Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Van értelme az álmokkal foglalkozni?

Janovics Ferenc képe
Ellenőrzött szakember

Meglehet.

A válaszom erre rendszerint: gyorsíthatja a munkát: az ülésen elhangzottakat egészíti ki, pontosítja. Meg lehet nézni, a lelki élet mely zegzugát volna hasznosabb megtámogatni. Időt spórolhatunk vele az ülésen. Elvégre, minek minden zegzugot átkutatni, ha célzottan is dolgozhatok, nem? Maga a páciens is képes lehet új nézőpontból tekinteni a problémás helyzetre. Rácsodálkozhat, hogy „huhh, tényleg ez történik?” Ami jó dolog, elvégre azért megy szakemberhez, mert reméli, hogy új támpontokat kap a döntéseihez.

Nah, ilyen erre-még-nem-gondoltam ötletekből az álomban bőven akad. Hartmann (én.) szerint az álom imád a meglévő emlékeink és tapasztalatink között új, kreatív, kapcsolatokat létrehozni. Amivel az agy, 1)  átrendezi az ébrenlét során a világról alkotott képünket, és 2) hát, nos...

...megmetszi azt.

Mint kertész a szobanövényt, hogy az új hajtások mentén a szoba virágba boruljon. Az agy, ha már éjjel eleve kevesebb információt tud összeszedni (ti. sötét van), off-line üzemmódba vált. Ahelyett, hogy az éjszaka nálunk ügyesebb vetélytársak (pl. éjszakai ragadozók) leküzdésére koncentrálna (Muzur, 2005), kihasználja az információs üresjáratot, és Occam tudattalan borotvájaként kezd működik (Hobson és Friston, 2012): a világról nappal szerzett adatainkat elemzi, és következtet belőlük. Próbálja kitalálni, mik a környező világ működési elvei: a látottak alapján mit tud mondani arról, mi miért történik itt. A működési elveket (a modellt) megtartja, az immár felesleges (redundáns) részleteket selejtezi. Hogy miért jó rájönni, hogyan működik körülöttünk a világ? Pl. azért, mert ha tudom, hatékonyabban érhetem el a célom másnap. Van ám itt ész. De éjszaka honnan fogja tudni az agy, hogy jó-e a modell, ha egyszer nem tudja azt letesztelni (éjszaka van, az ég szerelmére, mit lehet csinálni éjszaka)? Hát lefuttat egy szimulációt, még mielőtt felkel a nap, és a modellre szükség lesz. Ha már megteheti (azok a folyamatok, melyek a látottak „ésszerűségét” vizsgálják és az „ésszerűtlen” dolgokat felülírják, nem működnek), olyan szituációkra is teszteli a modellt, amik bár elsőre logikátlannak tűnnek az álmodónak (felébredvén, alvás közben az ilyesmin nem akadunk fenn), elméletileg nem lehet teljesen kizárni. A kizárás majd az ébrenlét alatt szerzett tapasztalatok dolga lesz. Mint az iskolai tűzriadó-gyakorlat. „Höhöh, minek csináljuk ezt, amikor ilyen nem történt még a suliban?” „Azért, mert más épület égett már le a belvárosban. A hírekben is benne volt. Tudod garantálni, hogy veled egyáltalán  nem eshet meg?” „Hát, öööö, nem.” „Épp ezért jó, ha felkészülünk rá - de reméljük, sosem történik meg!” Az agy tűzvédelmi szakemberhez hasonlóan megkérdi magától: mi lenne, ha? És elkezdi kombinálni a valóságból eredő emlékeinket, létrehoz egy-két az emlékeink alapján összerakható (vagyis nem teljesen elvetemült) forgatókönyvet, és elkezdi lejátszani azt. Megnézi, hogy a modellre építve vajon kikeveredhet-e egy-egy trükkös (az ébrenlét során pl. stresszesnek megélt) szituációból? Ha a modell túléli a tesztet (mint kezdő pilóta a vészhelyzeti szimulációt), tárolásra kerül, és reggeltől élesben bevethető. A tapasztalataink aztán frissítik magától az új világ-magyarázatot és a talán-megoldási-lehetőség-lehet jellegű, az álomban tesztelésen átesett megoldási lehetőségeket. Az agy tehát éjszaka off-line módban optimalizálja a világról alkotott modelljét a nappali, nagyobb hatékonyság reményében. Ez elég hasznos lehet ahhoz, hogy megérje éjszaka védtelennek lenni. Az álom ennek a tesztelési folyamatnak lehet a lenyomata. Olyan, mint egy program log file-ja: egy darabig rögzíti és képernyőre küldi a frissítési kísérletet.

A rendszer automatikus frissítésre van állítva, felhasználói (tudatos) beavatkozást alapjáraton nem igényel. Kivéve, ha valami az auto-update-t leállította. Akkor a modell egy része nem frissül. Freud ezt nevezte fixációnak. A pszichológus, mint egy informatikus, ilyenkor elkezd utánanézni, hol történt az elakadás – hol a hiba a kódban. Az informatikusok ezt megtehetik a log file átbogarászásával. Gyorsabb hibajavítást lehet csinálni egy log file birtokában, mint anélkül.

Ön mit tenne, ha hozzáférése volna egy ilyen log-hoz?

 

Hivatkozott irodalom:

Hartmann, E. (én.). The Dream Always Makes New Connections: The Dream is a Creation, Not a Replay. letöltve.: 2019.11.07. http://www.ernesthartmann.com/files/Dreaming-always-makes-new-connections.pdf

Hobson, J., A. and Friston, K., J. (2012). Waking and dreaming consciousness: Neurobiological and functional considerations. Progress in Neurobiology, 98, 82-98.

Muzur, A. (2005). Toward an integrative theory of sleep and dreaming. Journal of Theoretical Biology, 233, 103-108.