Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Depresszió kezelése

Depresszió alatt a köznyelv szomorú, lehangolt állapotot, rosszkedvet ért, azonban a depresszió, mint betegség, ennél jóval több. A mindennapi élet természetes része az időnkénti nyomottabb hangulat, azonban a klinikai értelemben vett depresszió komoly pszichés gyötrelmekkel jár, és kezelés nélkül az esetek többségében súlyosabbá válik. Az ebben szenvedő ember gyakran a legegyszerűbb dolgokat sem tudja megtenni. Ezt a környezet sokszor lustaságnak tulajdonítja, emiatt gyakoriak a bírálatok, ami tovább csökkenti az amúgy is csekély önértékelést.

A depresszió két legfontosabb tünete a levert hangulat (szomorúság vagy üresség érzése a nap legnagyobb részében, szinte minden nap), illetve az érdeklődés és az öröm jelentős csökkenése, mely szinte minden tevékenységre és a nap legnagyobb részére kiterjed. Gyakran jelentkezik intenzív bánat és elutasítottság, megalázottság érzése. Rendszeresek lehetnek a sírásrohamok. Előfordulhat szorongás, ingerlékenység is, és talán a legkomolyabb figyelmeztető jel a reménytelenség érzése, vagyis a jövőkép lezárulása.

Rendszerint komoly mértékben csökken a külvilág iránti érdeklődés, szinte a legapróbb dolog végrehajtása is komoly erőfeszítést igényel, vagy adott esetben nem is sikerül. Aaron Beck „az akarat bénultságának” nevezte ezt a jelenséget. A depressziós ember közömbössé válik a világ dolgaival szemben. Súlyos esetben ez odáig erősödik, hogy kialakul benne a halál vágya, öngyilkossági gondolatai támadnak, melyek a szándék illetve a konkrét öngyilkossági terv kialakulásáig erősödhetnek. A depresszióban szenvedők mintegy 7-15 %-a kísérel meg öngyilkosságot, ám a kezeletlen depresszióban ez a szám elérheti a 30-35%-ot is. Az öngyilkossági szándék hangoztatását mindig komolyan kell venni, akkor is, ha csak „burkolt” formában jelenik meg, vagyis olyan kijelentéseket hallunk valakitől, hogy „szeretném, ha már vége lenne mindennek”, „szeretnék megpihenni” és hasonlók.

A tevékenységi szint jelentős mértékben csökken. A depressziós ember elfordul a világtól, egyre inkább magába zárkózik, magára marad gondolataival, folyamatosan őrlődik. Ez odáig fajulhat, hogy valaki fel sem kel az ágyból. Nem azért, mert lusta, hanem mert valóban képtelen rá. A „szedd össze magad” típusú tanácsok ilyenkor teljesen hatástalanok, mert éppen ez az, amire egyedül képtelen. Gyakori panasz a fáradtság, az általános energiahiány.

A gondolkodásra jellemző az úgynevezett „kognitív triád”, vagyis a negatív énkép, a negatív jövőkép és a másokkal kapcsolatos negatív várakozások. Általában értéktelennek, egyes esetekben gonosznak, visszataszítónak tartják magukat, és gyakoriak az önvádak, az irreális mértékben erős bűntudat. Az általános pesszimizmus határozza meg mindennapjaikat.

Sok esetben érzik úgy, hogy szellemi képességeik gyengülnek (idős korban nehézséget jelenthet ezeknek a tüneteknek az elkülönítése a korral járó intellektuális hanyatlástól). Nehezebben koncentrálnak, komoly nehézséget jelent egy-egy döntés meghozatala, és hosszú időt emészt fel a tépelődés. Az idő múlását lassúnak érzik, mégsem jutnak ötről a hatra.

A depresszió számos testi tünettel is járhat. Talán a leggyakoribb és legáltalánosabb az alvászavar, mely az esetek többségében csökkent mennyiségű alvást jelent, de előfordul ennek ellenkezője is, a fokozott alvásigény. Hasonlóan gyakori a jelentős testsúlycsökkenés (vagy éppen gyarapodás), mely eléri havonta a testsúly 5%-át (diéta nélkül), vagy akár csak az étvágy nagymértékű csökkenése, esetleg növekedése. Ugyancsak jellemző lehet a nyugtalanság vagy éppen meglassultság, melyet a környezet is észlel. Előfordulhatnak emésztési panaszok és különféle fájdalmak, mellkasi szorítás. Mindezek miatt gyakran testi betegségként diagnosztizálják (és ennek megfelelően kezelik) a depressziót.

Gyakoriságával kapcsolatban különböző adatok vannak. Mint korábban említettem, sokszor nem ismerik fel, és a jelentkező tünetek alapján valamilyen testi betegségre gondolnak, ezért a ténylegesen diagnosztizált eseteknél feltehetőleg jóval magasabb az arány. A szakemberek abban mindenesetre egyetértenek, hogy elterjedése egyre nő, bizonyos vélemények szerint a közeljövőben a szív- és érrendszeri megbetegedések mellett ez lesz a leggyakoribb betegség. Egyes felmérések szerint a felnőtt lakosság mintegy 18 %-a él át élete során súlyos depressziós epizódot, mely első alkalommal egyre fiatalabb életkorban jelentkezik. Akinél egyszer már kialakult, annál valószínű, hogy élete későbbi szakaszaiban is visszatér, különösen nehéz, megterhelő események hatására. Ez egyfajta sérülékenységre utal. Feltűnő a nemek közti eltérés (legalábbis a fejlett ipari országokban): kétszer annyi nőt érint a betegség. Érdekes, hogy gyermekkorban ez a különbség még nem mutatható ki.

A depresszió kialakulását számos módon próbálták magyarázni. A biológiai magyarázat részint genetikai tényezőket lát a háttérben. Az ezzel kapcsolatos kutatások igazolták, hogy a depresszióra való hajlam valóban örökölhető, de ezek a tényezők elsősorban a súlyos depresszió kialakulásában játszanak szerepet. Ugyancsak fontos szerepük van a betegség kialakulásában bizonyos neurotranszmitterek (norepinefrin és szerotonin) alacsony szintjének.

A pszichodinamikus elméletek a (valós vagy szimbolikus) veszteséggel magyarázzák a betegséget. Az ennek kapcsán kialakuló haragot az erre hajlamos ember önmaga ellen fordítja, így alakul ki az önvádlás, az öngyűlölet. A kutatások ezt annyiban alátámasztották, hogy a depressziót sokszor valóban megelőzi valamilyen veszteség, és azok az emberek, akik gyerekkorukban sok ilyen élményt éltek át, később fokozottan sérülékennyé válnak e tekintetben. Az eredmények ugyanakkor ellentmondásosak.

A kognitív elméletalkotók elsősorban a negatív gondolkodásmódot okolják a depresszió kialakulásáért. A gyermekkorban megszilárduló, a gyereknek a világgal és önmagával kapcsolatos, úgynevezett maladaptív attitűdjei kialakítanak egy sajátos, negatív világképet, melyhez későbbi tapasztalatait mintegy „hozzáigazítja”. Ez a negatív gondolkodásmód kiterjed az élményekre, az énre és a jövőre (kognitív triád). Ennek kialakulását és megszilárdulását segítik elő bizonyos gondolkodási hibák, melyek lényegében egy adott élmény, esemény téves értelmezését jelentik. A depresszió kialakulásában és fennmaradásában lényeges szerepük van az úgynevezett negatív automatikus gondolatoknak, melyek akaratunktól függetlenül, reflex-szerűen jelentkeznek, általában az énre vonatkoznak és szélsőségesen negatív tartalmúak. A kognitív elméletet számos kutatási eredmény támasztja alá, bár vannak, akik azt állítják, hogy a negatív gondolkodásmód inkább a depresszió következménye, és nem fordítva.

A depresszió kezelésében mind a gyógyszeres, mind a pszichoterápiás kezelésnek helye és szerepe van. Tartós eredményt (hosszú távon is stabil állapotot, melyet az esetleges újabb negatív életesemények sem ingatnak meg) azonban elsősorban a terápiás beavatkozásoktól várhatunk.

A leírást Thiery Henriette pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját.

Irodalom:

Comer, R. J. (2005). A lélek betegségei. Osiris Kiadó, Budapest (pp. 224-243)

DSM-IV-TR (2001), Animula Kiadó Egyesület, Budapest

 

 

Szakemberek

Pszichológus válaszol

Hogyan tudnék továbblépni?

A barátom egyik napról a másikra úgy döntött hogy már nem akar velem együtt lenni és kidobott. Ez számomra furcsa volt mert azt mondta hogy szeret de mégsem akar velem együtt lenni mert ő úgy gondolja hogy ez már nem fog működni. Mit tegyek hogy tovább tudjak lépni és ne kezdjek el sírni állandóan amikor csak meghallom a nevét vagy meglátom a cuccait?

Hová mehetnék segítségért?

Kedves Pszichológus! Érdeklődnék, hogy Budapesten hol találhatok ingyenes pszichológust? Léteznek valamilyen alapítványok? A kerületi gondozoban voltam, ott lepasszoltak, hogy nehéz eset vagyok :( Másik kerülethez tartozó pszichiátriára is mehetek? Ezeken kívül hová fordulhatnek? Köszönöm!

Nem szeretek?! De a gyermekemet sem??

Kedves Szakember! 25 éves házas, újdonsült anyuka vagyok. Boldog, kiegyensúlyozott házasság. Egy valami nagyon jellemző volt rám, hogy utáltam a rosszat a Világban, a fájdalmat, mindenkit meg akartam menteni mikor kicsi voltam. Felnőttként is lázadok gondolatban az igazságtalanság ellen és mai napig fenn maradt a düh, hogy miért történik sok rossz és még el is kell viselni, holott nem kértem az életet! A halált sem tudtam sohasem elfogadni pont az említettek miatt. 2 éve elveszítettem nagymamámat egyik pillanatról a másikra. Különleges ember volt és a kapcsolatunk is az volt. Azóta belül mind

Mit kellene tennem?

Tisztelt Doktornő/Úr! Alig 18 éves vagyok és gyakran gondolkozom azon, hogy minek élni, ha nem vagyok boldog és minden egyes nap hosszú, szenvedéssel teli. Napi rendszerességgel zaklatnak a passzív öngyilkossági gondolatok: elhajt mellettem egy gyorsabb autó és eszembe jut, hogy csak ki kellene elé lépnem az utolsó pillanatban; vagy vezetés közben az autópályán oldalra kellene rántanom a kormányt és megkönnyebbülnék. Nem tudok elaludni, ha pedig sikerül, reggel nem bírok felkelni és mindegy hány órát alszom, fáradt vagyok. Emellett egészségtelen kapcsolatom alakult ki az ételekkel is: nem esz

Mit tudok tenni?

Üdvözlöm! A problémám főként a pánikrohamok és depresszió. Rivotril 0,5mg szedek napi 2-3db-ot. Van olyan napom amikor nem szedek nyugtatót, azonban olyankor rengeteg sört iszom és/vagy whiskeyt. Úgy érzem nem tudok élni nyugtató és alkohol nélkül, vagy az egyik, vagy a másik, a mindennapi nyugalomhoz. Viszont van amikor egyik sem segít, mégis csinálom. Munkában nem fogyasztok alkoholt, de több Rivotrilt szedek, mint amennyit kellene, nem tudom kezelni a stressz helyzeteket többnyire. Magamra veszek olyan dolgokat, amiket nem kellene. Sokszor érzem úgy mintha kezdenék megőrülni(tipikus pánikb

Férjem azt hiszi h rossz nekem!

Jó napot! Mit tegyek annak érdekében h férjem ne higye azt h rossz amit ad nekem?! El vált már 1 szer abban kapcsolatban folyton ezt mondták neki! Próbálok mindig mindet meg tenni h lássa h igen is jó ember! De sajnos mindig zsák utcába kerülök! Mit tegyek h nelegyen így!

Mit tegyünk?

Tisztelt Válasz adó! Azzal a problémával fordulok Önhöz,hogy az egyik legjobb barátom aki hangsúlyozom gyerek ellenes 2 hónapja összeállt egy olyan nővel,akinek van 1 6 éves kisfia. A barátunk a családjának is és nekünk is mindig azt mondta,hogy soha nem kell neki gyerek illetve hogy ő sosem fogja más gyermekét nevelni. Félünk ha ráun a kapcsolatra a gyerek életébe is törést fog okozni. A barátunk 1 éve vesztette el édesanyját azóta a hangulat ingadozásai napi szinten jelen vannak. A család is értetlenül áll a dolgok előtt. Félünk,hogy itt most nem csak 1 szenvedő alanya lesz a végkifejletnek,

Párkapcsolati válság

Tisztelt Doktor Nő/Úr! 25 éves nő vagyok, a párom 28 éves, 5 éve vagyunk együtt. Nagyon vágyom az anyaságra. A párom viszont nem szeretne gyereket és ezt közölte is velem elég határozottan. Sok mindent mondott miért nem de végül mégis kibukott a pontos oka...mert fél hogy akkor saját magának nem tud mindent megadni. Nagyon szeretem a párom és tényleg benne találtam meg a nagy "Ő"-t. Elég sokszor elmondtam már neki hogy én vele szeretnék családot először még benne is volt...Láttam rajta hogy elgondolkozik a dolgon. Most mégis szakítani akar velem annak ellenére hogy szeret hogy lehessen

Párkapcsolat

Szép napot! A párommal több mint öt éve élek együtt, ő 39 én 36 éves vagyok. Első párkapcsolat mindkettőnknek. Múlt év decemberben eljegyzett amire régóta vártam. Sajnos a szülei nem örültek. Sajnos miattam, depressziósan és pánikbetegen kerültem be a párkapcsolatba. Sajnos hisztis is vagyok. Mindig féltem, és most is, hogy elveszítem a páromat. Ez miatt és pszichés okok miatt több munkahelyröl próbaidő alatt elküldtek. Közgazdász vagyok, és több diplomát tudtam szerezni. Viszont a szülei azt mondták ha nem fogok megfelelni nekik és hisztis leszek mehetek haza, illetve ha kirúgnak az új munkah

Mit lehetne tenni

Már túlmentem a húszas éveim felén, s még soha sem volt párkapcsolatom, s úgy érzem mind kevésbé is vágyom rá. Voltam pár randin, amiről alig vártam,hogy hazamehessek. Nem tudok mit csinálni egy olyan férfiaval akit először látok életemben, akibe életem során belezúgtam mind olyan férfi volt akit hosszabb ideje ismertem, de velük soha sem történt semmi, ahogy próbáltam közelíteni feléjük, tudtomra adták, hogy nem érdeklem őket. Olyan családban nőttem fel ahol apám volt mindenben a megmondható, soha sem volt jó kapcsolatom vele, gondolom azért sem tudok megbízni a férfiakban, ha házasságra gond

tanácstalan, motiválatlan, céltalan

Jó napot! 25 éves lány vagyok, jelenleg külföldön élek. Céltalannak érzem az életem, nem tudom magam motiválni és más sem tud. Ha mégis elkezdek lelkesen valamit akkor jön a hangulatingadozásom és mindent tönkretesz. Van, hogy 2-3 napig rendben vagyok, majd utána lesüllyedek, dolgozni is alig bírok, úgy érzem egy lépést sem bírok megtenni, csak itthon akarok lenni egyedül és semmit tenni.Nem tudom mit akarok az élettől, magamtól. Sok dolog van, ami tetszik amit jó volna, de nem megy.. hiába próbálok pl napi csak 10 percet olvasni... a harmadik napon már abba is hagyom...eléggé önbizalomhiányo

depresszió

Tisztelt Cím! Fiúnknak (29) már az általános iskolai és gimnazista közösségekben is voltak problémái a diáktársaival, zárkózott, dekadens volt mindig, az egyetemet két és fél év után hagyta abba, nem képességek, hanem "motiváció" híján. Mára odáig jutott, hogy régóta nem hagyja el a lakást sem, "szégyell" emberek közé menni, nincs lelki ereje semmihez, nappal alszik, éjszaka olvas, netezik, senkivel nem tart kapcsolatot, semmilyen "káros" szenvedélye nincs. Még egyetem után kértük pszichológus segítségét, kezelték gyógyszerrel is, beszélgetésekkel is, de továbbra sem javult a helyzete. Nem t

Mit tegyek?

Jó napot!Úgy érzem betelt a pohár,és nem tudok egyedül megbírkózni ezzel ami már vagy fél éve velem folyik,szóval segítséget szeretnék kérni.Egyszerűen nem tudok boldog lenni,pedig lenne rá okom,meg van mindenem amire csak szükségem van,szerető családom,barátaim akik támogatnak...Mégis úgy érzem mintha egyedül lennék,és nem értene meg senki.Fordultam már szakértői segítséghez (iskola pszichológus) de igazából csak rosszabb lett az állapotom,annyiból jó volt hogy tényleg mindent elmondhattam ami nyomta a lelkemet,de nagyon fáj a tudat hogy mennyire nem vagyok normális,és ezt tudatta is velem a

Mit tegyek?

Jó napot! Úgy érzem nem bírom tovább és segítségre van szükségem. 17 éves vagyok és körülbelül fél éve tart ez az állapot,és már nagyon meg szeretnék szabadulni ettől. Úgy érzem hogy nem lehetek boldog,pedig mindenem megvan, szerető családom barátok akik támogatnak mindenben mégis egyedül érzem magam, és úgy érzem hogy nem ért meg teljesen senki. Mindenért magamat hibáztatom,és folyton a múlton gondolkozok,hogy mit tehettem volna másképp,mit rontottam el,de közben tudom hogy azon nem tudok már változtatni. Olyan mintha 2 ember lennék az egyik pillanatban mindenért magamat hibáztatom, eszembe j

MMPI teszt kiértékelése

Tisztelt Pszichológus ! Kitöltöttem egy MMPI tesztet, amihez csak diagrammokat kaptam, semmi értékelhető írásbeli választ - szeretném kérdezni, hogy ki foglalkozik MMPI teszt kiértékelésével, aki írásbeli értékelést is ad? Előre is köszönöm a választ!

Oldalak