Csizi András

„A teljes professzionális életem folyamán mindvégig olyan irányokba mentem, amelyeket mások bolondosnak tekintettek, és amelyekkel kapcsolatban nekem magamnak is számos kételyem merült fel. De végül is sohasem bántam meg, hogy olyan irányokba indultam el, amelyekről csak úgy „éreztem”, hogy helyesek, noha sokszor magányosnak vagy különcnek éreztem magamat” (Carl R. Rogers “Valakivé válni” 2010. 51. oldal)

Ennek az idézetnek a fényében szeretnék pár számomra fontos pontot kiemelni az életemből, ami úgy gondolom, hogy a mentálhigiénéhez vezetett.

Nagy utat tettem meg idáig, fizikai és lelki síkon is, hiszen 1971-es kaposvári születésem után 16-szor költöztem (5 különböző városba, 4 különböző megyében) és jelenleg a 15. munkahelyemen dolgozom. Voltam betanított munkás, büfés-eladó, segédmunkás, katonai mentősofőr, mobiltelefon értékesítő, sofőr áruterítő, napközis tanár, edző, informatikus, vállalatirányítási rendszer-tanácsadó, informatikai támogató csoport-vezető, ügyél-szolgáltatások menedzsere stb.

’97-ben végeztem a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola, egyszakos testnevelés tanári szakán, rekreációs szakiránnyal. Az itteni képzés meghatározó volt számomra, mert hiteles, tapasztalt tanároktól tanulhattam. Kezdettől fogva jártunk tanítási gyakorlatokra, így szinte azonnal volt alkalmam megtapasztalni, hogy a megszerzett tudás, a személyiségemen keresztül hogyan tud hatni, működni a tanításban, gyerekekkel való együttműködésben.

Egyre inkább azt tapasztaltam, és ez egyben meggyőződésemmé is vált, hogy önmagában a megszerzett ismeret ugyan szükséges, de nem elégséges ahhoz, hogy hiteles, humánus pedagógus, segítő legyek. Legalább annyira fontos összetevő ehhez –ha nem fontosabb- hogy a fizikai fittség mellett lelkileg, mentálisan is „fitt” legyek.

„Rogers elméletének döntő mozzanata az a felismerés, hogy a segítő kapcsolatokban nem a választott módszer a legfontosabb, hanem maga a segítő személy” (Tringer László, “A gyógyító beszélgetés” 2007. 15. oldal)

A tapasztalataim tovább gazdagodtak, mikor később egy vidéki iskolában, napközis tanárként nagyrészt szegény, hátrányos helyzetű gyerekcsoportot kaptam. Itt sokkal nagyobb hangsúlyt kapott az, milyen ember vagyok, ahogyan viszonyulok hozzájuk, azzal szemben, hogy milyen tárgyi tudással rendelkezem.

Budapestre kerülve a mindenkori munkám mellett intenzíven kezdtem foglalkozni önismerettel. Jártam egyéni pszichoterápiára, pszicho drámára, valamint különböző képzéseken is részt vettem, pl.: Integrál pszichológia, Pszichopatológia és fejlődéslélektan. 2011-ben végeztem a KRE-BTK mentálhigiénés segítő szakán, 2016-ban pedig a Magyar Családterápiás egyesület család- és párterapeuta képzését végeztem el.

Úgy érzem eddigi életem sok területről szerzett tapasztalatai, saját élményei segítenek abban, hogy empatikus, megértő legyek azokkal a különböző társadalmi, szociális rétegbe, közösségbe, csoportba tartozó emberekkel, akik problémájukkal hozzám fordulnak.

Csizi András