Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Tudatossággal - szabadon

Lakó Gabriella képe
Ellenőrzött szakember

A tudatosság az itt és mostban létezik. A múltról és a jövőről alkotott gondolatok, csupán csak gondolatok. A múlt és a jövő az emlékeinktől illetve a képzeletünktől eltekintve nem létezik. A jelen pillanat valóságának felfedezésekor - ahelyett, hogy elvesznénk a gondolatainkban -, hátraléphetünk és megállapíthatjuk: éppen most ezt gondolom, érzem és tapasztalom. Az éber figyelem állapotában úgy észleljük a történéseket, ahogy éppen vannak, itt és most. Például úgy szemléljük a fájdalmunkat, hogy közben nem túlozzuk el azt.

Az éber figyelem a tudatosság tudatossága. Nem egyszerűen dühös vagyok, hanem tudatában vagyok annak, hogy dühös vagyok. Ilyenkor tisztán és objektíven tudjuk látni a helyzetünket, és képesek vagyunk bölcsen cselekedni. Amikor tudatosságunk beszűkül, és elveszünk gondolataink és érzelmeink erdejében, nem tudjuk mérlegelni reakcióinkat és megkérdőjelezni, vajon helyénvalóak-e. Ez korlátoz minket abban, hogy megfelelően tudjunk cselekedni. Amikor a tényekre összpontosítunk, hogy bizonyos gondolataink és érzéseink vannak, többé nem veszünk el a történetben. Tapasztalatainkra egy kívülálló szemével tudunk nézni, ugyanúgy, ahogy például most tudatosíthatjuk magunkban, hogy éppen olvasunk, vagy egy széken ülünk, amely ez különböző testi érzeteket vált ki bennünk.

Különbséget kell tennünk a tudatosság és a tudatosság tartalma között. A tudatosság tartalma folyamatosan változik, testi érzetek, hangok, ízek, szagok, vizuális észlelések jönnek - mennek. A tudatosság maga, amivel mindezt megtapasztaljuk és megfigyeljük, nem változik. Megfigyelhetjük a történéseket – egy dühös gondolatot, félelmet, belénk hasító fájdalmat – és közben nem kell azt gondolnunk, hogy ez a düh, félelem, vagy fájdalom határoz meg minket. A tudatosság tartalma különbözik a megfigyelő tudatosságtól.

Az éber figyelem kifejlesztéséhez finoman nyugtázzuk bármikor egy adott gondolat, érzelem vagy érzet megjelenik. Ez segít abban, hogy tudatosabbak legyünk arra, amit éppen tapasztalunk. Ha például megállapítom, hogy dühösnek érzem magam, tudatossá válok arra, hogy dühös vagyok. Ha tudomásul veszem, hogy a hátamnak kényelmetlen, ahogy ülök, tudatossá válok a kényelmetlenségemre. Ekkor lehetőségem nyílik arra, hogy bölcsen reagáljak a helyzetre: veszek néhány mély lélegzetet, hogy megnyugodjak; vagy kihúzom magam, hogy enyhítsem a hátfájdalmamat.

Az éber figyelem a nagy kihívást jelentő helyzetek hatékony kezelését szolgálja.

Az éber figyelem szabadságot nyújt. Ahelyett, hogy minden múló gondolatot vagy érzelmet valósnak és igaznak hinnénk, mi dönthetjük el, melyek érdemesek a figyelmünkre és melyek nem. Megkérdőjelezhetjük észleléseink pontosságát, és feltehetjük a kérdést, vajon gondolatainkat és érzéseinket tényleg annyira komolyan kell-e vennünk. Az éber figyelem lehetőséget ad arra, hogy inkább viszonyuljunk a helyzetekhez, semmint egyszerűen reagáljunk rájuk. Amikor érzelmileg erősen bevonódok egy helyzetbe – például sértve érzem magam amiatt, amit a barátom az imént mondott, megbántott és ingerült vagyok -, nagy valószínűséggel úgy fogok reagálni, hogy azt később megbánom. Viszont, ha képes vagyok felismerni, hogy mit érzek az adott pillanatban, nem kell engednem, hogy ezek az érzések azonnal tettre késztessenek.

Ahhoz, hogy megválaszthassuk egy adott helyzethez való viszonyulásunkat, fel kell tennünk magunknak a kérdést: valójában mi történik itt és most? Valódi veszélyről van szó vagy csak a gondolatainkban létezik? Mi az aktuális helyzet, amihez viszonyulnunk kell? Ezek átgondolásával szert tehetünk a bölcs döntések meghozatalához szükséges szabadságra.

Erős érzelmek esetén sokszor nem vagyunk képesek tudatosak lenni az adott pillanatban. Mégis az éber figyelem lehetővé teszi számunkra, hogy gyorsabban felismerjük, ami történt, tudatába kerüljünk a valóságnak, és képesek legyünk változtatni és továbblépni.