Alvászavar kezelése

Élettanilag az alvás periodikusan visszatérő fiziológiás állapot, melynek élettani jellemzői a következők: a vázizomzat (csontokat körülvevő izomzat, mely biztosítja az akaratlagos, szándékos mozgathatóságot), ellazulása, a nem túl erős környezeti ingerekre való reakció hiánya. A magasabb rendű szellemi és lelki funkciók szünetelése valamint a paraszimpatikus vegetatív működések túlsúlya.

Az alvás és ébrenlét váltakozása az alvásrendszer és ébresztőrendszer, illetve e rendszerek együttműködése nyomán alakul ki. Ebből az következik, hogy minden alvászavar esetében lényegében a két rendszer együttműködésének zavarairól van szó (Halász, 1983).

Az alvászavarok napjainkban az egyik legelhanyagoltabb népegészségügyi problémát jelentik. Inszomniáról akkor beszélünk, ha az alvás mennyisége, minősége elégtelen, vagy időzítése nem megfelelő, és ennek negatív nappali következményei is vannak. Az inszomnia megjelenhet elalvási zavar, átalvási nehézség, korai ébredés illetve nem pihentető alvás formájában. A tünetek hátterében gyakran találunk szomatikus, neurológiai betegséget, az életmódból adódó, vagy szorongással, depresszióval összefüggő panaszokat. Az alváshiány tehát gyakori probléma a modern társadalmakban és számos szerteágazó következménnyel jár: kialvatlanság, fáradtság, álmosság, kognitív teljesítőképesség romlása, irritabilitás, hangulatzavarok, szorongásos zavarok, stressztűrő képességek romlása, szomatikus tünetek, immunfunkció romlása, pszichoszociális problémák, baleseti kockázat növekedése, egészségügyi szolgáltatások fokozott igénybevétele. Éppen ezért különösen fontos az alvászavar kezelése!

A fentiekben jól látható, hogy az inszomnia a nappali működés számos területét érinti, és jelentős egyéni és társadalmi vonatkozásai vannak. A betegeket zavarhatja a rossz éjszaka megélésének szubjektív hatása, mely frusztrációval, kudarcélménnyel, dühvel, haraggal, szorongással járhat.

Ekstedt (2005) szerint a kiégés a krónikus energiátlansággal jellemezhető állapot, ami annak köszönhető, hogy a stressz elmúltával sem tud a szervezet regenerálódni. Koncepciója szerint az alvás segítségével történő regenerálódás illetve annak hiánya összefüggésben kell, hogy álljon a kiégéssel. A középső spirál azt szemlélteti, hogy a folyamat a fiziológiai, érzelmi és gondolati rendszeren belül zajlik le. Egy ördögi kör jön létre, amelyben a munkahelyi megterhelés, felelősség miatt a személyek szándékosan lerövidítik alvási idejüket, ezért fáradtabbak, gyengébben teljesítenek, ami miatt feszültebbek, ezért nem tudnak elaludni, és így tovább gyűrűzik a kör. Az energiátlanság miatt teljesen kimerülnek, bűntudatuk lesz, és megjelennek a kiégési tünetek és az inszomnia.

Ezen tényezőkből egyértelműen látható, hogy az önszabályozás minősége, a stresszel való megküzdés, a krónikus betegségek, a pszichés kórképek jelenléte megnehezítik az alvásproblémák megoldását. Ezért fontos, hogy a páciens diszfunkcionális hiedelmei és attitűdjei módosításra kerüljenek. Ezáltal növelni tudjuk a betegek autonómiáját és kontrollját, s a páciens erejének és potenciáljának erősítése is megtörténik. A relaxációs technikák is nagyon jól használhatók alvászavarokban, mivel több olyan ponton is hatnak, amelyek alvást elősegítő hatásúak (arousalcsökkentés, izomrelaxáció).

A leírást Bukta Tünde pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!