Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Te vajon jól szeretsz?

PszichológusKereső képe

Szeretni és szeretve lenni jó – mondhatjuk ezt némileg kitekert magyarsággal. De nem mindegy, hogy hogyan tesszük mindezt. Mikor van az a pont, amikor feltesszük magunknak a kérdést, mi vajon jól szeretünk?

Mit jelenthet az, hogy jól szeretni?

Akármilyen kapcsolatban, legyen az baráti, családi vagy éppen párkapcsolat, felmerülhet ez a kérdés. Főleg akkor, ha például a szeretett félen nem azt látjuk, amit mi szeretnénk. Vagy azért, mert nem viszonozza, vagy azért, mert úgy látjuk, inkább elbújik előlünk, de még milliónyi más jele is lehet annak, hogy valami nem stimmel. Pedig mi teljes mértékben úgy gondoljuk, hogy minden porcikánkkal szeretjük a másikat.

Néha azonban fel sem tűnik, hogy a fejben kigondolt dolgokat nem mindig követik a tettek, vagy éppen nem úgy sikerülnek, esetleg fordítva sülnek el, de érdemes azon is elgondolkodni, hogy a másik fél befogadó-e arra, amit mi nyújtunk.

Fojtogató, elnyomó, túláradó a szeretetünk

Gyakran nem is gondolnánk, hogy a bennünk rejlő szeretet mennyiség akár nyomasztó is lehet mások számára. Van, aki kifejezetten rosszul élheti meg, ha részünkről már szinte fojtogató szeretet kapnak, túlzott óvással esetleg elnyomással szeretünk. Ennek jelei egyrészt fizikailag is jelentkeznek, amikor mindentől meg akarjuk a másikat óvni, fizikai és lelki téren is, amikor túlságosan sok a fizikai kontaktus (puszi, ölelés), de az is ide tartozhat, ha mindent meg akarunk oldani a másik helyett, ezzel gyakorlatilag megsemmisítve a szeretett fél saját identitását.

Ha valami fajta negatív visszajelzést veszünk észre a másikon, akkor tehát érdemes egy kicsit magunkba nézni, hogy biztosan úgy van-e, ahogy mi gondoljuk, úgy adunk-e meg mindent, ahogy szeretnénk, vagy, ahogy a másik szeretné. Természetesen az egy másik kérdés, ha a befogadó közeg oldaláról vannak problémák, azaz ha a felé áradó szeretet semmilyen formáját sem tudja magáénak tudni.