Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Válás a családban 2. – Szerepek felcserélődése

Heim Judit képe
Ellenőrzött szakember

Egy korábbi blog bejegyzésemben a családon belüli válásról írtam, különösen arról a helyzetről, amikor a családban felnövő gyerek már nagyobb, kamasz. Az alábbiakban az ott leírtakat folytatom.

Ahogy korábban is írtam, a válás nehéz helyzet a család minden tagja számára. A szülők sok esetben tanácstalanok, és kézenfekvőnek tűnik, hogy a gyereket beavassák bizonyos kérdésekbe. Ezzel alapvetően nincs baj, azzal viszont igen, ha tőle kérnek segítséget, tanácsot, állásfoglalást. Túlzott felelősséget tesznek rá ezzel, és ezzel együtt a gyerek családon belüli szerepe is változik. Nem gyerek szerepben lesz ezután, hanem felnőtt szerepbe kerül, ami veszélyt jelenthet rá, és az egész családra nézve.
Amikor, többnyire az apa kivonul a családból, a családi rendszerben vákuum keletkezik, amely automatikusan betöltődhet ilyen-olyan módon. (Hozzáteszem, nem mindig az apa az, aki elköltözik a családtól, és, ha ez így is van, rendszerint nem önszántából, hanyagságból, felelőtlenségből teszi vagy azért, mert nem szereti a gyerekeit. Tehát az „apás” példával nem minősíteni szeretnék, hanem egyszerűen a gyakoribb helyzetet leírni.)
Kézenfekvő lehet, hogy a hiányzó férfi szerepet a (legnagyobb) fiúgyerek vegye át. Ő válhat az anya segítőjévé, támogatójává. Félreértés ne essen, ezek a szerepcserélődések nem tudatosak, nem olyanok, amivel egyik vagy másik szereplő szó szerint megkínálja a másikat. Azonban erre olyan, kevésbé szerencsés mondatokkal is rá lehet erősíteni, mint például: „Most már te vagy a férfi a családban!” De nem feltétlenül kell fiúnak vagy idősebb testvérnek lenni ahhoz, hogy ezt a szerepet a gyerek „megkapja”.
Egy különköltözés előtt álló családban az anya azzal a problémával fordult hozzám, hogy a lánya nagyon ellenséges lett az apjával. A korábbi jó apa-lánya kapcsolat teljesen megváltozott az utóbbi időben. Komoly veszekedések vannak közöttük, amelyek néhány esetben a kislány dühkitöréséig fajultak. Kiderült, hogy amikor az anya belefáradt, és egyszerűen kivonult a szülők közötti vitákból, rövidesen a lánya vette át ebben a szerepét, és ő kezdett veszekedni az apával.
Ha ennél a példánál maradunk, az anya szülői szerepe, kompetenciája is megkérdőjeleződik ebben a helyzetben, akár el is veszítheti azt, a gyerek pedig teljes mértékben izolálódhat, magányossá válhat. Időlegesen tehát jónak tűnhet egy ilyen helyzet, az anyáról lekerül a viták terhe, később azonban a kapcsolat teljesen megszűnhet a szülők és a gyerek között.
Több veszélye is lehet egy ilyen helyzetnek, amiről már az előzőekben írtam. Most azt emelném ki, hogy ha a gyerek az egyik szülő támogatójává válik, a másik számára úgy tűnhet, hogy őt támadja, ellene fordul. Ezzel pedig szakadék keletkezik kettejük között.
A szerepek felborulásához nem feltétlenül kell, hogy válás legyen a családban. Előfordulhat az is, hogy az egyik szülő megbetegszik, de más helyzet is okozhat ilyen keveredést. A téma azért is fontos, és érdemes erre odafigyelni, mert az ilyen szerepfelcserélődésekből komoly tünetek is keletkezhetnek, például étkezési zavarok, falcolás, kortárs kapcsolati problémák. Ilyen esetben érdemes családterápiás segítséget kérni, aminek a segítségével a felborult szerepek helyreállíthatók.