Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Depresszió kezelése

Depresszió alatt a köznyelv szomorú, lehangolt állapotot, rosszkedvet ért, azonban a depresszió, mint betegség, ennél jóval több. A mindennapi élet természetes része az időnkénti nyomottabb hangulat, azonban a klinikai értelemben vett depresszió komoly pszichés gyötrelmekkel jár, és kezelés nélkül az esetek többségében súlyosabbá válik. Az ebben szenvedő ember gyakran a legegyszerűbb dolgokat sem tudja megtenni. Ezt a környezet sokszor lustaságnak tulajdonítja, emiatt gyakoriak a bírálatok, ami tovább csökkenti az amúgy is csekély önértékelést.

A depresszió két legfontosabb tünete a levert hangulat (szomorúság vagy üresség érzése a nap legnagyobb részében, szinte minden nap), illetve az érdeklődés és az öröm jelentős csökkenése, mely szinte minden tevékenységre és a nap legnagyobb részére kiterjed. Gyakran jelentkezik intenzív bánat és elutasítottság, megalázottság érzése. Rendszeresek lehetnek a sírásrohamok. Előfordulhat szorongás, ingerlékenység is, és talán a legkomolyabb figyelmeztető jel a reménytelenség érzése, vagyis a jövőkép lezárulása.

Rendszerint komoly mértékben csökken a külvilág iránti érdeklődés, szinte a legapróbb dolog végrehajtása is komoly erőfeszítést igényel, vagy adott esetben nem is sikerül. Aaron Beck „az akarat bénultságának” nevezte ezt a jelenséget. A depressziós ember közömbössé válik a világ dolgaival szemben. Súlyos esetben ez odáig erősödik, hogy kialakul benne a halál vágya, öngyilkossági gondolatai támadnak, melyek a szándék illetve a konkrét öngyilkossági terv kialakulásáig erősödhetnek. A depresszióban szenvedők mintegy 7-15 %-a kísérel meg öngyilkosságot, ám a kezeletlen depresszióban ez a szám elérheti a 30-35%-ot is. Az öngyilkossági szándék hangoztatását mindig komolyan kell venni, akkor is, ha csak „burkolt” formában jelenik meg, vagyis olyan kijelentéseket hallunk valakitől, hogy „szeretném, ha már vége lenne mindennek”, „szeretnék megpihenni” és hasonlók.

A tevékenységi szint jelentős mértékben csökken. A depressziós ember elfordul a világtól, egyre inkább magába zárkózik, magára marad gondolataival, folyamatosan őrlődik. Ez odáig fajulhat, hogy valaki fel sem kel az ágyból. Nem azért, mert lusta, hanem mert valóban képtelen rá. A „szedd össze magad” típusú tanácsok ilyenkor teljesen hatástalanok, mert éppen ez az, amire egyedül képtelen. Gyakori panasz a fáradtság, az általános energiahiány.

A gondolkodásra jellemző az úgynevezett „kognitív triád”, vagyis a negatív énkép, a negatív jövőkép és a másokkal kapcsolatos negatív várakozások. Általában értéktelennek, egyes esetekben gonosznak, visszataszítónak tartják magukat, és gyakoriak az önvádak, az irreális mértékben erős bűntudat. Az általános pesszimizmus határozza meg mindennapjaikat.

Sok esetben érzik úgy, hogy szellemi képességeik gyengülnek (idős korban nehézséget jelenthet ezeknek a tüneteknek az elkülönítése a korral járó intellektuális hanyatlástól). Nehezebben koncentrálnak, komoly nehézséget jelent egy-egy döntés meghozatala, és hosszú időt emészt fel a tépelődés. Az idő múlását lassúnak érzik, mégsem jutnak ötről a hatra.

A depresszió számos testi tünettel is járhat. Talán a leggyakoribb és legáltalánosabb az alvászavar, mely az esetek többségében csökkent mennyiségű alvást jelent, de előfordul ennek ellenkezője is, a fokozott alvásigény. Hasonlóan gyakori a jelentős testsúlycsökkenés (vagy éppen gyarapodás), mely eléri havonta a testsúly 5%-át (diéta nélkül), vagy akár csak az étvágy nagymértékű csökkenése, esetleg növekedése. Ugyancsak jellemző lehet a nyugtalanság vagy éppen meglassultság, melyet a környezet is észlel. Előfordulhatnak emésztési panaszok és különféle fájdalmak, mellkasi szorítás. Mindezek miatt gyakran testi betegségként diagnosztizálják (és ennek megfelelően kezelik) a depressziót.

Gyakoriságával kapcsolatban különböző adatok vannak. Mint korábban említettem, sokszor nem ismerik fel, és a jelentkező tünetek alapján valamilyen testi betegségre gondolnak, ezért a ténylegesen diagnosztizált eseteknél feltehetőleg jóval magasabb az arány. A szakemberek abban mindenesetre egyetértenek, hogy elterjedése egyre nő, bizonyos vélemények szerint a közeljövőben a szív- és érrendszeri megbetegedések mellett ez lesz a leggyakoribb betegség. Egyes felmérések szerint a felnőtt lakosság mintegy 18 %-a él át élete során súlyos depressziós epizódot, mely első alkalommal egyre fiatalabb életkorban jelentkezik. Akinél egyszer már kialakult, annál valószínű, hogy élete későbbi szakaszaiban is visszatér, különösen nehéz, megterhelő események hatására. Ez egyfajta sérülékenységre utal. Feltűnő a nemek közti eltérés (legalábbis a fejlett ipari országokban): kétszer annyi nőt érint a betegség. Érdekes, hogy gyermekkorban ez a különbség még nem mutatható ki.

A depresszió kialakulását számos módon próbálták magyarázni. A biológiai magyarázat részint genetikai tényezőket lát a háttérben. Az ezzel kapcsolatos kutatások igazolták, hogy a depresszióra való hajlam valóban örökölhető, de ezek a tényezők elsősorban a súlyos depresszió kialakulásában játszanak szerepet. Ugyancsak fontos szerepük van a betegség kialakulásában bizonyos neurotranszmitterek (norepinefrin és szerotonin) alacsony szintjének.

A pszichodinamikus elméletek a (valós vagy szimbolikus) veszteséggel magyarázzák a betegséget. Az ennek kapcsán kialakuló haragot az erre hajlamos ember önmaga ellen fordítja, így alakul ki az önvádlás, az öngyűlölet. A kutatások ezt annyiban alátámasztották, hogy a depressziót sokszor valóban megelőzi valamilyen veszteség, és azok az emberek, akik gyerekkorukban sok ilyen élményt éltek át, később fokozottan sérülékennyé válnak e tekintetben. Az eredmények ugyanakkor ellentmondásosak.

A kognitív elméletalkotók elsősorban a negatív gondolkodásmódot okolják a depresszió kialakulásáért. A gyermekkorban megszilárduló, a gyereknek a világgal és önmagával kapcsolatos, úgynevezett maladaptív attitűdjei kialakítanak egy sajátos, negatív világképet, melyhez későbbi tapasztalatait mintegy „hozzáigazítja”. Ez a negatív gondolkodásmód kiterjed az élményekre, az énre és a jövőre (kognitív triád). Ennek kialakulását és megszilárdulását segítik elő bizonyos gondolkodási hibák, melyek lényegében egy adott élmény, esemény téves értelmezését jelentik. A depresszió kialakulásában és fennmaradásában lényeges szerepük van az úgynevezett negatív automatikus gondolatoknak, melyek akaratunktól függetlenül, reflex-szerűen jelentkeznek, általában az énre vonatkoznak és szélsőségesen negatív tartalmúak. A kognitív elméletet számos kutatási eredmény támasztja alá, bár vannak, akik azt állítják, hogy a negatív gondolkodásmód inkább a depresszió következménye, és nem fordítva.

A depresszió kezelésében mind a gyógyszeres, mind a pszichoterápiás kezelésnek helye és szerepe van. Tartós eredményt (hosszú távon is stabil állapotot, melyet az esetleges újabb negatív életesemények sem ingatnak meg) azonban elsősorban a terápiás beavatkozásoktól várhatunk.

A leírást Thiery Henriette pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját.

Irodalom:

Comer, R. J. (2005). A lélek betegségei. Osiris Kiadó, Budapest (pp. 224-243)

DSM-IV-TR (2001), Animula Kiadó Egyesület, Budapest

 

 

Szakemberek

Pszichológus válaszol

Elakadt az életem

28 éves diplomás informatikus vagyok, de nem vagyok túl jó szakmában. Az egyetemen a leadott anyagot megtanultam, viszont az önálló probléma megoldás nem ment igazán. A munkában is ezzel küzdök. A jelenlegi nem sokat érő munkámat is lehet emiatt fogom elveszíteni, egy éve úgy éreztem itt felhúzhatom magam, de most itt is csak kudarc, és megalázás ér. Ahol élek nem találnék más állást, viszont félek, hogy kevés vagyok jobb állásokhoz, és még sose költöztem el, pedig lehet ez megmenthetné a karrierem, ha összejönne. Azért ezt tanultam, mert itthonról tanulhattam, jó szakmának tűnt, és azt hittem

Depresszió, Gyász

Jó napot kívánok! Leírnám röviden a történetem.2014ben férjhez mentem.Egy évre rá megszületett a kisfiúnk. Boldogok voltunk. 3 év elteltével egyre többet beszélgettünk a férjemmel a második gyerekvállalásról. Azonban 2018 december 24.-én anyósomról kiderült, (aki velünk élt) hogy gyógyíthatatlan agydaganata van. Fél év múlva,55évesen meghalt. Ez nagyon megviselte az egész családot. Azótta csak a gondok vesznek körül. Úgy érzem, h a háztartást sem bírom végezni a segítsége nélkül, 3 férfi és egy kisgyerek mellett. A kisfiúnk gyakran betegeskedik. Apósom inni kezdett. Nógyógyászati problémáim i

Depresszió, Gyász

Jó napot kívánok! Leírnám röviden a történetem.2014ben férjhez mentem.Egy évre rá megszületett a kisfiúnk. Boldogok voltunk. 3 év elteltével egyre többet beszélgettünk a férjemmel a második gyerekvállalásról. Azonban 2018 december 24.-én anyósomról kiderült, (aki velünk élt) hogy gyógyíthatatlan agydaganata van. Fél év múlva,55évesen meghalt. Ez nagyon megviselte az egész családot. Azótta csak a gondok vesznek körül. Úgy érzem, h a háztartást sem bírom végezni a segítsége nélkül, 3 férfi és egy kisgyerek mellett. A kisfiúnk gyakran betegeskedik. Apósom inni kezdett. Nógyógyászati problémáim i

mit tegyek?

Jó estét! 14 éves lány vagyok és segítséget szeretnék kérni! Apám és anyám között a kapcsolat nem valami fényes. Apukám alkoholista és emiatt rengeteget veszekednek, és többnyire rajtam vezetik le. 10 éves lehettem amikor én próbáltam ez ellen tenni. Megkerestem apumnak a titokban eldugott alkoholját és kiöntöttem, csak, hogy legyen ennek vége. Anyám rendszeresen esett nekem, tépett meg, és ráncigált meg. Kicsiként még tűrtem, mert úgy gondoltam ez a normális. Olyanokat néztem végig gyerek szemmel, hogy apám hasba akarta szúrni magát, anyám késsel fenyegetőzött. Ez rajtam ilyen traumaként jön

Depresszió?

Üdvözlöm! Elég összetett a problémám,ennek ellenére megpróbálom röviden vázolni.26 éves vagyok, van egy 2 éves kisfiam. Apukájával nem alkotunk egy párt közel 1.5 éve. A jelenlegi páromra szinte semmiben sem számíthatok. Hangulat ember vagyok, de a viselkedésem szerintem már ezen túl mutat. A szülés után jelentkezett nálam a depresszió ami szerintem nem teljesen múlt el. Szinte semminek nem tudom örülni,düh kitöréseim vannak,sokszor kiabálok a kisfiammal,pedig nem vezet semmi jóhoz. Mindenhez negatívan állok, úgy érzem senkire se számíthatok. Minek nevezhető ez a szintű elkeseredés? Mit tehete

reménytelen

megőrülök ebben a retekben, mocsokban és rendetlenségben, míg egyedül laktam, nem volt ez... nem értem más hogy bír mocsokban és kuplerájban élni.... elegem van ebből hogy amit takarítok az 90%-ban baromira nem az én mocskom már bocsánat de nem tudok szebben fogalmazni ilyen idegállapotban.... gyűlölöm a rendetlenséget és a mocskot de mindenki után én takarítok, az én mocskom max 10%... és ezt én már nem bírom hogy állandóan takarítok, nem dolgozom ráadásul de simán napi 8 órát töltök a kicseszett háztartással és már elegem van, és ráadásul nem is főzök... arra már nincs energiám....elegem van

Az élet

Üdvözlöm! Van egy Kislányom, mióta megszületett nem tudom mit kezdjek az életemmel. Tehetetlennek érzem magam minden téren. Egyedül nevelem. Nagyon nehez túlélni. Nagyon szeretem az életemet adnám érte. Kizártam mindenkit csak őt láttam magam előtt. Magányosnak éreztem magam. Meg ismerkedtem valakivel akibe bele szerettem. Ő viszont szakított mert azt mondta nem tudom ki vagyok es mit akarok az élettől. Rájöttem tényleg így van. Nagyon szeretem őt. A lányomat is. Nem akartam el veszíteni. Nincsenek céljaim, terveim nem élem az életem, csak túlélem. Ezen felül azért is szakitott, mert nem tud

Vigyük szakemberhez?

Jó napot kívánok. Páromnak van egy kis fia aki 11 éves múlt.Kezét is állandóan ropogtatja,nagyon sűrűn jár pisilni.Sűrűn nyűszög álmában. Mai napon észrevettük,hogy egy nagyobb rész hiányzik a pajeszánál,elmondta,hogy kitépkedte. Iskolába minden rendben,de viszont az anyja rendszeresen eltűnik az életéből,csak sajnos anyósom rendszeresen elő keríti.Én szerintem őt ezzel nagyon kikészíti.Minden második héten látogathatná az anyuka,utoljára 2 évre lépett le!Most 2 hónapja megint jár,anyósom" jóvoltából"!Önök szerint ezeket a tünetek már komolyak?Én szerintem igen,anyósom szerint gyerekes dolo

Hogyan lépjek?

Kedves pszichológus. A huszas éveim végén járok. Most fogok diplomázni - később kezdtem - de úgy érzem, nem boldogulok az életben. Nem haladok egyről a kettőre, nem tudok a családomról leválni, és félek, hogy nem tudok majd ilyen idősen mint pályakezdő elhelyezkedni. A szociális kapcsolataim is leépültek. Ön szerint mit tegyek?

Érdemes lenne szakovoshoz fordulnom?

Tisztelt Dr.! 20 éven nő vagyok, és az elmúlt két évem saját magam megfigyelésével és megértésével küzdöttem.Pánikrohamok(igaz már kevesebb),dühkitörések,önbántalmazási hajlam,öngyilkos gondolatok,szorongás,üresség érzet,evészavar,gyakran csapongó érzelmek,depresszió,dohányzás,alkohol és drog fogyasztás,instabil önkép,alvás zavar.Mint egy depressziós figyelemre éhez kamasz,csak hogy tudom,nem vagyok depressziós sem pedig kamasz. A problémám pedig nem el-el múló szakasz hanem folyamatos bizonytalanság amire már a baráti köröm is felhívta figyelmem.Egy napomat úgy írnám le mint egy hullámvasút,m

27 évesen a plüss kutyámnak sírtam el a bánatom

Tisztelt szakértő! 27 éves srác vagyok. Nem vagyok mostanában elégedett az életemmel, nem vittem, annyira, mint szerettem volna, vagy, ahogyan elképzeltem. Nem vagyok elégdett a munkahelyi teljesítményemmel, sok ott a stressz, nem minden feladatot tudok jól ellátni. Viszont nem tudom, hogy enélkül az állás nélkül mi lenne velem. Tegnap munka után idegileg kierültem, és cseteltem a szülői háztól már elköltözött öcsémmel. Viszont eközben elsírtam magam, és a plüsskutyámat ölelgetve, és azt mondogatva, hogy "ne sírj, kutyus, nincs semmi baj kutyus" próbáltam magamat vigasztalni. a vigasztaló szav

Hogyan érjem el, hogy ne legyek tesze-tosza szerencsétlen?

A huszas éveim végén járok. Hiába van egy műszakibb jellegű diplomám (gazdaságinformatikus), nem boldogulok az életben. Ugyan szakmai jellegű helyen dolgozom a több éve meglévő diplomával, amivel voltam munkanélkü is, de jelenleg is kb. csak asszisztensi szintű dolgokat tudok megcsinálni, szükségem van az állandó irányításra, vezetésre, megerősítésre, önállóan egy új fajta problémát nem igazán tudok jól megoldani, ez stresszt okoz munkám során. Rendszergazdaként dolgozom, de körülbelül azokat a feladatokat tudom csak megcsinálni, amit megtanítottak nekem, és diploma se kellene hozzá. Így értem

Miért vannak rém álmaim?

Tisztelt Pszichológus! Hónapok óta szörnyű rém álmaim vannak, általában úgy kelek fel kora hajnal, hogy remegek, izzadok és erősen kapkodom a levegőt, és utána nem bírok már vissza aludni. Emiatt nagyon fáradt vagyok egész nap és rossz a közérzetem is és mindig szomorúnak érzem magam. Az álmok nem visszatérőek, mindig más, de eléggé megviselnek, még másnap is emlékszek arra hogy mit álmodtam az éjszaka.

Miért vannak rém álmaim?

Tisztelt Pszichológus! Hónapok óta szörnyű rém álmaim vannak, általában úgy kelek fel kora hajnal, hogy remegek, izzadok és erősen kapkodom a levegőt, és utána nem bírok már vissza aludni. Emiatt nagyon fáradt vagyok egész nap és rossz a közérzetem is és mindig szomorúnak érzem magam. Az álmok nem visszatérőek, mindig más, de eléggé megviselnek, még másnap is emlékszek arra hogy mit álmodtam az éjszaka.

Depresszió

Nem találom a helyem a világban, bár panaszra semmi okom nem lehet: egyetemista vagyok, azt tanulom amit szeretek, vannak igaz barátaim. Mégis nagyon gyakori hogy nem bírok kikelni az ágyból, nagyon erős szomorúságot érzek, nem akarok beszélni senkivel de egyedül sem akarok lenni, semmi nem tereli el a figyelmemet a negatív gondolatokról. Családban apám alkoholista, testvéremet - aki 3 évvel nagyobb nálam - nemrég diagnosztizálták pajzsmirigy túlműködéssel, anyám pedig utóbbi miatt olyan, minthogyha elfelejtette volna, hogy létezem. De ez teljesen érthető. Múltbeli negatív élményeim: néhány év

Oldalak