TEST – LÉLEK - SZELLEM: Néhány szó a pszichoszomatikáról…
Ellenőrzött szakember
Szerző: Dr. Gőgh Edit pszichiáter - 2013. február 18. 13.15
Rengeteget fejlődött az orvostudomány – mégis több ma a beteg ember, mint régen volt.
Több a krónikus beteg.
Mi lehet az oka?
Régen milyen halálokok voltak?
- agyonütötték, baleset
- járvány
- „megátkozták”
- majd baktériumok, vírusok, ipari mérgek
- civilizációs ártalmak végeztek vele
- ma: STRESSZ – lett a test- és lélek legnagyobb gyilkosa.
Az ember lelkében lejátszódó érzelmek a legkülönbözőbb testi betegségeket idézhetnek elő. Sőt, olyan elváltozásokat is tudnak produkálni, melyek bizonyos előfeltételek mellett súlyos, olykor halálos kimenetelűek is lehetnek.
Miről van szó?
A lélek didergett, a test megbetegedett.
„A lélek iszik és a szervezet fizeti a cechet” – R. Vilain professzor híres mondása.
A lélek néha szokatlan kitérőkön keresztül fejti ki testi hatását.
Ezt hívjuk pszichoszomatikus betegségnek.
A Nemzetközi Világszervezet (WHO) a 2001-es évet a lelki egészség évének jelölte meg. Minden bizonnyal nem véletlenül döntött így, hiszen törődünk autónkkal, lakásunkkal, háztartási gépeinkkel, ruházatunkkal, stb… de nem törődünk lelkünkkel. Ennek jegyében foglalkozunk most e témával.
Pszichoszomatikus betegségnek nevezzük azt a szervi megbetegedést, amelynek létrejöttében döntő jelentősége van a
- személyiség egyensúlyzavarának és
- konfliktusok fennállásának.
- a pszichoszomatikus orvoslás központjában mindig a test-lélek összefüggése áll.
Nem új dologról van szó, hiszen a kifejezést, hogy
„pszichoszomatika” már 1818-ban használták ( J. Heinroth), de írtak már az ókorban is róla, és Alexander (1891-1964), a modern pszichoszomatika egyik megalapítója hozta újra az orvostudomány reflektorfényébe.
Fontos erről szólni, hiszen az általános orvosi gyakorlatból és ambulanciákról származó adatok szerint a pszichoszomatikus betegségek gyakorisága 25-80% között ingadozik. Általában a fiatalabb korban lép fel, nőknél gyakoribb, 64 év fölött viszont már ritkábban fordul elő.
Régen azt mondták:
- nincs magának semmi baja, „csak idegi eredetűek a panaszai”…
- vagy „csak a képzeletében létezik ez a baj”…
Ma már tudjuk:
- az élet megpróbáltatásai,
- a kínos érzések
- megoldatlan belső konfliktusok és elfojtások
- a tartósan fennálló félelmek, szorongások, stb… gyakran okoznak funkcionálisnak nevezett betegséget: mint székrekedés, hasmenés, gyomorfekély, migrén, asthma, stb…
Ez az az állapot, amikor minden lelet negatív, csak a beteg nem…
E tüneteknek és betegségeknek mindig üzenete van, kommunikációs funkciója van, olykor akár segélykiáltás, „cry for help”.
Vagyis: a betegség olyan nyelv, melyet az orvosnak és betegnek együtt értelmezni, megfejteni és a hátteret kideríteni, feltárni kell.
Milyenek is a pszichoszomatikus betegek „úgy általában” ?
- Nagyon alkalmazkodóak a környezetükhöz (szemben a neurotikussal, azaz „ideges emberrel”),
- maguknak és környezetüknek éveken át békességet színlelnek, és amikor tüneteikkel orvoshoz fordulnak, érzelmi életük olyannak látszik, mintha semmi problémájuk sem lenne.
- Ezeknek a betegeknek a tünete, „testbeszéde” mintegy „ébresztő” –t jelent a világgal való zavaros azonosulásából.
Mik állnak a pszichoszomatikus megbetegedések hátterében?
1. Örökletes tényezők (+ vérmérséklet + én-erő )
2. Környezeti hatások
3. Konfliktusok egyaránt felelősek a személyiségünk formálódásában és bizonyos
betegségekre való hajlamosságunk kialakulásában is.
Konfliktusok:
Vannak személyiségtípusok, amelyek meghatározott konfliktusok és betegségek iránt érzékenyebbek.
A konfliktus:
- lehet korai gyermekkori eredetű is, pl.
- A szülőktől való korai elszakadás
- vagy a későbbi életkorban is erőteljes szülői kötődés, az elszakadni-nem-tudás,
- az életcél meghiúsulása
- a pályaválasztás és párválasztás balsikerei és annak későbbi kihatásai, mind-mind súlyos megpróbáltatást, konfliktus helyzetet jelent.
- a munkahelyi konfliktusok, a teljesítmény és követelmény, az ambíció és a lehetőség, a sikerre való törekvés és a sikertelenség
- a szeretetvágy és az elutasítás között nehezen elviselhető űr mind-mind újabb krónikus konfliktushelyzetet jelent.
ugyanilyen teher a lélekre – ezen át a testre is – az egzisztenciális probléma, amely nemcsak a mindennapi élet gondjainak a fedezéséhez szükséges pénz előteremtését jelenti, hanem pl. :
- egy sportember erejének csökkenése,
- egy szellemi tevékenységet végző ember memóriájának keserűen megélt hanyatlása,
- a testi hibák,
- elhagyatottság, stb.. megélése és megannyi ránk nézve fenyegető veszély árnyékolhatja be
lelkünket.
Tehát ha úgy tetszik, már gyermekkorunktól kezdve „veszélyeztetettek” vagyunk. Nem lehet eléggé hangsúlyozni a szülők óriási felelősségét a gyermek lelki nevelésében. Nem könnyű megtartani, de kerülni kell a szélsőséges túlzásokat, (túlkényeztetés vagy túl szigorú nevelés). A már oly sokszor bevált „arany-középutas” nevelés még mindig bevált. Hagyni kell a gyerek érzelmeinek megélését és azok kifejezésre juttatását.
A pszichoszomatikus betegek már gyermekkorukban megtanulták, hogy bizonyos érzelmeket nem szabad, vagy nem illik kifejezni, hanem el kell rejteni, el kell fojtani. Mire felnőnek, már képtelenek lesznek arra, hogy szorongásukat, érzelmeiket, olykor agressziójukat megfelelő pillanatban és erősségben ki tudják fejezni, mert ezeket a „gyerekes” érzelmeket nem engedhetik meg maguknak. Ezeknek a betegeknek – látszatra – (!!) „nincs problémájuk”, nyugodtak, „legfeljebb túlhajszolják magukat munkával”. Ez a túlhajszoltság persze másodlagos. Egyszer csak történik valami, ami ezt a látszat egyensúlyt felborítja. Ilyen lehet pl. egy komoly veszteség élmény – hozzátartozó, állás, hivatás, stb. elvesztése. Miután gyakori az önértékelés zavara, ezért az elszenvedett veszteség legyőzetlen marad számára. A pszichoszomatikus beteg gyakorlatilag az élet problémái előtt kapitulál, nem tudja feldolgozni konfliktusát, és a dráma vegetatív idegrendszeri vagy szervi síkon zajlik tovább. A legtöbb ilyen eltérés krónikus betegség formájában zajlik le.
Hogy milyen tünet képződik egy betegben, az számos tényezőtől függ. Meghatározhatja a szülőkkel való azonosulási törekvés ténye: pl. a családban mindenki fejfájós, hányós, vagy gyomorfájós volt. A tünetet megszabja az egyén kora, neme, alkata, hormonrendszere, előző betegségei, műtétei, aktuális élményei, temperamentuma, intellektusa, karaktere, sőt még az a körülmény is, hogy mit akar a tünettel „kifejezni”. Szervezetünkben mindannyiunknak van gyenge pontja, ami a legkisebb stresszre is sérülékenyebb lehet.
Egyik legősibb szervrendszerünk, az emésztőrendszer igen jó táptalaja és céltáblája tud lenni érzelmeink kifejezésének. Vannak csökkent ellenállású helyek a szervezetünkben, ahol a perifériás végkészülékek ingerküszöbe kisebb, mint máshol. Ezek a helyek lesznek leggyakrabban az idegrendszeri izgalom támadáspontjai. Olykor úgy tűnik, mintha a szerveink „beszélnének”. Bizony, beszélnek is. Gyökössy Endre pasztorál-pszichológus sokszor írta, mondta: „ha elfárad a lélek, megszólalnak a szerveink”.
Valóban.
- A szédüléssel bizonytalanságérzetünk fejeződhet ki,
- a fejfájással tiltakozhatunk az ellen, hogy többet befogadjunk,
- hányingerünk lehet attól, ami körülöttünk történik,
- ha légszomjunk van, sokszor úgy érezzük, mintha ránk szakadna a világ.
- nyelési zavarainkkal azt fejezzük ki, hogy valamit nem tudunk elviselni, valamit már
„nem tudunk lenyelni”
- Mellkasunkban ülő nyomás azt jelentheti, hogy valami a szívünkön fekszik, valami megülte a szívünket.
- Ha mindenünk fáj, sokszor az „életünk fáj”.
- Az állandósult éhségérzet érzelmi űrt, szeretetnélküliséget jelenthet, és ezt a hiányt étellel próbáljuk pótolni.
- Beszédzavarok olyan embernél lépnek fel, akik érzik annak szükségét, hogy beszéljenek, de félnek, hogy nem értik meg őket, és ezáltal presztízsük csökken.
- A bőr elváltozással küszködő embernek a kapcsolataiban rejtőzhet gond, hiszen a bőr az érintés, lehatárolás, vagyis a kontaktus teremtő szervünk. Gondoljunk csak bele: a félelem, szégyen öröm, stb. az arc a fedetlen bőr viselkedésében fejeződhet ki: az elpirulás, kipirulás, izzadás, stb. azt jelenti: „félek tőled, ne nyúlj hozzám”.
Ez csak egy kis bevezető-ízelítő a lélek és test olykor alig kibogozható, bonyolult, de mindenkor összefüggő kapcsolatáról. Ezek az értelmezések persze általánosak, és nem a szervi betegségekről szólnak. De ne feledjük: nagyon sok szervi betegség is ugyanígy indul. Az is tény, hogy a legtöbbször a tünetek csak nagyon ritkán szorítkoznak egy–egy szervre. Rendszerint egyszerre több bajunk van. Ha pl. egy fekélyes beteget megoperálnak, s ha a műtét nem oldja meg a kiváltó konfliktust, a betegség máshol fogja felütni a fejét. Így pl. válthatja egymást egy fekélybetegség és asthma, vagy pajzsmirigy betegség és vastagbélgyulladás, és így tovább.
Ezen általános „bevezető” után a következő alkalommal részletesebben az emésztőrendszeri betegségek pszichoszomatikáját vesszük górcső alá.
Problémakör:
Kapcsolódó tartalmak
Ellenőrzött szakember
Válás gyerekkel? – 3+1 tanács a kevesebb sérülésért
2021. január 19. 13.31
A gyermeket lojalitás köti szüleihez, amely független a szülők egymáshoz való érzelmi viszonyától. Egy konfliktusokkal terhelt kapcsolati légkörben felnevelkedő gyermeket ugyanolyan intenzitással köt az apához és az anyához, mint egy kiegyensúlyozott szülői háttértámasszal bíró gyermeket. A szülői hibáktól, tévedésektől és gyengeségektől függetlenül elkötelezetten kapcsolódik. Ez a gyermek természetes kötődése a szüleihez. Válás után is.
Gyermekkel válni más, mint nélküle
Ellenőrzött szakember
A menopauza árnyalatai
2021. január 19. 8.49
Sok nő szinte retteg attól, hogy mi lesz, ha egyszer csak elérkezik a menopauza, hiszen olyan sok szörnyűséget hallott róla a nála idősebbektől. A borzalmas hőhullámok, a gyakori fejfájás, a kiszámíthatatlan hangulatingadozások, a szexuális vágy csökkenése vagy teljes eltűnése mind-mind “mumusok”.
Ellenőrzött szakember
A boldogság útjai II.
2021. január 18. 18.36
A boldogság tudományos leírása alapvetően a szükséglet- és a célelméletek megfogalmazását jelentette, ahol a szükségletelmélet szerint a boldogsághoz a biológiai szükségletek csökkentésén keresztül vezet az út, míg a célelmélet szerint a boldogságot úgy érhetjük el, ha egy ideális állapot felé tartunk vagy egy fontos célt valósítunk meg (Nagy, & Oláh, 2013).