Bakondi Gábor

A depresszió alatt egy komplex lelki tünetegyüttest ért a tudomány. Ennek része önmagunk leértékelése, az önvád, a sötét reménytelen jövőkép, alvás, és evészavarok. A depressziónak egyes esetekben biológiai alapja is van, de legtöbbször az önmagunkról és a világról  alkotott elképzeléseinkhez kapcsolódik. Ez a kép gyermekkorunkban válik a személyiségünk részévé. Olyan mélyen épül belénk, hogy nem is mindig vagyunk tudatában ezeknek az alapvető vélekedéseknek. Kisgyermekként szinte szivacsként szívjuk magunkba a környezetünk reakcióit, visszajelzéseit.

A szerelem egy felemelő, de ugyanakkor változékony érzelem. Kapcsolatokat forraszt össze és tép szét. Az egekig emel, vagy a mélybe taszít. Nem hallgat az akaratunkra, nem engedelmeskedik semmilyen ésszerűségnek. Hogy építhetünk rá mégis tartós kapcsolatokat, családi életet? A felmérések szerint minél nagyobb euforiával, minél lángolóbb érzelemmel indul egy kapcsolat annál nagyobb a válás valószínűsége. Sokan tragédiaként élik meg az érzelmek intenzitásának csökkenését.