Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Változtass tudatosan! (2. rész)

Negrea János képe
Ellenőrzött szakember

A gondolatok és a valóság közötti különbség

Az egyik fontos különbség a gondolat-világ és a valóság között az, hogy milyen fokú ráhatásunk van felettük. Igazából a gondolataink felett, nagyon kevés a kontrollunk, azok jönnek mennek attól függetlenül, hogy szeretnénk-e vagy sem. Például, szeretnénk elkerülni az aggodalmakat, mert már ráébredtünk hogy a legtöbbször nincsenek hasznunkra, viszont azok maguktól megjelennek az elménkben és mint azt már tudjuk, sokszor negatív érzelmeket eredményeznek. Ez stresszes állapothoz vezet, az ördögi kör része.

Általában nem szoktuk megtervezni a napi gondolatainkat, nem mondjuk azt, hogy „A mai nap erre a bizonyos eseményre vagy személyre fogok gondolni”, hanem ez magától történik, automatikusan. A jó ötletek, kritikák, másokkal kapcsolatos bosszantó gondolatok, a múltról többnyire spontán formában jelennek meg. Akarattal nagyon nehéz irányítani, csak ideig óráig sikerül. Azok az emberek, akik próbáltak már többször meditálni nagyon jól tudják, mennyire vad és rakoncátlan módon üzemel az elménk. Meditáció alatt, a tudat illetve figyelem növelésével észrevehetjük, hogyan nyílik meg lassan az elme, kevesebb teret hagyva neki, hogy érzelmi világunkat befolyásolja.

Valójában, a viselkedésünket jobban tudjuk szabályozni. Meg tudunk hallgatni egy bemutatót, tudunk közben kisebb dolgokat végezni egyszerre, telefonálni stb., de ettől függetlenül fejben nem feltétlenül vagyunk ott.

A másik különbség a gondolkodás és cselekvés között, hogy milyen erőfeszítést igényel. Nem kell sok erőfeszítés, hogy üljünk a kanapén, és gondolkodjunk azon, hogy elmegyünk valahová. Viszont a valóságban, ha elmegyünk, akkor vezetünk vagy tömegközlekedünk, sétálni kell, vinni a táskát stb. Ebből arra lehet következtetni, hogy érdemes jól megfontolni mit csinálunk, mivel a testünk több energiát igényel. Ez egyben azt is jelenti, hogy az elhatározásaink és döntéseink nem jelentenek még cselekvést. Nincs értelme megállítani az összes gondolatunkat, végül is lehet közöttük értékes is. De ezek megjelennek elhatározások / döntések formájában és a legtöbbször a jövővel vagy a múlttal kapcsolatosak.

Az idő nagy részében, tudjuk, hogy a testünk nem hallgat az elménkre. Szerencse, mert ha mindent végrehajtanánk ami eszünkbe jut, sokan rosszul járnánk. Ezért sok elhatározásunk a legtöbbször soha nem valósul meg, vagy ha igen, csak korlátozott ideig. A testünk figyelmen kívül hagyja őket. Ennek az ez egyik oka, hogy a testünk a szokások rabja.

Mit tehetünk?

Az egyik alternatíva az, hogy az energiánkat a jelenre összpontosítjuk, gyakoroljuk az éberséget, éppen csak arra figyelünk amit a jelenben csinálunk. Az éberség arról szól, hogy kapcsolatban maradjuk azzal ami a jelen valóság. Ilyenkor persze az gondolataink azonnal át akarják venni az irányítást és belső hangként jelennek meg: „rendben, majd jobban figyelek a jelenre amikor eszem, sétálok stb. ”, viszont így az elménk csak megvezetett minket, mert ez már megint egy terv, döntés a jövőről és így ki is szakított minket a jelenből, fenntartva önmagát.

 

Legyünk együtt a testünkkel/érzéseinkkel! Ez egy fejleszthető készség, megtanulunk együtt lenni az érzéseinkkel ,elfogadni azokat, hiszen testünk egyfajta közvetítő a gondolatok és érzelmeink között. Ez azt jelenti, hogy nem kell harcolnunk a rossz és stresszt eredményező érzésekkel, hanem elfogadjuk őket. Meglepő, hogy ilyenkor, amikor befelé figyelünk, azok már nem nyilvánulnak meg olyan erősen, a gondolatoknak nincs már akkora hatalma felettünk. Érdekes jelenség, hogy a gondolatok egyre kevésbé tudnak nekünk kellemetlenséget okozni, hiszen megfosztottuk őket hatalmuktól, mivel nem kapnak már annyi figyelmet. A jelenben nem tudnak létezni, vagy legalábbis nincsenek ránk negatív hatással.