Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Vizsgaidőszak a karanténban - Motiváció 1.

Harsányi Kata képe
Ellenőrzött szakember

Önmagunk motiválása egyfajta önszabályozási, érzelemszabályozási készség. Mindemellett a céljaink elérésének kulcsa.

A motivációs állapotokat 6 csoportba leht sorolni, ezek fele szuboptimális, vagyis nem igazán boldogulunk vele. Vegyük sorra ezeket az állapotokat!

Az érdektelenség fázisában gyakorlatilag időpazarlásnak tartjuk az órákon való részvételt vagy a tanulás egészét. Nem találunk értéket ezekben a tevékenységekben, és előfordulhat, hogy túlterheltnek érezzük magunkat.

A kívülről jövő motiváltság valamiféle jutalommal kecsegtet, ezért megcsináljuk a feladatot, de igazi belső elhivatottságot nem érzünk, így könnyen lehet, hogy félvállról vesszük az egészet. Ilyen lehet, amikor annak reményében töltjük ki az OH kérdőíveket, hogy a rangsoros jelentkezésnél előnybe kerüljünk.

A következő állapot, a kikényszerített motiváltság a negatív következmények (pl. bűntudat, szégyen) elkerüléséről szól. Például, ha elmész egy bulira, pedig nem is akarsz ott lenni, vagy akkor is a könyv felett görnyedsz, ha már megtanultál mindent, csak azért, mert mindenki más is ezt csinálja.

A következő állapotok már elérik az optimális szintet. Ilyen az összehangolt motiváltság, amikor a viselkedésünkhöz valamilyen értékrendbeli tényezővel össze tudjuk kötni. Pl. azért veszek részt a konzultáción, mert számomra fontos érték a naprakész tudás, azért megyek el egy tréningre, mert fontosnak tartom az önfejlesztést.

Az integrált motiváltság esetén egy hosszabb távú célunkhoz tudjuk kapcsolni az eseményt. Például, ha a jövőben külföldön szeretnék dolgozni, akkor egy angol nyelvű kurzus integrálja ezt a célomat.

Végül jöjjön a legtermészetesebb motiváltsági állapot, a belülről jövő motiváltság. Ebben az esetben egész egyszerűen szeretünk tanulni, örömünket leljük abban, hogy részt vehetünk az órákon.

Hogy mitől is függ, hogy éppen melyik állapotban vagyunk?

Az egyik fő tényező az önszabályozásunk szintje. Amennyiben ez alacsony, úgy a külső elvárások kerülnek túlsúlyba. A magas önszabáylozás sokkal alkalmasabb az ideális motiváltsági állapot eléréséhez.
A másik tényező a pszichológiai szükségletek (autonómia, kompetencia, kapcsolódás) kielégülése. Itt is a magas szint a kedvező számunkra, hiszen ha ezek a szükségletek hiányt szevednek, az szinte minden életterületünkre hatást gyakorol.

 

Tehát azt már látjuk, hogy a motiváltság egy sokszínű dolog, ami több tényezőn múlik. A következő cikkben kitérünk arra, hogy hogyan fejleszthetők ezek a téynezők!