ADHD

ADHD - Figyelmhiányos hiperaktivitás-zavar

A figyelmhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD) az iskoláskorú gyerekek 1-5 %-át érinti, de a zavara jellemző tünetek már iskoláskor előtt megjelenhetnek.
Az orvoshoz fordulók között több a fiú, mint a lány. Ennek oka az is lehet, hogy a fiúknál kifejezettebbek a tünetek, így a szülők inkább hajlanak orvosi segítség kérésére.
Az ADHD-ban szenvedő gyermekekre jellemző, hogy rossz feladatmegoldók, túlságosan mozgékonyak, és impulzívak is lehetnek. Jellemző, hogy az ADHD tünetei erősítik egymást, hiszen a koncentrálni képtelen gyermek figyelmét egyszerre több dolog is vonzza, nem képesek fókuszálni egy dologra, ráadásul a folyamatos mocorgás és mozgás vágy miatt kevéssé tudnak kitartóan egy feladatban részt venni.
Az ADHD egy olyan zavar, amelyet több tünet együttes jelentkezése alapján diagnosztizálnak. Jellemző, hogy minden gyereknél vannak vezető tünetek, amelyet figyelembe véve állítják fel a diagnózist.
Így az ADHD három altípusát különítik el:
1.    ADHD figyelemzavarral
2.    ADHD hiperaktivitással és impulzivitással
3.    ADHD figyelemzavarral és hiperaktivitással

A tünetek 3 osztályba sorolhatók:
1.    figyelmetlenség tünetcsoportja
-    a gyerek nem képes részletekre figyelni, hanyag, munkája közben sok hibát ejt, úgy tűnik, nem figyel, ha hozzá beszélnek, nem követi az utasításokat, feledékeny, elveszít dolgokat
2.    hiperaktivitás tünetcsoportja
-    a gyerek nem tud nyugodtan a helyén maradni, állandóan mocorog, képtelen együtt játszani másokkal
3.    impulzivitás tünetcsoportja
-    a gyerek nem tud várni a sorára, közbeszól, mielőtt kérdezték volna, beleszól mások beszélgetésébe
Számos más gyermekpszichiátriai zavarral járhat együtt. Leggyakrabban: magatartászavar, tanulási zavar és tic zavar kíséri

ADHD-s gyerekekre jellemző, hogy már egészen kicsi, csecsemőkorban erős aktivitást, és gyakori nyugtalanságot mutatnak. Jellemző lehet, hogy pszichomotoros fejlődésük gyorsabb ütemben zajlik (pl hirtelen áll fel, kihagyva a mászás szakaszát).
Később az iskolában nehezen tud végigülni egy órát, gyakran feláll, járkál, hangosan beszél, zavarja a többieket és a tanárt. A motoros hiperaktivitás gyakran párosul verbális hiperaktivitással is.
Az esetek egy részében észlelhető a mozgás koordinálatlansága és a túlmozgás. Bár szeretnek mozogni, sportolni, de mozgásuk összerendezetlen, gyakran éri őket véletlennek tűnő baleset.
A tünetek kifejeződése leggyakoribb alsó tagozatos korban, amelyek később kevésbé tűnnek fel, hiszen fejlődnek a gyermek a kontrollfunkciói. Később ezek elfogadható mederbe kerülhetnek és átalakulhatnak erőteljes aktivitássá., Felnőttkorban változatos tevékenység kialakítása és ezzel teljesen elfogadott mederbe terelődhet.

A leírást Kardos Judit pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját