Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Depresszió kezelése

Depresszió alatt a köznyelv szomorú, lehangolt állapotot, rosszkedvet ért, azonban a depresszió, mint betegség, ennél jóval több. A mindennapi élet természetes része az időnkénti nyomottabb hangulat, azonban a klinikai értelemben vett depresszió komoly pszichés gyötrelmekkel jár, és kezelés nélkül az esetek többségében súlyosabbá válik. Az ebben szenvedő ember gyakran a legegyszerűbb dolgokat sem tudja megtenni. Ezt a környezet sokszor lustaságnak tulajdonítja, emiatt gyakoriak a bírálatok, ami tovább csökkenti az amúgy is csekély önértékelést.

A depresszió két legfontosabb tünete a levert hangulat (szomorúság vagy üresség érzése a nap legnagyobb részében, szinte minden nap), illetve az érdeklődés és az öröm jelentős csökkenése, mely szinte minden tevékenységre és a nap legnagyobb részére kiterjed. Gyakran jelentkezik intenzív bánat és elutasítottság, megalázottság érzése. Rendszeresek lehetnek a sírásrohamok. Előfordulhat szorongás, ingerlékenység is, és talán a legkomolyabb figyelmeztető jel a reménytelenség érzése, vagyis a jövőkép lezárulása.

Rendszerint komoly mértékben csökken a külvilág iránti érdeklődés, szinte a legapróbb dolog végrehajtása is komoly erőfeszítést igényel, vagy adott esetben nem is sikerül. Aaron Beck „az akarat bénultságának” nevezte ezt a jelenséget. A depressziós ember közömbössé válik a világ dolgaival szemben. Súlyos esetben ez odáig erősödik, hogy kialakul benne a halál vágya, öngyilkossági gondolatai támadnak, melyek a szándék illetve a konkrét öngyilkossági terv kialakulásáig erősödhetnek. A depresszióban szenvedők mintegy 7-15 %-a kísérel meg öngyilkosságot, ám a kezeletlen depresszióban ez a szám elérheti a 30-35%-ot is. Az öngyilkossági szándék hangoztatását mindig komolyan kell venni, akkor is, ha csak „burkolt” formában jelenik meg, vagyis olyan kijelentéseket hallunk valakitől, hogy „szeretném, ha már vége lenne mindennek”, „szeretnék megpihenni” és hasonlók.

A tevékenységi szint jelentős mértékben csökken. A depressziós ember elfordul a világtól, egyre inkább magába zárkózik, magára marad gondolataival, folyamatosan őrlődik. Ez odáig fajulhat, hogy valaki fel sem kel az ágyból. Nem azért, mert lusta, hanem mert valóban képtelen rá. A „szedd össze magad” típusú tanácsok ilyenkor teljesen hatástalanok, mert éppen ez az, amire egyedül képtelen. Gyakori panasz a fáradtság, az általános energiahiány.

A gondolkodásra jellemző az úgynevezett „kognitív triád”, vagyis a negatív énkép, a negatív jövőkép és a másokkal kapcsolatos negatív várakozások. Általában értéktelennek, egyes esetekben gonosznak, visszataszítónak tartják magukat, és gyakoriak az önvádak, az irreális mértékben erős bűntudat. Az általános pesszimizmus határozza meg mindennapjaikat.

Sok esetben érzik úgy, hogy szellemi képességeik gyengülnek (idős korban nehézséget jelenthet ezeknek a tüneteknek az elkülönítése a korral járó intellektuális hanyatlástól). Nehezebben koncentrálnak, komoly nehézséget jelent egy-egy döntés meghozatala, és hosszú időt emészt fel a tépelődés. Az idő múlását lassúnak érzik, mégsem jutnak ötről a hatra.

A depresszió számos testi tünettel is járhat. Talán a leggyakoribb és legáltalánosabb az alvászavar, mely az esetek többségében csökkent mennyiségű alvást jelent, de előfordul ennek ellenkezője is, a fokozott alvásigény. Hasonlóan gyakori a jelentős testsúlycsökkenés (vagy éppen gyarapodás), mely eléri havonta a testsúly 5%-át (diéta nélkül), vagy akár csak az étvágy nagymértékű csökkenése, esetleg növekedése. Ugyancsak jellemző lehet a nyugtalanság vagy éppen meglassultság, melyet a környezet is észlel. Előfordulhatnak emésztési panaszok és különféle fájdalmak, mellkasi szorítás. Mindezek miatt gyakran testi betegségként diagnosztizálják (és ennek megfelelően kezelik) a depressziót.

Gyakoriságával kapcsolatban különböző adatok vannak. Mint korábban említettem, sokszor nem ismerik fel, és a jelentkező tünetek alapján valamilyen testi betegségre gondolnak, ezért a ténylegesen diagnosztizált eseteknél feltehetőleg jóval magasabb az arány. A szakemberek abban mindenesetre egyetértenek, hogy elterjedése egyre nő, bizonyos vélemények szerint a közeljövőben a szív- és érrendszeri megbetegedések mellett ez lesz a leggyakoribb betegség. Egyes felmérések szerint a felnőtt lakosság mintegy 18 %-a él át élete során súlyos depressziós epizódot, mely első alkalommal egyre fiatalabb életkorban jelentkezik. Akinél egyszer már kialakult, annál valószínű, hogy élete későbbi szakaszaiban is visszatér, különösen nehéz, megterhelő események hatására. Ez egyfajta sérülékenységre utal. Feltűnő a nemek közti eltérés (legalábbis a fejlett ipari országokban): kétszer annyi nőt érint a betegség. Érdekes, hogy gyermekkorban ez a különbség még nem mutatható ki.

A depresszió kialakulását számos módon próbálták magyarázni. A biológiai magyarázat részint genetikai tényezőket lát a háttérben. Az ezzel kapcsolatos kutatások igazolták, hogy a depresszióra való hajlam valóban örökölhető, de ezek a tényezők elsősorban a súlyos depresszió kialakulásában játszanak szerepet. Ugyancsak fontos szerepük van a betegség kialakulásában bizonyos neurotranszmitterek (norepinefrin és szerotonin) alacsony szintjének.

A pszichodinamikus elméletek a (valós vagy szimbolikus) veszteséggel magyarázzák a betegséget. Az ennek kapcsán kialakuló haragot az erre hajlamos ember önmaga ellen fordítja, így alakul ki az önvádlás, az öngyűlölet. A kutatások ezt annyiban alátámasztották, hogy a depressziót sokszor valóban megelőzi valamilyen veszteség, és azok az emberek, akik gyerekkorukban sok ilyen élményt éltek át, később fokozottan sérülékennyé válnak e tekintetben. Az eredmények ugyanakkor ellentmondásosak.

A kognitív elméletalkotók elsősorban a negatív gondolkodásmódot okolják a depresszió kialakulásáért. A gyermekkorban megszilárduló, a gyereknek a világgal és önmagával kapcsolatos, úgynevezett maladaptív attitűdjei kialakítanak egy sajátos, negatív világképet, melyhez későbbi tapasztalatait mintegy „hozzáigazítja”. Ez a negatív gondolkodásmód kiterjed az élményekre, az énre és a jövőre (kognitív triád). Ennek kialakulását és megszilárdulását segítik elő bizonyos gondolkodási hibák, melyek lényegében egy adott élmény, esemény téves értelmezését jelentik. A depresszió kialakulásában és fennmaradásában lényeges szerepük van az úgynevezett negatív automatikus gondolatoknak, melyek akaratunktól függetlenül, reflex-szerűen jelentkeznek, általában az énre vonatkoznak és szélsőségesen negatív tartalmúak. A kognitív elméletet számos kutatási eredmény támasztja alá, bár vannak, akik azt állítják, hogy a negatív gondolkodásmód inkább a depresszió következménye, és nem fordítva.

A depresszió kezelésében mind a gyógyszeres, mind a pszichoterápiás kezelésnek helye és szerepe van. Tartós eredményt (hosszú távon is stabil állapotot, melyet az esetleges újabb negatív életesemények sem ingatnak meg) azonban elsősorban a terápiás beavatkozásoktól várhatunk.

A leírást Thiery Henriette pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját.

Irodalom:

Comer, R. J. (2005). A lélek betegségei. Osiris Kiadó, Budapest (pp. 224-243)

DSM-IV-TR (2001), Animula Kiadó Egyesület, Budapest

 

 

Szakemberek

Pszichológus válaszol

Hol van a kiút?

Üdvözlöm! Van egy problémás gyerekkor, az anyámat elhagyta születésem előtt az apám, majd 4 évig éltünk ketten együtt, 4 éves koromban megismerte a mostohaapám, aki az első pár évben "rendes" volt, de aztán voltak ivós időszakai, aztán bennem talált célpontra, gyakran arra mentem haza, hogy költözzek el (12 éves voltam), nincs rám szükség, csak megtűrnek itt, anyámat kisajátította aki sosem volt erős, és mindig őt választotta, időközben anyagilag is "összenőttek" lett egy öcsém is. S ha az iskolában megvertek, be sem jött, másnap én védtem magam a "támadó" szülőkkel szemben, akik megpróbáltá

Szülői engedély nélküli részvétel lehetséges e?

Tinédzser vagyok 14 éves és már régóta érzem hogy elszeretnék menni egy pszichológushoz, de nem merem megemlíteni a szüleimnek. És annyi kérdésem lenne hogy egy rövid beszélgetésre eltudnék e menni úgy hogy szüleim ne tudjanak róla? Előre is megköszönöm a választ!

Mit tegyek

Tiszteletem! Szeretném segítsègüket kérni. 15 éves a lányom...most ment új iskolába. Várta a gimnáziumot,de sajnos nem igazán tud beilleszkedni. Alapjában véve visszahúzodo kislány,nehezen ismerkedik. Ha nyitnak felé ő is nyit,de ő nem mer kezdeményezni. Általános iskolában sok barátnője volt,de most...igaz 1 hònap telt mèg csak el,nincs barátja. Ő nem.mer nyitni senki felé...mert szerinte már kialakult kis bandák vannak és nem nyitnak felé. Én próbálom magyarázni neki,hogy idő kell még, és próbáljon ő is nyitni. Sajnos esténként sìr,szorong,hogy másnap menni kell iskolába és ő ott

Düh

Tisztelt Dr úr/nő! Sajnos nagyon sokszor, általában mindíg bármi apróságon feltudom idegesiteni magam. Pl ha valaki értetlen vagy nem úgy szól ahogy nekem tetszik, de van mikor ok sem kell rá elég 1 nézés. Magamra is tudok ideges lenni nem csak a környezetemre. Azzal a kérdéssel fordulok önhöz hogy ezzel foglalkozni kellene vagy pedig nekem bele kell nyugodni hogy ilyen a személyiségem??

a nővérem csak szimplán depressziós vagy valami baj van?

Tisztelt hölgyem/Uram! A nővérem az elmúlt időben furán viselkedik. Elvonul, vagy a másik szobában, vagy a fürdőben, vagy elmegy sétálni több órára. Ha érdeklődünk felőle, csak tömören válaszol, hogy minden rendben, nincs most kedve beszélgetni. Vagy egy helyben áll a lakásban pl percekig. A nővérem a fiával él, vele sem beszélget vagy foglalkozik vele. Előző munkahelyén kirúgták, mert nem ment be napokig, ezt nem is jelezte nekik, és a telefont sem vette fel nekik. Erre azóta sem kaptunk elfogadható magyarázatot. Azzal indokolta, hogy összeveszett az egyik munkatársával, és emiatt nem ment b

21 éves fiam érzelmi válsága

Tisztelt Pszichológus úr/hölgy! A fiam 21 éves egyetemista. Elvált anyaként nevelem 15 éves fiú testvérével együtt. Négyen lakunk egy Zuglói családi társasházi lakásba. ( legalul a nagyszülők, középen a testvéremék , legfelül mi ) A négy fő: a 21 éves fiam, a 15 éves fiam, a párom és én az anyuka. A gyerekek az apukájukkal rendszeresen találkoznak. Korábban hosszútávú kapcsolatai voltak, ami két lányt jelentett a középiskolás évek alatt és az egyetem első félévében és a második félév elején. Az egyetem első félévében még nagyjából bejárt az egyetemi órákra, ha nem ment be, akkor dolgozo

Depresszió és szorongás

Tisztelt Doktor Úr/Doktornő! Én 27 éves vagyok, amiből legalább 13 évet állandó depresszióban éltem le. A depresszió mellé intenzív szociális szorongásos zavar társul. Az önértékelésem rendkívül alacsony, és gyakorlatilag mindent megteszek az ellen hogy más emberekkel kapcsolatba lépjek. Ha esetleg mégis társas helyzetbe kerülnék, képtelen vagyok megfelelően viselkedni. Évekig alig hagytam el a házat, nincsenek barátaim, nincsenek ismerőseim, nincs és soha nem volt barátnőm. Amíg iskolába jártam, kényszerítve voltam rá hogy végigszenvedjem minden napomat egy "ellenséges" környezetben, és ugya

Motiváció hiánya

Jó napot! Angliában élek 5 éve. Párommal most év elején szakítottam. közel 7 évet voltunk együtt. 25 éves lány vagyok. Szóval március óta egyedül élek. vagyis több munkatársammal egy házban, de egyedülállóként. Próbálom keresni magamat, próbálok barátokat találni, próbálom kitalálni azt hogy hogyan érezhetném azt hogy van bárminek értelme. általában 7ből 6 napot dolgozok és gyakran szoktam túlórázni is. Kell a pénz, hogy törlesszem a felvett hiteleket. Talán leginkább az a problémám, hogy van sok dolog amit szeretnék csinálni. pl.: apróságok: könyvet olvasni, az angolt tanulni, sportolni

Hogyan vegyem rá egy barátomat, hogy forduljon pszichológushoz?

Tisztelt Hölgyem/Uram! Egy 31 éves (hölgy) barátom 4 éve pár hónapig járt egy fiúval, aki szakított vele. Azóta állandóan csak erre a fiúra gondol, hol utálja és elmondjak mindennek, hol pedig epekedik utána és azt mondja, hogy nélküle nem tud élni. Az évek alatt beteges lett ez a vágyakozása, és állandóan figyeli a közösségi oldalakon, hogy mit csinál, kivel találkozik, többször megkért engem és barátainkat, hogy checkoljuk a fiút, vagy az embereket akikkel találkozik. Mivel már többen kiszálltunk ebből a játékból, ezért sorra megszakítja a kapcsolatait, és vagy minket kezd el vádolni, hog

Panikbetegsegre ki probalhatom a CBD (kendermagolajat)?

Tisztelt Dr.Ur/Dr.No! Sajnos 3 eve kuzdok panikbetegseggel, depreszziovales szorongassal. Allandoan szedulok, felek a tomegtol, utalok boltokba jarkalni, es sokszor nehezen kapok levegot. Jelenleg Xanaxot szedek orvosi utasitasra de szerintem nem oldja meg a problemaimat csak megnyugtat. nem szeretek pszichologushoz jarni mivel nem ert meg. azonban rengeteg helyen latom es olvasom a CBD olaj jotekony hatasait, ezert ki szeretnem probalni hogy segit e a panikbetegsegemen. vagy mi onnek a velemenye? Tisztelettel : Illes Alexa (23 eves)

Mi történik velem?

Tisztelt szakértő!23 éves nö vagyok, 6 éve tartó hosszú boldog párkapcsolatban. Gyermekkorom nagyon rossz volt, alkoholista szülők miatt. negatív dolgokat láttam mindig, mindig szorongtam. Ez az elmult években elmult, de valahogy mintha belül marcangolna néha. 4 hónapja egyik reggel olyan érzéssel keltem hogy meg fogok halni. Azóta ilyen halálfélelmem van, bárhová megyek azt hiszem meghalok. Aztán megjelent 2 hónapja hasi problémám ami a bal bordaívem alatt fáj, de nem mondanak semmit sem az orvosol, azt állítják minden rendben, de a gyomrommal kapcsolatban meg sem vizsgáltak. Mindentől be vag

Hogyan tovább?

Tisztelt Doktor úr/Doktornő! Több éve fennáll a helyzet, hogy nem a saját életemet élem, már csak az árnyéka vagyok a régi önmagamnak. 21 éves koromig otthon laktam, egyke vagyok, szüleim nagyon féltettek nem engedtek sehova, így rengeteg közösségi eseményből, élményből is kimaradtam. Az általános iskola alatt sokat bántottak, nem igazán tudtam beilleszkedni az osztályba, majd a gimnázium is nehéznek bizonyult, nem jutott időm mellette hobbira, kikapcsolódásra. Folyamatos sikertelenség érzés vett körbe, nem tudtam megfelelni a szüleimnek, úgy éreztem nem vagyok elég jó. Jártam iskolapszichol

Szorongás?

Tisztelt Doktor úr/Doktornő Pár hónapja tudtam meg hogy az egyik ismerősöm hirtelen összeesett és meghalt. Azóta látok hasonló esetekkel cikkekben, facebookon és ettől teljesen kikészültem. 26 éves nő vagyok,husi és eddig nem figyeltem oda az egészségemre, dohányzok is. Akik meghaltak általában teljesen egészségesek és fiatalok voltak, nem látszott rajtuk hogy bármi egészségügyi problémájuk lenne. Mostanában sokszor úgy érzem, hogy lehet, hogy velem is meg fog történni ez a dolog, egész nap félek, szorongok, nem akarok meghalni, és nem tudom felfogni, hogy hogyan történhet valakivel ez ilyen

Mi tévő legyek?

Kedves Doktor Úr/ Doktornő! Abban szeretném a segítségét kérni, hogy mi tévő legyek? Kb. 1éve egyre jobban eltávolodtam a barátaimtól és mára már nem maradt egy se, akivel bármikor ki tudok mozdulni egy kicsit. Az utóbbi időkben nagyon zavar, ha a párom elmegy találkozni a barátaival, társaságban van vagy szimplán jól érzi magát velük. Ilyenkor mindig nagyon magányosnak érzem magam, ideges vagyok és úgymond féltékeny, irigy vagyok rá, hogy neki vannak barátai akivel el tudja tölteni az időt. Sajnos emiatt egyre több a veszekedés közöttünk és félek, hogy rá megy a kapcsolatunk.

Hogy feleljek meg és érezzem közbe jól magam?

17 éves vagyok és most megyek 12.osztályba.Az egész évemet végigtanultam,napi 5-6 órákat és habár meglett az eredménye mégis azt érzem hogy az osztály idiótája vagyok.Az osztályomból már sokan rendelkeznek nyelvvizsgával,előrehozott érettségikkel,jogosítvánnyal,a nyáron pedig dolgoznak.Én semmit nem értem el ezek közül.Nyár eleje óta folyamatosan készülök az érettségikre de semmi szabadidőm nincs már.Július vége van és úgy érzem hiába tanulok még sehol nem tartok.A szüleimnek és a rokonaimnak nem akarok viszont csalódást okozni,habár úgy érzem megteszem minden egyes nap.Ők nem ilyen gyereket é

Oldalak