Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Depresszió kezelése

Depresszió alatt a köznyelv szomorú, lehangolt állapotot, rosszkedvet ért, azonban a depresszió, mint betegség, ennél jóval több. A mindennapi élet természetes része az időnkénti nyomottabb hangulat, azonban a klinikai értelemben vett depresszió komoly pszichés gyötrelmekkel jár, és kezelés nélkül az esetek többségében súlyosabbá válik. Az ebben szenvedő ember gyakran a legegyszerűbb dolgokat sem tudja megtenni. Ezt a környezet sokszor lustaságnak tulajdonítja, emiatt gyakoriak a bírálatok, ami tovább csökkenti az amúgy is csekély önértékelést.

A depresszió két legfontosabb tünete a levert hangulat (szomorúság vagy üresség érzése a nap legnagyobb részében, szinte minden nap), illetve az érdeklődés és az öröm jelentős csökkenése, mely szinte minden tevékenységre és a nap legnagyobb részére kiterjed. Gyakran jelentkezik intenzív bánat és elutasítottság, megalázottság érzése. Rendszeresek lehetnek a sírásrohamok. Előfordulhat szorongás, ingerlékenység is, és talán a legkomolyabb figyelmeztető jel a reménytelenség érzése, vagyis a jövőkép lezárulása.

Rendszerint komoly mértékben csökken a külvilág iránti érdeklődés, szinte a legapróbb dolog végrehajtása is komoly erőfeszítést igényel, vagy adott esetben nem is sikerül. Aaron Beck „az akarat bénultságának” nevezte ezt a jelenséget. A depressziós ember közömbössé válik a világ dolgaival szemben. Súlyos esetben ez odáig erősödik, hogy kialakul benne a halál vágya, öngyilkossági gondolatai támadnak, melyek a szándék illetve a konkrét öngyilkossági terv kialakulásáig erősödhetnek. A depresszióban szenvedők mintegy 7-15 %-a kísérel meg öngyilkosságot, ám a kezeletlen depresszióban ez a szám elérheti a 30-35%-ot is. Az öngyilkossági szándék hangoztatását mindig komolyan kell venni, akkor is, ha csak „burkolt” formában jelenik meg, vagyis olyan kijelentéseket hallunk valakitől, hogy „szeretném, ha már vége lenne mindennek”, „szeretnék megpihenni” és hasonlók.

A tevékenységi szint jelentős mértékben csökken. A depressziós ember elfordul a világtól, egyre inkább magába zárkózik, magára marad gondolataival, folyamatosan őrlődik. Ez odáig fajulhat, hogy valaki fel sem kel az ágyból. Nem azért, mert lusta, hanem mert valóban képtelen rá. A „szedd össze magad” típusú tanácsok ilyenkor teljesen hatástalanok, mert éppen ez az, amire egyedül képtelen. Gyakori panasz a fáradtság, az általános energiahiány.

A gondolkodásra jellemző az úgynevezett „kognitív triád”, vagyis a negatív énkép, a negatív jövőkép és a másokkal kapcsolatos negatív várakozások. Általában értéktelennek, egyes esetekben gonosznak, visszataszítónak tartják magukat, és gyakoriak az önvádak, az irreális mértékben erős bűntudat. Az általános pesszimizmus határozza meg mindennapjaikat.

Sok esetben érzik úgy, hogy szellemi képességeik gyengülnek (idős korban nehézséget jelenthet ezeknek a tüneteknek az elkülönítése a korral járó intellektuális hanyatlástól). Nehezebben koncentrálnak, komoly nehézséget jelent egy-egy döntés meghozatala, és hosszú időt emészt fel a tépelődés. Az idő múlását lassúnak érzik, mégsem jutnak ötről a hatra.

A depresszió számos testi tünettel is járhat. Talán a leggyakoribb és legáltalánosabb az alvászavar, mely az esetek többségében csökkent mennyiségű alvást jelent, de előfordul ennek ellenkezője is, a fokozott alvásigény. Hasonlóan gyakori a jelentős testsúlycsökkenés (vagy éppen gyarapodás), mely eléri havonta a testsúly 5%-át (diéta nélkül), vagy akár csak az étvágy nagymértékű csökkenése, esetleg növekedése. Ugyancsak jellemző lehet a nyugtalanság vagy éppen meglassultság, melyet a környezet is észlel. Előfordulhatnak emésztési panaszok és különféle fájdalmak, mellkasi szorítás. Mindezek miatt gyakran testi betegségként diagnosztizálják (és ennek megfelelően kezelik) a depressziót.

Gyakoriságával kapcsolatban különböző adatok vannak. Mint korábban említettem, sokszor nem ismerik fel, és a jelentkező tünetek alapján valamilyen testi betegségre gondolnak, ezért a ténylegesen diagnosztizált eseteknél feltehetőleg jóval magasabb az arány. A szakemberek abban mindenesetre egyetértenek, hogy elterjedése egyre nő, bizonyos vélemények szerint a közeljövőben a szív- és érrendszeri megbetegedések mellett ez lesz a leggyakoribb betegség. Egyes felmérések szerint a felnőtt lakosság mintegy 18 %-a él át élete során súlyos depressziós epizódot, mely első alkalommal egyre fiatalabb életkorban jelentkezik. Akinél egyszer már kialakult, annál valószínű, hogy élete későbbi szakaszaiban is visszatér, különösen nehéz, megterhelő események hatására. Ez egyfajta sérülékenységre utal. Feltűnő a nemek közti eltérés (legalábbis a fejlett ipari országokban): kétszer annyi nőt érint a betegség. Érdekes, hogy gyermekkorban ez a különbség még nem mutatható ki.

A depresszió kialakulását számos módon próbálták magyarázni. A biológiai magyarázat részint genetikai tényezőket lát a háttérben. Az ezzel kapcsolatos kutatások igazolták, hogy a depresszióra való hajlam valóban örökölhető, de ezek a tényezők elsősorban a súlyos depresszió kialakulásában játszanak szerepet. Ugyancsak fontos szerepük van a betegség kialakulásában bizonyos neurotranszmitterek (norepinefrin és szerotonin) alacsony szintjének.

A pszichodinamikus elméletek a (valós vagy szimbolikus) veszteséggel magyarázzák a betegséget. Az ennek kapcsán kialakuló haragot az erre hajlamos ember önmaga ellen fordítja, így alakul ki az önvádlás, az öngyűlölet. A kutatások ezt annyiban alátámasztották, hogy a depressziót sokszor valóban megelőzi valamilyen veszteség, és azok az emberek, akik gyerekkorukban sok ilyen élményt éltek át, később fokozottan sérülékennyé válnak e tekintetben. Az eredmények ugyanakkor ellentmondásosak.

A kognitív elméletalkotók elsősorban a negatív gondolkodásmódot okolják a depresszió kialakulásáért. A gyermekkorban megszilárduló, a gyereknek a világgal és önmagával kapcsolatos, úgynevezett maladaptív attitűdjei kialakítanak egy sajátos, negatív világképet, melyhez későbbi tapasztalatait mintegy „hozzáigazítja”. Ez a negatív gondolkodásmód kiterjed az élményekre, az énre és a jövőre (kognitív triád). Ennek kialakulását és megszilárdulását segítik elő bizonyos gondolkodási hibák, melyek lényegében egy adott élmény, esemény téves értelmezését jelentik. A depresszió kialakulásában és fennmaradásában lényeges szerepük van az úgynevezett negatív automatikus gondolatoknak, melyek akaratunktól függetlenül, reflex-szerűen jelentkeznek, általában az énre vonatkoznak és szélsőségesen negatív tartalmúak. A kognitív elméletet számos kutatási eredmény támasztja alá, bár vannak, akik azt állítják, hogy a negatív gondolkodásmód inkább a depresszió következménye, és nem fordítva.

A depresszió kezelésében mind a gyógyszeres, mind a pszichoterápiás kezelésnek helye és szerepe van. Tartós eredményt (hosszú távon is stabil állapotot, melyet az esetleges újabb negatív életesemények sem ingatnak meg) azonban elsősorban a terápiás beavatkozásoktól várhatunk.

A leírást Thiery Henriette pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját.

Irodalom:

Comer, R. J. (2005). A lélek betegségei. Osiris Kiadó, Budapest (pp. 224-243)

DSM-IV-TR (2001), Animula Kiadó Egyesület, Budapest

 

 

Szakemberek

Pszichológus válaszol

Nem tudom elengedni a volt paromat

Udvozlom! Annyira egyszeru megis szamomra nagyon fajo dologgal fordulok ide. Veget ert az 5 eves parkapcsolatom, ami hirtelen ert ugyanis voltak vitaink de nem gondoltam hogy ide fajul. A parommal mindenben ugyanolyanok voltunk, a jo es sajnos a rossz tulajdonsagainkban is. Rettenetesen onzo es makacs emberek vagyunk mindketten, nem jutunk kozos nevezore csak ha veszekedtunk es x ido utan lenyugszunk,az apro zsortolodesek emiatt teljesen tonkre tettek a kapcsolatot, en tudom hogy el kellene fogadnom es tiszteletben tartanom a donteset hogy o kilepett es szetkoltozunk. De ugy erzem o volt az ig

alkoholizmus

Kedves válaszoló, 29 éves nő vagyok, sokszor volt már problámám az alkoholfogyasztással,3 éve beutaltak pszichiátriáriára,kaptam gyógyszert. Azt hittem leálltam, mostanában (fél éve) mégis hetente annyit iszom, hogy másnap semmire sem emlékszem. Sajnos ez a munkám rovására is megy,pedig vezető beosztásban dolgozom,kollégáim előtt nem mutatom ezt.Általában online ismerkedek,és így az első randi után mindig szégyellem magam, annyit iszom.Nagy bennem a szorongás,néha elsírnám magam annyira magányos vagyok.Családom sajnos nem tud segíteni,apám is alkoholista,sosem akartam olyan lenni, mint ő,gy

Miért tegyek?

Utálom az osztályom, hányok fáj a hasam, ideges vagyok. Öngyilkos akarok lenni.......... Úgy érzem senkim sincs...

Mit tegyek?

Tisztelt Pszichológus! A tavasszal kezdődött a problémám,egy stresszesebb tanulmányi időszak következtében,de az utóbbi időben elviselhetetlenné vált. 23 vagyok,nagyon ritka,ha nem,de szinte állandóan lehangolt vagyok,nem érdekelnek a dolgok,amik korábban igen; nagyon rosszul alszom és alvás előtt folyamatosan a múltbéli eseményeket pörgetem újra. Utálat kerülget a barátaimmal kapcsolatban,mert cserben hagytak,folyamatosan ideges vagyok. Nincs senkim,párkapcsolatom nincs és soha nem is volt,egyedül lakom,félek,hogy teljesen begolyózok. Szoktak alvás és ébrenlét közötti hallucinációim lenni,am

Mi lehet ez?

Üdvözlöm, Igazából nem is tudom mi lehet a problémám. Idén májusban mellkas szorításra ébredtem. Szerencsére kiderült a szivemnek semmi baja. Nyaraláskor, augusztusban a sürgősségire kerültem, arc és kéz zsibbadásaal. Szervi okot nem találtak. Amikor hazajöttünk felkerestem neurológust, de ő sem talált semmit. Jobban lettem, de egy hete erős szorongás tört rám. Folyamatosan félek, hogy előjön újra illetve zavar, hogy nem tudom mi volt az oka a rosszullétemnek. Folyamatosan fáradt vagyok, alig tudok felkelni, pedig alszom napi 6-7 órát, hétvégén többet is. Megijeszt és bántom is magam m

Mitől lettem családapából tróger

T. Pszichologusok! Komoly problémával keresem meg most Önoket. Iden töltöttem a 41-t. A szuletesnapom utan ugy ereztem, hiaba a csalad megis maganyos vagyok. Folytatasnak, Husvet hetfon elhunyt anyam. Eztan atvaltottam teneegerbe es csak lanyokkal baratkoztam. Ugyan fizikailag nem csaltam meg a párom, de lelkileg minden keppen. Az jol esett, hogy figyelnek ram es meghallgatnak. De ahogy az meg is van irva meg is buktam. Ezt kovetoen a parom megbocsatott, de ujra es ujra elkovettem ezt a baklovest. Legutobb, augusztusban. Egy pillanatnyi erzest irtam meg, amit rogton tisztaztam is azzal akinek

Gátlásosság

Üdvözletem! Hogyan küzdjem le a gátlásosságot? 17 éves vagyok és nagyon nehezen megy a barátkozás. Általánosban még voltak barátaim, mivel ugye velük ott voltam 8 évig és gyerekként nekem is könnyebb volt. De most.. Gimiben úgy érzem magam mintha egy szellem lennék, nincsenek barátaim, szinte megsem szólalok, csak akkor ha valaki kérdez valamit. Vannak akik próbálnak beszélgetni velem és ilyenkor én is próbálkozom de nem igzán megy. Még enni sem merek mások előtt, és ez egy nagy problémám kezdődő anorexiám lett miatta, most a szünet alatt elkezdtem egészségesebben táplálkozni de nagyon félek

Csökkentett empátia?

Kiskoromban traumatikus családban éltem és ennek megvan az eredménye. Most vagyok 17 éves fiú. 2 évvel ezelőtt volt egy érzelmi traumám. Egy lány akit nagyon szerettem,egyszerűen visszautasított. És pár hónap után már nem fájt. Viszont a depresszió megmaradt. Egyre többet randizgatok és egy lányba se tudok beleszeretni. Most egy lany szerelmes belém viszont ezt nem tudom viszonozni. Akarok párkapcsolatot de ezt érzelmileg nem érzek mert alig érzek valamit. Az emberek iránt se tudok érzelmeket táplálni. Az elutasításnál nagyon magamba zuhantam.

Mit tehetek?

Tisztelt Doktor/nö! A neuro-pszichológia miatt keveredtem erre az oldalra, láttam a kérdéseket, és arra jutottam, hogy szinte mindet feltehetném én is. Elég jól ismerem magam és tudom, hogy pszichés problémáim vannak gyerek korom óta. Valahogy minig átvészeltem mindent, elvégezetem egy föiskolát is, van állásom, férjem, de 38 évesen teljesen kilátástalannak látom az életemet, úgy érzem semmi értelme és már semmi sem motivál. Életem során rengetegszer eljátszottam az öngyilkosság gondolatával, de közben iszonyú halálfélemem is van, ésidövel rájöttem, hogy akármilyen nyomorultul érzem magam, ha

Kilátástalanság

Tisztelt Pszichológus! Szeretnék meghalni, de nincs elég bátorságom hozzá, hogy megtegyem. Gyávaság. Pedig már részben halott vagyok. 38 éves férfi vagyok. Nincsenek barátaim. Barátnőm soha nem volt. Még szűz vagyok és valószínűleg az is maradok már. Elegem van az életből a világból és az emberekből is. Már semmi sem vonz igazán. Néhanapján kicsit jobb a kedvem, de rövid idő múlva ismét sötéten látok mindent. Nem akarok már ismerkedni, tanulni. Nem igazán érdekel semmi. Hosszabb időre semmi sem köt le. Dolgozni is undorral és rosszkedvűen járok. Sokszor úgy fekszem le, hogy remélem regg

Fáradtság

Üdv, kedves Szakértők! 20 éves, első éves egyetemista vagyok, aki élete legnehezebb időszakát éli. Amióta az eszemet tudom, rettenetesen zavar a súlyom, alakom, nevezzük ezt bárhogyan. Ez meghatározza minden lépésemet, hangulatomat, a fejemben jár mondhatni állandóan. 3 évvel ezelőtt 20 kilót adtam le nagyon kemény munkával és rengeteg változtatással. Nem mondhatom, hogy teljesen elégedett voltam, de végre rendben volt az életem. Egy éve derékfájásra panaszkodtam (gerincprobléma), ami időről időre jelentkezett, mígnem 4-5 hónappal ezelőtt újra, azóta is tartó fájdalommal az életem része. A

Párom teljesen letargikus

Párom nagyon letargikus mostanában, teljesen elvesztettem az érdeklődését minden iránt azt mondja, élni sem akar. Nem tudom mit tehetnék már teljesen kikeszulok a tehetetlensegtől, mit tehetek, hogy elinditsam újra a pozitív szemlélet felé? Válaszát előre is köszönöm!

Hogyan várjam újra a holnapot?

19 éves vagyok, és egyre gyakrabban gondolok arra, hogy véget vessek az életemnek. Folyamatosan negatív gondolataim vannak, generalizált szorongásom miatt, állandóan rettegek valamitől. Nem várom a másnapokat, gyakran félek lefeküdni, mert nem akarok új napot, nem akarok felkelni. Nem tartom magamat sokra, gyakran érzem úgy, hogy mindent elrontok, semmire nem vagyok képes. Kérem segítsen.

Magány, demotiváltság

Kedves Segítőm! Úgy érzem elakadtam. 29 éves fiatal nő vagyok, egyedül élek a lakásomban. 3 éve nincs kapcsolatom, és azóta barátaim sem nagyon vannak. Ekkor költöztem haza Magyarországra egy autoimmun betegség miatt és a régi barátaim ekkorra már külföldre költöztek vagy megszakadt a kapcsolatunk. Gyakran érzem magam demotiváltnak, a munkám nem tesz maradéktalanul boldoggá, szeretnék váltani. Amikor rossz az idő vagy PMS-em van, néha elképzelem, hogy eltűnök, és akkor már nem kell kitalálnom, mit kezdjek az életemmel, és az öcsémé lehet a lakásom. Az utóbbi 3 évben csak rövid ideig tartó, ink

Jo tanacs

Tisz ttelt Pszichologus Kicsit tlan furcsanak tunhet az irasom, ezert elnezest kerek nincs ekezetem. Azt szeretnem kerdezni hogy tudnanak e nekem ajanlani egy online pszichologust aki skypon tudna velem beszelgetni, Novemberben volt egy szornyu panikrohamom, hala a Jo Istennek most tunetmentes vagyok, de tudom hogy a nagy attorest a terapiaval tudnank elerni. Termeszetesen atutalassal fizetnek varom a valaszat, tisztelettel Andi, nagyon koszonom ,

Oldalak