Blog

Korunk egyik fontos társadalmi jelensége a médiahasználat elterjedése, mely az elmúlt 30-40 évben rohamosan gyorsult. A televízió otthonokba kerülését követte a számítógép, majd az internet, jelenleg pedig a mesterséges intelligencia egyre fejlettebb formái jelennek meg, egyre több területen és egyre gyorsuló ütemben.

Az előző cikkben az empátia összetevőivel ismerkedhettünk, emellett azzal, hogy hogyan kommunikálhatjuk mindezt - jószándékú, de sokszor káros automatizmusok helyett. Ebben a bejegyzésben arról lesz szó, hogy hogyan tehetünk jót magunkkal egy mindannyiunk számára nehéz időszakban. 

A szenvedés nyomása, a nyomás szenvedése 

Vajon mikor van itt az ideje az igazi változásnak? 

Honnan lehet tudni, hogy az elindított lépések a változtatás felé vajon sikerrel fognak-e végződni? 

Minden terápiás folyamat 'otthon' kezdődik. 

Jóval a bejelentkezés de talán még a segítő felkutatásán és kiválasztása előtt is. 

Azon a ponton kezdődik, amikor megszületik a döntés. 

A döntés arról, hogy egy vagy több konkrét kérdésben nem hazudok magamnak tovább.

„Ne várd szelíden azt a végső éjt,
Tombolj, dühöngj, az alkony hogyha jő,
Védd, védd, amíg csak védheted, a fényt!”

/Dylan Thomas/

Semmi közöd hozzá - mondja a tinédzserlány, miután az anyja kopogás nélkül érkezett a szobájába, és kezdte kérdezni rögvest a napjáról. De én így szeretném csinálni - mondja a feleség, miután hazamentek a férj szülei maguk után hagyva néhány jótanácsot.

A legtöbb szervezet menedzsmentje korábban azért tarott a távmunkától, mert úgy vélték: nem tudják ellenőrizni, hogy a munkavállalók ténylegesen munkával töltik-e a napi 8 órát. Ez a járvány hatására megváltozott, hiszem a legtöbb munkahelyen bevett gyakorlattá vált a home office. A kérdés már nem az, hogy engedélyezik-e a távmunkát, hanem az, hogy vezetők a jelen helyzetben, hogyan tudják eredményesen ösztönözni a hozzájuk beosztott munkavállalókat.

Érezni, hogy elfogadnak minket, egy teljesen univerzális emberi vágy. Ráadásul nagyobb az esélyünk a túlélésre, ha tartozunk valamilyen csoporthoz, mint egyedül. Tehát egy bizonyos mértékig teljesen természetes, hogy érdekel minket, mások hogyan reagálnak ránk, mit gondolnak rólunk, és törekszünk arra, hogy elfogadjanak/befogadjanak minket.

Elegendő alvásra nemcsak azért van szükségünk, hogy jobban teljesíthessünk a munkában, és türelmesebbek legyünk családtagjainkkal. Napi 7-8 óra alvással elkerülhetjük az alábbi kockázatokat.

Az egyik legjobb tanács, amit kommunikációs szakemberektől hallhatunk – olvashatunk, hogy legyünk asszertívak. A legtöbben értik és tudják is, hogy mit jelent az asszertivitás de a gyakorlatban sokszor mégsem könnyű ezt megvalósítani.

Újév, új kezdet. Remény és lehetőség a változásra. Az újévi fogadalomtételek igen gyakoriak. Hosszasan kellene keresnünk a múltban, hogy akár saját magunk, akár ismerőseink körében találjunk olyat, aki még nem tett valaha újévi fogadalmat. Azonban ezek a fogadalmak hosszú távon (2-3 hónappal az újév beköszönte után) már csak az emberek mindössze 10%- nál lelhetőek fel. Mi lehet ennek az oka? Az egyik leggyakoribb hiba, amikor újévi fogadalmat teszünk, hogy azt nem előzi meg tervezés, ezért is sokszor irreális és nagyon általános elvárásokat fogalmazunk meg.