Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Volt-e értelme kudarcba fúlt erőfeszítéseknek, meghiúsult küzdelmeinknek?

Dr. Gerber Erika képe
Ellenőrzött szakember

Első megközelítésben úgy gondolunk a memóriára, mint egyfajta képességre, ami vagy jó, vagy rossz, de idővel mindenképpen romlik. Azt tanultuk, hogy az emlékezés szerve az agy: itt zajlik a gondolkodáson alapuló illetve az érzelmi tartalmak kódolása, tárolása, innen hívjuk elő a szükséges információkat, és ide pakoljuk vissza az elfojtásra váró élményeket.                                                           

Az ún. fantomfájdalom jelensége viszont már felébreszti bennünk a kérdést: valóban csak az agy tud emlékezni, vagy más szervek is rendelkeznek ezzel a képességgel?                                                              A kérdés a pszichoszomatikus tünetek megértésében is kulcsfontosságú. A testi tünetek ugyan is érzelmi emlékek tudattalan aktivációján keresztül szerveződnek. Mindez számunkra láthatatlan módon zajlik, mi magunk csupán az érzéseinkre támaszkodhatunk. Ezért nem tudjuk elképzelni pl. azt, hogy fájhat a szív, ha nem is beteg? A neuro-pszichológiai kutatások értelmezéseit valamennyire ismerjük, többé-kevésbé értjük is. A számok erejével bizonyító vizsgálati leletek ezzel szemben, egyszerre mindent meg tudnak magyarázni. Nincs mit megérteni, nem kell gondolkozni: „ha 6,5 mmol/l fölött van a vércukrom, akkor diabéteszes vagyok”.

A biológiai rendszerekben minden élettani mechanizmus, akárcsak a képességek kialakulása, tanulási folyamatokon át szerveződik. Így a betegségek és a gyógyulás is. A tanulás egyik feltétele az emlékezés képessége. A járás elsajátításához kell az izmok emlékezete, a fertőző betegségek leküzdéséhez pedig az immunsejtek emlékezőképességére van szükség.

A testi sejtek is emlékeznek - nemcsak az agy                                                                                                

Egy világszerte ismertté vált mérföldkőnek számító kutatás minden addigi ismeretet felülmúló jelenségről tudott beszámolni.

A vizsgálatot cukorbetegek körében végzeték. A kutatók kimutatták, hogy a hatékony vércukor-csökkentő terápiáknak köszönhetően elért tartósan jó anyagcsere-állapotnak évtizedek múltán is előnyös hatásai vannak. A széleskörű vizsgálatba bevont betegek egy csoportja intenzív vércukorcsökkentő kezelésben részesült, szemben a kontrollcsoporttal, akiknél az alkalmazott terápia kevésé volt hatékony. A vizsgálat befejezése után a betegeknél évekre kiterjesztett vércukor,- és szív-érrendszeri állapotot felmérő kontrollvizsgálatokat végeztek. Az erek érintettségének vizsgálata azért fontos, mert a cukorbetegségben szenvedők legnagyobb hányada szív-érrendszeri szövődményben hal meg. Mivel a betegség nem okoz fájdalmat (!), sokszor csak „véletlenszerűen” ismerik fel. Sőt, sok esetben pont az érrendszeri szövődmények (vese-érintettség, szemészeti problémák, szívinfarktus) hívják fel figyelmünket a betegségre – különösen igaz ez a kettes típusú diabéteszre.

A kutatásban részt vevő szakemberek meglepő következtetésre jutottak. A testi sejtek is emlékeznek - nemcsak az agy!                                                                                                 

Megfigyelték, hogy azok a betegek, akik a vizsgálati periódusban intenzív kezelést kaptak – azaz tartósan a kívánt céltartományon belül volt a vércukruk –, védettebbek voltak a késői szív-érrendszeri szövődményekkel szemben a kontrollcsoport tagjaihoz képest, vagyis a kezelés előnyös hatása évek múltán is fennmaradt! A jelenséget metabolikus memória néven említik, utalva arra, hogy a cukorbetegek szervezete évek múlva is emlékszik a korábbi években biztosított jó anyagcsere-helyzet előnyeire!

Több kutatás is igazolta, hogy a hasnyálmirigy inzulintermelő béta-sejtjei – akárcsak az idegsejtek –képesek információkat begyűjteni, elraktározni és előhívni. Sőt, úgynevezett memória-molekulákat is sikerült azonosítani. A neuronok, és a béta-sejtek közötti hasonlóság azonban nem a véletlen műve. Mindig abból kell kiindulnunk, hogy az emberi test fiziológiai működésmódjai (akárcsak lelki mechanizmusai) a túlélés szolgálatában állnak. Az emberiség történelmének (akárcsak az egyes ember életének) biológiai és lélektani krízisállapotai olyan megoldásokat követeltek az élő szervezettől, amelyek biztosítani tudták az életben maradást. A testi és pszichés emlékezeten alapuló evolúciós adaptációs mechanizmusokat ma is őrzi az emberiség.

Mi a jelentősége a sejtek memóriaképességének a mindennapi életünkben? A metabolikus memória jelensége széleskörű. A későbbi évtizedekben is kimutatható kedvező hatásokat nemcsak hatékony gyógyszerekkel (anitdiabetikumok, vérnyomás csökkentők stb.) hanem hatékony életmódterápiával is elérhetjük. Vagyis, ha tudatos életmód változtatással (testi és lelki fitness) sikerül elérnünk egy javuló anyagcsere állapotot és ezt valameddig meg tudjuk őrizni, akár éveket nyerhetünk az életünkből. Nagyobb esélyünk van az egészségre, mint gondolnánk! Mindezen ismeretek felvetik az egyéni felelőségvállalás fontosságát. Jobban bízhatunk magunkban, mint hinnénk, hiszen van egy „titkos szövetségesünk”, a testi sejtek emlékezőképessége, amely hosszútávon is meghálálja jóirányú erőfeszítéseinket.

Memória a pszichoszomatikában                                                                                                  

Térjünk vissza ahhoz a megállapításhoz, hogy testi és lelki mechanizmusaink a túlélés szolgálatában állnak. Az életben maradás, emlékezésen alapuló tanulási folyamatok összessége, azaz a különböző ingerekre adott megfelelő (egészség) ill. elégtelen válaszok (betegség) tárolása és ismétlése. A túlzott zsírbevitel emésztési zavarokat okozó anyagcsereutakra terelődik (puffadás, hasmenés). Az inger olyan csatornákat talál magának, amelyek a következő nagy mennyiségű étkezésnél már „olajozottan” végzik dolgukat. Egy túlterhelő pszichés inger ugyan csak járulékos utakat kénytelen keresni. A második impulzus érkezését már „tárt karokkal” fogadják az alternatív, szervekhez (szív, húgyhólyag) vezető idegpályák. A tanulás ugyanis nyomvonalak követését jelenti. Egy hibát kétszer elkövetni – így indul útjára a betegség. Az ingerek (nagy étkezés, stressz) és az általuk kiváltott inadekvát ingerválaszok ismétlődése (elhízás, krónikus stressz) a betegséghez vezető legrövidebb út.

Az adaptáció alapja az ideg,- és testi sejtek egymásra hangolt memóriaképessége. Ez az ősi működésmód egyidős az emberiséggel. Test és lélek egységének mesterséges szétválasztása csupán a mindenkori tudományok egymásközti viaskodása.    

Forrás 

Ceriello A. Vascul Pharmacol. 2012; 57:133–138.   

Santos GJ et al. Metabolic memory of ß-cells controls insulin secretion    

Geist und Gehirn Youtube. Wie functioniert das Gehirn?