Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Habis Melinda

Pszichológus válaszol

Segítség!

Kedves szakember! Segítségért fordulok Önhöz. Van egy 3 éves lányom, és egy 14 éves kapcsolatom. Mint az kitűnik, igen későn érkezett gyermekünk. Nem volt nagy esélyem a szülésre, komoly pajzsmirigy betegségem okán. Sajnálatos módon, a párom nehezen viseli, ha nem vele van foglalkozva. Szinte minden okot - fáradtság, kedvtelenség - félretolva elvárja, h vele foglalkozzak. Igyekszem eleget tenni kérésének, bár igen nehéz, hiszen ott van gyermekünk, a munkám, a háztartás, ami sok energiát és időt vesz el. Ezt sem veszi figyelembe, csupán csak a saját igényének megélését. Ezt a fajta viselkedést

Mire jó ez nekem?

35 év után ismét találkoztam ifjúkori szerelmemmel, egymás iránti vágyunk és rajongásunk ugyanott folytatódott. Mindketten hűséges házasságokban élünk, nálunk 4 gyermek, náluk 5. Minden erőnket össze kellett szedni ahhoz, hogy 58 és 62 évesen ne csináljunk hülyeséget. De mi értelme volt ennek az intenzív középéletkori fellángolásnak? És ha már így esett, mit kezdjek vele? Mit tesz ez hozzá az életemhez, vagy mit vesz el? Mert hát szenvedéssel jár. Az idő végességének felismerése egyébként is megkínoz ebben a korban , hát még ha rárakódik egy irreális közös boldogság lehetetlensége. A sorstól

Oldalak