Ugrás
Szerző: Fekete Flóra pszichológus - 2018. október 8. 13.26
Fél óra ebédszünet. Ülök a többiek között, és hallgatom egymás ócsárolását.
Nem tudok kapcsolódni a témához. Nem érdekel, felesleges és ártó.
Néha rám néznek, megkérdik: "Szerinted is"? Gyors bólintással lerázom a kérdést, eszem tovább csendben. Közben egyre feszültebb vagyok.
Gyorsan lefőzöm a kávém, felhörpintem és indulok vissza dolgozni.
Eljátszok a gondolattal, mi történne, ha egyszer kimondanám: "Nem, nem értek egyet azzal amit tesztek. Szerintem ez nem helyes."
Biztosan kiközösítenének...
Másnap ebédszünetben ugyanaz a szituáció. Már egy kicsit arrébb ülök, kerülöm a szemkontaktust. Egyre feszültebb vagyok. Félek attól, hogy hozzám szólnak. Tudom, ha újra jóváhagyom, megtagadom saját magam.
Túlesek a szüneten, majd újra végiggondolom. Eljutok a kérdésig: "Mi van, ha kiközösítenek azok, akiket egyébként sem kedvelek?"
A harmadik nap szünetében újra kezdődik. Alig tudok enni, úgy érzem, megfojt a helyzet. Becsukom a szemem, nagy levegőt veszek.
Döntök.
Tudom, mi a helyes. Meglépem.
Minden lelassul egy kicsit, elkezdek beszélni. A szavak maguktól jönnek. Kimondom amit érzek. Nem érdekel, mi lesz a hatása. Elmúlik a fojtó érzés, kiold a szorítás. Valami elindul bennem, érzem a lélegzetem, vérkeringésem.
Csend van.
Megfagyott a levegő. Értetlenkedő tekintetek. Állom őket. Nem oldom fel, nem poénkodom el, nem kérek elnézést. Kitartok.
Van, aki utána nem keresi a társaságom. Nem hiányzik.
Van, aki odajön hozzám, és elmondja, milyen hatást váltott ki benne, amit mondtam. Elkezdünk érdemben beszélgetni.
Őszintébb a kapcsolatunk.
Kapcsolódó tartalmak
Hétköznapi szorongásaink: a kapunyitási pánik
2020. január 19. 11.31
Fiatalon, az élet küszöbén állva, sokan tapasztalják meg, hogy bizonytalanná válnak, félelmeik felerősödnek, és egy általános szorongás lesz úrrá rajtuk, amit akár testi tünetek is követhetnek. A jelenség leginkább a kapunyitási pánik néven ismert, de talán az angol megfelelője (quarterlife crisis) beszédesebb: hiszen valójában nem irreális félelmekről, hanem az életszakaszváltás okozta krízisről kell beszélnünk.
Hogyan lehet felépülni a kiégésből?
2020. január 18. 9.18
Gyakran érzi azt, hogy fizikailag és szellemileg teljesen kimerült, tehernek érzi a hétköznapokat, utálja a munkahelyét, elege van a kollégáiból? Amennyiben ezeket a tüneteket tapasztalja, nagy valószínűséggel a kiégés jeleivel küzd.
Hogyan alakul ki a kiégés?
Vezetni és vezetve lenni
2020. január 17. 9.19
Még ha nem is törekedsz vezetői babérok elérésére, a hatékony vezetés témakörével mindenképpen érdemes foglalkoznod. Hiszen nem csak vezetni, vezetve lenni is tudni kell :) Fontos, hogy felismerjük munkavállalóként az igényeinket, hogy meg tudjuk fogalmazni a kollégák és felettesek számára, hogy mire van szükségünk, és ennek megfelelően keressük a helyünket a szervezetben.
És természetesen az is nélkülözhetetlen, hogy a vezető felismerje ezeket az igényeket, nyitott szemmel járjon, és megpróbáljon mindenkihez a saját „használati útmutatója” alapján fordulni.