Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Test és tartás

Csiby Ágnes képe
Ellenőrzött szakember

A testünk, a testtartásunk árulkodik arról, hogy milyen lelkiállapotban vagyunk, hogy milyen az önbecsülésünk.
Nem a testbeszédről szeretnék írni, nem arról, hogy egy tárgyaláson vagy találkozón milyen mozdulatok és testtartás kelt bizalmat, ellenszenvet vagy vezet a másik fél szimpátiájának elnyeréséhez, hanem arról, hogy a mindennapokban, amikor észre sem vesszük, hogyan mutatja meg a testünk a külvilág számára, hogy jóban vagyunk-e önmagunkkal.

Nézzünk végig magunkon gondolatban felülről lefelé! Ha lesütjük a szemünket és igyekszünk elkerülni mások tekintetét, a másik félnek az az érzése támad, hogy félünk tőle, hogy nem vagyunk biztosak önmagunkban. Ezt még tovább fokozza, ha a fejünket lehajtva tartjuk. Azt a benyomást keltjük, mintha szeretnénk kisebbre összehúzni magunkat, hogy nehogy kitűnjünk a többiek közül. Ha a fejünket ugyan nem lógatjuk, de az állunkat önkéntelenül előre toljuk, az szintén nem a magabiztosságról árulkodik. Ezzel szemben, ha a fej, a nyak és a hát egy vonalban van, az egy „királynői” (királyi) tartást ad az embernek, ami azt sugallja, hogy magabiztosan tekint a jövőbe, önbizalommal lép a következő helyzetbe. Ha valaki rágja az ajkát, ha a hajával, vagy más testrészével „matat”, az is idegességről, bizonytalanságról árulkodik.

Ha a vállunk előre görbül, az nem csak azt sugallja, hogy kicsire akarjuk összehúzni magunkat, hanem hogy rossz a kedvünk. Sokan nem merik „kidülleszteni” a mellüket. A lányok ezt a szokást akkor veszik fel, amikor serdülőkorban elkezd a mellük gömbölyödni, esetleg hamarabb, mint más lányoké és szégyellik magukat miatta. A fiúknál ez akkor szokott elkezdődni, amikor kamaszkorban hirtelen megnőnek, végtagjaik idétlenül hosszúak lesznek és utálják, hogy a testük kimagaslik a tömegből. Sokszor a „húzd ki magad!”, a „hogy tartod magad?!” szülői felszólítás pont az ellenkező hatást váltja ki a kamaszból, ami konzerválja a hanyag tartást. Az is árulkodó, ha ülés közben a váll, a derék nem egyenes, ha valaki amint leül, azonnal begörbíti magát. Ez a „nincs tartásom” üzeneten kívül azt is sejteti, hogy az illető enervált, elege van mindenből.

A testtartás és az önbecsülés kölcsönösen hatnak egymásra. Ha a lapockánkat egy kicsit közelítjük egymáshoz, mindjárt javul a tartásunk, a mellünk automatikusan feljebb kerül, nőknek egyben nagyobbnak is látszik. Ha mindehhez a hasunkat is behúzzuk és derekunkat igyekszünk kiegyenesíteni, már sokat tettünk azért, hogy a tartásunk éreztesse velünk (a saját) önbizalmunkat. Ha valaki megtanulja, hogy mindig büszkén, a mellét kissé megfeszítve egyenesen tartsa magát akkor is, amikor legszívesebben elbújna a világ elől, már magával a testtartással képes oldani a feszültségét.
A jógában az egyik legjobb feszültség- és stresszoldó gyakorlat az ún. halállás, amikor hanyatt fekve a fejünk tetejét, a fenekünket, a karjainkat és a lábainkat a talajon tartva mellkasunkat felfelé domborítjuk. De nem is kell jógázni ahhoz, hogy a (jó) testtartás pozitívan hasson vissza az érzelmeinkre. Nyugodtan „tettethetjük” a testtartásunkkal, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, magabiztosak és nyugodtak vagyunk. Ugyanis az agyunk megtanulja ezt az üzenetet. Ha legalább 21 napig képesek vagyunk ezt az önbizalomkeltő testtartást felvenni, akkor az elménk felismeri az új szokást és idegpályáink ennek megfelelően átalakulnak, a tartás állandósul és ez jelentősen visszahat arra, hogy hogyan érezzük magunkat.
Soha nem késő új helyzetet kialakítani és akár a testünkön is változtatni. Az agy és a test mindig képes tanulni.