Blog

Szerző: Gróf Csilla

Lektorálta: Pásztor Dániel

Gyakran találkozunk olyan helyzettel a hétköznapokban, amikor szemtanúi leszünk olyan történéseknek, amely többé-kevésbé betekintést enged más családok működési elvébe. Leggyakrabban a szülő-gyerek nézeteltérések szoktak megjelenni hétköznapi szituációkban. Ilyenkor gyakran érzünk ellenszenvet vagy szolidaritást, vagy esetleg bármilyen belső feszültség kialakulhat bennünk.

Közeledik a téli óraátállítás, amikor egy órával hátrébb állítjuk a nagy mutatót. Ennek következtében egy órával hamarabb sötétedik, azaz több időt töltünk mesterségesen megvilágított helységekben, illetve kevesebb napfény ér minket. Ennek számos élettani és pszichés hatása van. Egyrészt felborulhat a belső biológiai óránk, ami szabályozza a napi ritmusunkat, illetve az alvás és ébrenléti szakaszokat.

A pszichológia az a tudomány, melynek eredményei nagyon sok embert érdekelnek, hiszen a pszichológia elsősorban rólunk, emberekről szól. Épp ezért nagyon sok szakkifejezés kerül be a köztudatba, ahol némileg módosulva, esetleg eredeti jelentésüket elveszítve járnak szájról-szájra, sokszor félreértéseket okozva. Ez a cikk három gyakori, általában téves "diagnózist" mutat be, abban a reményben, hogy ezzel segít tisztázni néhány tényt és elkerülni számos félreértést.

1. A skizofrénia nem azt jelenti, hogy valakinek több személyisége van.

Gyakran érzem úgy, hogy nehezemre esik elmagyarázni a szomatodráma módszerének lényegét, szellemiségét annak, aki most találkozik vele először. Váratlanul segítséget kaptam hozzá az egyik egyéni kliensemmel való szomatodrámázás közben, ami annyira megihletett, hogy egyből tovább is adom, amit tanultam belőle.

Ha létezik olyan, hogy kedvenc szakkifejezés, akkor az enyém biztos, hogy a kognitív disszonancia redukció. Ez az összetett fogalom azt próbálja megmagyarázni, hogy miért és hogyan törekszünk ellentmondásmentes világot kiépíteni magunkban. 

Leon Festinger amerikai szociálpszichológus, a kognitív disszonancia elméletének atyja, azt feltételezte, hogy egy ember alapvető törekvése, hogy világképében minél kevesebb ellentmondás legyen. 

Minden ember egy folytonosan változó egyéni élményvilágban, egy fenomenális mezőben él, amelynek ő a központja. 

Ezt az élménymezőt egyrészt megtapasztalja, másrészt értékelő folyamatai révén pozitívként vagy negatívként minősíti. Tapasztalatai csak részben tudatosak.

A személy tehát nem az objektív valóságot, hanem a fenomenális mezőt észleli realitásként, és arra reagál. A tettei nem az objektív valóságra, hanem az általa va­lóságosnak megtapasztalt jelenségekre adott reakciók.

Az elménk leggonoszabb „játékainak” egyike. De legalább kiszámítható, hogy mikor fog előjönni. Legtöbbször akkor, amikor épp elakadunk az életünkkel, és nem látjuk, merre kellene tovább haladni.

Az autizmus egy spektrum zavar, ami arra utal, hogy az elváltozás sok egymástól eltérő formában megjelenhet. Az autizmust egy idegrendszer működésére visszavezethető fejlődési rendellenességként értelmezhetjük. Az autizmus okai még nem teljesen ismertek, legtöbb kutató genetikai elváltozásokat feltételez a háttérben. Az autista személyek tünetei nagyon különbözőek lehetnek, ami megnehezíti a pontos diagnózis meghatározását. A spektrumon belül elkülönítik az Asperger-szindrómát és a Kanner-szindróma, ami az autizmus erős formájára utal.

Az autizmus főbb tünetei:

A jelenlegi cikkemben 15 kérdést fogok boncolgatni, amelyek lehetőséged adnak annak a rendkívül fontos válasznak a megtalálására, hogy érdemes-e megtartani a párkapcsolatunkat. A mostani cikk segítségével a belső ösztön szükségességével kíséreljük meg kideríteni, hogy vajon a legalkalmasabb partnerrel töltjük-e a napjainkat.

A döntéseink az életünk részei. Különböző időpontokban lehet, hogy választanunk kell másik nyaralási helyet, munkát, bébiszittert vagy éppen lakóhelyet. Lehet, hogy a legfontosabb döntésünk éppen a partnerünk kiválasztása.

(Szerzők: Pásztor Dániel, Gróf Csilla)