Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Borderline személyiségzavar

A határseseti személyiségzavar, avagy Borderline-személyiségzavar elnevezését arról kapta, hogy az abban szenvedő betegek mintegy oszcillálnak a pszichózis határán, olykor-olykor rövid ideig dekompenzálódhatnak is, de rendszerint mindig visszabillennek ebbe a félstabil állapotba.

A betegség a legsúlyosabb személyiségzavarok körébe tartozik, ún. dramatikus személyiségzavar. Jellegzetessége az énkép zavara, az indulati kontroll zavara, az identitás diffúziója és az érzelmi viszonyulások esetlegessége. Az érintett betegeknek nincs stabil, megszilárdult énképük, képtelenek uralkodni indulataikon, agresszív gondolataikon, nincs egy rendezett identitás bennük. Ennek következtében a szociális interakcióik is rendkívül ziláltak, a betegek „hasítanak”, azaz képesek egyugyanazon pillanatban szélsőségesen szeretni, majd egy következőben szélsőségesen utálni. A fekete-fehér elv alapján minősítik az életüket, a környezetüket, azaz dichotimikusok. Nem léteznek számukra középutak, csak szélsőséges álláspontok és nézetek.

Sematikusan játszmák sokaságába vonják be a környezetüket, szélsőségesen feszítve a tűréshatárokat. Ez a terápiás kapcsolatban is nagy súllyal mutatkozik. Manipulálják a terapeutát, kiprovokálva olyan viszont-indulatáttételeket, melyek nem kedveznek a terápiának. Mivel idealisztikusan gondolkodnak, képtelenek ép, tartós, intenzív szeretetkapcsolatokra, általában kaotikus az életvezetésük és a társas kapcsolataik.

Jellemző az öndestrukció, azaz az önkárosító magatartás (pl. falcolás), mert az azzal maguknak okozott fájdalom szükséges számukra ahhoz, hogy énhatáraik kiboltosuljanak. Általában nehezen tűrik a magányt, örömképességük csekély (anhedónia), hangulatingadozásokkal jellemezhetők. Általában uralkodó a depresszív alaphangulat.

Szélsőséges esetekben pszichotikus epizódok is előfordulhatnak, ezek azonban – ellentétben a valós pszichózisokkal – csak átmenetiek szoktak lenni, legtöbbször kezelést sem igényelnek.

A kezelésben egyesek a dinamikus viselkedésterápiás módszereket, mások a dinamikus tematikákat részesítik előnyben, megint mások esküsznek a mentalizációs megközelítésekre (maximális odafordulás, megértés, elfogadás). Elmondhatjuk, hogy terápiásan nehezen kezelhetőek, a terápiás teret gyakran elhagyják, majd visszatérnek ismét. Gyógyulás csak hosszas, akár több évig tartó kezeléstől várható, melyet néha hangulatjavítókkal vagy antipszichotikumokkal is ki kell egészíteni.

Szakemberek

Pszichológus válaszol

Bordeline , ha nem akar gyógyulni

Üdvözlöm, Kérdésem lenne: Hogyan lehet hatni bordelinos betegre / lányom 19 éves fél éve diagnosztizálták/ hogy terápiára járjon illetve otthoni közegben hogyan lehet kezelni ill együtt élni ezzel az állapottal a közeli családtagok számára?Iszonyú megterhelőek a mindennapok. Gyógyszerét szedi, pszichiáterhez rendszeresen jár, / aki folyamatosan Budapesti terápiát erőlteti, mert Székesfehérváron nincs kifejezetten szakember kognitív illetve más terápiára ami segíthetne., ezért kapcsolatuk nem mondható ideálisnak de minden más lehetőséget makacsul elutasít. Állapota hónapokon át nem változi

Tanacstalan vagyok...

Par eve borderline szemelyisegzavart allapitott meg egy kl. pszichologus. A problema csak az,hogy ezt mindossze fel ora beszelgetes es az MMPI tesz megoldasa utan tette. Egy pszichologus blog-jaba pedig olvastam,hogy egy ilyen dg. felallitasahoz 8-10 ora beszelgetes, megfigyeles,ules es teszteles kell. Akkor most,hogy vagyunk ezzel? Az onok valasza nagy fontosaggal bir szamomra mert ettol fugg a tovabblepes a gyogyulas fele. Elore is koszonom turelmuket. Andras

Ki ellenőrzi a pszichológust

Az lenne a kérdésem, hogy ki vagy milyen szervezet, hatóság vagy kamara ellenőrzi a pszichológus munkáját és amik a terápiák alatt történnek és kihatással vannak a kliens életére miként kerülnek megítélésre? Ha egy pszichológus olyat tesz amivel árt a kliensnek és krízist okoz ezzel, akkor az esetet ki vizsgálja ki? Hol van a pszichológus felelőssége és ki elkenőrzi a munkájának minőségét és eredményét? Hová lehet fordulni panasszal vagy kinek lehet visszajelzést adni, ha egy pszichológus szakmai munkájával kapcsolatban probléma merül fel?

Hogy tudnam szemelyisegzavaros/maniakus depresszios hugomat orvoshoz kuldeni

Kedves doktorno/ doktor ur, Hugom nemreg elvalt, szereny anyagi korulmenyek kozott el ket gyerekkel, sulyosan labilis pszichesen (duhrohamok, depresszio - gyerekkorban sajat szuleink is elvaltak) de visszautasitja a csaladi segitseget. Velem meg beszel es valahogy szeretnem ravenni, hogy menjen el egy pszichologushoz, ki is fizetnem neki. Hogyan lehet egy nagyon labilis, dacos emberrel a betegsegerol beszelni es meggyozni, hogy menjen orvoshoz? Koszonettel AM

Hogyan tudok segíteni egy verbálisan bántalmazó borderline-os szülő kisgyerekén?

Gyakran vigyázok a testvérem két éves kislányára. A gyerek anyja borderline-os. Sokszor nagyon ingerült a gyerekkel, amikor teheti inkább rábízza másra. Rendszeresen hangot is ad annak, mennyire gyűlöli az anyaságot, és mennyire megbánta a szülést. Hogy csak teher neki a kislány. A gyerek olyan szavakat ismételget vissza nekem, olyan durva káromkodásokat, gusztustalan jelzőket, amikkel az anyja valószínű őt szokta illetni. Előttem is mondott már neki hasonlót. Fogalmam sincs, hogy kell kezelni ezt a helyzetet, amikor ilyen szavak jönnek ki a kicsi száján, amikor ezeket visszamondja (borzasztó

Mit tudok tenni, hogy édesanyám ilyen viselkedése ne hasson ki az én életemre?

Édesanyámnak indulatkezelési problémái vannak, így a kiabálás és a csapkodás ha nem is mindennapos, de hetente egyszer-kétszer legalább előfordul. Idegesen teljesen elveszti az eszét és nem fogja fel, hogy mit mond vagy mit csinál. Apró dolgokból is fesztivált csinál, es olyan helyzetekben hibáztat másokat, ahol senki nem tehető felelőssé. Egész gyerekkoromban ez ment és sajnos ezt a mintát vettem át én is. Én tudatosan igyekszem tenni ellene, hogy ne viselkedjek így, de néha nálam is kicsúszik. Sokszor félve jövök haza, hogy anyukám épp jó kedvében van-e. Gyerekkoromban többször szóvá tettem

Szexuális álom a terapeutával

A problémám a következő: én alapjáraton egy homoszexuális beállítottságú nőnek hiszem magam, egy korábbi abúzús miatt, ami családon belül történt. Rengeteg veszteség ért az utóbbi időben értem itt januárt, mind közeli hozzátartozók halála, mind terápiás lezárások, érzelmileg labilis személyiségzavarom van nem tudom ez befolyásolja vagy mennyire befolyásolja a problémámat. Férfi terapeutához járok és tegnap volt egy szexuális töltetű álmom, konkrétan szeretkeztem vele, ami olyan hatással van rám még nappal is hogy, most úgy érzem nem tudok elmenni hozzá és a szemébe nézni elmondani pláne nem me

Hol kaphatok segítséget? Hová fordulhatnék még?

Kedves Pszichológus! Budapesten élek, 22 éves egyetemista nő vagyok. Pár hónapja kicsit "megzuhantam", egyetemi-pályaválasztási, családi problémák miatt. Nagyon rosszul alszom, rémálmaim vannak, többnyire arról, ahogy a szüleim bántalmaztak gyermekkoromban. 14 és 17 évesen megpróbáltam öngyilkos lenni. Most megint ezen agyalok. Októberben segítséget kértem a kerületi pszichiátriai gondozóban, 15 perc beszélgetés után felírtak 3féle gyógyszert, és visszarendeltek egy hónap múlva, hogy újra felírják. 1 hétig bírtam, folyton hánytam, rázott a hideg, éjjel izzadtam. Azt mondták amikor visszamen

Mit tehetek?

Tisztelt Doktor/nö! A neuro-pszichológia miatt keveredtem erre az oldalra, láttam a kérdéseket, és arra jutottam, hogy szinte mindet feltehetném én is. Elég jól ismerem magam és tudom, hogy pszichés problémáim vannak gyerek korom óta. Valahogy minig átvészeltem mindent, elvégezetem egy föiskolát is, van állásom, férjem, de 38 évesen teljesen kilátástalannak látom az életemet, úgy érzem semmi értelme és már semmi sem motivál. Életem során rengetegszer eljátszottam az öngyilkosság gondolatával, de közben iszonyú halálfélemem is van, ésidövel rájöttem, hogy akármilyen nyomorultul érzem magam, ha

Van segítség, vagy ilyen vagyok?

A kiválasztott problémakörökből, mindegyik valamennyi részben igaz rám, de szerintem teljes mértékben egyik se. A fő problémám, hogy 39 éves vagyok, és nem volt még komoly párkapcsolatom. Nem sikerül nőkkel egy normális vagy átlagosnak mondott kapcsolatot kialakítani. Egy kapcsolatom volt eddig, az pedig egy inkább szexuális beállítottságú együttjárás, és együttlét volt. Szociálisan sok dologgal kapcsolatban elutasító vagyok, és nem vagyok túl asszertív, inkább a passzív és a passzív-agresszív viselkedés jellemző rám. Mivel sokszor inkább magambaforduló vagyok, így a környezetem nagy része neh

Szeretem a párom és bántom.

Tisztelt Doktor! 35 vagyok. Gyerekként nevelőapám vert. Anyám ivott öngyilkos lett, mint édesapám és mamám. Intézetbe kerültem, majd egy külföldi seregbe.Hazajöttem 11 év után. Rosszul kivitelezett üzletben nagy tőkét buktam. Ok.Szép családot akartam 3 hónapja megismertem egy lányt. Szerelem első látásra. Ritkán tudtunk találkozni, gondolataim amíg ő távol, nem vagyok jó, elbuktam, nincs semmim, nincs jövőképem, nem is teszek érte igazán semmit, mindig lyukra lépek egy senki vagyok.. És ilyenkor ittam, sokat. Mikor a páromnak lelki segítségre volt szüksége kikapcsoltam a telefonom, másnap ret

Mit tegyek? Hogyan segíthetnék?

T. Pszichológus! A lányom miatt írok. 3 komolyabb kapcsolata volt, de mindegyik ugyanúgy, szinte forgatókönyv szerint zajlik. Megismerkedés, szerelem és kb. fél év után ki akarja sajátítani őket, féltékenykedik, veszekedést provokál, káromkodik, sőt tettlegességig is eljut. Mindent a másikra hárít. Szakítás. Ez nem normális, látom. Már felajánlottam, hogy elviszem pszichológushoz, de úgy gondolja nincs szüksége rá. 31 éves. Nem dönthetek helyette, de nagyon szeretnék segíteni.Köszönöm válaszát.

Nem tudom elfogadni h nincs többé

Üdvözletem! Magamról 27 éves vagyok, függő, bordenline-szindrómás, bipoláris beteg. Volt egy nagyon jó pszichológusom, azt hiszem nevesíthetem Horváth Ivett. Az történt hogy hibáztam és hazudtam neki, amivel megszegtem a terápiás kereteket, ez történt október 3.-án 12 óra környékén és 3 hónapra véget ért a terápiás ülésünk. Azt mondta, ha úgy érzem tud nekem segíteni keressem fel januárba időpontra. Rettentően félek h nem fog fogadni. Azóta újra füvezek, most is be vagyok tépve, nyugtatókon élek, pánikrohamaim vannak, vagdosom magam, és egyre jobban azt a bizonyos utolsó napot tervezgetem

Mit tud tenni az ember?

A párommal 2003 tól boldog házasságban élünk. Az idei nyáron még közös gyermeket szeretett volna tőlem, a meglévő 14 éves fiunk mellé. Most el akar válni. Én tudom,hogy nem tettem semmi olyat ami ezt indokolná.A munkát hajtottam, és még az épülő házunkon is dolgoztam. A mindennapokban nem figyeltünk egymásra. Nekem csak az új ház lebegett a szemem előtt, hogy mihamarabb költözhessünk oda mi hárman. Az idei év februárja óta a hétköznapokat külön éljük.Én itt a gyermekkel és a jelenlegi háztartással, Ő 160 km re albérletben. Ott vállalt munkát. Önértékelési zavarai vannak nincs önbizalma, ezért

Figyelemzavar és unalom érzése mindenben borderlineosként

Tisztelt Szakértő, Borderline szindrómában és ADHD-ban szenvedek. Emiatt nem vagyok képes élvezni semmit igazán. Mindent megunok nagyon hamar, amit elkezdek, ezért az értelmi potenciálom nem tudom kihasználni, nem tudok tanulni. Érdekel valami és leülök olvasni, már azt várom mikor lesz vége, semmihez nincs kedvem, ürességet érzek, miközben egyszerre minden érzelmet, amiket nem tudok megkülönböztetni egymástól, hangulatingadozásaim fokozottan jelentkeznek. Ezt az alkohollal tudtam csillapítani, jelenleg Ketileptet, Lamolepet, Rivotrilt szedek, így nem iszom. A párom például képes leülni és eg

Oldalak