Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Távol a babámtól – kikapcsolódás és/vagy vissza a munkába!

Kovács Orsolya képe
Ellenőrzött szakember

A kimerültségtől kezdve, az ingerültségen át a megromlott párkapcsolatig nagyon széles a paletta. Nagyon gyakran fordulnak hozzám kisbabás anyukák olyan nehézségekkel, amit a gyermekükkel való folyamatos és intenzív együttlét hív elő. Ami általában közös a kilátástalanságon túl, az az iszonyú lelkiismeret furdalás, ami egyaránt fakad abból, hogy szeretnének némi időt egyedül is eltölteni, és abból, hogy ennek hiányában a mindennapokban kevésbé tudnak önfeledten jelen lenni saját, gyermekük és családjuk életében.

A gyermek és az édesanya közötti szoros kapcsolat nem adott. Annak kialakulása egy folyamat, amiért néha nem olyan könnyű megküzdeni, mint amennyire a társadalomban köztudottnak számít. Az édesapáknak sincs könnyű feladatuk, mivel ők a várandósság korszakában nem tölthetnek annyi időt a picivel, így a kapcsolat létrehozásáért szintén meg kell lépniük egyet s mást. De ha a szülők két alapvető dolgot az esetek túlnyomó részében jól csinálnak, akkor a gyermekük biztonságosan fog kötődni hozzájuk, s később nagy valószínűséggel más, számára fontos személyekhez is.

Ez a két alapvető dolog a válaszkészség és az érzékenység.

Ha sír a baba, felveszem – ezt nevezzük például válaszkészségnek. Egy csecsemő még nem képes megfelelően szabályozni érzelmeit, ehhez külső segítségre van szüksége gondozóitól. Ezt adjuk meg neki, ha megnyugtatjuk, amire egy idő után már önmaga is képes lesz. Ha azonban rendszeresen hosszabb ideig sírni hagyjuk, akkor a benne lévő stresszhormon negatívan befolyásolja agyának fejlődését. És ha ezzel egy idő után csendet érünk el, az nem annak a jele, hogy most már önszabályozó a gyerek, hanem annak, hogy beletörődött, hogy úgysem nyugtatják meg – ettől azonban még nem csökken a stresszhormon szintje! Van az az állapot (ugye hasfájós csemetés anyukák/apukák?) amikor már nem bírjuk energiával vagy idegekkel - nem okoz maradandó károkat, ha néha hagyjuk sírni, de ha bírjuk cérnával maradjunk ekkor is a közelében, azt üzenve, hogy nem hagyjuk magára, ha baj van.

Gyengéden megsimogatod a kicsi testét – ez egy egyszerű példa az érzékenységre. A figyelmes fizikai ingerlés sokat tesz hozzá a gyerkőc fejlődéséhez, és a kapcsolat minőségét is erősíti. Persze emellett számtalan módon lehetünk érzékenyek gyermekünkkel, érdemes megbíznunk belső hangjainkban.

Na már most, itt jön a csavar: ahhoz, hogy minél inkább válaszkészek és érzékenyek tudjunk lenni, rendben kell lennünk saját magunkkal, muszáj odafigyelnünk saját szükségleteinkre is. Ehhez pedig az emberek többségének szüksége van arra, hogy kikapcsolódjon, vagy legalábbis más jellegű tevékenységet végezzen mint általában. Úgyhogy ha meghozzuk azt a döntést, hogy babánktól rendszeresen elszakadunk bizonyos időközökre, azzal nemcsak magunknak segítünk, hanem a pici is egy olyan anyukát vagy apukát kap vissza, aki feltöltődött, boldogabb és azt üzeni felé, hogy megéri magadra időt fordítani. Ehhez azonban szükség van társas támogatásra: olyan társra, családtagokra, barátokra, gondozókra, akikre nyugodtan rá mered bízni a kicsit. Ha környezeted aktivizálása okoz nehézséget, érdemes lehet a változtatás érdekében nekikezdened önismereted elmélyítésének.  

És mindettől még nem biztos, hogy könnyű szívvel lépsz ki egyedül az ajtón. Én kisfiam négy hónapos korában kezdtem újra dolgozni. Minden egyes alkalommal szorongás lepett el, még ha csak heti néhány óráról is volt szó. A távollét azonban a feltöltődésen túl, humorral is kárpótolt.

Javaslom Patrice Karst A láthatatlan fonal című meséjét, amit elsősorban a gyermekek távolléttel kapcsolatos félelmének enyhítésére szoktak ajánlani. A szeparációs szorongás ugyanakkor a szülőkben is meglehetősen erős lehet, én éppen ezért most azoknak a szülőknek  ajánlom figyelmébe, akik szeretnék ezt megtanulni kezelni. 

A láthatatlan fonal ugyanis összeköti azokat, akik szeretik egymást. Legyél a jéghegy csúcsán vagy egy űrsiklón, dühtől tajtékozva vagy szomorúságodba zuhanva, ha ezt mozgatni kezded, a fonal másik végén lévő ember megérzi, és tudni fogja, hogy szükséged van rá. Ha pedig neki kell megerősítés, hát szabadon megráncigálhatja, hogy megérezze, nincs egyedül, mert benned erősen ott él.