyamatos bizonytalanság, stressz, csalódás. Kevés pozitív élmény, annak ellenére, hogy meg vannak elégedve velem. Egyszerűen olyan kedélyállapot ingadozásaim vannak, hogy egyik pillanatban a csúcson vagyok, két perc múlva síró görcs kerülget. De nem csak a munkával kapcsolatban igaz ez. Minden területen előjön (a gyermekem, a párom, az édesanyám). Egyszer minden tökéletes, utána pedig hirtelen olyan feszült és labilis leszek

Lelki válság

Szeretnék tanácsot kérni. Végre kireppentem a családi fészekből. Örülnöm kéne, hogy lehetőségem van családalapításra, önálló életre. Az utóbbi időben viszont félek egyedül maradni a gondolataimmal. Ekkor ugyanis állandóan kétségbeesek, mert eszembe jutnak a lehetséges kedvezőtlen jövőbeli problémák családtagjaim helyzetével,anyagi helyzetemmel(vannak adósságaim, melyeket ezidáig nem tudtam teljes mértékben fizetni) kapcsolatban. Már lassan egy hónapja étvágytalanság , gyomorfájás, visszatérő székrekedés gyötör. Csak akkor tudok kikapcsolódni, ha vmilyen elfoglaltságom van, amire koncentrálni k

Oldalak