Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Virtuális valótlanság

Koch Boglárka Lilla képe
Ellenőrzött szakember

 

Napjainkban, egyre több közösségi oldalt tarthatunk számon. Olyannyira elterjedt, és kedvelt portálok lettek ezek, hogy a fejlesztők folyamatosan dobják piacra az újabb és újabb, különböző lehetőségekkel és célokkal bíró startupokat. Ezek között a legnépszerűbbek: (1.) az instagram, mely egy fényképszerkesztő és –megosztó portál, (2.) a twitter, ahol rövid szövegeket közölhetünk követőinkkel, (3.) a tumblr, ami egy mikroblognak felel meg, vagy (4.) a tinder, mely kifejezetten, a gyors és egyszerű párkeresésre specializálódott. De számtalan olyan, közösségi oldalról is beszélhetünk, mely egy szűkebb réteg igényeit szolgálja, így nem terjedt el olyan nagymértékben. Ilyen például a lafango, mely egy tehetségkutató oldal, vagy a passportstamp, ami az utazások kedvelőit hivatott összehozni (Juhász, 2015).

A közösségi oldalak végeláthatatlan sorában, azonban a facebook az, ami évek óta tagadhatatlanul a legnépszerűbb és leglátogatottabb közösségi oldal (Juhász, 2015).

 

 A facebook

A közösségi oldalak, megingathatatlan vezetője évek óta a facebook (Rézműves, Szy 2011). A sikertörténet ráadásul folyamatos, annak ellenére is, hogy manapság már nap, mint nap jelennek meg, a vezető közösségi oldallal, konkurenciába lépő startupok. A napi 6 milliárd lájkolás, olyan folyamatosan pezsgő, szinte követhetetlen módon áramló információhalmazt teremt meg, ami a mai társadalom számára, elsődleges hírforrássá és kapcsolatépítő/ kapcsolattartó eszközzé nőtte ki magát (Juhász, 2015).

Az a tény, miszerint napjainkban, a facebook - csupán 6 év leforgása alatt - másfél milliárd aktív felhasználót tudhat magáénak, éppen annyira ijesztő, mint elgondolkodtató.

A facebookhoz, mint a legnépszerűbb közösségi oldalhoz az interneten, világszerte több, mint 600 millió, hazánkban pedig, több mint 3 millió felhasználó csatlakozott, hogy híreket, fényképeket, és más információkat cseréljen rokonaival, barátaival, kollegáival, illetve akár ismeretlenekkel is. A facebook, ma már nem csak a fiataloké, minden korosztály képviselteti magát rajta, hiszen használata ingyenes, és bárki számára könnyedén elérhető (Rézműves, Szy 2011).

 

Mi teszi ennyire vonzóvá a közösségi hálót?

Ujhelyi Adrienn (2015) szerint, a közösségi oldalon megjelenő aktivitások, kommunikációs lehetőségek, illetve funkciók, mind alapvető emberi szükségleteket elégítenek ki. Az oldal kiválóan alkalmas régi kapcsolataink felelevenítésére, meglévő kapcsolataink ápolására, hírt nyerni másokról, illetve hírt adni magunkról. Az ilyen és ehhez hasonló szociális funkciók mellett, hangsúlyosan jelenik meg a praktikus, informáló, tájékoztató funkció is. A harmadik pszichológiai igény, melyet a közösségi háló remekül kielégít, az a népszerűség vágya. Saját, személyes oldalán, bárki válhat „magáncelebbé”, vagy akár lájkvadászatba is kezdhet, ha ráérez, mely posztoknál kiugróan pozitív a fogadtatás.

 

A felhasználók

A közösségi oldalak felhasználóit alapvetően, két nagy csoportra osztjuk. Az első csoport, akiknek elsődleges motivációjuk a kommunikáció, tehát a közösségi oldalakat elsősorban a szociális kapcsolataik ápolása, különböző ügyek megbeszélése ismerőseikkel, találkozók szervezése, pontosítása céljából használják. A másik csoport, akiknek elsődleges motivációjuk az öntámogatás, tehát az oldalt elsősorban az önbizalom növelés színterének tekintik. Önmagukat legjobb színben feltüntető képeket töltenek fel, legjobb formájukról posztolnak, és várják a „lájkokat” és „kommenteket” (Underwood J. D. M. ,  Kerlin L, Farrington-Flint L., 2011).

 

Nem meglepő, hogy a közösségi oldalakon az emberek, minél inkább jobbnak, szebbnek, érdekesebbnek szeretnének tűnni. Míg egyesek csak pici szépítgetéssel, mások komoly valótlanságok közlésével, érik el ebbéli szándékaikat. De a kérdés sokkal inkább az, hogy mi indukálja azt, hogy az online térben ennyivel könnyebben, szívesebben, hazudunk, mint a valóságban? Miért hisszük azt, hogy otthonunk kényelmében, a laptopunk előtt, már nem ugyanazok a normák, szabályok, vagy éppen erkölcsi rendszerek vonatkoznak ránk, mint ha kilépünk az utcára, vagy elmegyünk a munkahelyünkre?

 

Hazugság és megtévesztés az online térben, különösképp a facebookon

Nagyon fontos beszélnünk az online illetve „face-to-face” (szemtől szembe) kommunikáció közti különbségekről, hogy megértsük, miért választjuk egyszer ezt, másszor azt a formáját a kommunikációnak. A legfontosabb négy különbség: (1.) a szerkeszthetőség, vagyis, hogy többször átgondolhatjuk, átírhatjuk mondandónkat, mielőtt elküldjük, míg ez az élő kommunikációnál nem lehetséges. (2.) A rugalmas reakcióidő, vagyis szabadon dönthetünk arról, mikor kívánunk válaszolni, reagálni beszélgetőpartnerünknek, míg ha ezt élő szóban tesszük, igencsak furcsán néznének ránk. (3.) A fizikai izoláltság, vagyis, hogy nem kell egy légtérben, hallótávolságon belül lennünk a beszélgetőpartnerünkkel, mely sokszor megkönnyíti a kényes témák megbeszélését. És végül (4.) a megtervezhetőség, vagyis mielőtt elküldjük mondandónkat, pontosan, előre meg tudjuk tervezni, mit is szeretnénk kifejezni (Underwood J. D. M. ,  Kerlin L, Farrington-Flint L., 2011).

Ez a négy fontos különbség, már önmagában jelentős könnyebbséget jelent, és nagymértékben, abba az irányba terel minket, hogy a kényesebb témákat, így a csúsztatásainkat, hazugságainkat is, az online térben igyekezzünk közölni, hiszen erre a célra láthatóan, az egy kényelmesebb, biztonságosabb közeg.

Az Intel – egy nemzetközi számítógép eszközöket gyártó cég – kutatócsoportjának (2012) felmérése szerint is, bebizonyosodott, hogy az emberek, nem teljesen, a valódi énjükkel szerepelnek a közösségi oldalakon, hanem szívesen élnek a csúsztatás eszközével.

Felmérésükből kiderül, hogy:

  • A nők 46%, a férfiak 22%, csak olyan képeket tölt fel profiljára, amin a legjobb formáját mutatja.
  • A férfiak 19%, míg a nők 12%, kifejezett figyelmet szentel, annak, hogy megosztásaikkal, illetve feltöltéseikkel, intelligensebbnek tűnjön, mint valójában.
  • A férfiak 19%-nak, míg a nők 12%-nak, fontos, hogy viccesebbnek és kalandvágyóbbnak látszódjanak, mint amilyenek valójában.
  • A férfiak 59%, míg a nők 56%, nem retten meg a közösségi hazugságoktól, ha ezzel jó benyomást kelthet.
  • A nők 51%, a férfiak 40%, azért ferdít a közösségi oldalakon, hogy könnyebben találjon új barátokat, vagy párt.
  • Az alacsony önértékelés leplezése céljából facebookozók, 53%-a nagyon szeretne a valóságban is olyanná válni, mint amilyennek a facebookon tűnik (Intel, 2012).

Az internet nemcsak, hogy nagymértékben könnyíti a megtévesztést, de még új lehetőségeket is kínál rá (Kendall, 1998, Noonan, 1998). Utz (2005) szerint, az online kommunikáció során több típusú hazugsággal is találkozhatunk, mint például a kategória megtévesztés (nemváltás), vonzerőre és személyiségre vonatkozó megtévesztések. Egy-egy típushoz különböző motivációk társulnak. Donath (1999), az online térben való megtévesztés négy formáját különbözteti meg. Az identitás eltitkolásánál, az egyén álnevet választ magának, míg a kategória megtévesztésnél más kategóriába sorolja magát, mint ahova valójában tartozik (pl.: nem, életkor). A Cornwell és Lundgren (2001) által, megtévesztésnek vagy elferdítésnek hívott típus, is a kategória megtévesztés enyhe formájának tekinthető. Ekkor az emberek idealizáltan írják le magukat (pl. vonzóbbnak, vékonyabbnak vagy éppen gazdagabbnak). A „trollkodás” során, egy kitalált karakter, csoportos beszélgetéseket igyekszik megzavarni, provokatív kérdések feltételével, illetőleg rossz tanácsokat is terjeszthet (Donath, 1999). A mások nevében való fellépés is ide tartozik, ekkor egy másik személy nevét használva küld az egyén üzeneteket vagy akár használja a bankszámláját (Donath, 1999).

Rheingold (1993), az internetet egy játszótérként írta le, ahol az emberek különböző személyiségeket próbálhatnak ki. Gyakori a nemváltás (Lea, Spears, 1995), a nők gyakrabban próbálják ki magukat férfiként, így megtapasztalhatják, milyen a férfiléttel társuló erő birtoklása, illetőleg kivédik a kéretlen figyelmet a férfiak részéről. A „nemváltó” férfiak pedig, a nők által gyakran mutatott viselkedéseket, szeretnék kipróbálni vagy gyakran azért adják ki nőknek magukat, mert így könnyebben beszélhetnek érzelmi gondokról, illetőleg így több nővel folytathatnak beszélgetést (bár gyakran ezek a nők is férfiak valójában).