Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Út a jól-léthez, avagy húzzunk határokat!

Hátszegi Eszter képe
Ellenőrzött szakember

Észreveszi olykor magán, hogy az Ön szükségleteit nem hallgatják meg, hogy nem tud nemet mondani vagy határozottan fellépni magáért? Nehezére esik megbízni az emberekben? Gyakran érzi, hogy nem megfelelően bánnak Önnel? Ezek mind a határhúzás nehézségeire utalnak.

Milyenek az egészséges határok?

A legtöbben tisztában vagyunk a határtartás koncepciójával. A határok egyúttal keretek is, amelyek megmutatják a környezetünknek, hogyan jó viszonyulni hozzánk, és hogy miért vagyunk felelősek. Távolságot jelent köztünk és a környezetünk között, melyben megtarthatjuk egyéniségünket, saját értékeinket.

A megfelelő határok meghúzása azonban egy finom, érzékeny vonal a túl rugalmatlan, illetve a túl laza határok területe között.

A laza határok jelei:

Amikor határproblémákról beszélünk, gyakrabban kerülnek elő a gyenge határok – amikor nem szolgáltat számunkra elég védelmet, illetve megfelelő elkülönülést.

4 jel, amely gyenge határokra mutat:

  1. Általában túltáblázott, elfoglalt, és ezek kapcsán fáradt is – mivel kapacitásainak, energiájának sem húz határt. Elképzelhető, hogy túl sok mindenre igent mond, olyan helyzetekben is, amikor valójában azokhoz sem kedve, sem ideje nincs, és talán még a céljait sem szolgálják.
  2. Nem jelzi, amikor rosszul bánnak Önnel. Aki egészséges határokat húz, az felismeri és beazonosítja a bántalmazást, a megbecsülés hiányát, a manipulációt és minden más olyan megközelítést, ami a kizsákmányolását célozná – és ezeknek azonnal gátat is szab. Így ha Ön olykor észre sem veszi, vagy pedig nem tud mit tenni az Önt érő rossz bánásmód ellen, valószínűleg túl gyenge határokat húz, és nem gondoskodik Önmagáról.
  3. Félünk az elutasítástól, kritikától, konfliktusoktól. Sokszor a félelem az, amely megakadályoz bennünket a határok meghúzásától. És így az elutasítástól és a magánytól való félelem végül passzivitást eredményez, és inkább alámegyünk mások igényeinek és akaratának, minthogy rossz érzéseket okozzunk nekik, vagy esetleg elveszítsük a velük való kapcsolódást.
  4. Bűnbak szerepben találjuk magunkat olyan helyzetekben is, amiket nem mi tettünk vagy nem volt beleszólásunk. Az egészséges határok világossá teszik azt is, ki miért felelős – például hogy saját cselekedeteinkért, gondolatainkért, érzéseinkért mi magunk vagyunk, s azért nem, amit mások tesznek. Ha pedig nem tudjuk, mik a felelősségeink, úgy könnyebb másokét is magunkra venni.

Amikor a határok megkövülnek:

A skála másik oldalán a túlságosan merev határok szerepelnek. Amikor a határhúzás merev, ott túl nagy távolság keletkezik köztünk és a környezetünk között. A merev határ olyan, mint egy nagy, áthatolhatatlan fal. Biztonságot nyújt, hiszen nem jutnak át rajta könnyen, viszont elvágja a kapcsolódási lehetőségeket, így gyakran magányos állapotot eredményezhet.

4 jel, mely merev határokra mutat:

  1. Hamar kiírja az embereket az életéből. Nem hisz a második esélyekben. Ha valaki megbántja Önt, nincs szükség bocsánatkérésre, vagy a dolgok helyretevésére – egyszerűen az Ön számára ennek a kapcsolatnak vége, és kész.
  2. Rugalmatlan szabályai vannak arra, mit, mikor és hogyan csinál, és nem szeret kivételt tenni. Lehetőség szerint a környezete is az Ön szabályai szerint játsszon, amikor érintkeznek.
  3. Inkább a felszínes, mint a mély kapcsolatok jellemzőek Önre. Nehezére esik megbíznia másokban, nem szeret személyes információkat megosztani magáról senkivel. Ezek vagy felszínes, vagy egyoldalú kapcsolatokat eredményeznek, ahol Ön egyfajta bizalmasként vagy tanácsadóként van jelen a másik életében, a másik azonban nem ismeri, érti Önt.
  4. Hajlamos magára venni a dolgokat. Elképzelhető, hogy a rugalmatlan határokra azért van szükség, mert érzékeny, sérülékeny, különösen a kritikára, elutasításra. Így a falak tulajdonképpen az önvédelmet szolgálják.

Lehetnek egyszerre gyenge és merev határaink is?

Sok ember gyakran a két állapot között hullámzik. Például, ha Ön hajlamos inkább gyengébb határokat húzni, és megbántják, sérül, akkor kompenzációképp egy ideig rigidebb határokat húz, hogy megvédhesse magát a negatív tapasztalatoktól.

Az is előfordulhat, hogy más-más életterületen máshogyan vagyunk jelen a határok tekintetében: például gyenge határokat tartunk a családunkkal szemben, de mereveket a munkahelyünkön. Sok esetben tehát a határtartás problémája mindkét irányba, sokszor akár ciklikusan is megjelenhet, az arany középútra pedig nehéz rátalálni.

Kezdjünk el egészséges határokat építeni!

Az egészséges határok asszertivitást hoznak, és világosan megmutatják, mire van szükségünk, mely megvéd akár a félreértésektől, akár attól, hogy mások – vagy mi magunk – keményen, méltatlanul bánjanak velünk. Az egészséges énhatárok rugalmasak, ami azt jelenti, hogy amennyiben biztonságban érezzük magunkat, lazíthatunk rajtuk. Ez engedi meg számunkra azt, hogy tartalmas, mély kapcsolatokat alakítsunk ki ott, ahol megértve, elfogadva és értékelve érezzük magunkat.

Sokszor ez nem könnyű feladat, hiszen a határtartási nehézségek esetén korábbi traumák, problémás kapcsolatok, önértékelési nehézségek állnak az útjában a megfelelően felállított határoknak, és ezek miatt akár elsőre félelmetesnek is tűnhet a változtatás gondolata. Viszont ha készen állunk felismerni a problémát,és változtatni rajta, a mélyebb önismereti munka mellett elkezdhetünk kísérletezni azzal, hogy a határokat el-el tologatjuk kissé a ránk kevésbé jellemző irányba. Fontos, hogy ne nagy változást jelöljünk ki ezen a téren, hiszen az könnyen eredményezheti a másik végletbe való átcsúszást. A határok megváltoztatása kezdetben több konfliktussal is együtt járhat, de hosszú távú befektetésként tekintve rá, a saját magunk értékét emeli, a pszichológiai immunrendszerünket erősíti, és elősegíti, hogy tartalmas, kölcsönös kapcsolatokat alakíthassunk ki az életünkben.