Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Depresszió kezelése

Depresszió alatt a köznyelv szomorú, lehangolt állapotot, rosszkedvet ért, azonban a depresszió, mint betegség, ennél jóval több. A mindennapi élet természetes része az időnkénti nyomottabb hangulat, azonban a klinikai értelemben vett depresszió komoly pszichés gyötrelmekkel jár, és kezelés nélkül az esetek többségében súlyosabbá válik. Az ebben szenvedő ember gyakran a legegyszerűbb dolgokat sem tudja megtenni. Ezt a környezet sokszor lustaságnak tulajdonítja, emiatt gyakoriak a bírálatok, ami tovább csökkenti az amúgy is csekély önértékelést.

A depresszió két legfontosabb tünete a levert hangulat (szomorúság vagy üresség érzése a nap legnagyobb részében, szinte minden nap), illetve az érdeklődés és az öröm jelentős csökkenése, mely szinte minden tevékenységre és a nap legnagyobb részére kiterjed. Gyakran jelentkezik intenzív bánat és elutasítottság, megalázottság érzése. Rendszeresek lehetnek a sírásrohamok. Előfordulhat szorongás, ingerlékenység is, és talán a legkomolyabb figyelmeztető jel a reménytelenség érzése, vagyis a jövőkép lezárulása.

Rendszerint komoly mértékben csökken a külvilág iránti érdeklődés, szinte a legapróbb dolog végrehajtása is komoly erőfeszítést igényel, vagy adott esetben nem is sikerül. Aaron Beck „az akarat bénultságának” nevezte ezt a jelenséget. A depressziós ember közömbössé válik a világ dolgaival szemben. Súlyos esetben ez odáig erősödik, hogy kialakul benne a halál vágya, öngyilkossági gondolatai támadnak, melyek a szándék illetve a konkrét öngyilkossági terv kialakulásáig erősödhetnek. A depresszióban szenvedők mintegy 7-15 %-a kísérel meg öngyilkosságot, ám a kezeletlen depresszióban ez a szám elérheti a 30-35%-ot is. Az öngyilkossági szándék hangoztatását mindig komolyan kell venni, akkor is, ha csak „burkolt” formában jelenik meg, vagyis olyan kijelentéseket hallunk valakitől, hogy „szeretném, ha már vége lenne mindennek”, „szeretnék megpihenni” és hasonlók.

A tevékenységi szint jelentős mértékben csökken. A depressziós ember elfordul a világtól, egyre inkább magába zárkózik, magára marad gondolataival, folyamatosan őrlődik. Ez odáig fajulhat, hogy valaki fel sem kel az ágyból. Nem azért, mert lusta, hanem mert valóban képtelen rá. A „szedd össze magad” típusú tanácsok ilyenkor teljesen hatástalanok, mert éppen ez az, amire egyedül képtelen. Gyakori panasz a fáradtság, az általános energiahiány.

A gondolkodásra jellemző az úgynevezett „kognitív triád”, vagyis a negatív énkép, a negatív jövőkép és a másokkal kapcsolatos negatív várakozások. Általában értéktelennek, egyes esetekben gonosznak, visszataszítónak tartják magukat, és gyakoriak az önvádak, az irreális mértékben erős bűntudat. Az általános pesszimizmus határozza meg mindennapjaikat.

Sok esetben érzik úgy, hogy szellemi képességeik gyengülnek (idős korban nehézséget jelenthet ezeknek a tüneteknek az elkülönítése a korral járó intellektuális hanyatlástól). Nehezebben koncentrálnak, komoly nehézséget jelent egy-egy döntés meghozatala, és hosszú időt emészt fel a tépelődés. Az idő múlását lassúnak érzik, mégsem jutnak ötről a hatra.

A depresszió számos testi tünettel is járhat. Talán a leggyakoribb és legáltalánosabb az alvászavar, mely az esetek többségében csökkent mennyiségű alvást jelent, de előfordul ennek ellenkezője is, a fokozott alvásigény. Hasonlóan gyakori a jelentős testsúlycsökkenés (vagy éppen gyarapodás), mely eléri havonta a testsúly 5%-át (diéta nélkül), vagy akár csak az étvágy nagymértékű csökkenése, esetleg növekedése. Ugyancsak jellemző lehet a nyugtalanság vagy éppen meglassultság, melyet a környezet is észlel. Előfordulhatnak emésztési panaszok és különféle fájdalmak, mellkasi szorítás. Mindezek miatt gyakran testi betegségként diagnosztizálják (és ennek megfelelően kezelik) a depressziót.

Gyakoriságával kapcsolatban különböző adatok vannak. Mint korábban említettem, sokszor nem ismerik fel, és a jelentkező tünetek alapján valamilyen testi betegségre gondolnak, ezért a ténylegesen diagnosztizált eseteknél feltehetőleg jóval magasabb az arány. A szakemberek abban mindenesetre egyetértenek, hogy elterjedése egyre nő, bizonyos vélemények szerint a közeljövőben a szív- és érrendszeri megbetegedések mellett ez lesz a leggyakoribb betegség. Egyes felmérések szerint a felnőtt lakosság mintegy 18 %-a él át élete során súlyos depressziós epizódot, mely első alkalommal egyre fiatalabb életkorban jelentkezik. Akinél egyszer már kialakult, annál valószínű, hogy élete későbbi szakaszaiban is visszatér, különösen nehéz, megterhelő események hatására. Ez egyfajta sérülékenységre utal. Feltűnő a nemek közti eltérés (legalábbis a fejlett ipari országokban): kétszer annyi nőt érint a betegség. Érdekes, hogy gyermekkorban ez a különbség még nem mutatható ki.

A depresszió kialakulását számos módon próbálták magyarázni. A biológiai magyarázat részint genetikai tényezőket lát a háttérben. Az ezzel kapcsolatos kutatások igazolták, hogy a depresszióra való hajlam valóban örökölhető, de ezek a tényezők elsősorban a súlyos depresszió kialakulásában játszanak szerepet. Ugyancsak fontos szerepük van a betegség kialakulásában bizonyos neurotranszmitterek (norepinefrin és szerotonin) alacsony szintjének.

A pszichodinamikus elméletek a (valós vagy szimbolikus) veszteséggel magyarázzák a betegséget. Az ennek kapcsán kialakuló haragot az erre hajlamos ember önmaga ellen fordítja, így alakul ki az önvádlás, az öngyűlölet. A kutatások ezt annyiban alátámasztották, hogy a depressziót sokszor valóban megelőzi valamilyen veszteség, és azok az emberek, akik gyerekkorukban sok ilyen élményt éltek át, később fokozottan sérülékennyé válnak e tekintetben. Az eredmények ugyanakkor ellentmondásosak.

A kognitív elméletalkotók elsősorban a negatív gondolkodásmódot okolják a depresszió kialakulásáért. A gyermekkorban megszilárduló, a gyereknek a világgal és önmagával kapcsolatos, úgynevezett maladaptív attitűdjei kialakítanak egy sajátos, negatív világképet, melyhez későbbi tapasztalatait mintegy „hozzáigazítja”. Ez a negatív gondolkodásmód kiterjed az élményekre, az énre és a jövőre (kognitív triád). Ennek kialakulását és megszilárdulását segítik elő bizonyos gondolkodási hibák, melyek lényegében egy adott élmény, esemény téves értelmezését jelentik. A depresszió kialakulásában és fennmaradásában lényeges szerepük van az úgynevezett negatív automatikus gondolatoknak, melyek akaratunktól függetlenül, reflex-szerűen jelentkeznek, általában az énre vonatkoznak és szélsőségesen negatív tartalmúak. A kognitív elméletet számos kutatási eredmény támasztja alá, bár vannak, akik azt állítják, hogy a negatív gondolkodásmód inkább a depresszió következménye, és nem fordítva.

A depresszió kezelésében mind a gyógyszeres, mind a pszichoterápiás kezelésnek helye és szerepe van. Tartós eredményt (hosszú távon is stabil állapotot, melyet az esetleges újabb negatív életesemények sem ingatnak meg) azonban elsősorban a terápiás beavatkozásoktól várhatunk.

A leírást Thiery Henriette pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját.

Irodalom:

Comer, R. J. (2005). A lélek betegségei. Osiris Kiadó, Budapest (pp. 224-243)

DSM-IV-TR (2001), Animula Kiadó Egyesület, Budapest

 

 

Szakemberek

Pszichológus válaszol

Úgy összességében

Kedves Doktornő/Doktor úr! Tanácstalan vagyok. Sok összetevője van a problémámnak, de legfőképpen lelkiekben érzem azt, hogy változni kellene.Napi szinten boldogtalannak érzem magam. Persze vannak napok amikor fent vagyok, sőt ez egy-két hétig is kitart, viszont visszaesik, nem tudom fenntartani. Megfigyeltem, hogy sok esetben akkor jön a lejtő, amikor jól érzem magam és erre iszok pár pohár bort... aztán pár óra múlva már nem szeretem magam, szégyellem másnap, hogy ittam. Természetesen nem vagyok agresszív,nem kell sok alkohol, hogy szomorú zenéket kezdjek el hallgatni, önsajnálatba esek. 29

reménytelenség

Tisztelt Doktor Nő/Úr! Azzal a problémával fordulok önhöz,hogy már lassan 4 éve áll fent ez a reményvesztettségem,halál vágyam,öngyilkossági hajlamom,folytonos lehangoltság,kimerültség,a dolgok nehéz végzése. A családomban sem tökéletes és fényes minden,hiszen az anyagiakat előteremtik és megadják,de a lelki támasz,a lelki segítség,a megértés hiányzik. Már régóta számomra idegenek vagyunk egymásnak a családtagjaimmal,de ezt ők nem igen észlelik. Jeleztem már nem egyszer,hogy szakember segítségére van szükségem úgy érzem,de ők ezt figyelembe se vették. Az életem egyre jobban kilátástalan és sor

Érzelmi tompaság, ijedség érzés csökkenés

Kedves hölgyem/uram! :) Mivel sajnos elég hosszú lenne leírni a szituációmat, így csak a lényeget próbálom kiemelni. Egy intim testi helyen lévő gyulladásos elváltozás következtében a február elején rendkívül pánikba estem. Ez szexuális problémákat is felvettett nálam, amely az adott pillanatban pánikrohamot is okozott számomra. Eleinte csak az idegesség és a halálfélelem uralkodott el rajtam, majd erre építve hipohonder képzelgéseket is sikerült kreálni magamnak, amely tovább súlyosbította az állapotom. Ezután egy ideig érdektelennek, érzelem mentesnek, üresnek éreztem magam. A helyzet hu

segítséget szeretnék kérni

Azt szeretném kérdezni hogy a gyógyszerek mért nem érzem hogy hatnak csak levert szorongás nyomasztó érzések lelki megrázkódtatás depressziós bipoláris arra is gondoltam hogy abba hagyom a gyógyszerek szedését mert nem segít csak kaba vagyok És ingerült vagyok.

miért

én sokszor mentem bele a szexuális együttlétbe hogy nem is kivántam. nem tudom miért de mindig így fogtam fel jobb rajta túl lenni mert akkor nem fáj annyira. kb. 6 hónapot éltem így az élettársammal. és tegnap este volt nálam egy régi barátom éreztem hogy közeledik simogatot becézgetet tudtam mi lesz a vége de engedtem mert ez jobb, feküdni és a párnát fogni a nyögés pedig a fájdalom nem az élvezet. most ahogy irok egy régi történet ugrik be mikor a nagybátyám simogatot bugyimba turkált én elszaladtam anyu barátjához fürödni de ő nem hit nekem hiába meséltem sirva. ez még megalázobb volt min

Szuperérzékenység

Üdvözlet ! 68 éves Budapesten élő 46 éve nős férfi vagyok 2 gyerek ,3 unoka.Több mint 10 éve szedek folyamatosan 2 X1 Zoloft 50mg gyógyszert. Mostanáig ez elég volt, jól voltam,de tavaly decemberben beteg lettem. A tünetek : étvágytalanság,émelygés rossz közérzet ,reggel különösen. Nehezen kelek ki az ágyból. Gyenge vagyok, nehezen járok, a lábam alig bír el. Alig tudok enni valamit, émelyeg a gyomrom nem kívánok semmit,talán gyümölcsféléket. A pszihiátrián Frontint írtak fel 0.75mg este 0.25mg reggel. Az állapotom szinte kielégítő , tudok normálisan aludni. Éjszaka alig aludtam, napközben me

Nem szimpatikus pszichológus

Nem szimpatikus az a pszichológus, akit én magam választottam ki a honlapja alapján, és idáig 3-szor voltam nála: nagyon szenvtelen, a látható empátiát nélkülöző. Nem tudom, hogy járok jól: ha másikat keresek, aki a stílusomhoz, elvárásaimhoz jobban hasonlít, mivel egy nem rokonszenves embernek nem hagyom, hogy hasson rám, nem lesz hatékony az együttműködés, vagy ha kilépek a komfortzónámból, kísérletezek (ellenérv az esetleg elfecsérelt pénz és idő) abból kiindulva, hogy biztosan tapasztalt, képzett szakember, és nem árt meg nekem, ha hagyom magam bevinni az ő utcájába. Lelki füleimmel hal

Mi a problémám?

Tisztelt Doktornő/Doktorúr! Tanácsra lenne szükségem. 19 éves vagyok és az utóbbi időben sok stresszhelyzetben volt részem. Nemsokára vizsgázok (OKJ képesítés) és nagyon sokat tanulok. Amióta ilyen stresszes ez az időszak, azóta depresszió pár tünetét észrevettem magamon és nem szeretnék ebben a helyzetben maradni. Ezek a tünetek azok, hogy sokszor vagyok szomorú, illetve mindig félek, hogy lesz valamilyen betegségem és magammal sem vagyok megelégedve. Ha tanulok, vagy filmet nézek, akkor úgymond kikapcsolok és nem foglalkozok a stresszel. Nemrég új “kalandba” vágtam bele, mert elkezdtem talá

Elviselhetetlen honvágy

Kedves Válaszadó! Külföldön élek 7 éve, itt ismertem meg a szintén magyar férjemet, itt született gyermekünk. A honvágy annyira felemészt, hogy szinte már csak túlélem a napokat. Pánikbetegségre és szorongásra másfél éve antidepresszánst szedek, éppen leszokóban vagyok. Próbáltam már minden tanácsot megfogadni: beszélem a nyelvet, társaságba is járok stb. Csak rosszabb lett, mert a férjem nem ért meg. Semmilyen áldozatot nem hajlandó hozni értem. Sőt, még arra sem reagál, ha éppen rosszul vagyok mellette. Éli az életét, karriert épít, a pénzen kívül semmi nem érdekli. Kicsit furcsa, hogy honv

Feldolgozás

Jó napot! Èrdeklődni szeretnèk van-e olyan hogy valakinek az édesapja 14 éve meghalt és az adott személy nem tudja feldolgozni? Depresszióba lehet esni ettől? Tisztelettel Dzsenifer.

panikbetegseg

szeretnem feltenni kerdesem ,hogy alvas zavar ,etvagytalansag,vizveres,heves szivveres,szedules,mellkas szuras ,nagyon sokszor sirogorcs,ezek a jelek valoba panikbetegsegre utalnak,

Rémálom

Kedves Pszicológus! A barátom álmában gyakran jelennek meg olyan képek, amelyek során ismeretlen hangos, segélykiáltásra emlékeztető hangokat ad ki. Rettenetes hallani ezeket a mélyen dübörgő hangokat, Közben állandóan beteg, fájdalmakra panaszkodik. Helyzetét neheziti, hogy nem beszéli nyelvünket, németül lehet vele kommunikálni. Mit tehetünk? Válaszukat előre is köszönöm.

Mi baja lehet?

Tisztelt Dr. Nő/ Úr! A volt barátomnak szakítás után (egyébként előtte is) szörnyű élete volt. Most külföldön dolgozik, hogy helyre hozzon mindent, de nagyon ijesztő dolgokat mesélt. Azt mondja, hogy szerinte két évvel ezelőtt ő megnyerte a lottót és mi elloptuk tőle a szelvényt. (Nyilván semmi ilyen nem történt.) Aztán azt mesélte, hogy szerinte valaki szórakozik vele és ez egy játék, az élet egy teszt... és valaki jót nevet az ő szenvedésén. (Régebben számítógépes játékokkal is játszott, nem tudom köze van-e hozzá.) Most azt gondolja, ott ahol lakik (szerető emberek közt), úgy érzi, meg

Életközép krízis

Tisztelt Doktor Úr/Nő. 35 éves nő vagyok. Van egy 3 éves kisfiam. És úgy gondolom életközép válságban szenvedek. Gyűlölöm magam. Utálom a külső a belső tulajdonságaimat is. Rosszul vagyok attól amiket a múltban elkövettem és nem tudok szabadulni tőle. Minden este kísértenek. Sokszor szeretnék meghalni. Csak a kisfiam éltet. Semmire nem vagyok jó úgy érzem. Semmihez nem értek. Nem tudom mihez kezdjek az életemmel. Utálom a munkám. Nem vagyok boldog. Egy nullának érzem magam. Semmi önbizalmam. Mit tegyek.? Forduljak pszichológushoz? Attól tartok úgysem tudna rajtam segíteni és anyagilag nem bizt

Hol kaphatok segítséget? Hová fordulhatnék még?

Kedves Pszichológus! Budapesten élek, 22 éves egyetemista nő vagyok. Pár hónapja kicsit "megzuhantam", egyetemi-pályaválasztási, családi problémák miatt. Nagyon rosszul alszom, rémálmaim vannak, többnyire arról, ahogy a szüleim bántalmaztak gyermekkoromban. 14 és 17 évesen megpróbáltam öngyilkos lenni. Most megint ezen agyalok. Októberben segítséget kértem a kerületi pszichiátriai gondozóban, 15 perc beszélgetés után felírtak 3féle gyógyszert, és visszarendeltek egy hónap múlva, hogy újra felírják. 1 hétig bírtam, folyton hánytam, rázott a hideg, éjjel izzadtam. Azt mondták amikor visszamen

Oldalak