Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Borderline személyiségzavar

A határseseti személyiségzavar, avagy Borderline-személyiségzavar elnevezését arról kapta, hogy az abban szenvedő betegek mintegy oszcillálnak a pszichózis határán, olykor-olykor rövid ideig dekompenzálódhatnak is, de rendszerint mindig visszabillennek ebbe a félstabil állapotba.

A betegség a legsúlyosabb személyiségzavarok körébe tartozik, ún. dramatikus személyiségzavar. Jellegzetessége az énkép zavara, az indulati kontroll zavara, az identitás diffúziója és az érzelmi viszonyulások esetlegessége. Az érintett betegeknek nincs stabil, megszilárdult énképük, képtelenek uralkodni indulataikon, agresszív gondolataikon, nincs egy rendezett identitás bennük. Ennek következtében a szociális interakcióik is rendkívül ziláltak, a betegek „hasítanak”, azaz képesek egyugyanazon pillanatban szélsőségesen szeretni, majd egy következőben szélsőségesen utálni. A fekete-fehér elv alapján minősítik az életüket, a környezetüket, azaz dichotimikusok. Nem léteznek számukra középutak, csak szélsőséges álláspontok és nézetek.

Sematikusan játszmák sokaságába vonják be a környezetüket, szélsőségesen feszítve a tűréshatárokat. Ez a terápiás kapcsolatban is nagy súllyal mutatkozik. Manipulálják a terapeutát, kiprovokálva olyan viszont-indulatáttételeket, melyek nem kedveznek a terápiának. Mivel idealisztikusan gondolkodnak, képtelenek ép, tartós, intenzív szeretetkapcsolatokra, általában kaotikus az életvezetésük és a társas kapcsolataik.

Jellemző az öndestrukció, azaz az önkárosító magatartás (pl. falcolás), mert az azzal maguknak okozott fájdalom szükséges számukra ahhoz, hogy énhatáraik kiboltosuljanak. Általában nehezen tűrik a magányt, örömképességük csekély (anhedónia), hangulatingadozásokkal jellemezhetők. Általában uralkodó a depresszív alaphangulat.

Szélsőséges esetekben pszichotikus epizódok is előfordulhatnak, ezek azonban – ellentétben a valós pszichózisokkal – csak átmenetiek szoktak lenni, legtöbbször kezelést sem igényelnek.

A kezelésben egyesek a dinamikus viselkedésterápiás módszereket, mások a dinamikus tematikákat részesítik előnyben, megint mások esküsznek a mentalizációs megközelítésekre (maximális odafordulás, megértés, elfogadás). Elmondhatjuk, hogy terápiásan nehezen kezelhetőek, a terápiás teret gyakran elhagyják, majd visszatérnek ismét. Gyógyulás csak hosszas, akár több évig tartó kezeléstől várható, melyet néha hangulatjavítókkal vagy antipszichotikumokkal is ki kell egészíteni.

Szakemberek

Pszichológus válaszol

Mit tehetek?

Tisztelt Doktor/nö! A neuro-pszichológia miatt keveredtem erre az oldalra, láttam a kérdéseket, és arra jutottam, hogy szinte mindet feltehetném én is. Elég jól ismerem magam és tudom, hogy pszichés problémáim vannak gyerek korom óta. Valahogy minig átvészeltem mindent, elvégezetem egy föiskolát is, van állásom, férjem, de 38 évesen teljesen kilátástalannak látom az életemet, úgy érzem semmi értelme és már semmi sem motivál. Életem során rengetegszer eljátszottam az öngyilkosság gondolatával, de közben iszonyú halálfélemem is van, ésidövel rájöttem, hogy akármilyen nyomorultul érzem magam, ha

Van segítség, vagy ilyen vagyok?

A kiválasztott problémakörökből, mindegyik valamennyi részben igaz rám, de szerintem teljes mértékben egyik se. A fő problémám, hogy 39 éves vagyok, és nem volt még komoly párkapcsolatom. Nem sikerül nőkkel egy normális vagy átlagosnak mondott kapcsolatot kialakítani. Egy kapcsolatom volt eddig, az pedig egy inkább szexuális beállítottságú együttjárás, és együttlét volt. Szociálisan sok dologgal kapcsolatban elutasító vagyok, és nem vagyok túl asszertív, inkább a passzív és a passzív-agresszív viselkedés jellemző rám. Mivel sokszor inkább magambaforduló vagyok, így a környezetem nagy része neh

Szeretem a párom és bántom.

Tisztelt Doktor! 35 vagyok. Gyerekként nevelőapám vert. Anyám ivott öngyilkos lett, mint édesapám és mamám. Intézetbe kerültem, majd egy külföldi seregbe.Hazajöttem 11 év után. Rosszul kivitelezett üzletben nagy tőkét buktam. Ok.Szép családot akartam 3 hónapja megismertem egy lányt. Szerelem első látásra. Ritkán tudtunk találkozni, gondolataim amíg ő távol, nem vagyok jó, elbuktam, nincs semmim, nincs jövőképem, nem is teszek érte igazán semmit, mindig lyukra lépek egy senki vagyok.. És ilyenkor ittam, sokat. Mikor a páromnak lelki segítségre volt szüksége kikapcsoltam a telefonom, másnap ret

Mit tegyek? Hogyan segíthetnék?

T. Pszichológus! A lányom miatt írok. 3 komolyabb kapcsolata volt, de mindegyik ugyanúgy, szinte forgatókönyv szerint zajlik. Megismerkedés, szerelem és kb. fél év után ki akarja sajátítani őket, féltékenykedik, veszekedést provokál, káromkodik, sőt tettlegességig is eljut. Mindent a másikra hárít. Szakítás. Ez nem normális, látom. Már felajánlottam, hogy elviszem pszichológushoz, de úgy gondolja nincs szüksége rá. 31 éves. Nem dönthetek helyette, de nagyon szeretnék segíteni.Köszönöm válaszát.

Nem tudom elfogadni h nincs többé

Üdvözletem! Magamról 27 éves vagyok, függő, bordenline-szindrómás, bipoláris beteg. Volt egy nagyon jó pszichológusom, azt hiszem nevesíthetem Horváth Ivett. Az történt hogy hibáztam és hazudtam neki, amivel megszegtem a terápiás kereteket, ez történt október 3.-án 12 óra környékén és 3 hónapra véget ért a terápiás ülésünk. Azt mondta, ha úgy érzem tud nekem segíteni keressem fel januárba időpontra. Rettentően félek h nem fog fogadni. Azóta újra füvezek, most is be vagyok tépve, nyugtatókon élek, pánikrohamaim vannak, vagdosom magam, és egyre jobban azt a bizonyos utolsó napot tervezgetem

Mit tud tenni az ember?

A párommal 2003 tól boldog házasságban élünk. Az idei nyáron még közös gyermeket szeretett volna tőlem, a meglévő 14 éves fiunk mellé. Most el akar válni. Én tudom,hogy nem tettem semmi olyat ami ezt indokolná.A munkát hajtottam, és még az épülő házunkon is dolgoztam. A mindennapokban nem figyeltünk egymásra. Nekem csak az új ház lebegett a szemem előtt, hogy mihamarabb költözhessünk oda mi hárman. Az idei év februárja óta a hétköznapokat külön éljük.Én itt a gyermekkel és a jelenlegi háztartással, Ő 160 km re albérletben. Ott vállalt munkát. Önértékelési zavarai vannak nincs önbizalma, ezért

Figyelemzavar és unalom érzése mindenben borderlineosként

Tisztelt Szakértő, Borderline szindrómában és ADHD-ban szenvedek. Emiatt nem vagyok képes élvezni semmit igazán. Mindent megunok nagyon hamar, amit elkezdek, ezért az értelmi potenciálom nem tudom kihasználni, nem tudok tanulni. Érdekel valami és leülök olvasni, már azt várom mikor lesz vége, semmihez nincs kedvem, ürességet érzek, miközben egyszerre minden érzelmet, amiket nem tudok megkülönböztetni egymástól, hangulatingadozásaim fokozottan jelentkeznek. Ezt az alkohollal tudtam csillapítani, jelenleg Ketileptet, Lamolepet, Rivotrilt szedek, így nem iszom. A párom például képes leülni és eg

Mit tud javasolni?

Jónapot! Szeretnék kérni segítséget/javaslatot abban,hogy ez milyen fajta betegség. Az egész onnan kezdődött,hogy régen családi bántalmazásban volt részem. Régen nagyon agresszív gyerek voltam,és folytonosan változott a hangulatom. Majd bekerültem a pszichiátriára agresszív viselkedés miatt. Majd a diagnózisom: Serdülőkori magatartászavar lett. Később romlott az állapotom. Jelenleg 16 éves vagyok. Általánosban kiközösítettek,folyamatosan bántalmaztak az osztálytársaim. Középiskolában szintén kötöszködnek velem,most jelenleg magántanuló vagyok. Megint agresszív voltam,mert rendszeresen verekedt

Milyen terápia lenne jó számomra?

Tisztelt Pszichológus! 23 éves nő vagyok és már évek óta küzdök szorongással, szomorúsággal, visszatérő rossz álmokkal. Traumatikus gyermekkorom volt, ezért már régóta járok különböző terápiákra és pszichiátrián is feküdtem. Mégis, úgy tűnik egyre rosszabbul vagyok. Az egyetemen elveszítettem a támogatásomat, néha még a szobámból sem merek kimozdulni. Van egy 9 éves párkapcsolatom és félek attól, hogy tönkreteszem. Csökkent szellemi képességű vagyok (diszkalkúlia, figyelem és koncentráció és tájékozódási zavarom van), sem végzettségem, sem munkám nincs. Nincs tehetségem semmihez, rossz házias

Drog és Borderline

Kérdésem az volna, hogy hova fordulhat segítségért egy drogfüggő,diagnosztizált borderline zavarban szenvedő 20 éves fiatal fiú,aki az utcán él,nincs munkája (képtelen tartós munkavégzésre),elszakadt hozzátartozóitól,illetve azok kitagadták,és gondnokság alá van véve..Ja és tagadja, hogy bármi baja lenne, épp csak meg fog halni,ha igy folytatja....Hogyan lehet elérni, hogy ő kérjen segítséget,vagy egyáltalán kezelhető-e igy, mert magára hagyva képtelen felismerni a helyzetét 3 öngyilkossági kisérlet 18 év alatt egy rehab.kezelés amiből kilépett,elutasító család (már elegük van).Valami megoldás

Borderline, dühkitörések, következmények figyelembe nem vétele

Párom borderline személyiségzavarban szenved. Terápiára jár. Ennek ellenére gyakoriak a dühkitörések, szavakkal bántások, én következetességre próbálom rávenni, ő örül az elért eredményeknek, de így is nehéz. Időnként fenyegetőzik, illetve olyanokat tesz, amivel árthat másoknak, elsősorban nekem. Most így fogalmazta meg az érzéseit: nem akarom kiadni, nem akarom kimozogni, nem akarom kiüvölteni, magamban akarom tartani és azt akarom, hogy lehúzzon, szenvedni akarok.

Vajon baj van velem?

Kedves Doktor Úr/Doktornő! Jól tudom így látatlanban nem sokat tud tenni, mégis a segítségét kérném. Az utóbbi időben, kb 17.-e óta egyre többször veszem észre hogy nem vagyok tudatomnál. Pár másodperces és nem is veszítem el az eszméletem. De nem érzem magamon a kezeimet, mozognak de nem érzem úgy mintha én irányítanék. Legtöbbször ha hátra döntöm vagy rázásnak van kitéve a fejem. Gyakran el felejtem mit is csinálok épp, mit akarok mondani, így megesik hogy egymás után kétszer elvégzem ugyan azt a dolgot. Persze ezek csak másodpercek, és az utóbbi időben észleltem ilyet. Gondloltam arra

Mit tegyek?

A paromat 2016 elejen ismertem meg. Hamar teherbe estem, anelkul, hogy megfelelokeppen ismertem volna, megis ugy dontottunk, hogy vegigcsinaljuk, egyutt. Elkoltoztunk, elkezdtuk epiteni a kozos jovonket, vartunk a kisfiunk szuletesere, aki 2016 novembereben jott a vilagra. Sajnos a mezes hetek nem tartottak sokaig. A beteges feltekenykedesek, heves vitak, rettegesben valo eles mar a terhessegem soran napi szintuve valt. Nem tudtam szabadulni tole, szeretetbol, sajnalatbol, elhittem hogy o ezt akaratan kivul teszi, mas kultura, mas ertekrend, probaltam alkalmazkodni. A vegere sem telefont, sem

Pontosan milyen mentális betegségtől szenvedek?

T. Hölgyem/Uram! A problémám a következő; nem tudom pontosan kategorizálni, hogy mi a bajom. Szociális fóbia? (izoláció a társadalomban, kortárskapcsolatokban, beilleszkedési zavarokkal küzdök, kudarc élmények kerülése) Paranoid skrizofénia? (enyhe agresszivitás, türelmetlenség lesz urrá rajtam amikor kontrollt vesztek a helyzetek/érzelmek felett, figyelem, hogy figyelnek-e, vagy követnek-e) Autizmus? (rugalmatlan gondolkodás jellemző rám, fekete-fehér látásmód, hiperérzékeny vagyok) Ez normális, vagy csak a korszellem miatt alakult ez ki nálam? Kisgyermek koromban eltévedtem a szüleimtől egy

A hugomnak mi lehet a baja?

Kedves pszichológus. A minap azzal a telefonbeszélgetéssel szembesültem, hogy a húgom elmesélte mik is történnek vele. Legutóbb egy meleg bárban eszmélt magához, ahová nem tudja hogyan került és kivel mehetett. Utolsó emléke arról a napról, hogy a munka után elindult haza. Több hasonló esete is volt és úgy érzi komoly segítségre szorul. Kérem segítsen mi lehet az oka?

Oldalak