Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Újrakezdés 40 felett

Kovács Orsolya képe
Ellenőrzött szakember

Vannak azok a bizonyos jelek, hogy életközépi krízisbe kerültél. És vannak megoldások is, hogy ezeket az előnyödre fordítsd.

  1. HIÁNYÉRZET: Viszonylagos stabilitást élsz meg a munkahelyeden és/vagy a családodban, mégis beköltözik a szívedbe egy nem túl kellemes érzés, ami az ürességhez hasonlít leginkább. Mintha pont a lényeg hiányozna. Örülni kéne annak, amit idáig elértem, mégsem érzem a boldogságot, maximum némi elégedettséget. Ennyi volna az életem? Hogyan élhetnék még meg intenzív érzéseket, valódi élményeket? Hogyan csinálhatnék valami igazán hasznosat?
  2. KIÉGÉSSZERŰ TÜNETEK: Gyakran nem érzel különösebb kedvet semmihez, nem tud lángra lobbantani sem egy új ember, sem egy új tevékenység. És még a megszokott és szeretett dolgok is kevesebb örömet okoznak. A közönynél már csak az ingerültség rosszabb: néha látszólag minden ok nélkül dühbe gurulsz. Alig bírsz néhány órát aludni, ami miatt napközben fáradt és fásult vagy. Színek helyett mintha csak szürkeséget látnál.
  3. BŰNTUDAT /MEGKÉRDŐJELEZÉS: Többször azon kapod magad, hogy az eddig iránytűként szolgáló értékek jelentősége igencsak csökken. Tényleg olyan sokat jelent, ha előléptetnek? Van ennek a rengeteg munkának értelme? Érdemes hűségesnek maradnom egy megszokottá vált kapcsolatban? Az évek során elkövetett hibák, vagy még inkább, a nem megélt, de vágyott dolgok miatt gyakran ránk tör a lelkiismeret furdalás: Elvesztegettem az életem? Mit valósítottam meg abból, amire fiatalon vágytam? Ott tartok, ahol szerettem volna ennyi idős koromban? A fogódzóként szolgáló céljaink bizonytalanná, esetleg egyenesen unalmassá válnak, ami miatt állandó motiválatlanság gyötör minket.
  4. NAGY VÁLTOZÁSOKON VALÓ FEJTÖRÉS: Egyre több ellentmondásos gondolat furakszik be a fejünkbe. Jó lenne csapot-papot itt hagyni, és egy távoli országba költözni új életet kezdve. Ott kéne hagynom a munkám és annak a hivatásnak élni, aminek látom értelmét. Kéne már végre egy valamit érő párkapcsolat, amiben önmagam lehetek. Mindenesetre valamit gyorsan kéne csinálni, különben megőrülök.
  5. ELMÚLÁS GONDOLATA: Nagyjából életem feléhez érkeztem, lehet már annyi sincs előre mint hátra. Pánikszerű tünetek jelentkeznek a semmiből: mellkasszorítás, izomfeszültség, migrének.

 

Bár elsőre mindez félelmetesnek hathat, és átélni minden bizonnyal az is, valójában egy természetes folyamatról van szó. Testünk és lelkünk jelez, hogy itt az ideje befelé fordulni, felismerni valódi szükségleteinket, és az alapján folytatni életünket, ami valóban fontos. Így ha megértjük, hogy mi történik velünk, és aktívan foglalkozunk vele, egy minőségében jobb életet élhetünk majd. Hogy ne csak sodródjunk a krízisben, hanem talajt tudjunk fogni, íme néhány hasznos tanács:

 

Jelentudatosság: A múlt és a jövő mellett egyre több energiát tegyünk a jelen megélésébe. Számos gyakorlattal érhetjük el ezt, a legjobb ha kísérletezünk velük és felismerjük azt, amelyik hozzánk a legközelebb áll. Ha eddig a mozgásunkra ügyet sem vetettünk, figyeljük meg például, milyen érzés más-más keménységű talajra lépni, lelassítani majd hirtelen felgyorsítani lépteinket. Számtalan workshopon kínálnak élménydús érintkezést az itt és mosttal. Ez a fókuszváltás segít abban, hogy újratanuld a saját érzéseidet.

Alkotás: Keressünk értelmet valamiben, amit mi magunk hozunk létre. Nemcsak művészi hajlammal megáldott emberek próbálhatják ki ezt a módszert, hanem bárki – egy finom étel, vagy egy önjutalmazó ajándék elkészítése is lehet alkotás. Sokkal inkább a folyamaton mint a végeredményen van a hangsúly.

Spiritualitás: Találjunk új utakat saját magunkhoz, vagy másokhoz, vagy akár a transzcendens világhoz.

Önismeret: Bővítsük saját magunkról való ismereteinket, értsük meg jobban mozgatórugóinkat, és azt, hogy miképp hozunk létre hasonló helyzeteket vagy kapcsolati mintákat. Önismeretünk mélyítésével gazdag motivációs erőforráshoz juthatunk.

Életmódváltás: Tudatosabban odafigyelve arra, hogy mire mennyi időt és energiát szánunk, sokkal harmonikusabbá tehetjük a hétköznapjainkat. Megtanulhatunk megfelelő mennyiségű időt szánni a számunkra igazán fontos dolgokra.