Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

„Ti szoktatok veszekedni?”

Kovács Orsolya képe
Ellenőrzött szakember

Hamar felkapom a fejem, ha egy baráti beszélgetésben, vagy egy terápiás ülésen valaki büszkén jelenti ki, hogy ők bizony nem szoktak otthon veszekedni. Bár elsőre úgy tűnhet, irigylésre méltó kapcsolatról hallunk, valójában többnyire ijesztő előjelként értelmezhetjük.

Merthogy bizony a párkapcsolaton és családon belüli vitáknak nemcsak negatív, de pozitív oldalai is vannak. Ha pedig ezektől mentes egy kapcsolat, akkor a legritkább esetben érzi benne jól magát minden érintett fél. Lássuk csak, mire is gondolok.

Erőviszonyok

Vannak olyan kapcsolatok, amiben az egyik fél dominanciája a gátja annak, hogy érdemi vitákba, vagy érzelemkifejező veszekedésekbe kerüljenek a párok. Ebben a helyzetben az alárendelt félnek az a legjobb módja arra, hogy elkerülje a másik haragját, nyílt agresszióját, büntetését vagy szeretetmegvonását, hogyha meghúzódik és nem ad hangot saját indulatainak. Ezt lehet annyira „tökélyre” fejleszteni, hogy az alárendelt fél nem is él meg dühöt, hanem félelmében húzódik vissza, vagy az előzékenység álcájához nyúlva próbálja fenntartani a békét.

Kirakatcsalád

Szintén gyakori eset, hogy a pár mindkét tagja, temperamentumánál, személyiségénél, szocializációjánál vagy korábbi tapasztalatainál fogva nem hangosítja ki negatív érzelmeit. Megpróbálja azokat önmagában elrendezni, finoman a másik tudtára adni, csendes beszélgetésekben közvetíteni. Visszafojtja érzéseinek intenzitását, hogy „nehogy megbántsa a másikat” vagy „nehogy kivetkőzzön önmagából”. A felszínen minden rendben van, a mélyen pedig mégis rohad a kapcsolat. Nem kerülnek elő a mélyből az ambivalens érzelmek, mert a párnak önmaga előtt is fenn kel tartani a látszatot, hogy minden rendben van. Aztán szép lassan elmennek egymás mellett a különböző szükségletek és vágyak, a kapcsolat pedig kiég vagy felperzselődik.

Miért JÓ veszekedni?

…mert indulataink egy biztonságos térben nyilvánulnak meg, ahol azt az előtörténet fényében jó eséllyel tudják a helyén kezelni

…mert így az érzéseinket valós súlyukkal tudjuk kifejezni, amiből a másik megértheti az adott érzés számunkra jelentett fontosságát

…mert őszinteséget, érzéseink felvállalását (hol burkoltabb, hogy nyíltabb módon) feltételezi

…a feszültség kisülése felszabadító hatású

…a vita hevének lecsillapodása után több szempont bevonásával van esély a megbeszélésre

…az újraközeledéssel nagyon intenzív érzések kíséretében tapasztalhatjuk meg a másik életünkben betöltött jelentős szerepét

 

Természetesen a gyakran és sehova sem vezető veszekedéseknek, játszmáknak nincs a kapcsolat fejlődését segítő hatásuk. Nehezen feloldozható konfliktusspirálokba vezethetik a párost, ahonnét már csak egy mély önvizsgálat, esetleg egy párterápia jelenthet kiutat. A fizikai agressziót vagy a másik megalázását „tartalmazó” veszekedések pedig tolerálhatatlanok egy működő és a felek jóllétét szolgáló kapcsolatban (ilyet tapasztalva saját vagy mások élethelyzetében fontos azonnal lépnünk!).

De mindezek ellenére fontos lehet elhagynunk az olyan túlidealizált célokat egy kapcsolatban, hogy Ne veszekedjünk! Merthogy a veszekedést követő újraközeledés TERMÉKENY lehet, mind a kapcsolat, mind a kapcsolatot alkotó páros szempontjából. A témában folytatott kutatások sorra mutatnak rá, hogy a jó kapcsolatokat nem a veszekedések száma különbözteti meg a rossz kapcsolatoktól, hanem az ÚJRAKÖZELEDÉS MINŐSÉGE. Ha sikerül a veszekedést építő beszélgetésbe átfordítani, akkor azzal többet nyerhetünk mint ha szőnyeg alá söpörjük a problémákat.