Autizmus

Az autizmus és az autizmusspektrum-zavar

Az autizmus egy sajátosan humán neurokognitív fejlődési zavar, ahol az idegrendszer tipikustól eltérő fejlődési útja miatt, atipikus központi idegrendszeri szerveződés jön létre. Ennek a speciális fejlődésnek az eredményeképpen sajátos kognitív képességmintázat alakul ki, amelyhez kapcsolódóan bizonyos területeken sajátos, az átlagostól eltérő viselkedésmintázatok alakulnak ki. A vizsgálatok szerint az esetek nagy részében már a méhen belüli fejlődés során a jelentkezik a különbség.

Az autizmust  a viselkedéses szinten megjelenő tünetek alapján definiálják és diagnosztizálják. Úgy tekintünk rá mint, egész életen át tartó folyamat, amely a legtöbb esetben mélyen áthatja a személy életminőségét és szociális kapcsolatrendszerét, jelentősen meghatározva és korlátozva ezen területeket.

Az autizmus alapvető definiáló jegyei a kölcsönös társas interakció és kommunikáció zavara, a rugalmas, változatos viselkedésszerveződés és érdeklődés hiánya illetve zavara. Viselkedéses tünetek rendkívüli változatossága jellemzi ezt a zavart.

A reciprok kommunikáció sérülésére utalhat már igen korai életszakaszban a beszédfejlődés megakadása, jelentős késése. Gyakran megfigyelhető, hogy a beszédhez kapcsolódóan gyakran semmilyen nonverbális kommunikációs kompenzáció nincs. A beszéd azonnali vagy késleltetett echoláliákra (a hallott szavak kényszeres, visszhangszerű ismétlése) korlátozódik, amelynek egy része valódi kommunikatív tartalommal bír, bár ezt néha igen nehéz felismerni. Jellemző a személyes névmások, személyragok felcserélése, idioszinkretikus (nem szokványos) kifejezések, neologizmák (a személy által kitalált szó, amely másnak értelmetlen) használata. Van akinél a beszéd formailag ép, de a prozódia vagyis a beszédritmus, hangszín, hangerő szokatlan vagy a helyzethez nem illő. Egyeseknél megfigyelhető a sztereotip, korhoz nem illő, felnőttes vagy mesterkélt szófordulatok használata, esetleg a túlzottan pedáns, kényszeresen precíz szóhasználat. Az autizmussal élő klienssel nehézséget jelent a valóban kölcsönös, több beszélőváltásos beszélgetés felépítése. Általában elmondható, hogy a beszédértés színvonala alacsony, és gondot okoz a szociális tartalmakhoz kapcsolódó fogalmak megértése, valamint jellemző a szimbolikus beszéd vagy irónia szó szerint vett értése. A nonverbális kommunikáció zavarához tartozik az arckifejezések, gesztusok, testtartás helyes alkalmazásának és értelmezésének problémái vagy hiánya.

A kölcsönös, szociális interakció sérülése szintén igen változatos tünetekben mutatkozik meg. Az autizmussal élőnél megfigyelhető, hogy kevésbé érdeklődik a környezetében lévők iránt, elutasítja a közeledéseket, nem kedveli a testi kontaktust. A közösségi kapcsolatok zavaraként az is előfordul, hogy válogatás és kritika nélkül közeledik másokhoz. Bár általában ritkán kezdeményeznek közös tevékenységet, ha ez megtörténik ezek a közeledések nem illeszkednek a helyzethez vagy a társakhoz. Jellemző, hogy a közös tevékenységek során kerülik a szemkontaktust, vagy azt nem a helyzetnek megfelelően használják. Bánatában és örömében nem tud osztozni másokkal, vagy csak jellegzetes sztereotip módon azt fejezi ki.

A kifelé forduló érdeklődés hiánya és a viselkedés rugalmas szervezésének zavara leginkább strukturálatlan helyzetekben mutatkozik meg. A változatos, szabadidős aktivitások helyett beszűkült, sztereotip, repetitív tevékenységek dominálnak a viselkedésben. Jellemző lehet a passzivitás vagy problémás viselkedés, az állandósághoz való kényszeres jellegű ragaszkodás. Ha a tárgyi, személyi környezet egyes elemeinek megváltozását tapasztalják és emiatt kizökkennek a megszokott rutinból vagy akadályozva érzik magukat abban, heves tiltakozást, esetleg pánik reakciót mutathatnak. Jellemző lehet a szokatlan tárgyakhoz való ragaszkodás, ismétlődő, sztereotip motoros manírok használata.

Az autizmus megjelenésére jellemző lehet, hogy a képességek egyes részterületén gyenge teljesítmény mutatnak (pl.: nyelvi kifejezés területén) más részterületeken esetleg kiugróan magas teljesítményt érnek el (pl.: vizuális feladatokban). Előfordul, hogy túlzott érzékenységet mutatnak bizonyos ingerekre, amelyre adott szélsőséges reakció meglepetésként érheti a környezetüket.

A környezetből érkező ingerek összerendezése atipikusan működik, amely abban nyilvánulhat meg, hogy nem látnak bizonyos vizuális illúziókat, gondot okoz néhány komplex alakzat egészként értékelése és látszólag lényegtelen elemeket használnak rendezési támpontként. Néha gondot okoz számukra az egyenetlen felszínen való járás (pl avarral borított talaj). Ugyanakkor ez a fajta speciális működés, vagyis az átfogó mintázat figyelmen kívül hagyása és a részletekre való fókuszálás bizonyos feladatokban előnyt és kiemelkedően magas teljesítményt jelent. Ez jelentkezhet például a jó mechanikus emlékezet terén, bizonyos téri-vizuális képességekben, aritmetikai műveletek fejben történő elvégzésénél, zenei képességek területén és a rajzolásnál is.

Mint a fentiekből is látszik az autizmus egy sokdimenziós, változatos tüneteket mutató állapot, ezért ma már nem egy konkrét zavarként, hanem autizmus spektrumként határozzák meg, amelyben a spektrum egyik szélén az autizmusban és értelmi sérülésben súlyosan érintett esetek, míg egy másik szélén az enyhe, jó képességű, jó verbalitású csoport helyezkedik el.

Az autizmus gyanúja esetén a tünetek objektív feltérképezése mellett elengedhetetlenül fontos a fejlődésmenet elemzése, a tipikus fejlődéstől való eltérések azonosítása. Ehhez szükséges a kliens szüleivel történő beszélgetésből nyert diagnosztikus információk begyűjtése, illetve érvényesülnie kell a komplex kép kialakulásához a pszichiátriai, pszichológiai és gyógypedagógiai szempontoknak is.
A leírást Kardos Judit pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját

A leírást Kardos Judit pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját