Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Depresszió kezelése

Depresszió alatt a köznyelv szomorú, lehangolt állapotot, rosszkedvet ért, azonban a depresszió, mint betegség, ennél jóval több. A mindennapi élet természetes része az időnkénti nyomottabb hangulat, azonban a klinikai értelemben vett depresszió komoly pszichés gyötrelmekkel jár, és kezelés nélkül az esetek többségében súlyosabbá válik. Az ebben szenvedő ember gyakran a legegyszerűbb dolgokat sem tudja megtenni. Ezt a környezet sokszor lustaságnak tulajdonítja, emiatt gyakoriak a bírálatok, ami tovább csökkenti az amúgy is csekély önértékelést.

A depresszió két legfontosabb tünete a levert hangulat (szomorúság vagy üresség érzése a nap legnagyobb részében, szinte minden nap), illetve az érdeklődés és az öröm jelentős csökkenése, mely szinte minden tevékenységre és a nap legnagyobb részére kiterjed. Gyakran jelentkezik intenzív bánat és elutasítottság, megalázottság érzése. Rendszeresek lehetnek a sírásrohamok. Előfordulhat szorongás, ingerlékenység is, és talán a legkomolyabb figyelmeztető jel a reménytelenség érzése, vagyis a jövőkép lezárulása.

Rendszerint komoly mértékben csökken a külvilág iránti érdeklődés, szinte a legapróbb dolog végrehajtása is komoly erőfeszítést igényel, vagy adott esetben nem is sikerül. Aaron Beck „az akarat bénultságának” nevezte ezt a jelenséget. A depressziós ember közömbössé válik a világ dolgaival szemben. Súlyos esetben ez odáig erősödik, hogy kialakul benne a halál vágya, öngyilkossági gondolatai támadnak, melyek a szándék illetve a konkrét öngyilkossági terv kialakulásáig erősödhetnek. A depresszióban szenvedők mintegy 7-15 %-a kísérel meg öngyilkosságot, ám a kezeletlen depresszióban ez a szám elérheti a 30-35%-ot is. Az öngyilkossági szándék hangoztatását mindig komolyan kell venni, akkor is, ha csak „burkolt” formában jelenik meg, vagyis olyan kijelentéseket hallunk valakitől, hogy „szeretném, ha már vége lenne mindennek”, „szeretnék megpihenni” és hasonlók.

A tevékenységi szint jelentős mértékben csökken. A depressziós ember elfordul a világtól, egyre inkább magába zárkózik, magára marad gondolataival, folyamatosan őrlődik. Ez odáig fajulhat, hogy valaki fel sem kel az ágyból. Nem azért, mert lusta, hanem mert valóban képtelen rá. A „szedd össze magad” típusú tanácsok ilyenkor teljesen hatástalanok, mert éppen ez az, amire egyedül képtelen. Gyakori panasz a fáradtság, az általános energiahiány.

A gondolkodásra jellemző az úgynevezett „kognitív triád”, vagyis a negatív énkép, a negatív jövőkép és a másokkal kapcsolatos negatív várakozások. Általában értéktelennek, egyes esetekben gonosznak, visszataszítónak tartják magukat, és gyakoriak az önvádak, az irreális mértékben erős bűntudat. Az általános pesszimizmus határozza meg mindennapjaikat.

Sok esetben érzik úgy, hogy szellemi képességeik gyengülnek (idős korban nehézséget jelenthet ezeknek a tüneteknek az elkülönítése a korral járó intellektuális hanyatlástól). Nehezebben koncentrálnak, komoly nehézséget jelent egy-egy döntés meghozatala, és hosszú időt emészt fel a tépelődés. Az idő múlását lassúnak érzik, mégsem jutnak ötről a hatra.

A depresszió számos testi tünettel is járhat. Talán a leggyakoribb és legáltalánosabb az alvászavar, mely az esetek többségében csökkent mennyiségű alvást jelent, de előfordul ennek ellenkezője is, a fokozott alvásigény. Hasonlóan gyakori a jelentős testsúlycsökkenés (vagy éppen gyarapodás), mely eléri havonta a testsúly 5%-át (diéta nélkül), vagy akár csak az étvágy nagymértékű csökkenése, esetleg növekedése. Ugyancsak jellemző lehet a nyugtalanság vagy éppen meglassultság, melyet a környezet is észlel. Előfordulhatnak emésztési panaszok és különféle fájdalmak, mellkasi szorítás. Mindezek miatt gyakran testi betegségként diagnosztizálják (és ennek megfelelően kezelik) a depressziót.

Gyakoriságával kapcsolatban különböző adatok vannak. Mint korábban említettem, sokszor nem ismerik fel, és a jelentkező tünetek alapján valamilyen testi betegségre gondolnak, ezért a ténylegesen diagnosztizált eseteknél feltehetőleg jóval magasabb az arány. A szakemberek abban mindenesetre egyetértenek, hogy elterjedése egyre nő, bizonyos vélemények szerint a közeljövőben a szív- és érrendszeri megbetegedések mellett ez lesz a leggyakoribb betegség. Egyes felmérések szerint a felnőtt lakosság mintegy 18 %-a él át élete során súlyos depressziós epizódot, mely első alkalommal egyre fiatalabb életkorban jelentkezik. Akinél egyszer már kialakult, annál valószínű, hogy élete későbbi szakaszaiban is visszatér, különösen nehéz, megterhelő események hatására. Ez egyfajta sérülékenységre utal. Feltűnő a nemek közti eltérés (legalábbis a fejlett ipari országokban): kétszer annyi nőt érint a betegség. Érdekes, hogy gyermekkorban ez a különbség még nem mutatható ki.

A depresszió kialakulását számos módon próbálták magyarázni. A biológiai magyarázat részint genetikai tényezőket lát a háttérben. Az ezzel kapcsolatos kutatások igazolták, hogy a depresszióra való hajlam valóban örökölhető, de ezek a tényezők elsősorban a súlyos depresszió kialakulásában játszanak szerepet. Ugyancsak fontos szerepük van a betegség kialakulásában bizonyos neurotranszmitterek (norepinefrin és szerotonin) alacsony szintjének.

A pszichodinamikus elméletek a (valós vagy szimbolikus) veszteséggel magyarázzák a betegséget. Az ennek kapcsán kialakuló haragot az erre hajlamos ember önmaga ellen fordítja, így alakul ki az önvádlás, az öngyűlölet. A kutatások ezt annyiban alátámasztották, hogy a depressziót sokszor valóban megelőzi valamilyen veszteség, és azok az emberek, akik gyerekkorukban sok ilyen élményt éltek át, később fokozottan sérülékennyé válnak e tekintetben. Az eredmények ugyanakkor ellentmondásosak.

A kognitív elméletalkotók elsősorban a negatív gondolkodásmódot okolják a depresszió kialakulásáért. A gyermekkorban megszilárduló, a gyereknek a világgal és önmagával kapcsolatos, úgynevezett maladaptív attitűdjei kialakítanak egy sajátos, negatív világképet, melyhez későbbi tapasztalatait mintegy „hozzáigazítja”. Ez a negatív gondolkodásmód kiterjed az élményekre, az énre és a jövőre (kognitív triád). Ennek kialakulását és megszilárdulását segítik elő bizonyos gondolkodási hibák, melyek lényegében egy adott élmény, esemény téves értelmezését jelentik. A depresszió kialakulásában és fennmaradásában lényeges szerepük van az úgynevezett negatív automatikus gondolatoknak, melyek akaratunktól függetlenül, reflex-szerűen jelentkeznek, általában az énre vonatkoznak és szélsőségesen negatív tartalmúak. A kognitív elméletet számos kutatási eredmény támasztja alá, bár vannak, akik azt állítják, hogy a negatív gondolkodásmód inkább a depresszió következménye, és nem fordítva.

A depresszió kezelésében mind a gyógyszeres, mind a pszichoterápiás kezelésnek helye és szerepe van. Tartós eredményt (hosszú távon is stabil állapotot, melyet az esetleges újabb negatív életesemények sem ingatnak meg) azonban elsősorban a terápiás beavatkozásoktól várhatunk.

A leírást Thiery Henriette pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját.

Irodalom:

Comer, R. J. (2005). A lélek betegségei. Osiris Kiadó, Budapest (pp. 224-243)

DSM-IV-TR (2001), Animula Kiadó Egyesület, Budapest

 

 

Szakemberek

Pszichológus válaszol

Mi történik velem?

Tisztelt szakértő!23 éves nö vagyok, 6 éve tartó hosszú boldog párkapcsolatban. Gyermekkorom nagyon rossz volt, alkoholista szülők miatt. negatív dolgokat láttam mindig, mindig szorongtam. Ez az elmult években elmult, de valahogy mintha belül marcangolna néha. 4 hónapja egyik reggel olyan érzéssel keltem hogy meg fogok halni. Azóta ilyen halálfélelmem van, bárhová megyek azt hiszem meghalok. Aztán megjelent 2 hónapja hasi problémám ami a bal bordaívem alatt fáj, de nem mondanak semmit sem az orvosol, azt állítják minden rendben, de a gyomrommal kapcsolatban meg sem vizsgáltak. Mindentől be vag

Hogyan tovább?

Tisztelt Doktor úr/Doktornő! Több éve fennáll a helyzet, hogy nem a saját életemet élem, már csak az árnyéka vagyok a régi önmagamnak. 21 éves koromig otthon laktam, egyke vagyok, szüleim nagyon féltettek nem engedtek sehova, így rengeteg közösségi eseményből, élményből is kimaradtam. Az általános iskola alatt sokat bántottak, nem igazán tudtam beilleszkedni az osztályba, majd a gimnázium is nehéznek bizonyult, nem jutott időm mellette hobbira, kikapcsolódásra. Folyamatos sikertelenség érzés vett körbe, nem tudtam megfelelni a szüleimnek, úgy éreztem nem vagyok elég jó. Jártam iskolapszichol

Szorongás?

Tisztelt Doktor úr/Doktornő Pár hónapja tudtam meg hogy az egyik ismerősöm hirtelen összeesett és meghalt. Azóta látok hasonló esetekkel cikkekben, facebookon és ettől teljesen kikészültem. 26 éves nő vagyok,husi és eddig nem figyeltem oda az egészségemre, dohányzok is. Akik meghaltak általában teljesen egészségesek és fiatalok voltak, nem látszott rajtuk hogy bármi egészségügyi problémájuk lenne. Mostanában sokszor úgy érzem, hogy lehet, hogy velem is meg fog történni ez a dolog, egész nap félek, szorongok, nem akarok meghalni, és nem tudom felfogni, hogy hogyan történhet valakivel ez ilyen

Mi tévő legyek?

Kedves Doktor Úr/ Doktornő! Abban szeretném a segítségét kérni, hogy mi tévő legyek? Kb. 1éve egyre jobban eltávolodtam a barátaimtól és mára már nem maradt egy se, akivel bármikor ki tudok mozdulni egy kicsit. Az utóbbi időkben nagyon zavar, ha a párom elmegy találkozni a barátaival, társaságban van vagy szimplán jól érzi magát velük. Ilyenkor mindig nagyon magányosnak érzem magam, ideges vagyok és úgymond féltékeny, irigy vagyok rá, hogy neki vannak barátai akivel el tudja tölteni az időt. Sajnos emiatt egyre több a veszekedés közöttünk és félek, hogy rá megy a kapcsolatunk.

Hogy feleljek meg és érezzem közbe jól magam?

17 éves vagyok és most megyek 12.osztályba.Az egész évemet végigtanultam,napi 5-6 órákat és habár meglett az eredménye mégis azt érzem hogy az osztály idiótája vagyok.Az osztályomból már sokan rendelkeznek nyelvvizsgával,előrehozott érettségikkel,jogosítvánnyal,a nyáron pedig dolgoznak.Én semmit nem értem el ezek közül.Nyár eleje óta folyamatosan készülök az érettségikre de semmi szabadidőm nincs már.Július vége van és úgy érzem hiába tanulok még sehol nem tartok.A szüleimnek és a rokonaimnak nem akarok viszont csalódást okozni,habár úgy érzem megteszem minden egyes nap.Ők nem ilyen gyereket é

Testvérem

Tisztelt Doktor úr/nő! Az öcsém 20 éves és már két éve le kellett volna érettségizzen. Sose ment neki jól a tanulás, talán figyelem zavaros, de nagyon értelmes gyerek. Az érettségi előtt meghalt édesapánk majd 11 hónapra rá, a szeme láttára halt meg a nagymamája. Többször kértem, hogy menjen el szakemberhez és ajánlottam fel a segítségemet,de nemhajlandó semmilyen külső segítséget elfogadni/kérni. A legnagyobb probléma, hogy két éve stagnál és megrögzött hazudozó ( ez már kis kora óta jellemző). Folyamatosan tolja maga előtt az érettségit és az életét. Nagyon indulatos és valószínüleg depre

Tényleg gond lenne velem? Mi bajom lehet?

Már évek óta nem érzek semmit, teljesen üres vagyok belül és az érzékeim is eltompultak.Gyakran érzem úgy mintha csak egy lélektelen test lennék,egy gép.Állandóan lehangolt,melankolikus és fáradt vagyok,akármennyit alszok, mindig ugyanolyan fáradt vagyok. Az időérzékem is torzult,nagyon gyorsan telnek a napok,hetek,hónapok.Állandóan a képességeim alatt teljesítek.Kerülöm az emberek tárasságát ,bár vágyok barátokra illetve párkapcsolatra,de nem vagyok képes elviselni az embereket magam körül,mivel egész nap be vagyok gubózva a gondolataimban,a fejemben élek és nem szeretem ha az emberek kiránta

Bántalmazás, depresszió

Tisztelt Szakértő! 3 éve élek párkapcsolatban, és azt hiszem, ez egy nárcisztikus bántalmazó kapcsolat. Fizikai bántalmazás 3-4 alkalommal történt, de a verbális dolgok teljesen lerombolták az önbizalmam, önbecsülésem.Evés- és alvászavaraim vannak, durván lefogytam. Folyton gyenge és kimerült vagyok, a depresszió összes tünetét produkálom.A barátaimtól , családomtól a sok manipulálással teljesen elszigetelt. Azt is elérte, hogy anyagilag függjek tőle. Szeretnék segítséget kérni, hogy lezárhassam a kapcsolatot, és újra felépítsem magam, viszont nehezen találok olyan szakpszichológust aki foglal

depresszió

Nagyon régóta vagyok major depressziós és hiába a sok gyógyszer ,nem találtak számomra megfelelőt.A folyamatos rettegés, félelem mindentől, a fény eltünt az életemből ,semmi életkedvem nincs. Rátaláltam az rTms mágnesterápiára,ahol 15 kezelés után ,úgy éreztem mintha jobban lennék. Elhagytam az addig szedett citaprámot, hiszen azt gondoltam,hogy kigyógyultam a 34 éve tartó depressziómból,de mára ismét szednem kell a frontint,mert a belső sejtszintű remegésemet valahogyan le kell folytanom,hogy kibírjam a napot.Hová menjek,kihez forduljak?

Ki ellenőrzi a pszichológust

Az lenne a kérdésem, hogy ki vagy milyen szervezet, hatóság vagy kamara ellenőrzi a pszichológus munkáját és amik a terápiák alatt történnek és kihatással vannak a kliens életére miként kerülnek megítélésre? Ha egy pszichológus olyat tesz amivel árt a kliensnek és krízist okoz ezzel, akkor az esetet ki vizsgálja ki? Hol van a pszichológus felelőssége és ki elkenőrzi a munkájának minőségét és eredményét? Hová lehet fordulni panasszal vagy kinek lehet visszajelzést adni, ha egy pszichológus szakmai munkájával kapcsolatban probléma merül fel?

Hogy tudnam szemelyisegzavaros/maniakus depresszios hugomat orvoshoz kuldeni

Kedves doktorno/ doktor ur, Hugom nemreg elvalt, szereny anyagi korulmenyek kozott el ket gyerekkel, sulyosan labilis pszichesen (duhrohamok, depresszio - gyerekkorban sajat szuleink is elvaltak) de visszautasitja a csaladi segitseget. Velem meg beszel es valahogy szeretnem ravenni, hogy menjen el egy pszichologushoz, ki is fizetnem neki. Hogyan lehet egy nagyon labilis, dacos emberrel a betegsegerol beszelni es meggyozni, hogy menjen orvoshoz? Koszonettel AM

Szorongás, félelem,

Jó napot/estét/Reggelt Én egy 19éves lány vagyok és mostanábban azt érzem hogy kicsuszot minden a kezem közül és csak gurulok le felé a lejtőn, nemistudomhogykedjem, sajnos okellett hagynom a sulit es tanfolyamon szereztem szakmat, anyukam el nagyot bennünket es azóta minden ram harult takaritas főzés mosas hugaim nevelése es meg Apam is velem veszekszik hogy ha barmi történik Aztán meghalt az öcsém ezt meg mosem tudom fel dolgozni, rendszeresen visszater az az alom amikor meghalt es ott sirtam mellette es utana es elotte is történetek dolgok es mindig ezekel a dolgok al almodom Mar

Érdemes így belevágni a költözésbe?

Jelenleg 26 éves vagyok. Három éve van diplomám, de alig dolgoztam. Világ életemben otthon éltem, de nem sokat segítettem sose a háztartásban. Depressziós vagyok, amire gyógyszereket is szedek. Eléggé kötődök a környékhez ahol vidéken élek jelenleg, de Pesten talán jobb esélyeim lennének megmenteni a programozói karrierem. Valahol vágyok ugyan a költőzésre, de valójában félek tőle, és nem hiszem, hogy teljesen átlátom, hogy mivel járna. A jelenlegi munkahelyem nem nyit nagy perspektívákat számomra, mert a cég sufni, úgy érzem, hogy kezdek kicsit kiégni is, illetve lehetséges, hogy imposztor sz

mire utalhat ez ?

Tisztelt szakértő! 39 éves férfi vagyok. Januárban diagnosztizált reflux btegséggel ami egy nagyon stresszes időszak után jelentkezett, voltam gastroenerologián , ahol megállapitották hogy cardia nem zár rendesen más szervi eltérést vagy allergiát nem talátak, alig alszom a munkában is akadályoz , voltam pszichiáternél medazapam gyógyszerrel jobb lett az alvásom de a betegség teljesen kikészít lelkileg és testileg, ami leginkább zavar hogy kb két hete olyan helyeken jártam ahol régen nem,és azóta kényszergondoltaim vannak és fejfájásom, mivel dogoztam az eü-ben és kisértenek a beteg emb

Nem találom az utam a munka világában 26 évesen

3 éve rendelkezem informatikai diplomával, de körülbelül alig pár hónapot dolgoztam azóta. Tipikus mamahoteles gyerek vagyok. Jelenleg ugyan dolgozom a szakmámban, de nem tudom a munkám jól ellátni. És mivel nem foglalkoztam szabadidőmben sem túl sokat a szakmával, nem valószínű, hogy máshol el tudnék látni egy informatikai állást. A diploma szerzés óta a mentális képességeim is visszaestek, alkohol gyógyszer problémáim is voltak. Apukám a családfenntartó fél éve hunyt el. A szakmámon kívül máshoz se értek, félek, hogy másban se állnám meg a helyem. Nagy ábrándozó vagyok, a gazdagabbak életére

Oldalak