Blog

A járdán szembe sétáltok, egyikőtök sem figyel. Neki mész, vagy ő neked, attól függ hogy nézzük. Mégiscsak te a vagy a férfi, legyen a te hibád. A könyv persze a kezei közül a nedves utcakőre esik. Lehajolsz érte, hiszen felelősnek érzed magad, ő is nyilván nyúl felé. A könyv gerincénél a kézfejek összetalálkoznak. Ránézel, ő is rád. Valahogy így indul.

Lehet, hogy nem is tudjuk megfogalmazni, hogy mit élünk át most a víruskrízis kapcsán, csak annyit érzünk, hogy egy fokozott készültségben, feszült, bizonytalan állapotban élünk hosszú hónapok óta. Ez az elhúzódó válság, ha vannak is benne pozitív hullámok, tartósan igénybe veszi mind testi mind pszichés megküzdő-képességünket. Nem kevésbé az erőtartalékainkat, melyeket nap mint nap töltenünk kell. Hiszen az huzamos ideig tartó stressz, az állandó alkalmazkodás a bizonytalan körülményekhez, érzelmileg is megterhelő számunkra.

A szorongás, mint „élmény” a félelem, az idegesség, az aggodalom és nyugtalanság érzéseinek keverékeként írható le. Időnként mindannyian szorongunk, és némi szorongás valóban segít minket a megfelelő mindennapi működésben (például cselekvésre és problémamegoldásra is ösztönöz, mozgósítja képességeinket) de a szorongás problémává válhat akkor, ha:

Hallottál már a pillangóhatás jelenségéről? Eszerint egyetlen kis változtatás az életedben sorsfordító hatással lehet a későbbi történések alakulására. Fogalmazhatunk úgy is, hogy nem tudhatod, hogy annak a most látszólag apró kis dolognak amit teszel, milyen hatása lesz hosszabb távon. Lehet, hogy ami most csak egy kis semmiségnek tűnik, annak a következménye felmérhetetlen a jövődre nézve.

A pillangóhatásról több film és könyv is szól.

Kezdetben mindfulness állapotban…

Idézzük fel egy kisbaba képét, aki a hátán fekszik és elmélyülten játszik a csörgőjével.

 Figyelmesen forgatja, nézegeti a csörgőt, minden apró részletét, rázogatja és hallgatja milyen hangot kelt vele, megtapogatja minden oldalról és legtöbbször meg is kóstolja, rágcsálja, és örömében aprókat sikongat. Percekig eljátszik így, csupán az érzékszervei segítségével nyert testi érzetekkel és nagyon jól érzi magát, a jelenben van.

Gyakran használjuk az önértékelés, önbizalom és önbecsülés szavakat szinonimaként. Azonban érdemes tudni, hogy ezek között vannak különbségek. Az önértékelésünk egy viszonylag állandó és stabil tulajdonságunk. Valójában a magunkra vonatkoztatott értékelésünket jelenti. Egy folyamatosan épülő tulajdonság, mely a gyermekkorban gyökerezik. Természetesen a személyes tapasztalatok, múltbéli események, sikerek és kudarcok és a társas összehasonlítás is hatással vannak rá, formálják önértékelésünk.

A mindfulness pozitív hatásai

A mindfulness a kutatások szerint számos pozitív hatással bír testi-lelki egészségünkre, a teljességgel igénye nélkül ezek közül néhány: enyhíti az átélt stressz intenzitását, megerősíti az immunvédelmet, elviselhetőbbé teszi a fájdalmat, csökkenti a depresszió és a szorongásos problémák kialakulásának veszélyét és javítja a figyelmi teljesítményünket. A tudatos jelenlét gyakoribb átélése magasabb önbecsüléshez, magukkal és másokkal szembeni nagyobb elfogadáshoz és magasabb élettel való elégedettséghez vezet.

Nem vagy egyedül.

Talán a sokadik órát töltöd a laptop vagy a telefon vibráló képernyőjével kettesben. Talán már meg is tapasztaltad, milyen meglepően elemi szükségletünk a másokhoz való kapcsolódás, az élettel teli kötelékek fenntartása. És mennyire megérezzük lehetőségeink szűkülését ezen a téren.

A kamaszkori rosszkedv életkori sajátosság. A fiatalok egy része nehezebben éli meg ezt, a folyamatos változással teli időszakot. A szervezetükben végbemenő hormonális átalakulást gyakran jelentős hangulati ingadozások kísérik.

A kognitív szemléletű coaching - CBC (Cognitive Behavioural Coaching)

A coachingról általában