Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Borderline személyiségzavar

A határseseti személyiségzavar, avagy Borderline-személyiségzavar elnevezését arról kapta, hogy az abban szenvedő betegek mintegy oszcillálnak a pszichózis határán, olykor-olykor rövid ideig dekompenzálódhatnak is, de rendszerint mindig visszabillennek ebbe a félstabil állapotba.

A betegség a legsúlyosabb személyiségzavarok körébe tartozik, ún. dramatikus személyiségzavar. Jellegzetessége az énkép zavara, az indulati kontroll zavara, az identitás diffúziója és az érzelmi viszonyulások esetlegessége. Az érintett betegeknek nincs stabil, megszilárdult énképük, képtelenek uralkodni indulataikon, agresszív gondolataikon, nincs egy rendezett identitás bennük. Ennek következtében a szociális interakcióik is rendkívül ziláltak, a betegek „hasítanak”, azaz képesek egyugyanazon pillanatban szélsőségesen szeretni, majd egy következőben szélsőségesen utálni. A fekete-fehér elv alapján minősítik az életüket, a környezetüket, azaz dichotimikusok. Nem léteznek számukra középutak, csak szélsőséges álláspontok és nézetek.

Sematikusan játszmák sokaságába vonják be a környezetüket, szélsőségesen feszítve a tűréshatárokat. Ez a terápiás kapcsolatban is nagy súllyal mutatkozik. Manipulálják a terapeutát, kiprovokálva olyan viszont-indulatáttételeket, melyek nem kedveznek a terápiának. Mivel idealisztikusan gondolkodnak, képtelenek ép, tartós, intenzív szeretetkapcsolatokra, általában kaotikus az életvezetésük és a társas kapcsolataik.

Jellemző az öndestrukció, azaz az önkárosító magatartás (pl. falcolás), mert az azzal maguknak okozott fájdalom szükséges számukra ahhoz, hogy énhatáraik kiboltosuljanak. Általában nehezen tűrik a magányt, örömképességük csekély (anhedónia), hangulatingadozásokkal jellemezhetők. Általában uralkodó a depresszív alaphangulat.

Szélsőséges esetekben pszichotikus epizódok is előfordulhatnak, ezek azonban – ellentétben a valós pszichózisokkal – csak átmenetiek szoktak lenni, legtöbbször kezelést sem igényelnek.

A kezelésben egyesek a dinamikus viselkedésterápiás módszereket, mások a dinamikus tematikákat részesítik előnyben, megint mások esküsznek a mentalizációs megközelítésekre (maximális odafordulás, megértés, elfogadás). Elmondhatjuk, hogy terápiásan nehezen kezelhetőek, a terápiás teret gyakran elhagyják, majd visszatérnek ismét. Gyógyulás csak hosszas, akár több évig tartó kezeléstől várható, melyet néha hangulatjavítókkal vagy antipszichotikumokkal is ki kell egészíteni.

Szakemberek

Pszichológus válaszol

Személyiségzavar kezelése családon belül?

Üdvözlöm! Tanácsot szeretnék kérni. A sógorom 33 éves. Tekintve, hogy nagykorú, így nem lehet elvinni orvoshoz akarata ellenére, pedig nagy szüksége lenne rá. Hosszú évek óta tart tőle az egész család, mert agresszív, beképzel dolgokat, kiszemel magának embereket akik állítása szerint lehallgatják/megfigyelik/terrorizálják őt. Máskor vadászpilótának képzeli magát.. A saját édesanyjának eltörte egy kirohanása alkalmából az orrát, így végre hatóság elé került, ahol elmeszakértői vélemény is készült a cselekménnyel kapcsolatban. Megállapították, hogy SZEMÉLYISÉGZAVARBAN SZENVED, de ettől még bün

gyógyszer de minek?

Kedves Pszichologus! Pszichiáterhez mentem három éve hogy oldja meg a szorongásos, önsértő és másokkal konfliktusos panaszaimat. 25 éves férfi létemre eddig csak öt darab barátnőm volt és legtartósabb egy éves kapcsolat sajnos. A pszichiáter antidepit írt fel és frontint. Az antidepresszáns másfél évig működött aztán semmit se ért. Hol szedtem hol nem. Dokim megharagudott és elvette tőlem. Az utóbbi fél évben semmit se szedtem csak frontint. Aztán súlyos mértékben elkezdtem inni. Folyamatos lerészegedés, munkahelyről kirúgás ittasság miatt. Jöttek a gondok. Pszichiáternek könyörögtem segítségé

Van kiút?

Tisztelt Pszihológus! Nálam 2009-ben bipoláris zavart diagnosztizáltak.Kórházi kezelésem nem nem , de a tünetek elég durván voltak. Miután látszólag kigyógyultam belőle, 4 évig tünetmentesen, gyógyszerek nélkül éltem. Viszont év elején újra rosszul lettem jött a depresszó, szorongás, olyan rossz gondolatok amiket nem akartam. Elkezdtem járni orvoshoz,akkor már Bordeline személyiségzavar plusz Bipoláris affektív zavar volt a diagnózis. Xanax sr lamoleppel kombinálva plusz terápia. Úgy éreztem hogy sikeresen jövök kifele, nyár elején el is hagytam a xanaxot, csak a lamolep maradt. De most úgy é

Pszichiáteremmel való rossz kapcsolatom

Kedves Pszichológus! Három éve járok pszichiáterhez aki egyben a pszichológusom. Szorongás, kényszer, evészavarok miatt kerestem fel. Jelenleg Coaxilt szedek régen Serliftet de megölte a libidómat. Megbeszéltük hogy Ő lesz a pszichológusom is mert az előzőt otthagytam miután nagyon durván beszélt velem. Másfél évig jól is ment a pszichoterápia de az utolsó két alkalommal csak a gyógyszert írta fel nekem és semmit se beszélgetett velem!! Ez nekem roppant módon fáj mert régen rajongással imádtam a pszichiáternőmet. Sőt havonta egyszer találkozunk ami nekem kevés. Volt rá példa felírta a háromha

pici segítség

Tisztelt Hölgyem/Uram! Huszonéves nő vagyok,egy nálam nem sokkal idősebb férfi pszichológushoz járok nemi erőszak feldolgozása és borderline miatt.Kb.fél éve tart a terápia,az elején minden jól ment.A pszichológusra egy szavam nem lehet,mindent megtesz értem,végtelenül kedves,ugyanakkor határozott.Az elején nem voltak érzéseim vele kapcsolatban,most viszont annyira szeretem,hogy már fáj.S itt akadtam meg,amiben egy pici iránymutatást kérnék,mert szégyenlem mondani az én terapeutámnak.Ez a szeretet kínoz,annyira vágyom a társaságára,magára az egész emberre.Úgy érzem,muszáj tüneteket produkálno

borderline személyiségzavar

Kérem segítségüket, Szegeden lenne szükségem minél hamarabb egy olyan szakemberre, akihez ezzel a problémával fordulhatok!

Oldalak