Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Családon belüli erőszak

A családon belüli erőszak Ez a fogalom bármilyen családi viszonyban előforduló erőszakot magában foglal, így sokkal szélesebb jelenség, mint a bántalmazás. Számos erőszakformát jelent:

  • gyermekek elleni erőszak: elhanyagolás, fizikai, szóbeli, szexuális erőszak (incesztus)
  • szülők elleni erőszak: verbális, fizikai, szexuális, gazdasági erőszak
  • testvérek, ill. más rokonok közti erőszak hasonló formái
  • házastársi vagy más párkapcsolati erőszak

Az utóbbinak két formája van: az egyik a “köznapi” erőszak, amikor párok közt veszekedés alakul ki, a viták ellenőrizhetetlenné válnak, jelentkezhet fizikai erőszak is, adott esetben akár többszöri verekedés (Gordon, 2001). A másik a bántalmazás, ahol általában a nők és gyermekek szisztematikus bántalmazó erőszak, megfélemlítés alatt állnak. Lényeges különbség, hogy a “köznapi erőszak” típusnál mindkét fél aktívan részt vesz az agresszív cselekedetben, az erőszak kölcsönös és szimmetrikus; a nők lehetnek éppen olyan erőszakosak, mint a férfiak; a két fél szabad akarattal rendelkezve vesz részt a kapcsolatban és az erőszakban, mely szerencsés esetben nem ismétlődik meg. Ennél a típusú erőszaknál mindkét fél elkövető és áldozat is egyben, a két fél agresszív cselekedetének mennyisége között nem található eltérés. Míg bántalmazás esetén egészen más a helyzet. Bántalmazás Bántalmazás esetén az erőszak nem szimmetrikus és nem kölcsönös a pár tagjai között; bántalmazó kapcsolatban szabad akarata már csak az egyik félnek van, a bántalmazók általában férfiak, míg a bántalmazottak nők; a kettejük közti dinamikus folyamat ismétlődő és egyre erősebb erőszakot foglal magában (Morvai, 1998). A bántalmazás nem verekedésről vagy kölcsönös vitáról szól, hanem az egyik fél rendszeres, módszeres hatalom- és kontrollgyakorlásáról a “szeretett” partnere felett, mely sokszor súlyos testi sértéshez vagy akár halálhoz vezethet. Ezért a bántalmazás nem magánügy, hanem bűncselekmény. A bántalmazási esetek 95 százalékában férfiak követik el nők ellen az erőszakot. A fennmaradó 5 százalékban a férfi a bántalmazott vagy meleg kapcsolatban élő férfi ill. nő (NaNE, 2000; Morvai, 1998). Walker (1980) azt a nőt tekinti bántalmazottnak, aki ismételten, de legalább kétszer fizikai, szexuális vagy lelki erőszakot, vagy evvel való fenyegetést élt át jelenlegi vagy volt partnere által. A bántalmazó célzatosan és folyamatosan olyan cselekedetekre kényszeríti, amely neki tetsző és megakadályozza azokban, amit a bántalmazott szeretne. A bántalmazás rendszeresen a partnerre irányuló erőszakos cselekedetet jelent, mellyel a fél testi/lelki épségét, biztonságát veszélyezteti, önrendelkezésében korlátozza és megnehezíti az együttélést. A három alapvető bántalmazási forma a lelki, fizikai és szexuális erőszak. De még egy fontos formája van, a gazdasági erőszak. Természetesen ezeket nehezen lehet elkülöníteni egymástól, leggyakrabban együtt fordulnak elő, és a bántalmazó célja azonos velük: a partnere megfélemlítése és állandó bizonytalanságban tartása, annak elhitetése, hogy nem képes egyedül létezni, vagyis a függőségérzés megszilárdítása (Morvai, 1998). Lelki erőszak Ennek egyik leggyakoribb formája a “szavakkal való verés”. Két jól elkülöníthető stílus lehet jellemző: van olyan verbálisan mérgező partner, aki kegyetlen sértésekkel, nyilvánosan is megalázza párját, nem törődve érzéseivel; és van, aki gúnyos megjegyzésekkel, csúfnevekkel illeti, lekezelően bánik vele, a sértést gyakran humorral leplezve. A kommunikációnak van egy érdekes formája, amelynek segítségével kétértelmű üzeneteket lehet küldeni: az információk egymásnak ellentmondanak, a verbális és nem verbális jelek nem egyeztethetők össze. (Forward, 2000). Formái a szóbeli bántástól a mozgás- és cselekvési szabadság korlátozásáig terjednek: A pár egyik tagja kizárja a másikat a szeretetéből, nem szól hozzá, önbizalmát letöri (pl. őrültnek nevezi), kritizálja mindenért, sértegeti, leszidja, az erőszakért őt okolja, és megszabja azt, hogy a másik kivel, mikor, mit csinálhat, hová mehet (beleértve a másik külső megjelenését, pénzköltését, munkáját, tanulását, szórakozását és a segítségkérést is); átkutatja zsebeit, táskáit. Jellemző lehet még az idővel való elszámoltatás, elszigetelés (családtól, munkától, barátnőktől), a figyelem hiánya, halálfélelmet okozó autóvezetés, megszégyenítés mások előtt, érzelmi zsarolás, fenyegetés (gyermeke elvételével, veréssel, megöléssel, öngyilkossággal, elmebeteggé nyilvánítással), a lakásból ki/bezárás, egyéb korlátozás (alvás-, táplálékmegvonás, ritka fürdési lehetőség), zaklatás (munkahelyen, válás után), üvöltözés, káromkodás, gúnyolás, stb.(NaNE, 2000). Testi erőszak A testi bántalmazást kevesebben ítélik el a társadalomban, mint a szexuális molesztálást, mert még mindig sokan úgy vélik, hogy a férjnek joga és kötelessége “fegyelmezni az asszonyt” – ha máshogy nem megy, akkor néhány pofonnal. Sokféle indokot találhatnak a bántalmazásra, és többnyire elvárják a párjuktól, hogy értse meg ezeket: sok stressz éri őket, konfliktusuk volt a munkahelyen vagy azt, hogy a ő érdekükben történik a bántás. Formái a leköpéstől a halálos sérülések okozásáig terjednek, de idetartozik a tárgyak dobálása, ellökés, megszorítás, ütés, verés, harapás, rúgás, pofozás, hajhúzás, fojtogatás, ütlegelés kézzel vagy tárgyakkal, fegyverrel való fenyegetés, ill. használata, megégetés (cigaretta, forró leves), a bántalmazott kedvenc tárgyainak rongálása, kedvenc állatának kínzása, megölése, stb. A testi erőszak szinte soha nem fordul elő önmagában, lelki terror nélkül (NaNE, 2000). Szexuális erőszak Az erőszak után a bántalmazottak félelmet, szégyent, bűntudatot éreznek és hallgatnak, leghőbb vágyuk a felejtés, minél hamarabb eltüntetni az emlékeket. Helyzetük paradoxona, hogy épp ez az, amire képtelenek. A szexuális erőszak a totális kontrollvesztés állapota. A bántalmazott azt éli meg, hogy tehetetlen, képtelen befolyásolni a történteket vagy elmenekülni. Ilyen helyzetben alapvető élménye, hogy énje szinte megszűnik, nem személy többé, csak tárgy – épp annak szemében, akitől védelmet, támogatást remél. Ez a legmegrázóbb, hisz a bántalmazott azt hiheti, hogy ami vele történik, az része a szeretetnek, amit megerősíthet a „partner” is (Virág, 2000). Formái lehetnek többek között: a bántalmazott szexuális igényeinek figyelembe nem vétele, akarata ellenére simogatás, szexuális tevékenységre, pornográfia nézésére való kényszerítés, megerőszakolás, vagy külső szexuális viszony fenntartása, akár a szerető házbahozatala, erős féltékenység, a bántalmazott viszonnyal való gyanúsítgatása vagy erre való kényszerítése, szexuális tárgyként való kezelése, a fogamzásgátlás megakadályozása, abortuszra kényszerítés vagy megakadályozása, stb. (NaNE, 2000). Gazdasági erőszak Leggyakrabban előforduló formái: a bántalmazó nem engedi, hogy a másik dolgozzon, tanuljon, önálló jövedelme legyen, vagy ha van pénzforrása, azt elveszi tőle.. Minden kiadást, amire a másik kér pénzt megkérdőjelez, részletesen elszámoltatja, vagy nem ad pénzt. A pénzzel kapcsolatos döntéseket egyedül hozza meg, mégis a másikat okolja túl sok pénzköltéssel (NaNE, 2000). A magyar adatok a bántalmazott nőkkel kapcsolatban:

  • a bántalmazottak kb. 4-szer hagyják el partnerüket, mielőtt sikerül új életet kezdeniük
  • minden héten egy bántalmazott hal bele a partnere által okozott sérülésekbe,
  • minden második halállal végződő erőszakos bűncselekmény “családi ügy”,
  • a meggyilkolt bántalmazottak 65%-a saját otthonában válik áldozattá a bántalmazás áldozatainak 25%-a terhes bántalmazott,
  • minden ötödik nőt rendszeresen ver vagy/és veréssel fenyeget a férje,
  • az elvált nők 60%-a bántalmazott, ez az egyik leggyakoribb válóok

Bántalmazás a családban A bántalmazás folyamata és hatása A bántalmazás nem elszigetelt jelenségek sorozata, hanem egy olyan folyamat, melynek kezdete szinte észrevehetetlen. A leggyakoribb első lépés az elmagányosítás, elszigetelés, melyet először nehéz észrevenni, hiszen ami történik hasonlíthat a romantikus szerelem képéhez, a pár csak kettesben van, nem megy sehová. Az izolációt erősíti a bántalmazott önbizalmának fokozatos gyengítésével, melynek révén elérhető, hogy partnere úgy érezze, képtelen lenne önálló életre. A célja az, hogy áldozatát uralma alatt tartsa, és felette hatalmat gyakoroljon a megalázással, a folyamatos félelemben, bizonytalanságban és a tőle való függésben tartással. A folyamatra jellemző az egyre durvábbá válás, az erőszak fokozódása; a patner életének állandó irányítása (Morvai, 1998). A bántalmazás általában nem a kapcsolat legelején kezdődik, azt találták, hogy a házasság utáni első években történik változás (Walker, 1979, Renvoize, 1979). Az első bántalmazásnál szinte mindig a bántalmazott hibáztatja önmagát, ezt mondja a bántalmazó is, de megígéri, hogy nem teszi többé. Ez megerősíti a bántalmazott elvárását, hogy az erőszak egy elszigetelt jelenség, esetleg a szerelem jele. A bántalmazó féltékenységét ugyancsak a szerelem jeleként értékelheti, ami még a kapcsolati kötődést is fokozhatja. A második-harmadik bántalmazásnál már lehet, hogy eltávozik a szüleihez vagy barátaihoz, de ismét visszatér az újabb fogadkozások után, és reméli, hogy a bántalmazó megváltozik. Azt hiszi a távozásából tanult a bántalmazó, és nem fogja többet bántani. Az ismétlődő bántalmazások során fokozódik a bántalmazott önhibáztatása, és elhiszi, hogy a bántalmazás elkerülését, megszüntetését a viselkedésének változtatásával elérheti. Majd rájön, hogy hiába módosítja viselkedését, a bántalmazás nem változik, de ekkor már túl késő az egyszerű távozáshoz. Ha elszánja magát a változtatásra, és kilép a kapcsolatból, partnere még veszélyesebbé válhat, életveszélyesen fenyegetheti a bántalmazottat vagy hozzátartozóit, akikhez adott esetben menekült, így visszatérésre kényszerítheti (Walker, 1989). A fő konfliktusterületek, amiért bántalmazás törhet ki: a bántalmazó féltékenysége; elvárásai a bántalmazott házimunkájával, a nemi élettel és gyerekneveléssel kapcsolatosan; a pénz. A következő helyzetek jellemzőek a bántalmazó kapcsolatra:

  • A leggyakrabban a konyhában történik a bántalmazás, míg a hálószobában a legvalószínűbb a bántalmazott megölése
  • Legtöbbször este vagy éjszaka fordul elő a bántalmazás, a vacsoraidő a legveszélyesebb
  • A bántalmazás gyakoribb, ha a párok nem dolgoznak
  • A hétvégén és ünnepek idején többször történik erőszak (Freedman, 1985).

Az erőszakos kapcsolatok kimenete háromféle lehet:

  1. A bántalmazó és a bántalmazott segítséget kap. Külföldön léteznek terápiás programok, melyek önuralmat tanítanak a bántalmazóknak, a bántalmazottak számára önsegítő csoportok.
  2. Az áldozat kilép a kapcsolatból. Ez esetben, amikor a bántalmazó újra kapcsolatba lép valakivel, valószínű, hogy ugyanolyan durva lesz, és a bántalmazott is hasonló kapcsolatba kerülhet bele.
  3. A kapcsolat fennmarad. Az erőszak fokozódhat, ami veszélyes lehet: a bántalmazottak komoly sérülést szenvedhetnek, esetleg partnere megölheti (NaNE, 2000).

Számos tényező mutathatja, előrejelezheti a bántalmazásra való hajlamot: – gyors elköteleződés a kapcsolat mellett – irreális elvárások: egymással összeegyeztethetetlen kérésekkel fordulhat a bántalmazott felé – kiszámíthatatlanság, robbanékonyság ­­– alacsony önértékelés, bizonytalanság és gyenge konfliktusmegoldó képességek

  • empátia- és szeretetképesség hiánya
  • az alkoholbetegség

Gyerekek elleni bántalmazás, abúzus Az erőszaknak nemcsak a bántalmazott felnőttre van hatással, hanem a gyerekekre is. Azoknak a családoknak a felében, ahol a házastárs agresszív, a gyerekeket is éri fizikai bántalmazás. A bántalmazó családban felnövő gyermekek szenvedik el a legnagyobb terhet: a két ember, akit legjobban szeretnek, bántja egymást, ez felfoghatatlan számukra. Minden esetben lelkileg bántalmazottnak tekinthetők, mert látják ahogy az egyik szülő veri, szidja vagy megalázza az másikat, mely lelki sebek mélyebb nyomot hagynak bennük, mint a verés látható következményei. Előfordul, hogy az anya bántja gyerekeit, bántalmazott nőknél 8-szor valószínűbb ez, mint átlagosan. Az erőszakos otthonban felnövő lányoknak nagyobb az esélyük, hogy nemi erőszak áldozatává váljanak, korán teherbe essenek vagy a prostitúció áldozatai legyenek, menekülve otthonról. Míg az ilyen otthonból származó fiúknak nagyobb esélyük van, hogy nemi erőszakot, vagy öngyilkosságot kövessenek el, és valószínűbb, hogy felnőttként partnerük vagy gyermekük ellen erőszakos cselekedetet hajtanak végre. Az elszökött gyerekek 80%-a bántalmazó otthonból menekül (Straus, Gelles, Steinmetz, 1980). De az egyik legnehezebben feldolgozható élmény a szexuális erőszak, amelynek gyakran a gyermekek is áldozatai lesznek. Szexuális erőszak vagy abúzus Az erőszak után a bántalmazottak félelmet, szégyent, bűntudatot éreznek és hallgatnak, leghőbb vágyuk a felejtés, minél hamarabb eltüntetni az emlékeket. Helyzetük paradoxona, hogy épp ez az, amire képtelenek. A szexuális erőszak a totális kontrollvesztés állapota. A bántalmazott azt éli meg, hogy tehetetlen, képtelen befolyásolni a történteket vagy elmenekülni. Ilyen helyzetben alapvető élménye, hogy énje szinte megszűnik, nem személy többé, csak tárgy – épp annak szemében, akitől védelmet, támogatást remél. Ez a legmegrázóbb, hisz a bántalmazott azt hiheti, hogy ami vele történik, az része a szeretetnek, amit megerősíthet a „partner” is (Virág, 2000). Formái lehetnek többek között: a bántalmazott szexuális igényeinek figyelembe nem vétele, akarata ellenére simogatás, szexuális tevékenységre, pornográfia nézésére való kényszerítés, megerőszakolás, vagy külső szexuális viszony fenntartása, akár a szerető házbahozatala, erős féltékenység, a bántalmazott viszonnyal való gyanúsítgatása vagy erre való kényszerítése, szexuális tárgyként való kezelése, a fogamzásgátlás megakadályozása, abortuszra kényszerítés vagy megakadályozása, stb. (NaNE, 2000). Trauma A szexuális bántalmazás elszenvedése traumatikus élmény, mely ismétlődően általában egy bántalmazó-bántalmazott viszonyban jön létre. A bántalmazás folyamatosan ismétlődő, egy egész életre szóló trauma, melynek egészségkárosító hatása hosszú távú. A szexuális erőszakról kimutatták, hogy kultúránkban rendszeresen előforduló jelenség. Egy felmérés során több mint 900 nőt kerestek meg, akiket kikérdeztek a családon belüli erőszakkal és szexuális visszaéléssel kapcsolatos tapasztalataikról. Minden negyedik nőt legalább egyszer megerőszakoltak, gyermekkorában pedig minden harmadikat szexuálisan molesztáltak vagy használtak, ami sajnos a fiúgyerekeknél is egyre gyakrabban fordul elő. A trauma újrafelfedezése a háborúkhoz köthető. Az első világháború után derült fény a pszichés trauma valóságára katonáknál, melyet akkor “harctéri neurózisnak” neveztek. Csak 1980 után – amikor a vietnámi veteránok erőfeszítéseinek köszönhetően a poszttraumatikus stresszbetegség fogalma bekerült a köztudatba – vált világossá, hogy a nemi erőszak, a családon belüli bántalmazás és az incesztus túlélőinél tapasztalt pszichológiai tünetegyüttes ugyanaz, mint a háborús túlélőknél. A bántalmazás leírható a viktimizáció folyamatával, melynek Graham (1988) szerint négy lépcsője van:

  1. A hitetlenkedés és tagadás
  2. Stockholm szindróma és a traumatikus kötődés
  3. PTSD és depresszió
  4. Integráció

A “traumatikus kötődés” A traumatikus kötődés megjelenhet túszoknál, természeti és háborús katasztrófák túlélőinél, koncentrációs táborok foglyainál, szektatagoknál és egyéb trauma áldozatoknál, így bántalmazottaknál is. A trauma-áldozatokról szóló korai tanulmányokban két túszejtésről írnak, amelyek felkeltették a figyelmet a traumát elszenvedettek pszichés reakciói iránt. Az egyik elemző munka ahhoz a túszdrámához kötődik, mely Stockholmban történt, amikor két szökött fegyenc négy banki alkalmazottat tartott fogva egy hétig. Az áldozatokban kifejlődött pszichés jelenség a városról kapta a nevét: Stockholm-szindróma. A megfigyelés szerint a fogvatartottak fogvatartóik felé pozitív érzelmeket mutattak – mely érzés kölcsönös is lehet, féltek a rendőri beavatkozástól és a megmentésük után hálát éreztek a túszszedők iránt, hogy meghagyták az életüket. Az identifikáció során ún. “traumatikus kötődés” jelenik meg a bántalmazó és a bántalmazott között, a kezdeti pozitív érzelmek felerősödnek a bántalmazó iránt – ahogy a túszszedő iránt is erős kötelék jelenik meg (Dutton, 1995). A kötődés magyarázható patológikus áttétellel is: a fenyegetések eredményeképp a bántalmazott a túlélésre és a bántalmazóra koncentrál, mivel tőle függ az élete, ezáltal kapcsolatuk során a infantilizálódik, a dependencia, a bántalmazó iránti kötődés könnyebben kialakul. Ennek során a bántalmazóban felerősödik a saját hatalmi érzete, és elrejtheti saját kötődését a bántalmazott iránt. Az abúzusok kiszámíthatatlan ismétlődésének, a negatív megerősítés (bántalmazás megszűnése) és a pozitív érzelmi állapot váltakozásának hosszantartó hatása van, ami idővel egyre inkább megerősíti a pár közti traumatikus köteléket. A poszttraumás stresszbetegség (PTSD) A PTSD súlyos lelki trauma után fellépő állapot, melynek meghatározását a DSM-IV két feltételhez köti: 1., A személy átélt, tanúja volt, vagy szembesült olyan eseménnyel, mely halálos volt, vagy halálos fenyegetéssel, súlyos sérüléssel járt 2., A személyből kiváltott reakció fokozott félelem, tehetetlenség vagy rémület. Diagnosztikai kritériuma, hogy a zavar időtartama meghaladja az egy hónapot, és különböző jellemzői vannak. – Emlékezeti tünetek: a traumás esemény újraélése (visszaemlékezések, kínzó álmok, hallucinációk), a trauma bizonyos részének felidézési képtelensége – Viselkedéses tünetek: a traumával kapcsolatos ingerek elkerülése, csökkent érdeklődés, másoktól való elidegenedés, az érzelmek beszűkülése, a reménytelen jövő érzete –Fokozott izgalmi állapot: ingerlékenység, dühkitörések, alvás- és figyelemzavar, ijedősség A jelensége egy abnormális helyzetre adott normális válaszreakció, mely bárkinél létrejöhet bizonyos feltételek között. A trauma hatásának lényege, hogy elárasztja és felülírja az áldozat megküzdési képességét. E mindent legyőző természetéért négy tényező felelős:

  1. A traumás esemény érthetetlensége
  2. A megkapaszkodási képesség lehetetlensége
  3. A traumás kötődés, az agresszorral való azonosulás a biztonság reményében történik
  4. Menekülési képtelenség: a tanult tehetetlenség

A PTSD egy speciális formája a “bántalmazott szindróma”, mely az ismételt erőszak hatására kialakuló megküzdési módnak tekinthető. E szindróma elsődleges tünetei a traumából eredően: szorongás, érzéketlenség, a trauma újraélése, érdeklődésvesztés, passzivitás, alacsony önértékelés. Másodlagos tünetei: a bántalmazó idealizálása, szeretete (“ő igazán kedves ember”), a veszély tagadása (“nem olyan szörnyű a helyzet, kibírom”), és a düh elnyomása. A különböző traumatizáló események nyomán eltérő gyakorisággal alakul ki PTSD, a legmagasabb gyakorisággal nemi erőszakot követően. Egyetértés van abban, hogy minél súlyosabb a trauma és minél nagyobb a sérülés, annál inkább bántalmazott a PTSD kialakulásának veszélye. A pszichoszociális körülményeknek, a stressz mértékének, a párkapcsolat minőségének, és a bántalmazással töltött évek számának szintén hatása van e betegségre.

A leírást Bende Katalin pszichológus küldte be. Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját.

 

 

Szakemberek

Pszichológus válaszol

Az életem válságban

Tisztelt Hölgyem/Uram! Tácsot szeretnék kérni, mert nagyon össze vagyok zavarodva. 6 éve vagyunk együtt a férjemmel, ebből 4 éve élünk házasságban.Én 32 éves vagyok ő pedig 35.A legutóbbi vitánk alkalmával, úgy meglökött, hogy elestem. A reakciója az volt, hogy nem kell sírni,drámázni, mikor szándékosan estem el, ő ilyen nagyot nem lökött rajtam.Pár órával utána bocsánatot kért "Ne haragudjak" és elmondta mennyire rosszul érzi magát amiatt ami történt.Már előfordult egyszer h meglökött 1 vita közben de akkor nem estem el, nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. De most már elgondolkoztam

Önértékelési gondok

Tisztelt Szakértő!24 éves nő vagyok.Sajnos elég nehéz gyerekkorom volt,mérgező családban nőttem fel,aminek ma is kihatása van az életemre.Fél éve van egy friss párkapcsolatom,amiben nagyon boldogok vagyunk,de pár hete elkezdtem szorongani,azt érzem,nem vagyok elég jó,és elkezdtem csak a negatív dolgokra koncentrálni vele kapcsolatban.Nagyon ritkán szólalkozunk össze,de ennek többsége visszavezethető arra,hogy kevésnek érzem magam.Sokat beszélgettünk erről,azt mondta, hogy az ő felelőssége is,hogy elégedett legyek magammal,én azonban tudom,hogy ezt saját magamnak kell kialakítanom,szeretnem kel

Harag

Kiskoromban édesapám sokszor ütötte édesanyámat és volt ho minket is,anyám beleunt ebbe és otthagyta három éve ,de ez a viselkedés amit sokáig láttam és tapasztaktam kihatással volt rám sokszor megvédtem a teatvéreim mert nemmindig mert bántani minket sem édesanyám,anyum is sokszor jezet emelt elég látványosan de néha kihuztam a gyufát,több mint egyéve barátnöm van és sajnos a gyerekkorom miatt az apám miatt elég indulazos a természetem hetente legalább négyszer járok konditerembe és usákolással is levezetem a feszültséget,még is utána elég egy rossz szo és felhuzom magam nem akarom de megtört

Bántalmazás, depresszió

Tisztelt Szakértő! 3 éve élek párkapcsolatban, és azt hiszem, ez egy nárcisztikus bántalmazó kapcsolat. Fizikai bántalmazás 3-4 alkalommal történt, de a verbális dolgok teljesen lerombolták az önbizalmam, önbecsülésem.Evés- és alvászavaraim vannak, durván lefogytam. Folyton gyenge és kimerült vagyok, a depresszió összes tünetét produkálom.A barátaimtól , családomtól a sok manipulálással teljesen elszigetelt. Azt is elérte, hogy anyagilag függjek tőle. Szeretnék segítséget kérni, hogy lezárhassam a kapcsolatot, és újra felépítsem magam, viszont nehezen találok olyan szakpszichológust aki foglal

Ki ellenőrzi a pszichológust

Az lenne a kérdésem, hogy ki vagy milyen szervezet, hatóság vagy kamara ellenőrzi a pszichológus munkáját és amik a terápiák alatt történnek és kihatással vannak a kliens életére miként kerülnek megítélésre? Ha egy pszichológus olyat tesz amivel árt a kliensnek és krízist okoz ezzel, akkor az esetet ki vizsgálja ki? Hol van a pszichológus felelőssége és ki elkenőrzi a munkájának minőségét és eredményét? Hová lehet fordulni panasszal vagy kinek lehet visszajelzést adni, ha egy pszichológus szakmai munkájával kapcsolatban probléma merül fel?

Kihez forduljak segítségért a párom miatt?

Üdvözlöm! Szeretnék segítséget kérni. A páromat az apja gyerekkorában érzelmileg és fizkálisan is bántotta. A fizikai bántalmazás mellett rengeteget dolgoztatta, melyet sosem hálált meg egy elismerő szóval sem. A mai napig egy senkinek vagy butának mondja, mások előtt is sajnos. A párom nagyon jószívű, segítőkész jó ember, de a gyerekkori démonokkal nem tudunk mit kezdeni. A vezetőm kikezdett velem, melyet lekezeltem, de ő ezzel nem tud együtt élni. Hullámzik a kedélye, napokig, hetekig minden rendben, aztán hirtelen megtudja, hogy volt bent a főnököm (hozzáteszem nem nálam) és azonnal több na

kriminalpszichologiai okfeltaras-hipnozissal lehetseges-e

Kisgyermekkortol visszatero remalmom,hogy ramtekeredik es megfojt egy kigyo. Egyeb lazalmomban segitsegert kiabalnek,de soha nem jon ki hang a torkomon. Ebredes elott ellilult es kemeny hasu kisbabakent lattam magamat. Arrol tudok,hogy Anyam sevenaletat szedetett velem kisgyerekkent,pedig csondes,konnyen kezelheto es nyugodt voltam,mindig jol viselkedtem. Anyam sose vigasztalt,nem olelt,nem simogatott meg,olbe sem ulhettem, leintoen hunyorgott,semmifele bizalmi viszonyunk nincs. Vilageleteben ok nelkul hibaztatott,mint bunbakot. Irtozott attol,hogy velem legyen,pedig aranyos,jo,okos es s

Hogy mentsem meg a házasságom??

Üdvözlöm A párommal lassan 2 éve vagyunk együtt és 1 éve lesz hogy össze házasodtunk.Sokat mesélt a gyerekkoráról és hogy mit kellett végig néznie. Igazából nem tudtam átérezni,mert az én szüleim soha nem veszekedtek...vagy legalábbis nem hallottam.Többször szóba került hogy soha nem szeretne olyan lenni mint az apja,soha nem tudna kezet emelni rám.....és mégis megtörtént :( A szüleivel nincs kapcsolatban mert soha nem számíthatott rájuk,még az anyjára sem.Egyedül maradt!!Talán a szülei iránti düh,harag van benne amit rajtam vezetett le???Egyik pillanatról a másikra képes kikelni magából.Ha

Féltékenység

Üdvözlöm azt szeretném kérdezni hogy hogyan lehet kezelni egy féltékeny férjet akivel mostmár 35 éve élek eggyütt már odáig jutottunk hogy nem mehetek el ithonról .Egy példa elmentem a faluba mert fontos dolgom volt amit csak én tudtam elintézni ő reggel elment doldozni később telefonált hogy hol vagyok mondtam neki hogy lejöttem a faluba igaz féltem mit mond ezért azt is hozzá tettem hogy bementem alányomhoz mert it dolgozik .Erre felhívta a lányomat hogy voltam e nála felhívta a keresztlányomat meg atestvérét mert az velünk lakik és már előre félek mi lessz ha hazajön pedi én semmi rosszat n

Elő jöhetnek az emlekek? Továbblépés lehetősége?

Jo napot!17 éves lány vagyok Apukám 4 éves koromban szexuálisan bántalmazott. Miután szüleim elváltak apám feljelentettuk Végül nem került börtönbe anyukám engem hibaztatott a család szethullasaert.Aztán később tesom és anyukám is penz hiány miatt férfiakkal feküdt le és ezért szinten en voltam okolva. Aztán gimnáziumban előjöttek a drogok. Azt hittem attól majd minden jobb lesz. Anorexia bulimia is nap mint nap megkeseríti az eletem. Annyira undorodom magamtól kívülről belülről. Egyszer gombaztam csak viszont sosem emlekeztem semmire hogy pontosan mi történt de akkor egy elég bad trippem le

Milyen hatással van egy disszociatív személyiségzavarban lévő tininél ha emlékeztetjük arra amit a fájdalom miatt elfelejtett?

Üdvözlöm! Egy 14éves lánynál a disszociatív szemzav. tüneteit véltem felfedezni. Vantöbb személyisége. Egy 10év. lány(démon),egy lélek(testőr,akilehet tegnap alakult ki) s egy ideges valaki.A lélekfeladata vigyázni atestre míg visszanem tér atöbbi személyiséggelvaló harcból az egyén. Azértgondolom,hogy lélek lehetett mertaztmondta én is lehetek olyan mint ő,amolyan testőr,csak meg kell hozzá halnom. A démon meg mondta,hogy vannak még többen akik a felszínre akarnak kerülni. De az egyén most nem emlékszik a tegnap történtekre(testőr) s arrasem ami hétfőeste történt(démon). A démon előtti dolog

"Ingyenes" pszichológust keresek Szegeden

Tisztelt Szakemberek! 22 éves egyetemista vagyok, Szegeden keresek olyan szakembert, aki tudna "ingyenesen" vállalni, mivel anyagilag nehezen tartom fenn magam, nem mindig kaphatok a szüleimtől pénzt és a diákmunkakínálat a városban sem az igazi, van, hogy hónapokig nem tudok normális munkát vállalni. Évek óta küzdök különféle problémákkal (tanulási nehézségek, figyelemzavar, sötét jövőkép, szorongás, önértékelési zavar, mérgező szülői kapcsolatok, öngyilkossági gondolatok, stb.), ezek annyira felerősödtek már a gimnáziumi éveim óta, hogy mostanában az egyetem rovására megy mindez, ráadásul

40 éves lányommal kapcsolatban kérek tanácsot.

Lányom nagyon intelligens, rtelmes, sokoldalú érdeklődésű. Három gyerek édesanyja. Első gyermeke már 18 éves, de 2014-ben kötött házasságából származik egy 3,5 éves és egy 16 hónapos gyermek. Mindig vltak kontrollvesztő dühkitörései, már gyermekkorában is, de akkor azt gondoltam, hogy talán a testvérféltékenység miatt, aztán a kamaszkora miatt. Tulajdonképpen mindig, minden kapcsolatában előfordult, hogy tűrhetetlen dühkitörései voltak. Nagyon nehéz pontosan körülírnom, hogy milyen ez: Pl: LÁtogatóban voltam náluk. A nagy fia éppen elnyert egy állást, ezért kitalálta, hogy menjünk el étterembe

Tényleg túl lehet ezen jutni? Tényleg tudna segíteni egy szakember?

20 éves nő vagyok. Nm tudom kikapcsolni az agyam, állandóan bevillannak képek. Apukám keze nagyon gyakran eljárt (meg a nadrágszíj is), anyukám csak nézte, nem tett semmit. Mindig kiabáltak, azt mondták, hogy csak azért vagyok, mert kilyukadt az óvszer. Van egy 4 évvel idősebb bátyám, amikor 10 voltam, állandóan maszturbált, és megvert ha nem néztem (vagy néha ha nem "segítettem be" ). Nagyon egyedül éreztem magam. Aztán egy tanárommal jóban lettünk, törődött velem,nagyon szerettem. Később elkezdett furán viselkedni:ha rossz kedvem volt olyanokat mondott, hogy " egy jó d*gás kéne neked", öle

Indulatkezelès,depresszio, bàntalmazàs.

Üdvözlöm. 32 éves vagyok. 5 ève èlek pàrkapcsolatban. 1.5-2 éve indulatkezelèsi problèmàim lettek. Ha a pàrom olyat mondot vagy tett ami nem tetszik megvertem, ordibàltam vele. 1 éve elhunyt èdesanyàm ès a helyzet rosszabodott. Màr az sem fèkez meg, hogy a környezetem is hallja. Eddig csak a pàromat bàntottam. Azt hittem egy hèt nyaralàs kettesben jót tesz majd, de sajnos nem. Megkeserìtettem a nyaralàst. Ezmiatt hatalmas bűntudatom is van. Kèrtem a pàromtól több türelmet ès megèrtèst. De azt mondta alpba ilyen vagyok ès a betegsèg mögè akarok csak bújni. Egyre rosszabbul kezdek lenni. Cèltala

Oldalak