Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Te vagy a felelős az életedért! Oké, és most mit kezdjek ezzel?

Domján Mónika képe
Ellenőrzött szakember

Fogalmazhattam volna csúnyábban is a cím második mondatát, de a nyomdafestéket kevéssé tűrő változatot az Olvasó egyéni fantáziájára bízom. Ehhez elég elképzelni, mit mondana szíve szerint az ember, amikor ilyen „jótanácsokat” hall: „Te vagy a felelős a betegségedért, gondolkozz csak el, mit csináltál rosszul?” vagy  „A siker fejben dől el”  esetleg „Ezt  csak azzal lehet megcsinálni, aki hagyja”, és még sorolhatnám. Valóban ilyen egyszerű lenne? És ha mégsem, akkor most tényleg, ki a felelős?

Felnőtt emberként nyilván mindenki maga felelős azért, hogyan éli az életét. Csakhogy ez nem azonos azzal, hogy tetszése szerint tudja irányítani azt, hogy mi történjen vele! Kifejezetten káros, romboló, halmozott kudarchoz vezető hozzáállás az, ha magamra veszem a felelősséget egy olyan életterületemért, működésmódomért, amely felett – jelenleg – nincs kontrollom. Az első lépés éppen ennek felismerése, elfogadása kell, hogy legyen! Amíg az alkoholista azt mondogatja, hogy ha kell, meg tudom állni, hogy ne igyak, miközben a környezete pontosan látja, hogy ez nem így van, nincs mód a változásra. Abban a pillanatban, amikor belátja, hogy nem uralja ezt a dolgot, és beismeri, hogy ezt nem fogom tudni saját erőmből megváltoztatni, elfogadom a segítséget – megnyílik az út. Mi történt? Vállalta felelősséget azért a helyzetért, hogy nem tudja irányítani az életét!

A felismerés utáni következő lépés a döntés meghozatala, valamint az elköteleződés e döntés mellett. Döntés amellett, hogy változni szeretnék. Lehet, hogy abban a pillanatban még a döntéshozó sem látja tisztán, hogy hová vezet a változási szándéka. Sőt, ez szinte borítékolható, hiszen ha én magam változom, változni fognak a kapcsolataim, az igényeim, a lehetőségeim is. Nem pusztán annyi lesz a változás, hogy az alkoholista nem iszik többé, de egyébként ugyanazt csinálja, amit addig. Például felszabadul egy csomó ideje, megszakad a kapcsolata az ivócimboráival, munkát tud vállalni, rá lehet bízni a gyerekeit – s persze mindezzel egy csomó új kötelesség, nehézség, megoldandó feladat hárul rá, amelyeket eddig az alkoholnak köszönhetően megúszott. Kérdés, hogy fel van-e készülve ezekre a kihívásokra, megszerzi-e a gyógyulás folyamatában ezeket az új kompetenciákat, s a használatukhoz szükséges önbizalmat? Mert ha nem, ott fenyeget a visszaesés réme… Tehát a változási folyamat a teljes személyiséget érinti, és az élet több, ha nem az összes területére ki fog hatni. Erre nem árt felkészülni.

Ha valaki változtatni szeretne az életén, kulcskérdés, hogy hol kezdjen hozzá. Volt olyan kliensem, aki azzal keresett meg, hogy sokat kapirgálja az ujját a körmével, rángatózik a szeme alatt egy izom (megjegyzem, én egyszer sem láttam), nehezen osztja be az idejét, túl sokmindent szeretne egyszerre, utolsó pillanatra hagyja a dolgokat, és ha sikerül, amit kitűzött, akkor is elégedetlen. Na, most akkor hol fogjunk hozzá a munkához? Mindig ott, ahol a kliens leginkább motivált, ahol legjobban szorítja a cipő. Kivéve, amikor ez túlságosan félelmetes, túlságosan nagy falatnak tűnik elsőre. Fenti példában a nyugtalanság érzésének nyomában indultunk el, és szépen lassan fény derült az összefüggésekre: a családon nyomot hagyó alkoholizmus, a szülői elvárások és a saját vágyak eltérésének feszültsége, párkapcsolati és általános kapcsolatteremtési nehézségek, melyek természetesen önértékelési zavarokból táplálkoztak mind-mind szerepet játszottak a folytonos nyugtalanság, elégedetlenség, önkontroll-problémák kialakulásában. S ezt látva, értve, elfogadva a kliens fokozatosan elkezdett megnyílni a változtatási lehetőségek kipróbálásának, új célok kitűzésének irányába.

Szóval tiéd a felelősség, hogy rájöjj, hogy szenvedsz. Tiéd a felelősség, hogy felismerd, jelenleg nem tudod irányítani azt, amitől szenvedsz. Tiéd a felelősség, hogy megkeresd azokat az erőforrásokat, információkat, személyeket, akik és amik segítségével kontrollt nyerhetsz az eddig kontrollálhatatlan, szenvedést okozó helyzetek felett az életedben. De nem vagy felelős azért, hogy ezek a helyzetek létrejöttek, igen, te csináltad, veled történt, de akkor nem voltál tudatában annak, hogy hová vezethet mindez! Sőt, az is lehet, hogy csak elszenvedted, és akkor valóban semmi, de semmi lehetőséged nem volt arra, hogy megvédd magad! Most viszont van lehetőséged, hogy elindulj a változás útján. És felelősséged is van magad felé, hogy megteszed-e ezt a lépést. Ahogy haladsz, egyre több lehetőséged nyílik a kontrollra is. És ahogy egyre jobban uralod az életed, azt is ki tudod majd mondani: erre a dologra viszont nincs ráhatásom, és nem is akarom, hogy legyen. Nem vagyok tökéletes, és nem is kínzom már magam azzal, hogy annak kéne lennem. Csak a számomra legértékesebb ügyekre szánok időt és energiát.