Blog

Halál. Mindannyian viszonyulunk valahogy a fogalomhoz. Egyesek számára mély fájdalmat idéz, másokból a félelmet, rettegést válthatja ki, akadnak, akik feketehumorral küzdenek meg a gondolatával vagy szembe szegülve vele újra és újra veszélyes helyzeteknek teszik ki magukat, míg sokan egész egyszerűen próbálják kizárni életükből és amíg csak lehetséges, halogatják az ezzel való foglalkozást. Ahogy az életről, úgy a halálról is sokan sokféleképpen gondolkozunk. Valakiknek a mindennapok része az emiatti szorongás, másoknál csendes háttérzajként van jelen.

A féltékenység az egyik legősibb emberi érzés, mely ha gyenge, a párkapcsolat és a szexualitás katalizátora lehet, de ha erőteljes, akkor képes tönkre tenni a párkapcsolatot. A féltékenység mindenkinél másképpen és más formában jelentkezik. Lehet csak néhány óráig tartó érzés, vagy akár hónapokon, esetleg éveken át jelen-lehet a kapcsolatban. A féltékenység leggyakrabban a félelem formájában jelenik meg, szorongás attól, hogy a párunk mással kerül intim kapcsolatba. Ritkán a féltékenység szélsőséges viselkedések motiváló ereje pl. a harmadik fél megverése, gyilkosság stb.

Ismerőseinkre gondolva bizonyára eszünkbe jutnak olyan emberek, akiket az állandó düh és harag, a folyamatos szomorúság, vagy éppen a mosoly és az öröm állapota jellemez, ugyanakkor ezeket a kifejezett érzelmeket nem érezzük arányosnak, hitelesnek, az aktuális helyzetre adott autentikus válasznak. Magunkba nézve esetleg mi is észrevehetjük, hogy van egy bizonyos átélt érzelmünk, beállítódásunk, amely jellemez minket, ha nehezen mennek a dolgok az életünkben. Ilyenkor helyettesítő érzelmekről beszélünk.

A „Mit tanított nekünk a koronavírus? Avagy hogyan fordítsuk előnyünkre a járványhelyzetet?” cikksorozat első részében a nem várt eseményekkel foglalkoztam, és azzal, hogy hogyan lehet átkeretezni a stresszt keltő helyzeteket, észrevenni a bennük rejlő lehetőségeket, majd ezeket önmagunk javára fordítani.

A minket érő stressz egyik jelentős forrását maguk a gondolataink képezik, méghozzá a negatív automatikus gondolataink. Gyakran észre sem vesszük, hogy mikor kezdtük el valamelyik visszatérő problémánkat magunkban már megint „boncolgatni”, valamilyen sérelmünkön rágódni, vagy képzeletbeli, kellemetlen párbeszédet folytatni egy ismerősünkkel vagy családtagunkkal, beolvasni a főnökünknek, kollégánknak vagy bárkinek, akinek „élőben” nem merünk ellentmondani.

Egy tanulmány szerint a csókolózás gyakorisága fontos mutatója a szexuális elkötelezettségnek és a kapcsolati kötődésnek.

A cyberbullying közösségi térben zajló, általában publikus zaklatás egy formája, mely leggyakrabban fiatal tinédzsereket érinti. A zaklatás elektronikusan pl. interneten, telefonon keresztül zajlik. A cyberbullying legtipikusabb helyszínei a közösségi felületek. Ezeken a felületeken a zaklatás különböző formákat ölethet. Egyes esetekben az áldozat nem kívánatos szöveges üzeneteket, képeket, videókat kap.

Észreveszi olykor magán, hogy az Ön szükségleteit nem hallgatják meg, hogy nem tud nemet mondani vagy határozottan fellépni magáért? Nehezére esik megbízni az emberekben? Gyakran érzi, hogy nem megfelelően bánnak Önnel? Ezek mind a határhúzás nehézségeire utalnak.

Milyenek az egészséges határok?

Nem is gondolnánk, hogy azok a korai események, melyekre könnyedén azt mondhatjuk gyermekünk „úgysem emlékszik majd”, mekkora hatással vannak élete alakulására. Sőt, szülőként a saját feldolgozatlan traumáinkat, félelmeinket is továbbadjuk gyermekeinknek. Írásomban többek között arra keresem a választ, hogy mivel magyarázhatók a múltból megörökölt negatív érzelmi viszonyulások és viselkedési minták.

A koronavírus váratlanul ért mindenkit, érkezését nem lehetett előre látni, ezáltal lehetőségünk sem volt felkészülni a járványra. Taleb elnevezése szerint egy igazi fekete hattyúval van dolgunk, ami sok emberre nagy hatást gyakorol, mind pszichésen, mind mentálisan, mind emberi kapcsolatokat tekintve. Ugyebár nem szeretnénk újból átélni, hogy fenekestől felfordul az életünk, és azt érezni, hogy visszakerültünk a start mezőre, ahol kezdhetjük elölről felépíteni az életünket? Természetesen nem! Vajon mit lehet tenni efféle nem várt helyzetekben?