Dohányzásleszokás segítség

Az utóbbi évtizedben a dohányzás epidémiaszerű méreteket öltött, külön kiemelendő a serdülők és fiatalok körében rohamosan emelkedő cigarettafogyasztás. Ismert tény, hogy a dohányzásra rászokás egészség-lélektani jelentősége túlmutat önmagán, mert modellje, prototípusa és közvetítője lesz más kémiai szerek rendellenes használatának és hozzászokási kockázatának, különösen az alkoholnak és a kábítószernek.

A kutatások szerint a dohányzás az igazi „kapudrog”, mert a dohányzással kezdődik az életciklussal, a társkapcsolatokkal, az intimitással vagy a társadalmi adaptációval járó feszültségek, stresszek enyhítésében a hibás, káros megküzdési módok sora, a diszkomfortérzések, tünetek elhárításának gyakorlata a problémák tudatosítása és megoldása helyett. (Buda, 2007) Az öngyógyítási modellek lényegében azt hangsúlyozzák, hogy a dohányzás fontos szerepet játszik abban, hogy az egyén a negatív érzelmeivel, vagy kellemetlen emocionális állapotával megküzdjön. Így a negatív érzelmek csökkentése vagy elkerülése a szerhasználat fő motivációs tényezője. Az öngyógyítási modellek feltételezik, hogy a szerhasználatot pszichológiai vagy pszichoszociális problémák, mint például stressz, negatív hangulat előzhetik meg, amelynek a kezelésére tett próbálkozások során talál rá az érintett az adott szerre, nevezetesen például a nikotinra. Elmondható, a dohányzás önmagában nem szorongáscsökkentő, hanem azáltal válik azzá, hogy lehetőséget nyújt a figyelem elterelésére a szorongást keltő ingerekről és a stresszt kiváltó negatív aggodalmakról. A nem kívánt dohányzási szokások az utólagos inkongruencia, a fizikai tünetek, a pszichológiai blokkok és a másodlagos előny a pozitív szándék megtalálása révén átkeretezhetők.

A dohányzásról való leszokást támogató program egyrészt az egyén választási képességének és szabadságának növelését tűzi ki célul, másrészt a művészetpszichoterápia nem–verbális eszközeivel a minden emberben benne élő spontán kreativitás erőit alkotó folyamattá szervezi annak érdekében, hogy hatótényezőivel oldhassa az egyén és környezete közötti kommunikációs blokádokat, amelyek a dohányzáshoz vagy személyiségérési elakadáshoz vezettek. A program nagyon hangsúlyos eleme az általános személyes és társas készségek fejlesztése, célok megfogalmazásának segítése és más problémamegoldó készségek fejlesztése. Ismert tény, hogy a dohányzók érzelmi alapú konfliktusmegoldó módszereket alkalmaznak, amelyek nem célorientáltan a problémára koncentrálnak, hanem csak a pillanatnyi feszültségcsökkentést biztosítják a problémákkal való valódi szembenézés helyett.

Tekintettel arra, hogy a dohányosok azért dohányoznak, hogy elrejtsék az igazi érzéseiket a különféle stresszhelyzetekben, az asszertív kommunikáció megtanítását célzó csoportos tréninggyakorlatok lehetőséget nyújtanak a hatékony és sikeres stresszkezelésre. A program viselkedéses készségeket is fejleszt a dohányzást elősegítő társas hatásokkal szembeni ellenálláshoz. A nemet mondani tudás készségének elsajátítását is tanítja a közvetlen instrukciók, modellállás, gyakorlás és megerősítés révén. Az egészségfejlesztő módszer kiemelt célja segítséget nyújtani a dohányosoknak a saját egészségük feletti kontroll visszaszerzéséhez.

A leírást Bukta Tünde pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!