Blog

Vajon meddig tudjuk elnyomni a rossz érzéseinket egy-egy élethelyzetben vagy időszakban, amikor jól kellene éreznünk magunkat, de valami mégsincs rendben? Meddig magyarázgatjuk magunknak, hogy ’jó lesz ez így, nincs semmi baj, majd megszokom’? Ha sokáig így teszünk, akkor a túlzott stressz előbb-utóbb testi tünetek formájában fog jelentkezni.

A következő cikkben 7 stresszkezelési technikát mutatok be. A korábbi két cikkben 7-7 tényt mutattam be a stresszről, ezek itt és itt érhetők el.

Számos módja van annak, hogy az ember kizsákmányolja magát. Hogy ne érezze magát önzőnek, sok ember megtesz olyasmit és annyiszor, amivel végső soron önmagának árt.

Van, aki úgy segít egy kollégának vagy beosztottnak, hogy – míg a kolléga nyugodtan hazamegy a munkaidő végén – neki túlóráznia kell. Ugyanakkor ő ezzel teljesen kimeríti magát. Persze, kell segíteni alkalmanként a rászoruló kollégáknak, de itt is érdemes mértéket tartani.

Az előző két blogbejegyzésem során igyekeztem ismertetni a nárcisztikus személyiségzavarral rendelkező partnerek főbb jellemzőit, viselkedéses mintázatait, valamint segédletet nyújtani a nárcisztikussal való szakítást követő időszakhoz.

John Gray (2011) szerint a párkapcsolaton belüli szerepcsere legtöbbször, de nem minden esetben arra utal, hogy a kapcsolat kibillent az egyensúlyából. A szerepcserék mögött a legtöbb esetben gyermekkorban elsajátított viselkedési sémák állnak. Pl. ha egy lány egy maszkulin jellegű családban nő fel, megtanulhatja, hogy a női jellemvonásait nem szabad kimutatnia, esetleg el kell azokat titkolnia.

Még 2015-ben, első babám születése után, a régi blogomon kezdtem el egy cikksorozatot, amelyben azt terveztem, hogy a Maslow-piramis szintjeit veszem végig anyai szemmel. Hát, a másodikig jutottam, úgyhogy még van hátra pár lépcső, de addig is, átdolgozva, kiegészítve álljon itt a második szint bejegyzése.

Cikkemben 7 további tényt fogok bemutatni a stresszről. A cikk 1. része ITT érhető el.

Mit nevezünk agorafóbiának?

Az agorafóbia nem más, mint a nyílt terektől, nyilvános helyektől és a tömegtől való félelem. Leggyakrabban abban nyilvánul meg, hogy a személy nem hajlandó, vagy képtelen elhagyni az otthonát, ennél azonban a legtöbb esetben többről van szó. A problémának jellemzően részét képezi a nyilvános helyeken végzett tevékenységektől való félelem is, legyen szó tömegközlekedésről, vagy bevásárlásról. Az agorafóbiás személy élete ebből fakadóan nagyon nehezített, a legtöbb esetben elszigetelődik a többi embertől és a világtól.

Akár érezzük, akár párunkon tapasztaljuk, a féltékenység mindkét oldalán lenni kínzó. De lehet a féltékenység pusztán destruktív érzelem, ha a szerelmet értéknek tartjuk?

Féltékenység esetén a személy nem a szeretett személy elvesztésétől fél, hanem a kapcsolat kizárólagosságának elvesztésétől, hiszen kettejük kapcsolata egy harmadik fél létezése mellett is fennmaradhatna. E kizárólagos birtoklás azonban mélyen fekvő, én-védő mechanizmus, nem csupán az önző tulajdonszerzés egy megnyilvánulása. A párkapcsolat kialakulásakor az „én” és „te” dimenziókból „mi”-vé alakul a pár két tagja, az egyén részben feladja és kiterjeszti személyiségének határait partnerére, s együtt egy új egységet hoznak létre. Később már magát ezzel az új egységgel azonosítja, magára már házastársként, párként (is) gondol.

Féltékenység akkor jön létre, amikor egy harmadik ezt az újonnan született egységet és az egyén identitásának új alapját fenyegeti. Nem csak a kapcsolatra nézve, de identitására is veszélyt jelent a külső személy (vélt vagy valós) jelenléte, hiszen ő nem része a szövetségnek, nem is akarjuk, hogy azzá váljon, s ami még fontosabb, azzal fenyeget, hogy lehasítja rólunk az énünk egy részét képező társunkat, annak érzelmeit. A partner a közösen létrehozott szövetség során részben beépül a személyiségbe, így az unió lehetséges megszűnése az egyén lehetőségeinek, képességeinek radikális csökkenésével jár, a sérült ént, határainak megbomlását nem lehet azonnal helyreállítani. Az én integritása, az önfenntartás, továbblépés kerül veszélybe, így mindent meg kell tenni az unió megszűnését elkerülendő. Ezt a célt hivatott szolgálni a féltékenység.

A féltékenység terápiájában kiemelt jelentőségű tehát a megrendült, sérülékeny én-határok újraszervezése, ez egyén biztonságérzetének, strukturális integrációjának megerősítése.

A féltékenységgel küzdő párok esetében gyakran látunk kudarcos megoldási kísérleteket, melyek újabb haragot, feszültséget szülnek. Jellemzően a pár mindegyik tagja mást ért a másik szavaiból, cselekedeteiből, de mindkettő úgy gondolja, hogy a másik az, aki mérgezi a kapcsolatot. Cél tehát a féltékenység ördögi körének megszakítása, új, hatékonyabb kommunikációs minta kidolgozása.

A daganatos betegségek lefolyásának egyes szakaszaiban jellemzően hasonló lelki reakciókat adnak az emberek. Ebben a cikkben ezekről lesz szó részletesebben.